Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1887 (13. évfolyam, 3-52. szám)
1887-03-27 / 13. szám
SHI. évfolyam. l§8!f, l$«lk szám. Veszprém, márczins 37. Megjelenik e lap a „HIVATALOS ÉHTESÍT5"-V9l együtt minden vasárnap reggel Beudkivüli eletekben kü- IBalap adatik ki. — Elöflsetéii ár mindkét lapra : negyedévre 1 frt 60 kr.; félévre 3 frt; egén évre 6 frt. Egye» példányok ára 16 kr. — Hirdetések Alja: egy baaáboi petitsor tere 6 kr.; nyüttérben 20 kr.; minden beigtatáiért külön 30 kr. állami bélyegiileték fizetendő. Hladéhlvatal: Krane A. Fia könyvkereskedése Veszprémben. Ide küldendő minden elő- fiietéi, hirdetés, melléklet s reclamátió. VESZPRÉM közgazdasági-, társadalmi* *« helyi- s általános érdekű MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY. Magánvltáknak S személyes jellegű támadásoknak a lap keretében hely nem adatik. Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Névtelen költemények csak akkor vétethetnek figyelembe, ba valódiságuk iránt bizonyíték szereztetett be. — Bérmentetles leveleket a szerkesztőség csak ismert munkatársaktól fogad el. Szerkesztőségi iroda: Jeruz8álem-utcza 872. sz. a. Ide czimzendö a lap szellemi részét illető minden közlemény. Tisztelettel fölkérjük lapunk t. olvasóit, az előfizetés szives megújítására, hogy a lap szétküldésében fönnakadás ne történjék. Egy igen fontos kérdés. És ennek a sajtó az oka! Mert ba a sajtó le nem hagyná magát kenyerezni, mit tudom én, mivel: talán szép szemekkel, szép szavakkal, kötelőz- ködni nem akarással vagy más egyébbel, bát akkor az a rabló és zsarnok konkur- reuczia, melyet a záporként nyakunkba szakadó idegeu biztosító társulatok űznek, nem mehetett volua ennyire. Hiszen hajmeresztő dolgokat olvas az ember. Borsodban már a vármegye avatkozott bele, s a belügyminisztériumhoz egyremásra mennek a jelentések. Öukénytelenül az a kérdés merül fel, hogy hát: mi ez ? Ide vándorolnak a másutt megélni nem tudó páriák. Ide küldik a sorsjegyeket mindenféle társulatok százezer számra, kikutatják a czi- medet és kapod az áldást halommal. Ha visszaküldőd, nem fogadják el és ha nem fizetsz, perrel fenyegetnek. Azt hiszik felőled, hogy tudatlan és buta vagy, a kit lehet csalni, s a kit, ha beperléssel megijesztenek, fizetsz mint a köles. Száz és száz olyan faja lep meg bennünket az élősködő parazitáknak, melyek mindegyike tudatlanságunkra számít. Nincs a föld kerekén olyan kétes ekszisztencziáju biztosító társulat, mely nálunk jövedelmező talajra ne találna; úgy, hogy ennek a jó magyar pecsenyének a szagára már Amerikából is huzni kezdenek a keselyük, s megérjük, hogy még Kokinkhina is czivilizáltabbnak fogja tartani magát, mint mi, és ide rándul majd balekot fogni. Mert bát ugyan mi kell hozzá ? Egy- egy bukott nagyságnak a neve, vagy holmi, minden áron zsebelni és meggazdagodni akaró kapaczitás, a ki odaadja magát igazgatónak vagy igazgató-tanácsosnak, és készen vau az apparátus a stiglicz fogásra. És ez így van ! Nem lehet itt hímezni- hámozni, mert a sajtónak kötelességei vannak, s a mely lap ezen kötelesség tudatával nem bir, az nem szolgálhatja híven a közönséget, és nem érdemli meg a közönség pártolását. Már úgy is sokat hallgatA „Veszprém“ tárczája. Szeress! — Freiligrath költeménye. — S{eress, a mig szeretni tuds\, Szeress, a mig a\ kéj neked, Mert jő idő, ah! jő a perc\, S önváddal állsz a sir felett! S majd ráborulsz s majd siratod, De nem látod többé soha! Hiába né{ könyes szemed A rögre ... oh, a\ mostoha! S majd s{óls% : „ Tekints, tekints reám! JFélholtan itt siratlak im, S bár bántálak: Isten tanúm, Hogy nem szivem, csak ajkaim!“ De ő hideg és hallgatag, S nem száll ölelni tégedet, S ajka, mely áldott annyiszor, Hogy megbocsát: nem s{ól neked . . . His{ megbocsátott ő azért, S mi rég! . . . arc{án a bú beszélt; És sirt is érted s mily nagyotil De most — pihenni hagyd szegényt . . . tunk és annyi kárt okoztunk hallgatásunkkal, hogy most, mikor a károkat számokkal kezdik mutogatni, a további hallgatás határozott lelkiismeretlenség és hazafiat- lanság lenne. Mert hát méltóztatnak-e tudni, hogy Magyaroszágban egy-egy ilyen biztosító, ki tudja honnan került társulatnak több százezerre menő pőre van. A szegedi járásbíróságnál 6146 pőre van magának az Adriának (veszett volna a hazájába !). Egy járásbíróságnál! Tessék most már elgondolni a többi járásbíróságot és a többi társulatot. Milliókra kell menni a pörök számának és milliókra a perköltségnek! De hát mi ez tulajdonképen ? Mik vagyunk mi magyarok ? Hát egészen prédájává lettünk a külföldnek ? Hulla vagyunk, melyre seregestül csapnak le a hollók és a keselyük. Mikor egy-két millió adó emelésről van szó, akkor eget ver a honboldogító sajtó lármája, de mikor a külföldi intézetek felcserei nemzetet nyúzni nekünk esnek, mikor 30 — 40 millió perköltséggel támadják meg a népet, s mit tudom én hányszor annyi osztalékot visznek ki az országból: akkor hallgat a hazafi« ág ? A mi tisztességes és szolid intézeteinket már mindenünnen kiszorították a külföldről, itt nálunk pedig úgy lépnek fel, mintha ők volnának az urak, s mi csak az ő táplálásukra lennénk teremtve. Egyébiránt kezd már végre valahára eszére térni a kormány is. A külföldi társaságokra a belügyminisztériumhoz érkező panaszoknak nem sokára külön osztályt kell nyitni, s ha így haladunk külön minisztériumot állítani fel. Semmi panaszunk a konkurrenczia ellen. Minden tisztességes konkurrenczia hasznára van a közönségnek. De minek nekünk a konkurrenczia a küllőidről, mely a már megizmosodott „Első magyar ált. biztosító társulatu-on kívül minden más magyar társulatot megöl. Miért nem prosperálhatnak ezek az idegen konkurrencziák másutt, és miért lehetetlenítik Magyarországban a magyar társulatok konkurren- cziáját ? Azután mi szükségünk van a biztosító társulatok egész rajára, melyeknek házaló ügynökei úgy dongának az országban szerteszét, mint góhér éréskor a darázsok. Sohase tudod, hogy melyikbe titődöl------------Szeress, a mig szeretni tudsz, Sz eress, a mig a\ kéj neked, Mert jő idő, ah ! jő a perez, S önváddal állsz a sir felett! Heléna. — Vacano M. E. elbeszélése. — (Folytatás.) A hold már magasan állott, midőn a vonat megállt és azt kiáltották: — T ... 2 perez. Magam se tudtam, hogy miként szálltam ki a coupéból. És a vonat megint tova robogott. Magányosan álltam az éjben. A kis pályaház mellett fák állottak, melyek leveleit megezöstüzte a hold fénye. Egy lámpás mozgott felém. Nemsokára egy ember közelitett hozzám. Megkérdezém őt, hogy merre kell mennem? Az ember rám tekintett és keményen ezt válaszold: — „Hát* elkésett az ur ? — Nem. A helységbe akarok menni. — ,Hát* a helységbe? Itt nincs helység! —- Borzasztó, hát nem T . . . ben vagyok ? — Igenis. De az nem helység. Nem hát, hanem állomás. Az ,hát*! — De mégis csak vannak benne házak ? — Házak ? Biz ott csak nehány kunyhó van. Azokban is csupa boszorkány lakik. Hisz az ur csak nem megy a boszorkányok közé ? — De talán csak lesz benne valami korcsma? — Korcsma? Igen ám, de az is a két hivatalnok űré. Az is csak nappal van nyitva a két ur számára. Éjjel maguk se járnak oda. és hogy melyik ereszti beléd a fulláuk- ját. S mert már nem mindenütt képesek áj balekokat fogni, hát mindenféle hazugsággal és Ígérettel csábítják el egymástól a feleket. Egyik többet igér mint a másik, élhiteti az illetőkkel, hogy fizetniük sem kell, csak épen aláírni. A fizetésre mindig van idő, de van azután per is, ha kell: egy millió! Nos hát ennek nem lehet így maradni! Eszére kell térni a kormánynak, és meg kell változtatnia a biztosító társulatok engedélyezéséről szóló törvényt, hogy azt a sok szemét külföldi biztosító társulatot kisöpörhessük az országból; és észre kell téríteni a közönséget, a mi pedig a sajtó feladata. Ha a sajtó ki bírja vinni, hogy a közönség csakis a magyar biztosító társulatokat pártolja, nemcsak a zsarolások szűnnek meg, de minden évben az országban marad igen sok millió. A ki egyébiránt szakember, mondjon ennél jobbat. A mely külföldi társulat tisztának érzi magát, hát nyitva a tér, a magyar sajtó sem nem igazságtalan, sem nem elfogult, sőt az a baja, hogy nagyon lovagias, még ott is, a hol kárát vallja. A biztosítási ügyet szellőztetni most már kötelessége a sajtónak. Mikor sem nem egy, sem nem kettő, hanem száz milliókról van szó, melyek különben is pénztelen helyzetünkben el és kivonatnak tőlünk ; mikor a mindinkább általánosodó biztosításoknál arról van szó, hogy a biztosító társulatoknak majdnem annyival adózunk, mint az államnak, — (e sorok Írója minden évben háromszor annyi biztosítási díjat fizet, mint adót;) — talán ideje megbeszélni : hogy és miként haszálhassunk e tömérdek pénzzel hazánknak is ? Méltóztassanak a dologhoz hozzászólni, mert ez oly fontos kérdés, hogy talán fontosabb a defiezitnél, és tizszerte több ekszekúcziót von maga után, mint az adó. Már is rémséges az adat a bepörlések által a tönkre tett emberekről, s így nagyobb tűzvész és jégverés ránk nézve annál, mely ellen magunkat biztosítani akarjuk. Ez az igen czélszertí és humánus intézmény hajmeresztő módon lesz kizsákmányolva ; kétes ekszisztencziáju társulatok és emberek penészgomba és baczillus — De talán csak lefekhetem a váró szobában egy padra ? — Le hát; ha az ur megelégszik vele, bizony megteheti. De helység erre nincs. — De néhány kunyhó mégis csak van benne. És azokban is csak asszonyok laknak? — Azok hát; de férfiak is Nagyon félős egy hely az ilyen későn. A vén asszonyok csak töveket szednek, a férfiak pedig dologra mennek valahová. Oh, egész Budapestig küldik a szereket. De azért mégis boszorkányok. Kihez akar menni az ur? — Zelzernéhez. Lakik-e itt ilyen nevű ? Az őr keresztet vetett magára. — Hát persze hogy lakik. De ez az igazi boszorkány! Ez érti legjobban a mesterségét valamennyi között. Nem tanácslom bz urnák, hogy .. . Az a fehér házikó ott — látja, hol az a nagy fa áll -- hová legfényesebben süt a hold — az az ő háza. — Jól van. Most vezessen a várószobába. —• Utánam jöjjön az ur, ha a padra akar feküdni. Hát kérem, van-e az urnái szentölt viz? Jézus Mária! Ilyen boszorkányhoz menni! És ilyen ur! Szeretném tudni, hogy mit keres nála. . , . * Az éjét álmatlanul hevertem át egy alacsony szoba kemény padján. Kívül a vihar tombolt — belül a szivemben pedig különféle érzelmek űzték egymást, mint a félig világos mennybolton a felbők. Salvin báróra gondoltam, kit olyan tisztán láttam innét két mértföldnyire, és kinek ma mégis Bécs- ben kell lennie. És aztán arra az őrre gondoltam, ki annyira elbámult, hogy én a boszorkányhoz akarok menni. De mindezek közt a gondolatok közt úgy elém ragyogott az d képe, mint az égen a hajnal-csillag. módra terjednek, hogy a hiszékeny népet martalékúl ejtsék. Erre fáj a foguk leginkább, mert nem tudja magát védelmezni. Álljanak tehát a nép mellé és védelmezzék meg azok, a kik tudják. A megyei honvéd-egylet közgyűlése. Tekintetes Szerkesztő Ur! A helyi és a .Pápai Lapokban* is nagy hévvel vitatott megyei honvéd segélyzési ügy, pénzalapjának kezelése, és hova fordítása érdekében, — az oly sokak által várva várt — honvéd egyleti közgyűlés folyó hó 20-án a megyeház nagy termében tekintélyes számmal megjelent érdekeltek élénk részvéte mellett tartatott meg. Valóban rendkívül érdekes látvány volt, a sok őszbe borult, részben már görnyedt, s a sir széle felé hajló régi félisteneket együtt szemlélni, a kik a magyar névnek a harezok mezején dicsőséget és tiszteletet szereztek; és kik most is mintha magukat vissza képzelnék a bár gyászos, de mégis dicsőséges korszakba, oly nemes és meleg hévvel sorakoztak az egykoron dicső szent eszmének most már csak foszlánya, — a munka képtelenné vált agg harezo- sok segélyezési ügye — körül. Dr. Halasy Vilmos elnök az ülést megnyitván valóban megható szavakkal üdvözölte a szép számmal megjelent agg bajtársakat; rövid visszapillantást vetett az egylet keletkezése óta lefolyt időszakokra, megemlítvén, hogy 1861-ben a megye jelesei és jobbjai a függetlenségi harezban küzdött s elaggott bajnokok felsegélésére közel 43 ezer irtot jegyeztek; de mert a magyar ég ismét csakhamar beborult, a midőn a hazafiság ebbeli nyil- váuulása bűnnek tekintetett, csak nehány ezer frt folyt be, mígnem 1867. évben, a midőn alkotmányunk napja egész fényében ragyogni kezdett megyénk ama jobbjai, kik a tiltott időben is a már begyült tőkét őrizték, s a nyomorultakat titkon — de folyton — segélyezték, újra hozzá fogtak a tőke megteremtéséhez s azok önzetlen és fáradhatatlan működése eredményezte azt, hogy 1861 óta 23385 frt fordittattott segélyekre és vegyes kiadásokra, s mind a mellett az alaptőke, mely tízezer forint volt, nem hogy fogyott, hanem máig 19389 frt 88 krajezárra szaporodott. Azután bemutatva az 1886. évről vezetett számadást és mérleget, melynek végeredménye a 19389 frt 88 kr. miután az ezen számadás felülvizsgálatára vonatkozó választmányi ülés jegyzőkönyvének illető pontja felolvastatott, a közgyűlés azt tudomásul vette, a számadást és mérleget helyben hagyta, s a működött tisztikar és választmánynak jegyzőkönyvileg köszönetét nyilyánitotta. Ezek után az elnök a saját, mint a tisztikar és választmány nevében a bennük helyzett bizalmat megköszönvén, lejárt mandátumukat a közgyűlés kezébe tette le, s a közgyűlést uj választás meg- ejtésére kérte fel; mire korelnökül a tiszteletet VII. Másnap a magányos faluba indultam. Nappal még rútabb volt az a helység, mint éjjel. Zelzerné háza egészen a falu végén, nagy fák között állott. Maga az asszony valóságos boszorkány volt. Alacsony és ránezos, rut és rikácsoló hangú. Midőn kunyhójába léptem, nagyon csodálkozott. Épen a tűzhely előtt állott és burgonyát tisztított. Lábainál egy eb feküdt. A kunyhó szobája épen olyan piszkos; és kormos volt, mint maga a vénasszony és ebe. A mestergerendáról kukoriczacsomó lógott le. A szoba egyik szögletében elterülve egy disznó horkolt. És az a rut vén asszony volna az én Helénámnak öreg-anyja? A boszorkány megvárta üdvözletemet, azután rikácsolva igy szólott: — Mit akar az ur ? Használjak az urnák ? — Használni? — Kérdőm csodálkozva. — No igen; — válaszolta mérgesen — beteg az ur? Kuráljam-e? Tehát valóságos boszorkányhoz volt szerencsém. Hozzá iszákos nő. Megszagolhattam, a mint rám förmedt. Megundorodtam. Néhány pillanat alatt megtaláltam az alaphangot, most már tudtam vele beszélni és rajta voltam, hogy mentülelőbb czélomhoz érjek. — Nem vagyok beteg, és nem akarom magamat kuráltatni. Megbízásból jövök. Unokája Wyslonska kisasszony megbízásából. A vén asszony fénytelen, csúnya szemeivel és eltátott, fogatlan szájával bámult reám. — Hát mit akar faz* ? — Tehát olyan nagyon csodálatos az, ha az unoka üdvözletét küldi a nagyanyának?
