Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1883 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1883-03-25 / 12. szám

Pester Correspondenz“n(\7rmegbizható helyről nyert értesülései szerint ezen enquete tárgyalások substratuma a következőkből áin A magyar állam \ ispályák értéke mindeddig a zárszámadásokban 278 milliónyi összeggel szerepel, holott e vasutak létesitésére névérték szerint 350 milliónyi összeg erejéig kellett hitelműveleteket véghezvinni. E különbség az államvasutak nominális és effectiv értéke közt kifejezést nyer azon eltérésben is, mely a zárszámadások fenn említett megállapítása és a vasúti mérleg között erre nézve tapasztalható. Ezen eltérés korrektivumának megállapítása végett egy­részt, másrészt és főleg az állam költségén épült vonalak befektetéseinél a pénzbeszerzési költségek számbavétele végett, amint ez valamennyi magán- vasutnál és az időközben államosított vonalaknál tényleg számba vétetett; a jelenleg működő és az említett hatóság képviselőiből összeállított enquete most azon dolgozik, hogy a magyar államvaspályák értékét minden jogosult tényező figyelembe vételé­vel pontosan megszabja. A tárgyalások még nin­csenek ugyan befejezve, de megközelítőleg már megítélhető, hogy mintegy 40 millióval magasabb érték lesz megállapítható annál, melyet az állam­számvevőszék ez ideig a zárszámadásba felvett. A „Magyarország és a Nagyvilág“ pályázata. Légrády testvérek, mint a .Magyarország és a Nagyvilág“ kiadó-tulajdonosai, pályázatot hirdet­nek egy rövid, legfőlebb három számra terjedő el­beszélésre. Pályázatra csakis olyan eredeti dolgo­zatok fogadtatnak el, melyeknek tárgya a magyar társadalmi életből van merítve. A nevezett kiadó-tulajdonosok 15 körmöczi aranyat tűztek ki a bírálók által legjobbnak talált általános becsű pályamű jutalmazására. A pálya­nyertes mű szerzője köteles dolgozatát közzététel végett a „Magyarország és a Nagyvilág' nak áten­gedni. Ezenkívül a szerkesztőség fönntartja magának a jogot, hogy a bírálók által dicséretben részesített pályaműveket a szokásos irói tiszteletdij mellett közzétegye. A .Pesti Hírlap, munkatársai a pályázatból ki vannak zárva. Az idegen kézzel irt jeligével s a szerző ne­vét rejtő zárt levélkével ellátott pályaművek 1883. május 15-ig küldendők be a .Magyarország és a Nagyvilág, szerkesztőségéhez, Budapest, nádor-utca 7. szám, első emelet. A pályázat eredményéről szóló jelentés f. évi julius 1-én fog közöltetni. A pályabírói tisztet Bartók Lajos, Dalmady Győző és P. Szathmáry Károly urak voltak szíve­sek elválalni. A „Magyarország és a Nagyvilág” szerkesztősége. A „Pesti Hírlap“ pályázata. Légrády testvérek, mint a .Pesti Hírlap“ kia­dó-tulajdonosai, pályázatot hirdetnek egy legfőlebb nyolcz-kilsncz tárczahasábra, azaz mintegy 300 sorra terjedő eredeti tárczaczikkre. A nevezett kiadó-tulajdonosok által fölajánlt 10 körmöczi aranyból álló jutalom csak abszolút becscsel biró munkának adatik ki, melyet szerzője közlés czéljából köteles a „Pesti Hirlap“-nak át­engedni. A szerkesztőség föutartja magának a jogot, hogy a bírálok által dicséretben részesített tárcza- czikkeket a szokásos irói tiszteletdij mellett a lap­ban közzétegye. A .Pesti Hírlap“ munkatársai a pályázatból ki vannak zárva. Az idegen kézzel irt, szerző nevét rejtő zárt levélkével ellátott pályamunkák 1883. május 15-ig küldendők be szerkesztőségünkhöz, Budapest, ná­dor utcza 7. szám, első emelet. A pályázat eredményéről szóló jelentés f. évi julius 1-ón fog közöltetni. Pályabirák Borostyáni Nándor, Mikszáth Kál­mán és Törs Kálmán urak lesznek. Budapest, 1883. márcz. 16-án. A „cPesti Hírlap“ szerkeszősége. Törvényszéki csarnok. lekintetes Szerkesztő úr! Veszprém 1883. márt. Mióta a hirhedett Hoszter Fülöpnek világ­szerte ismeretessé vált bűnügye helybeli törvény­székünk előtt letárgyaltatott, daczára a bűnügyi tár­gyalások nyilvános voltának, városunk szakértő kö­zönsége csak nagy ritkán vagy épen nem látogatja — más törvényszékkel biró városaink közönségétől eitérőleg ■— igazságszolgáltatásunk csarnokát. Igaz, hogy oly érdekes s reánk magyarokra egyúttal oly lesújtó bűntényt talán sohasem fog felmutathatni bűnügyi statistikánk, mint épen Hos- teré volt, mit adjon is az ég, — de mindemellett mégis merülnek fel társadalmunkban időnkint oly érdekes bűnesetek, melyeknek mikénti megoldása ránt érdeklődni, szakértő közönségünk hivatva van. Helybeli törvényszékünk csak a közel múlt­ján is tárgyalt le néhány igen érdekes bűnügyet, melyek közül egy, sajátságos jellege s oly igen jorzasztó volta miatt köti te figyelmünket. Folyó hó 13-án a helybeli kir. törvényszék néltóságos Dr. Laky Kristóf tszéki elnök ur el- löklete alatt, Hempflinger István rédei nyereg- gyártó bűnügyét tárgyalta le s hozott ez ügyben téletet. Sajátságos és megdöbbentő hatást gyakorolt eánk e tárgyalás, mert annak daczára, hogy vád- jtt a gyilkosság egy borzasztó nemével a testvér- yilkossággal vádoltatik, nem törekszik feje felett yengíteni az igazságszolgáltatásnak ez esetben őt iztosan sújtó karjait, nem védekezik, de megadja íagát a reá várakozó rettentő sorsnak s iszonyú üntényét a legkörülményesebben beismeri. Hempflinger István közös nyerges üzletet dytatott Rédén, testvéröcscsével Sándorral. Mind­eden szorgalmas, józan, munkás emberek voltak s igy a közös üzlet mióta így együtt éltek 600 frt tőkét jövedelmezett számukra. Háztartásukat az anya vezette, ki férjétől külön válva élt, s igy bár a testvérek már meglett emberek voltak, a nős életnek szükségét nem érezték. Múlt évi decz. 17-éig a ház békéjét nem is zavarta fel semmi, mig végre e végzetes napon előáll Sándor az öcs s kijelenti bátyja előtt, hogy megszünteti az üzlet közösséget, kifizeti őt 200 írttal, mehet ahova akar, vagy álljon be ha tetszik neki ő hozzá segédnek István ellenkezett, Sándor pedig feltett szándokát megmásítani annyival in­kább nem volt hajlandó, mert édes anyja is az ő részére állott. A már 34 évet élt, különben is sajátos komor természetű István, ekként a megszokott életmód­ból kitaszítva látta magát, .kenyere javát — mint mondá — megette*, nősülésre sem gondolhatott többé, de úgy is vélekedett, hogy az ő közösség­beli jutaléka 200 írtnál többet ér — tehát meg is rövidítetik vagyonában. Szótlan búskomorságában megfogamzott agyában ama borzasztó eszme, hogy őcscsét, — ki családi és egész életét alkotó anyagi világát feldúlni szándékozik, — ha ez megmarad továbbra is elhatározása mellett, megboszulja s őt is magát is megöli. Midőn látta, hogy öcscse szilárdan meg­marad elhatározása mellett, ő is híven borzasztó szándékához, decz. 21-én Kisbérre ment, s ott revolvert és töltényeket vásárolt. Lelkében tovább dúlt a vihar s ennek zúgása között mintegy ösztönszerűleg szélcsendet óhajtott, mely őt békés révpartra vezesse s így megmenekül­jön a biztosan bekövetkezendő katastrófától. Decz. 22-én utolsó kísérletét tévé. Felkereste közeli ismerőit Mrázik Lászlót és Rellovich Kál­mánt, rédei lakosokat, kik a tárgyalás alkalmával mint tanúk szerepeltek s felkérte őket, hogy közte és testvéröcscse között az általa oly igen óhajtott egyezséget létesítsék. A kísérlet nem sikerülvén, keb­lében a vihar dúlt, bomlott tovább anélkül, hogy ennek s úgy borzasztó elhatározásának külsőleg ki­fejezést adott volna. Ugyanezen napon decz. 22-én Hempflinger István az anyja és testvérével közös szobában le­fekszik. Mintegy 2 és fél órát alszik, felébred — tovább aludni nem tud, néhány óráig ébren hever ágyában, felkel, kabátot és papucsot ölt, kimegy a méhesbe, hova pisztolyát elrejté, ezzel visszatér a szobába, meggyújtja a lámpát s egy lépésnyi távol­ban megáll alvó testvére ágya előtt, czéloz s a vé­szes golyó kioltá a testvér életét. A katasztrófa megtörténte útán saját életét szándékozott tervéhez híven néhány lövéssel kioltani, de ez neki nem si­került. Bár bizonyosnak veheti a szerencsétlen szü­lött, hogy a büntető igazságszolgáltatásnak alapját képező törvény rideg §-a ki fogja mondani reá, mint testvérgyilkosra a halált; mindamellett meg­lehetős nyugodtnak látszik, csak egy fájdalmas pil­lantása az édes anyjára, ki teljesen megvonva tőle anyai kezét, egy szóval sem igyekszik gyermekét a borzasztó halál karjaiból kiragadni, mutatja, hogy szenved Talán éppen e szenvedés okozza nyugodt­ságát, félve óhajtja a végkifejletét. Terhes neki az élet, melyben mindenkit s mindent, miért fáradott úgyis elveszített már. Cserna Vincze kir. ügyész úr köz vádlói sza­batos tárgyilagos véginditványa után, melyben vád­lottra a halálbüntetést kéri alkalmazni, Dr. Kras- csenits Vilmos helybeli ügyvéd úr emelkedik fel védői székéről, hogy megtegye a végső kísérletet védencze életének megmentésére. A tiszta tényálláshoz viszonyítva sikerültnek mondható védbeszédében előrebocsájtja, hogy miután teljes beismeréssel áll szemben, védői feladata a legnehezebb. Ebből folyólag nem is annyira jogi, mint inkább psychologiai momentumokra és az el­határozás alternativ (vagylagos) jellegére kívánja a bíróság figyelmét irányozni. Felemlíti vádlott közönyét, melylyel cselek­ményét beismeri, ki nem sajnálja a múltat, nem félve a jövőt, daczára, hogy a vád borzasztó, a helyzet súlyos s emellett vádlott jóerkölcsü volt teljes életében. A közöny tehát csakis a morális és intellectualis erők teljes hiányára vihető vissza, — ezen erők hiánya pedig nemcsak a leszámitás mér­veit alterálja, de a minősítést is A jelzett erők hiánya pedig természetes Ugyanis: vádlott családi élete züllött volt, az édes anya szeretető a vizsgálat adatai szerint a két fiú közül nem vádlottat is, hanem kizárólag, oktalanul csak a kisebbet karolta fel. E mellett szépen ecseteli védő vádlott lelküle- tét s előadja, hogy már a természet is mostoha volt vádlott iránt, setét, borult kedélylyel ruházván fel őt. Ily körülmények küzött — ily embernél a kedélyben a szép s a nemes s az erény iránti fo­gékonyság soha meg nem nyílhat s az kizárólag a materialismus sivár tanyájává fajul. Ekként eléri a férfikort, egyedüli vágya a napikereset eredmé­nyének fokozása, s mikor ez iránybau örülni kezd a sikernek, akkor előáll az öcs, azt mondja, kifizetlek, amint én jónak látom, aztán mehetsz, ahova tetszik, vagy beállhatsz hozzám segédnek. Es ettől nem tágítok. Hisz ez oly váratlan, oly súlyos támadás, melyre bárki felháborodik — egy ilyen áldatlan kedély, ily tanácstalan elme, mint a vádlotté pedig teljesen elborul, nem lát, nem hall, nem érez mást, mint azt, hogy az üzletnek vége, — vége az élet­nek. E mellett az anya is ellene van! Ez embert uralja a vészes gondolat, a napok, az éjek, a munka, az álom nem olthatják ki a setét eszmét — előkerül és öl, másként nem csele- kedhetik. A testvér nem tágít, ő sem tágíthat. így dőlt el az alternativa! Végül megjegyzi, hogy ily emberről nem mondhatni, hogy előre, higgadtan megfontolta szándékát, mert ily helyzetben a lélek nyugalmáról szó sem lehet. Kéri a bíróságot, hogy a fentebbi lélektani szempontoknak figyelembe vé­tele mellett, hozza meg ítéletét. A törvényszék, mint előre látni lehetett, vád­lottnak halál ítéletét hirdeté ki Vádlott felebbezett, mert mint mondá „a madár is szereti életét.“ A törvényszék határozata folytán az iratok hivatalból is a másodbirósághoz felterjesztettek. így ért véget az első forum előtt ezen érde­kes bünper, melynek ismertetésével a t. olvasó közönséget fárasztani merész valék. Fogadja tek. szerkesztő ur stb.-y­KÜLÖNFÉLÉK, Vj szerkezetű katonapuskák A franczia hadügymninisteriumnak nemrég egy uj fajta pus­kát mutattak be, mely ismét lényeges haladást képvisel a gyilkos szerszámok történetében. Ezzel az uj fegyverrel ugyanis egy perez alatt 80 embert lehet ledurrantani egymás után; 30-szor lehet lőni vele perczenkint! A legérdekesebb az, hogy ezt a gyilkos fegyvert nem valami marcona, véres csaták­kal álmodó katona találta ki, hanem egy — pap. Párisi katonai körökben azt hiszik, hogy a minis- terium elfogadja az uj fegyvert, mert Frebault tábornok, ki e tekiutben szaktekintély, igen mele­gen ajánlja. Az uj puskákat „mitrailleusi-fegyverek“- nek hívják. (Felfordult világ.) Sárgaláz Balmácziában. Zárából e hó 19-ről azt írják, hogy az úgynevezett nagy szigeten (Dugi Ótok) nemrég egy ember sárgalázban hunyt el. Azok közül, kik ez emberrel beteg korában érint­keztek, tizenketten estek ugyauabba a bajba s ezek közül hatan meg is haltak, Kulyakiállítás Bécsben A bécsi lapok diadal­lal hirdetik, hogy a világ leghíresebb kutyái mind odagyülekeznek. Németország különösen szépen lesz képviselve a kiállításon. Ott lesz a legszebb német eb, „IV. Hector“, mely Kramer-Drubeck tulajdona s tízezer márka értékű; emellett „Marshal Prim“ lesz a legszebbik, értéke tízezer foriut, s mely An­golországban már tizenkétszer nyert első díjat. Ott lesz egy „Sordon Satter* nevű többször jutalmazott kutya — és egy „Besz“ nevű nőstény eb, mely oly szép, hogy — mint egy bécsi lap lelkes újdondásza felkiált — festeni sem lehet szebbet! IRODALMUNK, A „Magyarország“ havi folyóirat most meg­jelent márcziusi füzetével befejezte első félévi pálya­futását. A tapintatos körültekintéssel szerkesztett folyóiratnak a folyamatban levő magyarosodási moz­galom élesztésében jelentékeny része vau, s már csak ezért is támogatásra méltó. De figyelmet ér­demel az, mint a magyarosodási mozgalmak törté­netének okmánytára is, s ép ezért kívánatos, hogy kö?- és magánkönyvtáraink, egyletek, társulatok és különösen a kaszinók mentül több példányban meg­őrizzék az utókornak, mert a magyarosodás törté­nete van összegyűjtve benne. Előfizetési ára negyed­évre csak 1 frt. A már megjelent félévi folyam 2 írtért szintén megrendlbető a kiadóhivatalban, Bu­dapesten, Sáudor-utcza 12. szám. Takarékpénztáraink szervezéséről nagyérdekü czikksorozatot indított meg Dr. Gerlóczy Gyula műegyetemi tanár a t Gazdasági mérnök‘ czimü mezőgazdasági és műszaki hetilap legutóbbi számá­ban Az eddig megjelent első közlemény a takarék- pénztárak valódi czéljának rövid jellemzése után is­merteti a külföldi takarékpénztárakat s azok szer­vezetére nézve igen érdekes adatokat közöl. Ugyan e számban veszi kezdetét a világhírű angol kir. gaz­dasági egyesület történetének ismertetése, a mely gazdasági egyesületeink szervezéséhez több érdekes anyagot nyújthat. Az uj-zelandi malomipar ismer­tetése után közli e lap egy gazdasági szeszgyár részletes rajzait és ismertetését, úgyszintén a Berlier- féle legczélszerübb rendszer leírását a városok csa­tornázásáról, kapcsolatban a Berlier-féle szivattyú rajzával. Végül egy igen érdekes czikk a jég és hideg víznek a tejgazdaságban való alkalmazását tárgyalja igen nagy alapossággal. — A megelőző számban a többi közt Bobula János fővárosi elő­kelő építész a színházakról és a hazai szakerők pártolásáról értekezik egy igen érdekes és figye­lemre méltó czikkben; egy hoszszabb czikk a len termesztését és előkészítését, egy másik a szaba­dalmi ügyek reformját tárgyalja igen beható rész­letességgel! Bodola Lajos főmérnök ismerteti a pék- lai öntöző és rizs-termelő telep 1882. évi eredmé­nyét; ugyan e számban több képben be van mu­tatva egy egyszerű és csinos nyaraló, továbbá egy uj szerkezetű vasúti sorompó és jelzőkészülék, vé­gül képekkel is illusztrálva ismertetve vannak, a szőlőtő gomba-betegségei. — A találmányok rova­tából kiemeljük a következőket: Sodronykötélre be­rendezett közúti vasút (1 ábr.) Uj burgonya-mosó gép (1 ábr.) Újítás a vizi kerekeken (1 ábr.) Palaczk- tisztitó (1 ábr ) Lámpa fényverő (1 ábr.) Burgonya­ásó gép (1 ábr.) stb. — L vegyes közlemények, a kérdések és felvilágosítások, valamint a vállalatok rovata szintén minden számban tele van érdekes­nél érdekesebb közleményekkel. A „Gazdasági Mér­nök* megjelenik minden héten igen díszesen kiál­lítva s képekkel és szakszerű rajzokkal gazdagon illusztrálva. Előfizetési ára: egész évre 10 frt; fél évre 5 frt; negyedévre 2 frt 50 kr. Előfizetéseket még ez év elejétől kezdve is folyvást elfogad a ki- adóhivatal (Budapest, Csillag-utcza 8. sz. a.) A Mulattató Zsebkönyvtárnak előre jelzett, 19, 20 számú füzete, mely Gróf Uvadányi József lovasgeneralis hírneves Kontó Pálját közli, már meg­jelent, s a szerkesztőségünkbe is megküldött mü­vet örömmel üdvözöljük, mert olyan hiányt pótol, amit az irodalom kedvelői már régóta érzékenyen éreznek. Gvadányi Kontó Páljából mindössze igen kevés példány maradt főn s igy a ritka köny újabb kiadása az irodalomnak csak jó szolgálatot teljesít. A csinosan kiállított füzet az eredeti kiadás zama­tos nyelvén mit sem módosít, sőt még az eredeti orthographián sem változtat, hogy annál inkább él­vezhető legyen a maga eredeti sajátságaiban. Az első nagyobbszabásu verses magyar humorisztikus elbeszélést őszintén ajánlhatjuk olvasóink szives figyelmébe. — A kiváló becsű vállalat szerkesztője Dr. Kőrösy László s kiadója a Buzárovits-féle könyvkiadóság Esztergomban. Pozsonyban, Stampfel Károly udvari könyv- kereskedésében „Magyar Helikon“ czimü irodalmi vállalat indult meg, mely magyar jeles irók, tudó­sok művészek s államférfiak életrajzát közli. Neve­zett Helikonban eddig a következő életrajzok jelen­tek meg képekkel díszítve: I. füzet Toldy Ferencz, dr. Zólyomi Lajostól. II. füzet Vörösmarty Mihály, dr. Zólyómi Lajostól, III. füzet Dugonics András, Endrődi Sándortól, IV. füzet Kölcsey Ferencz, End- rődi Sándortól, V., VI., VII. és VIII. füzet Petőfi Sándor, dr. Vutkovich Sándortól. Stanley H. M. „Utazásom Közép Qáfriká- ban’1, czimü világhírű műve immár a magyar kia­dásban is elérte a 23-ik füzetet. Előttünk most a legutóbbi 6 füzet (18—23) fekszik és valóban gyö­nyörrel lapozzuk a komoly tudományos útleírások e remekét. Az e füzetekben megkezdett második kötettel az emberfeletti erővel küzdő világhírű utazó vezetése mellett eljutottunk a szép Uyagoma völ­gyig, hol csakis az eredetiségében feltűnő természet lehet szebb, mint a kép, mit Stanley erről nyújt. Szívesen kisérjük őt tovább is. Vele együtt borza­dunk Afrika réme megjelenésénél, vele együtt bú­sulunk, a mint Uzsidzsiba elérkezve, csak szomorú emlékeket jegyezhetünk fel. Mily érdekes a Tanga- rika legenda, mely a hasonnevű tó eredetére vonat­kozik. Mily végtelenül naivnak tűnik fel előttünk az a millió számra menő fekete embertömeg, mely ösz- tönszerüleg küzd a czivilisatió ellen, mit egyes, cul- turmissiotól áthatottak rátukmálni akarnak, nem gondolva azzal, hogy 35 foknyi melegségben megfő még az európai czivilisatió is. Mily uj szokásokkal ismerkedünk meg. Hány uj néptörzs került itt a vi­lág színpadjára, kiknek szerépléséről eddigelé fo­galmunk sem volt. — Stanley regényt ir ez utazási művében és csakugyan regényben sem lehet érde­kesebb episodokat találni. A mű kiállítása szép. A raj­zok, metszetek, pompásak és természethüek. — Kik az irodalom ez ágával szívesen foglalkoznak, öröm­mel gyűjtik össze e munka füzeteit is, mely a „Vi­lághírű utazások könyvtáráéban méltó helyet fog­lal el. Megjelenik Révai testvérek könyvkiadóhiva- talában Budapesten. — Egy-egy füzet ára 30 kr. Új zenemüvek. Táborszky és Parsch zenemű- kereskedésében Budapesten megjelent és Veszprém­ben Krausz Árminnál is kapható: „Négy magyar népdal“. 1. Hol a Tisza vize... 2. Ne hidd, ne hidd! 3. Nem nézek én... 4. Virágos fán... Énekhangra zongorakisérettel vagy zongorára külön szerzé Varga József. Ára 80 kr. — 1883-iki j ogász-csá rá ás, eredeti magyar, zongorára szerzé Berkes Lajos. Ára I frt. Megjelent az „Őnügyvéá‘ czimü mű 20-ik füzete. Irta Kuorr Álajos. Kiadja ifj. N a g e 1 011 o Budapesten, a nemzeti színház ,bérházában. E füzet­ben a szerző a váltói peren kívüli, kereskedelmi peren kívüli eljárások szabályait, a kereskedelmi ezég be­jegyzésének módját, közli az értékpapírok megsem­misítése körüli eljárásnak és az értékpapírok elévü­lésének szabályait. Ezek után áttér a büntető eljá­rásra; ismerteti a büntető bíróságokat, azok hatás­körét, és a bírói illetőséget, tárgyalja a büntető el­járások különböző nemeit, nevezetesen büntettek és a kir. törvényszékekhez utalt vétségek körüli ejlá- rást, a kir. járásbíróságokhoz utalt vétségek és ki­hágások körüli eljárást és a közigazgatási hatósá­gokhoz utalt kihágások körüli eljárás szabályait, végre értekezik a jövedéki kihágások körüli eljárás­ról, és ezután megkezdi a sajtóügyi eljárás ismer­tetését! Ezen igen érdekes füzet ára 30 kr. Uj könyvek. A Franklin-Társulat kiadásában Budapesten, újabban megjelentek: A közhasznú családi könyvtár 24., 25. füzete. Ára füzetenként 40 kr. 24. füzet. A művészet a házban. Falke mun­kája után irta K. Beniczky Irma. 25. f. A leány érzelemvilága. Irta K. Beniczky Irma. — Olcsó könyvtár 147—155. füzete. 147. f. Gozlau Leo: Három ara egy koronára. Beszély. Francziából for­dította Sz. E., ára 20 kr. 148. f. Suonio: A hold regéi. Finnből fordította Vikár Béla, ára 20 kr. 149. f. Orosz beszélyek. írták Puskin S., Gogoly Miklós, Krylov 1., Dosztojevszky T. és Turgenyev. Oroszból fordította Csopey László, ára 80 kr. 150. f. Fáy Audrás: Erzelgés és világ folyása. Beszély levelekben. Harmadik kiadás, ára 30 kr. 151. f. Lever Károly: Viharban. Regény. Angolból fordí­totta György Aladár, ára 60 kr. 152. f. Legouvé Ernő: Beatrix vagy a színművészet istennője, iázin- mű öt felvonásban, ára 40 kr. 153. f. Csiky Ger­gely : Az első és a második. Elbeszélés, ára 30 kr. 154. f. Malot Hector: Pompon. Regény. Francziá­ból fordította Sz. E., ára 80 kr. 155. f. Bérezik Árpád: Az igmándi kispap. Népszínmű három fel­vonásban, ára 30 kr. Szinnyei József Dr.: A magyar nyelv rokonai. A nagy közönség számára, ára 30 kr. A , Regény világ“, e kitűnő szépirodalmi folyó­irat, hozzánk beküldött legutóbbi 6 füzetével (16—21) ismét egész halmazát nyújtja az egyaránt szép, érde­kes, válogatott és elsőrendű irók tollából eredő olvas­mányoknak. Jókai dMór neve elég arra, hogy a„Min­den poklokon keresztül“ ez. regényének minden egyes folytatását, mely figyelmünket leköti és zavar­talan gyöuyört okoz, lázas kíváncsisággal várjuk. A regényirodalom koszoruzott nagy mestere a történe­lem félig homályba burkolt világból is oly szép képe­ket hoz napfényre, hogy azok a mese fonalán egy­másba fűzve, valóságos gyöngysort képeznek eddigefé is. tBeniczkyné ‘Bajza Lenke a,,Tévesztett utakbaa*

Next

/
Oldalképek
Tartalom