Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1887 (13. évfolyam, 3-52. szám)
1887-12-11 / 50. szám
A megyebál jövedelme. — Az új megyeház megnyitási ünnepségek alkalmával tartott bál 538 frt 2 krt jövedelmezett, mely az új székház üléstermének díszítési költségeire lesz fordítva. Felülfizettek : Esterházy Móricz grófné Ő Méltósága 300 irtot, Devics József 5 irtot, Baly Albert 5 irtot, Klein Ödön 4 frtot, kiknek köszönetét mond a rendezőség. Esküvő. — Kedden délután 3 órakor volt a helybeli izr. imaházban városunk egyik kedves szépségének Penitsek Bpza kisasszonynak esküvője Bruck Sámüel helybeli tekintélyes terménykereskedő és birtokos fiával Rudolffal. Esküvő után pompás lakoma volt a menyasszony édes anyja özv. ‘Penitsek Albertné jó hirü vendéglőjében. Föllegtelen, tartós boldogságot kivánunk 1 A polgári társaskör legközelebbi társasestélye e bó 17 én lesz megtartva a kör helyiségeiben. Úgy ezen, valamint a további estélyekre, az első alkalommal már kibocsátott meghívók érvényesek. Ezek a kedves, szép mulatságok nem szorulnak arra, bogy mi a bennük való részvételt bővebben ajánlgassuk. Népfölkelés — A népfölkelői szolgálat alól való ideiglenes fölmentésre vonatkozólag br. Fejérváry honvédelmi miniszter körrendeletét bocsátott ki az ország összes törvényhatóságaihoz. E körrendelet szerint a javaslatok minden év január hó végéig fölterjesztendők a minisztériumhoz. Mellékelve vannak azon alapelvek is, a melyek szerint a fölmentést ideiglenesen engedélyezik. Fölmentésre igényt tarthatnak, tekintet nélkül arra, vajon a népfölkelés 1. vagy 2. osztályába tartoznak-e. az egyes minisztériumok nélkülözhetetlen hivatalnokai, a községi és körorvosok közül azok, kik a 2-dik népfölkelési osztályba tartoznak; s az 1. osztályhoz tartozók közül azok, ba kívülök az illető községben más orvos nincs ; az egyetemek, tő és középiskolák, népiskolák igazgatói, tanárai és tanítói, a mennyiben a tanítás zavartalan íolytatbatására elkerülhetetlen szükségesek s vagy a 2. osztályba, vagy az 1. osztály ki nem képzett részébe tartoznak, a vöröskereszt-egylet ápoló személyzete, a vármegyékben a fő- és alispánok, főjegyző, a főszolgabirák. szolga- birák, városi törvényhatóságok, a polgármester, a főjegyző, a rendőrkapitány, a gazdasági tanácsos s a katonai előadó ; rendezett tanácsú városoknál: a polgármester és rendőrkapitány : községekben a biró s a községi-, illetőleg a körjegyző. Ezeken kívül az összes rendőrségi személyzet, a tébolydák igazgatói, orvosi s egyéb személyzete, a kórházak orvosai, osztályvezetői, goudnokai, a gyógyszertárak főnökei, a vasutak személyzete és munkásai, a posta- és távirda összes alkalmazottjai, a gőzbajótársaságok, az osztrák-magyar bank hivatalnokai, az állami erdészet, s a pénzügyőrség személyzete, az egyetemi kórodákat vezető tanárok és tanársegédek, a királyi ügyészek, a törvényszékek eluökei, a járásbirók s a nélkülözhetetlen törvényszéki bírák s a íegyházak és börtönök felügyelő személyzete. Országos vásár volt hétfőn városunkban, de nagyon meglátszott rajta, hogy kevés a pénz ; tízszer annyi volt az eladó, mint a vevő. 1! I 1< n 4f Vármegyénk föpénztárosává Szőke Ignácz urat, vármegyénk szorgalmas főkönyvvivőjét választotta meg egyhangúlag a múlt hétfői közgyűlésen a vármegye közönsége. Melegen gratulálunk! Gyászhir. — Városunk egyik érdemes polgára: Dobronyi Cseh Alajos, nyugalmazott káptalani uradalmi számtartó, halt meg e hó 8-án, életének 77-ik évében. A boldogult jó családapa, jó hazafi s munkás tisztviselő volt. Temetése tegnap délután 4 órakor városunk közönségének nagy részvéte mellett ment végbe. Nyugodjék békében ! A franczia-köztársaság elnökévé a lemondott Grévr helyére (kinek, veje botrányos üzelmei miatt kellett lemondania) Carnot képviselőt választották meg. J Kelői hivatalos teendőiket lelkiismeretes pontossággal és oly nagy szorgalommal teljesítették, hogy számbavehető hátralék nincs. Fölolvastatott Kopácsy Árpád országgyűlési képviselő urnák a vármegyei főpénztárosi állásról való lemondó levele. Mely után Fenyvessy Ferencz dr. orsz. képviselő meleg hangon, szép szavakkal emlékszik meg Kopácsy Árpádnak vármegyénk szolgálatában eltöltött 13 év alatt kifejtett tevékenységéről ; indítványozza, hogy a vármegye közönsége jegyzőkönyvileg fejezze ki távozó tőpénztárosa iránt elismerését. Indítványa egyhangúlag elfogadtatott. Megyei főpénztárossá közfelkiáltással, egyhangúlag Szőke Ignácz, vármegyénk derék főkönyvvivője, választatott meg, ki a közbizalomnak eme szép nyilvánulásáért meghatottan mondott köszönetét s a közgyűlés végével a hivatalos esküt letette. A közigazgatási bizottságba beválasztattak: Szabó Imre, fenyvessy Ferencz dr., Fiáth Pál báró, Bezerédj Viktor dr., Ányos László. A magánpénztárakra felügyelő választmányba : Kovácsy Árpád, Hunkár Dezső, Osvald Dániel. A gazdasági választmányba: Osvald Dániel, ‘Benkő István. A jegyzői szigorló bizottságba: ‘Bezerédj Viktor dr., Kris{tinkovics Aladár. A lóavató bizottságba, a veszprémi és enyingi járások, úgy Veszprém város területére: Kopácsy Viktor; a zirczi j. Hunkár Sándor; a devecseri j. Ihász Lajos; Pápa város és j. Koller János. A sorozó bizottságok polgári elnökeivé, Veszprém város és járás Kolossváry József; enyingi j. Fischer Károly; devecseri j. Ihász Lajos; a zirczi és pápai járások, úgy Pápa város területére: Véghely Dezső kir. tanácsos alispán. Az útfelügyelő választmányba: 1.) Veszprémi járás. Elnök: Kletzdr Ferencz; tagok : Cdntal Károly, Ferenczy Károly, Gödé Gábor, Kopácsy Viktor, Kenessey Pongrácz, Kováts Imre, Lakat Mihály, Magyar János, Pöschl Károly, Perlaky József, ‘Bs>zsos Ödön, Tóth József. 2., Pápai járás. Elnök: Horváth Lajos ; tagok: Barthalos István, Herman János, Kemény Andor, Koller János, Oláh Géza, Szabadhegyi Kálmán, Tarczr Dezső, Valla Gyula, Wachsmann János. 3., Devecseri járás. Elnök: Noszlopy Viktor; tagok: Auerhammer Ferencz, Barcza Bálint, Bohn Gyula, Ihász Lajos, Keller Pál, Martonfalvay Pál, Noszlopy Gyula, Bßthy Mihály, SReé Jenő, Szarka István. 4, Zirczi járás. Elnök: Szőnyeghy Alajos; tagok: Ányos Tivadar, Ányos László, Csiba Károly, Edlingcr Titusz, Fiáth Pál báró, Hencz Tamás, Hunkár Dezső, Hunkár Dénes, Kolossváry Kálmán, Rijjer Nándor. 5., Enyingi járás. Elnök: Kenessey Miklós; tagok : ‘Bélák István id., Bélák István ifj., Bibó Dénes, Krisztinkovics Aladár, Kun György, Kutassy Ferencz, Molnár Antal, Purgly Sándor id., Tóth Kálmán, Tóth Ede, Wertheim Herman, Várady Gyula. Elhalálozás vagy lemondás folytán üresedésben levő bizottság tagságra a választás határidejéül f. évi deczember hó 29-ik uapja tűzetett ki. Választási elnökökül pedig megválasztattak : Csóth : Nunkovics János Pápa (I. alv. kér.): Zarka Dénes. Zircz: Kolossváry Kálmán. Veszprém (III. alv. kér.): Barcza Kálmán. B-Nána: Hegedűs Pál. — Tehát .............igazán, soha ? —• Soha. Majd megpukkadtak a kaczagástól. A fiatal ember nem látszott őket érteni Én nagyon jól értettem. — Változtatni kell rajta, Anatolij, még pedig nagyot.........Menjünk azonnal, — szólt a herczeg. — Nem akarok, — válaszolta megütközve Nichlindoff. — Igazán furcsa! Ne félj, nem esznek meg. Nevetséges vagy, Anatolij. A nevetségesség félelme hatott. Elmentek s éjfél után tértek csak vissza. Vacsorához ültek s vigyorogva kívántak szerencsét a piruló Nich- lindoffnak. — Végre! végre 1 felnyíltak a szemei! Oda szólítottak eogem is. — Kívánj te is szerencsét a fiatal barinának. — Mihez? Egy tudós szót mondtak, a mely nem jut többé eszembe........... Ni chlindoff kipirulva, zavartan, szó nélkül hallgatta őket. Újra hozzá kezdtek a trófálódzáshoz. — Önök mulatságosnak találják ezt, én pedig szomorú vagyok, — suttogta, könyekkel a szemeiben. — Soha sem fogom megbocsátani magamnak! 0, miért — miért is tettem ! Zokogott. A többiek kaczagtak. Szegényke! No de nem is csoda; a fiatal kor...........a gyakorlat hiánya........... Eg y alkalommal együtt jöttek, ő, a herczeg és a bajuszos úr, a kit Fedotkának hívtak. Az utóbbi visszataszítóan rút volt, de választékosán öltözködött és fogatja volt. Miért dédelgették any- nyira ? Fedotka itt, Fedotka ott. Ebédre hívták, mindenütt fizettek helyette. Furfangos ember! Ha vészit, ki tud térni a fizetés elől; de ha nyer, meg tudja fizettetni e nyereségét. Ezen a napon három rubelben játszottak, Salamon: Herman János. Ugod: Antal Gábor. Szűcs. Sarlay Ignácz. A tárgysorozat többi pontjai is letárgyaltattak; azok közt nevezetesebb s a nagy közönséget közelebbről érdeklő ügy nem fordult elő. —s. Kimutatás. A Veszprém városi tüzkárosultak részére Véghely Dezső kir. tanácsos alispán úr ő nagyságához beérkezett könyöradományokról. Első helyen kell hálás köszönettel megemlítenünk Ő császári és Apostoli királyi Felségének ezer forintos kegyes adományát. Ezt követi a ,Segítség’ népünnepély rendező bizottságának háromezer forintos nagylelkű adománya és a következő nagylelkű adakozók díszes névsora: Marinczer Antal kir. tvszéki jegyző Veszprém 10 frt. Pritach József nagyprépost Székesfehérvár 50 Irt. Körmendy József plébános Ságvár 10 frt. Kenessey Géza honvéd főhadnagy Pozsony 5 frt. Csikász Willebald benczés tanár Esztergom 5 frt. Goreczky Zsjgmoud tűzoltó szöv. titkár Budapest 10 frt. Láng Lajos országgy. képviselő Budapest 25 frt. N. N Budapest 50 frt. Kempelen Imre Ágnes forrás tulajdonosa Székesfehérvár 100 frt. Jankovich József nagybirtokos Öreg-Lak 100 frt. Kajdocsi Jeszeuczky Klementin Győrsziget 5 frt. Keserű József gyógyszerész Győr 2 frt. Vaszary Kolos főapát Pannonhalma 100 frt. Galamb Gyula Pécs 10 frt. Horváth Kálmán kir. táblai biró Budapest 3 frt. Matuska János kanonok Szfehérvár 50 frt. Kovács Antal s. lelkész Pinczehely 2 frt. Gréger Géza Soóvár (Sárosmegye) 1 frt. Matyók Kálmán in. könyvvivő Veszprém 7 frt Id. Purgly Sándor földbirtokos Kőkút 15 frt. Ditrich Mihály gyűjtése Budapestről 8 frt 30 kr. V. L. M. Szilas- balhás 2 frt. N. N. Szeged 100 frt. Nagyvázsonyi uradalom igazgatósága 150 frt. Bodrogi Lujza gyűjtése Szombathelyről 2 frt. özv. Boruth Elemérué Sátoralja-Ujhely 5 írt. Dubroviczky Aranka Vörös- berény 5 frt. Gerstner Ignácz gyűjtése Ugod községben 46 frt. Berger Gábor Pus/.ta-Diósi 20 frt. Berzsenyi József földbirtokos Homokbödöge 20 frt. Barthalos István ügyvéd Pápa 5 Irt. Magy. kir. Belügyminisztérium 500 frt. Győr város tanácsa 100 fit. „Veszprémi Közlöuy* gyűjtése 88 frt 50 kr. „Veszprém* szerkesztőségének gyűjtése 18 frt. (Vége következik.) CSARNOK. Egy kis „tere-fere." A napokban megszólít a szerkesztő, hogy mi az oka hosszas hallgatásomnak? Jól adja; még neki áll följebb, pedig csakis ő az oka, hogy ,le tettem a lantot“. Legszebb pletykáimat kivégezte azzal az átkozott szerkesztői vörös plajbászszal! Mintha csak kést forgatott volna a szivemben, mikor egy-egy ilyen autodaféval megsemmisítette ártatlan tere-feréim legjavát. Ilyen barbarizmus mellett aztán legyen kedve valakiuek pletykázui! No bizony! Az isten őrizte, hogy elkeseredésemben meg nem házasodtam, akarom moudani felesége- sedtem; akkor aztán örökre vége lett volna a tere- feréimnek! Most pedig, csakis a te kedvedért, kedves olvasóm, újra leakasztom a szegről lantomat, melynek húrjai ha megereszkedtek volua egy kissé, ne az én fejemhez vágjad, kérlek, ezt az ócska szerszámot, hanem a drágalátos szerkesztő fejéhez, a ki oagyon rászolgált erre a gyöngéd meglepetésre. És most, miután kipanaszkodtam magamat, hadd szóljék az ének! Nichlindoff és a herczeg játék közben egy ismert színésznőről beszélgettek, nem sokat figyelve a játékra. Fedotka hasznára forditá ezt a körülményt. Hat-hat rubelt nyert el tőlük. Nem tudom, miként számoltak a berczeggel, mert soha sem fizettek egymásnak. Nichlindoff kivette erszényét. — Nem, barátom, — kiáltott Fedotka, — játszunk még, kétszer annyi vagy semmi! Felállítottam a labdákat. Fedotka kezdte; jól játszott és nyert. — Még egyszer, — szólt Nichlindofihoz. — Az egészben? — Az egészben. A herczeg látva, hogy komoly fordulatot vesz a dolog, rájuk kiáltott: — Elég! Elégi De a tüzbe jött Nichliudoff s a hideg és higgadt Fedotka nem hallgattak rá. Fedotka folyvást nyert. — Még, még 1 — nógatta most Nichlindoff, egészen kigyult arczczal. Először ragadta magával a játék örvénye. Nem ismert többé magára. — Úgy hát menjünk fel; ott visszaadhatod a kölcsönt, — szólt Fedotka. Fenn kártyáztak. Ettől a naptól kezdve, mintha megbabonázta volna a gonosz Fedotka Nichlindoffot. Most már folyvást játszott, majd lenn, majd lent. Egész más ember lett belőle. Nyoma sem volt többé az egykori elegáncziának; fakó lett az arcza, zavaros szemeinek tekintete. — Rég nem játszott velem, barina, — szóltam egy ízben hozzá. Játszottunk és nyertem tőle tiz rubelt. — Húsz vagy semmi, barina ? Nem haragudott meg érte, s elfogadta. Nem úgy, mint egykor, a midőn ficzkónak nevezett. Nyolczvau rubelt nyertem. Az új megyeház fényes bálján, hála a czerbe- rusok éber figyelmének! — sikerült bejutnom arra a karzatra, melyre a szoba-cziczusok a vámegye jóvoltából beeresztettek. — Édes fülem résen légy; most vagy soha! Ha én önöknek mindazt most kitálalnám, a mit az alatt a hosszú éjszaka alatt hallottam, hej de béborulna az ég árva fejem fölött. Pedig hát csupa ártatlan dolgok! Ki is vehetné azt zokon, hogy X kisasszony épen az én karzati szomszédnőmtől küldött egy drága kis levélkét Y úrnak, a ki annyira „smuczig* volt, hogy az ilyenkor „dukáló* forint helyett, egy közönséges csókkal fizetett. No várj csak ! Haza megyek s nyomban „juszt is* elmondtam a kisasszonynak. Azt gondolják, hogy a uassága megköszönte ezen nyílt őszinteségemet ? Az volt a köszöneté* hogy így szólt: „Menj, te gyalázatos!* Kellett ez nekem? — — „Nézd te Juczi, — hallom a hátam mögött — a Micziék nassága milyen fájintosan lépked annak a sima képű ténsurnak a karján — pedig ha tudná, a mit ón tudok?!* És itt borzasztó dolgokat kellett hallanom arról a sima képű tónsurról. — — Jó, hogy nem vagyok föl- esküdtetett államhivatalnok, mert akkor nem viselhetném el a lölkömön azt a kriminális esetet, a mit egy helybeli úrról ott az én szomszédnőim pálám és publicze beszéltek, ez pedig nem volt kevesebb, mint hogy két felesége van. Ez még semmi, hanem ennek az „eset‘-nek a részletei, azok csakugyan égbekiáltók! — Olyan hyme.i-hi- reket hallottam, melyek fölött még csak majd a farsangban álmélkodik a veszprémi nagyvilág. Ha vissza akarnék élni a szerkesztő jóvoltából részemre biztosított inkognitóval, most mindent büntetlenül kipletykázhatnék. Elmondhatnám, hogy X úrnak már zsirált is egy 500 frtos váltót a leendő apósa. Aztán mondja valaki, hogy a házasságok nem az égben köttetnek! Az a szoba- cziczus, a ki még ezt is kileste, egyéb pénzügyi műveleteket is kifecsegett. Valóságos fináuc/kapa- czitás ; ha férfinak születik, ma már ki tudja nem ő csinálná-e a legéslegujabb rente-konverziót! — Az a megyebál, ott a legsötétebbik karzaton, nekem pompásan beütött. De mihaszna, ha magamba kell fojtanom a hallottak legjavát s csak akkor sóhajthatok majd föl megkönnyebbülten, mikor én is mástól fogom hallani ezeket az én rémséges titkaimat. Tantalusi kínokat szenvedek; minden pillanatban a nyelvemre tolakodnak ezek a pikáns ku- liszsza-titkok — és nem fecseghetek, lázárijának, drága hölgyeim, ez a szánalom balzsamos írt cső- pögtet majd pokoli kínjaimra! Csak két uapja is, hogy ott állok a Steiner J. Jenő fényesen világított kirakata ^ előtt, mit hallok? Két hölgy sétál el mellettem. Élénken csevegnek. — „Csakugyan jól láttad ?* — „Mint most téged, kedvesem.* „S megcsókolta?* — „Nem is egyszer!“ — „De halld csak, a mi ezután következett-----“ Fájdalom, azt már én sem hallhattam, m ert a két úrnő tova sietett. Most aztán tessék kombinálni! De ne legyek Figaro, ha háromszor huszonnégy óra alatt nyomára nem jövök ennek az érdekes titoknak. Most is csupán csak azért szakítom félbe, kegyes engedetniük kel, sületlen tere- feréimet, hogy ennek a legújabb „eset‘-nek a szálait kutassam. Ha megtalálom, pedig meg kell találnom, akkor szolgálok vele. Addig is becses türelmükért esd Figaro. HÍREINK. Veszprém, 1887. évi deczember hó 11-én. Felolvasás. — Ma, vasárnap délután 4% órakor a főgimnázium természettani szertár-helyiségében főtiszti. Körösi Albin tanár úr fog előadást tartani „Cd hasznos és kártékony madarakról*, a mely érdekesnek Ígérkező felolvasára felhívjuk a t. közönség figyelmét és egyben azt is tudatjuk, hogy karácsony előtt ez az utolsó felolvasás. Azóta minden nap játszott velem. Kileste, hogy mikor üres a terem. Természetesen : egy piuczérrel pénzben játszani! Egy ízben hatvan rubelt nyertem tőle, s ő ekkor így szólt: — Akarsz az egészben játszani? — Igen. Nyertem. — Két annyi vagy semmi? A szerencse nem hagyott el. Mind nagyobb tűzbe jött. — Nem lesz-e elég, barina? Fizessen száz rubelt s a nekem járó négyszáznyolczvan rubel ki lesz egyenlítve. Méregbe jött. — Játszol-e vagy nem ? — kiáltá dühös hangon. Játszottam, de nem akartam többet nyerni. Előnyt engedtem neki. ötvenkét labdája volt; nekem harminczhat. s még mindig rajtam a lökés sora Megállított s így szólt: — Petruska, e pillanatban nem fizethetem meg tartozásomat, de ha várni fogsz, két hónap múlva megháromszorozom az összeget. — Jól van, bariua, várni fogok. Körüljárt néhányszor a szobában, aztán újra oda jött. — Akarsz-e még egyszer játszani az egészben? Vesztett. Az ajtó mellé ültem egy kis asztalhoz s félszemmel néztem, hogy mit csinált. Fel s alá járt, kezeit a fejére szorította s dörmögött valamit, aztán őrült módra kirohant. Csak egy hét múlva tért vissza. Halavány arczczal lépett be, de nem közeledett a billiardhoz. A herczeg észrevette. — Jöjj játszani, Anatolij. — Nem, többet nem játszom. A herczeg hiába ösztökélte ezen a napon. Távozott a nélkül, hogy játszott volna. Ellent állott a kisértésnek még egy hétig, de egy ünnepnapon frakkban, s fehér mellényben jelent meg s egész nap játszott. Felülkerekedett a játék szenvedélye. — Petruska, — szólt egy ízben hozzám, — I száznyolczvan rubellel tartozom neked; jöjj egy | hónap múlva hozzám és megkapod. Elmentem hozzá egy hónap múlva. Kért, vár- j jak szerdáig. Szerdán délben megjelentem lakásán. — Még nem küldtek pénzt; nem az én hibám. De itt van egy gyémántos tű és egy arauy- óra, vidd el a zálogházba. Többet fogsz kapui, mint a mennyivel tartozom, majd kiváltod, ha megkapom a pénzemet. — Jól van, az órát elviszem. Láttam, hogy többet ér háromszáz rubelnél. Elzálogosítottam százért s elvittem hozzá a zálog- I jegyet. * — Még nyolczvan rubellel tartozik nekem, barina; váltsa majd ki maga az órát A nyolczvan rubelt mind e mai napig nem láttam. A félénkből tolakodóvá lett Nichlindoff. Olykor-olykor kölcsön vett tőlem egy rubelt, hogy kifizesse a bérkocsit, mialatt százakban játszott a herczeggel. Reggelenkint zilált hajjal, összegyűrt inggel, vérben forgó szemekkel jelent meg, nyomaival a tivornyának beesett ábrázatán. Egy pillanat alatt kihörpintett néhány pohár abszinthot, aztán hozzálátott a játékhoz. A nagyböjt egyik napján a huszárral játszott. — Akar-e valamiben játszani? — Nem bánom, miben ? — Egy palatzk Clos-Vongeot-ban? — Jól van. A huszár nyert. Vacsorához ültek. Nichlindoff kiáltá: — Simon 1 Egy palaczk Clos-Vongeot-ot.
