Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1887 (13. évfolyam, 3-52. szám)
1887-11-06 / 45. szám
CSARNOK. Két dal. A harmiuczas években még a dalok, melyeket az akkori fiatalok maguk között, s társaságban énekelni szoktak, legnagyobb részben érzelgős és émelygős német dallammal birtak, még azok is, melyek a kitünőbb magyar költőktől származtak, például: Kisfaludy Sándortól a „Rózsa, Rózsa közel vagyok* — Köleseitől a „Szép Leuka* s más hasonlók. Nem is csuda, mert az akkor elterjedt dalok közt sok németből volt fordítva, például: „Isten veled te béke táj* — »Vége, vége mindennek* s a többi. Voltak ugyan szép magyar melódiájú énekek is, melyek anyáink leánykorából valók voltak, mint a „Cserebogár* — „Vörös csákó süvegem* s mások, de a harminczas évek újabb dalai legnagyobb részben beteges érzelgésü német dallammal birtak, minélfogva keserves pathoszszal énekeltettek, de nem hatottak, nem lelkesítettek. Kevés változás volt a negyvenes évek legelején, még 1842-ben is. Azonban ez évi október hóban igen szép verőfényes meleg napok voltak, s az esték is kellemesek. Október közepe felé egy ujkorszak nyillott meg, a midőn Pesten a belvárost egy lázas kedv, és általános lelkesedés ragadta meg, mely egy akkor szülemlett, s mindenkit rég várt vendógkép meglepett bóditó szépségű magyar dalnak elragadó melódiája hallatára tört ki. A merre az ember ment az úri, zöldfa, egyetem, kecskeméti és egyéb intelligens magyar közönség által lakott utczákon, minden házban, minden emeleten, minden lakásból a nyitott ablakon át azon dalnak egyik másik versszakát énekelték, — itt férfiak, ott nők és férfiak, másutt egyesek zongora kísérettel, vagy anélkül. Ezen ujdonúj dal nemcsak azokat lelkesítette, kik énekelték, hanem lelkesedésbe, s hazafias felhevülésbe hozta azokat is, kik azt haígatták. Ez volt oka, hogy pár nap alatt a pest-belvárosi közönség a dalt általában tudta és énekelte, ben a lakásokban, kün az utczán, mindenütt. E dal a „Fóti dal“ volt Vörösmartytól. Törjön is mind ég felé az a mi gyöngy, Hadd maradjon gyáva földön a göröngy. Ez az ébredő nemzeti szellem éneke volt, tehát nem csoda, hogy rövid idő alatt elterjedt az egész hazában. Ezt énekelték a Kárpátok alatt, az alföldi rónán a merre csak a magyar faj lakott. Ideje, hogy ébredezzen valaha, Most kell neki felvirnlni vagy soha ! E szavak minden szívre, és minden elmére hatottak, s a közkérdések iránt mindenkit érdeklődővé tettek, az az ifjúság pedig, melynek lelkét ezen nemzeti dal meghatotta, lett a hősöknek serege, és egy hatalmas közvéleménynek ereje, melyek utóbb a nemzet regenerátiójának nagy munkáját végezték azon nagyjaink vezérlete alatt, kik elvezettek bennünket az Ígéret földére. Olyan lelkesedést, minőt a fóti dal teremtett, pár év múlva egy másik dalnak hangjai idéztek elő. — Ez Erkel, Hunyady Lászlójában a kardal volt. Meghalt a cselszövö, megszűnt a rút viszály, Éljen sokáig László király ! E szavakat a nemzeti színházi énekkarral együttt énekelte a színházi közönség oly hangon, a mint Isten tudnia adta! A kik pedig e két dalt akkor énekelték, nagy számmal elvesztek a csatákban, — a kik pedig élnek, most már öreg emberek, kiket megviseltek az élet küzdelmei, de mégis emelkedett lélekkel emlékeznek vissza amaz ideális korra, mely a nagy időket, és nagy embereket teremtette, és midőn vissza emlékezve lelkesülten említik azon időket, sohasem említhetik máskép, mint könyekkel a szemekben. Most könnyei csak, vére hajdanában Bőven omlott Nándor ostromában. Karácson János szór fogok még bánatosan ébredni; hányszor csicseregnek még a mezőről bekergetett kis pipiskék a havon; hányszor nyernek s vesztenek fényt a csillagok ; hányszor locscsannak meg a habok : mig én szívedre borulva e biztos helyen elpanaszlom a távoliét gyötrelmeit? . . . Nem tudod te azt felfogni drága Györgyöm, hogy mennyire vagy te szeretve! . . . Most elhagytalak s ha arra gondolok, hogy újra látni foglak, hogy te védelmedbe fogadod az árva gyermeket s tied leszek, mint a hogy annyiszor suttogád: „drága kis jószágod* — hidd el nekem kábúl a fejem a viszontlátás gondolatától. 0 mondd hát kedvesem, lehet-e annyi boldogság fentartva számomra a világon, a mennyit szerelmed ígér nekem?! ... Én nem fürkészem az élet nehéz útjait, hisz az ,én magam* hűtlenül elhagyott! Rád bízom a gondolkodást helyettem is, hisz a te akaratod mindig vágyamnak teljesülése volt! . . . Erős kezek a te karjaid és én őszinte megadással, nyugodt lélekkel bízom az erős karokra sorsomat! ... A ki szeret, a ki úgy szeret, mi- kéut én: nem latolgatja a körülményeket, hanem kis világa alkotójára bizza magát minden gyönge- ségével! ... Ne félj, nem fog megváltozni a te kis bohód soha ! . . , Ábrándjaim közben néha nálad vagyok, mikor egyedül foglalkozol íróasztalodnál, néha fölemeled fejedet, mosolyogsz, mert bizonyosan eszedbe jutott az az elhagyott kis jószág, ki most talán szintén rólad gondolkodik. Én oda lopódzom hozzád, átölelem nyakad, megsimogatom derült homlokod és te csókod hevével némítod el a szólni akaró váratlan látogatót! . . . Nem érünk rá csevegni sem, hisz mindent elmondanak a fénylő szemek 1 . . . . Nem kérdezem: úgy-e szeretsz? . . . úgy-e a tied vagyok? , . , hisz látom, érzem azt, hogy nagyon HÍREINK. Veszprém, 1887. évi november hó 6-án. Halottak estéjén városunk temetőiben, kivált az alsóvárosi sirkertben nagy fényűzést és pompát fejtett ki a sírok feldíszítésében és kivilágításában a kegyelet. Csermák sírjánál Kiss Jancsi bandája húzta azokat a szívhez szóló kesergőket, melyeknek Csermák volt a megteremtője. A sírok közt a kora esti órákban nagy sokaság tolongott, az egyes sirhalmoknál pedig a kegyelet és megemlékezés mécsesei és koszorúi hirdették, hogy még a halált is túléli a szeretet. — Az éj beálltával kialudtak a lámpák, eltávoztak az emberek s újra csönd lett a halottak néma birodalmában. A halottak napjának előestéjét, nemcsak a nagyobb városokban, hanem kisebb mezővárosokban, sőt falukban is kegyelettel ülik meg. — Mint nekünk írják — Devecserben is az értelmiségen kívül a közép s a földmives osztály seregestől özönlött a temetőbe, hogy az elhunytak porladozó hamvai felett a bála s kegyelet adóját lerója. — E helyen, hol ezelőtt 3—4 évvel ilyenkor még csak egy gyertya fény sem lobogott, most még a legszegényebb sirhant felett is csillogott a mécses s a gyertyák fénye. — Sőt azt kellett észre venni, hogy most már itt is, mint másutt, e nemes s e kegyeletes tisztelet a boldogultak iránt egész lukszussá fajul; mert vannak, kik csak azon szándékból díszítik fel sírjaikat, hogy kitűnjenek mások felett. — Pedig az elhunytak szívesebben vesznek egy szívből jövő imát, mint ezen értelemnélküli hasztalan fényűzést, mely a gyászszal s a szomorúsággal sehogy sem fér össze. Udvari parforce vadászat volt szt. Hubert napján Gödöllőn, mely alkalommal Esterházy Móricz gróf, vármegyénk szeretett főispánja volt a falkanagy, kit ez alkalommal azon szép kitüntetés ért, hogy 0 Felsége a király, odaérkezésekor először is őt tüntette ki megszólításával. Magas vendége van városunknak. fabinyi Teofil igazságügyminiszter ő eksz- czellencziája érkezett ide a tegnap délelőtti vonattal. Nyomban a kir törvényszék épületébe hajtatott 8 ott hivatalos szem|ét tartott, melynek eredményéről csak lapunk jövő számában referálhatunk. Kedélyes névesték voltak a héteu városunkban. A Károlyok és az Imrék „rukkoltak ki* amúgy magyarosan. Tudósítóink nem győzik dicsérni a jó pecsenyéket és a pompás borokat — az egyik pláne elég lurkó volt sajnálkozását fejezni ki a felett, hogy mindezekből mutatvány-példányokkal nem szolgálhat. Köszönjük a hozzánk való szives- ségét. — A kedélyes névestéknek egyik díszpéldánya volt az, melyet Jerenc\y Károly gyógyszerész úr, városunk tekintélyes polgárának tiszteletére rendeztek jóbarátai az úri kaszinóban. Ez a pompásan sikerült muri ment legbeljebb bele az éjszakába. És most nincs má9 hátra, mint hogy mi is, habár post festa, de azért mégis szívből kivánjuk, hogy éljenek a Károlyok és az Imrék! Molnár Aladár síremlékének leleplezési ünnepélyén f. hó 8-áu az országos mérsékelt ellenzéki párt is képviselteti magát egyik jeles tagja Fenyvessy Ferencz dr. országgyűlési képviselő úr által, ki koszorút szeretsz .... A bobó gyermek erre eltűnik s te írsz tovább, mig nem telve lesz az előbb fehér lap, mint a hogy betöltő az én üres szívemet nagy szerelmemnek boldogító érzelme! . . . Hová lett korábbi büszkeségem ? hová tűnt a makacs leány ? . . . Nem büszkélkedem már előtted, a kis rózsaág (a hogy engem neveztél) már inog s támaszra van szüksége — te rád! Lehajtom fejemet, tied vagyok: szerelmem, mindenem — éu uram ! ... De te nem érted, uem képzeled azt, milyeu boldoggá tesz engem ez a gyöngeség! Akaratoddal szelíden parancsolsz nekem! Nekem, az önfejű leánynak! Nem kell már törni eszemet, hisz itt vagy te, ki szívembe látsz s a te akaratod boldogság nekem. Ujjongok örömömben, ba írva látom azt: „én így akarom!* Kérlek édes egyetlenem, légy ezután is az én sorsomat kezében tartó hatalmas bálványom! ... A mit te akarsz, az csak jő lehet és én teljes megadással teszem le kezedbe sorsomat. Hanem lásd, mit adhatok ón viszonzásul ezért neked ? Semmit egyebet, mint forró szerelmemet és nagy, igen nagy hűségemet ! . . . Pompon hű volt és nagyon szeretett... sokat szenvedett, de boldog lett! . . . Ebben reményiek és hiszek ! . . . Elhagytalak, de szívem nálad maradt. Őrizd meg kérlek, nagy kincs az nekem. Egy egész világ van abban, egy kis paradicsom, melyet te alkotál s így a tied! . . . Egyedül vagyok, de szerelmed folyton őrködik felettem. A virág azonban elszárad, ha nem öntözik; én is mindennap megöntözöm kis virágimat. írj nekem sokat, ne feledd soha, hogy minden leveled újabb nyílásra fakasztja szerelmem virágát. Életem örömtelen és egész létem egy mindennap megújúló nehéz harcz a sorssal. Bátorítás, vigasztalás nélkül igen könnyen elesüggedV fog tenni a síremlékre. Az orsz. izr. tanító- testületet S{ép Lipót veszprémi tanító fogja képviselni. Es még sok egylet és testület fog képviselőt küldeni ezen szép ünnepségre Balaton-Füredre, melynek egyik fénypontja lesz azon emlékbeszéd, melyet ez alkalomra készített és előadni fog Nagy Áron a balaton-füredi szeretetliáz derék igazgatója. Ezen szép emlékbeszéd az ünnepély után úgy a szerzőnél, mint Kraus\ Ármin Fia könyvkereskedésében Veszprémben, külön lenyomatban is kapható lesz. Az ünnepély lefolyásáról lapunk jövő számában részletes tudósítást hozunk. Az Új megyeház megnyitási ünnepségei f. hó 24-én mennek végbe. — Lesz „Veni Sancte“, közgyűlés, bankett és bál. Varasdy Károly Szombathely volt polgár- mestere s jelenleg országgyűlési képviselője, Budapestre tevén át lakását, ott (muzeum-körut 21. számú ház II. emeletén) ügyvédi irodát nyitott. Részünkről, kik ő nagyságát mint Szombathely város köztisztelet és szeretetben álló ügybúzgó polgármesterét ismertük, bátran ajánlhatjuk mindazoknak, kiknek fővárosi ügyvédre van szükségük, forduljanak hozzá, jogaiknak védelmezését méltóbb és lelkiismeretesebb emberre s jelesebb ügyvédre alig bízhatnák. Az éhező iskolás gyermekek összeírása megtörtént városunk elemi osztályaiban. 117-en vannak, kik a tél folyamán az emberszeretet oltalmába ajánlatnak. Ezek azonban csak a fiu-gyermekek, hátra vannak még azon kis leánykák, kik reggelenként a város széleiről csikorgó hidegben, ruhának csúfolt rongyokban, dideregve sietnek a szürke-nénikéit iskolájába, a bol egész estig a jó meleg iskolában meghúzzák magukat. Délben nem mennek haza, mert ebéd úgy sem várja őket, koplalni meg az iskolában is épen úgy lehet, mint odahaza. Ezekre a szegény kis ártatlanokra is ki kell terjeszteni a jótékonyságot. Első sorban meleg ruhával ellátni őket s azután arról kell gondoskodnunk, hogy legalább délben egy kis meleg ételt kapjanak. Hiszszük, hogy a jó szürke-néuikék nem fognak visszariadni attól az áldozattól, alkalmatlanságtól, melylyel az ily ebédek elkészítése és kiosztása járni fog ; városunk jó szivű, lelkes lakossága pedig készségesen hozzájárul majd az élelmi szerek beszerzéséhez. Jótékony uőegyletünk, élén V é g h e 1 y Dezsőué ő nagyságával, már serényen buzgólkodik a kis gyermekek és leánykák főlruházásán, bogy mire beköszönt a tél, azokkal a zimankós hideg napokkal, ne találjon didergő és éhező gyermeksereget. A jótékonyság eme szép munkája fölemeli a lelket, nemesíti a szivet. Föl tehát a szent munkára az örök szeretet nevében ! A pápa jubileumi brévéje. A pápa a napokban bocsátott ki egy brévét, melyben teljes búcsút hirdet mindazok számára, a kik a jubileum betek, mert én-em nálad van s nem vezet szavával, szívemet pedig te tartod magadnál. Nekem nem maradt semmi sem! . . . Most nagy városban élsz, olyanokkal hoz össze sorsod, kik nálam szebbek s jobbak is 1 Vájjon nem jősz-e kisértetbe majd? . . . Ó borzalom, hogy erre is gondolok! de hát lásd féltékeny vagyok! ... De ők nem tudhatnak téged úgy szeretni, mint Pompon! . . . Most pedig újból fölveszem nehéz keresztemet, az ég ád erőt e teherhez is. Eljön majd a nap, midőn hozzád simúlva könnyező szemekkel, de már boldogan fogom elregélni az elmúlt napok szomorú történetét. Akkor már ez nem lesz kíuos való, hanem egy rossz álom, melyből szíved dobogása fog fölébreszteni! . . . S azután örökre a tied marad a hű Pompon. A kik boszuból házasodnak. — Mntácziós tárcza. — ő tizenhat esztendős szőke kislány, én hatodikos gimnázista voltam. A színházban ismerkedtünk meg, a hol én rendesen az ő páholyuk mellett álltam a földszinten. A szemeinkkel kezdtünk beszélgetni. A 8ziniszezón végével a fensterpromenádák szezónja következett. Folytattuk a néma beszélgetést. Utóbb egy majálison együtt tánczoltuk a második és negyedik négyest. Mire letettem az érettségit: úgy értettük egymást, mint a paraucsolat. Következtek az elválás napjai, a távoliét évei; de azért mi hívek maradtunk egymáshoz, sőt egy barátnőjének közvetítésével igen sűrűn leveleztünk is. alkalmával a római zarándoklásban részt vesznek. A bréve a világ összes katolikusaihoz szól, s első soraiban örömmel veszi tudomásul azt az óriási lelkesedést, hűséget és szereteted a melylyel u katholikus világ a szent-szék iránt viseltetik. — Ezután a teljes búcsúra vonatkozó rész következik, melyben a bréve kiterjeszti a bünbocsánatot azokra is, kik csupán szellemileg, szívben és lélekkel ki. sérik a zarándoklókat Rómába, s kik bármely módon hozzájárultak e bucsujárás sikeréhez vagy a jubileum ügyében fáradoztak. A zarándokúiban részt nem vevőkuek azonban, ha bünbocsáuatra igényt tartanak, a bréve szavai szerint, január 1-én: a jubileum napján az olvasó harmadrészét kell le. imádkozni, s ez ama napokban, mikor a zarándokok a szent atyánál kihallgatáson fogadtatnak, is- métlendő, — ha ők ezen felül méltón fölveszik a gyónás szentségét s az oltári szentségben részesülnek plébániájuk templomában vagy más templomban, nyilvános kápolnában, és ott a fejedelmet szövetségéért, az eretnekségek kiirtásáért, a bűnösök megtérítéséért s anyaszentegyházunk fölemel- tetéseért imádkoznak, teljes búcsút nyernek, elengedésével bűneik büntetésének. Háromszáz napra szóló nem teljes búcsút nyernek azok, kik ez imákat legalább töredelmes szívvel mondják el. Mind e búcsúk, bűn- és büntetés-elengedések kiterjednek a tisztitó tűzben szenvedő jámbor lelkekre is, de érvényük csak a jelen évre szólhat. Lévay Imre igazgató tiszteletére névnapja alkalmából hangversenyt rendezett tegnap Budapesten a vezetése alatt álló piárista-főgimnázium ifjúsága. Gratulálunk a derék igazgatónak az ifjú- ság tiszteletének eme szép nyilvánulásáboz. — Ad multos an nos! Városi közgyűlés volt hétfőn a városház tanácstermében Kováts Imre polgármester úr elnöklete alatt 64 városi képviselő jelenlétében. A közgyűlés legfontosabb tárgya volt a regale megváltás, mely fölött élénk eszmecsere fejlődött ki. Megvitatta a közgyűlés a megvétel előnyeit és netán bekövetkezhető hártányait. A vitában részt vettek Szabó Imre városi képviselő az ő magvas és meggyőző érvelésével, C s o 1 n o k y László városi tiszti főügyész szokott alapossággal, P a a 1 Dénes városi képviselő, C s e t e Antal dr. városi tb. t. ügyész. Az ügy minden oldalról meg- vitattatván, a közgyűlés egyhangúlag a megváltás mellett nyilatkozott. — Ezután megbízta Kováts Imre polgármester, C s o 1- noky László főügyész, Bezerédj Viktor dr. és P a a 1 Dénes városi képvidalmak képviselőivel a megváltási összegre nézve állapodjanak meg, s a szerződési pontozatokat állapítsák meg, valamint a megváltási összeg fedezetéről 2 7 5 ezer forintos kölcsön fölvétele utján gondoskodjanak; a kölcsönre vonatkozó javaslatokat, a megváltási szerződés tervezetével együtt azonban előzőleg a közgyűlés elé terjeszszék. — K ü r 11 y Károly építőmester részére a városház Jeruzsálem- hegy felőli telkéből egy résznek 500 frt vételár mellett való átengedése elhatároztatott. — A város szervezeti szabályrendelete elfogadtatott azon módosítással, hogy ezúttal a város anyagi helyzete nem engedi meg az összes tisztviselők fizetésének fölSzerettük egymást nagyon, egyedüli vágyunk az egyesülés volt; meg voltunk győződve mindketten, hogy egymás nélkül nem élhetünk. Megkérték őt egymás utáu többen, jú parthiek, fényes parthiek, de ő atyjának és hozzátartozóinak minden pressiója és unszolása daczára hű maradt hozzám, s mindenkit kereken visszautasított. Végre valabára olyan hivatalt kaptam, hogy oda mertem lépni az atyja elé. Majd hogy ki nem vert a házból ez a vén gőgös patriczius 1 1 Tudta már, hogy én vagyok oka, a miért némely tervei nem sikerülnek, feifortyaut benne a boszu s azt mondta, hogy: csak a\ért sem l Csak azért sem, sohasem! De felfortyant ón bennem is a boszú, s azt mondtam: csak a\ért is! .......... Ultimát umot írtam Idillnek. „Ha nem lehetünk egygyé atyád áldásával, legyünk azzá atyád akarata ellen 1 Egyezzél belé, s én mindent elkészítek ahoz, hogy titokban összeköthessünk. Most van alkalmad bebizonyítani, hogy szeretsz. Yálaszsz : atyád, vagy én !* Szegény! képzelem, mily nehéz tusát kellett vívnia!! „Ha megtenném, a mit kívánsz, — feleié, — megölném atyámat; várjunk néhány évig még, majd segít rajtunk a véletlen!* Igaza volt! De hát bennem erősen dolgozott: az a\ért is t! „Mit? Hát még annyit sem tudsz értem megtenni? Jól van hát no 1 Ha neked az atyád kedvesebb, mint én, hát maradj atyáddal. Isten veled, én rólam többé nem hallasz soha!! 1*
