Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1883 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1883-11-04 / 44. szám
[X. évfolyam. 1§83, 44-IIe §zánt. Veszprém^ november 4. Megjelen e lap a „HIVATALOS ÉRTESÍTŐ‘‘-vel ‘ együtt minden vasárnap reggel. Rendkívüli esetekben kü- lönlap adatik ki. — Előfizetési ár mindkét lapra: negyedévre 1 írt 50 kr. ; félévre 3 fit; egész évre 6 frt. Egyes példányok ára 15 kr. — Hirdetések díja: egy hasábos petitsor tere 6 kr.; nyilttérben 20 kr.; minden beigtatásért külön 30 kr. állami bélyegilleték fizetendő. Kiadóhivatal: Krausz A. könyvkereskedése Veszprémben. Ide küldendő minden előfizetés, hirdetés, melléklet s reclamátió. VESZPRÉM közgazdasági-, társadalmi-, helyi- s általános érdekű MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY. Magácvltáknak s személyes jellegű támadásoknak a lap keretében hely nem adatik. Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Névtelen közlemények csak akkor vétethetnek figyelembe, ha valódiságuk iránt bizonyíték szereztetett be. — Bérmentetlen leveleket a szerkesztőség csak ismert munkatársaktól fogad el. Szerkesztőségi iroda: Vár i. sz. a. — Ide czimzeudo a lap szellemi részét illető minden közlemény. ■T-rr» ■ __s_uü---------------!-----------------j-------------- ~_jT " ~L ______ i veszprémi kath. fögymnasium. A veszprémi róm. kath. gymnasiumi izottság helybeli fogymnasiumunk hetedik ä nyolezadik osztályának felállíthatása vé- ett a legújabb segély gyűjtést városunkban leginditván, először is oda fordult, hová város polgársága minden üdvös vállalatban teljes bizalommal és eredménydús ikerrel szokott folyamodni értve a vesz- rémi róm. katli. főpapságot, melynek min- en erkölcsi szépre és jóra szives áldozat- észségét magasztos szent hivatása sugalja s ápolja, miként azt jelenleg is főgymna- iumunk végleges megalapításához ismételve ílajáulott kegyadományaival nagylelkűen ebizonyította. Legyenek ama kegyes adományok leg- álásabb elismerésünk mellett a következő íélyen tisztelt névsor szerint e helyen is yilvánosan megörökítve: Kovács Zsigmond püspök 5000 frt. Tarányi Ferencz kanonok 1000 77 Forintos István kanonok 500 77 Kemenes Ferencz kanonok 500 77 Tallián Lázár kanonok 600 77 Devics József kanonok 100 77 Vogronics Antal kanonok 200 ?? Jánosy Ágoston kanonok 100 frt. e sorok kíséretében: évenkint, mig Isten életemnek kedvei és mig annak idejében a\ annak megfelelő alapot le- tehetem. Dr. Palotay Ferencz kanonok 300 frt. Bezerédj Miklós nagyprépost e{er fo- intos államkötvényt, melynek száma: 46326. íl „Veszprém“ tárczája. MOHÁCSI TEMETÉS Jer oh magyar! jajgass velem, Ha hallod a csatát, Mely eltemette egy napon A szép magyar hazát, Kik a hazáért vívtanak, Testök sirt nem talál, Fölöttük zord halál után Dúl rettentőbb halál. Hét főpap, hatszáz főnemes Testén foly vérözön, Király és húszezer vitéz Nyög ott a vérrögön. Hamvadnak ők a vérmezőn, Az elhullt bajnokok, Siró szellőkkel tűnnek el Fölöttük sok napok. Egy nő, ki a vészek között Él, nem rettegve még, Kiben kiolthatatlanúl A hon szerelme ég — Négyszáz sírásóval megáll Tépett hullák között, Perényi Imre özvegye Földig gyászt öltözött, Sír szive, lelke, mint szeme; A kinzó fájdalom S bánat miatt, hogy özvegy és Hazája sirhalom. „Nap ! mely élők, holtak fölött Ragyogsz, éjfél setét Borúval fedd el képedet Imént elősorolt és már előbb ugyanezen czélra szentelt adományaival a mélyen tisztelt főpapság városunk felsőbb nevelésügyének előmozdításában oly emléket állított magának, mely előtt a hálás utókor is mindig tisztelettel fog meghajolni! Rutlner Sándor, a róm. kath. gymnasiumi bizottság elnöke. Mi újság a nagy világban? Kálnoky külügyminiszter fontos nyilatkozatot tett a magyar delegatin előtt. Azt mondta ugyanis, hogy Monarchiánk egy Orosz támadás esetében nem lesz egyedül. E mondásával beigazolta a különben régen tudott titkot, hogy a Balkán félszigeten Oroszhon és Ausztria-Magyarország vetélytársak, s előbb- utóbb e két állam között kenyértörésre kerül a dolog. így magyarázza azt valamennyi lap, daczára annak, hogy a miniszter az osztrák delegáczióban szavainak félreértéséről beszélt. aMúktár pasa berlini küldetésének inditó okát maga árulta el. Egy angol hírlapíró előtt ekként nyilatkozott: tisztelje Anglia úgy a törökség jogait, mint Németország, s akkor nem lesz szükség Berlinbe ellátogatni. Más szóval Törökország hajlandó a középeurópai szövetséghez csatlakozni. OA berlini állam kancellária politikai súlya még Bulgáriában is érezhető. A fiatal fejedelem elcsapta orosz tábornokait és szélnek eresztette 185 tisztjét. Nem szenvedi tovább az orosz gyámnok- ságot és független Bulgáriát és szabad cselekvést kíván magának. A czár unokaöcscsének e bátor feliépe nagy boszuságot keltett Pétervárott. cA nihilisták egy idő óta újra tevékenyek. Pétervárott fenyegető proklamácziót ragasztottak ki, melyben a czárt a hivatalnokok kegyetlenségeire és zsarolásaira figyelmeztetik. Alkotmányt és képviseletet kérnek a nép számára. Tolstoj ezek daczára fölöslegesnek mondta a reformokat, mi a czárt megnyugtatta. CA francija kamarában hevesen támadták meg a külügyminisztert tonkingi kudarcza miatt. A miniszter kicsinyelte az indiai báboru eshetőségeit, most meg Francziaország egy csinai háborúval áll szemben, mely a csatatér távolsága, az angolok áskálódásai és China hatalma miatt könnyen végveszélyessé válbatik az ázsiai gyarmatokra. A kamara mindazáltal tudomásul vette a miniszter válaszát. Fényed láng tengerét, Gyászolj fent égi útadón E földi gyász felett, Borits a gyilkosokra éjt, Gyászold e nemzetet.“ Szólt s a bú záporral mosá A holtak közt szemét, Felette bánatéj lebeg Mint gyásza oly setét, Négyszáz sírásó most kapát Vág a vérrög közé, Köztük parancsot osztogat A nagy Perényiné. Fölnyilaak sorban a sírok Fogadni hősöket, S a véres hantok elfedik Megroncsolt testöket, Ott áll dicső Perényiné Egy angyal megjelen, Áldást mond és áldása zeng Folyvást e szent helyen, És a megáldott sírokat Elhagyja könyesen, Emléke él örökre, tói Időn, enyészeten. — A föld, hol ennyi nép lehunyt, Átkot kér szüntelen, A tar mintegy Iakolva áll A végső perczeken. — Honom leánya 1 hogy ha lépsz Mohács bús halmára, Borulj le ott a puszta föld Pusztább sirhautira. Vas Gereben sírja Rács, 1883. dkK végén. Á magyar közönség tudomására kiváuom ezennel hozni, hogy az évek bosszú során át keresett sírt, — mely a nemzeti irodalom egyik legkimagaslóbb képviselőjének porladó tetemeit toglalja magában — hála Istenek, megtalálnom sikerült. Vas Gereben (Dpdákovics József) Bécsben a währ in gi temetőben fekszik és ha a sírt meg is találtam, legyen szabad előre is kijelentenem, hogy bizony még sokáig tartott volna a sir feltalálása, ha a szerencsés véletlen egy önzetlen, derék magyar polgárral össze nem vezet, ki magyaros szívélyességgel mutatta meg az utat, melyen haladjak, ha gyorsau akarok czélt érni, — és ezen derek magyar ember Steiner Hugó műépítész ur Decs- ben (lakik: II. Kaiser Josefstrasse 37. sz. a.) És nem hangzott el a pusztában felhívásom a „Zalai Közlöny* f. évi 78-ik számában; mert Dr.. Ttáli Béla ur volt szives felvilágosítást nyújtani a .Veszprém“ f. évi 40 ik számában. ‘Dr. Horváth oAntal ügyvéd ur Nagy-Kanizsán ezután levelével szerencséltetett meg, mig maga Lévay Imre ur minden mozzanatról értesíteni szíveskedett és a sok oldalon meleg és gyors támogatás tetemesen mozditá elő, eleinte nagyon is fáradságosnak látszó kutatásomat. Mint már e lapok 41-ik számában jelentém első utam Nordmann János úrhoz a „Concordia* bécsi irói-egylet érdemdús elnökéhez vezetett, ki meleg támogatását helyezte kilátásba: azonban a forró óhaj és akarat meddő maradt, minthogy másodszori látogatásomnál Nordmann ur kijelenté, hogy a „Concordiában“ Vas Gereben nevére nem bír akadni! Ismét várnom kellett. Október 16-án kaptam Lévay Imre úr szívességéből a „'Budapesti Hírlap“ +. hó 15-iki számát, mely Vas Gerebenről bó'vebb felvilágosítást nyújtott Ennek folytán még az nap (16-án) a bécsi rendőrség központi irodájával érintkezésbe bocsájt- koztam és estéig sikerült kipuhatolnom Steiner mű építész ur czimét. Félre téve minden etiquette-t még azon este Steiner úrnál tiszteletemet tettem és tőle tudtam meg a valót hogy ő nemcsak azt tudja, hogy Vas Gereben a währingi temetőben fekszik, hanem mint ereklyét őrzi a boldogult iró érczkoporsójának a kulcsát. Persze a sir közelebbi megjelelését csak később tudhattam meg, és f. hó 25-én magam kocsiztam ki a sirkertbe, kezemben volt a Steiner úrtól nyert sir száma és megnéztem, ha ez a valóval megegyez-e; mert Steiner ur segéde által és nem személyesen szerezte meg a számot. F. hó 25-én d. e. 10 órakor a nagy iró sírjánál voltam. Midőn Vas Gereben után tudakozódtam a sirkerti irodában, az ott levő tisztviselő e szavakkal felelt ; „oAha das ist der ungarische Dichter!“ Istenem! Mennyire ismerhették Bécsben is Emelje szíved érzetét A nagy hölgy szelleme, Viruljon hü emlőiden A nemzet élete. — Oh ég! ihlesd meg szép honom Leányinak szivét, Hogy lásson még, ha vész üvölt, Több nagy Perényinét !! SZŰCS DÁNIEL. A rózsák története. Irta: Veress Ferencz. Kezdettől fogva talán minden ismertebb növény és virág között a rózsa vala az, melyben az ember legtöbb gyönyörűséget talált. Már évezerek- kel ezelőtt gondozásban részesült, korunkban pedig divatvirág, s földünkön minden művelt népnek ked- vencze. S nem méltán-e? — midőn alakjára, színére, szépségére és illatára nincsen oly .virág, mely megközelíthetné. „Ez az, mely sir és nevet felénk egyszerre, örömet és fájdalmat látunk érzelmeink szerint benne.“ Éppen mint 2000 évnél is előbb, midőn a görög költőnő Sappho megpillantván a föld ez ékességét, — a növények fényét, a virágok szemét, jelképét a szerelemnek és Apbro- dytnak, ki mindig rózsás ajakkal beszél, — elbájol- tan a virágok királynéjának emelé — úgy uralkodik ma is, még sokkal nagyobb pompájában minden testvérei felett; és mint Anakreon idejében, minden nép költőit lelkesíti magasztos énekeikben. A rózsát mint istenek és emberek kedvenczét találjuk az ősidőkben kapcsolatosan a hitvallásokkal s az istenek tiszteletével; és valamint a braminok- nál, úgy az ismertebb művelt népek, különösen a görögök mint különböző istenségek jelvényeit attribútumait, tüntetik élőnkbe. Vas Gerebent, ha már ilyen alsóbb rangú tisztviselők is ismerték nevét! Felütötte a naplót, merev ujjával odamutatott a lapra is — — — szégyeneljem talán bevallani, hogy köny, a fájdalom könye tódult szemembe midőn a hideg, érzéketlen lapról olvastam le, hogy a magyarok legnagyobb Íróinak egyike nem nyugszik saját sírjában, hanem harminczkilencz társával aluszsza örök álmát egy közös sírban I Tehát negyvenen vannak egy sírban / Megvallom, leverteu közeledtem a sirhoz, mely közel a temető bejáratánál fekszik. A tisztviselő odakisért az 1233 számú csoport-, illetve közös sirhoz. Kik azok, kik nagy írónkkal együtt egy és ugyanazon hant alatt pihennek V nem egy az utczasarkon összerogyott koldus-e avagy egy fegybázra Ítélt rab, avagy talán más olyan individuum a társa, aki már életében taszít- tatott ki az emberi társadalomból? Ki tudna erre biztos választ adni? Különben, a síron túl nincs köztünk különbség! Igaz! De melyik magyar ember keblét nem fogja elszoritaui a fájdalom, kinek szemeiből nem fog köuyet facsarni a jelen tudata, — midőn ugyan Vas Gereben bizony nyal megérdemelte volna, hogy méltóbb helyen albassa őrök álmát, hogy egyedül saját sirjában pihenhessen .... Rögtön tisztában voltam azzal, hogy Vas Gerebent nem a „Concordia“ temettette elf mert a .Concordia“ saját sírjába temettette volna. Vas Gereben a temetkezési napló szerint (ezt én magam Írtam ki onnét) 1871. évi május hó 27-én balt meg és 29-én temették el. A sirban, melyben Vas Gereben fekszik, úgy vannak a holtak rétegekbe osztva, hogy Vas Gereben felett még 7 (hót) halott fekszik. Fenntartom magamnak a jogot Vas Gerebenről jövőre egy czikket irni, melyben a temetkezési körülményekről, egy t'elállítaadá emlókszoborról avagy sírkőről, ugyszinte a tetem exhumirozásáröl és egy más sirban leendő elhelyezéséről fogok irni. Erről most azért nem irok; mert ez ügyben még többrendbeli lépéseket kell tennem. De mostani illetve eddigi tudakozódásaim eredménye azon — fájdalom — nagyon szomorú való, hogy eddig az exbumirozásról avagy egy sírkő felállításáról szó sem lehet, ennek kivitele — amint a dolog most áll — majdnem lehetetlen! Csak egy uton-módon lehetséges; de erről jövőre irok. Szavamat kellett adnom ideiglenesen hallgatni! Bécsbe visszatérve azon nap (25-én) délután 1 órakor harmadszor voltam Nordmann urnái, ki biztonsággal tudatta velem, hogy Vas Gerebent nem a .Concordia“ temettette el; mert Vas Gereben a „Concordia“ névsorába nincs beírva és nem is volt tagja. De nem is lehetett: mert a „Concordia“ akkori alapszabályai szerint csak úgy lehetett valamely iró vagy költő egyleti tag, ha legalább is két évig Bécsben lakott, — Vas Gereben pedig tudvalevőleg csak rövid ideig volt Bécsben. Folyó hó 21-én (vasárnap) délelőtt másodszor Az indusok szerint a bőség istennője „Lakschmi“ és bázastársa „Wischnu“ 108 nagyobb s 1008 kisebb szirmú rózsában van. A régi görögöknél a rózsa a szerelem istene Eros koszorúja vala; továbbá a szépség istennője Apbrodyt, Hebe, a grá- cziák s mások jelképe vala, a szépségnek és ártatlanságnak szentelve, s hol egyes szálokkal, majd pedig tüzérekkel diszitették föl az istenek szobrait. A rózsa és színe előállásáról a népek mondái s mythoiogiái nagyon gazdagok, hogy e virág többi fajrokona íeletti megható szépségénél fogva nem egyszerre keletkezhetett azokkal, Hanem egyenesen az istenektől származott. íme néhány a régi belien és más régi népek mondáiból: Egyik szerint a virágok királynéja a fényes nappalba lassan feloszlott első bajnalpirban maradt földünkön az égből .... Anakreon szerint — ki Krisztus urunk előtt 500 évvel élt — a szépség istennőjével született egyszerre a tenger babjaiból. Es midőn Aphrodyt istennő a magasból megpillantotta, annak szépségétől elragadtatva megrezzent s a kezében tartott nectárból arra locscsantott s ettől nyerte bűbájos édes illatát. Más mythos szerint pedig a rózsát Flóra istennő teremtette volna, Eros rálövelt nyílvesszőjéből, kinek iránta való bő szerelmét előbb megvetette, mely fájdalmasan találta s szerelme később lángra lobbant, de Eros mellőzvén őt, sóvárgása gyötrelmeiből származott e szép virág, mely bűbájos szépségével és tüskéjével sir és nevet. Ekkor Erőst hivná, de szűzies félénk remegésében az eiső E szótag híjával „Ros*-t hangoztat halkan, melyre nyomban halvány pírban borult el, midőn a szép liget bájos virágai őt, mint úján született rózsát üdvözölték. Legtöbb monda szerint a rózsa eredetileg f§ máim _i
