Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1883 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1883-11-04 / 44. szám

Pápa, 1883. október Bl-én. Megjelent Pápa városának költségvetési elő- rányzata 1884-re, melyből a legfontosabb részi­eket közöljük. A bevételek összege 29950 frt; a íiadások összege 59167 frt; lesz tehát pótadó ál­ul fedezendő 29218 frt, mi következő módon tör- iéunék: az összes adó után kiveltetik 284/io per- szent és külön a földadó után 16/10% ; a ház és kereseti adó után 5V10 perczent. A bevételek között következő tételek szere­pelnek: vásár- és helypénz 7450 frt, malom 2312 frt, házbér 1094 frt, 4 utcza korcsma és vásári ital­mérés 2219 frt, városi földbirtok 5012 frt, több rendbeli alapítványok kamatai 1885 frt, más külön­féle mellékes jövedelmekből 9967 frt. A kiadások a következők: adó 1883 frt, hi­vatalnokok és szolgák fizetése 17692 frt, 12 rendőr és í gy szolga ruházata 414 frt, elemi iskoláknak segély 6800 frt, ismétlő iskolákra 600 frt, iparta­nodára 380 frt, Jogakadémiának 600 frt, ovoda 805 frt, torna tanítás 100 frt, rajziskola 670 frt, polgári leányiskola 1040 írt, faiskola 400 Irt, sze­gények heti segélyezése 5000 frt, árvák tartása 738 frt, kórházi költségek 2012 frt, adóbehajtás 2000 frt, bonvédtiszti lakbérek 750 frt. irodai költség 720 frt, irodák fűtése 156 frt, 79849 frt adósság után kamat 4971 frt, épitési kölcsön törlesztés 316 frt, 2 dijnok 730 frt, posta,- távirati,- hirdetési­dijak,- újságok 70 frt, tűzoltó-egyletnek 1200 frt készpénzben és 180 frt pótlék elengedésben, utcza- világitás 1359 frt, épületek fentartása és tüzelleni biztosítása 1060 frt, építkezésre 400 frt, irattárhoz vasajtók és ablakok 300 frt, vasúti vámra költség 1240 frt, utcza szemét kihordás, közhelyek tisztí­tása, csatorna-tisztítás, sár és hóhányás 274 frt, közlekedési utak fentartására 400 frt, előre nem látható költségekre 1000 frt. Vasárnap délután a hosszu-utczán egy szalma kazal kigyuladt. Csak tűzoltóink ügyességének kö­szönhető, hogy a ház maga is el nem égett. Bolgár. A villanyos világítás. Bécs, 1883. november 1-én. Még csak néhány nap és a tágas rotunda ka­pui bezáródnak a minden képzeletet túlhaladó em­ber sokaság előtt, mely esténként zarándokolt ki a világkiállítás egykori góczpontjához, hogy ott mint­egy hódoló tiszteletét fejezze ki a tizenkilenczedik század magasztos szelleme előtt. — Esténként ott láttuk Béc3 városának majdnem összes lakosságát; telséges királyunktól kezdve, ki nem egyszer gya­rapította ismeretei kincsét az újabb tudomány eme templomában, egész szegény földinkig, a Mollináry bakáig, ki hat krajczáros léhnungjáből valahogy kiszorította a belépti dijat, ott volt minden bécsi: férfi, asszony, agg és gyermek. Volt is ott mit nézni! Talált ott a szakember olyat, a min szeme-szája elállt, de látott ott a magamféle közönséges halandó is egyet-mást, a min okult s a mi tetszését méltán elnyerte. — A ki már mással nem is törődött, még az is gyönyörkö­dött a szebbnél szebb lámpákban, a szélvész gyor­saságú villanyos vasutban s az eget érő, magas szőkőkútban. — Ejnye no! már majdnem megfe­ledkeztem volna a katona zenekar sikereiről, meg a vendéglősök jó magyar borairól. A magyar is annyi volt ottan, hogy lépten- nyomon ismerős arczra bukkantam : enaek a kipö­dört bajsza, annak a darutollas pörge kalapja árulta el kivoltát s még az olyan is, a ki hosszú bugyo- góba bujt a burkusok kedvéért, bizony elhozta azért a makrapipáját és a szűz dohánytól duzzadó kos­tököt. Nemcsak a nézőközönségnek, de a kiállítók­nak is nagy része a Lajthán túlt nevezi hazájának s nem kevéssé hizelgek nekünk magyaroknak, hogy tekintetbe nem véve a villanyosság kis királyait, Edisont s Szemenst, épen a magyar Egger-Kre- menczky czég nyerte el a szakértők a elfogulatlan látogatók elsőrangú méltánylását s osztatlan elis­merését. Hallottunk már különben ezekről a derék urakról egyebünnen is sok szépet; hisz nekik kö­szönték azt a gyönyörű mesterséges világosságot, jóért, szépért és nemesért küzdött (kivált ha haszna volt belőle), engem vegyenek mintaképül és sze­rencsésebben nem is választhatnak. Egy szóval én és mindig csak én. Mit lehet az ily emberről gondolni ? Ha rá mondjuk, hogy önző, ezzel talán hízelegtünk neki. Ő az arczátlanságot modern praktikumnak nézi és mindenki ösmeri az üres fejűről szóló mesét, ki lassankint mindenkit a maga táborába terelt, de nem azért, mintha eszétől féltek volna, de féltek nyelvétől és mondjuk ki nyiltan: féltek arczátlan- ságától. Az ilyenek ellen szellemi fegyverrel nem lehet harczolni, minden érv visszapattan megrögzött önzésükről, mint a puskagolyó a pánczélról. Pedig sokan vannak az ilyenek és ami a legnagyobb baj, az önismeret ezekből teljesen hiányzik, hanem annál inkább vágynak a mások ismerete után, nem azért ugyan, hogy talán ezek jó tulajdonságait utánozva, lassankint szintén elsajátítsák, hanem azért, hogy ezeket is nyelvük hegyére vehessék és világ láttára, d6 különösen az illetők háta mögött, gúnyt űzhes­senek belőle. Hiába vetjük ezeknek szemükre, hogy a tisztességről fogalommal sem biruak; a tisztes­séghez bizouyos alap kívántatik, melyen és csakis ezen felépülhet. Ez az alap az illőnek és nem il­lőnek biztos, megdönthetetlen tudata, az az ösztön- szerű sejtelem, mely a nevelt embernek már sze­méből is kitűnik, a neveletlenbe pedig bottal sem verhető be. Tehát az illem! Az a bűvös kör, melyben mindenki mozog és melyről mindenki azt hiszi, hogy határa között maradt. Pedig hát ugyanaz a kör ez, mely határait nem alkalmazza sem rang, sem a születés előjogaihoz, de feltétlenül megkí­vánja, hogy igényeit, modorát, viseletét óhaját, kí­vánságát, akaratát mindenki hozzá alkalmazza, az ő parancsainak feltétlenül alávesse magát. Nem melyben a Tisza partján |0 Felsége örömkönyek közt szemlélte a nagyszerűen felépült Szegedet, — Mindjárt Eggerék nyomát járja szintén a budapesti Ganz és Társai czég, melynek legszebb gyümölcse a villanyos színház meseszerü kivilágítása. — Volt azonban ott még sok magyar név, és sok piros- fehér-zöld zászló díszített köröskörül a falakon, melyek mindegyike a magyar szellemnek egy-egy pompás találmányát jelöli. — íme, elmúlt már az az idő, mikor Bécs megvetéssel nézett a művelet­lennek mondott magyarra, mert e kiállítás, melyre minden hazánkfia büszkén fog utalni élte fogytáig, meggyőzte még a legkeményebb fejű magyarfaló a bécsi cívist is arról, hogy a magyar manapság már a tudományban is oly tiszteletre méltó helyet foglal el, mint akár a művészetben akár az általános mű­veltségben. — Köszönet, tisztelet s becsület ezért a derék magyar kiállítóknak s a rendező bizottság jeles magyar tagjainak ! Háry. HÍREIN k. Veszprém, 1883. november 4-én. Lapunk mai számához a „Hiv. Ért.“ 39. száma van csatolva. A történelmi arczképcsarnok. — Vesz­prém vármegyének a történelmi arczképcsarnok lé­tesítése érdekében tett kezdeményezése közeleg a valósításhoz. A vallás- és közoktatásügyi minister budgetjében a kormány ugyanis már jövő évre fel­vett 1000 frtot az előmunkálatokra E tételt így indokolja a minister: „Nem szorul bővebb magya­rázatra, hogy számos irányban mily kiváló fontos­sággal bir oly történelmi műcsarnok létrehozatala, melyben a hazai történet vezéregyéniségeinek, köz­életünk kiváló alakjainak arczképei, történelmi ne vezetességü eseményekre, s helyekre vonatkozó fest­mények és egyéb ábrázolatok, melyek daczára a háborúk és idők romboló hatásának és egyéb vi­szontagságoknak, az országban részint magánosok, részint testületek tulajdonában szétszórva még ma is jelentékeny számmal vannak, egybegyüjtetőének s kiállíttatnának. Kívánatos lévén, hogy az ezen irányban (Veszprém vármegye kezdeményezésére) megindított hazafias mozgalom sikerre vezettesék, egyelőre az ezen ügyben teendő, előmunkálatok költségére 1000 frt vétetett fel.“ Éljen! Előléptetés. — A novemberi előléptetés al­kalmával ő Felsége Kutassy Ignácz dandárnok urat tábornokká, csókay Fényes Jenő főhaduagy urat pe­dig II. oszt. lovasszázadossá méltóztatott kinevezni. Gratulálunk. Halottak estéje. — Ritka évben kedvezett az időjárás úgy a kegyelet estéjének, mint az idén. Napos, majdnem tavaszi idő mellett élő virágok kertekben, udvarokban, ablakokban egyaránt vonzot­tak mindenkit városunk különböző temetőibe. Az alsó városi sirkert, mondhatni, pazar fényben úszott a gazdagok sírboltjaitól kezdve a szegények mécs- világitotta egyszerű sirhantjaiig. Napestig hullámzott az ájtatoskodók és a kiváncsiak sok ezre le s fel a díszes sírboltok közt, melyek közöl szokott impo­záns módon volt díszítve és világítva a Ranolder- sirbolt, mely messze távolba lövelte fénysugarait. Kiváló gond és fény pompázott Kenessey Pougrácz-, Bezerédy-, Csermák-, szóval az első- és oldal-sirbol- tokon. A kegyes-tanitórendiek sírboltjához a gym- nasiumi ifjúság 6 ik osztálya testületileg vonult ki és díszes koszorút helyezett P. Tóth Kálmán sír­emlékére, este gyászbeszédet és imát mondva. Cser­mák emlékét zenészeink gyászhangokkal szentelték meg. — A felső temető is nyomában volt díszben az alsóvárosinak. Ányos Pál költőnkről sem feled­keztek meg a jó ferenczreudi atyák; a templomjok alatti sírboltban díszesen kivilágították a sirfülkét, melyben a száz évvel ezelőtt elhalt fiatal költő aluszsza örök álmát. Az esti isteni tiszteleten zsú­folásig megtöltötte a közönség a székesegyházat, honnan óriási gomolyokban vonult ki a különböző temetőkbe, melyekben sehol a rend és ájtatosság mereven, mert ez által szegletesekké válunk, — de azon finom tapintattal, melyre ép úgy születni kell mint bármely hivatásra, melynek elérésére ezt a csekélységet — a születést t. i. — elkerülhetetlen kellékének tartották mindenkor és tartják jelen­leg is. És ez valóban nagy szerencse! Mert e nélkül a mai „democratikus érzelmű* világban, a midőn ép azok szeretik hangoztatni az egyenlőség és test­vériség magasztos elveit, kik — a hol szükségük nincs az ellenkezőre — a megvetés félreismerhe­tetlen jelével tekintenek nemcsak a „jó nép11-re, de mindazokra, kiknek czimerükből az ágak bizo­nyos száma, és származási fajukból az ősök légiója hiányzik, — azt hihetnék, hogy ebből az osztály­ból még az érzék is hiányzik az illőnek és nem illőnek megkülönböztetésére. Jó, hogy nem úgy van, jó már csak azért is, mert e hiánynak megszünte­tésére hiába lapoznának egész codexeket, melyek köteteken keresztül mindig csak azt tárgyaznák, illik-e valami, vagy sem. De vannak körülmények, vaunak helyzetek, melyekbe ha az ember belejut, ha még oly tár­salgási ügyességgel bir is, ha az analog példákat még oly klaszikus alkalomból merítheti is. — za­varba jönnek, mert saját meggyőződésükből hiány­zik az öntudat, az analog példákat kisérő és ilyenkor döntő befolyással biró mellékkörülmények pedig nem mindenkor állanak be, ha mindjárt az előze­tes okok a legszorosabb logikai összefüggésben folyva egymásból, elkerülhetetlenül hasonló követ­kezményeket volnának megteremtendők. Ilyenkor legjobb tanácsadó a könyv, az a jóbarát, mely a benne helyezett bizalommal sohasem él vissza, az a megvesztegethetetlen biró, ki ártatlanul ítél, mert ítéletére sem idők, sem körülmények be nem hat­hatnak, Ez megtanít arra, mint kell úgy élnünk, megzavarva nem volt. Szebb halottak estéje még városunkban nem volt, mint ez. Választások. — A f. év végével a megye­bizottságból kilépő tagok helyébe november hó 10-én lesznek az uj megyebizottsági tagok megválasztva. Veszprém városa az első választó-kerületben három, a másodikban két, a harmadikban szintén két tagot választ. Kívánatos, hogy nemcsak a megye székhe­lyén, de a vidéken is oly egyének tiszteltessenek meg a bizalommal, a kik egyrészt bizalomra méltók, másrészt meg a közügyek iránt melegen érdeklőd­nek és ennek a gyűléseken való személyes megje­lenésük által kifejezést is adnak; mert elfogadni a megyebizottsági tagságot és feléje sem nézni a me­gyeháznak — paródiája a megyei életnek. Személyi kir. — Dr. Sindorffy Miksa járás­orvos ur e héten indul körútra, hogy járásában a bábákat a szülészet legújabb haladásával a csecse­mők ápolásával és e szakba vágó bánásmóddal meg­ismertesse. HHyes. Vajha a járásorvos urak éven- kint néhányszor tennének ily hasznos körutat, a közegészségügy sokat nyerne. Gyászhir. — Alulírottak a legmélyebb fáj­dalommal jelentik a maguk, mint az összes rokon­ság nevében forrón szeretett gyermekük, nemkülön­ben édes testvérük, illetőleg sógora, Bermüller Emil szegedi nagykereskedőnek, folyó évi október 30-án, reggel 7 órakor, 38 éves korában, hosszas szenve­dés után Bécsben történt gyászos kimultát. A meg­boldogult hült tetemei november hó 2-án azaz pén­teken szállíttatnak Bécsből Pápára, s 3-án szómba ton délután 4 órakor fognak a kálváriái kápolnában a róm. k. szertartás szerint beszenteltetui és az ottani sirkertben örök nyugalomra tétetni; — lelke üdvéért az engesztelő szent mise áldozat pedig november hó 5 én, hétfőn délelőtt 9 órakor fog a plébániai nagytemplomban az Egek Urának bemutattatni. Pápa, 1883. november hó 1 én. Az örök világosság fényeskedjék neki! Az elhunytnak szülői: Bermül­ler József és neje szül. Frank Teréz. Testvérei: Bermüller Gyula, Bermüller Alajos, Bermüller Vilma férj. Wurda Adolfné. Sógora : Wurda Adolf. Városi közgyűlés — volt tegnap, melyen Benkő István interpellálta a polgármestert a vásár­tér bemurváztatása ügyében. A város tulajdonát képező vízimalom eladatása elvben kimondatott. A városi virilisták névsorának a jövő évre való össze­állítására, valamint a kilépő képviselők helyébe az uj választás előkészítésére Pougrácz Dániel, Vizner János és Balogh Károly urakból álló bizottság megalakittatott. A virilisták -- múlt heti kimutatásában egy pár név- és helycsere történt, mit is így kérünk kiigazítani: Üchtricz Zsigmond nem gróf, hanem báró. Dallos Imre és Cserny László virilisták közé jő dr. Csete oAntal, Korbély György, Balogh Ignác\ a póttagok közöl áthelyezendő a rendes vi­rilisták közé. Akik érdeklődnek, — azok szerkesztősé­günkben megtekinthetik a Vas Gereben szülőházára helyezendő emléktábla mintáit, melyeket dr. Váli Béla tanár ur volt szives küldeni. Színészet. — Mint halljuk, Ság by Zsigmond színigazgató folyamodott az engedélyért a téli sai- sonra. Az engedély részére megadatott. Nem hall­gathatjuk el aggodalmainkat arra nézve, hogy miként lesz képes a derék igazgató társulatát nálunk ki­teleltetni. Óhajtjuk, hogy ezen aggodalmaink alap­talanoknak bizonyúljanak. Az általunk kilátásba he­lyezett heti egyszeri átrándulást Székesfehérvárról Jakab Lajos színigazgató úr, úgy látszik, nem sietett igénybe venni. Állatsereglet. — A buzapiaczon egy állat­seregletet mutogatnak. Igen szép példányok vannak a vadállatok között. Érdemes a megtekintésre. Vá­rosunknak ritkán jut alkalma ily teljeses szép pél­dányokkal rendelkező állatseregletet látni, miért is felhíjuk a t. közönséget különösen a szülőket, vigyék el oda gyermekeiket, hogy az állatok közvetlen szem­lélése által természetrajzi körét hasznosan tágítsák. Boraink érdekében! — A balatoni borok kitűnő voltuk miatt igen keresettek. Bő termés volt, hihetőleg jó vásár is lesz. Csak arra kell borterme­lőinket figyelmeztetnünk, hogy igyekezzenek ugyan­azon jelzet alatt egyforma minőségű bort exportálni. mint kell úgy cselekednünk, hogy életrendünk egy esetleg alkalmazandó felsőbb érdek követelményei­nek is megfeleljen. A hol miuden hallgat, beszél a könyv, — ahol minden forrás kiapad, megnyílik az a kimeríthetetlen bőségszarú, melylyel csak bánni kell tudni és akkor az áldás sohasem válhatik vészthozóvá. Az irodalmi fejlettség mai korszakában ennek fontosságáról mindenki meg van győződve. Köny­veket imák még oly dolgokról is, melyeknek meg­tanulásához pedig csak gyakorlat és ügyesség kell, hol az elmélet nem sokat használ, de előnyős any- uyiban, hogy nem is árt. A halászatról, vadászatról, biliárdozásról egy gyűjteménye van már a szak­könyveknek, miért ne lehetne e kényes téren is megkísérteni azt, hogy irányt adjunk azoknak, kik ismerik a tért, de nem jártasak az utakon, — vagy az utakat és czélt egyaránt keresik. A külföldi irodalomban az ily könyvek már nem lepnek meg senkitsem. A különféle finom tár­salgók, a hölgybarátok, a leányok vezérei, a nemes ízlés könyvei ezer és ezer változatban, alakban irányban látnak napvilágot és nálunk is akárhány ily könyv fordítása jelent már meg. Eredeti azon­ban annál kevesebb. Most segítve van e hiányon is. Kalocsa Róza „Illem könyve“ ha nem is hé zagot pótló munka, de mindenesetre figyelmet ér­demlő mű, melyet, ha kíváncsiságból lapozunk is át, csakhamar azon meggyőződésre jutunk, hogy részletes elolvasása is háladatos foglalkozás lesz. A magán- és társas-élet minden nyilvánulása, a közélet minden mozzanata fel van benne ölelve. Az ember születésétől annak haláláig annyi a fon­tos momentum, annyi a korszakot alkotó esemény — már t. i. az ember életéhez viszonyítva, — hogy bizon még annyi ismeret, még annyi tapasz­A külföldi vásárlók megszeretnek egy borfajtát s állandó vevőink maradnak, ha elégséges és hamisí­tatlan szállítmányokkal szolgáluuk. Sajnos, hogy volt alkalmunk az idei szüreten tapasztalnunk, mily könyelmüen bánik el egyik-má3ik borával, csakhogy sokat adhasson el belőle. G+a. Vas Gereben életéből. - Érdekes törté­netkét beszélt el Vas Gereben ifjúkoráról a „Zalai Közlöny“ egy barátja, ki a nagy humoristával egy urodalomban szolgált, mint gazdasági írnok. Vas Gereben tiszttartósági Írnok volt s tisztéhez tarto­zott, hogy az egyes ispáuságoknál a gabona bemé résénél ellenőrködjék. Egy helyen délelőtt 11 óra­kor fejezte be dolgát, de az ispán, ki a megszabott két frtot nem akarta elszalasztani, gyorsan tálalta­tott és ott fogta ebédre. Midőn Vas Gereben a má­sik pusztára ért, ott még csak az ebéd elején tar­tottak, s meg lévén áldva hatalmas étvágygyal, itt is végig ette az ebédet. A számvevőség; reá jővén a két tételre, mert mind a két ispán felszámította a szokásos két forintot, vizsgálatot indított, vajjou melyik ispán akarja az urodalmat megcsalni. — A két ispán majd hajba kapott azon, hogy kinél ebé­delt az nap az Írnok, mjg Vas Gereben ketté vágta a vitát, töredelmesen bevallva, hogy biz ő mind a két helyen megfelelt az ebédnek. A rózsakedvelöknek. — Lapunk mai tár- czáját, a rózsák történetét, ajánljuk a rózsák ked­velőinek kiváló figyelmébe. Gondos tanulmány eredménye az és igy mindenki élvezettel olvashatja. Felnőttek oktatása. — Jövő vasárnap, no­vember 11-én d. u. 4—5-ig előadás tartatik a felnőt­tek számára a gymnasium 6. osztály termében, melyre a t. közönség ezennel meghjvatik. Az első előadást Lévay Imre gymn. igazgató tartja, előadá­sának tárgya: A\ iparos és kereskedő osztály tár­sadalmi állása. Ki nyert ? — A magyar vörös kereszt-egy­let sorsjegyeinek harmadik sorsolása nov. 1-én dél­után történt meg. Az 50000 frtos főnyeremény so­rozat szám 4338 nyerő szám 75-re esett. 5000 frtot nyert s. sz. 506. ny. sz. 76; 1000—1000 frtot nyer­tek : s. sz. 7619. ny. sz 2; s. sz. 1623 ny. sz 71 ; s. sz. 1371. ny. sz. 88; egyenkint 500 frtot nyer­tek : s. sz. 5114. ny. sz. 74; s. sz. 118. ny. sz. 15; s. sz. 6999. ny. sz. 2; s. sz 2020 ny. sz. 24; s. sz. 2630. ny. sz 36; s. sz. 4439. ny. sz. 13; s. sz. 3029. ny. sz. 86; s. sz. 7560. ny. sz. 50; s. sz. 5809. ny. sz. 82 ; s. sz. 1395. ny. sz. 42. Nagy tűz. — Múlt hónap 21-én viradóra 3 órakor vészlárma riasztá fel Csesznek község bé­kés lakóit álmukból, ugyanis roszakaratu gonosz tett folytán egy pajta kigyuladt, a tűz tovább harapódzott, úgy hogy hirtelen 15 ház állott lángtengerbeu, élesztve délről északra dühöngő szél által, csak nagynehezen sikerült vízhiány miatt az oltásra oda siető szom­szédközségek lakosainak a bősz lángokat megfékezni; említett 15 házon kívül számos melléképület takar­mánynyal együtt elpusztult, tetőzve lett ez által a múlt nyáron pusztító jégverés által a szegény nép nyomora. Majd 3l-éu délelőtt 11 órakor Örökhegyen gróf Lazáucky Béláné méltóságának egy 20 öles juhakla lett rósz akaratú tett folytán a lángok mar­talékává. — J. B. Gyilkosság. — Vámos községben okt. 31-én esti 6 és 7 óra közt öt bekormozott rabló állított be Turk Lázár korcsmáros házába. Türk maga nem volt honn; neje a pinczeajtóban levilágított a szol­gálónak, ki a pinczében volt elfoglalva. A rablók Türknét a pinczeajtóban megtámadták, ki segély­kiáltva az udvar felé futott. Egyik rabló utána lőtt és a szegényt a szó szoros érteményében keresztül lőtte. Az áldozaton még súlyos homlok- és kéz­seb találtatott. A támadt csődületre a rablók, a nélkül, hogy valamit elvihettek volna, eltűntek. A nyomozás mindenfelé megindittatott, de siker nélkül. Egyes letartóztatás is történt, de az igazi tettesek­nek semmi nyoma. Pápai levelezőnk Írja: — Tüzesetek. Múlt vasárnap, azaz folyó hó 28-án, Drach Gábor tulaj­donát képező szalmakazal — eddig ismeretlen ok­ból — kigyuladt, de szerencsére rögtön észrevétet- vén, elnyomatott. — Másnap hétfőn pedig a hosszú utczában, özv. Horváth Jánosné házában, gyermekek játszottak, miközben azok a pajtában levő takar­talat daczára is mindig találunk valami újat, meg­figyelni valót. — Kalocsa Ró$a könyve ép e szem­pontból tekintve érdemli meg első sorban azt a dicséretet, hogy finom tapintattal, kitűnő társadalmi érzékre való ügyességgel van összeállítva. Kellemes mint olvasmány, mint tanácsadó feltétlen becsülést érdemlő, mint discrét, bizalmas jó barát pedig mindarra érdemes, amivel az életben oly gyakran a csalfa, önző barátokat szoktuk elhalmozni. — Rang- és álláskülönbség nélkül, nemre és korra való te­kintet nélkül mindenki talál benne valamit, amit ugyan tudott eddigelé is, de azt vagy kevéssé mél­tatta, vagy félreértette, vagy tévesen alkalmazta. — As[ illem könyve jeles munka, úgy tárgyánál fogva, melyre a legrészletesebben és a lehető leg­vonzóbb, kedélyes modorban kiterjeszkedik, — va­lamint tartalmánál fogva is, melynek elrendezésé­ben mutatkozik a tapintatos női kéz és mint ilyen kétszeresen érdemes a méltatásra, objectiv megíté­lésre és az ebből következetesen folyó dicséretre, mely sem érdekelt magasztalás, sem udvariasság, hanem a valónak elismerése. Még az alakról, a könyv kiállításáról kell megemlékeznem. — ízléses formátum, a legfino­mabb papiros, a lehető legszebb nyomás, egyúttal a legtetszetősebb külső, mely okvetlenül behizelgi magát mindazoknál, kik a jó béltartalom és a szép külső közötti harmóniára velük született finomér­zéküknél fogva kellő súlyt fektetnek. A könyv Révai Testvérek kiadásában jelent meg Budapesten (IV. Váczi-utcza 11. sz) és úgy általok, mint bármely hazai könyvkereskedő utján megszerezhető. Ára fűzve 4 frt 80 kr. Diszkötésbeu 5 frt. * * iS

Next

/
Oldalképek
Tartalom