Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1886 (12. évfolyam, 7-52. szám)
1886-03-14 / 11. szám
XII. évfolyam. 1§§6« 11-ik szám. Veszprém, mdrczins 14« Megjelenik e lap a „HIVATALOS EETBSITŐ‘‘-T8l együtt minden vasárnap regS el. Kend ki V üli esetekben kÖ* inlap adatik ki. — EISflzetéil Ír mindkét lapra : negyedévre 1 frt 60 kr. ; félévre 3 írt; égése évre £ frt. Egyes példányok ára 15 kr. — Hirletéeek díj.; egy hasábos pecitsur tere 6 kr.; nyilttérben 20 kr.: miu- den beigtatásért kliliin 30 kr. állami bélyegilleték Sietendő. Kiadóhivatal: Kraus A. Fia könyvkereskedése Vesture rabén. Ide küldendő minden elft- fisetés, hirdetés, melléklet s reelamátié. VESZPRÉM közgazdasági*, társadalmi*, helyi- s általános érdekli MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY. i Magánritéknak « etemélyee jellegű támadásoknak a lap keretében hely nem adatik. Kéziratok 'Visszaküldésére nem vállalkozunk. — Névtelen közlemények csak akkor vétethetnek figyelembe, ka valódiságok iránt bizonyíték szereztetett be. — Sérmentetlen leveleket a szerkesztőség csak ismert munkatársaktól fogadéi. Szerkesztőségi iroda: Jeruzsólemutoza 872. se. a. Ide csimzendő a lap szellemi részit illető minden közlemény. A megyék rendezéséről. m. 1870: XiIII. t. cf.-ről. Az 1867-iki közjogi kiegyezés létrejötte epocháiig esemény volt a magyar nemzetre nézve. Az államot, melyet vérével szerzett, erejével alapított a kiegyezés által visszanyerte, de az, mi a kiegyezés létrejötte óta történt, azt a benyomást tsszi az elfogulatlan szemlélőre, mintha állam- fórfiaink nem tudták volna, hogy mit kezdjenek ezzel a visszanyert országgal. — Legkisebb nyomát sem találni, hogy tudták volna, mi a nemzet missiója ebben az országban s mily eszközök állnak e czélra rendelkezésére. — Az ország anyagi erejét túlbecsülték és kimerítik, erkölcsi erejét pedig egész nagyságában nem ismerték, gyengítették. Tervtelenség, tájékozatlanság, kapkodás jellemzi a kiegyezést követő ténykedést. E jelenség oka a nemzetet bárom századon át ért csapások bosszú sora, mely megbénította erejét és majdnem oda vitte, hogy végkép lemondjon önmagáról. A passiv ellentállás megszokássá, második természetévé vált; az 1849-iki catastrophe háttérbe szorított minden tevékenységet, a nemzet értelmisége visszavonult és gyűlölettel tekintett az idegenek uralmára s mindenre, a mit ez uralom életbeléptetett, akár jó volt, akár rossz. S midőn ütött a szabadság órája, a nemzet elkeseredése és gyűlölete a megbukott rendszer ellen abban nyilvánult, bogy a mérföldkőtől kezdve az igazságszolgáltatás és közigazgatás gépezetéig, meg akart semmisíteni mindent, mi e rendszerre emlékeztetett; általánosan kiadott jelszó volt: kidobni minden a provisoriumok alatt szolgált tisztviselőt .szolgált, meghalt* —• igy eltávolíttatott ugyan sok fonákság, sok a mi az elnyomás eszköze volt, de sok czélszerü intézmény is. Előszedett minden elavult, a nemzet teljesei! megváltozott viszonyaira nem illő törvényt és intézményt, csakhogy ne kelljen megtartania semmit a megszűnt uralom alatt életbeléptetettekből. Ily hangulat uralkodott a szellemekben akkor is, midőn az 1867-iki kiegyezés létrejötte után a nemzet a magyar államot saját kezelésébe vette, midőn alkalom nyílt a nemzet létének biztosítására s a magyar állam megszilárdítására. Az 1870-iki törvényhozásnak, mely a máig érvényben levő közigazgatási szervezetet' alkotta, nem volt érzéke az ország reális viszonyai iránt; political alapeszme nélkül alkotott egy közigazgatási gépezetet s a legjobb esetben a legellentétesebb tényezők transactióját sikerült létesítenie oly módon, hogy egymást megbénítják. A megyei közigazgatás szervezésekor két ut állott törvényhozásunk előtt; vagy a magyar állam egységét tartva szem előtt, egy nagyszerű közigazgatási gépezet alkotása franczia minta szerint, mely nem ismeri el a részek önállóságát, vagy a legtágabb körű önkormányzat életbeléptetése angol minta szerint. A magyar állam egysége, a magyar nemzet nnlma, a legfőbb állami czél, de ebből nem követA „Veszprém“ tárczája. Egy menyasszonyhoz. Kinek nemrég bohó besiédit Mosolygv» h&llg&tám, Í nét im, mint ékes, szép inenyamon, Ilse férjed oldalán. Kivánjek-e, minek kívánnék Boldogságot neked ? Boldog vagy úgy is, férjedet ts S ő tégedet seeret. Boldog vagy. Lásd, a boldogságot Én nem is ismerem, Körtilrepkedte egykor szivem, De elszállt hirtelen. 8 én mint az est a naptól, mint as Élettől á halálbeteg, Könyek közt, égő fájdalommmal, Úgy váltam tőle meg. Reményeidnek szép virága Bimbókkal van teie, Me adja isten, hogy fagyot ssél Egyenkint tőrje le. Mert lásd, az én reményeimnek — Mint fáj e gondolat 1 — Tündérvilága romba dűlt inár, Kövön kő nem maradt. De ob, feledd el, szép menyaezeny, Mit bús szivem regél, Beldogságodnak hajnalán t* Miért kesergenél ? . . . A szél eltilt, a tenger csendes, Asért isten veled, Ringó vizén a boldogságnak Évsed át éltedet. MASERTMM. kezik, hogy a község, a »liei ra w/rn *frtön‘ állóságát meg kell ölni, ó 4tjaufvz ipa.k. ®lá‘ rendelm kell az önkorníanyzat állam egységének s csak oly mértékbj^v u' -j. zt az állam egysége s a magyar nemzet Tajneg- óvása — és érvényesítésére szükséges. - ircfTdény- hozás a ro/jpék rendezésénél e két ut közül egyikre sem lépett, gyakorlatunk, tapasztalataink nem voltak a közigazgatás terén s igy lön, hogy nem bírtunk oly közigazgatási szervezetet alkotni, mely megfelelt volna az ország szükségleteinek. N mi tudtuk megóvni a magyar nemzet érdekeit, biztosítani az állam egységét, de nem voltuuk képesek sem az ön- kormányzatot, sem a szabadságot megvalósítani a közigazgatásban. Alakítottunk minden megyében egy nagy testületet, mely néhol 600 tagból is áll. Ez képviseli a törvényhatóságot s gyakorolja ennek nevében a hatósági jogokat; reá van ruházva az állami köz- igazgatás közvetítése, önkormányzati jogánál fogva pedig saját belügyeiben Önállóan intézkedik, határoz és szabályrendeleteket alkot, ezeket saját közegei által hajtatja végre, választja tisztviselőit s az ön- kormányzatot és közigazgatás költségeit megállapítja s erről azután azt tartottuk, hogy ez már valóban önkormányzat, csupa jogokból áll, de megfelelő kötelességeket nem ismer. A törvényhatósági bizottság tagjaiuak fele részét megválasztják, másik felét egyszerűen kiírják a legtöbb adót fizetők névsorából. — Ez a bizottság választja a tisztviselőket s végezteti velők a közigazgatási ügyek elintézését, szükségletei fedezéséről sem kell gondoskodnia, mert a szükséges pénzösszeget megkapja havoukint az adóhivatalból De hogy a megye arra való lakosai — az úgynevezett értelmiség — kötelességeket vállalna magára, hogy ingyen szolgálná a megyét s végezné az állami functiőt, erről a mi önkormányztunk nem tud semmit. A szervezéskor a legnagyobb súlyt a tisztviselők választására s a házi adó behozatalára fektették; különösen az előbbi nélkül a magyar ember nem is tud magának önkormányzatot képzelni, pedig ez vetkőztette ki önkormányzatunkat az igazi önkormányzat jellegéből. A nemzet törvényhozásában túlsúlyban levő municipalis elem idegenkedett a hivatásszerű tisztviselőéitől és azért nem kötötte a hivatalba lép- betést bizonyos qualificatióhoz. Ez az önkormányzat corrumpálta közéletünket, mert a fizetéses tisztviselők választása tárgya majdnem egyedül az érdeklődésnek a törvényhatóságok életében ; tódulnak az önkormányzatra jogosítottak a megyeház termébe, midőn valamely hivatal elnyeréséről van szó, de nehéz embert kapni a legcsekélyebb functióra, ha jutalom nem jár érte. A municipiumok lehetőleg tág hatáskörében a szabadság legtökéletesebb formáját hitték feltalálni s mig ismerünk államokat, melyekben az állam mindenhatósága az államélet egységét és nagyságát alapítja meg, de az egyéni szabadságot túlságosan megszorítja, másokat ismét, melyekben az állam hatalma nem oly nagy, de az egyéni szabadság teljesen biztosítva van, addig az 1870-iki Farsang után. — Meditácziók. — Vége van tehát Kárnevál herczeg vidám, bo- hókás uralmának, — elbalgatott a zene, a fényben úszó termek elsötétedtek s a rózsaszín hangulatú kedélyek borongó szürkeségbe játszanak át. Miért is múlik el a kellemes oly gyorsan ? Miért kell mindennek végének szakadni a világon? Ilyen komor gondolatok ejtének rabul egy estély után, mikor is meglehetős fáradtan bevertem végig egy mélyvágású támlányon és bánatos tekintettel merengtem el a sultan-flor cigarette szeszélyesen kanyargó füstfelhőin. Vége — vége! Szekrénybe kerül a frakk, a claque, a lacktopán és egyéb báli rekvizítumok és velük hány, de hány átmulatott, áttombolt éj édes emléke! Még most is fülemben cseng Offenbach egyik ábrándos keringője, melynek lágy dallamán annyiszor repültem át a csillárok fényétől ragyogó, virág- és parfüm-illatos termeket. Mi mindent nem juttat eszembe ez a keringő 1 Elsuhannak lelki szemeim előtt mindazok az illusióba és csipkébe burkolt földi angyalok, kiket karjaim közt tartottam s kiknek annyi édes-bohó szavakat susogtam a szövevényes quadrille-ok, rohamos keringők és hoeszú eotillonok alatt; eszembe jő az a sok álom, ábránd, mely egy báli éjen át mámoros kéjekben ringatott s mely álmok oly gyorsan elrepültek, oly gyorsan — és oly visszahozhatatlanul! Most már ott hever a claque a szekrény egyik elrejtett zugában és pihen; ki tudja, előveszem-e még valaha? ki tudja, ád-e még a sors számomra egy elmulatni való farsangot?! Itt ez a csomó cotillon-rendjel — a tizheti hadjárat diadal jelvényei; ezt a ceillárrló, kék szártörvényhozás oly rendszert talált ki, mely megfoszt mind a két előnytől s csak a hátrányokban részesít. Mi a municipiumokat kemény réteg gyanánt ékeltük a kormány és az egyes állampolgárok közé, mely megakadályozza azt, hogy a kormány azzá legyen, a mire az államban hivatva van, mely megbénítja és nem engedi, hogy egységes és erőteljes tevékenységet fejtsen ki. — Az a nézet, hogy a municipalis szabadság, a szabadság legtökéletesebb formája, elfelejtette velünk az egyéni szabadságot s ótalom nélkül hagyta az egyes állampolgárt a municipiummal szemben, — igy a modern állam két legnagyobb vívmánya veszett el reánk nézve: az egységesen tevékeny, erős kormány és az egyéni szabadság. E közigazgatási szervezet hatékony előmozdítója nem lehet a nemzeti érdekeknek, midőn a törvényhozás azon nézetből indult ki, hogy erős nemzeti kormány jobban veszélyezteti a szabadságot, mint más irányban használhatna, miért is arra törekedett, hogy erős kormányunk ne legyen s hatásköre mennél jobban megbónittassók; indokolta e törekvést azzal, hogy a törvényhatóságokat a szabadság és önkormányzat érdekében fenn kell tartani. Azt hittük, hogy elég magas czélt tűztünk ki a nemzetnek, ha tevékenysége színhelyéül a megyeház termét jelöltük ki, hogy alkalma legyen a kormányrendeleteknek törvényességét kétségbe vonni, ellenök felírni, kis dolgokról nagy beszédeket tartani, mi ugyan alkalmas lehet, hogy a falusi élet egyhangúságát és unalmát elűzze, de korántsem arra, hogy egy nemzetet erőssé és nagygyá tegyen. Hogy a nemzet legmagasb czélja nem a megye, hanem az állam, nem a megyei politicusok kisszerű czivakodása és intrigái, hanem az erők ősz- pontosítása, hogy magát fenntarthassa, ez eszmék a municipáli8 törvény alkotásakor figyelmen kívül lellek hágj va. > A megyei felfogás szerint a szabadság és jog egyedüli alanya a municipinm, miért is arról történt gondoskodás, hogy a megyének biztosíttassak a jog, hogy ne legyen köteles a ministeri rendeletet, ha törvénybe ütközőnek, czélszerütlen, vagy kivihetetlennek tartja azonnal végrehajtatni, hanem felírhasson ellene s ha a kormány végrehajtását követeli, az országgyűléshez fordulhasson orvoslásért. A megyét körülbástyázni, közegeit hozzáfér- hetetlenekké tenni, ez volt a főczél; de hogy az egyes állampolgárnak is vannak jogai, melyeket kell oltalmazni és sérelmektől megvédeni a megyei közjogi hatóság irányában, arról gondoskodva nem lön. Megegyeztethető-e a ministeri felelősséggel, bogy a megyének joga legyen valamely kormány- rendelet végrehajtását megtagadni és ez által a kormányzat czélját sok esetben, midőn rögtöni végrehajtás szükséges, meghiúsítani ? Megegyezik-e a felelősség elvével, mely szerint alkotmányos országban minden közhatóságot gyakorló egyén tetteiért felelősséggel tartozik, hogy a megye feleletre vonható ne legyen a kormányzatnak esetleg pártszenvedély, vagy elfogultságból eredett megakasztása miatt? Megegyezik-e az alkotmányos rend fogalmányu pillangót, pajkos mosoly kíséretében, egy rendkívül kedves és szellemes hölgy tűzte fel frakkomra ezen megjegyzéssel: ,Ihr Ebenbild —--------—• mely megjegyzés olyan félig keserű, félig csodálatos hangulatot keltett bennem. Emitt ismét csillagok — átnyilazott szivek, ibolya- és rózsa csokrok, no meg az a kis „égő szerelem“, az Y-ék piknikjén tűzte keblemre az a szép, mélázó tekintetű leány, kivel annyit, de annyit keringőztünk a farsang alatt; és mialatt a keblemre tűzte s tovalejtettűuk u terem síkos padlatán, forró lehel- lete az arezomat érinté s kezének delejes szorítása lázas forronogásba hozta véremet. Vége — végei Ki hozza vissza már ama feledhetetlen perczeket?! — Azok a félig elejtett, apró vallomások egy-egy négyes alatt... azok a titkos, rejtelmes suttogások egy-egy elrejtett zugban, az ábrándosán suttogó pálmalevelek és fiku- szok árnyaiban--------— Mo st már mindez e múlté; a cigarette füstje is olyan álmadozón szállott fölfelé, mintha szinte sajnálni segített volna, hogy minden elmúlik. Milyen szép emlékeim vauuak nekem e farsang majd minden éjéről! Oh, ba ezek az éllettelen frakkok, ezek az összegyűrt fehér nyakkendők beszélni tudnának, hány érdekes történetet mesélhetnének el. De ők hallgatnak és azt hiszem, jól esik nekik e pihenés; annak a frakknak selyem bélése susog csupán fájdalmasan, s az a néhány szem gyémántpor, mely egy szép leány fürtéiből hullott rá, oly bánatosan csillog rajta, mint szemfedőn a gyászolók égő könnyei. Igen elegikus hangulatba jöttem. »Ej, ej, öregem, — nem neked való már ez a bohóság és ábrándozás*— szólított meg eszem, de mellényem baloldalán megmozdult valami a, egy val, egy hatóságnak jogot adni arra, hogy az alkotmányos kormánynak az engedelmességet megtagadhassa ? A törvény e szakasza nem felel meg a rend kellékeinek, mely a szabatos közigazgatás mellőzhetetlen feltétele, mert jogot ad a megyének az engedelmesség megtagadására; nem felel meg a szabadság érdekeinek, mert jogot ad a kormánynak a helyi önkormányzat felfüggesztésére. A szükebb látkörü megyék nincsenek is azon helyzetben, hogy a kormányrendeletek törvényessége, — czélszerüsége felett helyes ítéletet hozhassanak. A political szabadság iránti érzék mindig bizonyos magasabb műveltségnek eredménye, az alacsonyabb értelmi színvonalon állók a szabadságnak inkább formáihoz, mint lényegéhez ragaszkodnak, mert azokat látják, ezt pedig felfogni képtelenek. — A megyék gyakran pártszempontból, localis érdekek által indíttatva és befolyásoltad ítélnek. Most az alkotmány védelem s a kormány feletti ellenőrködési jog az országgyűlésre van bízva, e jogot még egy másik alsóbb rendű tényezőre, a megyére ruházni annyi volna, mint annak hatályosságát csorbítani- — Hajdan a megyék csupán késleltető erővel birtak valamely rendelet végrehajtása ellen, most az országgyűlés hatalommal bir nem csak meggátolni a kormányt, hanem kényszeríteni is bármire. — r. (Folytatása következik.) Az uj megyeház. Múltkori ígéretűnkhöz képest, az új megyeház építési bizottságának, a f. hó 1-én tartott mogye- gyűlés elé terjesztett jelentését a következőkben közöljük: Tekintetes 7örvényhatósági Bizottság ' Múlt évi junius hó 1-ón és folytatva tartott rendes ülésében 268/9051. sz. alatt hozott határozatával Kis3 István művezető építész és mű-egyetemi magántanár ur terveit a megyei székház kiépítésére elfogadni méltóztatott és ugyanekkor alalirt bizottságot az építés tartamára, ennek vezetésére és az építés körül felmerülhető minden kiadásnak a törvényhatóság nevében teljes jogkörrel leendő elintézésére megválasztotta, továbbá a fenn hivatkozott határozatban kimondatott az is, hogy a törvényhatóság az újonnan építendő székház építési költségeit törlesztéses kölcsönnel óhajtja fedezői, bennünket pedig megbízott azzal, hogy a törvényhatóság részére egy ilynemű kölcsönt az 1883. évi XV. t. ez. alapján kivethető megyei pőtadónak le^ kötése mellett, lehetőleg előnyös feltételek mellett megszerezni törekedjünk. Ezen határozatból kifolyó megbízatásunkhoz képest és hivatkozással a tek. törvényhatósági bizottságnak 1885. évi deczember hó 7-én 746/18819. sz. a. hozott határozatára, melylyel felbivattunk, hogy az építkezési ügy pénzügyi oldalát a lehetőségig világlatba helyezzük és idevonatkozó előter- jesztésüaet tárgyalás végett a tek. bizottságnak folyó évi márczius hó 1-ére kitűzött ülésébe mutassuk fájó sóhaj tolakodott ajkaimra. Ab, igen! ez a piros ás fehér rózsákból összefont mellcsokor okozta a fájó sóhajt, egy csárdásra emlékeztetett, melyet ama szép lány nyal tánczoltam, ki nekem az ,égZ szerelem* cotillon-jelvényt adta. Azt hittem, sohasem lesz vége annak a csárdásnak, már mindenki helyére ült, csak mi jártuk — ott a czigány előtt 8 a mint jajgattak-sirtak a húrok, nem jutott eszünkbe, hogy majd egyszer vége lesz mindennek; azt hittük, ez már örökké igy fog tartani, hogy egy bosszú, boldog csárdás lesz az egész élet — s ime, mi maradt meg belőle, — nekem ez a mell- csokor, melyet a rohamos tánezban elvesztett él neki — ?! Vájjon gondol-e az elmúlt farsang édes emlékeire? Megtartott-e vagy egy hervadt virágot, mely a múltra emlékeztetné ? Ki tudja ? 1 Hiszen a báli éjek emlékeit oly gyorsan el szokták feledni. Czigarettám elégett — a végső füstgomoly is szétoszlik. Vájjon miről fognak ismét beszélni egy új cigarette füstfelhői ? — Az ördögök kastélyában. (Epiiod Curmák Antal életéből.) Irta: Sz—y I—n. (Folytatás.) . V. Es aztán •— mégsem bírt többé megszabadulni ettől az igézettől. Hiába disputálta rá a józanság: .Menj, menj innen tóval Járd tovább is a világot, bolyongj erdőségekből erdőségekbe, faluk és puszták magányaiban sírd cl bánatodat. De ide vissza ne térj többé ez omladozó kastély födele alá, ha van benned szív és — még valami !•
