Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1887 (13. évfolyam, 3-52. szám)

1887-03-06 / 10. szám

XIII, évfolyam. 1881.

10«ib ^zám.

Veszprém, márczius O,

Megjelenike lap &

„HIVATALOS ÉBTESÍTŐ"-reI

együtt minden vasárnap ree- trel. Bendkivüli esetekben ifl. lialap adatik ki. — EISflietési ár mindkét lapra ; negyedévre 1 írt 50 kr.; félévre 3 frt ■ eges* évre 6 frt. Eg?B8 uáld(i: nyok ara o kr. _ Hirdetések dija. egy hasábos Petitsor tere 6 kr • nylttórben 20kr.;,niu- den be.gtntasórt külön 30 kr.

ru'.^TÍ161^ Vetendő.

Hlad6hiTatal: Kraus a. Fia könyvkereskedése Veszprém- ben. Ide küldendő minden elő- bsetes, hirdetés, melléklet s reclamátió.

VESZ

RÉM

közgazdasági-, társadalmi helyi- s általános érdekű

MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY.

i

Magánvitáknak s személyes jellegű támadásoknak a lap keretében hely nem adatik.

Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk, — Névtelen közlemények csak akkor vétethetnek figyelembe, ha valódiságuk iránt bizonyítók szereztetett be. — Bérmentetlen leveleket a szerkesztőség csak ismert mnnkatársaktéi fogad el.

Szerkesztőségi iroda:

Jeruzsálem-utcza 872, sz. a.

Ide czimzeudö a lap szellemi részét illető minden közlemény.

Városi tisztujítás.

Hétfőn ment végbe Veszprémben a városi tisztujítás, melyet Véghely Dezső kir. tanácsos alispán vezetett s Szabó Imre városi képviselő készített elő. Hogy mit tehet és tesz a tapintatos vezetés és előkészítés, azt módunkban volt tapasztalni. Elismerést érdemelnek tehát Véghely Dezső ás Szabó Imre, hogy megmentették a polgárságot a viszálykodástól.

Városunk derék tisztikara olyan szorgalmas és képzett egyénekből áll, hogy azt bármely város méltán megirigyelhetné tolunk. Elismerésül a tisztikar érdemeinek egyhangúlag ismét megválasztotta a képviselőtestület. ^

Midőn a megválasztott tisztikart üd- vőzölnők, gratulálunk Veszprém városának

is, hogy közügyeinek élén ilyen jeles tisztikar működik.

Iparkodjunk egy szívvel lélekkel városunk jólétét és felvirágozását előmozdítani.

*

. , tisztújító közgyűlés lefolyásáról a következő tudósítást köböljük:

.... w 188,T- évj február hó 28-án tartott tiszt- kífÓ tWp/“-e-° 1 -emoKTjit s

auúau reszt vett 77 városi képviselő.

Az elnöklő alispán melegen üdvözölve a képviselő testületet, a tisztújító közgyűlést megnyitott■ 1

_a: u;

rült megfelelnem a bennem helyezett bizalomnak,, azt első sorban a mélyen tisztelt közgyűlés kegyei elbírálása alá bocsátom.

nak jelenti ki.

Erre Kováts Imre polgármester úr a követ kező beszédet tartotta:

Nagyságos királyi tanácsos, mélyen tisztelt alispán úr! Tekintetes képviseleti közgyűlés !

Engedjék meg néhány szóval megemlítenem azt, bogy midőn a polgármesteri állást elfoglalni szerencsés voltam, a mélyen tisztelt közgyűlés előtt ünnepélyes fogadást tettem, hogy a reám ruházott hatáskörben, a törvény intézkedéseinek tiszteletben tartása mellett, egész munkásságomat és tehetségemet Veszprém város érdekeinek, felvirágzásának és polgártársaim jólétének fogom szentelni. És hogy a bennem helyezett megtisztelő bizalomnak minden tekintetben iparkodom megfelelni.

Tekintetes közgyűlés! Hogy mennyire teljesítettem ez ünnepélyes fogadást és mennyire sikeAzonban, mélyen tisztelt közgyűlés, lelkiismeretem azt súgja nekem, hogy én tett fogadásomhoz hu maradtam, mert hivatalos állásom nehéz és nem ritkáu kenyes kötelmeit, gyönge erőm s tehetségemhez képest, buzgalommal, hűséggel és egész odaadással teljesíteni törekedtem. Azoban csalód □attak polgártársaim mégis.

De egyben talán még sem csalódtak, és ez az őszinte, lelkiismeretes s hazafias törekvés és uzgalom, mely bennem nem hiányzott soha!

Fogadja tehát a tekintetes közgyűlés, keblem mélyéből fakadt, legőszintébb köszönetemet, azon

nLS.tám°gatáSáárt’ mel*ben engemet hivatalos működésem alatt részesíteni kegyes volt, melv nél, BIg i1jetteni 8 lehettem volna elég képes állásom sok oldalú kötelmeit teljesíteni, melyért ez alkalommal is mélyen érzett hálámat nyilvánítom.

Ezek kijelentése után csak a törvény intézkedéseinek felelek meg, midőn működésem befejez- tével, eddig viselt polgármesteri tisztemet, a mélyen tisztelt közgyűlés kezeibe, a honnét azt vettem, tiszteletteljesen leteszem. Valamint tiszttársaim nevében is mélyen érzett hálámat nyilvánítom, Veszprém város közigazgatásának és árvaszékének pecsétjét

pedig elnoklo alispán úr ő nagyságának tisztelettel j átadom.

a , ,Eze“ “eIeg érzéstől ál hatott hangon előadd J - P-bemoeiuo Alispán""ur 'a közgyűlés tartamára rendőr-kapitánynyá: Fejes Antal, tiszti ügyészszé: Kenessey Pongrácz dr v. képviselőket nevezte ki.

A f. évi február hó 26-án tartott alakuló közgyűlés jegyzőkönyve felolvastatván, észrevétel nélkül hitelesíttetett.

Elnöklő alispán úr, előterjesztésével azon körülménynek, hogy a képviselő testület által megválasztott űf^uttner Sándor és Bezerédj Viktor dr., valamint általa a képviselő testület köréből meghívott Szabó Imre és Tillitz Benő dr., képviselő urakból az ő elnöklete alatt megalakúit kijelölő választmány, a választás utján betöltendő állomásokra nézve, a jelentkezők névsorát egybeállította, s habár a kijelölő választmány az 1886. XXII. t.- cz. 77. §-ának értelmében határozatait indokolni nem tartozik mind a mellett a képviselő testülettel tudatja, hogy a kijelölő választmány figyelemmel volt a kijelölésnél arra, hogy a betöltendő állásokra oly egyének jelöltessenek ki, a kik e városnak már hosszabb ideig hasznos szolgálatokat tettek s hivatalos működésük által is a képviselő testületnek bizalmát kiérdemelni igyekeztek, ezeknek előre bocsátása után a kijelölő választmány határozatai elnöklő alispán úr által felolvastattak s a \ választások következőleg meutek végbe :

Polgármesteri állásra Kováts Imre eddigi polgármester, mint egyedül jelentkező jelöltetett ki.

Kováts Imre úr polgármesternek lelkes éljenzés közt egyhangúlag megválasztatott.

Az I. tanácsosi állásra Balogh Károly úr,

1 helyettes polgármesteri czimmel egyhangúlag megválasztatott.

A II. tanácsosi állásra Benkő István úr, a III. tanácsosi állásra Holles Ferencz úr, a IV. tanácsosi állásra Viyner János úr, az V. tanácsosi állásra Sörös Zoltán úr, a VI. tanácsosi állásra Vélsz Elek úr, a VII, tanácsosi állásra Szilágyi Mihály úr, a VIII. tanácsosi állásra Husvéth János úr egyhangúlag megválasztatlak.

A thbbi választás is egyhangúlag történt. A tiszti főügyészi állásra Csolnoky László ; tisztelet- / beli ügyészekké: Csere Antal dr. és Óváry Ferencz J dr ; árvaszéki ülnökké : Kőrössy Antal; pénztárossá: Járó Ede ; számvevőnek : Perlaky József; ellenőrnek : Hoóz Lajos; közgyám és gyámi nyilvántartónak : Brenner Lőrincz ; tiszteletbeli orvosnak: Csolnoky Ferencz dr.; az adószámtiszti állásra: Gerencsér József; katona-nyilvántartóvá, tiszteletbeli aljegyzői czimmel: Kováts Ignácz ; kórházi igazgatóvá: Androvits Imre urak választattak meg.

Elnöklő alispán úr az 1886 XXII. t. ez. 85. §-ára való hivatkozással felhívja az. elöljáróság sa segéd és kezelő személyzet tagjait, hogy a képviselő jtestület előtt a hivatkozott §-ban szövegezőit es- küt tegyék le, az eskü kivételére Jejérváry József ihittudor kauonok képviselő urat kérte föl; mire azok az esküt leteszik.

). Ezután elnöklő alispán úr meg'köszönj.^ „kénifcsosi állást fontos családi körülméryeire való tekintetből nem fogadhatta el; továbbá a képviselőket a függőben levő kisdedóvó és szegényház ügy mielőbbi sikeres rendezésére buzdítja, valamint a szervezési szabályzatnak sürgős átdolgozására hívja fel a képviselő testület figyelmét ; végre a jegyzőkönyv hitelesítésére Szabó Imre, Eszterhay Ferencz és Lévay Imre képviselő urakat kinevezvén, az elnöki széket s a hivatal jelvényeit az újonnan megválasztott polgármesternek átadja.

Kováts Imre polgármester úr az elnöki széket elfoglalván, a következő székfoglaló beszédet tartotta:

Nagyságos királyi tanácsos, mélyen tisztelt alispán úr! Tekintetes képviseleti közgyűlés!

A polgármesteri állásra másodszor történt megválasztatáson! folytán és a hivatalos eskü letétele után, az első szó, melyet a mélyen tisztelt közgyűléshez intéznem kell, a mélyen érzett hála és az őszinteség köszönet szava.

Hálát és köszönetét mondok azon bizalomért, melyben polgártársaim engem részesíteni szívesek voltak, mely kitüntetés felette megtisztelő reám nézve.

Meghajolva önök parancsa előtt, hazafias készséggel fogadom el ezen díszes állást, melyet a t. képviselő testület kegyes bizalma reám ruházni ismételve jónak látott. Elfogadom, nem a fényért, hanem a kötelesség érzetétől áthatva, szülővárosomban szolgálni a közügyet, midőn velem parancsol.

A mi jövendőbeli működésemet illeti, talán nem szükséges, hogy tüzetesebben nyilatkozzam.

Életpályám e városban folyt le, polgártársaim ismerik múltamat. Egyet azonban nem mulaszthatok el a tisztelt közgyűlés előtt kijelenteni, és ez az, hogy a reám ruházott hatáskörben, állásom minden teendőit, szülő városom javára és felvirágzására fogom szentelni.

Mert két fő szempont áll előttem; ez Veszprém város jóléte és polgártársaim bizalma, mindkettő előtt tisztelettel borulok le, mert e két fő szempont az, melyek kijelölik az irányt, melyet követnem kell.

De azonban, hogy ez sikerüljön, szükségem van ezentúl is a mélyen tisztelt képviselő testület bölcs tanácsára és kegyes támogatására, valamint a tisztikar szives közreműködésére.

Ezen érzelmekkel foglalom el a polgár- mesteri széket, mert azt hiszem, hogy méltóbb bizonyítékát nem adhatom Veszprém város közönsége iránti tiszteletemnek, mint h A hívafb-A^rro Di-H

ÍOCUU.

Isten áldja meg Veszprém város közönségét. Isten áldja és vezérelje miuden jó és nemes törekvéseiben a képviselő testület minden egyes tagját!

A polgármesteri székfoglaló beszéd lelkes éljenzéssel fogadtatott.

Szabó Imre városi képviselő úr Véghely Dezső kir. tanácsos alispán ur ő nagyságának, ki ezen tisztujítás vezetésénél is oly fényes bizonyítékát adta annak, hogy szülő városa ügyei iránt mily melegen érdeklődik, ki megmutatta azt, hogy e városnak ügyeit szivének égész melegével karolja fel, — a képviselő testület nevében köszönetét mond.

A képviselő testület Véghely Dezső kir. tanácsos alispán úr ő nagyságának, e város érdekében tett fáradozásaiért s a tisztujításnak oly bölcs és tapintatos s e mellett még szeretettel is párosult vezetéséért hálás köszönetét szavaz s azt jegyzőkönyvileg is megörökíti.

Kőrössy Antal v. árvaszéki ülnök űr indítványozza, hogy a város árvaszékének szervezetére és a gyámsági s gondnoksági ügyek kezelésére vonatkozó szabályrendelet 2. §-ának 3. bekezdése értelmében, az árvaszéki rendes személyzet kiegészítésére

A „Veszprém“ tárczája.

Keserv.

i.

Ki hitte volna, hogy sok köny, sóhaj Ily pompás véget érjen?

Te férjhez mentél és sorsomban én Már megnyugodtam szépen.

Már nincs szivemben vád, neheztelés . . . Gyakorta fölkereslek;

S szép ifjú asszony! úgy elmulatunk,

Mint két bohó, víg gyermek.

Bohón és vígan el-elcsevegünk Sok apró — semmiségrül;

S a múltról is, ha épen kö\be jön . . . Hogy jót kaczagjunk végül.

II.

Jobb is! Nevessünk inkább mindaketten Szerelmünk bús, bolond történetén;

Hisz e történet — olyan hihetetlen ! Hogy is volt csak? Alig emlékszem én,

Talán te voltál az a lány, kit egykor S{ivem első lángjával szeretett . . .

S talán én voltam a rajongó ifjú,

Ki vígan tűrt bajt, szenvedéseket.

Tán én miattad voltam boldog — akkor, S te tán miattam lettél — hűtelen;

A\ oka tán én, de talán te voltál,

Tán mindaketten, vagy tán — senkisem.

Vagy mindez csak egy z^rlavaros álom, Tán meg sem történt soha — meglehet! S tán nem is vagyunk már mi e világon, S mint árny az árnynyal suttogok veled.

D. V.

Heléna.

— Vacauo M. E. elbeszélése. —

(Folytatás.)

II.

A kastélyban szives emberek, és nehéz ügyek elintézése várakoztak rám. Egész balom poros akta feküdt előttem és nekem össze-vissza kellett turkálnom valamennyit. Már az első napon délutánra egészen ki voltam merülve.

A herczegi levéltár földszinten feküdt, a főerdész lakása és az én szobám mellett. A főerdész

felügyelete alatt áTott az egész ódon kastély. Ennek a neje jó testes, mosolygó és szives nő volt, mintha csuk maga a megtestesült napfény lett volna, — csupa áldás volt minden lépése, mert nagyon szerette férjét, gyermekeit és a világot. A két fiú kitűnő nevelésben részesült; az egyik erdész akart lenni a másik festő. Maga a főerdész derék és kedélyes ember volt; midőn átadta a levéltár kulcsait, igy szólt:

— Hála Isten! Most legalább egy kis levegőt is szíhatnak a százados és már bomlásnak indult ^kták I

A fontosabb okmányok közül kiválogatván néhányat, a kastély előtt álló terebélyes bárs árnyékában olvastam át azokat. Volt a kastélyban egy nagyon régi terem, közvetlen a levéltár mellett. Mikor dolgomra indultam, befordultam a hatalmas terembe. Ősrégi építmény volt ez, szürke falain régi képek függtek, de bútort egy darabot sem láttam benne. A festmények még a XVI. és a XVII. évszázból eredtek. V. Károlytól kezdve valamennyi habsburgi császárt szemlélhettem ott. Ezek után a képek után bátran következtethettem, hogy Mühleck hajdan a császárok vadászkastélya volt. A terem másik végében egy hatalmas tölgyfa-ajtó zárta el a szomszéd helyiséget.

— Milyen remek munka! — mondám csodálkozva, midőn az impozáns ajtó műfaragványait megtekintettem.

— Bizony nagyon régi ajtó.

— És hová vezet?

— Sehová sem. Csak egy parányi mellékszobába. Üres kis helyiség ez, alig van benne egykét régi kép, de a kilátás nagyon érdekes — vála- szolá a főerdész. — Különben a lakat szeszélyes hangulatától függ, vájjon beléphetünk-e vagy nem.

— A lakat hangulatától? — No ez különös.

— Úgy van ám pedig. Kívülről van benne a kulcs, mely évszázak óta megállja a helyét. Ha a lakat úgy akarja, hát bezáródik az ajtó s olyankor éppen olyan, mintha csak összeöntötték volna a két szárnyát; néha pedig, ha a szeszélyes lakatnak úgy tetszik, hát egy kis gyermek is bemehetne abba a szobába. Most, ha ezerszer megforgatnám is ezt a kulcsot, az ajtó nem nyílnék ki.

Csakugyan, a főerdésznek igaza volt.

— Hihetőleg a rozsda akadályozza a kulcsot, - szóltam.

Ezutáu még több termen is végig mentünk; mindenütt fölséges kilátás volt a kies vidékre. Végre újra munkámhoz láttam, beletemetkeztem a poros, pókhálós levéltárba, nagyon sokáig keresgéltem — mig néhány fontosabb okmányra akadtam. Azután a parkba mentem, hogy a királyi napnak ünnepies lenyugvásában gyönyörködjem.

Tekepálya is volt a parkban, azzal is elmulattunk. A főerdész idősebbik fia, a praktikáus és én sokáig tekéztünk. A jó feleség pompás vacsorát készített azalatt, mig mi vidámau csevegve és nevetgélve a leáldozó napot szemléltük. Estelinket is a kedves parkban költöttük el. Ott társalogtunk késő estig. A hold már fölöttünk tündöklött, midőn szobáinkba vonultunk.

íázobám ablakait kitárva, lapozgatni kezdtem a poros irományokat. Lámpám barátságos fényt árasztott és a szoba egyik sarkában megvetett hófehér ágy hivogatólag kinálta magát egy kis pihenőre; czigarettemre csak most gyújtottam s jó kedvvel teljesítettem nehéz feladatomat.

De épen egy levele hiányzott egy nagyon fontos irat-csomónak; pedig emlékeztem rá, hogy volt a kezemben és bizonyosan a levéltárban felej-