Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1883 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1883-10-07 / 40. szám

VESZPRÉM közgazdasági-, társadalmi helyi- s általános érdekii MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY. IX. évfolyam. 1883, 40-ilí szám. Veszprém* október 7. MagánvltáSnak » szemé­lyes jellegű támadásoknak a lap keretében hely nem adatik. Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Névtelen közlőn-ények csak akkor vé­tetheti 3k figyelembe, ha való­diságuk iránt bizonyíték sze­reztetett be. — Bérment etlen levelek it a szerkesztőség csak ismert munkatársaktól fogad el. Szerkesztőségi iroda: Vár 4. sz. a. — Ide czimzendő a lap szellemi részét illető minden közlemény. Megjelen e lap a „HIVATALOS ÉBTESÍTŐ"-vel együtt minden vasárnap reg­gel. Rendkívüli esetekben kü* lönlap adatik ki. - Előfizetési áj mindkét lapra : negyedévre 1 frt 50 kr. ; félévre 3 fi t; egész évre 6 frt. Egyes példá­nyok Ara) 5 kr. - Hirdetések díja: egy hasábos petitsor tere 6 kr.; nyilttérben 20 kr.; min­den beigtatásért külön 30 kr. állami bélyegilleték fizetendő. Kiadóhivatal: Krausz A. könyvkereskedése Veszprém­ben. Ide küldendő minden elő­fizetés, hirdetés, melléklet s reclamátió. 1 Felhívás! Enyhíteni a nyomort, segíteni a sztí- kölködökön, letörölni a szenvedők könyeit — ez az emberiségnek legszebb, legma- gasztosabb feladata. Elcsüggednének sokan, leroskadnának az iszonyú csapások alatt, ha a nemesen érző társadalom nem sietne könyöradományaival a csapásokat elvisel­hetővé tenni. Péterd község, a beérkezett jelentés szerint, nagyrészt a lángok martaléka lön. Sokan maradtak kenyér, hajlék nélkül s még nagyobb a csapás a bekövetkező téli időszak miatt. — Kötelességünk azért ál­dozatot hozni, a romboló tűzvész által súj­tott lakosokat tőlünk telhetőleg istápolni. Kötelessége ez különösen megyénknek, mint a melyhez Péterd község is tartozik. Me­gyénk közönsége különben e szép, jó és nemes cselekedetek terén mindenkor elöl- járt 8 meggyőződésem, hogy ezen ember­baráti kötelességének most is szivvel-lélekkel eleget tesz és sietni fog könyöradományai- va) az áldozat oltárára. Ez a bit, ez a bizalom jogosít fel arra, hogy a károsultakért a megyei kö- «ttnnég áldozatkészségét kérjem s közsé- : sokhoz, mint egyesekhez il utján gyűjtő íveket bocsás­,téréin ízért a megye összes szol- v.v-ró . Y prém és Pápa r. t. városok ‘ te, hogy ezen gyűjtő íveket i it a étén küldjék szét s a be­déi öradományokat a győjtő­ct ylitt; folyó évi decz. hó elejéig td'jCSßßZivk 1)6. Veszprém en, 1883. évi oct. hó 1-én. Véghely De{ső, alispán. Hol nyugszik Yas Gereben? A Hírmondó czimű politikai hetilap érdeké­ben ment fel Bécsbe Vas Gereben, és itt ezen lap értesítése mellett egyidejűleg' néhány bécsi lap számára forditá által a magyar delegátió tanács­kozásait. Hazulról viruló egészségben, férfias erő­vel indult útjára, de ott az erőltetett munka által előidézett kimerültség erős főfájásban nyilvánult többször. Balázs Sándor jeles beszély írónk ugyan­csak a végzetes napon 1867 január 26-án talál­kozott véle. E váratlan találkozás, e nem remélt öröm annyira meghatotta a két férfiút, kik sziveik által egymás iránt mély érdeklődéssel viseltettek, de a viszonyok kényszere folytán húzamosabb ideig nem találkozhattak, hogy mindketten könyeztek örömükben. Mindkettőnek sürgős végezni valója volt és egészen ellentétes irányban. Tehát néhány szóbeli tájékoztatás után elváltak egymástól. Vas Gerebent néhány perez múlva lephette meg a nála kora előbaladottságával miud gyakrabban jelent­kező szivgörcs, az udvari gyógyszertárba sietett, ott azomban annyira kimerité erejét a görcsrobam, miként alig volt képes az általa gyakorta hasz­nált szert kijelelni. Midőn annak elkészítéséhez hozzáfogtak eszméletlenül rogyott a földre, s mie­lőtt gyötrelmeit csillapíthatta volna a már már készülő félben levő szer, kilehelte lelkét. A bicsi Concordia czimű egylet értesülvén a jeles magyar iró hirtelen elhuny tárói, tanács­kozás végett rendkívüli bizottsági ülést hivatott egybe, mely egyhangúlag az egylet tagjai sorába vette lel, az elhunytat pedig saját költségén elte- mettetni határozá. A magyar delegátió tagjai szintén értesülve a szomorú tényről, szintén szán­dékozták a családtól engedélyt kérni arra, hogy a temetési költséget viselhessék ők. Ebben azonban megelőzte őket az irói egylet, mely méltó pompá­val temetteté el adoptált tagját. Fényes temetési szertartással szentelteti be a r tatn omrUria,, szerint á tetem. Ezen szertartás bevégzése után a magyar ifjakból álló dalárda gyászéneket zengett, s a magyar delegátió egyik tagja búcsúzott el gyászbeszédben az elhunyttól. A mint a menet megindult a gyászkiséret lassanként eloszladozott. Nem kisérte a nagyszámú magyarságból több, mint kettő a koporsót. Ez a kettő: Balázs Sándor volt és az öreg Benza. Te­temét alig adták által a földnek, máris teljesen a földé lett. Gondozotlan sírja elsüppedése előtt kifakult emlékzetünkből érdeme. Nagyságát letörpitni ki sem próbálkozott, de minthogy nem tömörül kővé a közöny, sirbalmával együtt eltűnt az emlélkezhető jel is. Ma jeltelen sir alatt nyug­szik Vas Gereben. Ha honfitársa véletlenül a wüb ringi temetőbe téved, avagy szándékosan oda za­rándokol megkoszorúzni nemzeti irodalmunk mél­tatlanul feledett írójának sírját, hasztalan keresi a sirt, ma már azt alig lehet megtalálni. Balázs Sándor emlékezései és az 1867 évi hírlapok kétségtelenül bizonyítják azt miként a währingi temetőben helyeztetett nyugalomra, ott azonbau hasztalan keresték. Néhány év_ előtt ke­reste ott néhány napon át, Vali Emil joghallgató, kereste V. Kovács József kereste Nyári Sándor ur, ki ugyancsak méltó elkeseredéssel kiált fel, bogy a magyar iró sírját haszontalan kereste. És ki­tudja még hányán kereresték ép úgy eredményte­lenül mint ezek. Ki tudná megmondani hányán éreztek kínos szemrehányást akkor, midőn az iró hamvainak szánt virágot a keresés verejtékétől ned­vesen, az utszélére voltak kénytelenek letenni. A zalai közlöny- legultolsó számában Nyári Sándor ur felszóllitja azokat, kik némi útbaigazító adattal megvilágositani tudják a rejtélyt, hogy vájjon hol kell keresni Vas Gereben tetemeit. Tájékozásul erre nézve válaszom a kővetkező: Évek óta foglalkozván Vas Gereben életvi- szonyi kutatásával, halála körülményeiről is többek uzivességéből kimerítő értesítést bírok. Ezek nyo­mán állítom, miként a wahríngeni temetőben lett eltemetve, hogy azóta onnan elhurczoltatott-e arról nincsen tudomásom. Fejfája egyszerű fából lévén faragva elrothadott azóta, tehát ennek nyo­mán sírját megállapítani nem lehet. De első sor­ban a Concordia egylethez fordulva értesítést le­hetne a temetési költségekből meríteni arra, hogy a temető mely részében, avagy melyik szám alatt jelelt sírjába tétetett le. Ugyancsak utbavezető adatokat lehetne fel­fedezni, a temetői központi felügyelőség naplói­ban, hol tudomásom szerint 1860 vagy 1863 óta számszerűit bejegyezve található, hogy vájjon ezen vagy azon elhunyt melyik temetőben, melyik te­mető negyedben, hányadik sor és hányadik számú sírja alatt van eltemetve. Nyári Sándor úr valóban nagy szolgálatot teend a nemzeti irodaimnak, ha szives buzgalmával kinyomozza s felfedezi az alig másfélévtized alatt teljesen elfelejtett iró hamvait. És ha fel leend fe- aepvo, nehogy az oda zárán aokoló magyar, újra hasztalan keresse a sirt, bármily szerény oszlo­pot, de állítsunk látható jelet hamvai fölé s mentsük meg a közös sírba dobástól, nehogy por rai oly elvetemültek tetemei közé elegyüljének, mint oroszhonban Vas Gereben rokkonszelleme, a legnagyobb orosz iró tetemeivel történt. Vas Ge­reben tetemeivel, ha még meg nem történt ez, ha nem intézkedünk, meg fog történni, a legrövidebb idő alatt. Dr. Vali Béla. Mi újság a nagy világban? cdlfonzo spanyol királyt párisi időzésekor, a radikális lapok által felbujtatott külvárosi népség füttyel fogadta. Grevy azonnal bocsánatot kért a közillem e durva megsértéséért, a spanyol közvéle­mény azonban meg nem elégszik e szóbeli elégté­tellel. Madridba érkezésekor óriási tömeg fogadta Allouzot és kocsiját, mely kiséret nélkül haladt, egészen körülfogta. A franczia előkelőségek e tün­tetésnél gyászfátyollal jelentek meg, mi csillapítélag hatott a felizgatott kedélyekre. Francziaországban újra miniszterválság van, Challemel a tonkingi ügy miatt akar távozni, a hadügyministert meg Ferry bocsájija el, mivel a radikálisokkal és iutransigensekkel cimboráskodik, Ferry maga Grevy elnök veje Wilson miatt készül elmenni, mivel a vő mindenféle politikai ügyekbe ártja magát. Szerbiában a válság véget ért. A távozó Pi- rocsanace miniszternek Milan király sajátkezüleg köszönte meg hü szolgálatait. A kabinet élére Kresz- ticset állította. Az uj minisztérium dynasztikus jellegű. OÁ „Gazette diplomatique“ ezélzatos kohol­mányát, hogy Italiát nem fogadták be a középeuró­pai eoalitioba, egy elsőrendű olasz lap cáfolja meg, arra intvén a franczia republikánusokkal tartó olasz ellenzéket, hogy politikában érdek, állami jólét s nem faj kérdés határoz. Szegény csángóink ügye rosszul áll. A P. N. értesülése szerint a befolyt pénzekkel sok visszaélés történt, mit a szegény nép most a tél beállta előtt legérzékenyebben érez. Seregesen mennek visssza Bukovinába. qA londoni polgármester választásnál mellőz­ték a wigbpárti Hadleyt s atorypárti Fowler lett lordmajorrá. A választás mutatja, mikép gondolko­dik London a jelen wigh kormányról. A Dunántúl régenmultja s egy veszprémmegyei muzeum. Magyarország történelmében legkiválóbb hely jutott a Dunántúlnak. Az észak-nyugoti felföld eget verdeső begy ormaival, a keleti Kárpátok hegytaréja s vidéke, a nagy magyar róna s keleti fellegvára az erdélyi teliöld hegykoszoruzott tömege sokkal ké­sőbb léptek be hazánk történelmébe, mint a Duna könyöke s a Dráva völgye által kerített Dunántúl. Eltekintve a paläolith és neolith kőkorszak is­meretlen lakóira, história ténynek tekinthető a kelták dunántúli letelepedése. Korábbi törzseik még a li­liom pengéjű bronzkardokat forgatták, talán még a fertőmellékén szállásfoglaló Bójok s a drávamel- léki Szkoriszkok is bronzíibulákkal fűzték össze bőr­köpenyeiket, bronz tekercsekkel díszítették kezeiket, lábaikat. A dunántúli bronzleletek nagy száma s a K. e. 350 évnek ethnographiai viszonyai legalább arra látszanak utalni. Azok a keltalakosok alapítot­ták Ó-Budát, Sopront, Szombathelyt, azok adtak legelsőbbet nevet a dunántúli vizeknek, tavaknak, a Bábának, de még a Dunának is. Julius Caesar minden idők leggenialisabb ka­tonája és államférfiuja még kelta lakosokat talált a Dunántúlon. Utódja augusztus 20 ban K. e. hozzá­fogott Pannónia latinositásához és 20 múltával a latin feliratok tanúsága szerint katonailag és gram­matikaiig teljesen rómaivá tette a Dunántúlt. Talán sehol sem bizonyult be oly szembetűnően a rómaiság beolvasztó ereje, mint Pannóniában. Két évtized iprém“ tárczája. ná. szol 3?ÍV \ Tv '6 Örzsi nótája. (Rajz.) .bau egy árva lélek se, aki ne temetése lesz ma. Olyan szomorúan ^.n;.;>; >k, hogy aki hallgatja, elszorul a itfc ;■ íiv c egy édes anya zokogna, olyan i if tetve, olyan tompán kong az a "i.gj harang, ■ dé-belé vegyül a kicsinek hangja, mintha gye: 1 i-'ás volna. Csakugyan egy édes : a ■; - ü- Ot zokog egyetlen fia ravatalánál,- ;,gdr ;áb. öröme, vigasztaló reménye, eieienea iőntavtója Körül állják nagy részvét­tel, enyhítenék, vigasz%ák; de az ő szivére nincs balzsam a szóban. Není.0iyan fájdalom ez, mint a másé, mert kettőét érzi A, magáét, meg azét a fe­ketébe öltözött fehér IíIíoia^ a^j mellette ül szóf­ián, némán; mert a sok sisg^j nincs talán már könnye. S annak a halaván) yjrágnak nagyobb a fájdalma, mint az övé! A biróék tágas udvarába*. goba nem voltak még ennyien, mint ma; be se t«,ek) a kik később jöttek, pedig az ölfa tetejére meg kerités párká_ nyára is jutott ember. Mert ilyen - temetésről csak az marad el, aki maga is a vár-a ott is volt az egész falu. S mikor a sá gzöJ kkel kivert, virágos szemfödelu, feher kop<L( a8né legszebb legény kihozta az udvarra, a kM°' szomorú halk hangon elkezdte a »reim aeter_ nam*-ot, csak azok nem könyeztek, kikne „ebb volt a szivük. A búcsúztatónál már a férfi. .g ej_ komorodtak; mikor pedig a kántor maga u hatva, utolsó versül ezt énekelte; Végszavam hozzád van, drága, szép mátkám, E földi életben többé ne várj rám. Köszönöm, hogy eddig hűn szerettél: Imádkozom érted az Istennél! Minden szem könybe lábbadt, a fehér nép hangosan zokogott, a szegény anya, meg a gyászoló liliom, az árván hagyott „mátka* — aléltan borul­tak a fehér koporsóra. Aztán az a négy szép legény felemelte az ifjú halottat, s megindult a gyászoló sereg: elől egy ácsinas a fölkoszoruzott kereszttel, azután a pallér két legényével, kik fényesre csiszolt szekerezét tartottak a vállukon; utánuk a pap és a kántor; a koporsó előtt a falu legszebb leánya, ki a fehér koszorút vitte selyemkendővel leteritett kis párnán, — s a halottat követte az egész falu népe. Ilyen szép temetést rég nem láttak már itt. Ki is kisérte mindenki egész a sirig, s még egyszer megsiratta ott mindenki Kerekes Pistát, a legszebb, legderekabb ácslegényt. Hát az édes anyja, meg árván hagyott szép jegyese! Azt a bubánatot ki nem lehet mondani. Csak egy volt tán, a kinek a szivén olyanforma érzés nyilallott keresztül, mikor a koszorút a dübörgő hantok közé dobva, szivéhez kapott: az a szép lány, aki a koszorút vitte, a biró lánya, Örzsi .... Szegény, szegény Kerekes Pista! Ki hitte volna, mikor ezelőtt három héttel azon a hajmeresztő magas álláson végig nézte a falut, ki hitte volna?... Legkedvesebb legénye volt a pallérnak; mindig is dicsérte, valahányszor este, munka után, bepillan­tott a nagy kocsmába, a hol rendes beszélgető társai voltak a biró, a kántor, meg a kocsmáros. Hány­szor elmondta nekik, hogy Kerekes Pistát magát nem adná a több' három ’ is olyan volna, mint ei nem egy ’. hanem akár egy bét aí tt .''készülne a ,torftm\ Büszke is volt rá, hogy kecskeméti gyerek, mint 5; igazi alföldi. Csak egyet irigyel tőle, azt mondja, de az aztán irigylésre méltó dolog is: a menyasz- szonyát, a kivel meg is üli Pista a lakodalmat, mihelyt haza kerül Kecskemétre, — s ahhoz aztán az alföldön nem igen sok hasonló menyecske lesz ám, se szépségre, se jóságra. Biró uram szinte örvendett rajta, hogy a to- ronyjavitás végett talujokba került ácsok közül épen Pistát fogadta magához szállásra. Mert ami a mes­terségét illeti, ahhoz a pallér legtöbbet ért, hát meg is tudja monáani, hogy ki micsodás; a maga­viselet dolgában meg maga tapasztalhatta biró uram, hogy az ő ácslegénye bizon nagyon rendes fiatal ember, s a mellett — ha rá ér — olyan jó be­szédű, hogy akár két napig is el tudná tartani az egész famíliát. Volt is becsülete nemcsak a biró, hanem a biróné előtt is, no meg lassan-lassan a biróék lánya, Örz8ike előtt is, a ki pedig — nem hiában volt a faluban a legmódosabb, legszebb lány, s hozzá még a biró lánya — bizony nem egy könnyen állott meg akárki fia előtt is. Nem volt pedig nagyon rátartós lány Örzsike. Csak ráfogták, hogy olyan. Szívesen szólt ő akár­melyik legényhez, de nagyon nem ereszkedett szóba egyikkel sem. Nyilván nem akadt köztük olyan, a kinek látására jobbau megdobbant Volna a szive. Talán Kerekes Pistával annyit sem törődött volna, ha az apja véletlenül oda nem fogadja a házhoz addig, míg a falu tornyán dolgoznak. így aztán il­letlenség lett volna nem szólni hozzá, mikor ott lakott a házukban, ott evett az asztaluknál. Hát mikor meg nehány nap múlva azt látta, hogy ez a Pista nemcsak csinos legény, h..neo okosabb ;s, rendesebb i? mint a többi, szívesen elbeszélgetett j Vízűd vele, a azt se bánta, hogy vasáruap & misére, dthuán meg a nagy kocsmába elkíséri. Mi tagadás benne, olyan furcsán esett Orsi­kének, mikor úgy körül-belül egy hót múlva vélet­lenül meghallotta az apjától, hogy Kerekes Pistá­nak jegyese is van otthon. Attól kezdve, tudja Is­ten, nem tudott vele olyan vidáman tréfálkozni, olyan barátságosan együtt lenni, mint annak előtte. Mintha komolyabban is fogadta volna a Pista kö­szöntését, mikor az a munkából haza ment. Csak Kerekes Pistának ne tűnt volna föl ez a komolyság! Kereste az okát, hogy mi történhe­tett vele, mi változtathatta meg iránta való eddigi magaviseletét. Hiszen azelőtt nem régen este tíz óráig is elüldögéltek a ház előtt, s Örzsike el nem mozdult volna addig, mig mindnyájan aludni nem mentek. Most meg, egy pár nap óta, mindig talál valami ürügyet, hogy a házban maradhasson. Alig lehet egy-egy szóra kicsalui. Nem szeretett-e bele valakibe az a lány ? ... Nem, nem szerethetett... hiszen mióta náluk van, alig látta beszélni is más­sal, tánczolm legtöbbet vele tánczolt. . . Hátba — hátha ő belé szeretett, s nem meri mutatni 1. .. »Szent Isten! ... Pista, hova gondolsz, tedd a ke­zedet dobogó szivedre, s halgasd, mit beszél a do­bogása*. . . így beszélt magában Kerekes Pista. Hiszen neki jegyese, szép, derék, hű mátkája van otthon. Szomszédjoknak, egy ácsmesternek a lánya. Leendő ipa boldogult édes apjának volt a legjobb barátja; ők meg Juliskával kis koruktól fogva is­merik egymást. Már akkor egymásnak szánta őket a két apa . . . Lám, ha jól meggondolja a dolgot, leginkább is azért kérte meg a Juliska kezét, hogy boldogult atyjának kívánságát teljesítse. Szerette is, szerti is, nem tagadja; mert annyi idő óta meg kellet szeretnie azt a lányt, a kivel legtöbbször együtt; meg hát a környéken nem is igen .' v ; nála szebb, okosabb leányt. .. Miért is jött a faluba!... Hiába tagadná lelkiismerete Kit, úgy érzi, hogy Bíró Örzsi nagyobb hatást ett fivére, mint az a másik ....

Next

/
Oldalképek
Tartalom