Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1886 (12. évfolyam, 7-52. szám)
1886-11-14 / 46. szám
**--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------XII. évfolyam. 1§§6. 44Mk §zám. Veszprém, november 14. Megjelenik e lap a „HIVATALOS ÉETESÍt5‘‘-7o1 együtt minden vasárnap reggel. Bendkivüli esetekben kü* ffinlap adatik ki. — Előfizetési ár mindkét lapra : negyedévre 1 írt 50 kr.; félévre 3 frt; egész évre 6 frt. Egyes példányok ára 15 kr. — Hirdetések dija: egy hasábos petitsor tere 6 kr.; nyilttérben 20 kr.; minden beigtatásért külön 30 kr. állami bélyegilleték fizetendő. Kiadóhivatal: Kraus A. Fia könyvkereskedése Veszprémben. Ide küldendő minden előfizetés, hirdetés, melléklel s reclamátió. közpiz<lasú"i-, társadalmi-, liolji- s általános érdekű MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY. Hagánvlták&ak S személyes jellegű támadásoknak a lap keretében hely nem adatik. Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Névtelen közlemények csak akkor vétethetnek figyelembe, ha valódiságuk iránt bizonyíték szereztetett be. — Bérme&tetles leveleket a szerkesztőség csak ismert mnnhatársaktól fogad el. Szerkesztőségi iroda: Jeruzsálem-utcza 872. »z. a. Ide czimzendö a lap szellemi részét illető minden közlemény. I í í * í r A prímás válasza. Simor János herczegprimás, bíboros érsek, Veszprém város közönségének üdvözletére, melyet ő eminencziájához áldo- zárságának 50 éves jubileuma alkalmából intézett, a következő választ küldte: Veszprém páros nagyérdemű Közönségének. Veszprém. Kiváló örömömre szolgáltak Veszprém város nagyérdemű Közönségének ötven éves áldozári jubileumom alkalmából kifejezett szives üdvkivánatai. Elődeim hosszú sorában több fényes névvel találkozunk, kik a mint a hasonnevű veszprémi egyházmegyének, úgy a. jelenleg általam elfoglalt primatialis széknek díszére voltak s áldást hozó tevékenységűket e főegyházmegye keretén túl is kiterjesztették. S midőn most ötven éves áldozári jubileumom ünnepén hazánk minden tájáról s Veszprém városának nagyérdemű Közönségétől is vettem a szives szerencse- kivánatokat, a mint megtisztelőknek tekintem azokat saját személyemre nézve, úgy nem tehetem, hogy át ne ruházzam magukra az egyházra és a hazára, melyeknek egyik igénytelen szolgája és napszámosa vagyok. Fogadják szives megemlékezésükért forró köszönetemet s tartsanak meg jövőre jóindulataikban. Kelt Esztergomban, 1886. évi november hó 4-én. hgprimás Simor János s. k. A magyar ipar érdekében. Vájjon mi az oka, hogy iparunk nem képes prosperálni? E kérdésre igen egyszerűen és minden gondolkodás nélkül kész a felelet: annak okai magunk vagyunk. Vegyünk csak a többi közt egy iparágat, a ruházati ipart s lássuk, hogy állunk ezzel? Magyarország még most is annyi gyapjút termel,hogy a cseh, morva, német, svájczi s egyéb külföldi gyárak tőlünk látják el magukat gyapjúval. A „Veszprém“ tárczája. Hozzá! Édes kis Bardtném! Sohasem kértem még oly buzgó fohászszal az Urat, mint most, midőn parányi kis szived legeszményibb érzelméhez szólok, hogy adjon toliamnak elég erőt és szavakat adhassak azoknak a gondolatoknak, melyek téged illetnek. Igaz, hogy a szerelmes szivet éppen úgy nem lehet érvekkel meggyőzni, mint a hogy a havasokon megindúlt hógörgeteget hiába igyekszünk megállítani rohanásában gyarló emberi kezekkel. Olyan a szerelem, mint az emésztő tűz 1 Lángnyelveivel költői eszmekörbe csap s az orkán, az érvek, a számító ész okoskodásai oltás helyett szítják hevében! . . . . Nem is akarom én kiölni dúrva szavakkal parányi kis szivedből a szerelmet; nem akarom ezt a költői birodalmat sivataggá változtatni, hogy kopársága visszariaszszon minden szívet te tőled; nem szándékozom nyersen letépni a nyiló rózsát tövéről, mert szived fájna, ha kegyetlenül le akarnám szakítaui szerelmed rózsáját; nem kívánok én avatatlan kezekkel beleavatkozni az isteni adományok e legszebb világába, mert mi az én gyarló érzelmem ahhoz a harmattiszta szenvedélyhez képest, mely betölti egész lényedet, uralkodik egész valódon és szived egész hevével szolgálatába fogadott minden más érzelmet! . . . Nem kutatja a könnyű röptű lepke, mint fejlett a szende ibolya, hanem kiszívja mézét és tovább repül, másik virágra. Nem kutatom én sem, miként fogant meg szívedben e költői érzelem, melynek rabja vagy egészen, de lepke sem vagyok, A gyapjút külföldre kiszállítja, megszövi és noha tőlünk potom áron veszi meg, eladja azt nekünk jó pénzért, megfizettetvén velünk a ki és beszállítási költségeket, a vámot, no meg egy kis províziót haszon czimén, mert hát azt csak nem kívánhatja senki sem, hogy pénzét haszon nélkül fektesse valaki be vállalatába. A mi iparosaink és kereskedőink sietnek a külföldi gyártmányt megvásárolni, s azt részint feldolgozott állapotban a fogyasztó közönség körében forgalomba hozni, mely üzlet mellett aztán természetesen a mi hazai gyárosaink versenye stagnál, holott ezek a kiviteli és behozatali költségeket nem fizetvén, versenyezhetnének a külföldi gyárt- mánynyal. Nem kell hozzá reklám, hogy a mi hazai posztósaink és posztógyárosaink minőség tekintetében kiállja a versenyt a külföld hason- nemü gyártmányaival, sőt a gácsi, brassói posztónak ismert hitele van rég idő óta a hazában és hazán túl is, és mégis mit tesznek kereskedőink és iparosaink? Panaszkodunk, hogy a kereskedés és ipar rosszul megy, szünetel. Panaszkodunk, hogy nincs pénz. Es mégis ők küldik ki a milliókat Bécsbe, Brünnbe s tovább Liwer- poolba, Manchesterbe, sőt Amerikába is, holott ha az a pár száz millió, a mi ez utón külföldre vándorol, benn maradna és itt czirkulálna, bizonyára a mi kereslte | dőink és iparosaink éreznék meg annäÄ kedvező hatását első helyen. A kereskedelemben főszerepet játszik a kozmopolitizmu8. A kereskedő első helyen kereskedő, neki a szigorú számokkal van dolga, ha élni és boldogulni akar, és csak azután és utolsó esetben hazafi a kereskedő. Ez nem jól van igy. Elismerjük, hogy a kereskedő nem élhet meg hazafiságból, de engedelmet kérünk, a kereskedőnek első helyen hazafinak is kell lennie. Ez először pénzbe sem kerül, azután pedig a hazafias érzet mellett épen úgy lehet a szigorú számokat megszámolni, mint ha hazafiság nem él is keblünkben. Kereskedőinknek tehát első helyen azt kellene figyelembe venni, hogy mik azok az áruczikkek, melyek a hazában termelmely csupán e szép virág mézét akarja élvezni s azután más virágot keres — a kis csapodár! . . . Nem akarom még mélyebben vizsgálni szived rej- tekét, hisz már is szédülök attól a paradicsomi világtól, mely oda benn virúl, hisz az nekem túlvilágé ismeretlen éden, melytől úgy kábúl a lelkem, mint a hogy a torró égöv virágai elzsibbasztják erős illatjukkal idegeinket!... Miért nyílik e virág? miként fogamzott meg kis szived parányi zúgábau ez érzelem? hogyan nőtt ily óriássá azon a szűk helyen ? mi táplálja, mi növeszti és dagasztja a kezdetben csak alig fakadó forrást oly duzzadó folyammá, mely már-már medréből készül kicsapni ? . . . Olyan-e ez a te érzelmed is, mint sok másé, melyet a tavasz áradé patakjához szoktak hasonlítani, mely gyorsan leapad s azután kis csermely marad utána csörgedező cseppjeivel? Vagy talán záporpatak, mely lövid időn végig fut az élet egyik árkán 8 azután csak üres helye marad?... 0 ha ilyen volna, ha csak oly mulékouy életűnek hinném, mint a kis röpködő tarka pillangók nyári életét: 6 akkor nyugodt volna lelkem, mert azt hinném, hogy ez csak egy kép az élet váltakozó panorámájából, egy elragadó idylli jelenet az érzelmek kaleidoskopjában, egy kedves s meglepő episod az élet hullámos hegyláncáénak tarka völgyében ! . . . Ámde nem így van, szived nyugtalanul tiltakozik ez ellen, mert dobogását hallgatva, azt hiszem távoli égdörgés az, mely szörnyű vihar ko\elgését jelenti 1 Es lásd, én borzadok, rettegek e vihartól, mely iszonyú kitörésével engem is elsodorhat! . . . Boldog lenuél-e azzal, ha a szenvedélyek megrázott épülete mind a kettőnket romjai alá temetne s eléktelenítné azt a szívet is, mely ezt a magasztos érzelmet vallja díszének! ... Én félek ettől az érzelemtől . . . féltelek téged, aggótetnek és előállíttatnak és ezeket kellene első helyen pártolniok és forgalomba ho/.niok. Nem vádolunk általánosságban és feltétlenül, de mindenesetre kereskedőinkben több hazafiság kivántatnék, mint amennyiről üzletük által tanúságot tesznek, és kimondjuk a vádat, hogy első sorban kereskedőink és iparosaink okai annak, ha a kereskedelem és ipar pang és nem prosperálhat. Visszatérve felvett tárgyunkhoz, a ruházati iparra, naponkint olvashatjuk a hirdetéseket, hogy ez és ez a kereskedő és iparos épen most tért haza külföldi utjából és előnyös bevásárlása folytán abban a helyzetben van, bogy a közönséget olcsóbb árban szolgálhatja ki. No már most hol olvashatjuk azt, hogy ez 8 ez a kereskedő vagy iparos most látta el árutárát a kőszegi, pinkafői, szebeni, brassói és gácsi szövetekkel? Sehol sem ! Tehát ez igazolja azt, hogy kereskedőink és iparosaink a hazait nem pártolják, mert ba pártolnák, annak hangot is adnának. Nem először szólalunk fel, buzdítva kereskedőinket és iparosainkat a hazai ipar támogatására és pártolására. Azonban a sajtó folytonos nógatása nem elég arra nézve, hogy kereskedtünk és iparosaink hazai iparunk pártolására törekedjenek, írtéit különben már hirdetni kellene kereskedőinknek és iparosainknak, hogy itt meg itt a legjobb minőségű és legjutányosabb hazai szövetekből készült ruházatok kaphatók. Minthogy pedig a sajtó nem hallgathat, még akkor sem, ha folyton süket fülre talál is: ismét és újra felhívjuk kereskedőink és iparosaink hazafiui figyelmét ipar- gyártmányaink pártolására és meghonosítására, annál is inkább, mert azt hiába várjuk, hogy azok a külföldön vergődje- jenek hírre s találjanak fogyasztókra. Tegyenek próbát kereskedőink, iparosaink, és meggyőződhetnek róla, hogy úgy minőség, mint ár tekintetében a külföldi hasonnemü gyártmányokkal összehasonlítva, tetemes különbséget fognak találni, és legkevésbé sem szorulunk arra, hogy a külföldi gyártmányokat silányabb minőségben és drágább áron szerezzük be. dóm magamért, mert ez az imádással határos heves érzelem, ez a néha kitörő szeuvedélylyé váló, rajongó s vak szerelem, majd ismét költői himpor- ral eszményileg feltűnő szelíd, ábrándos vonzalom, szivednek lüktető verése, minden dobbanása: engem illet egyedül! . . . Ne szeress te engem édes kis angyalom olyan nagyon ! Ne pazarold rám oly dúsan ifjú életednek eszményi érzelmét, hisz lásd, majd leroskadok már alatta, mert érzem, hogy te túlbecsülöd lelkemet, szívemet! Ne hintsd oly pazarúl rám, hálátlanra a te parányi kis szived finom himporát, hisz már is ká- búlok, mintha a szerelem istennője nektárral részegített volna meg .... csókod mámorító heve ká- bítóbb lehetne még ennél is ! . . . Ne szeress te engem oly hevesen, gyűlölj inkább, vagy ha szived gyűlölni nem tanult, s^ánj l Szánd bennem a szerelem ormáról letaszított és csalódott férfit, kit ifjú szíve most is uuszol arra, hogy törekedjék föl e költői érzelem ormára, honnan a boldog lények kis temploma csalogat, melynek oltáránál csak rám vár már az áldás, mely egyesít régi szerelmemmel, hogy boldog legyek! Szánd bennem azt az embert, kinek van s\íve, csakhogy ez a szív a Golgothán volt és átszeuvedte a szerelemnek minden gyötrelmét! . . . Ismeretlen táj. végtelen tenger felé evezel, midőn merószeu kifeszíted szerelmed hajójának duzzadó vitorláit, mert Scylla és Charybdis közé jutsz! Vájjon bir-e majd e hajó bátor kormányosa oly lelki erővel, hogy a hajótörést túlélhesse? Vagy talán azt hiszed, hogy boldogság vár rád, ha a veszélyes szirteken áthaladva, biztos révbe érsz ? . . . I Édes kis jószágom, ne higyj nekem! Lásd mi fér Szüntessék meg tehát kereskedőink és iparosaink ez utón is azt az okot, hogy hazai iparunk nem prosperálhat. Pártolják a hazai ipart. Kereskedelmi muzeum. A földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. minisztérium f. év tavaszán elhatározta, hogy Budapesten kereskedelmi múzeumot állít fel, melynek czélja és szervezete egy külön szabályzatban van feltüntetve. Az igazgatóság az illetékes szak testületek képviselőinek bevonásával megalakulván, első feladatának ismerte a Németország-, Belgium- és Hollandiában már fennálló és egyéb államokban alakuló félben levő hasonló iutézetek szervezetét és belső ügyvitelét tanulmányozni, hogy a felsorolt államokban szerzett tapasztalatok alapján és tekintetbe véve a nálunk uralkodó viszonyokat, a kereskedelmi múzeumnak azon alakot adja, mely leginkább alkalmas az óhajtott czél megvalósításának sikerét biztosítani. A szervezési szabályzat határozatainak már tutólagos áttekintése is meggyőz mindeukit arról, hogy a felállítandó gyűjtemények és a szervezendő kereskedelmi iroda rendelkezésére álló segéd eszközök a termelőnek és fogyasztónak, ép úgy mint a kereskedőnek oly anyagot nyújtanak, milyet egyesek a legnagyobb idő- és költségáldozattal sem képesek megszerezni, s melynek előnyei mindenkinek egyaránt javára szolgálnak. Oly nagy és sokoldalú feladat mellett, mint a milyen a szervezési szabályzatban a kereskedelmi muzeum elé tűzetett, önként érthető, hogy a Programm minden része egyidejűleg és azonnal keresztül nem vihető. Az igazgatóságnak, midőn szervezési működésének sorrendjét megállapította, szem előtt kellett tartania a költségek szempontját s egyúttal oda kellett törekednie, hogy első sorban a programm azon részének megvalósításához fogjon, mely egyrészt legsürgősebb, másrészt viszonylag leggyorsabban keresztülvihető. Épen ezért tevékenysége kiindulási pontjául a hazai gyűjtemények felállítását választotta, melyeknek czélja valamennyi belföldön előállított gyári-, kézi-, házi- és műipari czikk, valamint az iparilag feldolgozott nyers anyagok és nyers termények állandó kiállításában a hazai termelésről lehetőleg tökéletes képet nyújtani, s ez által a kelendőséget előmozdítani. A budapesti országos kiállításnak azon örvendetes és fontos eredménye volt, hogy a külföldet termelőképességünkről tájékozta és, a mit talán még többre kell becsülnünk, saját hazai fogyasztó közönségünket felvilágosította arról, hogy vajmi sok czikk itthon jól és jutányosán előállittatik és nagyobb kelendőség mellett még jutányosabban előállítható volna, melyet most, főleg azért, mert hazai termelőképességünket nem ismerték, külföldről szokták beszerezni. fiák olyan dúrvák vagyunk, nem tudjuk felfogni igaz szerelmetek költői varázsát, mert minket nyersekké és durvákká tett az élet sokszoros csalódása, a küzdés válogatott szenvedése. Csalódol, ha azt hiszed, hogy én is kivétel vagyok, mert ez csak látszat, csalóka lidércztöz, mely előtted bennem feltűnik, midőn határtalan bizalmad egész odaadásával hajolsz felém! Bohansz utána, mintha pásztorcsillagod volna; szaladsz, mint a gyermek a szivárvány után s ha majd egykoron kimerülve állasz meg a bágyadtság miatt, akkor látod csak, mily csalóka fény volt az, melyet követtél! . . . Ne hidd el soha, mit ajkam hazudik, ne higyj az ölelő karok kulcsoló erejének; ne higyj annak a sóvárgó ajknak, azoknak az epedő szemeknek ; ne higyj aunak a szenvedélytől lángoló arcznak se, mely mosolyogva tűnik fel őrömtől sugárzó szemeid előtt! Hazudnak ezek mind, útvesztőbe visznek, hisz li- décztűzek, melyek akkor oszlanak el nyomtalanul előled, midőn majd legtöbbet remélsz! . . . Megfeszített szerelmemet nem adhatom cserébe, összetört szivemmel nem hajolhatok kebledre, szenvedő telkemmel nem homályosíthatom el, mint sötét árnyék, a te boldogságod verőfényét 1 . . Én egy elkárhozott, szerelemtől elkárhozott lélek '.'agyok, kivel érintkezni halálos veszedelem! . . . Fuss előlem, ha közeledni látsz, mert elkárhozol te is! ... . Úgy rohansz a csapdába, mint a gondtalan kis madár . . . szívednek méreg lesz a táplálék, melyet itt remélsz! És nagyon rossz vagyok! Az élet egy elátkozott vándora, kit sorsa üldöz tovább ... tovább, mint a bolygózsidót! ... A ki engem szeret, annak szíve elhervad, mbit a tavasz kis kankalinja, mely nem ér nyarat, vagy mint a nap hevétől megpörkölt gyöngyvirág! Ne higyj nekem soha! Toliam is hazudott
