Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1886 (12. évfolyam, 7-52. szám)

1886-10-17 / 42. szám

minden szükségessel ellátják. A hazafias kegyeletnek ily magasztos nyilvánulása fényes tanúbizonyságot tesz a budapesti iparosok műveltségéről és hazafias érzületéről. Éltesse őket a magyarok istene!

Közegészségügyünk.

,A mai kor a humanizmus kora, s ez lázas tevékenységet fejt ki a kiválóan humanisztikus köz- egészségügy fejlesztése körül, s miután az, mit e téren felebarátunkért teszünk, egyúttal saját érdekünkben is történik, az érdekegységtől sokat várhatni a jövőben.*

Készséggel Írjuk alá e szavakat; elismerjük, hogy korunk csakugyan a humanizmus kora; elismerjük, hogy a közegészségügy fejlesztésén ma már igen sokan dolgoznak, de egyszersmind bátran hangoztatjuk azt is, hogy e kiválóan humanisztikus ügy fejlesztése tekintetében még csak a kezdetnél vagyunk, s nagyon szép kevés az, a mit az állam és társadalom ez irányban cselekedett.

Pedig az állam és a társadalom egyes egyénekből állván, ereje, egészsége, jóléte — egyes polgárainak erejétől, egészségétől és jólététől függ. Ezen igazság oly világos, mint a nap, és mégis évezredekre volt szükség, mig számolni kezdtek vele. Beteg és satnya ember ép úgy, mint a beteg és satnya társadalom nem képes a boldogulásra.

A közegészségügyi viszonyok rendezésének legelső nyomait Mózesnél találjuk, ki egészség- ügyi szabályait vallási törvénybe iktatta. A régi klasszikus kor a fürdőkön és gimnasztikán kívül keveset törődött ez ügygyei. A középkor a fanatizmus kora volt, s nem a földi hanem a túlvilági boldogság után rajongott akkor az emberiség.

Közegészségügyi intézkedésekkel csak a tudományok újraébredése után találkozunk, de a köz- egészségügynek oly méltatását, minőt az emberiség legfőbb java, egészsége megérdemelne, máig is alig tapasztalhatjuk valahol.

Még az újabbkor államtudósai közül is azok, kik az ekszakt természettudományokban járatlanok voltak, nem fogták föl a közegészségügy államgaz- dászati, horderejét.

Úgy vagyunk meggyőződve, hogy a közegészségügy rendezése a társadalmi viszonyok rendezésével van a legszervesebb összeköttetésben. A társadalom népességét pusztító nyavalyák és betegségek jobbára a rossz táplálkozásra, nedves, büzhödt lakásokra és a ruhátlanságra vezethetők vissza.

Az emberek legnagyobb része még ma is orvosi ápolás, gyógykezelés nélkül marad és hal meg. Miért ? Mert szegénysége miatt orvost nem fizethet, magának a gyógyulásra szükséges mindennemű kényelmet meg nem szerezheti. Mindaddig tehát, mig az orvosokat az állam és a társadalom olyan fizetéssel nem látja el, hogy azok a vagyontalan népos/.tály betegeit ingyen gyógyíthassák, a közegészségügyi mizériákon segíteni s a halálozási statisztika nagy számtételeit alább szállítani nem lehet.

Ingyen gyógykezelés s megfelelő táplálkozásról kell gondoskodni, ha azt akarjuk, hogy a halandóság kisebb legyen.

Ez okból nagy fontosságú a népkonyha létesítésének kérdése, mely városunk járványbizottságában megpendítve lett s hála azon lelkes férfiak odaadó buzgalmának, kik ezen közhasznú ügyben fáradoznak, rövid idő alatt létesülni is fog.

Igaza van Steinnak, hogy csak a műveltségnek magasb fokáu álló nép képes a közegészségügy jelentőségét felismerni és annak követelményeit ér vényesíteni. Mert eleven közszellemet igényel az, hogy annak érzete, melylyel az egyesnek egészsége az egész nemzetre és viszont bir, felismertessék; és mélyre ható tudományt igényel az, hogy az általános egészség és betegség okait megismerni lehessen. Ennélfogva a közegészségügy — daczára véghetetlen fontosságának — talán legfejletlenebb része Európa beligazgatásának.

Siralmas állapotban vau hazánkban is a köz- egészségügy. Irányadó férfiaink 1848-ig kizárólag a

sziklák szegfűjét, mely csak ritkán kap esőt s inkább a harmattal táplálkozik, hiába viszed szép virágos kerted kövér földjébe: el, fog száradni. — Lásd ilyen az érzelem is! . . . Ó ha ismernők a női szív titkos rejtekét, ezt az örök talányt, tudnék azt is, hogy milyen virág alakjában ültessük bele szerelmünket, hogy az ott nyílásnak induljon!.., Rózsát ültetünk oda, mi balgák, hol csak a nefelejts nyílhatik! Százszorszépet ültetünk oda, hol talán a kakukvirág nyílnék ki! . . . Ez a természet féltékenyen őrzött titka, az érzelmek óriás la- byrinthja és boldog az, kinek Ariadnéja itt is vezető fonalat ád kezébe 1 . . ,

Az ifjú szerelmes, kinek szivében hamar lángot fog a felhalmozott érzelmek száraz gyújtó- anyagja, esküszik a csillagokra, hogy ez a láng nem lesz szalmatűz — s ha a hölgy hidegsége kioltja e lángot, mint a ráöntött viz : kormos hamú marad csak utána, melyet széthord a szél 1 . . . . Az éretebb férfi szivében már nincsen hamar ellobbanó anyag, kemény fa az, mely nehezen gyűl meg, de viszont nem is alszik ki oly hamar, mert a hamu alatt is lappang a parázs, melyre csak olaj kell, hogy életre keljen 1 . . .

Olyan az élet, mint a Sahara végtelen sivatagja! (Boldog azt mondhatja el, hogy szép virágos kert.) Puszta, melyet apró patakocskák hasít- nak keresztül 1 Összes értelmeink nem egyebek mint e homokrónán átfutó patakok. Az élettel fakadnak és csörgedeznek tovább a szív verésének megszűntéig. Vándorutunkban, az élet nagy siva- tagján, hol a sors vihara kifáraszt s a munka heve ellaukaszt, ez érzelmek teremtik számunkra üdítő cseppjeikkel az oázakat, mert körülük pázsitos hely keletkezik s mi ezeken pihenjük ki fáradalmainkat. E patakok a rónán átfutva mindig veszítenek vizükből, mert az élet homokja szomjas és elnyeli csepp- jeiket. Mikor az élet már kialvásnak indul, az érzelem patakja is apadóban van s ha a homok elnyeli egészen, úgy hogy nyoma sem marad: megszakadt

joggal és történelemmel foglalkoztak. Nem az egyén és az összes állampolgárok egészségének, hanem a történelmi jogoknak feutartására irányult minden erő. Az abszolút korszak semmit sem tett a polgárok jóléte érdekében, alkotmányos életünk új szakában haladunk gőzerővel a legműveltebb nemzeteket túl akarjuk szárnyalni, csakhogy nincs hozzá elég anyagi erőnk.

Közegészségügyi törvényünk még igen soká csak papíron fog maradni, hacsak az egészségügyi közigazgatást más alapra nem fektetjük, hacsak jelentékeny pénzösszegeket nem áldoz az állam e czélra.

Törvénybatóságaiuktól és községeinktől azt várni, hogy magukat közegészségi czélokra önkényt megadóztassák, legalább is ábránd. Pedig ha képesek volnánk belátni, hogy az ily czélokra befektetett tőkék mily óriási uzsorakamatot fizetnek életben és egészségben, tehát munkaerőben, szívesen elvállalnánk ezen terhet is. De ennek belátásától még nagyon messze vagyunk.

Magyarországon még a felvilágosodottabb osztályok sem törődnek ezen ügygyei.

Társadalmi átalakulásunknak a szemináriumokból, praeparandiákból és az iskolából kell kiindulnia.

A pap és a tanító van hivatva a népet felvilágosítani, előítéleteit, babonáit eloszlatni.

A műveltebb osztályokra hatni a sajtó feladata.

A közegészségi ismereteknek magva részben el van hintve, de gyümölcsének megérésére emberöltők kellenek.

El kell tehát nézetünk szerint követni mindent, hogy a közegészségi ismeretek a nép köré- rébeu, a társadalom legalsó rétegében is elterjedjenek. Bizonyára a községeknek és törvényhatóságoknak is meg kell magukat adóztatniok e czélra; kötelessége a törvényhozásnak a közegészségügyi kiadásokat a budgetbe felvenni, ha azt akarjuk, hogy népünk egészséges, vagyonos és boldog legyen.

CSARNOK.

Yálópör.

Czirág Benus kimondta az utolsó szót az asz- szonynak;

— Föl is ut, le is ut!

Az asszony úgy ránézett az urára két, legéuyt- verő szemével, hogy az szinte megtántorodott tőle.

— Hát igy, puszta gyanúra is el tudsz engem hagyni? Addig tart szereteted, mig a féltékenységed megszületik. Jól van. Legyen úgy, a mint te akarod; de most tudd meg, hogy arra a rátarti Fodor Jóskára még egy jóravaló tekintetet se vetettem. Soha se ért hozzám még egy kezével se ; ha hozzám nyúlt volna, kikapartam volna a két szemét, — úgy szerettelek téged! De hát neked »világ, szépe" vagyok, azért nem kellek már. Jó; de ne segítsen meg engem az Isten, ha a három gyerek közül akár egyiket is eleresztem magamtól 1

És Czirág Bénusné azon az estén elvitte az anyjához a holmiját, meg a három gyereket. Czirág Benus otthon maradt szalmaözvegynek.

Három nap múlva megjelentek a kisteleki plébános előtt.

Természetesen az asszony kezdte a beszédet és elő adta, hogy tűzön-vizén keresztül válni akarnak.

— Hát mi a bajotok, fiaim — kérdi a plébános.

— A Benus azt hiszi, hogy én megcsalom — felelt az asszony szaporán.

— Igaz ez, Benus ?

— Igaz biz a1, mert mások is azt mondták, meg magam is azt látom a dolog sorából.

— így hát minden áron válni akartok ? Te is, — te is?

— Igen is — felelték a válakozók csöndesen.

— Van-e gyerek?

már a szív verése is ! . . . Botor, ki gödröt ás a homokban, hogy az érzelem patakját egyszerre nyeljék el a szomjas homokszemek! . . . Botor ki visszafelé tereli a patak folyását, mert a viz hegynek nem folyik s az érzés erőszakos kiölése sötét komorságot hagy maga után a lélekben! . . . Érzelemre vagyunk teremtve mindannyian s a szerelem az a kis patak az élet rónáján, mely a homok közt a legbájosabb oázt teremti számunkra. Ez az érzelem kisér leghívebben, ez nem enyészik el hirtelen idegen érzelmek homokjában, ezt nem nyeli el a többi idegen érzelmek sáskaraja s ha valaki költői szívvel, őszinte érzelemmel és igaz lélekkel szeretett, ha nem érte is el vágyai teljesülését: ez érzelem emléke lesz a virányos oáz, melyen az élet bajai közt balzsamot talál szenvedő lelkére! ... Erre tanított engem egy költői kedélyű gyöngéd lélek, egy szenvedő kis leány, ki átélte az eszményi szerelem ártatlan örömeit és martyri kínjait, midőn ezt a néhány sort írta emlékkönyvembe:

„Szeress, a mig szeretni tudsz,

Szeress, a meddig csak leheti Közéig az óra, a midőn Bánkódva állsz a sír fölött 1“

Édes Istenem! mily nagy és magasztos érzelem fór el abban a parányi női szivecskében! . .

Láttál-e már barátom oly magányos fát, mely kitéve a puszta száguldó viharának megtépett koronával, letördelt ágakkal és csonkán áll egyedül, mint a csatákban megviselt óriás? No lásd, ilyen a vándorútra kelt férfi, kit az élet ide-oda dobál, miut a vándormadarat. Az érzelmek csatája megviseli, megtépi lelkét, megsebesíti szívét és beáll a kedélyben az áz állapot, mely némaságban fejezi ki a belső küzdelem szenvedéseit! ... A szív olyaD, mint a vihartól megviselt fa: a letört ágak sebe beforr, az egészséges törzs kihajt újra s bár nem oly ékesen, de friss ágakkal ismét virítani fog! . . . Várjuk, míg az én megtépett lelkem is az érzelmeknek új hajtásait hozza meg 1 . . ,

— Igenis, három! — szólt most már élénkebben a női válasz.

— Hát hogy lesztek velük?

— Két fiú nálam marad, a leányt vigye az asszony — törvéuykedék Benus.

— De én nem akarom ám ! — vágott vissza az asszony. Ha már osztozni kell, akkor fiú is, leány is jusson nekem. Az egyik fiú, nem bánom maradjon Benusnál.

A plébános elmosolyodott.

— De édes fiam, a törvény nem tehet eleget mind a kettőtöknek, hanem tudjátok mit?

— Kérjük alássan . . .

— Adok én nektek egy jó tanácsot. Várjátok meg, a mig négy gyerek lesz, akkor aztán mindenkinek kettő-kettő jut . . . adig menjetek újra össze.

Az asszony ránézett az urára, ez pedig vissza- sanditott az asszonyra. Egy pár pillanat és hogy közelebb nógatta őket egymáshoz, hamarosan össze- ölelkeztek.

— Hát szent a béke, ugy-e ? — kérdezte a plébános.

Az asszony mosolyogva felelte:

— A mig négy lesz . . .

— Addig várunk! — tette hozzá nevetve Benus.

*

Pár év telt el az itt leirt jelenet óta és a múlt hetekig nem is látta a plébános az ő két válakozott hivét. Ekkor a hetivásáron csak elébe került a Czirág Benus

— No, Benus, hogy vagytok? — kérdé mosolyogva a plébános. Lehetne-e már elválni? . . .

Benus sóhajtva nézett le a földre és mormogta :

— Dehogy lehet, főtisztelendő ur. Nagy baj van megint.

— Hát nincs még négy gyeiek?

— Dehogy van négy — öt van már, főtisztelendő uram 1 . . .

A plébános elnevette magát.

— Akkor várjatok tovább . . .

HÍREINK.

VesKi>rém, 1886. október hó 17-én.

Fényes esküvő volt tegnap délben a helybeli székesegyházban Ugyanis akkor vezette oltárhoz S^ili Horváth Pál gyógyszerész Terelmes Mariska kisasszonyt. Az esketési szertartást Mild Mihály sümegi apát-plébános végezte. Nyoszolyó leányok voltak: ‘Bálint Emilia, cBohunit\ky Matild, Imrék lza és ‘Bohunit\ky Anna kisasszonyok; vőfélyek; Kopácsy Árpád, S^élessy Dániel, Bo- hunit\ky Kálmán és Imrék György urak. Nászasszony: ‘Bohunit\ky Ödönné; násznagyok pedig: Imrék János és Horváth Gyula urak voltak. — A menyasszony nenéz fehér atlas ruhájában igézőén nézett ki, ép úgy a nyoszolyó leányok, kik rózsa szin ruhában voltak. Az esküvőre nagyszámú előkelő közönség jelent meg, mely között ott láttuk Kovács Kálmáuuét ifjú szép leányával, T)r. Laky Kristófnét, ‘Reviczky Ambrónét leányaival, Udvardi Cserna Vinczénét leányával stb. Az esküvőt fényes lakoma követte az örömanyánál, mely alatt, Jancsi zenéje mellett, a legjobb kedélyhaugulat uralkodott. Az ifjú pár még az nap elutazott Fellegtelen boldogságot kívánunk az ifjú párnak !

Fenyvessy Ferencz dr. vármegyénk ugodi kerületének közkedveltség!! orsz. képviselője, a pótbirói intézmény megszüntetéséről szóló törvényjavaslat tárgyalásánál sikerült beszédben kelt ki az ellen, bogy az igazságügyi politikában nálunk a pénzügyi szempontok az irányadók, s hogy az igazságügy valóságos mostoha gyermeke a parlamentnek.

Magyar János székesegyházi kanonok úr ő ■ uagysága fényes bizonyságát adta legközelebb annak,

A költő oly szépen énekelte meg az elvágott szárnyú gólyamadarat, melyet gyötört a költözés vágya, midőn társait szebb vidék felé vándorolni látta! . . . Csalogatta a viruló táj, de nem bírták szárnyai 1 . . . Láttál-e már sast, midőn levágott szárnyait emelgette s bénultan nézett a napba, mely felé magasra törő ösztöne hívogatta, de megcsonkított szárnyait nem tudta szolgálatába fogadni 1 ? . . Turul, ez a gyors röptű sólyommadár, mely villámgyorsan hasította át az éles levegőt és fölszállt a magasba, mint a földi röghöz kötött testből az eszményi légkörbe vágyakozó lélek: megbénultan áll egy letört fának száradó ágain! Vágyai hiába sarkalják, hogy szálljon a magasba, szelje keresztül gyors szárnyaival a levegőt és jusson el a messzeségbe, hová csak a tiszta gondolat követheti! . . . És ez a madár éret, lelkét a lebilincselt érzelmek szenvedélyes vágya zaklatja, úgy szeretne fölszállni a magasba: de fájó kínok közt látja, érzi, hogy el vannak vágva stárnyai! ... Át kell élnie a dermesztő időt, míg újra kinőnek tollai és repülhet arra, a merre vágyai ragadják! . . .

Ha szűk a megdagadt folyó medre . . . úgy is kicsap a partokra! . . .

Ha elég fejlett a bimbó . . . önkényt kinyílik! . . .

Ha a föld gyomrában megszaporodott a láva. .. kiháuyja magától is 1 . . .

Ha túlcsapongó az érzelem . . . szavakban tör elő I . . .

Ha sokáig pihent a szív . . . annál hevesebben szeret! . .

Ha az élet csapásokkal sújtott, még mindig megmarad a léleknek a sors legdrágább adománya, mely vigasztalja gyötrelmei közt: a remény ! . . .

Várjunk tehát és reméljüuk 1 . . .

Turul.

hogy városunk művelődését mennyire szivén viseli, az által, bogy a helybeli iparosifjusági egylet kebelében alakult dalárda védnökségét elvállalta. Múlt vasárnap tisztelgett nála Járó Ede városi pénztáros, mint az iparosifjusági egylet alelnökének vezetése alatt az ifjúság küldöttsége, kiket Magyar János kauonok úr ő nagysága a legszívesebb nyájassággal fogadott s elfogadván az ifjúsági dalárda védnökségét, ígéretet tett, hogy a dalárdát támogatni fogja. Ezzel ő nagysága ig<>n nagy hálára kötelezte a veszprémi iparosifjuságot, mely iparkodni fog, hogy magát ő nagysága szives vonzalmára és jóakarata támogatására minél érdemessebbé tegye!

Gyászhir. — Marincter Antal urat a helybeli kir. törvényszék derék jegyzőjét családi gyász érte, szeretett édesatyjának Marincter Jánosnak, életének 71-ik évében, f. hó 10-én, Vághon sziv- szélhüdésben történt elhunytéval. A boldogultnak hült tetemei f hó 12-óu Vághon beszenteltetvén, átszállíttattak Szanyba, s ugyan az nap d. u. 3 órakor a környék intelligencziájának nagy részvéte mellett tétettek őrök nyugalomba. Béke legyen hamvai felett!

Kozma Sándor kir. főügyész úr a napokban

városunkban volt, mely alkalommal megvizsgálta a kir. törvényszék börtönhelyiségeit, s a látottak fe- tett teljes megelégedését fejezte ki Cserna Vincze kir. ügyész úr előtt. A főügyész továbbá melegen érdeklődött a törvényszék büntető osztályának ügyei iránt, s behatóan megszemlélte a telekkönyvi osztályt is s Laky Kristóf dr. törvszéki elnök úr ő méltósága előtt örömét fejezte ki a tapasztalt rend és gyors ügykezelés felett.

» Ungár Sándor dr. városunkban letelepedett új orvos megkezdette működését. Alkalmunk volt az orvos úr kitűnő bizonyítványait megtekinteni s ezek alapján melegen ajánlhatjuk őt orvosi segélyre szoruló polgártársaink figyelmébe. Lakása a palotai- utczában levő 336. számú ház (Knau Gábor fűszer- kereskedése) emeletén van.

Szüzbeszéd. — Vármegyénk enyingi kerületének országgyűlési képviselője a héten tartotta első beszédét a képviselőházban a hírhedt Janszki- ügyben. Beszédének hatásáról akartunk referálni és elolvastuk, hogyan méltatja a »Nemzet“, aztán elolvastuk, hogyan méltatja az »Egyetértés.* Ide iktatjuk szórul-szóra mind a kettőt: így a »Nemzet* : A képviselőház mai ülésének legelejét egy szüzbeszéd tette érdektelenné: Matkovich Tivadar mutatta be szónoki képességének hiányát, melyet a hatástalanságban alaposan támogatott előadásának szűziessége Olyan fiatal az érdemes képviselő s már is olyan unalmas 1 Mi lesz belőle ha ebbeu az erényben gyakorolja magát! De hogy egészen üresen nem volt a beszéd, az a mondás tesz róla tanúságot: „Azért ur, (már mint a katonatiszt) mert szolga.“ »Van beszéd is — t. képviselő ur — mely azért jó, (már miut a hirlaptudósítónak) mert rossz.“ — Lássuk most az ,Egyetértés*-t: Az első szónok Matkovich Tivadar volt, ki a szélsőbaloldal gyakori helyeslései közt csinos beszédben ügyesen bizonyítgatta, hogy a királyi kézirattal nincsen elintézve a kérvények tárgya, s az a kérvény, melyet ő nyújtott be, a királyi kézirat megjelenése után tartott népgyűlés határozatából ered. Hatással beszélt a közös hadsereg szelleméről is és pártolta Győrffy Gyula külön véleményét. — Tessék most ezek közt eligazodni és a fővárosi sajtó részrehaj- latlan kritikája fölött elmélkedni.

Iparosaink figyelmébe. — A veszprémi ipartestület folyó hó 9-én tartott elöljárósági ülésében elhatározta, — hogy jövőre minden hónap első szombatján rendes ülést tart. — A veszprémi ipartestülethez tartozó azon ipaiosok kik tauonczaikat beszegődtetni vagy felszabaditatni óhajtják, abbeli szándékukat Farkas Lajos ipartestületi jegyző urnái vagy alulirotnál jelentsék be. ‘Balogh Károly ipartestületi elnök.

Kegyelet. — A veszprémi iparositjuság önképző és betegsegélyző egylete, f. évi márczius hó 2-án elhalt háznagya, Szabados Orbán Sándor sírjára, hálája jeléül egy díszes emlékkövet állíttat és a sirt fölhantoltatja s halottak estéjén ki fogja világíttatni. Ezen szép kegyeletes művelet mutatja, hogy menyire megfelel az iparosifjusági egylet magasztos föladatának, mert csak nemesen gondolkodó s művelt ifjúság képes ily áldozatra.

Ajándékozás. —■ T. Jodor Gyulánó úrnő a róm. kath. népiskolák 4-ik osztályába járó szegény tanulók részére négy darab nadrágot, két drb. kabátot és egy darab mellényt ajándékozott, miért is fogadja a jószivü úrnő ezeu irgalmasság testi cselekedetéért hálás köszönetét a megörvendeztetett szegény tanulóknak. Aduá az Isten, hogy több jómódú szülők gondolnának a szegény gyermekekre s a gyermekeik viselt ruháit ajándékoznák a tuhá- zatlanoknak, hogy befödhetnék didergő testüket.

M. P.

Fölmentette a budapesti kir. törvényszék Gazdagh Imrénét, Ternyei Józsefet és Molnár Károlyt a Gazdagh Imre meggyilkolásában való bün- részesség vádja alól. Az ítéletet, melyet okt. 15-én hirdettek ki, és melyet a 8 napi szenzácziós vég- tárgyalás után lázas kíváncsisággal várt a nagy közönség, a királyi ügyész föllebbezte. A vádlottakat szabad lábra helyezték.

A juriszticzium. — A képviselőház elé legközelebb terjesztendő igazságszolgáltatási szünidei törvényjavaslat — mint a Jogtudományi Közlöny írja — a mellett, hogy a szünidőt jelenlegi alakjában az első bíróságokra nézve teljeseu megszünteti, azon határozmányt is tartalmazni fogja, hogy a felső bíróságoknál a szüuidő ezentúl jut. 1-től aug. 20-ig, vagyis Szt.-István napig tart. — A bíróból lett miniszter ugyancsak gyöngéden gondoskodik egykori kollegáiról!

Somogy vármegye nj főispánjának, Tallián Bélának installácziója holnap fog végbemenni Kaposvárott. Az ünnepélyre gróf Széchenyi Pál minisztert is várják.

Nyújtogató gyermekek. — Jákó községből írják lapunknak, hogy ott alig egy hét előtt két ház égett el s most e hó 11-én délben ismét egy ház és nyolez takarmánynyal és szalmával telt csűr