Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1883 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1883-12-23 / 51. szám
be a vallásos kebleket, s megnyitod a hívők lelki szemeit, felemelve őket a Magasságbelihez, hogy az egek belsejét, haláluk utáni hazájukat, — az isten országát megtekinthessék, ahol nincs nemzetiség és fejedelem, ki a nemzetiséget eszközül használja földi czéljaira, — eltévesztve az égit, és megyen a ragyogásból a sötétségbe, — akiket pedig sötétségben tartott, azok mennek a sötétségből a ragyogásba ! Egy fővárosi életképet akarok röviden leírni a t. olvasónak, melyből kitűnik, hogy a karácsony szent ünnepe még a gonoszokra is áldást hozó. — Egy szerencsétlen apa, ki szerető nejét és egy kedves csacsogó fiúcskáját már nem volt képes saját szorgalmából a hideg tél közepette kereset-hiányában eltartani. Az az iszonyú, rémes szörnyeteg : az éhség végre egy Ízben eltántorította őt, rablásra kényszerité, s el kelle hagynia azokat, kiket kiválóan s oly nagyon szeretett. Mint rablót, az igazság keze utoléré, elfogták, börtönbe vetették és mig elzárva volt, neje meghalt, kis fia ,pedig a nagy világban elhagyatottság s nyomorban ten- geté életét. Evek múltak s az atya kiszabadult börtönéből, keresve kérésé családját, de ezekről egyebet nem hallott, mint hogy neje meghalt, fia pedig eltűnt. Kesergett a lélekben is megtört atya, s elment egy vendéglőbe, hol a karácsonyi éjféli misére szóló harangszót bevárandó, a templomba szándékozott menni. Amint ott néhány perczig magában töprenkedve időzött, egy gyermeksereg lépett be az ivóba s elkezdének énekelni; — közülök az egyik fiú szomorú hangon szóló éneklé el a kis Jézus jászolát dicsőítő dallamot. Az apa, kit Vári Jánosnak hívtak, mozdulatlanul, s könnyes szemmel hallgatta az alkalmi zsolozsmát. A fiú hangja őt figyelmessé tette és midőn a fiuk eltávoztak, utánnuk ment s kéré a kis énekest, hogy jönne vele vissza, ki is hajlandónak mutatkozott és vele visszatért a vendéglőbe. A rongyos, sápadt és vézna 7—8 éves kis fiút melléje ülteté és kérdé: hogy hívnak ? Vári Jóskának. Hol van édes anyád? Az régen meghalt, mondá fuldokló hangon és könytelt szemekkel a kis fiú. Hát édes apád hol van ? Az én apámat elkísérték és becsukták a börtönbe. tr O az, dünnyögé az apa s megölelé szeretett fiát és mondá: hogy apád már szabad és az pedig én vagyok, te meg vagy az én elveszettnek vélt kedves Jóskám. Ezután a legnagyobb gyöngédséggel, ahogy csak egy szülő képes, csókolá és öleié gyermekét. A vendégek ezt látva, azt hitték, hogy az egésznapi ivás zavarta meg Vári Jánosnak fejét, hogy ezt a koldus gyermeket úgy simogatja és csókokkal halmozza. — Kérdé is tőle a vendéglős, hogy hol vette ezt a porontyot? — A kis Jézustól kaptam karácsonyi ajándékul, — ki nem csak a jókról, de a gonoszokról is megemlékezik. Lássa úgymond: ezt a gyereket már a főváros minden zugában kerestem és érte a vidéket is bejártam s nem tudtam őt megtalálni! a kis Jézus adta nekem vissza. Becsületes ember akarok lenni s azt akarom, hogy e fiúból nálamuál becsületesebb ember legyen. Elmentek együtt az éjféli szt. misére és hálát adtak a kis Jézusnak eme miudeuik részére nyújtott karácsonyi ajándékért. Vári Jánosnak a kis Jézus ma boldogabb karácsony estét csinált, mint sokaknak, mert megtalálta fiát és vissza vezeté őt is a becsület útjára. A kis fiú is áldja a karácsonyi kis Jézust, ki visszaadta neki édes atyját. — Legyen mindnyájunknak boldog karácsony estéje ! Bauer Ferenc Mi újság a nagy világban? cd horvát tartomány-gyűlésen a radikálisok újabb botrányt csináltak. Philepics Carlopago képviselője valami féle indítványt tett. Hrvat elnök kijelentette, hogy nem igazolt képviselő indítványt nem tehet. Erre a radikálisok tombolni kezdtek dühökben és Starcsevics legazemberezte a nemzeti pártot s az elnököt. Zorics u. e. gyűlésen interpellálta a bánt felirat nélküli czimerek ügyében. A német trónörökös meglátogatta a pápát s félóránál tovább időzött a Vatikánban. A látogatást Jakobini bibornok viszonozta. E históriai tényt commentálják most a német és olasz lapok. Bizonyos, hogy Németország leendő császára nem puszta udvariasságból kereste föl a pápát. cd tonkingi háború megkezdődött! Courbet tb. megindította hadtesteit és Son-Tayt elfoglalta. A franczia vizeken 33 hajó készen áll a támadásra. Czeng márki csinai követ békealkudozásokról beszél ugyan Párizsban, ez azonban csinai ámítgatás, mire Ferry rá sem hederít. A kért hitel folyóvá tétetett. cd{ amerikai írek O’Donell kivégeztetése miatt avval fenyegetőznek, hogy torpedókkal megsemmisítik az angol hajókat, légberöpítik Londont s kivégzik az ítélő bírákat. Parnell írvezető nem rég 400,000 íorint ajándékot kapott az írektől. A nemzeti ajándék átnyujtása kínos benyomást tett Londonban. Parnell hangsúlyozta, hogy edzeni és előkészíteni kell az írnemzedékeket Anglia elleni végső harczra. A\ irriáentisták Kómában, Velenczében majdnem egyszerre tüntettek. Oberdankot éltették és szidták Ausztriát s a vele tartó olasz kormányt. Több elfogatás történt. Cd tis$a-es{lári bünpert most a kir. Ítélő tábla felülvizsgálja. Elnök: Vajkay, előadó: Szél Farkas. A tárgyalás eddigi menetéből az derült ki, hogy az elővizsgálat nem volt eléggé gondos és körültekintő. A tisztujítás. Veszprém, 1883. decz. 17. Megyénk múlt hétfőn, decz. 17-én tartott tisztújító közgyűlésén ejtette meg tisztviselőinek megválasztását. A szorongásig megtelt teremben éljenzések közt nyitotta meg b. Fiáth Ferencz főispán ur ő excellentiája a közgyűlést, felhiván a megyebizottság tagjait, hogy szokott higgadsággal és bölcseséggel intézzék el azon fontos ügyeket, melyek ma napirenden vannak. Véghely De^ső alispán tisztviselő társai nevében is megköszöni a megye bizalmát, a rábízott megyepecsétet a megyének rendelkezése alá vissza- bocsátja. Főispán úr ő excellentiája erre a közgyűlés jegyzőjéül Ányos László, tisztiügyészül pedig Plosz- szer István urakat nevezi meg. Erre következik maga a restauratió. Egyhangúlag lett Alispán: Véghely Dezső. Főjegyző: Kolosváry József. I. aljegyző: dr. Bezerédj Viktor. II. aljegyző: dr. Purgly Sándor. Tiszti ügyész: Kenessey Károly. Főszámvevő: Tóth Dániel 172 szavazattal Kasenczky János 78 szavazata ellen. Alszámvevő: Kovács Antal 133 szavazattal Bóday József 112 szavazata ellen. Arvaszéki elnök: Takács Adám. Arvaszéki ülnökök: Pongrácz Dániel, Koller Sándor, Szélessy Dániel. Arvaszéki jegyző: Szeglethy György. Gyámi nyilvántartó: Kasenczky János. Megyei pénztárnok: Kopácsy Árpád 167 szavazattal dr. Peczek Gyula 78 szavazata ellen. Főkönnyvvivő: Hecs Pál 156 szavazattal Matyók Kálmán 59 szavazata ellen. I. alkönyvvivől Matyók Kálmán. II. alkönyvvivő: Szőke Ignácz. Főorvos: dr. Kerényi Károly. Szolgabirák: Veszprémi járás: Kleczár Ferencz. Szolgabirósegéd: Pap Gyula. Járás-orvos: dr. Sándorffy Miksa 114 szavazattal dr. Perlaky József 89 szavazata ellen. Pápai járás: Horváth Lajos. Szolgabirósegéd: Ihász Sándor. Járás-orvos: Makara György ezúttal tiszteletbeli megyei főorvos is. Devecseri járás: Noszlopy Viktor. Szolgabirósegéd: Persaits Kristóf. Járás-orvos: Schultheisz Miksa. Zirczi járás: Szőnyeghy Alajos. Szolgabirósegéd: Végh István. Járás-orvos: Baumann József. Enyingi-járás: Kenessey Miklós. Szolgabirósegéd: Kányay József. Járás-orvos: Telegdy Miksa. Állatorvosok: Veszprémben: Becsák Ferencz. Pápán: Spitzer Mór. Jegyzőkönyvi elismerést szavazott a közgyűlés dr. Peczek Gyula és Tőttösy Mihály uraknak. Főispán ur ő excelllentiája tiszteletbeli tiszti ügyészszé kinevezte Koriutschoner Lipótot tiszte letbeli jegyzővé Lakat Jánost. Miután Véghely Dezső újonnan megválasztott alispán a bizalmat megköszönő szép beszédében alispáni működésének programmját kifejtette, mely éljenzéssel fogadtatott, az újonnan megválasztott megyei tisztviselők a hivatalos esküt a közgyűlés színe előtt letették. Mi szivünkből gratulálunk a megye uj tisztikarának és kívánjuk, hogy az a szent lelkesedés, mely most keblüket a megye közügyei iránt eltölti, a munka izzasztó perczeiben se hagyja el őket soha. Isten éltesse a megye derék alispánját, Véghely Dezső urat a megválasztot tisztikarral együtt! A vörös-kereszt-egylet hangversenye. Veszprém, 1883. decz. 17. Mint villanat az éjben, úgy tűnt fel társaséletünk ziláltsága közepett a veszprémi vörös-ke- reszt-egylet által múlt hétfőn este a nemzeti kaszinóban rendezett hangversenyes theaestély. Már- már elfelejtettük, hogy társaséletre alkotott lények vagyunk, és kiki rideg magányába, mint csiga a házába bevonult és másról, másokról tudni sem akart. Valami gonosz szellem lidércznyomása alatt nyögött városunk és ime egyszerre megpezsdült a vér ereinkben, felemeltük fejünket, keblünk dagadt az örömtől, hogy — embereket fogunk látni. A vörös-kereszt-egylet derék elnöknőinek Cserna Vin- czéné és Laky Kristófné ő méltóságuknak az érdeme, hogy erre alkalmat nyújtottak az által, hogy mig 2 krajczárért kávét elad, akkora zajt csap, hogy az ember szinte megsiketülhetne tőle. Áruira rettenetesen büszke és az azoknak dicséretére választott szavakat a vevőnek úgy kell fogadni, mint a szent- irásból a pap által elmondottakat. Hazudni nagyon szeret, de kész volna megölni bárkit is, ha a ha- zudozás vádjával terhelik, míg ellenben azokat, akik becsületessége mellett bizonyítanak, vagy néki más módon hízelegnek, testvéri szeretetének nyilvánításaival halmozza el és ráadásul megvendégeli a bosnyák-élet sznrogátumával a fekete kávéval. Bárhova menjen a Boszniába tévedt idegen, mindenütt fekete kávéval traktálják, csekély magammal is megtörtént, hogy egy napon tizenötször részesültem ez áldásból. A bosnyák és a török egész nap ' a fekete kávét szürcsöii; látva lomhaságukat az-ember köny- nyen hajlandó lenne elhinni, hogy ereikben nem vér, hanem fekete kávé pezseg. A török kereskedők általában gazdagabbak miut a bosnyákok, ők az egyedüliek, kik Boszniában a gabona-üzlettel foglalkoznak. Az árak szökkenése vagy csökkenéséről, daczára annak, hogy sem irm, sem olvasni nem tudnak, tehát hírlapokat kezeikhez nem vesznek, mégis pontosan vannak értesülve s csak is akkor hajlandók az eladásra, ha pénzhiányban szenveduek. Ha török jön a vevőhöz, arain mindig olcsón ad túl, de ha a vevő, áru hiányában, őt keresi fel, bármennyire leleményes legyen j is, mégis drágán meg fogja fizetni, a mit vásárol. Pénzre a tőröknek gyakran van szüksége, mert vagyona leginkább a házak és földekbe van temetve, ' igy Bjelinábau is csak egy török van, uévleg Ib- rauim bég, Kinek óriási egyéb vagyonún kívül, lőQüOO sárga csikója vau. Ha pénzük nincs is mindig, de felesége némelyiknek öt-hat is, kik közül azonban soha egyet sem látni a férjjel az utczán. A férjtől mindent kérdezhetsz, csak felesége után ne tudakozódjál, mert akkor vége szakad a legbensőbb barátságnak is. Az imént említett Ibrahim béggel nékem is meggyűlt a bajom, midőn rósz tréfából arra kértem, mutassa meg nékem legfiatalabb feleségét és o a feleség helyett a nyakát ígérte oda. Szives ajánlatát a legnagyobb tisztelettel visszautasítottam, mert nyakával nem tudtam volna mit elkezdeni, de feleségét sem kértem többet, mert megtudtam, hogy nem a legkedvesebb valami, török asszonyokkal megismerkedni. Ad vocem! Török asszonyok! Drága emlék- teket nem fogom egyhamar feledni, hős tetteteket im megörökítem. Dolgom akadt egy bosnyák kereskedőnél, kinek üzlete azonban ismeretlen volt előttem s csak azok nyomán kellett járnom, kik a könnyebb megtalálás végett útbaigazítottak. Megmutatták uéhányau, hova kell bemennem és én a szerencsétlen véletlen folytán a keresettnek előtte lévő házba tévedtem, hova beljebb minden elő- és utógoudolás néikűl folytattam utamat addig, mig egy vén, éppen kávét őrlő török asszony, kinek Hebe már tán 70 éve, hogy hátat fordított, „noli me tangere8-t nem kiáltott. Láttam, mint födi be arczát, mint hadonáz kezeivel, mint igyekszik előlem menekülni, de én az egészet bolond tréfának tekintve, utamban nem engedvén magam fennakasztani. Beljebb mentem, s óh fátum! majd össsze- estem, nem tudva hova magyarázni 5 nő torkélesítő jajveszéklését. Azt hittem az őrültek házában vagyok. Kezdetben nem tudtam, maradjak vagy szaladjak, de mikor a nők mindegyike dorongot ragadott, kezdtem az ajtót keresni, mert megértettem a játékot. Óh szent, végem van! — kiáltám rémületemben — 5 szál, dorongokkal felvértezett, szoknyás katona a török ármádiából! No már tiszteletbecsület a török magyar barátságnak, de az ilyen vendégszeretetből többet nem kérek, bárkinek fájjon a foga rá. Alig szabadultam ki a veszedelmes helyzetből, már is másikba estem. Szégyen gyalázat, hogy Boszniában az emberek élete oly kevés biztonságban van. Az őrültek, még pedig a veszedelmesen őrültek csak úgy járják be szabadon az utczákat, mint bárki más és félemlítik a járó-kelőket borzalmas teketóriáikkal. Én majdnem áldozata lettem egy ilyen őrült szenvelgéseinek és csak egy szerencsés ugrásnak köszönhettem a kése előli megmenekülést. Persze azok, kik az őrülteket ismerik, elkerülik őket, este azonban még Árgus-szernek is csalatkozhatnak, különösen pedig az idegenek állnak nem egyszer a veszély küszöbén. Midőn a különböző kalandokról a városkapitány előtt jelentést tettem, tőle azon lakonikus választ nyertem, hogy „hja Boszniában vagyunk.8 Köszönöm szépen. Bjelina gazdag város, melynek lakosaira méltán illik az olaszok mondása: „grande ignoranza, ma denaro assai.8 A mi pedig a bosnyák életet illeti, elmondhatjuk róla Fausttal: „sokáig igy élni kutya sem akarna.8 Szarvasi Qdrnold. a legalkalmasabb időt jelelték ki egy hángversény- nyel összekötött és fényesen sikerült theaestélyre. Esti nyolcz órakor egymást érték a fogatok a kaszinó előtt, melyek csak úgy öntötték a szeb- nél szebb, takax-osabbnál takarosabb hölgyeket a fényesen kivilágított terembe, melynek ajtajánál, mint pénztári ellenőr Cherubként állott Kadelburger Emilné, kinek szemtüzében ott lobogott a lángpalos, mely tárczádat felülfizetésre nyittatta meg. Benn a teremben, mintha válópert indítottak volna, egészen elkülönítve ültek balra a hölgyek, jobbra a férfiak. A hölgyek a legújabb párizsi divatról, a férfiak az az nap megejtett restauratióról beszéltek. Látni is lehetett az újonnan megválasztott megyei tisztviselők arczán azt az örömet, azt a boldog mosolyt, amely a mandátum hat éve alatt alig fog többé oda ülni, ott arczukon játszani. Ezt volt az oka, hogy még a hangverseny alatt is volt egy kis ártatlan zsongás, amit úgy kellett egy kis figyelmeztető piszszegéssel teljesen némává tenni. Megbocsátható, hisz amivel a szív csordultig van, annak az ajkakon kell kiömleni. Maga a hangverseny ritka élvezetet nyújtott. Gosztonyi Béla ur művészi zongorajátékával, különösen Liszt „Szózat és Hymnusa-ában szűnni nem akaró tapsokra és kihívásokra ragadta a közönséget. Fényes elismerésben részesült Hertelendy Mariska kisasszony, ki a „Pacsirtáit énekelte, szépen, kedvesen. Nagy tetszést aratott Tolnai Boldizsárné urhölgy, kinek népdalai többször megujráztattak. Matausek László ur gordonkajátéka, Cserni József ur fuvolakisérete és Franek Gábor ur harmnoniumjátéka gyönyörű változatosságot adtak a műsornak. A hangverseny után kezdődött a theaestély, mely fesztelenségben, kedélyességben városunkban párját ritkította. A hideg étkek-, sütemények- és thea-készletekkel feldíszített asztal körül a legelbá- jolóbb hölgykoszoru volt fonva, melynek egyes rózsái Laky Kristófné, Bezerédj Viktorné, Cserna Vinczéné, Bohuniczky Ödönné, Kadelburger Emilné, Véghely Dezsőné, Kolosváy Józsefné, Terelmes La- josné, Kleiuik Antalné, Sándorffy Miksáné úrnőkből állott. Az ételkihordás Ganymed szerepét ezen kedves kisasszonyok vitték: Ferenczy Margit, Gagern Anna bárónő, Hankóczy nővérek, Harabasevszky nővérek, Hertelendy Mariska, Horváth Milike, Kaiser nővérek, Kenessey Gizella, Kovács nővérek, Mihályfy Vilma, Paái Vilma, Plosszer nővérek és Zámbó Margit. A már megnevezetteken kívül ezek képezték az estély díszes hölgy koszorúját: Bossányi N. Fodor Gyuláné, Ferenczy Károlyné, Gencsy Leontin, Hankóczy Sándorné, Harabasevszky Henrikné, Hertelendy Istvánná, Iliász Lajosné, özv, Imrék Béláné, Jánosi Sándorné, Kaiser Lajosné, Kenessey Amália, Kenessey Vilma, Kenessey Miklósné, Kenessey Mórné, Kenessey Károlyné, Kolosváry Józsefné, Kovács Jánosné, Lakat Mihályné, Lakat Mariska, Molnár Béláné, Mórocza Zsigmondné, Nagy Mariska, Özv. Neszmélyi Antalné, Noszlopy Viktorné, Paál Dénesné, Pap Ferenczné, Plosszer Józsefné, Béé Jenőné, Ruttner Sándorné, Szabó Imréné, Szalay Mihályné, Sztrinovics Leóné, Theindl Alajosné és Végb Istvánná. Az étkezés és theázás után tánczra perdült a fiatalság és 24 párban lejtett fesztelen jó kedvben kivilágos-kiviradtig. A vörös-kereszt-egylet ezen fényesen sikerült estélye megmutatta, hogy csak akarni kell és városunk társasélete felpezsdül. Köszönet érte a vörös-kereszt-egylet két derék szép elnöknőjének. A család és az iskola. ii. Az ember egyaránt születik a jóra és a roszra, csak magán és környezetén áll, hogy a veleszületett, benne rejlő rósz jelek rósz tulajdonok megsemmisüljenek. Az ember lényének nemesebb része úgy el van takarva, oly ritkán mutatja magát, hogy csak alapos ismeret, helyes érzés, ösztönszerü tapintat vezet annak nyitjára. A jónak, a nemesnek, a szépnek egy szikrája — habár szunnyadozva — ott vau minden ember kebelében. Az anyának, a nevelőnek egyetlen alkalmat sem szabad elszalasztani e szikra élesztésére, fejlesztésére. A kisdedet egész lényében ismerjük. A kisdedtől sem tagadhatjuk meg az emberi jogot; miként a rügyből a bimbó, a virág, a gyümölcs fejlődik, úgy fokozatosan fejlődik a kisdedből a gyermek, az ifjú, a férfi. Valamint a növény életében minden kornak megvan saját elengedhetlen felődési processusa, s annak igénye, mi ezt lehetővé teszi, úgy az ember fejlődésében a kisded kornak is megvannak saját igényei, melyek ha ki nem elégittetnek, nem formáltatnak, a gyermekben meglevő alapelemek, tehetségek soha sem fejleszthetnék ki az egész embert. Rousseau szerint „nincs joga szülővé lenni anuak, ki nevelni nem tud.8 Ez állítás helyességét ha nem ismerhetjük is el, de tagadhatlan, némi igazság rejlik alatta. Az anya nevelői képességét elvitatni nem lehet, a természet adta szülői ösztönben rejlik az, nyeri alapját. Az első nevelés jogát az anya magának követelheti; az anyai szeretetet senki sem pótolhatja, ellenkezőleg megrabolnák a gyermeket az élet boldog perczeitől; mert csak az édes anya ölén zavartalan a kis ember élete. Az első nevelés tehát az anyáé; ő és kisdede értik egymást már akkor, midőn mi még az értelmet a kisdedtől megtagadjuk. Egész a serdültebb korig mindig az anya nevel, sokszor ösztönszerüleg helyesen, tönbször helytelenül. A nevelés e korban tuinyomólag a testet figyeli meg, de amint a gyermek szellemi élete szavakban nyilatkozik, amint vágyainak kielégítését követeli, akkor a testi nevelés mellett a lelki nevelés szüksége is mindinkább előtérbe lép. Sokan azon tévhitben vannak, hogy a kisdednél — mig jelét nem adja okosságának, mig csak (Folytatása a mellékleten.)
