Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1886 (12. évfolyam, 7-52. szám)
1886-05-23 / 21. szám
legkellemetlenebb* Sztáray-Hunyadi-istálló méltán híres háromévesének „Remember*-nek leveretése volt. E ló oly biztos nyerőnek volt tekintve, hogy a fogadásokban 2300 frtot tettek rá 100 frt ellen, azaz a benne bízók 2300 forintot veszélyeztettek, hogy esetleg 100 forintot nyerjenek. Nagyon érdekes volma, ha .Remember* lovarja, Whyat, sajtó- pórt indítana egyik napilapunk ellen, a melynek tudósítója őt részegnek állította; ez okból játszotta volna el biztosnak hitt győzelmét. Azért volna kívánatos, — sport szempontból — hogy Whyat bepörölje az illető újdondászt, mert napilapjaink tudósítói vadabbnál vadabb sport- hírleléseket tálalnak olvasóik elé; ha egyet közülök a törvényszék ily hamis hírek gyártása, illetőleg közlése miatt elitélne, valószínű, ezen útálatos ha- zudozások megritkulnának. Munkácsy Mihály remek képe, .Mozart vég- perczei*, nagy érdeklődést kelt maga iránt még az udvarnál is. Mikor a király megtekintette azt, Irefort miniszter is a képcsarnokba volt. Az uralkodó és miniszterének e találkozását illetőleg most rendkívül pikáns-tartalmú beszélgetésről szól a főváros ezerszavú „fama*-ja, és csiripelnek minden eresz alatt Budapest verebei. Ugyanis a király megtekintette Károlyi Gábor gróf ott készülő arczképét is és, állítólag, kérdést intézett Trefort miniszterhez, hogyan áll az ország egyik legbotrányosabb ügye, a Károlyi contra Károlyi milliós pör. Trefort, a kit egyenessége miatt mindenki nagyon tisztel, bizony mitsem szépítgetett e botrányon és közölte az uralkodóval, hogy az alperesek közönséges (sajnos!) dolgot követtek el szegény fivérö- kön: kijátszották őt az örökségből, hogy nekik annál több jusson az atyjok által szerzett milliókból. Persze! Gábor gróf neje sem herczegnő, sem grófnő; ez volt e csúnya eljárás főoka. A király rendkívül sokat ad a becsületességre, minisztere fölvilágositásai tehát szerfölött lehangolták őt, - ezt csiripelik a budapesti verebek. A pénzügyér bátor tettének dicsérésével kívánom levelemet bezárni: S\apáry gróf oly hatalmas fricskát adott a szemtelen bécsieknek, melytől azoknak orra sokáig fog vérezni. A ,Ma- gyar-Lovar-Egylet* az idén is adott ki úgynevezett »Kíucsem-sorsjegy* eket a honi telivér-lóte- nyésztés emelése czéljából. A kapzsi bécsiek, akik minden hasznot kizárólag magok akarnak zsebre- vágni. megtiltatták az osztrák pénzügyér által e sorsjegyek nyilvános elárusítását egész Ausztriában. Persze! ezáltal jelentékeny kárt okoztak honi ló- tenyésztésünknek. A bécsiek azonban nemcsak rendkivül kapzsiak, hanem páratlanul szemtelenek is; tehát ők nem engedték ugyan a .Kincsem-sorsjegyek* elárusítását Ausztriában, de azért elárasztották a budapesti és nagyobb vidéki városaink piaczát a .Wiener Pferde-Lotterie“ sorjegyeivel. S\apáry Gyula gróf e sorsjegyeket elkobotfatta. Jól tette. Köszönetét mondunk neki e bátor (mert a bécsi sorsjegyeket kiadó egyesületnek védnöke a trónörökös) tettéért. A bécsiek most az által kívánnak boszut állani, — ezt csiripelik a verebek — hogy hadat üzennek a .Magyar- Lovar-Egylet*-nek; minthogy azt hiszik ennek unszolására cselekedett Szápáry Gyula gróf így. A .Magyar-Lovar-Egylet* elnöke Károlyi Gyula gróf. Nemrég a .Pesti Napló*-ban Horváth Miklós báró ,nyiltlevél‘-ben szólította föl a Károlyi fivéreket botrányos örökösödési-pörüknek, (ennek másolatát most ezer meg ezer darab számra árulják utczáinkou a hordárok) melyben a vádirat az alpereseket csalóknak, sikkasztóknak és okirathamisítóknak állítja, becsületbiróság utján való elintézésére, Gábor gróf rögtön megfelelt e fölszó- lításnak, örömest beleegyezvén az ügy ily módon történendő rendezésébe; ámde Gyula gróf még mindig — tehát már napok után — nem utasította vissza a tekintélyes lap útján nyilvánosan ellene emelt csalás, sikkasztás és okirathamisítás vádját. A bécsiek hát e miatt indítványozni akarják, hogy Gyula grófot kiballotírozzák (kizárják) a .Wiener- Jokey-Club“-ból. Ez bizony országos botrány volna! mert Gyula gróf valóságos belső titkos tanácsos és a magyarországi vöröskereszt-egylet elnöke. Mily jó verébnek lenni ; azok röpülni tudván, még a .Wiener-Jockey Club“ magas emeleten — No, mert lássa, mondá tovább .Zsuzsi néni*, én velem már tapasztalt gazdasszony koromban esett meg ilyen tréfás dolog, nem csodálkozom, ha Bertácskával is megtörtént volna; elküldtem ugyanis egy parasztasszonyhoz a fiatal kakasokat, de csak jóval később vettem észre, hogy a taréjuk híján — kakasok maradtak biz azok. Szemem szájam elállt e borzasztó felfedezésre. Kevés híja volt, hogy ki ne essem szerepemből és én is el ne nevessem magamat, azonban a legnagyobb komolysággal fogadtam a háztartási leczkét és rögtön elhatároztam magamat a bizonyság megszerzésére. Megköszöntem a rejtélyes útbaigazítást és .Zsuzsi néni* tréfás fenyegetései közben távoztam, otthon mitsem szólva különös ekszpedicziómról. Éjjel türelmetlenül vártam a szellemek óráját. Kíváncsiságom nem hagyott aludni. Végre elérkezett az üunepélyes pillanat, midőn az én kappanaim az udvar túlsó részén levő ketreczükben rákezdték a szomszédkakas kukorékolására egymásután jó éles hangon a választ. Olyan tökélyre vitték a kukorékolást, hogy bármely kakas kollegájuk megirigyelhette volna. A kővetkező kappan pecsenye alkalmával kis menyecském már tálaláskor előre bocsátotta: — Hasztalan minden fáradságom, mondá lemondó hangon, ha az egész baromfieleséget ezeknek adom is, soha sem lesznek olyanok, mint a Zsuzsi nénié. (Oh, az az .intézet*) . . .! — De édes angyalom, én azt veszem észre, nyíló ablakain át is bekandikálhatnak s így, ah! ily botrányok készültéről is tudomást szerezhetnek magoknak, hogy azt a közönségnek — kicsiripeljék. S\emere Zoltán. Palota és Veszprém ostroma 1566-ban. Arszláu budai pasa 1566. junius elején elindul Budáról 8^-9000 törökkel, 4 nagyobb és 4 kisebb ágyúval, hogy Vár-Palotát elfoglalja. Thury* György, a vár parancsnoka, még idejekorán értesülvén a pasa szándékáról, minden készületet megtett a vár megvédésére, s mire Arszlán a vár alá érkezett Thuryuak már 200 lövész, 250 lovas és gyalog, a pápai őrségből pedig egy egész dandár állott rendelkezésére. Testvére — Thury Farkas és Pál fy Ferencz pedig Győrben jártak Helfenstein parancsnoknál, hogy fölmentő sereget eszközöljenek ki. Helfenstein gróf készséggel engedett a kérelemnek és 900 emberből álló csapattal a vár fölmentésére indult. Ezalatt Arszlán már 10 nap óta szakadatlanul lövette a falakat, úgy hogy a keleti részen le is dűltek azok. Ekkor Thurynak két elfogott katonáját — Pap Pétert és Literáti Pétert — oda küldék, hogy ezek vizsgálják meg, vájjon lehet-e rohamot indítani, de miután ezek azt hozták hirül vissza, hogy a sáncz-árok még nincs eléggé betöltve a leomló lalak romjai által, még tovább löveti a várat. Eközben Thury serényen buzdítja övéit a védelemre, ágyúival pedig siet minél több kárt okozni Arszlánnak, és két hires tűzmesterét le is löveti a pasának, kiket aztán fehér lepedőbe takarva ott rögtön el is temettek a törökök. Arszlán gondolván arra, hogy fölmentő sereg is jöhet valahon- nét, azért kiküldi Deli Luftit, a tatai beslár-agát (beslár — lovas, aga = tiszt,) 40 lovassal, hogy a Bakony- és Vértes-erdők ösvényeit kémlelje ki, vájjon nem közelget-e Thurynak segélyére fölmentő sereg. Deli junius 13-án már Győr közelében járt, midőn észre veszi, hogy Győrből egy nagy sereg közeleg. Erre sebes vágtatva szalad vissza a kis török csapat Arszlánhoz jelenteni, hogy jön a fölmentő sereg, még pedig kocsikon gyors sietséggel. Ez a sereg azonban, mint később kiderült, nem volt más 300 paraszt szekérnél, melyeket a győri parancsnok fáért küldött a Bakonyba, hogy Győrt megerősíthesse. A szekerek mellé persze gyalogosokból álló fedezetet adott, nehogy útközben az ellenségtől megtámadtassanak és barmaikat elszedjék. Deli beszédére az egész törők sereget általános félelem fogá el, s mivel másnapra már megérkezni hitte a .rettenetes“ sereget, még azon éjjel a legnagyobb rendetlenségben Fehérvár felé szaladt, ott hagyván sátraikat, eleségüket, árpát, lisztet, sajtot, húst és egyéb élelemszereket. Ott maradt két kisebb ágyú is, mivel a legelőre kihajtott vonó barmokat éjjel nem tudták megtalálni. Harmadnap múlva csakugyan megjött az igazi segély, de ekkor már Thury elébe nyargalt a parancsnoknak és jelenté, hogy a tőrök eltakarodofl. Az örömre nagy lakomát csaptak abból a sok élelemből, mit a törökök ott hagytak. Thury György ekkor lemondott Palota parancsnokságáról, mert nyílt mezőn akart azután harczolni és fia Márton kapta meg a tisztes hivatalt. Egy hadi tanácsban pedig elhatározták, hogy miután harezra kész sereg áll rendelkezésükre, Veszprémet fogják visszavenni a töröktől. A veszprémi bég értesülvén azon nagy gyalázatról, mely a törők sereget Vár-Palota ostrománál érte, elhatározd, hogy a szégyent lemossa a török fegyverekről keresztény vérrel. Boszúját már a védtelen veszprémi keresztényeken megkezdi, a külvárost felgyújtana, az elfogott keresztényeket pedig borzasztó kínzások között kivégezteti és holt, vagy félig holt tetemeiket a lángok közé dobatja Ezután megindul dühtől tajtékzó seregével Vár- Palota felé, de meglátván a sokkal nagyobb számmal közeledő keresztény sereget, visszahúzódik a várba. Délben már (junius 29-én) körül volt fogva Veszprém vára az ostromló sereglől. A bég, mintha csak ágyúiba is belélehelte volna rettentő mérgét, iszonyú ágyútűzzel fogadja az ostromló sereget, úgy hogy egy fal az ágyuk dörrenéseitől származó rázkódások miatt ledül, maga alá temetvén két ágyút és a mellettük álló tüzéreket. Az ostromló sereg ezek láttára, nem is használva lőfegyvereit, hogy nem is az itt a baj, hanem, hogy ezek a kap- panok nagyon sokat kukorékolnak. — Kukorékolnak? Kérdé csodálkozva a kis menyecske. Hát persze, hogy kukorékolnak, de ettől tán csak nem lesznek soványak. — Akkor édesem, mást nem tanácsolhatok, mint tán jó volna ide hivatni azt az asszonyt, a kitől a kakasokat vetted.-- Asszonyt? miféle asszonyt? hát. . . nem megmondtam-e már egyszer, hogy én magam választottam ki közülök a legszebbeket és ... . saját kezeimmel vágtam meg mindegyiknek a .... taréját? — Tizenhat eszendeje, hogy férj és feleség vagyunk. A nagyobbik lánykám olyan művésznő a gazdasszonykodásban, (bocsássanak meg hölgyeim, de kisvárosi lakos lévén és — államhivatalnok, én nem küldtem intézetbe) mint akár Zsuzsi néni, de azért valahányszor kappan-pecsenye kerül az;asztalra és én Bertámra nézek, még mindig elnevetem magamat. Midőn ilyenkor a kis gazdasszony kérdőleg tekint rám és én felakarom nyitni az ajkamat, feleségem mosolyogva zárja le kezével. — Majd elhallgatsz te gonosz, nemhogy megköszönnéd, hogy akkor olyan soványak voltak, hisz tán ha akkor is ilyenek lettek volna, most még po- hosabb lennél. Mit tehehetek ilyenkor, mint letörlöm a nevetés okozta izzadtság cseppeket a holdvilág kinézése felé közeledő arczomról és igazságot adok az asszonynak. Rolanáó. azonnal megrohanja a falakat. Emberfölötti eme küzd azonban ellenük a török őrség, s csak akkoi sikerül a keresztényeknek Lejutni a várba, midőn már a házakat az ékes sírbolttal ellátott templommal együtt lángokba boríthatták. A törökök egy része, látva az egyenetlen harezot, megadja magát a magyaroknak, de a németek nem ismerve kegyelmet és irgalmat, ölik, vágják őket, úgy hogy még a magyarok karjaiból is kiragadják a lefegyverezett törököt és megölik. Egy néhány magyar védelmére kel a maga törökjének, de e miatt őt is leszúrják, a »Jézus Mária* és „Allah“ kiáltás egyszerre szálltak fel az égbe. így tehát a török férfiak közül egy sem kerülte ki a halált, és csakis a nők és gyermekek nyertek kegyelmet. Az elfogott török nők között egy Adonis szépségű is volt, kit Miklós von Hatstadt vett szives pártfogása alá! elvivén magával Baselbe, hol német szóra is taníttatta az ural-altaji rózsaszínű ajkakat. Nem arra termettek! A nemes úr „kedves foglyának* szerelmét úgy látszik nem tudta megnyerni, mert egy szép reggelen hült helyét találta a nőnek-------de lovászának is ám! És csodálatos dolog, a két »bűnös* sok bujdosás után szerencsésen megérkezik Törökországba ! Miután Veszprém ismét visszakerült a keresztények kezére, Helfenstein parancsnok Széchényi Míhályra bízta Veszprém őrizését, ott hagyván őt dandárával együtt és még 200 gyalogost; maga pedig Városlődön és Pápán át visszatért a sereg többi részével Győrbe, komiét junius 14-én elindult Várpalota fölmentésére. A hős sereg azonban nem sokáig pihenhetett győzelmi habárain, mert már julius 3-án a király (Miksa) parancsára Tatát kellett visszafoglalnia. Ezután Veszprémnek 27 évig nyugta volt a törököktől; s volt elég ideje Széchényi parancsnoknak a várfalakat újra felépíttetni és Veszprémet megerősíteni, hogy majd 1593-ban a haragos Szinán basa 100 ezer emberének dolgot adjon a várat újra elfoglalni. Legvégül meg kell jegyeznem,' hogy mind Istvánffy, mind Ortelius Salm Miklós grófot moud- ják győri parancsnoknak, a ki a palotaiak segélyére jön, onnét pedig Veszprémbe, de Verancsics Antal esztergomi érseknek hátra hagyott irataiból az tűnik ki, hogy Salm mái- 1552-ben meghalt, — hanem ő meg gróf Ecket mondja Helfenstein helyett győri parancsnoknak. Több más forrásmunka után Ítélve hihetőbb azonban, hogy Helfenstein volt a parancsnok. Lej tény i Sándor. Színészet. Még a toliam is könnyebben csúszik a papíron, mint hasonló alkalommal az előtt, midőu a most lefolyt hét színi előadásairól referálok. Közönségünk hamar megbarátkozott derék és a legnagyobb pártolást érdemlő színészeinkkel, kik viszont valódi műélvezetben részesítik jó. közönségünknek azon lelkes és önfeláldozó részét, mely ha jószívűségéhez appellálnak, minden közegészségi rendszabályok daczára, három órán keresztül a rezignáczió egy bizonyos nemével tűri el azt a tortúrát, melyet egy színteremnek nevezett gőzkatlan csak nyújtani képes. — De hát mégis mi ez ama szenvedésekhez képest, melyeket Thalia fenkölt papnői és papjai állanak ki abban a kis négyszögben, melynek neve színpad, hova az egész előadás alatt egy kanálnyi friss levegő nem jut, s hol a petroleum bűzétől legfeljebb elájulni, a hőségtől pedig csaknem teljesen elolvadni lehet. (Mint egyes szemlélőknek a szive, midőn Kissné H. Mari a színpadra lép.) — Istenem ! Beh szép is az a művészi élet. — hanem bizony sok bajjal jár. Szombaton, f. hó 15-én, Jókai Mór hatásos színmüvét a ,Fekete gyémántok*-at adták elő. A darab a lapokban eleget meg lett bírálva és kritizálva, magam nem is mernék ebbe belekapni, annál sokkal szerényebb vagyok, különben is Jókait, az irót, csak nagyon kevés ember kritizálhatja meg Hanem egy kérdést még is merek koczkáztatui, s ez az: hogy minő érzéki és aesthetikai indokolással tudja megmagyarázni Jókai azt, hogy a szia padra hoz egy szánandó nyomorékot, melynek láttára szinte megborzad a szemlélő s alig várja azt a pillanatot, midőn ama szánalmas alak a színpadról ismét eltűnik, ily iszonyú alakítás — feltéve, bogy szerző ilyet akar — szerény véleményem szerint még sem színpadra való. Az előadás magában kitünően sikerült. Bre\nai Anna (Dirmák Éva) drámai művészetre valló alakításaival, s változatos és pazar fényű toillettejeivel is frenetikus tapsra és gyakori kihívásokra ragadta a zsúfolásig telt ház közönségét. Törökné (Bondavári Anna) igen jól játszotta úgy a büszke, mint később — magát anyagilag tönkre jutottnak hívén — a büszkeségében megalázott grófnőt. Bihari (Bereud Iván) nehéz szerepét nagy sikerrel oldotta meg, úgy Hevessi Gábor (Saffrán Péter) is. Eredeti alak volt Pusztai (Salista herczeg), ki páratlan chic-kel adta alakjához mért magas szerepét. Vasárnap, f. hó 16-án „Falu ros$S{a*, — Lat\kó QAranka újonnan szerződött tag első felléptével. — A kisasszony közönségünk előtt nem egészen ismeretlen, mert egy ízben már más társulattal játszott városunkban. Rokonszenves fogadtatásra talált közönségünknél s szerepét (Boriska) sok kedvességgel oldotta meg. Kissné H. Mari talpraesett Finum Rózsi volt s gyönyörűen énekelt dalaival hamar elbűvölte a közönséget, — tapsot bőven aratott. C\ernin Mariska, (Bátki Tercsi) ha jól emlékszem, először lépett közönségünk elé nagyobb szerepben, s ügyes játékával s bár gyenge, de kellemes orgánumával megnyerte a közönség tetszését. Kiss Tista (Göndör Sándor) hálás szerepének teljes tudatában játszott — és pedig jól. Dalaiban a tremolát nagy ügyességgel tudta használni, a mi annyival inkább dicsérendő, mert ez a tremola nem mindig alkalomszerű. Bre\nai mint Gonosz Pista kifogástalan jó volt s gyakran meg- kaczagtatta a közönséget. Ha még megemlítem, hogy Hevessi Gábor sok Ügyesség- ég melegség. ” gél játszotta Feledi Gáspárt, úgy ez előadásról minden jót, a mit az megérdemelt, — elmondottam Hétfőn, f. hó 17-én közkívánatra másodszor ,Gasparone.* Az előadás most is jól sikerült s a múltkori előadásról elmondottakhoz még annyit említek meg. hogy Hatvaninéi (özv. Sante Kroutse grófné) nyílt jelenetben háromszor hívták ki, s hogy a karok egyöntetű s eléggé korrekt éneke valóban dicséretet érdemel. Kedden, f. hó 18-án „OÍ Sabin nők elrablásáét nagyszámú közönség nézte végig s a darab sokféle bohózatos jelenetei, de különösen Pusztai Rettegi Fridoliuja felett jóizüeket és sokat nevetett. De nevetett a közöusőg olyan felett is, a mi azt hiszem a szerepben nem volt előírva. A szereplők mind kitünően és jó kedvvel játszottak, csak Körmendi Marosan Bogdánja volt egy kissé erőltetett és túlzott, Bre\nai Anna (Etelka), Latfkó Cáranka (Irma) és Kissné H. Mari (Róza szobá- lány), mindannyian remekeltek játékaikkal és alakításaikkal egyaránt, Bre\nainé (Borbála) pedig mindig kitűnő az »előrelátó*, »okos* és »tudálékos- asszonyok szerepében. Szerdán, f. hó 19-én Milöcker opereltejét a „Koldusdiák*-ot adták elő szép sikerrel. A darab kiállítása díszes, a jelmezek pedig mondhatni fényesek voltak. Bre\nai Ollendorf ezredest pompásan alakította s játékával s alkalmi mondásaival sokat -V mulattatta a közönséget, mely Kissné H. Mari (Laura) naivitása fölött, melylyel a fenhéjázó gőg és a korrogó gyomor közti harezot adni tudta, is sokat nevetett Kiss Tista (Jan Janiczky) és Hunfi Imre (Rimanovszky Simon) szépen oldották meg hálás szerepeiket s énekükért gyakori tapsot arattak. A karének is elég összhangzatos volt, úgy hogy ez előadás is kiváló dicséretére válik derék színtársulatunknak. Csütörtökön, f hó 20 án Kissné Honti Mari jutalomjátékául bérlet szünetben Sári néni, Almásy Tihamér népszínműve adatott. A darab meséje eléggé bonyolódott, hanem kevéssé érdekes, telve lélektani lehetetlenségekkel. A dalok közt is csak néhány jó vau s az is egy kissé nagyon régi. Csodálom, hogy Kissné nem tudott háladatosabb darabot választani jutalomjátékául, melynek alkalmára, midőn a színpadra lépett, tisztelőitől egy igen szép koszorút s egy csinos virágcsokrot kapott. Mint Sárika felségesen jól állott neki az ajkain örökkön lebegő kedves mosoly, mely ha onnét egy perezre megszökött is, azonnal visszasugárzott ritka hamiskás szemeiből; így nem csoda, hogy nem igen sikerült neki komoly Sári néninek is lenni. Csinos dalaiért s szép énekéért sok tapsot aratott. Lat\kó Aranka (Mariska) csinos szerepét mélyen átgondolva s sok érzéssel játszotta Hevesi (Nagy Ádám) és Kiss Pista (Pali) kifogástalanok voltak, sőt Kiss egyes népdalait egész bravourral énekelte, csak a »fecském, fecském* ismétlése alkalmával megreszkirozott finale, az elmaradhatott volna. Bre^nai ügyes (Somfa) elcsapott néptanító volt.' ] Különben Bre\nai a társulat itt tartózkodása alatt .— oly művészi tehetségről tett tanúságot, mely j figyelemre méltó s annál csodálatosabb, mivel min -I den nap egy-egy nehéz szerepet játszik el Stfnai, a társulat eme szép tehetségű, törekvő tagja, kicsi f szerepét (Dobos, jegyző) igen jól alakította. — v Közönség közép számmal volt az előadáson. Long-Fellow. HÍREINK. Veszprém, 1886, május hó 23-án. 4 Rendkívüli közgyűlést tartott tegnap városunk képviselő testületé, melyen 26 szavazattal 4 ellen elfogadtatott Köves Béla kávéssal 12 évre 1000 frt évi bér mellett kötött szerződés s az ezen ügyben működő bizottságnak, kiválólag Fejérváry József dr. kanonok úr ő nagyságának, mint ezen bizottság elnökének jegyzőkönyvi elismerés szavaztatott, és ugyanezen bizottság teljhatalommal ruliáztatott föl az új városházi helyiségek czélszeríí elkészíttetésére nézve, úgy azonban, hogy kiadásaiban 5000 írton túl semmi szin alatt sem terjeszkedhetik ; fölhatalmaztatott továbbá, hogy a jelenlegi városházat vagy eladja, vagy bérbe adja, - r mely bérlet folyó évi október hó 24-éu venné kezdetét, de a bérlőnek alkalom nyujtatnék a szükséges átalakításokat a bérletet megelőzőleg eszközölni. Ezzel a közgyűlés véget ért. Kovács Zsigmond dr., megyés püspökünk ő ekszczelleucziája, a helyben működő, tisztességes igyekezeti'!, jeles színtársulat részére a bérlet alkalmából 20 frtot adományozott. Dicsérettel kell fölemlítenünk ez alkalommal, hogy a veszprémi főtisztelendő káptalan több hazafias érzelmű, jeles tagja bérletjegy váltásával támogatta színtársulatunkat. Laky Kristóf dr. cs. és kir. kamarás a múlt héten hivatalos látogatáson volt a pápai kir. járásbíróságnál, melyről a következőkép emlékszik meg t. laptársunk a »Pápai Lapok": ,a veszprémi törvényszék kitűnő elnöke, hivatalos ügyben tegnapelőtt városunkba érkezett. A társadalom köreiben \ is köztiszteletben álló vendégünk ezúttal csak rövid ideig tartózkodik közöttünk, de ez idő alatt is mindenütt csak a rokonszenv őszinte jeleivel találkoz- hatik.“ üevics József apát-kanonok úr ő nagyságai «s a helybeli tűzoltó-egylet részére, a zászló-szeute-) { T lési költségek fedezésére 10 frtot adományozott Vajha e szép jótékonyságnak számos követője akadna. — A nemesszivű főpapnak ez utón mond köszönetét, a parancsnokság nevében, Soráén Lajos segédtiszt.
