Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1886 (12. évfolyam, 7-52. szám)
1886-10-24 / 43. szám
szorult helyzetükben a szükség diktálta elhamarkodott ígéret megtartását később szigorúan, még a bíróság előtt is követelik. Morális szempontból pedig nagyon veszedelmes a munkájuk, mert a faczér szolgálóknak alkalmat uyújtauak zúg lakásukban a könnyelmű és ledér életre; összeköttetésben állanak réndetlen életű fiatal emberekkel és rossz férjekkel, kik fizetik őket. Szóval, az ilyen helyszerző asszonyok valóságos kerítők lesznek! . . . Hány tapasztalatlan falusi leány jutott már közvetítésük úján azokba a bizonyos „intézetekébe ? Hány szolgáló leány átkozza őket, kik egy önfeledt pillanatban, esetleg a nyomortól is kényszerítve, oda dobták tisztaságukat; s hány lelketlen angyalcsináló szörny vált ez asszonyokból, mert jó pénzért vállalkoztak a titkos bűn takargatására ?! Mi folytonosan a morális élet ápolását hangoztatjuk és sürgetjük az efféle zugházak betiltását, a kerítők üldöztetését, és ime ezek a hatóságok palástja alatt űzik alávaló munkájokat: aláássák a köz- erkölcsiség épületét, mint a patkányok a lakóházak falait! Oda kell ütni a szög fejére, ránczba szedni őket s gyakran vizsgálni lakásukat, nem várt időben, mert erkölcsi szemétre semmi szüksége nincs a társadalomnak. Dr. Ethikus. VIDÉKÜNK. Pápa, 1886. október 23-án. Városunk múlt vasárnap óta rendkívül élénk. Az ev. ref. konvent tagjai időznek nálunk, kiknek tiszteletére valamennyi középületet zászlókkal díszítettek fel. A konvent tagjai múlt vasárnap érkeztek városunkba, kiknek fogadására Kiss László polgár- mesterrel élén a városi hatóság, a kollégiumi tanári kar és a rendezőség jelent meg az indóbáznál. Az indóház fényesen volt díszítve. A konvent tagjai a déli, délutáni és esti vonatokkal érkeztek meg és részint a Griff szállodába, részint magánházakhoz lettek elszállásolva. Másnap, vagyis f hó 18-án a Griff vendéglőben, az ev. ref. egyházkerület fényes bankettet rendezett a konvent tagjai tiszteletére, melyen miutegy 180 egyén vett részt. Felköszöntő volt annyi, hogy azoknak leírása órákat venne igénybe, miért is csak röviden a felköszöntők neveinek megemlítésére szoritkozom. Az elsőt Kú-n Serials-, » superintendens mondotta ő Felségére a királyra és a királyi családra. Felköszöntőt mondottak még: Révész Bálint, Pap Gábor, Szász Károly és Szász Domonkos superintensek, Néger Ágoston apát, dr. Fenyvessy Ferencz és Szilágyi Dezső országgyűlési képviselők, Stettner nyárádi lelkész, Gyurátz Fereucz evaug. lelkész Pápán, gr. Tisza Lajos, Molnár Béla székesfehérvári ügyvéd, Kiss László polgármester, gr. Ráday, Antal Gábor tanár, Filó Lajos nagykőrösi lelkész, Szilágyi József tanár stb. Jó kedv nem hiányzott, az ebéd esti hat óra tájban ért véget. F. hó 20-án a konventi tagok egy része Somlóra rándult ki, hol a szüretelő szőllő- tulajdonosok igazi magyar vendégszeretettel fogadták a kirándulókat. Ez alkalomból Barthalos István pápai, Barcza Béla devecseri ügyvédek, Szvoboda V. városi tanácsos, Néger Ágoston és Hanauer Béla kölése, a fiakkerek robogása, s a konstáblerek méla költői sétálgatása alatt behajtottunk valahogy. Számadásainkat rendbe hoztuk, s élénk remény- nyel elváltunk egymástól. — Ilyet ni! — ilyet építünk — hallottam a mint az asszony magyarázgatta férjének, ki szerinte igen ostoba volt, mint minden férj egy okos asz- szony előtt — olyan ablakokkal, czifrázattal. Egye a rokonokat az irigység, a doktort — — Én nem tagadom: mint Csíki Gergely és Szana Tamás — igen kövér ember ember voltam, és első gondolatom is az volt, hogy ehetnem egy igen jó ebédet és hol? Jó kedvvel akartam a miniszterek elé menni. Különben is meg voltam győződve, hogy az irók, költők, művészek számára a legjobb hivatalok vannak félre téve mindenütt. Már igazán jó kedvem volt, hogy a czigány bandával szinte dalolni kezdtem és dicsőíteni a magyar minisztereket, hogy hivatásukat oly nemesen fölfogják, midőn egy meghajlott, köhögős, őszbe vegyült ember oda csoszog az asztalomhoz. — Szervusz Sándor! — kiáltám, átölelve a hatvanas évek hires szavalóját és árvalányhajas költőjét. — Borzasztóan elhíztál, Károly. — Nem én. Igyál. Rendelek valami jó sültet, itt igen jó lehet enni. Nem is hittem volna. Nem mertem mondaui: Sándor, te rettenetesen megvénültél; a fogaid kihullottak; a ruhád Osupa rongy; az ujjaid mily soványak és mily mohón eszel, hogy tömöd a kenyeret. A minisztérium, a magvar kormány, az akadémia, az alsó ház, a felső ház, az egyetem, a temérdek új jobbnál jobb hivatal — de Sáudor te igen koldus módra — — egyél barátom, te a bajuszoddal, a szakálladdal, a hörgő melleddel, a nagy veres homlokoddal és buborcsékos orroddal is eszel — — Titkon azt kérdeztem magamtól, a minisztérium igy szereti talán, hogy egy magyar iró ily borzasztóan egyék, és úgy nézzen ki a nép kedvéért mint egy városligeti komédiás. — Hogy van Guszti? kérdem. szőllőtulajdonosokat tisztelték meg látogatásaikkal. Városunk új polgármestere múlt héten elfoglalta állását. A képviselőtestület f. hó 27-én tárgyalja a jövő évi költségvetést. 7 ecsegő. CSARNOK. Visszaemlékezések. — Véghely Dezső barátomnak. — Azon épület, melyet Veszprém vármegye a közel jövőben a királyi törvényszék birtokába fog bocsátani, egy századot meghaladó időn át volt Veszprémmegye közéletének színhelye; — nehéz időkben a megye rendei részéről az alkotmányos szabadság megtartásáért vívott küzdelmeknek erode, — hazafias lelkesedéseiknek és fellángolásaiknak tanúja, — a megyei önkormányzatnak dicspalotája, — és o. megyei igazságszolgáltatásnak székhelye! Hazánk legújabbkori történelme, napjainktól egy századra visszafelé számított idő alatt, részben ezen épületben folyt le. E komor, de méltóságos falak tanúi voltak, midőn nagyapáink a lelkesedés viharos kitörései közt ünnepelték hazánk egyik legnagyobb uralkodójának, Mária Teré/ia királynak dicsőséges uralkodását ; — tanúi voltak nagyapáink aggodalmainak, melylyel kisérték II. Józsefnek a magyar alkotmánytól eltérő szabadelvüségét és újításait; — tanúi voltak a fiúi hálának és kegyeletnek, melylyel nagyapáink fogadták II. Leopold királyunknak alkotmányszeretetét, valódi szabadelvü- ségét és atyai jóságát, — tanúi voltak azon mély keserűségnek, melylyel gyászolták azon jó fejedelem rövid uralkodásának megszűntét; — tanúi voltak azon feszült és éber figyelemnek, melylyel apáink az alkotmány fentartásáért buzgó kitartással kisérték Ferencz király hosszú uralkodását; — tanúi voltak azon örömrivalgásnak, melylyel apáink a hazafias remények teljesedése közt fogadták V. Ferdinánd királyunk uralkodását, ki iránt a fiúi szeretet kegyeletét hangoztatni nem szűntek meg soha; — midőn pedig a gyászos napok elmúltak, ezen falak tanúi voltak amaz imádással határos szeretetnek, melylyel mi, a megye közönsége fogadtuk I. Ferencz József királyunk alkotmányos uralkodását, mely szeretet és ragaszkodás még fokozódott azon imádatszerü vonzalom által, melylyel e megye közönsége a legkedveltebb király asszony iránt viseltetni nem szünhetik meg soha. E falak tanúi voltak annak, hogy valahányszor az egész nagy nemzetnek oka volt együtt örülni uralkodójával: — Veszprémmegye rendéit is áthatotta ugyanazon öröm egész mérvben; — valahányszor a nemzet egészének okai voltak a felséges uralftodóház iráuti őszinte loyalis ragaszkodását s meg nem törhető hűségét melegen kijelenteni és tanúsítani, s valahányszor a királyi szék, és hazánk biztossága és érdekei parancsolták, hogy a nagy nemzet Europa irigyH'- sére méltó hadseregeket állítson elő és szereljen fel: — Veszprémmegye rendei is az elsők közt szerepeltek, s nem engedték magukat felülhalad tatni kötelességeik teljesítésében, s hűségük tanú*- sításában; — valahányszor a viszonyok követelték!, hogy a nemzet szívós kitartással s férfias lélekkel követelje állami jogai elismerését, törvényeinek szentségét: Veszprémmegye rendei az, első sor- bau küzdők közt ott tündököltek ; — midőn pedig a kor szelleme áthatotta a nagy nemzetet s annak törvényhozását, hogy korszerű nagy reformokat vigyen keresztül, és szabadelvű eszmék szerint rendezze be alkotmányát: — Veszprémmegye közönsége szilárdan állt ott a küzdők sorában az elsők között. Hála az idők szellemének, — hála apáink — Mint én! Ehetek még? Hogy? — Kérlek. Hát Gyula? — Mint én. Ihatom még? Mi? — Oh parancsolj. Hát Viktor ?-- Mint én. Itt jó sajt van. — Sajtokat. Hát Gábor? — Mint én. Gyümölcsöt — is enném. — Gyümölcsöt. Fekete kávét. — Mindjárt két Virginiát, Pepi. — Hát Józsi hogy van ? — Mint én! Komiszul. — De Károly ? — Az óvódás lett. Nem ir. Azt hallom, te sem akarsz többet Írni. Minek jöttél? De jó húsban vagy. — Barátom, egy jó hivatalt örömmel------én is elvállalnék. — Tudsz tánczolni, Károly ? — Én ? Sohse tudtam. — Korteskedni ? de gazul, szemtelenül ? mint Imre, mint Dudás? — Én? Hogy kérdezhetsz ilyet? — Dics-brochüröket írni ? — Én ? Utálom. — Leírni versben a minisztert és a csillagok fölé emelni? — Én ? — Hát Károlyról, Pálról a nagy Mamutról tudnál egy húsz íves dicsóletrajzot irni? — En ? Micsoda beszédek! — Hát le tudnád vágni Kölcseyt gyalázatosán és földicsérni Beöthyt, Heinrich Gusztávot szemtelenül ? Mi ? — Éu? — A pénzügyminisztert, a hadügyminisztert, a kereskedelmi minisztert, az államtitkárokat, a főtanácsosokat versben ; te tudsz prózában, te tudsz époszban, ódában, himnuszban — — ? Meg tudod tenni ? — Én? — Hol vagy szállva, pajtás? Estére oda mehetünk. De most mennem kell; egy kis varró leányt láttam — ebből a sajtból, gyümölcsből viszek értelmességének és hazafiságának, nekünk Veszprém vármegye közönségének van okunk apáinkra és elődeinkre büszke öntudattal emlékezni. Nem azt akarjuk érteni, mintha a múltból valami visszakivánni való volna. Nem, a múltból visszakivánni való nincs semmi; — de azt őszintén és meleg érzelemmel jelentjük ki, hogy a múltat egy tisztességes és szeretett halottnak tekintjük, kinek ravatalánál kalapot letéve hálával és kegyelettel állunk mi: az újkor emberei! Azonban midőn azt adjuk elő, hogy e megye rendei az előfordúlt nagy és mélyre ható kérdésekben a század haladó szelleme, a felvilágosodás és sza- badelvüség elvei értelmében határoztak: nem kell azt hinni, hogy határozataik oly könnyen alakúltak mint a gondolat és hogy a megye közvéleménye általános, megtisztúlt, s mindenkor helyes elveken alapuló volt volna, s hogy a határozathozatalra befolyással birók, mint egy ember, egy és azon hazafias és szabadelvű nézeten lettek volna. — A dolog természete szerint ez sehol sem is volt így a hazában, Veszprémmegyében sem. — Ott voltak az előítéletek, a rossz akarat, sokszor a tudatlanság, a cselszövények, a félre vezetett nyers erő, melyekkel meg kellett küzdeni; melyeket ha megnyerni nem lehetett, le kellett verni érvekkel, s néha nyers erővel; erőt állítva szembe az erővel. Jöttek a hatalmasok, idegen véleményt nem tűrő gőggel és tékozlással; — jöttek a Bkis királyok“ nemzetiségi kevélységökkel, kik minden kérdésből családi kérdést csináltak, és sokszor csak azért ellenkeztek, csupa recht haberei-ból, hogy ne másnak, hanem nekik legyen igazuk, mit sem törődvén azzal, hogy a közjó mikép vallja kárát, csak hogy az övék legyen az utolsó szó ; - jöttek az elfogúlt, a jutalmakkal, vagy Ígéretekkel megnyert, vagy előmenetel reményében már más elvek szol gálatában álló emberek, kik annál elszántabbak és vakmerőbbek voltak, mert nem a saját agyvelejükkel gondolkoztak, de apró érdekeik minden elven felül álltak szemeik előtt; — azután jöttek a tétovázók, a gyenge fejüek, és Isten a megmondha tója, miféle tulajdonsággal bíró elemek. — Min- denik egy voks volt, miudenik egy száj, a ki kárt tehet, megakadályozhatja a sikert egy utczaias közbekiáltással, a mi tetszést arathat. — Mindezen elemekkel el kellett bánni, jó módjával megnyerni; a vihart megelőzni, elhárítani; de ha elhárítani nem lehet, vele szembe nézni, és megütközni, s megfékezni a siker eszközeivel. — Ismerni kellett az egyéneket, a családokat, azok magánviszonyait és érdekeit, az ambitiókat, az előítéleteket. Tudni kellett bánni a czimekkel, e kényes oldallal, és mindenkinek gyengéivel addig, amig vélhető volt, hogy hatni lehet reá. Ily és más hasonló ügyesség mellett sikerült a megye kiváló értelmességü és hazafias irányú férfiainak keresztül vinni azon határozatokat, követi utasításokat, melyek az utókor háláját érdemelték ki. Mindezek bizonyításául hivatkozunk Hunkár Antalnak, e megye országos nevű és érdemű fiának hosszú időn át folytatott küzdelmeire, és diadalaira, melyeket e sorok Írója a „Vasárnapi Ujság*-nak 1863. évi egyik júniusi számában ecsetelt. Karácson János. (Folytatása következik.) HÍREINK. Veszprém, 1886. október hó 24-én, Döbröntey Gábor születése századik évfordulójának megünnepléséről lapunk múlt számában Vutkovich Sándor dr. jeles Írótól közölt lelkes felhívásról melegeu emlékezett meg a fővárosi sajtó. Kívánatos, hogy a lelkes felhívás ne legyen a pusztában kiáltónak szava! néki. Olyan gyönyörű, hogy elfelejtem érte a világ minden nyomorúságát. Pajtás, itt hivatalt ? ugyan hiába kapaszkodnál fel a budai siklón, ha nincs valami főczinkos protoktorod; de egy szép varró leányt keresünk neked is. Aztán dalolj, énekelj, sirj, vagy kaczagj, azt megengedik. Isten áldjon meg. Estvére hol talállak ? Szervusz 1 Ez mindig oly excentrikus bolond volt, — mondám elszomorodva a mint Sándor távozott — és annak is maradt. Estve azonban ő is eljött, és sokan eljöttek; gyalázták azokat, a kik nem voltak ott, piszkolták magán és társadalmi életöket, politikai szereplésüket — és egymást szemtől szembe rettenetesen dicsérték. Oh mennyi rongy, oh mennyi szenny, oh menynyi aljasság! Régen nem igy volt! De talán csak a kor tette ? Bár egész éjjel szólt a zene a kaszinóban, szomorú képekkel küzködtem. Napok múltak el. Végre ünnepélyesen felöltözve beléptem A. miniszter előszobájába. — Mi tetszik, kérem, suhant mellém egy lak- topános kikent-fent ifjú ember, selypitve, hadarva, hogy ha valami kérelmi ügyben. . . . — Igen, kérelmi ügyben, — mondám — abban, abban. — író tetszik lenni ? — író, iró. —* De ha folyamodványt — — Én őszintén szólok (s nevetett), azt tanácsolnám, tessék fellépni képviselőnek és tessék magát megválasztatni otíhou. Akkor lehet. — De addig? — Semmit. Kérem, magamat ajánlom, a gróf, a báró, a méltóságos, a nagyságos, — — és eltűnt a fényes seregben. Ah, ott találtam egy sarokban az én jó emberemet, a gyümölcsös szekérről. Leütötte arczát. Nem akart megősmerni. Nem háborgattam. B. minisztert valahol igen dicsérték. Ösmerő- sőm is volt a hatvanas évekből. Bebocsátott. Szép jubiláris ünnepély volt Várpalotán, — mint levelezőnk írja — herczeg Szobrán Henrikné ő ekszczellencziája alapítványából emelt és máig is szép haladással fennálló „Szent János iskoládhoz czirnzett — a szürke néuék gondos vezetése alatt álló — tandíjmentes katholikus leányiskola (zárda) fennállásának 10 ik évfordulója alkalmából, f. hó 17-én, vasárnap, ünuepies jubileum tartatott. A nagy templomban az ünnepélyes isteni tiszteletet tartotta mélts. Vizeki Tallián Lázár czimzetes püspök, mellette segédkeztek nsg. Palotai Ferencz apát-kanonok, nsg. Németh János czimz. kanonok ősi plébános, főtisztelendő Polczer Antal hajmáskéri plébános, főtiszt. Steiner Ádám várpalotai plébános, főtiszt. Zarjetzky Viktor veszprémi karkáplán és Vinis Fülöp várpalotai káplán urak; a szent beszédet tartotta nsg. Palotai Ferencz apátkanonok úr, a ki a sok jelenvolt hívek előtt szívhez szólóan fejtegette, hogy a fennálló iskola, a szegényebb sorsú szülők gyermekeire mily nemes intézmény, és szellemi úgy anyagi tekintetben mily előnyére válik a társadalomnak, miért a palotaiak mély bálával tartoznak a neraeslelkü herczegnőnek. Délben a „Fehér kereszt'-hez czirnzett vendéglő nagytermében a nemeslelkü herczeg nő által 40 terítékű bankett adatott, melyen a fentemlített urakon kívül jelenvoltak báró Oldeshauser, Reviczky Ágoston, Patay József dr., Rutsek Pál dr., Szalay Ferencz ev. lelkész, Kecskeméti Károly ref. lelkész, Krosetz Gyula gyógyszerész, Böcskey Sándor jegyző urak és többeken. Az ebéd alatt Radios Bernát és fia székesfehérvári ismert jóhirü zenekara játszott és mulattatta a társaságot, Hurt József úr, a gondos vendéglős, a lehetőségig iparkodott a társaságot kielégíteni, az Ízletesen készített ételek, főképpen a jó italok csakhamar mozgásba hozták a nyelvet, egyik felköszöntő a másikat érte vidám hangulat közt este 6 óráig, a mikor a vidékiek hazautaztak. Azonban az ünnepély ezzel véget még nem ért, mert este ugyanott, az említett zenekar által hangverseny rendeztetett, hová a visszamaradt helybeli urakon kivül, igen szép közönség jelent megs hallgatták a jó zenét; később, 11 óra felé, a fiatalabb nemzedéknél a jó kedv tetőpontjára ért, a termet a bútoroktól kiürítették, tánczot rendeztek, mely széles jó kedvvel tartott is hajnali 3 óráig. Karácson János, kir. törvényszékünk jeles bírája, „ Visszaemlékezések11 czím alatt érdekes czikksorozat közlését kezdi meg lapunk mai számában, melyet bizonyára élvezettel fognak olvasni a vármegyénk fényes múltja iránt érdeklődők. Fényes esküvő. Dr. Bárdossy Jenő szombat- helyi ügyvéd a múlt szombaton délben tartotta egybekelését a bájos Zarka Gizella urhölgygyel a pápai ref. templomban. — A közönséggel már előre zsúfolásig megtelt templomba a díszes násznép a fogatok hosszú során vonult. Az első kocsin a vőlegény ment az egyik násznagy Bárdossy István árvaszéki elnökkel, a második kocsin a vőlegény atyja Bárdossy László kir. törvényszéki elnök, a másik násznagygyal Véghely Dezső kir. tanácsos alispánnal. A következő kocsikon a nyoszolyók és vőfélyek mentek és pedig Tarczy Jolán — Zarka Elemérrel, Kiss Vilma — Szabó Lászlóval. Voyta Hona — Váry Szabó Elemérrel és Makara Mariska — Maróthy Jenővel. Ezekután Véghely Dezsőnó — Máday Izidor miniszt. tanácsossal, Kiss Lászlónó — Saári Lajossal, Váry Tóth Vilma — Kiss László polgármesterrel, Yoyta Adolfné — Tarczy Rezsővel, Tarczy Rezsőné — Voyta Adolffal, Máday Izidorné — ifjú Bárdossy Lászlóval, Horváth Izabella — Pap Gábor ref. püspökkel, Néger Ágoston apátplébános — Bárdossy Kálmán ikervári plébánossal, végül az örömszülők: Zarka Dénes és neje, kiket a szép menyasszony (fehér brokát uszályos ruhában, fehér gyöngyös csipke diszszel) követett a nyoszolyó asszonynyal özv. Nagy Szabó Ignácznéval. Az esketési szertartást Kis Gábor ref. lelkész Nevetve ültetett le. Vékony, szikár termetén összehúzta mellényét, kifeszitette nyakát, és szólt: — Barátom, ilyen kövér embert sehol sem használhat a státus ! Különben is írót nem szoktam alkalmazni. Lépjen fel képviselőül. Igen; van önnek kerülete? igen? bízik ön magához? Isten önnel. Soványitsa le magát. Ajánlom. Künn az előszobában egy sovány emberbe botlottam meg. Az én gyümölcsös emberem volt. Sokat csalódhatott már, mert odajött hozzám. — Oh, ön szerencsés. Ily kövérség ! Ha éu ilyen kövér volnék 1 Nekem azt mondták, a mig egy kis jó húsra nem teszek szert, ne is forduljak sehová. A státus sovány embert nem használhat 1 — Meg kell híznom! Mit egyem ? — Hát a ház ? nos, vettek-e már házat ? — Én nem akartam, de hogy most mindenki csak Pest felé húzódik, s igazán annyi embert ér a szerencse! feleségem addig hajtott, folyamodjam én is, folyamodjam, hát már miért nem folyamodó m, ugyan Írjam már meg azt a folyamodást a vasúthoz, a vámhoz, a telegrafhoz, a hídhoz. — És mit mondott a miniszter? — Hogy ilyen soványát nem használhat az állam, (fizzon meg. De, hogy is merek igy megindulni. S most az asszony etet, hogy kapjak egy kis húsra. — De a ház? — Eszszük uram! Megeszszflk azt a házat! Sűrűn jöttek-mentek a hivatalkérők; szép tiszta kiejtésükről mindjárt megismertem: a nagyobb része hozzánk való. Nem sikerült. Mindenütt későn jártam. — Jaj, barátom, veregette meg egyik miniszter vállamat, én szívesen kinevezném önt, bár elvünk hogy irót, ... ah, az iró itten nem használható . . . nem, nem használható, de önt kivételesen, mert egy erdélyi is ajánlotta: hanem, kedves barátom uram, katonát kell erre a stáczióra kineveznem, írjon, csak Írjon, mi olvassuk, szép verseket, szép verseket, a leányaim szeretik a szép verseket. Lássa, Vörösmarty se volt hivatalnok, Petőfi se
