Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1887 (13. évfolyam, 3-52. szám)

1887-03-20 / 12. szám

mezendő, hogy a hallgatók minden felszólításnak,

mely a tanfolyam és saját kikópeztetésük érdekében hozzájuk intéztetik, feltétlenül s katonához illően engedelmeskedni és a fegyveres erő személyeinek, a minden katonától megkivántató tiszteletet és tisztelgést megadni tartoznak.

A ki ezen szabályok ellen vét, vagy a fegyelem ellen valami kihágást követne el, magától értetődőig a tanfolyamból azonnal elbocsáttatik és ennélfogva a népföikelő tiszti állásra minden igényét elveszti.

4. A tanfolyam hallgatói a kincstár részéről uj honvéd legénységi ruházattal, lő- és oldalfegyverzettel és teljes felszereléssel, a lovassági tanfolyambeliek pedig egy-egy szolgálati lóval is el fognak láttatni; minélfogva ez utóbbiak kiképzésük czéljából saját lovakat csakis azon esetben használhatnak, ha ezek alkalmasak és kifogástalanul szabályszerűen vannak felszerelve.

Azon hallgatók, kik mint volt katonák saját kérelmükre a tanfolyamba felvétetnek és bevonulásuk alkalmával a felmutatandó végelbocsátási okmányukkal beigazolják, hogy előbb valamely a legénységi állományban rendszeresített rendfokozattal felruházva voltak, ezen rendfokozatot megillető kitüntetési jelvényeket viselhetik; ha azonban egyenruhában jelennek meg, akkor teljesen szabályszerűen öltözve kell lenniök.

Azoknak, kik az egyenruhát és esetleg szerelvényt saját költségükön beszerezni óhajtják, ez megengedtetik; minden egyes egyenruha s szerelvénydarabnak azonban szabás, sziu és egyéb kiállítás szerint teljesen szabályszerűnek kell lenni.

Ezen tulajdon egyenruha viselése a tanfolyam befejezte után tiltva van.

Ily tulajdon egyenruházati czikkek annak idején, ha az illető népfölkelési tisztté kineveztetik, csekély átalakítás mellett ismét használtathatnak.

5. A tárgyak, melyekből úgy a gyalogsághoz, mint a lovassághoz jelentkezett hallgatóknak, különös tekintettel az illető fegyvernem tulajdon- képeni hivatására, gyakorlati vagy elméleti oktatás adatik, — a következők:

a) az osztrák-magyar monarchia fegyveres ereje szervezetének főbb vonásai;

b) a honvédségi szolgálati szabályzatnak kivonata ;

c) megfelelő kivonat a (gyalogsági vagy lovassági) gyakorlati szabályzatból;

d) a harczászat és harcztéri szolgálat elemei;

e) a népfölkelés fegyvereinek ismerete,

f) egyszerűbb csapatutász munkálatok táborozás és menetek alatt és a futólagos erőditészet alapvonásai;

g) lőgyakorlatok;

h) tájékozás a terepen és térkép olvasás;

i) a legszükségesebb ismeretek a vonat, élelmezési és hadtáp szolgálatból a hadra kelt seregnél.

A lovassági népfölkelési tisztképző tanfolyam hallgatói, a lovaglásban való ügyességük és a ló- ismében való jártasságukra nézve, azonnal a tanfolyam. kezdetével megvizsgáltatnak.

Minden tanfolyamban az elméleti és gyakorlati oktatásra naponkint legalább 7 óra leend kitűzve.

6. A tanfolyam bevégeztével minden hallgatónak általa elért összeredmény, az annak megállapítására hivatottak által tudtul fog adatni.

(Vége következik.)

VIDÉKÜNK.

Pápa, 1887. márczius 12*én.*)

Folyó hó 5-én 15 család a városi ovoda helyiségeiben pikniket rendezett, mely várakozáson felül kitünően sikerült. A mulatságon megjelent dr. Fenyvessy Ferencz országgyűlési képviselő is. Az első négyest 22 pár tánczolta s a fényes mulatság csak a reggeli órákban ért véget.

Ugyanezen napon tartotta az izr. ifjúság is bálját a 0 r i f f vendéglő nagy termében. A kedélyes mulatság nagyon látogatott volt. A első

*) Lapunk múlt számából nyomdai tévedésből maradt ki, melyért igentisztelt levelezőnktől s kedves olvasóinktól bocsánatot kérünk. Szerk.

hez? Milyen nagy is az az összeg, mivel kegyed tartozik ?

— Valami nyolcz-kilenczszáz forint. Csekélység az egész.

— De hogyan csinálta, kérem, ezt az adósságot? Bocsásson meg, hogy így merem kérdezni — mondám aggódva és melléje ültem.

— Hogy megbocsássak V Hisz ép azért hivattam, hogy ön hasson. Tehát miként vertem magam ilyen adósságba? Istenem! hát ettem, ittam, lovagoltam, ruhát, keztyüt vettem — úgy, ahogy kellett. Hisz a jövedelem sohasem elég!

■— Megengedné-e kegyed, hogy én az adósságot letörleszszem ? — kérdém rövid gondolkozás után.

A hölgy komolyan rám veté szép szemeit.

— Nem engedhetem meg! Ha ilyes-félét akarnék, úgy a bárót .boldogítanám* vele. Tanácsoljon valami mást, valami okosat.

— Akkor kegyeskedjék viszonyait éstésemre adni, melyek befolyással lehetnének az adósság törlesztésére.

— Viszonyaim , . . ? Istenem, az az enyém, a mit csak mesterségem által szerzek. Innét nem bocsátanak, Gnaszkóhoz pedig nem mennék vissza, mert az udvariatlan egy ember.

— Tehát akkor kegyed mindent tisztán a jövedelmekből födözött?

WyBlonska nevetett.

— Istenem, hová gondol? Dehogy! Gyakran névtelen pénz-küldeményeket vettem. Ezekre az volt Írva, hogy a szülőimtől kapom.

— Szülőitől? Ugyan, kérem, megmondaná-e kegyed nekem, hogy kik voltak a szülői?

négyest 50 pár tánczolta. A tánczmulatság hajnalig tartott. A pikniken Szalóky Marczi, a bálon pedig Oláh zenetársulata gyönyörködtette a tánczkedvelő fiatalságot.

Ma az ovoda helyiségében mintegy 15-16 család pikniket rendez. A sikerre nézve ugyan most még nyilatkozni nem lehet de ez is igen látogatottnak Ígérkezik. (A mi csakugyan be is teljesedett.

Szerk.)

A polgármesteri állás betöltéséről még mit sem hallani. Sokáig semmi esetre sem lehet halasztani, mert a városi tanásos, ki a polgármesternek helyettessé is, a sok teendőt elvégezni alig képes. Osváld Dániel városi tanácsoson kívül ezen állásra ez idő szerint más nem is pályáz és igy megválasztása bizonyosnak tekinthető.

A pénztárosi állásra igen sok pályázó van. Számbavehető azonban csak három és pedig Brenner L. takarékpénztári pénztáros, Hunkár volt uradalmi iktató és S\upits Gyula kir járás- birósági iktató. Ki fog majd ezek közül az urnából győzedelmesen kikerülni, csak sejteni, de tudni nem lehet.

Ányos Pál albiró, ki f. évi január hó 1-én a bünvizsgálatok vezetésével lett megbízva, felsőbb intézkedés folytán ismét a devecseri járás telek könyvi ügyeinek elintézését vette át.

A pápai ipartestület, Budapesten folyó hóban megtartandó országos iparosgyülésen Koc^ka László és Heim Ignácz iparosokkal fogja magát képviseltetni.

A városi képviselőtestület ma rendkívüli közgyűlést tart, melynek tárgya az ártézi kút létrehozása és az urodalmi vám megvétele leend. Adja Isten, hogy mindkettő helyes megoldást nyerjen. (Ezen óhajtás szinte beteljesedett. Szerk.)

__________ Fecsegő.

Leps

ény, 1887. márczius hó 15-én.

(Levél a „Veszprém“ t. szerkesztőjéhez.)

„Hanibal ante portás.“ Az ellenség a határszélen van 1 Lépteu-nyomon háborús hirekröl suttognak az emberek j sokan már az ágyuk dörgését is hallják - természetesen csak képzeletben ; míg mások élénk érdeklődéssel kérdik : hogy kivel lesz háborúnk a török-, tatár- vagy a muszkával; mig végre mások azon tűnődnek : hogy igazán veszély fenyegeti-e hazánkat ? Hiába, politizáló nép vagyunk, s a hazaszeretet szent fogalma még a legegyszerüebb falusi ember szivében is él, — olyanokéban is, kiknek egyedüli kincse és öröksége: a magyar nyelv és a magyar haza!

S most, midőn ezen nevezetes napon visszaidézem emlékezetembe azon dicső eseményt, mi harminczkilencz évvel ezelőtt ugyan ezen napon történt; midőu : „Az ágyuk zsarnoksága megszűnt — A sajtó szabadsága feltűnt . . .“ ; midőn ezrek ajkiról visszhangzott ezen szó: „Szabadság“ ; midőn az eszme, az ige, melyért — a történelem tanúsága szerint — évezredeken át küzdött az emberiség, végre testté lön: lelkesedés tölti el szivemet, látva, hogy nemzetünk szivében a haza iránti szeretet ép oly kiolthatatlan lánggal ég mint akkor, midőn koszorús költőnk ezer meg ezerre menő néptömeg előtt először szavalta el a „Talpra magyar“-t és ezen szavakra a Kárpátoktól az Adriáig visszhangzott : „Esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk !“ Igen, ez lelkesít, mert látom, hogy nemzetünk még koránt- sincs annyira az elsatnyulás és pusztulás ösvényén, mint ezt némely pessimisták sötét szemüvegen át látják és a hazaszeretetei semmi körülmény sem bírja a magyar nép szivéből kiirtani és ezt látva még miudig jogosan mondhatjuk: „Csak sast nemzenek a sasok !“ (Bár így volna ! Szerk.)

A népfölkelési törvényt még csak pár hónappal ez előtt tréfának vette a nép, ma azonban sokan nagyon is komolyan veszik, a mennyiben mindegyik szivében azon hit él. hogy mindnyájunknak el kell menni! No de azért megnyugosznak a sors végzésében, s ha úgy lesz — bár mi nem óhajtjuk — örömmel fogjuk vérünket és pénzünket feláldozni, szeretett hazánk és fejedelmünk megmentésére; az anyák ismét leoldják az ősi fringiát és fiók elmegy küzdeni egy nemzet életéért; honmaradt jegyese pedig, ha a harcztéren sóhajtaná ki lelkét, s nem nyújthatná neki a megérdemlett dicső babért, édes megnyugvással ígéri: „Úgy kereszted csókolom meg — Bajnok — sírodon . . .“

Ez a hét szerény községi viszonyainkhoz mérten eléggé gazdag az eseményekben. Vasárnap e hó 13-án tartotta búcsú-szónoklatát Cseresnyés János ev. ref. lelkész úr, igen nagy közönség előtt; sokkal gyengéb az én tehetségem, hogysem ezen nagyszerű és kitünően sikerült beszédet érdeme szerint méltatni tudnám, és hogy azt híven visszaadni képes volnék ; de azért felemlítem, hogy midőn ezen derék egyházi férfiú hiveit arra kérte: hogy becsüljék az egyház szolgáit és tanítóit, mert ők ezt megérdemlik ; összehasonlította a lelkészt és tanítót a nappal, mondván : „hogy a lelkész és a tanító ép oly nélkülözhetetlen factorai a társadalomnak, mint a nap a természet rendszerében, mert hol a vallásos-erkölcsösség nem lesz ápolva, hol a tudomány és felvilágosodottság fáklyája nem világít, ott minden elvadul és elpusztul; kérte őket, hogy tiszteljék a lelkioktatókat és tanítókat, mert ők az Isten veteményes kertjét ápolják, hogy a hazának vallásos, erkölcsös és szorgalmas polgárokat nevelhessenek; s végre kérte őket, hogy most, midőn ő eltávozik Kiskeszibe, hogy missióját

— Oh, szívesen közleném azt önnel, ha magam is tudnám, hogy kik voltak a szülőim. Sohasem ismertem szülőimet. Ha képzelmem és emlékezésem frigyre kél, úgy egy öreg nőt látok magam előtt, ki dünnyőgve ápolt kis koromban. Egyszer azt mondotta, hogy ő az én öreganyám. De az nem lehet. Hisz akkor nem tudtam volna őt úgy gyülölui. Midőn fejlődtem, egy czirkusz direktorja az öreg asszonynak jó ebédet fizetett és még egy kevés ajándék után szívesen nála hagyott engem az a vén kisértet! — Ennyit tudok, többet nem. Lássa uram, én magam sem tudom, hogy miért olyan nagy az önhöz való bizalmam. Elég az ahhoz: én bízom önben, hogy mindent jóvá fog tenni. Ékszereimből adjon el nehányat és az adósság ki lesz fizetve. Ilyen dolgok elintézésében elvesztem a fejem Épen azért hivattam önt; ön ügyesen végbe fogja vinni tervemet. Hisz ön jó ember — még egyszer mondom: én bizom önben. Különben a végveszélyben hamar bizalmasakká leszünk. . . .

Büszkén, hidegen beszélt és mégis minden szava olyan jól esett szivemnek! Tehát jó embernek tart.

És abban a néhány szóban elég bátorítást találtam arra, hogy őt vezessem. Bizalmasan helyeztem kezemet lágy karjára és bensőleg igy szóltam :

— Mondja el, kérem, mademoiselle, hogy miként élt kegyed; miért nem gondolt a másik napra is? miért pazarolt olyan könnyelműen? Hova szórta a pénzt?

Bizonyos gyermeki ártatlansággal és zavarral tekintett reám:

— Miért pazaroltam? Oh, ha tudnám. De mi- \ kor már én olyan természetű vagyok. Soha senkiott tovább folytathassa mint lelkipásztor: tartsák meg emlékezetükben és munkálkodjanak ők is -- a hívek — szeretett hazánk és egyházuk felvirágzásán; — az egész közönség sírással adott kifejezést azon határtalan tisztelet- és szeretetnek, melylyel a nemes gondolkodású lelkész iránt viseltetik. Kísérje öt az ég áldása, s mi szívből kívánjuk, hogy azon mag, mit rövid ittléte alatt elhintett, nemes gyümölcsöt teremjen!

15-én vezette oltárhoz Baráth Dániel úr Sömjén Mariskát; násznagyok voltak Kirisits Antal és Szabó Ferencz úr; nyoszolyóleányok Kirisits Irén és Baráth Teréz és még egy szép hölgy — rójjon meg t. szerkesztő úr — de én mint „félhivatalos“ ember annak a nevét elfelejtettem. A kedélyes lakomán számos felköszőntö lett mondva, a haza, márczius 15, az uj házaspár, a szabadság, egyenlőség és testvériségre.

Végül még felemlítem, hogy Steinberger úr, jelenlegi tűzoltó főparancsnok, azon fáradozik, hogy tűzoltó-egyletünket újra megalakítsa. No de erről majd szerkesztő úr szives engedélyiével jövő levelemben.-b -n.

Siófok, 1887. márczius 15.

Bizonynyal érdekelni fogja a t. olvasó közönséget, ha vidékünk közgazdasági viszonyairól rövid tudósítással szolgálok; a társadalmi viszonyokról majd jövő levelemben szólok,

Az időjárás nálunk egész február közepéig rendszeresen télies volt, azt felváltá igen kellemes enyhe tavaszi idő, úgy, hogy a gazdákat a tavaszi munkára serkentette, de folyt is javában a szántásvetés. Az őszi vetések a telet jól kiheverték s legjobb reményt lehetett hozzájuk kötni, azonban váratlan 2 nap óta hideg, zord, szeles-havazásra csapott az idő olyanra, hogy legnagyobb télben sem volt hidegebb, mint most. Nagy fuvatagok vannak mindenfelé, melyek a közlekedést megakasztják. A márcziusi havazásoktól a gazdák irtóznak, rossz következményeket jósolnak, amúgy a legjobb munka közepett tétlenségre van a gazda kárhoztatva, mert hirtelenébe nem várható a földszáradás ennyi havazás után, hogy ismét dologhoz nyúlhasson.

Gabonapiaczunk is gyengén látogatott, részint a megritkult készletek, részint pedig a sürgős tavaszi munkák, most pedig a közlekedési akadályok miatt. Búza I. piros urasági áru 79 k. 9.50 frt, 78 k. 9.40 k. frt, rozs a csekély termés miatt bel- fogyasztásra 6.90—7 írtig keresett, zab lanyhult 6.25 —6.30 írtig, árpa forgalom nélkül, tengeri öregszemü 6 frt, cinquant. 6 40- 6.50 írtig mm. és minőség szerint, más magvak nem részesülnek figyelemben, bor 7.50—8 írtig, 9—10 írtig.

Pápa, 1887. márcz. 19.

Folyó hé 17-én tartatott meg városunkban, az üresedésben levő városi tiszti állásokra a tisztújítás. Polgármesterré egyhangúlag Osváld Dániel árvaszéki tanácsos, — árvaszéki tanácsossá ifj. Martonfalvar Elek győri gyakorló ügyvéd és végre a pénztárnoki állásra Hunkár Béla volt urodalmi tisztviselő választatott meg

A megválasztottak nyomban letették az esküt és legközelebb már megkezdik műküdésüket.

Egy betöréses lopás is kővettetett el a múlt héten Hegedűs Ferencz házában- A rendőrség azonban csakhamar kinyomozta a tettest Gosztonyi Péter rovott előéletű egyén személyében, kinek lakásán az ellopott tárgyak legnagyobb része megtaláltatott. A tettes le van tartóztatva.

Fecsegő.

CSARNOK.

Divattudósítás.

A divat körfutása hasonló a természetéhez. A leendő a létezőből származik, s az új nem képes rokonságát a volttal tagadni, mi által egyrészt a hölgyek gazdálkodási érdeke óva tik meg, másrészt az ipar és kereskedelem is bő táplálékot nyer.

E mondás igazságát bizonyítja az idei tavasai divat is.

Az uj szövetminták között ott látjuk az ismert skótmintát, mely alighanem nagy kelendőségnek fog örvendeni. Megjegyezzük még, hogy a koczkás is meg fog maradni. A kis négyszögü koezkától a legnagyobbig, minden alak képviselve van, úgy az ostábla (Damenbrett) is. Különös, leirhatatlan szinek jellemzik a modern szöveteket, főleg azokat, melyeken több szín játszik.

A könnyedén színezett fehér mellett, mely a fekete összetételével szép jövőnek néz eléje, a fénylő tengeri-sárga nagyon kedveltetik. A szövetek mellett a szalagok is skót

sem mondotta, hogy: élj másképen! Nagyon szeretem a selyemruhát; suhogását gyönyörrel hallgatom. Nagyon szeretem a finom ételeket. Hisz úgy is keveset eszem, legyen az legalább kitűnő. A közönséges bortól megfájul a fejem — csak drága bort, és azt is ezüst serlegből iszom. Az Isten tudja, hogy mért élek én igy, de hát már a természetem parancsolja.

— Most már értem. Kegyed magas szerepre született. De miért csatlakozott akkor a czirkusz tagjaihoz ?

— De hát hová is mehettem volna? Lássa, kérem, én nem szeretek érintkezni az emberekkel. Büszkeségem szabadság után vágyódik. Ha munkára adtam volna fejem : hány durva ember parancsolt volna rám! mig a czirknszban otthon vagyok Senki- sem parancsol nekem és én élvezetemet találom benne.

Benső őrömmel ragadtam meg a hölgy kezét és ezt rebegtem:

— Köszöuöm, mademoiselle. Kegyed őszinte volt hozzám. Kegyed barátjául fogadott és én boldog vagyok, ha barátja lehetek. Ez a barátság uj kérésre bátorít fel. Engedje meg, hogy ón, mint barátja, jó barátja, legjobb barátja, segíthessek kegyeden.

— Tehát legjobb barátomnak tekintsem önt? — kérdé mosolyogva — nekem nincs jó barátom- A mi a segélyt illeti . . .

— Engedje meg, hogy minden ügyét elintézzem ....

— Ön ? 1 Tehát gyámolóm akar lenni ? Nem lehet. A mint ügyeimet rendbe hoztam, eltávozom Fétervárra, mert oda vagyok szerződve,

koczkázattal bírnak a szinek legkülönfélébb vogyülékével,

úgy világos, mint sötét alapon, s nagyon alkalmasak arra, hogy öltözetek díszítéséül szolgáljanak. Mert semmi sem adja meg az egyszerű öltözetnek is az elegancziát annyira, mint a nem ritkán a legraffinirozottabb kaczérsággal összeállított szalagbokrok.

Az atlasz-moire és recze-szalagok mellett, melyek szines zsinórral vagy szaggatott és virágokkal díszített gazé-széllel vannak szegélyezve, még a finoman vonalzott vagy damaszczirozott mintájú gazé-szalagok is igen kedveltek, — mégis a majd rikító szinű, majd rozetta-alaku erősebben vagy gyengébben markirozott Pikot-szél mint szalagfoglalat megmarad.

A paszománt is az előtérben kíván maradni, s gyöngy, széles rojt, vagy összefüggő testgarniturával kapcsolódik össze. Válldisz és félöv is előszeretettel lesz alkalmazva.

Szép gombokra nagy súly lesz fektetve az idei tavaszi idényben.

A kalapformában a tavaszi divat bizonyos rendszert kivánt megállapítani; még mindig a kis kapót-kalap az, a mely a tornyos kalapokat lenyomni akarja, mely azonban a rája alkalmazott dísz által szinte magas lesz. Előre láthatólag a könnyű és szellös finom lószőr vagy csipke- formára áttört szalma fonatok fogják a tért uralni, melyeken egyszerű szalag gazéból és hasonló színű bélés lesz alkalmazva ; ez egyszerű bár, de igen elegáns kalapot nyújt,-n.

HÍREINK.

Veszprém 1887. évi márczius hó 20-án.

Szomorú kötelességet teljesítünk, midőu lapunk egyik legönzetlenebb, fárad- A hatatlan és tehetséges társmunkásának, f Pric^ky József veszprémi takarékpénztári könyvvivőnek kora elhuuytát tudatjuk t. | olvasóinkkal. Lapunk olvasóinak bizonyára s még igen sokáig kedves emlékezetükben fognak élni azok a szellemes dolgozatok, melyekkel a boldogúlt Long-Fellow név alatt élénkíté lapunkat. Városunk fiatalságának legszeretetreméltóbb, közkedvelt- ségfi tagját vesztettük el a boldogultban, kinek nemesen érző szivéről, önfeláldozó barátságáról, férfias jelleméről, kitartó s fáradhatatlan munkásságáról, mindnyájan, kik ismerték, csakis magasztalólag szólhatnak. És most ez a nemes szív megszűnt dobogni! Miért is oly kegyetlen a végzet, hogy azoktól foszt meg bennünket könyörtelenül, kiket legjobban szeretünk! Megrendülve álluuk ravatalánál; szivünkön a fájdalom vesz erőt s rebegő nyelvünk tétovázik, midőn az utolsó Isten hozzádot elmondanunk s kiszenvedett porhüvelyétől l

örökre elválnunk kell! Pedig el kell vál- \

nunk! El kell válnunk szivedtől, a bű J

szívtől, melynek minden érverése a köz- j

jóért és barátaidért dobogott; ki szivedet ]

ismerte, tudta jól, hogy mily nemes érzelmek kútforrása volt az, és mi, kik melegen érző szivedet ismertük, megdöbbenve állunk gyászos ravatalod előtt s a fájdalom és gyász, mely arczunkon ül, mindennél ékesen szólóbbau ecseteli kora halálod fölött érzett bánatunk nagyságát. Fájó szívvel kísérünk el utolsó utadon, mely a temetőbe vezet s ott, ama csöndes helyen, hol a földi fájdalmak, a melyekből neked oly bőven % kijutott, megszűnnek, átadjuk kiszenvedett tetemeidet közös anyánknak, a földnek. Legyen az neked könnyű! Béke poraidra!

Isten veled !

*

Priczky József f. hó 18-án d u. 4 órakor halt meg, hosszas betegség után, élte 33-ik évé— De . . . szeretném tudni, hol lakik öreganyja.

— Magyarországon. Pozsony mellett T. . . • falván. Zelerué a neve. Olykoron küldök neki egy kis pénzt is, de ő nem válaszol, mert nem tud irni.

— Engedje meg, hogy a kegyed nevében hozzá utazhassam.

— Nem bánom. De az öreg nő mindig zsörtölődő és ostoba volt. Különben őrülök, hogy ön — hogy épen ön ajánlkozik ilyen áldozatra. Ez azt bizonyltja, hogy mégis vau valaki, ki igazán érdeklődik irántam . . .

— Kegyed egészen megfeledkezik az imá- dókról . . .

— Ah, azok csak magukkal gondolnak.

— És Salvin báró, ki kegyedet oltárhoz akarja vezetni ?

— Kérem, ne beszéljen erről ez emberről.

Rettenetes egy ember. Olyan szende, olyan nőies, olyan sima — most bevallom. Azon a napon, midőn megláttam önt, igy gondolkoztam :,Hála Istennek, hogy végre is vau egy jó barátom. És mégis vissza* élek az ön szeretetével — az ön barátságával. j Tegyen úgy, kérem, ahogy tetszik. Előre is megköszönöm nemes szívességét. 1

Tovább is beszélgettünk. _ |

És a midőn elhagytam, beláttam, hogy ő, ki gyermekkorától el van hagyva, különös jellemmel, * de jó szívvel és elmével bir és mintha már elhatároztam volna a szivemben, bár nem mondtam ki, hogy:,nőül veszem!

Őt! vagy senkit! Ha úgy néhány hói előtt egy czirkuszbeli nőről szólották volna előttem! • • Megvallom, bogy most csakis azért akartam Magyar*

Priczky József.