Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1886 (12. évfolyam, 7-52. szám)
1886-07-04 / 27. szám
XII. évfolyam. 1886. 36-ik mzIíiu. Veszprém, Junius 37. H--------L 0 _---------------------------------Me gjelenik e lap a „HIVATALOS ÉBTESÍTŐ"-vel együtt minden vasárnap reggel. Rendkívüli esetekben kü- lönlap adatik ki. — Előfizetési 4r mindkét lapra : negyedévre 1 frt f>0 kr. ; félévre 3 frt; egész évre 6 frt. Egyes példányok ára 15 kr. — Hirdetések dija: egy hasábos petitsor tere 6 kr.; nyilttérben 20 kr.; minden beigtatásért külön 30 kr. állami bélyegilleték fizetendő. Kiadóhivatal: Kraus A. Fia könyvkereskedése Veszprémben. ide küldendő minden előfizetés, hirdetés, melléklet s reclamation 1 VESZPRÉM közgazdasági*, társadalmi’, helyi- s általános érdekli MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY. í! V r ' »..m- il.-.itmvzJe Magánvltáknak » személyes jellegű támadásoknak a lap keretében hely nem adatik. Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Névtelen közlemények csak akkor vétethetnek figyelembe, ba valódiságuk iránt bizonyíték szereztetett be. — Bérmentetlen leveleket a szerkesztőség csak ismert mnnkatársaktél fogadéi. Szerkesztőségi iroda: Jeruzsálem utoza 872. az. a. Ide czimzendő a lap szellemi részét illető minden közlemény. i Fölhivás előfizetésre. A félév végén bizalommal fordulunk lapunk igen tisztelt barátaihoz, kedves olvasóinkhoz, kérve a lejárt előfizetés megújítását, hogy lapunk szétküldésében fennakadás ne legyen. Szükségtelennek tartjuk lapunk irányát s álláspontunkat bővebben részletezni, ismerik azt már t. olvasóink. Oly jeles társmunkásokat sikerült lapunk köré csoportosítani, minővel nem sok vidéki lap dicsekedhetik s ezeknek szives támogatása mellett módunkban lesz L olvasóink részére hasznos, kellemes és szórakoztató szellemi élvezetet nyújtani. Vármegyénk minden részében levő rendes tudósítóink lehetővé teszik, hogy a vármegyénk területén történt eseményekről megbízható tudósításokkal szolgálhatunk. Hiszszük, hogy a n. é. közönség méltányolni fogja nemes törekvésünket s továbbra sem vonja meg tőlünk jóakaratu pártfogását, melyet hogy megérdemeljünk, ez képezi a mi egyedüli ambicziónkat s ha ezt elérnünk sikerül, az lesz legszebb jutalmunk. Veszprém, 1886. junius 26-án. Hazafias üdvözlettel A „Veszprém“ szerkesztősége és kiadóhivatala. A „Veszprém“ és a „Hivatalos Értesítődre előfizethetni: Évnegyedre . . 1 frt 50 krral. Félévre ... 8 , — , Egész évre . . 6 „ — , Az élő halottak. Minduntalan olvassuk a lapokban, hogy a fővárosi tébolydák annyira túl vannak tömve, hogy újabb épületekről kell gondoskodni. De ez az állapot nemcsak Budapesten, hanem a vidéki tébolydáknál is észlelhető. Mélyen lesújtva érezzük magunkat az effélék olvasásakor s önkénytelenül kérdezzük magunktól, mi lehet oka az őrültek ily roppantul gyarapodó számának, hisz még csak ezelőtt 20—30 évvel is esemény A „Veszprém“ tározója. Egy őrült sírjánál. Meghalt. De nem sajnálta seukisem, Azt mondta le róla : jól jatt, mert bolond volt, O e világot meg nem értheté, Sem öt nem érté itt meg seukisem. Megáldjatok ! Mit ajkatok kimondott, A röpke szót még megfontolni kell. Bolond-e az, kit a világ nem ért, S ki nem ért minket, döre, esztelen? Az örült elme munkál, dolgozik, Agyában gondolatra gondolat kel, Szivvére lüktet, mint más emberé, De a világ, a melyet álmodik, Nem e világ ! Egy más világ, melyet nem ismerünk, Melynek csodás lakói mindazok, Kikről azt mondjuk egyszerűn : bolondok 1 Minő világ az ! Ott más érzemények Dobogtatják az emberek szivét, Megfejthetetlen, titkos érzemények, Minők csak őrült szivekben dobognak, Mikről szivünknek még sejtelme sincs. Csodás világ az, meg nem érthető! Az örült elme gondolatja nagy! A véghetetlen bölcseBég sugára Agyában hátha sokkal fényesebb, Közelebb állhat ö az égi fényhez, Melytől szemünk, benézve, elvakul. 8 a fényes csillag, mely lelkében ég, Csodálatos világot gyújt, agyában, Csakhogy nem értjük meg mi, emberek. De ott megértik egymást s úgy lebet, Ha összefolyt a sok nagy gondolat, Dicső világa kél az értelemnek, Túllépi minden korlátját az ész, 8 hol a csapongó képzelet bolyong, Nyomában jár a rejtett isten-elme volt egy városban, ha valakit őrülési rohamok leptek meg. Vájjon a romlott testi szervezet, a gyönge idegek, a túlcsigázott erő, megerőltetés, mértékletlen életmód vagy szellemi sokoldalú ejfoglaltság okozza-e e borzasztó jelenséget? Sokan azt állítják, és nem alaptalanúl, hogy a sok tanulás, a fokozott szellemi munka, az agy túlfeszitése lehet csak előzménye az őrülési esetek rohamos felszökésének. A gyermeket túltömik tudománynyal az iskolában, holott a még fejletlen agy nem bírhatja meg azt a tömérdek tantárgyat, melylyel egy gymnasistának meg kell birkózni. Hirtelen fejlesztik az agyat, és ez, mint a fiizfa megnyúlik, megnő nagyon hamar s éppen e miatt, mint a korai fejlettségnél látjuk, imponál is néha, de végeredményben olyan lesz, mint a fűzfa. A mint ez rohamosan nő, de tüze nem melegít sokáig, mert a fa laza és hamar égő; azonképen az agy is hamar kifejlődik, de gyorsan emészti is az élet erejét, úgy hogy akárhány 18—20 éves ifjú van, kinek lelke nem fogékony már semmi olyan iránt, mihez az agy élénk ereje szükséges. A lélek eltompul, elfásúl idő előtt 8 hogy a fokozott szellemi munkát végezhesse, szeszes italokhoz fordul, testét is rongálja ezekkel s így lassankint testi- leg-lelkileg egyaránt elcsenevészedik. Morális ereje nagy nem volt, a mi impulsust adna még a terhes munkára is, vagy megbénította ezt is a rendetlen életmód s ha az élet nehéz oldalára kerül a sor, hogy mint önálló családapa biztos kenyeret nyújtson családjának, nem bírja meg a felhalmozódott munkát, beáll a test és lélek irtóztató küzdése egymás közt; a lélek meg van zavarva harmóniájában s ez a pont az, mely után a családi szentélyből rendesen a megfigyelő osztályba kerül. Hibás a kor, mert roppant követelményekkel áll elő, ha a tudományos téren valaki boldogulni akar; de hibásak vagyunk mi is, mert — ha gyönge erővel rendelkezünk is — nem akarunk elmaradni a bonviván életűek társaságától s az agynak még megmaradt csekély erejét, sietünk elfecsérelni, hogy éljünk; így a lelki elborulás, a szellemi félhomály csak szomorú következménye a tivornyák dögleletes füstjének. S csodás hatalma a vak képzelethői Megfoghatatlan uj valót teremt. Ott nem az ember rabja a világnak, Ott a természet él az emberért, A melynek minden titkát ismerik, Rejtett erőit értik s nagyszerű Vállalkozáshoz vószik eszközül. Az emberelme ott oly tervet éllel, A melytől a mi lelkünk összeborzad ; Az ész munkája oly csodákat alkot, Hogy gyarló voltunk föl sem érheti ; S a gondolat olyan magasra hág, Hogy századrésznyi útját érve anuak, Leszédül onnét a mi képzetünk . . . Csodás erő világok alkotója, Titkos, megérthetetlen értelem, Rejtelmes érzet, néma, sejthetetlen, Uratlan kéj zet, végtelenbe járó, Mivel nem ér föl gyarló gondolattal, Azt mondja rólad a világ : bolond 1 MASERTH1M. Egy spanyol rémtörténet. Irta: Bársony István. I. Don Roskontó, a nemes lovag, sötéten nézett ki vára ablakából, de egy arasznyira som látott túl az orrán, mert Kasztilia kék egén olyan tekete felhősereg úszott, mintha subiczkba mártott me- azelővel vonogattak volna végig rajta. Alant, az ördög tudja hány ölnyi mélységben, zuhogott a locsi-fecsi Tájé, édesdeden nyalogatván a Don Reskontók ősi odnjának kérges tnlpait. Az eső zuhogva csapkodta meg az ablakokat; a szél végig sivitott a boltíves folyosókon s nagyot fflttyentve szaladt bele a Don ajtajának kulcslyukába. Don Reskontó szinte összecsucsorította rá a Futunk őrült sietséggel a romlás felé s ennek gyászos bizonyítéka a lipótmezei szerencsétlenek száma. A nagyobb szellemi munkával foglalkozók az agy megerőltetése, a morális erő hiánya s a mértékletlen élet miatt őrülnek meg, mert apáinknak is voltak ugyan szenvedélyeik, mint embereknek, de korukban nem dobták úgy oda magukat az élvezetnek, a titkos bűnöknek, mint ma az napi renden van. A fokozott szellemi munka sarkal ugyan a testi ingerek kielégítésére, az élvezetre, de ha van elég erkölcsi erőnk s nem hagyjuk a szenvedélyt annyira fel- korbácsolódni, hogy féket ne vethessünk rá többé, akkor mégis csak kevesebbszer fog előállani a lelki disharmónia, vagyis a megőrülés. A vágyak gyakori kielégítéssel szenvedélyekké fajulnak s ezektől vagy a tébolyda, vagy a koporsó ment csak meg. Ezért van a sok idő előtti halál s a sok őrült. Az alsóbb néposztályoktól is bőven szedi áldozatait a Lipótmező, de mivel itt kevesebb az agy munkája, az őrültek is kevesebbek s különös, hogy az alsóbb osztályoknál leginkább a 18—25 években levő nők esnek áldozatokul, a minek okát tudja mindenki, ki ezen osztályok salakos erkölcsi életét, gyönge morális nézeteit s a nők szabad életét ismeri, vagy legalább is következteti a mindennapi életből. Fokozott szellemi munka, melyet sokszor azért is végzünk, hogy megszerezhessük azt, a mivel szenvedélyünket kielégíthetjük; az agy idegeinek korai túlfeszitése, idő előtti élvezetek, a szeszes italok mértéktelen fogyasztása, laza morális élet, könnyelműség, tivornyázás, szóval mindazon társadalmi bűnök okozzák az őrUltek számának csodálatos gyarapodását, melyekről gyakran szólottuuk s okozni fogják mindaddig, míg ezeken segítve nem lesz, mert nem hogy javulnánk, hanem hanyatt homlok futunk az örvénynek. Dr. Ethikus. A tanév végén. A vizsgálatok hete volt a lefolyt hét az iskolákban. Tíz havi munka és szorgalom eredményét mutatták be a tanulók és a tanítók; hogy minő eredménynyel V erre a kérdésre megnyugtatóig vá száját, mintha maga is egy kacskaringóst akart volna szélnek ereszteni a közöl a három pemzli közül, melyek ugyanannyifelé hegyesedtek szét az orra alatt. — Milyen idő! — dflnnyögte komoran. A terem szürke falairól egy csomó Reskontó kecskeszakálu képe meredt le rá a félhomályban. Don Reskontó dühösen defilirozott el egypár- szor előttük, azután egyszerre nekik fordította feldúlt ábrázatját: — Meg vagyok csalva! — ordítá — halljátok-e Kontók és Reskontók ?! Negyvenkilencz éves és negyvenkilencz napos létemre ki vagyok játszva, mint egy éretlen siheder! Oh Donna Palacsinta! A viszhang pedig felkapta az utolsó szótagot, keresztül kasul ugrált vele a kopár (alakon és mintha egy tuczat Reskontó támadt volna fel, ostobául és rémesen kaczagott ba-ha ha! . . . A kaczagást koezogás szakította félbe. — Ühüm! — Nahát búj be, vigyen el a . . . A többit elnyelte a nagy száraz ajtó nyikorgása. Mungó belépett. Koromfekete volt és a hátára egy puttón volt akasztva. Oda czammogott Don Reskontó elé, némán kifordította puttonát, aztán vigyorogva leült a földre és szerecsen módra elkezdte a szemeit forgatni. A Don éhes farkasként rohanta meg a corpus delictit, felragadott belőle egy marokra valót, 8 a mécsekhez ment vele. Levelek voltak. Don Reskontó elolvasta az elsőt és elsáppadt, elolvasta a másodikat és elzöldült, végre elolvasta a harmadikat és akkor elkékölt. Nem is volt csoda. laszolhatunk, mert úgy az elemi tanodákban, mint főgimnáziumunkban az előmenetel és szorgalom igen szép eredményeket mutatott fel az osztály- vizsgálatoknál. Legnevezetesebb tanügyi mozzanat e tauév végén az, hogy most volt az első érettségi vizsgálat főgimnáziumunknál. Mészáros Nándor a pécsi tankerölet főigazgatója volt az érettségi vizsgálatnál a miniszteri biztos, s ugyancsak megrostálta a maturizálókat, a mennyiben a 8-ik osztályt végzett tanulóknak felénél is kevesebb lett „matu- rus“. Nem szándékunk ugyan gáncsolódni a főigazgató úr eljárásában, de azt sehogy sem vagyunk képesek megmagyarázni magunknak, hogy oly jeles tanári kar s oly szorgalmas és jóravaló tanuló ifjúság, minővel főgimnáziumunk dicsekedhetik, hogyan mutathat föl ilyen szomorú eredményt. Nagyon üdvös dolog az, mikor igazságos és részrehajlatlan szigor alkalmaztatik, hogy »hadd hulljék a férgese!4 úgy is sok a proletár, ne neveljünk proletárokat, — de fájdalom, éppen ezen túlságos szigor alkalmazása fogja nagy mérvben növelni a proletárok számát. Attól nagyou kár tartanunk, hogy úgy is nagyon sok a képzett, tudományos ember s maholnap nem lesz kenyerük, mert ez csak puszta agyrém s egy ily agyrémért kegyetlenül megnehezíteni, túlságos szigor alkalmazása által, a mostani fiatalság előrehaladását, nézetünk szerint éppen nem méltányos. Főgimnáziumunk jó hírnevén nem ejthet ugyan csorbát az érettségi vizsgálat ezen szomorú kimenetele, de azt emelni sem fogja, mi iránt nem lehetünk közönyösek. Ily eredmény után éppen semmi kedvet sem érzünk a miniszter által sürgetett paralell osztályok fölállítására áldozni. A valóban jeles tanári kar szellemi s a szegény szülők anyagi áldozatai szebb jutalmat érdemeltek volna. Adja a Gondviselés, hogy ne legyeü többé panaszra okunk s legyen megbocsátva mostani zokszavunk. CSARNOK, Tinódi Lantos Sebestyén éneke Veszprém bevételéről. Néhai való jó Tinódi Sebestyénről mindenki tudja, hogy az utolsó hegedőse volt Magyarországnak, a ki bejárta a nemes urak házait s ott verseket énekelt a mulató és kesergő hazafiaknak a múlt dicsőségéről, a jelen gyászáról s a jövő reményeiről. Gyarló versek voltak, melyekből csak itt-ott csillant ki némi költői érték, s a dallam is, melyet a hegedős verseihez szerzett, egyszerű és egyhangú volt, mégis kedveltségnek örvendettek »Sebestyén diák“ verses krónikái, mert nemes és hazafias czéljai voltak vele. A XVI. század legszomorúbb tizedeiben énekelt Tinódi, midőn a törökök aczélgyfirűként szorították hazánkat, s a magyarság, egységes vezérlet hiányában és az ősi erény, a verseuygés, az egyenetlenség folytán nem tudott ellentáliani a hatalmas ellenségnek, egyik vár a Valamennyi levelet Don Alma Csutka irta alá és valamennyi levél Donna Palacsintának volt czi- mezve. Ez több volt, mint a mennyit egy Reskontó elviselhetett. Halántékára a lapos guta rémképe nehezült; érezte, hogy fájdalmát meg kell valakivel osztani. Muugónak e híí szolgának jutott e balsors. Don Reskontó ugyanis mind a tiz körmével belenyúlt az ő bozontos üstökébe és a világ valamennyi tájéka felé czibálta azt s gonoszul valla- tóra fogta. — Hol találtad ezeket a leveleket, te kölyök Belzebub. — A krinolin alatt 1 ujuj! a krinolin alatt I — sivalgott Mungó. Don Reskontó megsemmisülve eresztette el a mórt, a ki megtette kötelességét. — A krinolin alatt 1 oh Muugó! hamar kösd fel a kardomat, ne magadnak, szamár, hanem nekem ; add ide a Kropacsek puskát meg a fejelés csizmámat! ... és most Isten veled, Mungó. Odakint egy nagyot roppant az ég, s mire a viszhang robaja elenyészett, Don Reskontó nem volt többé sehol. Mungó egy darabig szájtátva bámult az ürességbe azután, felmászott a tábori ágyra és elfujta a mécsest. A Don Reskontók ősei nyugodtan alhatták tovább örök álmukat. II. A vihar tombolt. A Tájó hányta vetette hullámait, hogy a kéregből vájt sajka, mely ott himbálódzott a tetejükön, szinte repülő sirályhoz hasonlított. A sajkát egy sötét alak a vár bástyái alá
