Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1883 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1883-11-18 / 46. szám

A tüskeváriban Kovács József, Kiss József, Nagy József. Az ádász-teveliben Boröczki Ferencz. A csóthiban Günther Endre, Bélák János. A dabronyiban Szalóky Kis Zsigmond, Kel­ler Pál. A jákóiban Pollák Ferencz. A Nyárádiban Katona Zsigmond, Kovács Péter. A nagy-démiben Kiss Péter, Günther Endre. A pápa-teszériben Walla Gyula, Kopácsy Antal. A pápa-kovácsiiban Braun Ágoston. A salamoniban Hannibál Kálmán. A szűcsiben Günther Adolf. A vaszariban Ihász Sándor, Schönauer Antal. Az ugodiban Sandlv József, Kiss László. Az ács teszériben Strádl György. A bakony-nánaiban Hegedűs Pál. Az esztergáriban André Gyula, Rainiss Gyula. A láziiban Lehner Márton, Samu Ignácz. A bakony-magyar-szombathelyi választó kerü­letben : Kovács B. János. Az oszlopiban Hencz Tamás, Czacher János. A rédeiben Hunkár Dezső. A teésiben Kiffer Nándor, Stinner József, Békeffy Béla. A zireziben Szőnyeghy Alajos. A balatonfő-kajáriban Medgyaszay Zsigmond. Az enyingiben Rácz Gyula. A lepsényiben Eötvös Dénes. A mező komáromiban Piringer Gyula, Krisz- tinkovich Aladár, Yárady Gyula. A siófokiban Palocsay Gyula, Magyar János. A szilasbalhásiban Boda Antal, Pickhardt Károly. A takácsiiban Balogh Lajos. Veszprém 1883. november 15. Hivatalos adatok nyomán egybeállitá: *Dr. ‘Be^erédj t. főjegyző. A veszprémi rém. kath. hitközség gymnasiumi bizottságától a róm. kath. lelkészke dő papsághoz A veszprémi róm. kath. hitközség gymnasiumi bizottságának évek során át komoly törekvését ké­pezi : hat osztályú tanintézetének nyolcz osztályú főgymnásiummá leendő átalakítása, A bizottságot azon erős meggyőződés lelkesíti, hogy ezen működésével nemcsak a hazai felsőbb nevelés és művelődés-, hanem egyúttal szent val­lásunk magasztos érdekeit is hasznosan szolgálja; mert korunkban a midőn a valiástalanság az ál- műveltség köpenyébe öltözve szenvedéllyel támadja meg igaz hitünk alap-ágazatait, tiszta vallásos meggyőződésünkön kivül szükségünk van a tudo­mány fegyvereire is, hogy ezen végzetes harczban a győzelem dicsősége a miénk legyen ! Azon hitfelekezet, mely a vallás-erkölcsön alapuló felsőbb nevelést felekezeti iskoláiban összes erkölcsi és anyagi erejével nem gondozza, saját léteiének jogosultságáról mond le; mert imaház és iskola együtt alkotják a forrást, honnét az egy­ház életerejét meríti 1 Istennek legyen érette hála és dicsőség, tö­rekvésünk vég-befejezéséhez közeleg! A szent ügyünk iránt tanúsított áldozatkészség nemeslelkü jótevőink részéről, — kik között Veszprém várme­gyét, továbbá lánglelkü főpásztorunkat, káptalanun­kat, úgy vármegyénk egyéb egyházi és világi je­leseit felekezeti különbség nélkül, örök hálával soroljuk fel, — 5 — 8 ezer forint hiányával létre hozni engedé az általunk tervbe vett főgymnasium felállításához szükséges alapítványi tokét. Erős elhatározásunk: VII-ik osztályunkat 1884. szept. hó 1-én, VIII-ik osztályunkat pedig 1885. szept. hó 1-én megnyitni. E végből a bizottság a még hiányzó alapít­ványi összeget megszerzendő, elhatározta: hogy törhetetlen bizalommal fordul egyházmegyénk lelkes alpapságához, s ezek utján a velünk egy czélért lelkesülő világi hitrokonainkhoz, és melegen kéri őket, miszerint áldozatkészségük és szeretetük fillé­reivel egyházmegyénk ezen nagy horderejű culturalis időn keresztül czivódhatott egymással, oka a bour­bon herczeg s a franczia király vala, mert egyik a fehér, másik a piros rózsapárt mellett volt s azt alattomban támogatta. I. Napoleon előtt, midőn a többi német tar­tományok utáu Poroszországnak is hódolnia kellett, a rózsának, a mint alább megtudjuk, nem csekély történeti szerep jutott. Midőn Vilmos Frigyesnek, a most élő császár atyjának, reméuysége már nem vala, hogy megmentheti országát, a nagy hóditóval békét kötött Tilsitben 1807-ben. A békekötésnél, hogy ez hazájára nézve szelidebb véget érhessen, a minden áldozatra kész Luiza királyné is részt vett. Napoleon őt habár a legnagyobb tisztelettel fogadta is, de szive hidegen maradt, és büszke önérzettel igy szólt hozzá: „De hát ugyan hogy tudhattak önök velem még hazczba is keveredni V* „A nagy Frigyes dicsősége az oka, hogy erőnket túlbecsültük,* — úgy mond rá nemes méltósággal a királyné.; melyre Napoleon engesztelfcebbuek lát­szok és asztalához kérte a magas királyi párt. Ebéd közben a királynéval tartott érdekes társalgás után kecsegtető uj reménység szállta meg Luizát, s hogy a béke-föltételekben szelidebb követelésekre bírhassa, újólag megkisérté annak szivét meginditni. A büszke hóditó ritka szépségű rózsát nyújtott át neki. Az ajándékot már-már visszautasitandó vala, de csak­hamar meggondolaozott s e szavakat mondván meg­tartotta: „De legalább is csak Magdeburggal ;* melyre Napoleou csakhamar igy szólt: „Méltóztas- sék felséged meggondolni, hogy én vagyok az a ki kór, s felséged az elfogadó.* Es Prussia felét vesz­tette el országának, ezenfelül tetemes hadi kárpót­lást is kellet űzetni. Ez a rózsa, mely a szeren­csétlen királyné szivét majd csaknem ru y ' tette, a Waterlooi csatamezőn s a sedans ,. e :jy porosz nép ontotta véren váltatott be. t i F erencz szavai ............. int ézményének felállításában segítségünkre lenni kegyeskedjenek. — Biztat bennünket az édes ?b- mény, hogy hit-elveink közösségének, s ebből ki- i folyólag a vallásos felsőbb nevelés terén feladataink s kötelmeink ugyanazonosságának tudata, a velünk egy egyházmegyéhez tartozó lelkészkedő papságunkat és világi testvéreinket is azon meggyőződésre fogja kelteni, hogy kath, hitelvü főgymnasiumuuk felállí­tása Veszprémben: a székhelyen, kiterjedt egyház­megyénk egyik főfontosságu érdeke; a mennyiben ezen intézet Veszprém, Zala és Somogy fiatal nem­zedékéből, kik ez ideig a veszprémi nagy egyház­megye területén, Kanizsa kivételével, kath. főiskolát nem találták, leend hivatva, főpapságunk közvetlen felügyelete alatt, édes hazánk és szent hitünkért egyenlően lelkesülni tudó papságot és világi ele­met nevelni! A gymnasiumi bizottság határozata folytán egész bizalommal fordulok tehát Főtisztelendősé- gedhez, s a ./• alá mellékelt aláírási ivet azon tiszteletteljes kérelemmel bátorkodom megküldeni, hogy plébániája területén minél több kegyes ada­kozót szerezni, s az ezek által aláirt ivet a meg­felelő összeggel együtt, legkésőbbb f. évi deczember hó 15-ig hozzám mint a bizottság elnökéhez vissza­küldeni szíveskedjék. Kiváló tisztelettel vagyok Főtisztelendőséged- nek. Veszprémben, 1883. nov. 4 én. Krisztusban szerető testvére ‘Ruttner Sándor m. k. mint a veszprémi róm, katu. hit­község gymnasiumi bizottsá­gának elnöke. Vas Gereben sírja. Az a sir, melyről legutóbbi czikkemben Írtam, csakugyan nem Vas Gerebené. Nem lehetek oka annak, ha mások hamis in- formatióit kaptam állítólagos valóknak. Én Vas Gerebent személyesen nem ismertem, mikor ő meg­halt, én 7 éves voltam, — tehát a körülményeket csak mások után kívántam megtudni. Kértem is Dr. Váli Béla és Lévay Imre urakat a „Zalai Köz­lönyben“ közölt czikkemben, hogy szíveskedjenek ez ügyben támogatni és én szívesen felajánlom szol­gálatomat. Épen felhívásom alapján két adat állott ren­delkezésemre: az egyik Dr. Váli úrtól jött, mely szerint Vas Gereben 1867 január 26-án halt volna meg. Megvallom, hogy ezen adatra én a legcseké­lyebb súlyt sem fektettem ; mert tudvalevő dolog, hogy Vas Gereben a delegátió idején volt és halt meg Bécsben; már pedig a Dr. Váli tanár ur által jelzett időben delegátió Bécsben nem lehetett, minthogy a budai királykoronázás később, junius 8-án volt, és a kiegyezés előtt delegátió nem tartat­hatott. Múltkori czikkemet a „Z. K.“ után a „Buda­pesti Hírlap* közölte részben és dr. Váli ur újab­ban ragaszkodik előbbi állításához, holott most meg vagyok arról győződve, Rogy V. G. 1868 ja­nuár 26-án halt meg Bécsben és 29 én lett elte­metve ; a tetem a kórházban volt. Ezen igazi adatot, melynek alapján a valódi sírra akadtam, dr. Hoványi Ferencz ur Nagyváradról közölte a „Budapesti Hír­lapban“. Dr. Váli ur még azzal is argumentálta állítását, hogy a „Concordia* temette el V. Gere­bent és ezért a „Concordiának* köszönetét szavazott az akkori közoktatásügyi miniszter báró Eötvös József. Én múltkori czikkemben Nordman János ur a „Concordia“ bécsi irói egylet elnöke nyilatko­zata alapján kijelentettem, hogy V. Gerebent nem a „Concordia* temetette el. Amint újabban és sze­mélyesen meggyőződtem a „Concordia* könyveiből és irattárából, Vas Gereben ezekben egy szóval sincs emlitve, a temetési költséget nem a kérdéses egylet fedezte és hogy br. Eötvös Józsefnek az irattárban csupán egy német nyelven irt levele létezik, melyben mint a pesti irói egylet elnöke megköszöni a „Concordia* meghívását a bécsi irói- bálba és egyszersmind közli a névsort, hogy kik fogják ezen bécsi bálon a pesti irói egyletet kép­viselni. De ezen levél Pesten 1866. évi január 20-án kelt; a másolat birtokomban van. Hogy a rózsa az ember minden körülményei ben szerepel, a következőkből is eléggé bebizonyul: A szép és fiatalon elhalt leányka sírkövén egy szá­rában letört fakadozó rózsaszál vala pentagramm- szerű keretbe vésve, mely jelvényből szorongatott szívvel az élő nagyon sokat kiolvashatott ........... És m időn nemcsak sok idővel ezelőtt, hanem nap­jainkban is valakinek pusztulása felett igy sóhjtunk fel; „Mint gyönyörű rózsa hervadt az enyészetnek;“ vagy midőn valakinek lelkeműveltségétől elragad­tatva mondjuk: „Viruló rózsa kedélyű;“ és kiváló szépségére: „Rózsa ajkú,“ „Olyan mint egy viruló szép rózsa,* „Rózsa leány,“ „Rózsaakirályné,* „Bá­jos arcza mint gyöngén pirult rózsa mosolyog,“ „Pünkösdi rózsa pírjaként ég az arcza* stb. Mind­annyiszor a rózsa jelentős szerepűvé válik; de a következő vezeték nevek már kevésbé találóak: „Rózsahegyi,“ „Rózsavölgyi* s igy tovább, különö­sen sok ily német név: Rosenstiel, Rosenwinkel stb. léteznek. A katholikus egyháznak is yala egy régi szent gyakorlata a „szent arany rózsa avatása* nagypén­tek napján; melyet az egyház az iránta jótevő nagy érdemű egyéneknek alkalmas körülmények közt nyújtott kitüntetésképen ............. Mi dőn Luther Márton tételeit a wittenbergi vártemplom ajtajára kifüggesztette és a hitújítás ösvényén tovább haladott: a pápa bölcs Frigyes választó fejedelemnek , ki Luther különös párt­fogója volt, arany rózsát nyujtatott át, azt ro­méivá, hogy a kegyes uralkodó az őt ért kitün­tetésnek bálás elismeréséül ismét visszatér a pápa ügyeihez és megszűnik újításaival, Frigyes elfogatna ugyan az ajándékot, do meggyőződését el nem hagyta, Lauem Jelit sugallata szerint továbbra is j Luthe- táborában barczoit. 1 Luther pü ..ey ro rózsát méh.'ffott, melyet j követi.oző értelmű mondst foglal kórül: „A ! Tehát Dr. Váli ur nézete tökéletesen hamis, és nagyon rosszul cselekedett, midőn „a valóságok becsempészése“ ellen óv és felteszi rólam, hogy ez volt szándékom. Engem nem a személyes érdek hajszolt a sir kutatására; én a sirt felszólítás nél­kül is három év óta keresem hasztalanul. Éu elis­merésre vagy jutalomra sohasem reflektáltam, nem is számítottam ; de az ilyen jutalom, minőben a tisz­telt doctor ur részesíteni szíveskedik, nagyon fáj nekem, és felette keserű, midőn e három évi kere­sés sok idővesztése és anyagi kiadásai igy • jutal­maztatnak. Éu időt és kiadást sohasem sajnáltam; mert reméltem, hogy Vas Gereben tisztelőinek, úgy rész­ben a hazai irodalomnak is teszek egy kis szolgá­latot, ha a sirt megtalálnom sikerülend és ez ne­kem kárpótol mindent. Legyen azonban Dr. Váli ur arról meggyőződve, hogyha az általa mutatott utón haladtam volna, akkor az ő szives közreműkö­dése folytán szintén „csempésztem* volna és ezt neki köszönhettem volna. A másik adatot Steiner úrtól reméltem, ü meg is ígérte, hogy a sirt megmutatja; azonban neki el kellett utazni és igy rajzolóját bizta meg a sir számának megkeresésével, mint ezt múltkor emlitém is. Ki merte volna a sirt az irói név alatt ke­resni? Lenau hivatalos iratban családi nevén mint Nicolaus Nimbusch Edler von Strehlenau fordul elő és mások is és igy történt, hogy a rajzoló a ‘Radákovics nevet kereste. Én láttam, hogy hiba van a dologban; mert nem mint József, hanem mint György volt beirva a lajstromba. Ezt szintén felemlítém. De a hiba nekem különben nem tűnt fel; mert tudora, hogy Beck Károly német költőt (Baja város fia) Izidor név alatt is emlegetik, bár e nevet a költő özvegye gyakran aementálta. Ott is hiba volt; gondolám itt is tévedtek. De, hogy Vas Gereben nem családi nevén, hanem irói nevén van beirva, azt hinni sohasem mertem volna. De az egész tévedés nem történik, ha Steiner urnák elodázhatlan ügyben nem kellett volna elutaznia; mert — mint ő mondá — kívüle senki sem tudta, hogy Vas Gereben hol nyugszik; ő évente saját kertészével megkoszoruztatta a sirt és halottak estéjén megvilágíttatta. Dr. Hoványi nr adatát Lévay Imre ur rögtön közölte velem. Mikor ezzel Steiner úrhoz siettem, ő a hibáról már értesülve volt és az újabb szám átvétele végett uj határnapot tűzött ki. Erre én azonban nem vártam, hanem f. hó 9-én (pénteken) kikocsiztam a wáhringi sirkertbe és ott a naplóban felüttettem az 1868. év január havát. E hó 29-én lett eltemetve: a bejegyzés igy szól: Grab No. 1117; Name: Gereben; Charakter u. Wohnort des Verstorbenen : Vasz Schriftsteller aus ‘Pest, alig. Spital 29. Jänner; Jahr: 1868; An­merkung : 58. ‘Reihe. Vas Gereben tehát saját sírjában fekszik, bár Steiner ur azt állítja, hogy a temetéskor közös sírba helyezték s csak később vitték át saját sír­jába. Mikor tehát a sirhoz vezettettem magamat, Steiner ur fivére, Steiner Nándor ur már ott volt három kőművessel és a sirkő alapját készitteté. így tehát a valódi sir csakugyan megvan; nem téves informátiők alapján lett szerezve, — hanem a sirkerti napló is kezeskedik a valódiságért. Ma már áll a sirkő is ! Steiner ur szeretető és tisztelete a költő iránt, sugalta neki ezen való­ban nemes és hazafias tett végrehajtását. Az alsó rész képezi az alapzatot, melyből a felső rész mint piramis emelkedik a magasba. A sirkövön a követ­kező felirat olvasható: VAS GEREBEN 1868. A sirkő felső részét egy arauyozott gömb diszesíti, melyből az aranyozott kereszt emelkedik ki. Steiner ur érdekében ás nevében kijelentem, hogy a múltkori czikkemben az ő szavai után irt párbeszéd és jelenet, úgy a kórházbani feltalálás való, és dr. Váli ur dementálása daczára ezek va­lódiságához ragaszkodik. Nyári Sándor keresztény szive rózsán nyughatik még akkor is, ha a kereszt kínjait kell szenvednie.* Hogy a régi keresztényeknél mily tisztelet­ben vala a rózsa, a következő népszokásból is megtudjuk, a mely még napjainkban is gyakorlat­ban van: Francziaországban Pikárdia helységben, sok évszáztól fogva rózsaünnepet ülnek, melynek nagy­szerűsége az országon kivül is elhiresedett. A helység három, minden szépben és jóban legkitűnőbb leányt jelöl ki és ezek közül egyet kiválaszt, hogy azt a nép ünuepies módon tisztelhesse. Ennek nevét az ünnep megelőző napján az egyházi szó­székről azért hirdetik ki, hogy mindenki nyiltau hozzászólhasson és ha a választottnál valaki még jelesebbet tud, azt javasolhassa. Ha a választás megtörtént, akkor a rózsaleányt 24 ünnepélyesen földiszitett hajadon, zene mellett kiséri a helység urasági kastélyába, honnan tisztességes fogadtatás után a templomba vezetik; itt a virágokkal föl­diszitett oltáron rózsával koszoruzott kalap van, melyet a lelkész, a sokaság imája közben a rózsa­leány fejére tesz. Az a leány, ki ily királynét illető kitüntetésre érdemesittetett, sok éven keresztül tiszteletben részesülvén, édes emlékébe marad annak. Ezeket olvasva kinek nem jutna eszébe tüstént, hogy ilyesfélék nálunk is ember emlékezet­től fogva szokásban vannak, de melyek, elég szomorú, mindinkább feledésbe kezdenek menni az erkölcsiség rovására. A szent Medardus rózsaünnepét némelyek szerint XIII. Lajos franczia király alapította volna, midőn ama helység legokosabb és legeréuyesebb ) ' : minden > ;r,u ? 8-ik napján kitüntetés­1-, . rózsával : -^-k.lincscsel diszittetett föl. i cívetkezik.) VIDÉKÜNK. Pápa, 1888. november 14-én. Mióta a megyei képviselők jelenlegi választási rendszere fennáll, még nem volt oly érdekes és élénk választásunk mint most. Azelőtt szokásban volt hogy valaki néhány nappal a választás előtt érte­kezletre hívta össze a választókat, hol azok meg. beszélhették a tárgyat és a személyeket; történtek nyilatkozatok valaki mellett ellen ás a választók tájékozva voltak. Nem úgy most. A'casinóban vagy hol összeült egy pár mérvadó ember és megállapf. tóttá a választandókat. A jelszó volt: nem kell zsidó és megvolt az egyetértés. Az első kerületben 2 kormánypárti és egy 48-as; a másodikban két 48-as és egy kormánypárti jelöltetett ki. A legújabb kornak meg van^az a rossz vagy ha tetsziá az a jó oldala, hogy csak csekély vagy némely esetben semmi tartózkodással beszélünk a felekezeti vagy helyesebben zsidó ügyről. Ezen mo­dern szabadsággal — ha nem is szívesen — élünk mi is és elmondjuk, hogy a 6 pápai megyei kép- viselő közül, kiknek mandátuma lejárt, 3 zsidó vallásu volt. Meg kellett ezt említeni, hogy meg­értsük a zsidók közti hangulatot, mikor ezek pár nappal a választás előtt megtudták, hogy a mérvadó urak között történt megállapodás szerint egy zsidó sem lesz megválasztva. Azonnal önsegélyre és vé­delemre gondoltak és 2 nappal a választás előtt a zsidó választók egy látogatott értekezletet tartottak melyben az első kerületre nézve egy külön liszta lett megállapítva hosszú vita után; a második ke­rületre nézve a választóknak defensiv állás jelölte­tett ki. Az urak pártja a következő névsorra szava­zott: a belvárosban Kiss László, Paál Istváu és Szvoboda Venczel; a zsidók névsora volt: Kiss László, Lőwenstein Adolf és Dr. Lőwy László. A küzdelem igen heves volt; a két párt egész nap egyformán állt. A szavazás alatt történt némi egyez­kedési kísérlet a két párt között, de a zsidók bi- zalmatlankodtak és iparkodtak önsegély által győ­zelemhez jutni. 460 beirt szavazó közül, kiknek egy része már meghalt, másrésze távol volt, szavazott 366. Megválasztatott Kiss László, ki mindkét párt névsorában benn volt 363 szavazattal; Dr. Lőwy László 187, és Szvoboda Venczel 181 szavazattal. Kisebbségben maradt Lőwenstein Adóit, kit 7 zsidó szavazó személyes ellenségeskedés miatt tüntetőleg kitörült szavazó lapjából, 175 és Paál István 174 szavazattal. A második kerületben megválasztattak : Antal Gábor 123, Lazányi Béla 120 és Szelestey Lajos 73 szavazattal. Szombaton november 17-én lógja a városi képviselő testület a jövő évi költségvetést tárgyalni. Ugyanakkor fog az határozni két beérkezett ajánlat felett, mely a villamos világítás létesítését czélozza. Polgár. Akasztás Győrött. F. hó 13-án végeztetett ki ‘Bindics Vendel ötszörös rablógyilkos, aki Lipóton egy anyát, ki viselés volt és 3 kis gyermeket, kik midőn látták, hogy édes anyjokat Bindics agyonverte, kórve-kór- ték, hogy őket ne bántsa, — fejszével agyonütött. E gonosztevő mindezt az általa észlelt 150 frtnyi csekély összeg elrablásáért tette. — T. olvasóink annak idején az egész bünügy végtárgyalását e be- esés lapok hasábjain olvashatták, most tehát csakis a halálos Ítélet végrehajtását irom le. *Bindics Vendelnek f. hó 12-én a győri kir. törvényszék felolvastatá a legfőbb itélőszék Ítéletét, azután pedig a királyi helybenhagyást, a 9mely szerint ő felsége az igazság szolgáltatásnak szabad folyást engedni méltóztatottj Bindics az elnök abbeli kérdésére hogy meg­értette-e ? értelmes szavakban azt feleié: hogy igen, és még hozzá tévé, hisz ez nem is történhetett máskép, mert ő megérdemli a halált. Elnök ur az Ítélet végrehajtását másnap reggeli 8 órára és a végrehajtási helyet a megyei fáskertben rendelte el. Figyelmeztette továbbá az elitéltet, hogy térjen magába, bánja meg elkövetett gonosz tettét és kérje Istent, hogy lelkének örök nyugalmat adjon. Vádlott egészen magába szállt és kérte a törvényszéket, hogy bocsásson meg neki és engedje meg, hogy az oltári szentségben részesül­hessen. A halálra Ítélt midőn a törvényszéki teremből levezettetett, már czellája siralom házzá volt elké­szítve és a lelkész fogadta őt. — Kívánta, hogy édes apja és anyja, valamint néhány rokona Ásvány községből jöjjenek be meglátogatni, mivégből egy fogat küldetett ki értők, de csakis édes anyja jött be aznap, apja pedig nem kívánta őt látni. — Az estét és éjjet édes anyja társaságában tölté, ki hazulról kőtrétest és húsfélét hozott neki, valamint a neki rendelt rostélyosból együtt kettecskén va- csorázgattak. Este 9 órakor megjelent a lelkész, í ki őt meggyóntatá és 10 óráig vele maradt. j Ennek eltávozása után ismét édes anyjával beszélgetett, ki egy kissé elszenderült, Bindics azon- j ban nyugtalanul tölté az egész éjjelt. Reggel 6 órakor a megyeház kápolnájába misét hallgatott és megáldozott, édes auyja itt is követé őt. Ennek végeztével édes anyjával együtt reggelizett és mondá: hogy ő még sem hiszi, hogy kötél által fog kivé­geztetek mert ő azt álmodta, hogy nem hal meg ily halállal. — Kevéssel 8 óra előtt kocsira ültet­ték és egy szakasz huszár és két szakasz vadász kíséretében vitték a vesztőhelyre. Egész utón han­gosan imádkozott és a lelkésztől kért kis iivegecske szenteltvízzel többször keresztet vetett. A vesztőhelyhez értek, a vádlott a kocsibél kilépett és azt mondá: hogy bocsásson meg neki mindenki, mert tudja, hogy a máriaczelli szűz Mária I is megbocsát neki. . I A törvényszék küldöttei voltak Schmidt István tvszékí biró, Szabó László tvszéki jegyző és Fa* binyi Gusztáv kir. alügyész. Schmidt István bíró | 5

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom