Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1887 (13. évfolyam, 3-52. szám)

1887-11-13 / 46. szám

- 0%,---* -------- — ---------—“

mi

ből nemzetünk íenmáradását illetőleg azt az örvendetes megnyugvást meríthetjük, hogy nem vész el a nép, mely nagyjait tiszteli s melynek néptanítói ápolják a nemzeti kegyelet szent érmését. S önök tisztelt tanító urak, valóban elismerésre méltó nemes tettet követtek el, midőn Molnár Aladár emlékét ekként egy emlékoszlop felállítása és alapítvány létesítése által is megörökíteni iparkodtak, mi által nemcsak az elhúnyt nagy férfiú emlékét, hanem önmagukat is megtisztelték. Midőn tehát a szeretetház igazgatótanácsa nevében átvenném a síremléket megőrzés végett s az alapítványi ösz- szeget az önök által megjelölt czélra, mély köszö- netemet s elismerésemet nyilvánítom a t. egyletnek hazafias és kegyeletes tevékenységéért s kérem, ápolják a nemzeti kegyelet szent érzelmeit ezután is akként, hogy oltsák növendékeik szívébe nemzetünk nagyjai s jelesei iránt a tisztelet és hála érzetét.“

Ezután Nagy Á.ron szeretetházi igazgató olvasta fel ezen alkalomra mély tauulmányuyal írt jeles emlékbeszédét, mely külön lenyomatban is megjelenvén, 30 krért elárusíttatik, s az ebből befolyó tiszta jövödelem a b -füredi szeretetháznál Molnár Aladár nevére létesített alapítvány gyarapítására fordíttatik. Kaphatni szerzőnél B.-füreden és Veszprémben Krausz cdrmin fia könyvkereskedésében.

Az emlékbeszéd befejeztével kivonult a közönség a reformátusok temetőjébe, hol weidenaui sötét gránitból készült díszes obeliszk jelöli Molnár Aladár drága hamvait e felirattal: Molnár Cdladár született 1839. meghalt 1881. c4 népnevelés bajnokának s a\ első magyar szeretetház megteremtőjének emlékére emelte: Magyarország néptanítói s tanügybarátai adakozásából a „Balaton- felvidéki néptanító-egylet1. Ugyanitt nyugszik atyja Molnár Dénes, született 1800. meghalt 1871.

A nagyszámú koszorúk egészen elborították az emlékoszlop talapzatát s a rácsozatot. Koszorút helyeztek: , 'üeszprémmegye közönsége hű fiának*, , Cdfy orsz■ mérs. ellenzéki pártkor Molnár Aladár emlékének“, , Ken esse y Móricz és családja a felejthetetlen barátnak és rokonnak“, „Kopácsy

Árpád orsz■ képviselő a nagyvázsonyi vál. ke rület nevében Molnár Aladár emlékének“, ,A b.füredi róm. kath. hitközség tisztelete jeléül“, „Ő4 b.-füredi ev. ref. eklézsia“, „edz orsV *Zr‘ tanító egyesület a tanítók feledhetlen barátjának“, %QÁ balatonfelvidéki néptanító egylet“, ,Cd b.- füredi szeretetház igazgatótanácsa“, ,Cá b.-füredi szeretetház nevelőkara és növendékei.*

A sírnál énekelt a b.-füredi polgári dalárda Nagy Áron vezetése alatt két szép alkalmi darabot és a szeretetházi növendékek énekkara 1 darabot. — Beszédet tartottak : Segesdy Miklós b.-füredi ev. ref. lelkész, Németh Gerő egyleti elnök, ki vázolván a síremlék történetét, beszéde végén átadta azt a szeretetház igazgatótanácsa eluökánek. Ecsy László átvevén a síremlék gondozását, beszédében Ígéri, hogy meg fogja azt őrizhi, oly híven, a mily híven kiterjesztő gondjait Molnár Aladár azokra, a kik ezt az ő emlékére emelek s azokra, a kiknek megőrzésére bízatott; hadd szolgáljon az utókornak tanúságul arra nézve, hogy Magyarország néptanítói miként tudják tisztelni és becsülni igazi barátjuknak, jóltevőjüknek emlékét. Dr, Wekerle László zalamegyei tanfelügyelő velős és megható szavakkal fejezte ki az elhunyt emléke iránt érzett mély tiszteletét s méltatta a népoktatás körül szerzett hervadhatlan érdemeit, melyek gránitnál maradandóbbá teszik emlékezetét. Végül Szép Lipót veszprémi izr. tanító, az orsz. izr. tanitó-egyesület nevében koszorút helyezvén a síremlékre, szólt hosszasan, a hála legmelegebb hangján méltatva Molnár Aladárnak általában a tanitóság, de különösen a zsidó tanitóság helyzetének javítása körül kifejtett sikerdús fáradozásait.

hogy Elvirától engedelmet kérhessen arra nézve, hogy tiszteletét tehesse.

Elvira örömmel adta meg az engedélyt.

Azóta Pál sokat járt Elvirához: megszerette azt az egyszerű, kedves lényt, és erősen elhatározott szándéka volt, hogy nőül is veszi.

Nem történt köztük soha vallomás, de szükségtelen is lett volna; kiolvasták ők egymás szeméből, mit az ajkakj mondani akartak ; megmagyarázták azt Pál gyakori látogatásai, Elvira szíves nyájassága e látogatások alkalmával.

A világ már csak, mint Vórtesy menyasszonyát említette Elvirát, és — szokás szerint — nem is késett rágalmainak mérges fullánkját kibocsátani e két szív boldogságának megrontására.

Egy szép tavaszi napon majálist rendeztek a közeli városerdőben, melyre Pál, azon reményben, hogy Elvirát ott találja, szintén elment.

De csakhamar észrevette, hogy e reménye meghiúsult, Elvira nem jött el.

Mélyen elmerülve gondolataiban, sétált a fák között, kissé távolabb a társaságtól.

Az esti szellő elhozta feléje is a hangokat, melyekből többször hallatszott egész érthetőleg Elvira és az ő neve.

Pál kiváncsi volt megtudni, mit beszélnek felőlük; közelebb ment s a következő párbeszédnek lelt íűltauuja:

— Ugyan ne mondd, édesem — sápogott a termetes főerdészné, — hisz én azt hallottam, hogy legközelebb megtartják az eljegyzést is. Csak azon csodálkozom, hogy Elvira nincs itt, pedig Pál ugyancsak hitte, hogy el fog jönni, különben ő sem jött volna el, arról biztos vagyok.

— De, édes Idám, — viszonzá a gyógyszerészné, — hisz azon nem is csodálkozható;

Elvira nekem kijelelentette, hogy Pálhoz semmi esetre sem megy nőül; azt mondta, hogy olyan emberhez csak nem fog menni, a ki az asszonyok

után futkoz és bolondúl, és azt is hozzátette, hogy

legközelebb kiadja neki az utat.

Pál eleget hallott. Eölsziszszent, mintha kígyó

uuuv^vrj u uoiuvuu x Viuavi u 1U1UUUOU

Ferschl-féle vendéglőben bankett követte, melyen mintegy 80 személy vett részt.

A városi heljpénz-szedési-jog bérbeadása.

HIRDETMÉNY.

Közzé tétetik, miszerint Veszprém város jogát képező piaczi helypénzszedési jog folyó évi november hó 20-án d. e. 9 órakor a város tanácstermében megtartandó árverésen a legtöbbet Ígérőnek egy, esetleg több évekre bérbeadatni fog.

Melyre a bérleni szándékozók oly értesítés mellett hivatnak meg, hogy az árverés megkezdése előtt 200 frt biztositékul leteendő, — s az árverés egyéb feltételei a polgármesteri hivatalban megtekinthetők.

Veszprém, 1887. november 9-én.

Kováts Imre s. k.,

polgármester.

HÍREINK.

Veszprém, 1887. évi november hó 13-án.

Az új megyeház megnyitása.

Az új megyei székház felavatása alkalmával rendezendő ünnepségek programm- ja elkészült. A székház építő bizottság által fölkért rendezőség, Véghely Dezső kir. tanácsos alispán úr ő nagysága elnöklete alatt, felette népes és érdekes értekezletet tartott, 8 emelkedett hangulatban tárgyalta a felvett kérdést, hogy t. i. minő módozatok lesznek legmegfelelőbbek a vármegye életében igazán fontos ünnepély alkalmával, midőn a megye méltóságának meg- félelÖ új székház rendeltetésének átadva, megnyitva lesz. Beható eszmecsere után, melynél a felszólalók mindegyike ugyan- egy ezélra lelkesültnek látszott, megállapították, hogy az ünnepség f. évi november 24-ikén a veszprémi székesegyházban tartandó Veni Sancte-val veszi kezdetét. Utána Esterházy Móricz főispán úr ő méltósága elnöklete alatt dísz-közgyülés lesz a megye új tanácstermében, melyre valamint az egész ünnepségben való részvételre a bel- ügy- a közmunka és közlekedési minisztériumok, valamint a szomszéd törvényhatóságok fölkéretnek. A díszközgyűlés tárgyai lesznek :

Elnöki megnyitó beszéd. Tartja a főispán Esterházy Móricz gróf kir. kamaráig

Alkalmi beszéd a vármegye történetéből vett reflexiókkal. Elmondja az alispán Véghely Dezső kir. tanácsos.

A vidéki vendégek üdvözlése Kolossváry József főjegyző által.

Indítvány a székház építő bizottságnak szavazandó elismerés és a megyei székháznál felállítandó emléktábla felirata tárgyában. Beadja több megyebizottsági tag.

A gyűlés után társas-ebéd lesz.

Este pedig bál a székház dísztermében, mely igen fényesnek Ígérkezik.

A meghívók kibocsátására, úgy a bankett és a tánczestély rendezésére a tekintélyesebb bizottsági .tagok vállalkoztak, valamint a vendégek elszállásolására, mely ismerve városunk lakosságának magyaros

marta volna meg; sietett elhagyni a helyet, hol legszebb reményei lettek semmivé.

— Tehet ebben is csalódtam! — sóhajtá szomorúan, midőn hazafelé hajtatott.

Ismét elzárkőzottá lett, kerülte a társaságot, nem ment sehova.

Pedig Elvira várta, türelmetlenül várta kedves vendégét; meg nem foghatta, mi idézhette elő e gyors elmaradást: nem is sejté, mint rombolták le boldogságát, pár perez alatt, azok a gonosz rágalmazó nyelvek.

Már két hét is elmúlt, és Pál még mindig nem jött.

Elvira napról napra szomorúbb, merengőbb lett, sötét szemei gyakran észerétlenűl könyekkel teltek meg, siratta azokat az elmúlt boldog órákat, szerelmének szép emlékeit.

Egyedüli jó barátnője Olga volt, annak pa- naszkodta el szívének minden bánatát, és Olga — a természettől jó szívvel leven megáldva — igyekezett tőle telhetőleg vigasztalni barátnőjét; vidám kedélyes tréfáival többször sikerűit is neki elűzni azokat a szomorú, sötét föllegeket Elvira homlokáról.

*

Elbeszélésünk elején leírt beszélgetés után való nap ismét együtt találjuk a barátnőket. Olga ismét kifogyhatatlan volt kedélyes tréfáiban és Elvira most sem mulasztó el hangos tetszését nyilvánítani azok fölött.

Már éppen búcsúzni készült Olga, midőn Elvira egyszerre eltűnt, de csakhamar visszatért, kezében egy csinos, barna, aranyozott kötésű könyvecskével ; ez volt az a sokat emlegetett napló, ebbe voltak főijegyezve Elvira érzelmei, gondolatai.

Mosolyogva nyújtotta át Olgának, ki alig talált szavakat öröme kifejezésére, hogy végre bepillanthat azok közé a titkos sorok közé.

Ismételten Ígérte, hogy vigyázni fog rá, gondosan megőrzi, nehogy más is olvassa.

Túlboldogan sietett hazafelé.

Fél óra múlva már ott találjuk kényelmesen elhelyezkedve puha pamlagján, kezében a naplóval. I

vmmegszereiemr, mzonnyara minden renu- akadás nélkül, s az igényeknek teljesen megfelelően fog megtörténni.

Lady patronesse. — A megyebál védő-asszonyáúl,fmint értesülünk, Esterházy Móricz grófné 0 Méltóságát, szeretett főispánunk nejét volt szerencsés megnyerhetni a rendező bizottság, ő Méltósága ezúttal jő először körünkbe s városunk és vármegyénk előkelő hölgyközönsége már előre örvend a szerencsének, hogy Ő Méltóságát, kiről annyi szépet és jót hallott, körében fogja üdvözölhetni.

Tóth Béla honv. alezredes féldandárparancs- nok tegnap érkezett városunkba, hogy vizsgálatot tartson az itteni honvédség felett. Két napig fog városunkban időzni.

Az igazságügyminíszter elismerése. —

Lapunk múlt számában már jeleztük, hogy Jabinyi Teofil igazságügyminiszter ő ekszczellencziája a múlt szombaton váratlanul ide érkezett s a vasútról egyenesen a törvényszék épületébe hajtatott, ott nyomban vizsgálatot tartván, úgy a bírák működése, valamint az ügykezelés fölött. A törvényszék btínfenyítő osztályánál látta, hogy az egész törvényszék területén alig van százhúsz bűnvizsgálat, mig aránylag ekkora területű más törvényszékeknél az ilyen ügyek száma megközelíti, ha ugyan nem födözi, az ezeret. Örömmel látta, hogy azon bűnügyek, melyekben vizsgálati foglyok vannak érdekelve 4-6 hét alatt rendszerint elintéztetnek. A kereskedelmi, váltó, csőd és telekkönyvi ügyek bíróit is sorra járta a miniszter s mindenütt oly példányszerű szorgalmat és pontos ügykezelést tapasztalt, a minőt még keveset látott. Délután az ügyészséget látogatta meg s megnézte a börtönöket is és teljes megelégedését nyilvánította a tapasztaltak felett. Majd Bohuniczky Ödön járásbirónk kitűnő vezetése alatt álló járásbíróságot vizsgálta meg, a hol mindent a legnagyobb rendben talált. Ott történt, hogy az egyik albiró (Hettyey), a miniszter ama kérdésére, melyik a legrégibb ügydarabja, azt válaszolta, hogy neki olyan ügydarabja nincs. Hitetlenül nézett a miniszter, hisz ez csodával határos. „Hát azok az ügydarabok, melyeket ma reggel osztottak ki feldolgozás végett?* — „Azokkal sem szolgálhatok, kegyelmes úram, mert már azokat is elkészítettem.* Erre á miniszter kezet fogott a derék albiróval. — A mit közhivatalainknál eddig ép oly lehetetlenségnek tartottak, mint a fából vaskarikát, meg a négyszögletű kört, annak az állapotnak tényleges létezéséről győződött meg nálunk az igazságügyminiszter. 0 ekszczellencziája nagyon praktikus módon szokta megtartani vizsgálatait. Ha eszébe jut, se szól se beszél, felül a vonatra és egyszerre kiszáll valahol, a nélkül, hogy valamit sejtene erről a megtisztelendő bíróság. így jött hozzánk is s mintaszerű ''állapotokat talált, úgy hogy a vizsgálat befejeztével Laky Kristóf dr. cs. és kir. kamarás törvény- széki elnök úr ő méltósága előtt úgy nyilatkozott, hogy Veszprém valóságos Eldorádója az igazságszolgáltatásnak. Ezzel a szép nyilatkozattal jutalmazta meg ő ekszczellencziája igazságszolgáltatásunk jeles elnökét és derék munkásait, kiket büszkévé tehet ez a szép elismerés, de mi is büszkék vagyunk arra, hogy ez épen a mi jeles törvényszékünkkel történt meg s örömmel gratulálunk ezen szép elismeréshez ! — A miniszter még aznap a délutáni vonattal visszatért Budapestre. Nagyon jellemzi ő ekszczellencziájának bámulatra méltó gyorsaságát, ha megemlítjük, hogy azon ötödfél órán át, melyet városunkban töltött, a fönt leirt hivatalos vizsgálatokon kívül megtekintette a régi megyeházat, melyet már a közel jövőben igazságügyi palotává fog átalakíttatni, s megnézte az új megyeházat, ebédelt s még arra is volt ideje, hogy egyik volt kedves

Az első lapoknál mosolygott Elvira gyermekes rajongásán, melylyel Pálról irt, de később már egészen elkomolyodott, meleg részvét tükröződött le arczárói, olvasva a fiatal lány kétségbeesett fájdalom-kitöréseit Pál elmaradása fölött.

Midőn a végére ért, teljesen elérzékenyűlt, sötét kék szemeiben a szánalom könyűje ragyogott.

— Csak tehetnék érte valamit 1 — sóhajtá szomorúan tekintve maga elé, — csak segíthetnék rajta! — Megvan 1 — kiáltó egyszerre oly hangosan, mintha nem is egyedül volna, — megvan; elküldöm a naplót Pálnak, hadd, győződjék meg róla, hogy Elvira igazán szereti. És végtére Elvira nem is fogja azt megtudni. Postára adom. Pál már holnap megkapja és ha még aznap el is olvassa, másnap vissza is küldheti, — gondoló magában a jószívű Olga.

A milyen gyorsan kigondolta a tervet, olyan gyorsan hajtotta is végre.

Becsomagolta a kis könyvet, csupán néhány sort mellékelt hozzá, jelezve, hogy a napló véletlenül jutott kezei közé, és igen óhajtauá, ha Pál azt átolvasná.

Személyesen vitte a kis csomagot a postára és aggódó türelmetlenséggel várta tettének eredményét.

Vértesy Pál ablakánál állott. Mélyen el volt merülve az előtte elterülő őszi tájkép szemléletébe. Nézte mint oszlatják szét a nehéz ködöt a reggeli nap ragyogó sugarai. Hej! azt a ködöt, a mi az ő lelkére szállt, nem oszlatja el semmi, sóhajtott fel szomorúan, és lelke vissuszállt a múltba, elmerengett azokon a szép időkön.

— Ej, félre ezekkel a szomorú gongolatok- kal I — szakítá félbe mélázását s elhagyva az ablakot, íróasztalához közeledett.

Szemei a most érkezett postán akadtak meg.

— Egy kis csomag! Vájjon ki küldhet számomra könyvet? Lássuk csak. Olga nagysám írása, ő küldené ?

Kíváncsian bontotta föl a csomagot s mohón i kapott az abból kihulló levélke után.

Kouegajai aopacsy jozsei, nyug. legioDD íteioszeicí tanácselnök úr ő méltóságát is • meglátogassa, kitől aztán egyenesen a vasútra hajtatott.

Udvardi Cserna Vinczét — mint lapunkban már előre jelezve volt — csakugyan kiuevez- teték kir. főügyészi helyettessé s a héten foglalta el új hivatalát. — Melegen gratulálunk.

Megyebál. — Az új megyeház ünnepélyes fölavatása alkalmával rendezendő megyebál rendkívül fényesnek és látogatottnak Ígérkezik. A meghívók szétküldése folyamatban van, a szomszéd törvényhatóságok küldöttségei s számos vidéki vendég érkezése várható, kiknek méltó elszállásolásáról városunk derék polgármestere által alakított bizottság gondoskodik. Meg vagyunk győződve, hogy városunk vendég- szerető közönsége szives készsége által meg fogja könnyíteni a bizottság föladatát. A 70 tagú bálrendező bizottság élén V é g h e 1 y Dezső kir. tanácsos alispán, gróf Esterházy Ferencz, dr. Fen y- v e s s y Ferencz, dr. B e z e r é d j Viktor, Kolossváry József m. főjegyző és Kenessey Miklós főszolgabíró urak állanak. — A bálbizottság titkára Szegle t h y György m. árvaszéki jegyző úr, kinek fáradhatatlan tevékenységét s az ily ünnepségek rendezése körüli tapintatos ügyességét már több Ízben volt alkalmunk tapasztalhatni. (Ismert szerénységénél fogva el vagyunk rá készülve, hogy meg fog ránk haragudni, a miért nem hagytunk neki békét, de nem félünk a haragjától.)

Rendkívüli közgyűlést tart holnap Veszprém város képviselő testületé, melynek nevezetesebb tárgyai lesznek : A szegény iskolás gyermekek élelmezése és felruházása iránt való intézkedés. Aljegyző választás. Fogyasztási adók megváltási ügye.

Szép ünnepségvolt a napokban Pápán, mint nekünk írják, SMartonfalvay nyugalmazott győri törvényszéki elnök házánál, hol a győri törvényszék és ügyészség tagjai küldöttségileg megjelentek s egy dísz-albumot nyújtottak át emlékül volt elnöküknek szeretetük és tiszteletük jeléül. Kedélyes lakoma fejezte be a szép ünnepséget.

Uj orvos. — Reif Adolf dr. az összes gyógytudomáuyok tudora telepedett le városunkban. Mint specziálista fogorvos óhajt szolgálatára lenni a közönségnek. Jeles fogtechnikusuuk W e 11 n e r Lajos gyógytermében rendel. Ajánljuk mindazoknak, kiknek fogorvosra van szükségük

Az iparos ifjak műkedvelői előadása ma este lesz megtartva a „Korona* szálló nagytermében. Kíváncsian nézünk ezen előadás elé, mely hívatva lesz bemutatni, hogy az a szorgalom és jóakarat, melylyel ezen szép hivatású egyesület, tagjait az önképzés ösvényén előre vezeti, eléri-e azon czélt, melyre vállalkozott, midőn a műkedvelői előadások rendezését elhatározta. Mi azt hiszszük, hogy eléri. Jól esik látnunk, hogy az iparos ifjúság a testet és lelket egyaránt ölő korcsmái dorbézolás helyett ilyen szívet és lelket nemesítő dolgok iránt oly melegen érdeklődik. Elismerésünkkel szívesen adózunk azoknak, kik az ifjúságot ily irányban vezetik s ezek közt különösen az egylet derék elnökének Szilágyi Mihály városi tanácsos úrnak, ki határtalan lelkesedéssel vezeti az iparos ifjúságot s azon iparkodik, hogy a vezetése alatt álló egyesületbe való belépés mintegy életszükség legyen minden iparos segédre nézve, a nélkül, hogy arra bárki által is kényszeríttetnók. Ismerve városunk lelkes közönségét, meg vagyunk győződve,

— Elvira naplója — suttogá, miután átolvasta a levélkét. — Vájjon mit tartalmazhat?

A közeli kerevetre ült és felnyítá a könyvet.

Az első lapoknál a meglepetés, az öröm kifejezései váltakoztak arczán, szemei fel-felragyogtak s boldogan mosolygott.

„Pál ma ismét itt volt, — olvasta a kis naplóból, — és engem most is, mint mindig, oly boldoggá tett jelenlétével. Oh ! bár mindig láthatnám, hallgathatnám beszédét s belenézhetnék szép kék szemeibe! Szeretem őt nagyon, és ha teljesül, ha való az, mit én titkon sejtes, — ha Pál viszontszeretne engem . . . elég erős lenne-e szívem elviselni ezt a nagy boldogságot? — Igen, Pál szeret ... és én ? oh én mindennél jobban szeretem őt a világon ! . . .*

Pál letette a könyvecskét; eleget tudott.

— S én kételkedtem egy perczig is e nemes lény szerelmében ? — Kérdé szemrebányólag önmagától. — Hitelt tudtam adni azoknak a gonosz, rágalmazó nyelveknek 1 — folytató kitörő szenvedéllyel. — Vak voltam, őrült, hogy nem követtem szívem sugallatát. — Még ma személyesen viszem át a naplót, s megkérdezem Elvirától, akarja-e ismételni e vallomást, akarja-e megpecsételni esküvel az oltár előtt.

Elvira egyedül volt otthon. Szorgalmasan varrogatott asztalkája előtt. Olykor-olykor kitekintett az ablakon, — nézte mint söpri tova az őszi szél az elsárgult faleveleket.

— Az én boldogságomat is így söpörte tova az a hideg őszi szél, hogy soh’se térjen többé viaszai — sóhajtott fel szomorúan.

Komor gondolataiból kocsizörgés ébresztő fel.

— Ki jöhet ? — kérdé csodálkozva, és sietve tette félre varrását, hogy az érkező elé siessen.

Alig tett pár lépést az ajtó felé, midőn az hirtelen íeltárúlt, és a küszöbön Vórtesy délezeg alakja lön látható.