Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1883 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1883-06-17 / 24. szám
A néptanítók figyelmébe! A vallás- és közoktatási m. kir. rainisteri- umnak f. évi május 30-án 18289. sz. a. kelt rendelete szerint, a nyáron népiskolai tanítók számára tornászat! póttanfolyam csak a budapesti 1. kerületi torna csarnokban fog megtartartatni. A torna póttanfolyarara, mely 6 hétig tart, a felvett néptanítók 80 frtnyi államsegélyben részesülnek bele értve ebbe az utazási költséget is. A folyamodók felszerelt és Buzogány Áron ministeri osztálytanácsos ő nagyságához (Budapesten) cziin- zett kérvényeiket hova előbb hozzám terjeszszék be. A többire nézve a néptanítók lapja íog felvilágosítást adni, arra azonban már eleve szükségesnek látom íigyelmnztetni a néptanítókat, bogy a tornászati póttanfolyamra csak ép testtel és elléggé kifejlett izmokkal biró egyének vétetnek fel. Veszprém, 1883. junius 12-én Stáhly György, kir. tanfelügyelő. A Balaton-egylet kirándulása. A Balaton-egylet első kirándulásával beigazolta, hogy életre való egyesület. Annyi sok mibaszna egyesület között, melyek csak arra valók, hogy egy-két feltűnni vágyó ember ambitióját kielégítsék, a Balaton-egylet programmjával megnyerte egy országrész bizalmát. Alig egy éve, hogy Sziklai János hirlapiró megpendítette az egylet eszméjét, s már is közel félezer tag sorakozott a Balaton-egylet sellőt viselő piros selyem zászlója alá. Lengett is az a zászló büszkén, hol Siófok kikötőjén, hol Tihany kopár bérczén, a »Kisfaluéi “ gőzös elején, hol a Badacsony alján stb. Mintha azt akarta volna mondani: „íme dunántúliak, a Balaton nem többé a halászoké, hanem az országé, a világé'“ A midőn a veszprémi horpadásból felkapaszkodtunk a Séd és a Balaton viz választójára, nyugodt kékjében terült el a Balaton. Az ég néhány kuszáit felhő kivételével szintoly csöndesnek látszott. A hátmögötti erdő egyetlen cserlevele sem mozdult meg. Otromba pöszörméhek dongtak körülöttünk és szmaragdos kergelöző acsák surrantak el fölöttünk, ami rendszerint nyugodt, meleg időnek a jele. Csak amidőn a nosztori völgy-felé ereszkedtünk, s a kis patak bujósdit kezett játszani az országuttal, meghüvösödött kissé a levegő, s nem volt többé szükségünk a napernyőre. ‘Balatonfüred ma szintén még csöndes. A parkban néhány őgyelgő bonne s egy-két üldögélő hajómunkás; különben a bazárok csukottak, a pa- villonok üresek, az esplanade, a gyógyterem néma. Azért nagy őrömmel hallottuk a Kisfaludy gőzös második csenditését, mely a Siófokra való beszállást jelzi. Az a tudat is hizelgett nekünk, veszprémieknek, hogy egy órával megelőztük a pestieket, a kik csak 4 órakor ültek fel vasútra, mi meg már ugyanakkor a Balaton hüs hullámaiba locsol- gattuk tagjainkat. Siójokon nagy előkészületek folytak. A kirándulók kévéért nagyban öntözték az utakat, lampionokat aggattak a pályaudvar fasorai között, s a pályafőt lombbal és pántlikákkal diszitgették. Hét óra felé tömve volt a kiváncsiakkal a pályaudvar, s ámbár a Balaton teteje beborult és óriási villámok czikáztak végig a zalai parton, türelmesen várakozott a sokaság 8 óra 15 perczig, a midőn végre berobogott a várva-várt vonat. Megered most a beszédár, de az eső is, s mivel az utóbbi kifogott az elsőn, a balatonisták (ezt a műszót kétszer hallottam Siófokon) a Kisfaludy gőzösre menekültek. Keőd a derék nyájas kapitány már a vonat érkezése előtt kifejezte előttem abbeli aggodalmát, hogy félti a hölgyeket, a keleti szél nem tetszik neki, mert oldalba kapja a hajót. Persze én titkos örömmel néztem a kavargó Balatont, a hajladozó fák recsegését s az egymást érő villámlást. Végre vihart látok a Balatonon! Mi igaz abból a sokból, amiket az emberek a bőszült Balatonról összeírnak és össze-vissza beszélnek? szükség, hogy az ember azokat a gyengéd vonásokat, melyek egész lényén elömlöttek, bámulhassa. Rajmond egészen el volt ragadtatva ennyi báj és szépség láttára. De Adrien csakhamar véget vetett a gyönyörnek, melyet hősünk Olga szemlélete alkalmával élvezett; mert a következő pillanatban már Rajmond előtt állt s átnyujtá neki a szükséges öltönyöket. — íme, itt az öltöny, — szólt a festő — menjen hálószobámba és öltözzék át. Két perez alatt hősünk át volt öltözve s amint egy pillantást vetett a tükörbe, úgy találta, hogy bizony ő nagyon csinos VII. Károly. Egymással ellentétesebb két egyéniséget alig képzelhetünk, mint Rajmond és Adrién. Adriennek villogó fekete szemei semmi kétséget sem hagytak az iránt, hogy ő Olaszhon gyermeke ; barnás szinü, sima arczán kis fekete bajusz hetykélkedett; alacsony termetű, fürge, életrevaló üatalember volt. Ma szorgalmas s munkás, mint valami rabszolga; holnap lusta, mint valami sybarita; ma padlásszobaban, holnap selyempárnákon ; a munkánál komoly, fáradhatatlan; az élvezeteknél pajzáu, telhetetlen, eszeveszett. Mértékletes és mértékletlen, komolyan gondolkodó és eszeveszett, szelíd és hirtelen fellobbanó, — ilyen volt a festő. Raj mond ellenben mindig egykedvű volt s minden tetteben a legnagyobb higgadtság jellemzé. Az ő élete nem ismert viharokat, ő mindig biztos révből nézte a szenvedélyek hullámzó tengerén tomboló zivatarokat. A padlásszoba reá nézve nem birt vonzóerővel s azoknak a pénzért vásárolható gyönyöröknek sem volt rabja. A munkát soha sem ismerte. A szerelem már több Ízben bekopogtatott ugyan nála, de aztán csakhamar ismét tovaszállt, mint valami vándormadár, a nélkül, hogy maradandó nyomot hagyott veiaa . ’ bíí é íias alakja, lassú, méltóságteljes járása, arczsiuak j arisztokratikus szép vonásai, tekintélyes fellépése, j yálasztékos beszédmód- . - icv-.g1 vesága, . A délutáni nagy meleg persze megjósolhatta volna mindenkinek, hogy vihar lehet, de nem azt, hogy annak okvetlen be kell áhania, mert akárhány esetben a legtikkasztóbb nyári hőség után is zavartalan, nyugodt maradt a Balaton tükre. Többnyire sőt mondhatni kizárólag szél kavarja fel a Balatont. A légkör nyomásának ingadozása uero folyhat be oly kis terjedelmű vízfelületre minő a Balaton. Hiszen még az adriai tengeren sem érezhetők a légkör súlybeli változásai, annál kevésbbé egy 11 mérföldnyi vízfelületen. Azért teljes készséggel csatlakozom Keőd kapitány nézetéhez, hogy a Balaton hullámzása s a hullámok kisebb-nagyobb feltüremiése tisztán a szél munkája. Azok a váratlan viharok, melyek a sima felületet rövid idő alatt zajos rengésbe hozzák, szintén úgy magyarázhatók, hogy a Balaton valamelyik zugában esős szél lökések nyomták le a vízfelületet s a hullámok gyürüzése csak később ért a meszszebb tájakra. A látóhatár az észak-nyugoti s a keleti parton már y, 8 órakor beborult, 8 órára a látóhatár peremén jókora vihar dühöngött, pedig Siófok mellett 8 óráig csöndes volt a Balaton; csak 8 óra után csapta meg arezunkat a tó felöl jövő szél, s reá elkezdett a Balaton hullámokat vetni, melyek perczről, perezre magasodó sorokban türemlettek a part felé. A szél egyre erősödött, mikor a hajó elhagyta a Siófok révét. Az ég dörgött s akkorákat villám- lőtt, hogy pillanatra bevilágította az egész háborgó vizfelületet. A sok púpos vizhab ugyancsak csap- dosta a hajó bordáit, de 1 méternél magasabb hullám hegyet sehol sem lehetett észrevenni és sehol sem haladta meg az egyes hullámok hossza a 3 métert. A hullámok haladása elég gyorsnak látszott, szemmérték szerint másod perczenkint talán 1 V2 métert haladott egy-egy hullámtaréj. S mégis a rémület nagy volt. Az én kedves szomszédném egyre szopogatta a czitromot, pedig férje váltig erősitgette, hogy 2 héttel ezelőtt a fekete tengeren voltak, ott kutya baja sem volt éle- tepárjának s ime itt azon a csöpp magyar tengeren majd beleesik a tengeri betegségbe. A Czi- lika meg hol az én hol a férje vállára borult, szájára nyomta csipkés kendőjét és szorgalmasan begöngyölgette tartalmát. Túlsó szomszédom ez alatt viaszgyertyácskát gyújtott, mert a kabinbeu korom sötétség volt. Arra meg a kapitány ur kezdett szörnyen lármázni. .Oltsák el azt a világot, mert nem látokl“ No hát eloltottuk, hogy lásson, mert ha ő ki nem segít a bajból, igazán kiüt rajtunk a tengeri betegség. Egyszerre nagyott billent a hajó. A sok „Jeszszasz!“ és ,jeh* kiáltozás közben majd elnyomott engem az a czitromszopogató szomszédném. Szerencsére a hajó ugyanoly billentéssel a másik oldalára dűlt, most meg mi ketten lapítottuk közös szomszédunkat: a (Jzilika férjét a falhoz. Még 3—4 ily kimbálás kö’etkezett s a kétségbeesés tetőpontra lépett. A hölgyek panaszkodtak, a férjek szidták a rendezőt, mi az ördögnek indította' meg a hajót ily viharban, a fiatal urak meg nevettek a nagy zavarnak és zsebkendővel száritgatták megázott czilindereiket. A nagy himbálózásnak az volt az oka, hogy a hajó kiérve a révből megfordulni volt kénytelen, akkor oldalba kapta a hullámokat s így szokottnál erősebben himbálózott. Mihelyt orrával a szélnek fordult oly szépen szelte a hullámsororokat, hogy a villámláson, esőn kívül alig figyelmeztetett valami a balatoni viharra. — .Könnyű neki!“ — monda nák a halászok, próbálnák meg csak ami dereglyémben szembe szállani a Balaton hullámaival, azokra bizony különb a vihar, miut a Kisfaludy gőzös biztos kajütjében! — Meglehet, hogy a halászbárkán bajosabb a felkavart hullámokkal megküzdeni, de a Kisfaludy gőzösön semmi veszély. A balatoni viharok veszedelme a phantasia szüleményei ! Ugyanarról discurálgattak a lecsillapodott touristák, midőn a sistergő rakéták s a füredi ki- * VII. főleg a szépnem irányában; szilárd jelleme, rendíthetetlen bátorsága igazi gentlemanné tették őt. — ügy, uram, hajtsa meg csak ezt a térdét, a másik lábát pedig tegye a legfelső lépcsőre, — igy ni — nagyon jól van. Most vegye e koszorút és nyújtsa Soréi Ágnesnak. Bravó! Remekül csinálja! Én pedig most a munkához látok, mert minden perez drága. Kezdetben nagyon jól ment miuden. VII. Károly, kedvese előtt tédelve, tartotta a kozsorut s annak arczára íüggeszté epedő tekintetét. A szép kedves azonban nem az ő Károlyára nézett, hanem a festőre figyelt. Ez volt az első felhő a viszontlátás egén. Érezte tán Rajmondnak égető tekintetét ? .. . Ez igy tartott jó ideig. Végre Soréi Ágnes VII. Károlyra pillantott s abban a pillanatban a fehér, márványszerü arezon élénk pir ömlött el. De a következő pillanatban arczárói minden pirosság eltűnt s ismét visszatért az a márványszerü hidegség. Most már egészen hősünk felé tordítá arczát s tekintetével mintegy kikíni látszott tekintetét. így néz a vándor az oroszlán szeme közé, mely útját állja a rengetegben. Nem védheti magát, minden fegyver haszontalan. Más nem segíthet rajta, csupáu ez az éles tekintet, melyben minden erő, bátorság és elszántság kell, hogy összpontosítva legyen. Soká néztek igy egymásra. Végre Olga elforditá arczát s lázasan hullámzó kebléből nehéz sóhaj tört elő. Hősünké volt a győzelem. Ezalatt Adrien ecsetje fáradhatatlanul járt a vászon felett ide s tova. Rajmond térde már fájni kezdett, de félt, hogy i- .1 etségesuek fog látszani, azért csal tűrte a íájdvi;nat. ő egészen máskép gondolta ezt tegnap. Azt hitte, hogy majd Olga ajkai csevegni világított part vonta, magára mindenki figyelmét. Parthoz jutottunk. Éljenek s a kiváncsiak spalierje között jöttünk Füredre. Mily pompásan esett a közvacsora, milyen jól aludtak utána a szepegés- ben kifáradt bölgyecskék s milyen nagyot mulattak reá az ismerkedő egyleti urak (mert a program szerint ismerkedni kellett) — azt elég jelezni, leírni unalmas. Másnap Tihanyra ment a társaság. A vulkanikus félsziget, melyről Zepharovics kitűnő tanulmányt nyújtott, arról nevezetes, hogy követi a dunántúli hegyek főcsapását s két medenezére szorítja a Balatont. A tágasabb keletire, melyuek me redek partjait (Akaratja, Kenese, Gamaszi csárda) a hullámcsapás kivájta, s a hosszabban elnyúló nyugatira, melynek északnyugati partrésze a legszebb, mert annak hátterében látjuk a balaton- melléki basaltbupokat egymás után: Csobánkát, Tátikát, Szigligetet, Sz.-György hegyet. Arról is nevezetes a kinyúló félsziget, hogy aljában legmél- jebb a Balaton, mit a halászok bizonyos árfolyásból magyaráznak, melylyel a keleti medencze erős délnyugoti szél után megtelik s annak szüntével gyorsan vissza igyekszik a bekergetett hullám s ez okozná az árfolyást s ez vájta volna ki 40 méternyire a Balaton fenekét. A félsziget vagy 250 m. magas hátán emelkedik a benezék apátsága. Esetlen modern styl, csak a katakomba gyönyörű roman slylü. Ebben nyugszanak I. Endre hamvai. A freskók a XIV. sz. valók. Bibliai jeleneteket ábrázolnak. Legérdekesebb egy magyar ilju akkorbeli ruhája. Ugyané templomban mutogatják Loyola sz. lgnácznak viasz-lárváját. Kis fej, ritka haj és szakáll de sok elhatározottság és intelligentia a kifejezésben. Ilyennek képzeltem Jézus rendjének alapítóját. Füredre néző oldalán hallatszik a hires visz- hang. Erősen, tagolva s az utolsó szót hangsúlyozva kell körülbelül 7 — 8 szótagot kiabálni. A tihanyi gyerekek a többi között a »kicsi falu, kicsi ház“ féle nótát dalolták, s a viszhang azt oly hűen adta vissza, mint a lüredi tűzoltó trombitás classicus gixereit. (Megjegyzendő, hogy a tűzoltók mindig nyomunkban voltak s örökké trombitáltak. Ki és miért hozták oda a jó fiukat, senki sem tudta megmondani. A gonosz nyelvek azt mondták, hogy a testőrséghez tartoznak.) A viszhang helyétől vagy félkilomóternyire áll a Balaton felé néző Garay gunyhó. Kis nádfedeles viskó, hűs árnyékkal s gyönyörű kilátással. A szem végig tekinthet innen a Balatoni medenezén. Az nap reggel oly sima volt a Balaton, mint a legfinomabb tükörlap s oly szelíd kék szinü, mint a felette terjengő ég. Nem is hitte volna az ember, hogy e szelid kékség haragos savó-zöld sziure tud változni, s oly szürke hullámokat vetni, mint szombat este. A kunyhó előtt a tihanyi menyecskék gulyást főztek. Bizony nem sokat ért főztük. Mindenki megpróbálkozott vele, de mindegyik fűbe öntötte a koty- vasztékot. Ethnogr. tanulmányaim itt érdekes adattal szaporodtak. A balatonmelléki sajátos typus mind világosabban fejledezik vizsgálódó szemeim előtt. Erről máskor. Visszamenet: ebéd, regatta, hangverseny. Az első mindenkit érdekelt a többi kevésbbé, ámbár a hírlapok zajos tetszésről stb. írtak. Csinosak voltak Kordin Mariska trillái népdalai s a füredi parton felaggatott lampionok. A tűzijáték nem sikerült. Egyáltalában kár volt oly mindenfélére költekezni. A társaságot a kirándulás érdekelte, a garnirungot elengedte volna. Azért a bál is éjfélbe már véget ért. A hétfői napra volt kitűzve a keszthelyi kirándulás. A balaton hosszában hajózni. Ki ne örült volna a szép napnak, a csendes fodornélküli vízfelületnek? Mégis telt a hajó minden zege-zuga, folyt a csevegés, sakk, tarok és a borpróbálgatás, amig a keleti medencze lapos partjai között halad a gőzös. De amint feltűnt a Badacsony kúpos teteje s mögötte Csobáncz lapos háta, Szigliget vár omla- dékos orma, a Sz.-György hegy gyönyörű vulkánalakja, minden szem a zalai part felé fordult. E basalt kúpok alja borággal fedett, teteje erdős, a közelebb esőkön jól kivehetni a basalt oszlopos rétegfognak s azt a kedves csengésű, hangot fogja ő egy, két, három órán át hallgatni. És ime most hallgat. Ő nem kezdhet társalgást. Mit Mondhatna Olgának a nélkül, hogy el ne árulná Adrien előtt tegnapi találkájukat? A gyűrű felől nem kérdezősködhetett. Egy szóval is igen könnyen leronthatná mindazt, a mit eddig épített. Csak legalább szólt volna már Olga valamit, úgy mindjárt köny- nyebben lehetne társalgást kezdeni, s e közben majd csak kitudakolná, hogy hol lakik, mi a családi neve? Hisz talán csak nem akar rá nézve örökké csak Olga maradni? így elmélkedett hősünk. Végre megunva ezt a néma elmélkedést, olyan forma mozdulatot tett, mintha föl akarna kelni s e közben annyira megszoritá a koszorút, hogy az szinte recsegett. — Ugyan az istenért, mit csinált!? — kiáll- tott Adrién. — Tönkre tesz bennünket. Épen most van legnagyobb szükség a nyugodtságra, — már engedelmet kérek ........ igy ni......... Most kérem, mé g csak egy negyedórácskáig szíveskedjék meg nem mozdulni. Már karjai is zsibbadni kezdtek. Az ördögbe is — gondolá — Olga tegnap próbákról beszélt, ez csakugyan igazi próba. S miről fogpm őt ez által meggyőzni? Arról, hogy én egy ostoba filkó vagyok, Kinek ostobasága felett majd jót fog nevetni! Hősünk Advieure tekintett, az kérlelhetetlenül festett tovabb-tovább. Majd Olgára emelte esdő tekintetét. Hasztalan, egyik sem érté meg őt. Elkeseredésében a lábai alatt levő szőnyeg czifrasá- gait kezdte tanulmányozni, de még azok a czifrasá- gok is boszantották, úgy tettszett Rajmonduak, mintha azok a czifraságok is a szeme közé nevet- ■é.iek Hát ilyen az az epedve várt viszontlátás? Há azért rendelte őt ide? Látni és nem szólhatni? Vagy :ín Adrien féltékenységétől tart? De hisz ez ■‘.z Adr er. nagyon is mély tisztelettel viseltetik Olga 1 zetét, kivált a Badacsony koronáján. Mind eruptiv képletek, a harmadkornak első feléből valók, a midőn még a Balaton sokkal nagyobb területű volt. A tó ma éppen határába esik a régibb eredetű vulkanikus hegykoszoru és a fiatalabb tertiär képletek között, s eredeti, hogy kiterjedési főtengelye sziu- tén a dunántúli hegyrendszer északkelet-délnyugoti fő csapását követi. Keszthelyre 6 órai hajózás után értünk. Kedves fekvésű, csinos épületü nyájas város. Az oda való csolnak-egylet derék tagjai a legelőzékenyeb- ben segítettek ki bennünket a partra. A város színe java várakozott a parton s virágokat nyújtott az érkezőknek. Lipp Vilmos gymn. igazgató, egy óriási imponáló alak szívélyesen üdvözölte a kirándulókat, kik csakhamar Héviz felé robogtak, hogy kutyafuttában azt is megnézzék. Pedig a fürdő megérdemelné a további tartózkodást. Szép sétái, védett helyzete, enyhe climája, meg kitűnő üévvize van. A fürdő a meleg tónak közepére van építve. Vize kénköneg szagú, hőmérsóke 27° R. A vidék szegényebb része a tó kerítetlen részében fürdik, a gyógyulást kereső vendégek pedig a kibugyogó hőforrás közelségében. Váltig erősítgették a jó keszthelyiek, s abban igazuk volt, hogy Keszthely vidékének megtekintésére kevés egy délután. Itt napokig kell időzni, hogy a kellemes vidékkel, megösmerkedjünk, de a Programm az éjféli hazaindulást parancsolta s igy mennünk kellett. Csillagfény, zeneszó mellett indult a hajó Siófok felé. Itt még egyszer elhúzta Jancsi czigány a Rákóczi indulót, a pestiek kiszálltak, s a Balaton-egylet zászlaja nemsokára a Pest felé robogó vonaton lobogott. A kirándulás véget ért, de emléke soká fogja gyönyörködtetni a résztvevőket. Czirbusz Géza. VIDÉKÜNK. Siófok, 1883. junius 10-én. P. hó 9-én a Balaton-egylet 100-nál több kiránduló tagjai érkeztek az esti 8 órai vonattal Siófokra. S minthogy ezen egylet áldásos működésétől hazánk kiköszörületlen gyöngyszeme, Balaton vidékünkre nagy reményt táplálunk, mert annak kezdeményezése már oly kezekben találja kiinduló pontját, hogy a várt siker felett kétkedni sem lehet; Tehát mint minden tekintetben hazánk felvirágoztatására törekvő egylet iránt tehetségünk- hez mérten óhajtánk, mint Balaton-partiak örömünknek kifejezést adni a kirándulók fogadtatásánál ; mely ha az ég csatornái meg nem erednek, mi szintén kedves vendég volt nálunk, mindenesetre kedves emléket hagyott volna vissza a kirándulóknak; azonban régi közmondás az már és igaz, hogy: »Ember tervez, Isten végez“ és igy a közbejött elemi akadály következtében szív- és lélekből eredt törekvésünknek csak kezdetét valánk szerencsések az érkezőknek bemutathatni s csak annyit engedett meg az idő, hogy a megérkezett Balaton-egylet tagjait ,Lató‘ jól rendezett zenekara által játszott Rákőczy indulóval a több százakra menő fogadó közönség riadó éljenezésével a tiszt. Kauzli Gyula h. lelkész meleg üdvözletével fogadhattuk, ki is következő szavakban adott érzelmeinknek kifejezést: Igen tisztelt Balaton-egylet! A midőn az élet harezok küzdelmeiből kibontakozva, néhány napra szép hazánk legszebb tájának megtekintésére ide megérkeztek, 8iófok közönsége nevében magyar őszinteséggel és a testvéri szív melegével üdvözölném, felkiáltok: Isten hozta közénk önöket! (élénk éljenzés.) Hazafias czéljaik megvalósításának küszöbén, engedjék meg ama hőén táplált reményünknek kifejezést adni, hogy alakult egyletünk áldásos működésének köréből minket nem felejtenek ki; Folytatása a melléklapon. iránt. Mit jelentsen ez? Egy »model* irányában oly nagy figyelem s oly kiváló tisztelet ?!.. — Asszonyom — szólalt meg Adrien — kegyed most sokkal halaványabb, mint egyébkor, talán elég is lesz mára. Olga helyeslőleg bólintott s fölkelt. A festő egy sötétbarna köpenyt hozott s azt Olgára teríté. Ez a köpeny csukláját fejére húzta, ruhájának hosz- szu uszályát karjára emelte s egy búcsúpillantást vetve még mindig térdelő hősünkre, Adrien karján elhagyta a műtermet. Oly gyorsan, oly váratlanul történt mindez, hogy Raj mond alig akart hinni szemeinek. Ideje volt már fölkelni a térdelésből — no ez ugyan keserves egy mesterség volt. Csak legalább Olga ne tűnt volna el! Mit jelentsen ez ? — gondolá. — Itt hagy a faképnél ? Ez gyalázat! A kezében tartott koszorút messze hajítva, dühösen szórta le magáról az aranynyal áttört, drágakövekkel ékesített öltönyöket. Két perez alatt VII. Károlyból ismét Rajmond lett, azzal a különbséggel, hogy nyugalma fel volt dúlva s oly féltékenyen őrzött egykedvűsége megzavarva. Okvetlen kérdőre fogja vonni Adrient. Olga őt csutul felültette s úgy látszik, hogy a festő is egyetértett vele. Ez volt aztán a kellemes kaland! A kandalló előtt megállt. Ott térdelt tegnap, ott turkált a hamuban. Vájjon meg van-e már az a gyűrű. Nézzünk egy kissé utána, mig a festő visszatér. A gondolatot nyomban követte a tett. És íme, alig néhány pereznyi keresés után egy csillogó tárgyon akadt meg fürkésző tekintete, mely a padló nyílása közül kandikált feléje. Lehajolt s a következő pillanatban kezei közt tartotta az elveszett talizmánt. Folytatása a melléklapon.
