Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1887 (13. évfolyam, 3-52. szám)

1887-03-20 / 12. szám

UII. évi oly am. 1§§7. 13-ik szám. Veszprém, márczlus 30« i Megjelenik e lap a „HIVATALOS EETESÍ*Ő“-vel együtt minden vasárnap reg­gel. Bentikivüli esetekben kü- lönlap adatik ki. — Előfizetési ár mindkét lapra : negyedévre 1 írt 50 kr. ; félévre 3 írt; égés* évre 6 frt. Egyes példá­nyok ára 15 kr. — Hirdetések dija: egy hasábos petitsor tere 6 kr.; nyilttérben 20 kr.; min­den beigtatásért külön 30 kr. állami bélyegilleték ügetendő. Kiadóhivatal: Kraus a. Fia könyvkereskedése Veszprém­ben. ide küldendő minden elő- üzetés, hirdetés, melléklet s reclainátió. 0 _ VESZPRÉM közgazdasági-, társadalmi*, helyi- s általános érdekli MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY. Magánvitáknak s szemé­lyes jellegű támadásoknak a lap keretében hely nem adatik. Kéziratok visszaküldésére nem vállalkoznak. — NŐ7telen közlemények csak akkor vé­tethetnek figyelembe, ha való­diságuk iránt bizonyiték sze­reztetett be. — Bérmentetlen leveleket a szerkesztőség csak ismert munkatársaktól fogad el. Szerkesztőségi iroda: Jeruzaálem-utoza 872. sz. a. Ide czimzendő a lap szellemi részét illető minden közlemény. A magyar gazdák jégbiztosítási szövetkezete. Innen-onoan egy éve lesü már, hogy az „első magyar általános biztosító tár­saság“ tervbe vette, bogy a jégkár bizto­sításra nézve egy szövetkezetét alakit s ez érdemben felhívását a gazdaközönség­hez kibocsátotta. Kimerítően tárgyalták a kérdést a hírlapok, megvitatták a gazdasági egye­sületek, hazafias jelszavak mellett recla- mot csinált az érdekelt társaság, viszont discreditirozni igyekeztek az eszmét min­den áron a többi biztosító társulatok, mignem a napokban a szövetkezetnek elő­készítő bizottsága az első magyar általá­nos biztosító társaság által megalakíttatott és felhívását közzé is tette. Közérdekű dologról lévén szó, szük­ségesnek tartjuk, hogy lapunkban az ügy­höz sine ira et studio hozzászóljunk. Maga a szövetkezet eszméje igen helyes, nemcsak az által, hogy tömegesebb belépés esetén a biztosítási dijaknak ol­csóbbá tételét eredményezheti, de főleg az által, hogy a gazdaközönséget sarkalja és ösztönzi, hogy terményeit a jégkár ellen biztosítsa. Nem szükséges fejtegetnünk, hogy mennyire kívánatos, miszerint az élet különféle bajaival küzdő gazdaközön­ség magát a veszélylyel szemben biztosítsa s az is kétségtelen, hogy a biztosítási ügynek tömeges felkarolása esetén a díjak bizonyos minimumra lennének leszállítha- tók ; de az itt a kérdés, hogy mikép ál­lunk az első magyar általános biztosító társaság tervezetével szemben? Elsőben is ki kell nyilatkoztatnunk, hogy a tervezet, noha már másod Ízben szenvedett — még pedig előnyös válto­zást — nem elég érett és megfontolt arra, hogy az nyugodt lélekkel ajánlható legyen. Nekünk ugyanis a jégkárokra vonat­kozólag semmiféle statisztikai adataink nincsenek, innen van azután, hogy a díj- szabályzat is folyton változó s hogy a biztosító társaság oly díjtételekből szán­dékozik a szövetkezetbe belépőknek 20%-et elengedni, melyeknél jutányosabbakat az előző években a biztosítóknak tényleg már nyújtott; úgy hogy ha számba veszszük, A „Veszprém“ tárczája. *-*-* '“r-n ír i i n-r.--'- ■■■■ - . ■ ■ ..... . _ Lo ng-Fellow emlékére.*) Fájdalmasan zúgnak a harangok, sötét színe­zetet ölt a mennybolt, szomorúan sirdogál a még zord tavaszi szellő, mind. mind arra mutat, hogy őszinte részvéttel osztoznak ők is fájdalmunkban, ők is tanúi akarnak lenni igaz részvétünknek s könnyeinknek, melyekkel oly korán elhunyt, ifjú barátunk ravatalához sorakozunk. De vájjon mindez miért?!---------­Eg y csillaggal több vagy kevesebb a nagy és végtelen mindenségben — fogja mondani az isme­retlen vagy közönyös, de meg vagyok győződve, velem fog érezni, az ismerős, a jó barát. Az oly régóta, előre tudott eltávozás percze, végre, de még mindig elég korán ahhoz, hogy válnunk kell — elérkezett! ■ . . Ő elment ama jobb hazába, bonnét ugyan nincs visszatérés, de hol kékebb az ég, hol mo­solygóbb a napsugár s zengőbbek a dalok. Elki- sérjük ifjú barántunkat oda, ahol e sivár földi élet után oly édes megpihenni, a hol megszűnt minden füsti, lelki kin, a hol nincs keserv, csalódás, bánat és szenvedés, a hol még az ifjú szívnek is oly jó megpihenni. De nem ment el jó barátunk maga csupán, elvitte magával emlékezetűnket, mely kísérőül ma­rad vele a siron túl is egy szebb hon felé, s vele lesz azon nagy napig, midőn valamennyien fogunk *) Boldogult társmunkásunk Priczky József emlékére gyöngéd kezekből vettük e czikkecskét, melyben búcsút vesznek tőle a kedves bibék, kiket ő oly igen szeretett. Szerk, hogy veszteség esetén a szövetkezet tagjai kötelesek egy évi díjtételt pótlólag befi­zetni, nem csak nem találjuk meg a 11.6% előnyt, — hanem tekintettel az emelt díj-' szabályzatra a szövetkezet tagjainak 12 éven át tartó lekötelezettségét látjuk — 20% látszólagos engedméuynyel. Eltekintve attól, hogy a biztosító tár­saság mennyiben óhajt szabadulni egy vesz­teséggel járó üzlettől, melyet más alakban akar kihasználni, hogy a biztosítókat azért érdekköréből ki ne bocsássa-, még csak arra szándékozunk kitérjszkedni, hogy mi­ként jár el a társaság a nagy közönség és feleivel szembem Azt, hogy egy nyereséges üzletet pl. a tűzkár biztosítást nem czélozza szövetkezet alapjára fektetni, teljesen értjük, de midőn hangzatos jelszavak kíséretében egy évek óta veszteséggel járó üzletet a gazdakö­zönség vállaira szándékozik áthárítani s a vállalat risikójából absolut semmit sem vállal magára, az épen nem biztató és bá- bátorító körülmény. A társaság ugyanis nem hajlandó be­lemenni, hogy kezelési költség fejében él­vezze a tiszta jövedelemnek 30—40%-ét, hanem, hogy hátát minden körülmények közt fedezze, követeli a bruttó bevételnek 5%-ét s miután ő részét már kivette, tehát boldoguljon a szövetkezet a hogyan tud. A jégkár díjbevételek pedig minden évben 1 miiló frton felül tettek, igy tehát a biz­tosító társaság elsőben is le fog vonni ma­gának kezelési költség czimén 50000 frton felüli összeget; hogy a kifizetett kárössze­gek mennyire rúgtak s a viszontbiztosítá­sok miként eszközöltettek, erre vonatkozó­lag a biztosító társaság oly kimutatások­kal állt elő, hogy tetszés szerint az üzlet­nek nyereség, vagy veszteséggel végződött voltára lehetett következtetni. Elég egyéb­ként e tekintetben utalnunk azon eléggé meg nem róható eljárásra, melyet az in­tézet megyei gazdasági egyesületünkkel szemben a tűzkár biztosítási díjakból visz- szafizetendő százalék leszámítolása tekin- tekintetében követ. Ily körülmények között s minthogy az sincs tisztába hozva, hogy mi történik azokkal, kik később lépnek be, — vagy kik időközben bár mi okból kilépnek, — találkozni. Hiába kereste fel Gleichenberg gyógy­hatású balzsamos levegőjét, vadregéuyes fenyves ligeteit, semmi, semmi sem adott gyógyirt jó szi­vére, ráfujta a halál zord leheletét; hosszú kínos szenvedés után elérkezett a válás percze, jó szive megszűnt dobogni, a gyermekbarát ajkai örökre elnémultak; 0 nincs többé . . . Mire ibolya, gyöngyvirág, rózsa, amarant a természet felébredésével, létüknek örvendhetnek, ő, ki a virágokat oly végtelen szerette, nem gyönyörködhetik ártatlan pompájukban többé ... Ámbár eltávozása nem jött váratlanul, mert ő maga is tudta s nem egyszer emlegette, hogy váudorutját nem sokára bejárja eme sivár földön, mely ugyancsak kevés örömet ád; - de mégis elég korán van egy oly nemes, oiy jó, oly páratlan szivfl barátot elveszíteni, a milyen a mi felejthetet­len Long-Fellow-unk, a kedves gyermekbarátunk volt. Moät pedig mielőtt a boldogult hűlt tetemeire egy marok földet dobnánk, az anyai vérző szívhez kívánok egy pár vigasztaló szót intézni, ámbár tudom, hogy erre egy földi lény nem képes, egy vérző anyai szivre a vigasz csak a mindenek Uránál van. Jól tudom, hogy az ily érzékeny sebeknek bármily gyengéd érintése is csak fájdalmas lehet, ezt érezheti egy szerető anyai szív, ki egyetlen fia elvesztésén kesereg; de ha feljajdúl is a részvét szülte fájdalom, mégis enyhítő balzsam az, az anyai szív vérző sebére! Nyújtson a megtört anyai szívnek némi vigaszt ama tudat, hogy 0 nem halt meg, csak eltávozott, mert ki szeretteinek emlékében él, az nem balt meg, halottnak csak azt lehet mondani, a ki el van feledve mindenkitől örökre. s minthogy nincs kizárva az sem, hogy pl. a második évben belépőkre vonatkozó­lag akár tariffa emelés fog életbe léptettetni, .4— akkor, midőn a napról-napra erősbödő concurreutia mellett jobb feltételeket biz­tosíthatunk a nélkül, hogy magunkat hosz- szú időre lekötelezzük, s a verseny kedvező esélyeit elejtsük, részünkről a gazdaközön- séget figyelmeztetjük megyei gazdasági egyesületünknek azon határozatára, melylyel a magyar gazdák jégbiztosítási szövetke­zetébe való belépést nem ajánlotta.*) r. A népfölkelö-tisztikar szervezése. (Folytatás.) A pályázók részéről követelt adatok. A pályá­zók személyesen vagy Írásban a következő adatokat tartoznak előterjeszteni: 1. a jelentkező neve; 2 . születési éve; 3. állandó tartózkodási és illetőségi helye; 4. a végzett iskolák; 5. a polgári állása, vagy kereseti foglalkozása; 6 nyelvismeretei; 7. a jelentkezés a népfölkelési gyalogsághoz vagy lovas­sághoz történik-e; 8. a népfölkelési tisztképző tan- folyamot mikor és melyik honvédállomás helyén kivánja a jelentkező hallgatni, (ezen állomások kö­zöl vagylagosan több is megjelölhető); 9. vala­mely népfölkelési csapathoz való beosztásra, vagy külön alkalmaztatásra vonatkozó esetleges kérelem. Volt katonák részéről e mellett felemlítendő: 10. a felavatás éve; 11. a legutóbb viselt rendfokozat, lehetőleg a raug — nap is; 12 a fegyvernem (kar), melynél a jelentkező a közös hadseregben, vagy a honvédségnél szolgált; 13. kilépésének (végel- íiúosátásának) éve; 14 vájjon részt vett-e s melyik hadjáratban? 15. Volt közős hadseregbeli tisztek és hadapródok (tiszthelyettesek) részéről a jelent­kezés alkalmával a *kilépti bizonyítvány* (elbocsá­tási okmány) eredetiben vagy hitelesített másolat­ban beadandó, mely okmány annak idején az ille­tőknek vissza fog szolgáltatni. Azok, kik Budapest fővárosában, továbbá Arad. Debreczen, Fiume, Győr, Kassa, Kolozsvár, Komárom, Maros-Vásárhely, Pécs, Pozsony, Selmecz- és Bélbánya, Sopron, Szabadka, Szátmár-Néneti, Szeged, Székes-Fehérvár, Temes­vár, Uividék és Zombor szabad királyi, végre Baja, Hódmező-Vásárhely. Kecskemét, Nagy-Várad Pau- csova és Versecz törvényhatósági joggal felruházott városok valamelyikében a népfölkelési tiszti állás elnyerésére immár pályáztak, — tekintettel arra, hogy összeiratásuk alkalmával a fennebbi 15 pont­ban meghatározott adatoknak csak némelyikét kö­zölték, — még a következő adatokat tartoznak *) Ezen czikket vármegyénk egyik jeles publiczistája küldte be lapunkhoz s mi azt vármegyénk gazdaközönségé- nek érdekében a legnagyobb készséggel közöljük ; jól tenné az „első magyar általános biztosító társaság“, ha az ebben felhozott alapos aggodalmakat eloszlatná, mert ellenkező esetben mi sem ajánlhatnánk gazdaközöuségünknek az egyesületbe való belépést. Szerk. Most pedig Isten veled még egyszer s utoljára jó barátunk, legveu álmod édes, nyugalmad csöndes, emléked áldott, Isten veled, mígnem találkozni fogunk ama jobb hazában ! Isten veled -- a viszontlátásig! Iris. Heléna. — Vacano M. E. elbeszélése. — (Folytatás.) V. Másnap korán reggel egy ünnepiesen öltözött szolgát láttam áthaladni a folyosón, csokorral kezé­ben. Halvány sárga rózsák voltak, mint Wyslonska kisasszony hajfürtjei. — Milyen gyönyörű rózsák! — szóltam csodál­kozva. Ekkor a szolga udvariasan elém állt és meg­tekintés végett átnyújtotta a bokrétát. — Oui, monsieur, szép rózsák! — Pour mademoiselle Wyslonska ? — kér­dezőm. — Si monsieur. De la part de mon máitre, monsieur le baron de Salvin ! Mégegyszer megszagoltam a rózsákat, azután szobámba vonultam, hol azon gondolkoztam, hogy micsoda rózsákat küldjék én — neki. Délelőtt nagy meglepetésben részesültem. Salvin báró látogatott meg egészen váratlanúl. Olyan szeretetreméltó volt, mint mindenkor. Nem is lehetne rá meg­haragudni. Elegáns szalon-ruhába volt öltözve s minden mozdulata olyan kecses volt* akár csak egy hölgyé. Meg kellett látogatnia, mert tegnap oly szerencsés vdt, hogy velem legkedvesebb barát­pótlólag tudtul adni és pedig: a) vájjon a népfől- kelési gyalogsághoz vagy lovassághoz óhajtják-e beosztatá8ukat ? b) a mennyiben a népfölkelési tiszti tanfolyam hallgatására jelentkeztek, ezt melyik időszakban, és melyik honvéd állomáshelyen kíván­ják hallgatni; c) az általuk végzett iskolákat. Népfölkelő tisztképző tanfolyamok. Azon pályázók számára, kik katonai kikép­zésben eddig, nem részesültek, és a honvédelmi miniszter által tiszti helyekre kijelöltetni kívánnak, a népfölkelési tiszti állás betöltésére megkívánt katonai ismeretek megszerzése czéljából — ameny- nyiben szükségesnek mutatkoznék, több egymásra következő időszakban 3—3 heti tartalmú tisztképző tanfolyamok fognak nyittatni. Ezen tanfolyamokra nézve a következők szol­gáljanak tájékozásul: 1. A tanfolyamok a gyalogság számára, te­kintettel a rendelkezésre álló tanerőkre és helyisé­gekre, oly honvéd zászlóalj állomáshelyeken fognak összeállíttatni, a hol arra elegendő számú pályázó van. A népfölkelési lovassághoz pályzok számára a honvédhúszár ezred parancsnokságok állomáshelyein, és pedig: Budapest, Debreczen, Arad, Kecskemét, Kassa, Vácz, Pápa, Pécs, Maros-Vásárhely és Varasd vá­rosokban, — de szintén csak a pályázók számához és a szükséghez mérten, • - egy-egy tanfolyam fog létesítteni, mely csak elháríthatatlan szükség esetén fogna még későbbi időszakban is összeállíttatni. 2. A tanfolyamok folyó évi ápril hó 12-én veendik kezdetüket. Azok, kik ezen első időszaki tanfolyamok hall­gatására kijelöltetnek, erre az illető honvéd állo­máshely megnevezése és egyéb tudnivalók közlése mellett, külön értesítést nyerendnek. A 2-ik időszaki gyalogsági népfölkelő tiszt­képző tanfolyamok f. évi május hó 6-án állíttatnak össze, ós az annak hallgatására kijelöltek, z tan­folyam állomáshelyéről, helyiségéről és a vezeté­sével megbízott tisztről, behívásuk alkalmával szin­tén értesíttetní fognak. Azon esetben pedig, ha netalán rendkívüli második időszaki lovassági tisztképző tanfolyamok felállítása szükségessé válnék, az arra vonatkozó intézkedések idejekorán leendnek kibocsátva. A tanfolyamok hallgatására berendeltek az illető állomáshelyen már a tanfolyam kezdetét meg­előző napon tartoznak megjelenni s tovább utasí­tásvétel végett, a tanfolyam vezetőjénél jelentkezni. 3. A hallgatóknak a taníolyamba való jelent­kezésükkor következő sajátkezüleg kiállított kötele­zőt kell a tanfolyam vezetőjének személyesen át- adniok: .Alulírott önként elvállalom azon köte­lességet, miszerint a népfölkelő-tisztjelöltek számára felállított tanfolyam hallgatásának tar­tamára, a katonai fegyelemnek alávetem ma­gamat.* E katonai fegyelem nem terjed ki arra, hogy a hallgatók irányában a katonai fegyelmi fenyitő hatalom tényleg gyakoroltatni fogna, hanem az el­vállalandó kötelezettség csak akként lesz értél­nőjénél mulatott; megkedvelt, és most lerója nálam a tiszteletét. A kedves báró beköszöntője igazán meghatott engem. Hogy leföstötte előttem a kisasszony ezt az angyalt valódi kalandornak! Pedig dehogy volt úgy. Volt is ő oka annak, hogy megszerette azt a nőt! Ilyen vetélytárstól legkevésbbé sincs mit tartanom. És udvariasan bántam vele magam is. Tőlem Wyslonska urhőlgyhöz távozott, de ott sem tartóz­kodott sokáig. A kisasszony közvetlen az ebéd után áthivatott. A kisasszonyt rendetlen asztala mellett egészen elcsüggedten, de mégis könnyelmű mosolylyal lát­tam újra. — Kérem, adjon valami jó tanácsot — mondá halkan — ma mindenemet zár alá veszik és en­gem is el ... . — Lehetetlen! — válaszolóm csodálkozva — lehetetlen! Hisz az én szülőim olyan becsületesek voltak — aztán magam is — milyen rettenetes színben tűnt föl hát ez a dolog előttem. — Szerencsémre határidőt adtak, de hát mi hasznom van, ha drága selyemrubáimat áron alul kell eladnom — de végre az sem elég, ha mind eladom is. Szóljon, kérem, valami okosat. — Bizony nincs más mód hátra, mint hogy minden áron pénzt kell teremteni! ■— mondottam praktikusan. — Mademoiselle Wyslonska fölkaczagott. — Hisz épen itt van a bökkenő! Mást tanácsoljon, kérem, nem akarok ügyvédre szorulni. Mert, kérem, az ügyvédek kivétel nélkül mind vampyrok I — Azt tanácsoljam» hogy miként jusson pénz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom