Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1886 (12. évfolyam, 7-52. szám)

1886-11-14 / 46. szám

* I I Í I 1 I I f beltette, mely „Jövőnk ég a magyar nők hivatása* czimen íőleg Pozsony magyarosodásában látja a város szebb és jobb jövőjének zálogát. Örömmel konstatálja, hogy Pozsony már kezd fogékonynyá válni ez eszme iránt s ha a város el lesz látva a kulturális hivatás minden eszközével, akkor a nemzeti szellem fejlesztése igen könnyen végbe fog menni. Pozsony szerinte határszéli fekvésénél fogva éppen nemzetiség-politikai szempontból a legalkal­masabb a harmadik egyetem felállítására, mert jjécs szomszédságában lévén, az egyetemi ifjú a művelt külföldre is könnyebben kitekinthet s annak vívmányait az intenzív nemzeti művelődés javára fölhasználhatja. Végül a nők hivatásáról emlékezett meg, lelkes szavakban fejtegetve azt a nagy hatást, melyet ők a nemzeti misszió teljesítésében gyako- ‘‘Uralnak. Beszéde óriási hatást keltett s a meg »vítóünneP általános éljenzés közben ért véget. — Nagy örömünkre szolgál, hogy lapunk jeles munka­társának ezen valódi hazafias működéséről referál­hatunk. ,. ,, . Kinevezés. —' Gyurkovics Kornél királyi mérnök urat, az ujmegyeház építése körül oly fárad­hatatlan buzgalommal működő ellenőrt, Bihar vár­megye kir. főmérnökévé nevezte ki a ffiimsztenum. Melegen gratulálunk ! Névjegyzéke a Veszprém városi legtöbb államadót fizető és választás alá nem eső városi képviselőknek 1887. évre: Veszprémi takarékpénz­tár. Veszprémi káptalan. Kovács Zsigmond. Betet- s kölcsönközvetítő egylet. Szabó Imre, Halassy Vilmos, László Dávidné, Tuszkau Mayerné, Kopácsy György, Ruttner Sándor, Pap Fereucz, Bruck Sámuel, Sörös Zoltán, Paál Dénes, Veisz Elek, Bauer Károly. Rothauser Sámuel, Ferenczy Károly, Ney Jakab, Vessel Lipót, Csolnoky László, Fischer Manó, Tallián Lázár, Pillitz Benő, Kenessey Móricz, Horváth Sándor, Plosszer István, Jánosik Sándor, Reviczky Ambróné, Szilágyi Mihály. Pribék István, Kreutzer Antal, Szili Horváth Pál, Veisz Henrikné, Gaál Lajos, Bareza Kálmán, Palotay Ferencz, Kubai Hubert, Steiner Móricz, Jagasics Mária, Kadelburger Emilné, Vurda Manó, Bojniczer Lázáráé, Rosenthal Nándor, Lévay Imre, Nagy Károlyné, Policzer Áron, Stern Emil, Kenessey Pongrác/, Veledics Mihály, Rápoch Sándor, Míchelini János, Pápay Yiktor, Óváry Ferencz, Fekete Karoly, Berger Adolf, Rosenberg Adolf, Pillicz Dávid, Kemenes Ferencz, Rothauser Simonná. Póttagok : Krausz Ármin Kreutzer Frigyes, Czollenstejjj Ferencz, Steiner Jakab, Véghely Dezső, Rosos István, Siraor János, Magyar János, Pozsgai Miklós. A gazdák és iparosok hitelszövetkezetét a veszprémi káptalan tagjai melegen pártolják, Pribék István fölszentelt püspök maga 40 rész­vényt jegyzett. Fényes esküvő volt múlt vasárnap délben a helybeli izr. templomban. Köves Béla kávés vezette oltárhoz Pipsenthal Emília kisasszonyt. Esküvő után fényes lakoma volt a Penicsek-féle kávéházi helyiségben. Másnap a fiatal pár nászutra indult. A vármegye igazoló választmánya f hó 9-én ülést tartott, s ez alkalommal a legtöbb egyenes államadót fizető megyebizottsági tagoknak 1887. évi névjegyzékét megállapította. (Ezen név- 2 jegyzéket lapunk jövő számában közöljük. Szerk.) f r Ritka lövés. — Veszprémmegyei embernek, 1 főleg Lepsény tájékán nem mindenkinek adatik, | hogy — hiuzra lőhessen. Ilyen szerencsében része i sült nemrég id. Purgly Sándor, ki a beszkidai l hegylánczolaton egy hatalmas hiuzt lőtt. ‘A szt. Anna iskola mellett ásott kutban bő , viz mutatkozik. Most már csak az kívánatos, hogy ezen viz ivó-viznek használható legyen Halálozás — A veszprémi izr. hitközség iskolája ismét nagy veszteséget szenvedett, miután egyik ügy buzgó, derék tanítója, Diener Sándor, ki ugyanott 21 évnél tovább áldásosán működött, f. hó 7-én rövid szenvedés után kimúlt. A boldogult a tanítóságnak azon tisztes gárdájához tartozott, kik folytonos magánképzés által iparkodnak a haladó kor paedagogiai színvonalára emelkedni. — Somogy megyében Nagy Megyeren született 1831 évben és már 16 éves korá­ban Vár-Palotán találjuk mint segédtanítót alkalmazva, hol néhány évig közmegelégedésre működött. A hatvanas évek elejéu Pécsett tette le a legelső képesítő vizsgát és ezen időtől kezdve szorgalommal dolgozott önmivelődésón, míg 1867. évben a budapesti kir. izr. tanitó-képző intézetben magán vizsga utján nyerte el a főelemi tanítóságra a képe­sítő okmányt. Helyben folytatott tanítói munkálkodása szép emléket biztosit számára, mert számos éven át neki jutott ama nehéz föladat, hogy a kis gyermekeket a tanulásnak ipegnyerje. Ezen nehéz munkát pefiig oly szakavatottsággal, oly sikerrel végűé, hogy elöljárói részéről nem egyszer aratott osztatlan elismerést. Azonban a boldogult nemcsak jó tanító, jó szlvü szerény ember, de lelkes áldozatra kész hazafi is volt. A szabadságharczban mint őrmester vett részt. A helybeli „Cbevra-Kadisa“ szent egyesületet 1867. év óta mint buzgó és munkás jegyzője szolgálta; számos jótékony és tanító-egyesületbe fizetett tagsági díjakat és segítette szép (száljaikat előmozdítani. Azonban családja veszti benne a gyengéd apát és munkás családfőt, ki életének föladatául tekintette gyermekeinek gondos neveltetését, mely föladatot derekasan be is töltött. Úgy látszik, hogy családja iránt táplált szeretetét az iskolára átvette, mert a tanuló ifjúság is kedvelte a Diener bácsit. — Temetése általános nagy részvét mellett ment végbe hétfőn délután, 4 helybeli izr. iskolaszék és tanító testület, nem különben az orsz. magyar izr. tanitó-egyesiilet bocsátottak ki gyászjelentéseket, csak­hogy a vidékre nem érhettek idejében; azért otmau nem jöhettek a végtisztesség megadásához, A boldogult egy­szerűségénél és szerénységénél fogva még életében kívánta, hogy koporsójára koszorút ne tegyenek. Ezen akaratának megfelelve az izr. iskcila ifjúsága egy, ez által „szeretett tanítójuknak“ nem különben az izr. hitközség által „ügy­buzgó tanítójának“ tiszteletére ajált koszorúkat a tanuló iljuság élén iskolás gyermekek vitték, kik után a helybeli „izr. Krajczár-egylet“ nevében néhány gyermek gyászjelvé­nyekkel ment. A háladatosság szép és megható jelét mutat­ták az iskolából már évek óta kikerült és finom neve­lésről tanúskodó serdült) leányok és kisasszonyok egész deputápziója, nein különben a gimnáziumi izr. ifjúság egy küldöttsége, melyek a gyászmenethez csatlakozva színién szép koszorúkat vittek megfelelő fölirásokkal. Schön iíőza kisasszony iskolájába járó összes növendékeivel szintén megadta volt tanítójának az utolsó tiszteletet. Különben ott láttuk a ravatal mellett a helybeli izr. hitközség elöl­járóságát, majdnem az egész hitközséget, a tanfelügyelő urat, a helybeli tanitó-testület kiküldöttjeit, a gimnáziumi igazgatót a tanári kar kiküldöttjeivel és mindenkit, a ki az utolsó tisztelet megadásától nem akarj távol maradni, ezeknek száma pedig nagy volt. Hochmuth 4brahám főrabbi a háznál mondta a megható gyászbeszédet, melybeu a bol­dogultalak kiváló érdemeit az iskola körül kiemelte, móftaU váu őt mint fiü család apát és jó embert és tnondá, hogy a gyászoló család leljen némi vigasztalást az általános rész­vétben. Szép Lipót tanitó a sirkertben szólt az „orsz. mugy. izr. tanitó-egyesület“ és a tanuló ifjúság nevében ; megindító volt a tanulók hangos sírása közt mondott búcsúztatója. Saum Fülöp tanító a „Chevra-Kadisa“, a tanitó-testület ér t megyei izr. tanitó-egyesület érzelmeit tolmácsolta. A boldogult most már rövid három év alatt a másqdik tanító, kiket örök nyugalomra kisértünk. A gyászoló család és tanitó- testület iránt sietnek egyesek és testületek részvétüket kö­zelről és távolról kifejezni. Tudtunkkal tették ezt eddig agyebek között: Az „orsz, magy. izr. tanitó-egyesiilet“, a „veszpr. izr. Krajczár-egylet“, a „Cbevra-Kadisa“ elnökségei, Dr. Bánóczi József Budapestről, a pápai izr. tanitó-testü­let, Hirschler Dávid Nagy-Vázsonyból, Lévai Izidor tanitó B.-Topolyáról stb. Diener Sándor jó tanitó volt, szépen betöltötte életföladatát. Az Ur magához hitta hű szolgáját. Nehéz vala a munka, melyet végzett. Nyugodjék békében !- t. A Balatonmellék szőlőbirtokosai panasz­kodnak, hogy boraikra nem jönnek vevők s kény felenek azt potom árért vesztegetni. Ez bizony baj, de nagyon valószínű, hogy rövid idő alatt nagyobb lesz a kereslet, azért tanácsos lesz, a ki csak teheti, az eladással várni. Vakmerő rablás. — Hat fegyveres rabló tört be a múlt hétfőn Várady Lipót jásdi földbir­tokos s megyebizottsági tag lakására s ott a tulaj­donoson és házi népén nagymérvű súlyos testi sér­téseket ejtettek s 474 írt készpénzt és több rendbeli értékes ingóságokat elraboltak. Az egész falu talpon volt, de senki sem mert a szorongatottak segít­ségére sietni, mert a rablók erősen lövöldöztek. A csendőrök nyomozzák a tetteseket, d'e ez ideig még nem sikerült nekik azokat kézrekeríteni. A helypénzszedési jogot ma d. e. 9 óra­kor, a városháznál tartandó nyilvános árverésen adja bérbe 1887. évre Veszprém város hatósága. Hirtelen halál. — Nagy József helybeli postakocsist múlt hétfőn reggel megütötte a guta. Érempályázat iparosok számára. — Az országos iparegyesület a hazai iparosok buzdítása végett s az ipar előmozdítása körül szerzett érde­meik elismeréséül, a kiváló iparosok számára a jövő évben is többrendbeli érem kiadását határozta el s azokra pályázatot hirdet. Ez érmek a következő négy osztályba vaunak sorolva: I. Diszérem oly iparosok számára, kik gyakorlati működésűk által a hazai ipar előmenetelét idézték elő, nevezetesen Valamely, hazánkban még nem űzött iparágat vagy ipari eljárást találtak fel és léptettek életbe, illet­ve vezettek be és honosítottak meg, vagy egy, már előbb is űzött iparágat gyakorlati ipari működésük által a tökély és versenyképesség magasabb szín­vonalára emeltek. Ezen érem az illető iparág köz- gazdasági fontosságához, az illető iparos műkö­désének többé-kevésbé jelentékeny voltához és a hazai ipar fejlődésére vaíó hatásához képest három fokozatban adatik, még pedig aranyban, ezüstben és bronzban. II. Diszérem oly iparosok számára, kik a rendszeres kézműves iparban ipari jelességük által kitűnnek, vagyis szakmájukban minden te­kintetben jeles mestereknek tekintendők. Ezen érem két fokozatban : ezüst és bronzban adatik. III. Dísz­érem oly iparosok számára, kik a kor igényeinek és a külfölddel való versenyképesség feltételeinek megfelelő ipartelepet (gyár, műhely) hoztak létre s annak helyes vezetése által versenyezni képesek. Ezen érem az illető telep mérvéhez s a berendezés és üzem tökélyéhez képest két fokban adatik ki, még pedig ezüst és bronzban. IV. Diszérem oly iparosok számára, kik iparukat művészeti irányban fejlesztik és e tekintetben figyelemreméltó sikert képesek felmutatni. Mindemez érmeket a szakosz­tályok ajánlatára az igazgatóság Ítéli oda. Pályázatra minden Magyarországban lakó, illetőleg Magyar- országban iparteleppel bíró egyén jogosítva van s a pályázatok az igazgatósághoz f. évi deczember hó 31- ig nyújtandók be. A megítélt érmeket a hozzájok járuló okmányokkal együtt a legközelebbi rendes^ közgyűlésen ünnepélyesen osztják ki. Öngyilkosság és öngyilkossági kísér­let. — Szekeres Sándorné helybeli napszámosnő gyufaoldattal megmérgezte magát. — Vida József helybeli napszámos agyon akarta magát lőni, de rosszul talált s már minden veszélyen túl van. Megfogadta, hogy többet nem csinál ilyen bolondot. Több színigazgató folyamodott engedélyért, hogy nálunk tölthessék a téli saisont. Nagyon el­szánt emberek lehetnek. Városunk költségvetési előirányzatát ösz- szeállította a gazdasági és pénzügyi bizottság s az, daczára a város nagymérvű kiadásainak, oly elő­nyösen sikerült, hogy a jövő év folyamán a pótadó 32 krról 31 krra lesz leszállítható. Bankettet adott a nyugalomba lépett püspök- ségi kormányzó Ráth Iván úr múlt vasárnap, melyen a püspöki uradalom tisztikara vett részt s a nyu­galomba vonuló kormányzóra sok szép felköszöntő mondatott. • A várcsatornázás évek óta vajúdó ügyében f. hó 12-én ülésezett a kiküldött bizottság s el­határozta, hogy Paál Dénes kir. főmérnököt föl­kéri egy tervezet készítésére. A felnőttek oktatását jövő vasárnap kez­dik meg főgimnáziumunk tanárai. Az előadások során érdekes fizikai mutatványok is lesznek. Az előadásokat annak idején előre fogjuk jelezni. Hivatalos játék. — Nem is nevezhetjük másnak azt a furcsa eljárást, mely Lang pálinka­mérő és a városi hatóság közt már régóta folyik. Ma elkobozzák a pálinkáját, másnap azért csak úgy méri az italt, mintha semmi sem történt volna. Mikor nála van az exekucziő, akkor kifut az utczára és a cserháti lakosság gyönyörködtetésére éktelen lármával tüzet kiabál. Vagy van neki joga, akkor miért bántják ? vagy nincs, akkor pedig ne játsza­nak vele! Egy berúgott kéményseprő vette igénybe a napokban a városi dutyit s ott a rendőrség humánus bánásmódja mellett néhány óra alatt alaposan kijózanodott. Hamisított hatósági engedélylyel koldult a múlt szerdán egy magát süketnémának tetető subancz városunkban. A rendőrség átadta a kir. járásbíróságnak. Rövid hírek. — A menyország fotográfiája. A csillagászok a jövő év tavaszára kongresszust akarnak tartani, melyben a csillagos égbolt le- íényképeztetésének módozatait akarják megállapí­tani. Összesen 6—7 ezer fényképet készítenek, melyeken összesen mintegy 20—30 millió csillag lesz lefényképezve. — uj bolgár fejedelem csakugyan a dán herczeg, Valdemár lett. A herczeg jelenleg 28 éves és még mit sem tett arra, hogy nevét halhatatlanná tegye. — Tűzveszélyben for­gott az esztergomi bazilika a múlt szombaton. Ugyanis a sekrestye előcsarnokában tűz támadt és az egész remek épületet veszélylyel fenyegette. Azonban a megyei tűzoltóság erőfeszítése a tüzet még idejekorán elnyomta. — Tidró Augusz Imre családjának utolsó, korán elhunyt férfitagja, egész 450 ezer forint értékű vagyonát egy Szekszárdon létesítendő szeretetházra hagyta. E nemes tettel a — Ezt jó lenne neked megcsípni! — mondá Dávid, mahónap tanácsos lesz belőle. — Ugyan eredj, te bolond! mondá Francziska kisasszony és másra vitte a beszédet. De azért Dávidnak ez a bolond szava néhány­szor mégis eszébe jutott ezen az estén, még a színházban is. Egyszer el is mosolyodott rajta, mert az is eszébe ötlött, hogy ha ő Budapestre jöhetne lakni, minden nap meginnék legalább négy pohár sört. Nagyon megszerette szegényke. Az igaz, hogy kiállhatatlan meleg is volt a a színházban. Fagylaltot kétszer is ettek ugyan a szünetek között, — de mi a fagylalt a sör mellett? Egy édes semmi, sőt annál is silányabb valami! Másnap még a természet is ünnepelt, midőn reggeli tiz órakor e nyájas társaság Dréber felejt­hetetlen sörcsarnokában jó reggelt mondott egy­másnak. Dalia sok szépet látott, de olyan felhőtlen tiszta szép kék eget, mint a milyen e pillanatban a Dréher csarnok mennyezetét képezte, olyat Italia is soha, vagy csak ritkán látott s akkor is legfölebb Nápolyban, vagy a szép Sziczilia tengerpartjain. Francziska kisasszony úgy nézett ki mint egy rózsa — na mint egy bazsa rózsa, s a nagy fehér­tollú Rembrandt kalap alól úgy kandikáltak ki égető nagy fekete szemei, hogy az ember elálmélkodott felette, hogy annak a nyomorúlt Horsolányi Titusz­nak, hogy lehetett bátorsága ily szemek elől meg­szökni. Érdekes alakját búzavirág szinti ruha födte, s kis Kezében bokrétát tartott, melylyel a figyelmes Jobbbázy Dániel titkár lepte meg őt, e költői idézettel nyújtván azt át neki: „Helyettem kis virág! . . .* Francziska kisasszony soha sem látván Fausz- tot, e három szó jelentőségét a maga teljességében nem volt ugyan képes felfogni, de szivének egy titkos sejtelme azonnal megsúgta neki, hogy ez a mondás valami nagyon szép mondás, s ennek meg­felelő mosolylyal köszönte meg. — Milyeu gyönyörű reggel! sóbajtá, midőn a pinczér az étlapot a kezébe adta. — Soha sem láttam szebbet! feleié Dániel titkár, és egy olyan különös, olyan csodálatos tekiu- tetet vetett a Rembrandt kalap által födött arczra, hogy Francziska kisasszony úgy elmosolyogta ma­gát, hogy mind a harminczkét foga kilátszott, Dávid pedig olyas valamit gondolt magában, hogy az ördög nem alszik, még bizouy megcsípi! Velőt rendeltek vesével s természetesen sört. A reggeli, vidámsággal vegyitett költői társalgás közt folyt le. Azután útra keltek, a kiállítás ezer- egy éjszakai szépségeit megbámulni, a mint magát Francziska kisasszony fejezte ki, a ki Titusz óta ily költői hangulatban nem volt. A költői hangulat is ragadós! Daniel titkár a múzsáknál, a párkákuál és a grácziáknái kisebb lényekről nem is beszélt egész napon át, és természetesen mindig világosabb vagy homályosabb, kisebb vagy nagyobb, de állandó vonatkozással Francziska kisasszonyra. Délben a munkácsi csárdában ebédeltek, de oly rosszul, hogy elhatározták, hogy többé nem lesznek hűtelenek a kedves Dréherhez. A hol először volt szerencséin látni nagyságodat! Tévé hozzá az udvarias titkár, mire Francziska kisasszony azt jegyezte meg, hogy igazán rendkívüli és csodálatos találkozás volt. A délután a panorámának és az állatkertnek volt szentelve, tehát oly helyeknek, melyek a termé­szettől arra vannak hivatva, hogy a szivekben a költői érzelmeket ébren tartsák. Ébren is tartották. A titkárnak soha életében ilyen délutánja nem volt, Francziska kisasszony pedig kénytelen volt legalább önmagában bevallani, hogy Titusz óta nem találkozott még férfival, ki kevésbbé lett volna reá nézve kellemetlen, mint Jobbházy Dániel titkár a pénzügynél. Dávid nem volt ugyan épp’ ily magas költői hangulatban, de azért hármuk között az ő lelkét ringatták talán legvidámabb ábrándok. — Egész nap csak azt bántorgatta elméjében, hogy na, most talán végre még is csak megszabadúlok tőle, ezt talán még is megcsípi, mert, hogy ez már meg­csípte őt, azt látom. De nem is hagyom hosszú pórázra a dolgot. Holnap mindjárt beszélek az urfi- val; addig üssük a vasat, a mig meleg. Mikor estére került a dolog, Dániel titkár már sokkal udvariasabbnak mutatta magát, mint az azelőtti napon. Egész a városba bekísérte barátait, s együtt vacsoráit velük a Hungáriában, a hol szállva voltak. Ott éppen czigány banda játszott. Magához intette a prímást s egy ötöst nyomott a markába. A kék nefelejtset! A mai szép nap emlékére! teve hozzá Francziska kisasszony felé fordulva, ki e szavakra lesütötte szemeit, hogy azután lassan lassan fölemelve egy oly csodálatos, égő tekintet vessen a titkárra, mely ezt látszott kérdezni: Komolyan beszél az ur? Mikor már messze éjtélen túl jó éjszakát mondtak egymásnak, Dániel egy pillanatra félre vonta Dávidot és suttogva igy szólt hozzá: Komoly beszédem volna veled. Kérlek légy holnap nyolcz órakor itt a kávéházban, de egyedül. Itt leszek. Jó éjszakát! Kezeit csókolom nagysád! Szép álmokat! Hasonlókópen! És azután elváltak. Dávid és Francziska fel a második emeletre, Dániel pedig az Albrecht utón át fel a várba. Mit súgott neked Jobbházy ? kérdé Francziska kisasszony, midőn az első emeletre értek. Hogy holnap nyolez órakor várjak rá a kávé­házban, mert valami komoly beszédje van velem. Még megérem, hogy csakugyan megcsípted?! Ugyan ne beszélj ilyen bolondokat. Pedig ennek a beszédnek fele se volt bolond­ság. Mert a dolog úgy állott, bogy Jobbházy Dániel titkár úrnak adósságai voltak s különben is már Dagyou megúnta a korcsmái levest, s már régen föltette magában, hogy ha valamely megfelelő parthie akad ... de még eddig nem akadt . . . Pontosan megjelent a légyotton. Dávid már várta s bár gyanította Dániel fontos beszédjének a tárgyát, még is jónak látta, hogy ő lépjen fel kezdeményezőleg. Hátha az éjjel jobban meggon­dolta a dolgot. Addig kell ütni a vasat, míg meleg. Megkérdezték egymástól, hogy nogy aludtak, azután Dávid ajtóstól berohant a házba. — Te Dani, mondok neked valamit. Jó barátok voltunk egész életünkben, legyünk még jobb bará­tok : Vedd el a húgomat feleségül! — Nem rossz gondolat pajtikám. De lásd, nekem adósságaim vannak. — Mennyi? — Bizony van vagy háromezer forint, ha nem több, s minthogy uzsora adósság, hát majdnem az egész fizetésemet fölemészti. Miből tartauám el ? Ez más szóval azt tette, hogy mije van a húgodnak ? Dávid megértette és a szerint felelt. — Háromszáz hold földje van, a miért hat forintot fizetnek holdanként árendát. Ezen kivül van ötezernégyszáz forint készpénze a munkácsi takarék- pénztárban. Azonnal fölvehető. — De vájjon eljön-e hozzám? — Én azt hiszem el. De kérdezd meg magad tőle, mindjárt lejön. Én úgy is a gőzfürdőbe akarok menni. Beszélj vele, s azután vidd ki a kiállításba. Várjat.ok rám Dréhernél. Öt perez múlva a Dávid távozása után egy terjedelmes napsugár lépett be a kávéház ajtaján. Francziska kisasszony volt. Jó reggelt kívántak egymásnak. Francziska kisasszony jeges kávét rendelt magának. Dániel megvárta a mig elfogyasztja, azután megfogta a kezét és igy szólt: — Francziska kisasszony, én nem vagyok bő­beszédű ember, nem szeretem a szószaporítást: eljön-e hozzám feleségül ? — Komoly beszéd ez Dániel ? — Francziska ez a kérdés mélyen sért! — Akkor hát beszéljen ön Dáviddal ? — Már beszéltem. i — Akkor hát az öné vagyok. A nélkül, hogy még csak meg is kérdezték volna egymástól, legaláb pro forma, hogy szeretik-e egymást ? Ő istenek, ó erdők, ligetek, holdsugaras éjszakák, titkos kézszoritások, beszélő némaság, mindent mondó tekintetek, fülemilék, Szent János bogárkák, vakmerő remények, Lucia őrült dala, édes titkos levélkék, mosolyok, a melyek könyeznek s a könyek, a melyek mosolyognak, hát már ti is kimentek lassanként, a divatból! Hát már a szerelem is börzén jegyzett papi­rossá vált! Hát a szegény poéták miből éljenek meg ezután ? Miről Írjanak románezokat, balladákat, novellá­kat és regényeket? És ti égiek, büntetés és megtorlás nélkül hagyjátok az ily templom-rablásnál is nagyobb szentségtörést ? Nem hagyták. Dániel is megkapta a maga büntetését, Fran­cziska is megkapta a maga büntetését. A lakodalom után két héttel Francziska levelet kapott Troppauból, melynek már kézirata remegésbe hozta a szivét. Tőle volt, Titusztól. Azt irta, hogy egy rettenetes félreértés oka mindennek, s azt kér­dezte, hogy késő-e már. Nem mondok sokat, de egy literre bátran tehetni azon könycseppek mennyiségét, melyek csak e reggelen fellegszakadásként aláomlottak a szegény, szegény Francziska szép nagy fekete szemeiből! Hát még azután,, azokon a bús magányos reggeleken, a midőn Dániel a hivatalban volt. És hozzá az a tudat, hogy ha csak még két rövid hétig várakozott volna! Hogy ha csak még annak az egynek felelt volna ama többször említett mosolylyal! És aztán miért? miért? Ó istenek! Hát a sörnek egy egész Oczeánja ér-e annyit, mint egyet­len csepp te belőled, te édes boldog szerelem?! A mi Dánielt illeti, ezzel sem cserélne sok ember sorsot a világon. Igaz, hogy már nincs adóssága, de egy harmad­fél mázsás asszonyságot minden nap más más sor­házba czipelni, s különösen, mikor már jól elkészült haza czipelni, bizony nem tréfa dolog­Alig hiszem, hogy háromszáz hold földdel s ötezernégyszáz forinttal jól meg lenne fizetve. Nem is látta azt azóta élő ember mosolyogni! Még Francziskához, mint gyönge nőhöz kegye­sebbek az istenek, és lassanként vigaszt öntenek szívébe. Mert a sör olyan mint az idő, mindent meggyógyít. Hizlal ugyan, de bebegeszti a szív sebeit.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom