Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1883 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1883-06-03 / 22. szám
két rnondá: .Spanyolország és Portugallia mindig együttesen fognak haladni!“ Laboulay a derék jogtörténész meghalt. Helyét a franczia akadémiában valószínűleg About vagy Daudet Alfons foglalja el. Fallíns\ki lelkész, ki 21 évet töltött Siberiá- ban s most czári kegyelem folytán hazájába visszatér, a lengyelek részéről élénk tüntetések tárgya. Hoyos gróf párisi követünk bemutatta megbízó levelét. A tranczia lapok guiiynyal fogadták beköszöntő beszédét. qA fiumei regnikolaris bizottság nem tudott végmegállapodásra jutni. Tisza Fiúmét magyarnak, a Morvátok Horvátországhoz tartozónak állítják. Legjobban tiltakoznak a korvát annexio ellen maguk Fiume polgárai. A veszprémi kath fő gymnasium ügyében ezen kérvényt adta be a róm. kath. gynmasiumi bizottság a megyéhez. Mélyen tisztelt Törvényhatóság ! Köztudomású dolog vármegyénkben, bogy legújabb alkotmányos korszakunk elején Veszprém városában azonnal egy róm. kath. főgymnásiumi bizottság alakult oly czélból, miszerint buzgó működése által a megyénk székhelyén előbb négy osztályra leszállított kis gymnásiumot ismét nyolcz osztályú főgymnásiummá fölemelje, illetőleg kiegészítse. Jelzett bizottság a megyeszerte föllelkesült áldozatkészség által támogatva oly szerencsés eredménynyel munkálkodott, hogy alig egy év múltán képes volt magasztos vállalatának alapjaként az ötödik és hatodik osztályt kellőleg berendezve fölállítani. Ezen alapvető munkája után a bizottság annak folytatásával — részint illő méltányosság tekintetéből, részint pedig az akkori tanrendszer bizonytalan ingadozása miatt újabb kedvező alka lomra várakozott. E kedvező alkalom jelenleg elérkezettnek, sőt ajálkozónak mutatkozik annál inkább, mivel a legközelebb alkotott és szentesített közép- tanodai törvény által a fensőbb oktatás ügye maradandó szabályozást nyert, és a megállapított tanrendszer az eddiginél aránylag csekélyebb anyagi erővel leend megvalósítható. Veszprém városának róm. kath. gymnásiumi bizottsága tehát újból elhatározta, hogy miként elvállalt munkája kezdetén megtevé, úgy most ismét annak tökéletes befejezhesse végett övéinek áldozatkészsége mellett egyéb eddig tapasztalt nagylelkű jótevőihez is újabb anyagi segedelemért fog esedezni. Minthogy pedig mi alulírott bizottság tagjai fenn dicsért nagylelkű jótevőink között egyebek mellett Veszprém vármegye törvényhatóságát már a múltból is méltó hálával tiszteljük; ugyanazért jelenleg még egyszer hazafias bizalom- és tisztelettel folyamodunk hozzá, hogy valamint előbb az alapvetés nehéz munkájában segedelmünkre volt: úgy most már a befejezni szándékolt műnek megkoronázásában is buzgó törekvésünket a rendelkezése alatt létező nevelési alapból újabb áldozatával előmozdítani kegyeskedjék. Ezáltal a mélyen tisztelt törvényhatóság a nevelés szent ügyében eddig szerzett dicsőségét ismét egy fénysugárral ragyogóbbá fogja tenni. Azon vármegye törvényhatóságához folyamodunk, melynek székhelyén már hatszáz óv előtt az akkori viszonyok szerint európai hirü egyetem virágzott és a mely törvényhatóság a jelenben is korunk finomabb művelődési szellemétől áthatva — mint föntebb érintettük, egy külön nevelési pénzalapot létesített; legújabban pedig méltán dicsekszik azzal, hogy az országos történeti képcsarnok felállítása iránt legelőször az ő kebelében megpendített ma- gasb szellemű indítványt az egész haza, a magas kormány és országgyűlés egyaránt pártoló kegyelettel fogadta. Alulírott bizottság annál inkább reményű jelen kérvényébe foglalt nemes ügyének nagylelkű pártolását, mivel a mélyen tisztelt törvényhatóság bizonyára velünk együtt úgy van meggyőződve, hogy midőn vármegyénk székhelyének szellemi és zek ki, de mégis kegyetlenség öntől, asszonyom, hogy gunykaczajjal jutalmazza fáradozásomat ! — Higyje el, lehetetlen volt nem nevetnem, annyira komikus volt az ön bujkálása ott a sopha alatt, no de már nem nevetek. Különben beismerem, hogy ezen kaczaj által önnek adósává lettem. Sohasem hittem volna, hogy azon pillanatban, midőn biztos tudatára jutok annak, hogy ked- vencz gyűrűm nélkül kell lefeküdnöm, nevetni tudjak! Fölemelte kezét s búskomor pillantást vetett azon helyre, hol kedvencz gyűrűjét viselni szokta. — Talizmán volt tán az a gyiirü ? — Olyasféle. — Gondolja-e, szép kegyed, hogy én is követelhetnék öntől valamit? — Úgy ? Hisz én nem követeltem, csupán kértem. Kérni pedig — úgy hiszem — van joga bárkinek, s még sem kell minden kérelmet — — Teljesíteni ? — Eltalálta. — Tehát egy kérésem volna. Joga van kegyednek azt megtagadni. Óhajtanám annak az elveszett talizmánnak történetét hallani. Előbb azonban — Adrién okvetlen szokott mosakodni, hol találhatnám mosdó szereit? — Ott, — szólt a szép ismeretlen egy faliajtóra mutatva. A műterem a festő lakószobája, étterme és szalonja volt, s az, melybe hősünk, a fali-ajtót kinyitva, belépett volt a háló szobája; rideg, barátságtalan kinézésű kamrácska, mely jobban beillett volna egy trappista czellájának, mint egy oly gar- ?on háló-termének minő Adrien volt. Két perez alatt hősünk elvégezte a mosakodást s visszatért a műterembe. Ezen rövid időköz alatt belátta, hogy, ha csak önmaga előtt nem akar nevetségesnek látszani, nem szabad a szép ismeretlen erényét ostromzár alá venni. Ki tudja, nem-e ismeri őt a szép »model* ? anyagi jólétét közös erővel előmozdítjuk, egyszersmind az egész megye dicsőségét és tekintélyét is fölebb emeljük. Miért is jelen folyamodványunkbau indokolt kérésünket hazafias bizalommal megújítva maradunk Veszprém vármegye törvényhatósága iránt Veszprém, 1883. május 29-én. mély tisztelettel a róm. kath. gymnásiumi bizottság nevében T{uttner Sándor m. k. bizottsági elnök. A történelmi képcsarnok. Az irók és művészek társaságában első Ízben megpendített eszme: a történelmi képcsarnok ügye mai naptól kezdve biztosítottnak mondható. Veszprém vármegyének e kérdésben a képviselőházhoz intézett feliratát ugyanis a ház Fenyvessy Ferenc/, indítványára pártolólag tette át a kultusminiszterhez, ki is ez okból ma (máj. 27.) délelőtt egy szükebb körű értekezletet hivott magához. Ez értekezleten megjelentek Ipolyi Arnold püspök, Barabás Miklós művész, Pulszky Károly, Kaas Ivor báró, Bubics Zsigmond apát, Urváry Lajos és Fenyvessy Ferencz orsz. képviselők. Az értekezlet jegyzője Szalay Imre oszt. tanácsos volt. Trefort Ágost röviden üdvözölvén a megjelenteket, felemlíti a mai értekezlet czélját. Elmondja, hogy a történelmi arczképcsarnok eszméjét, bárki is kezdeményezte, azt igen szépnek s igen üdvösnek jelezi, melynek megvalósítására nézve kijelenti, hogy részéről meg'fog tenni mindent, csak hogy e helyes eszme mielőbb létesülhessen. Legczélszerübb- nek tartaná mindenekelőtt, hogy tudassák hol miféle és mennyi anyag található? Erre nézve felszólításokat szándékszik intézni az ország összes megyéihez, kik külömben is majdnem kivétel nélkül csatlakoztak Veszprémmegye ismert feliratához s azután a püspökökhöz, felekezeti hatóságokhoz s egyes családokhoz, főurakhoz stb. Végül az anyag teljes megismerése érdekéből néhány szakembert fog kiküldeni, kik be fogják utazni az országot. Egyébiránt kéri a megjelentek szives tanácsát s véleményét. Ipolyi Arnold püspök hosszabb beható beszédben ismerteti a vidéken levő anyagot. Felemlíti, hogy temérdek helyen van elszórva, s alig figyelembe véve a legérdekesebb történelmi arczkép. Számos főúri családot nevez meg, kiknek több példányban vannak meg a család történelmileg hires tagjai. Ezek arczképeit eredetben, vagy másolatban mind meg lehet szerezni. Pulszky, figyelmeztet, hogy ne csak tört. arczképcsarnok legyen szemünk előtt, de egyáltalán történelmi képcsarnok, melybe a várak, szobrok, re- liquiák is helyet foglalnak. A pénzkiadásokra is uj budget-tétel felvételét nélkülözhetlennek tartja, — s az egész terv létesítésére egy állandó bizottság alakítását véleményezi. Kaas Ivor báró egyetért Pulszkyval s szükséges helyiségnek ajánlja, hogy szereztetnék meg a budai várkerti bazár-épület. Különben a miniszter által felhozott tervet, a kezdeményezés alapjáut elfogadja és helyesli. Urváry Lajos jónak látná, hogy a kormány figyelme telhivatnék arra, hogy az ezredéves ünnepre már egy uj, e czélból készült épület álljon a történelmi képcsarnok számára. Fenyvessy Ferencz a vidéken levő anyag biztosabb és könnyebb beszerzése czéljából óhajtaná, hogy az 1885-iki országos kiállításon már a történelmi képcsarnok is nagyobb szabású kiállítást rendezzen. E czélra főuraink bizonyára ide adnák nagy becscsel biró történelmi képeiket. Trefort miniszter bezárván a vitát, az értekezlet általános helyeslése mellett kimondja, hogy ő történelmi képcsarnok létesítéséhez azonnal hozzá lát. S pedig akképen, hogy a fővárosban levő tekintélyes anyagot összegyüjteti, — a vidéken levő képek beszerzése végett felhívást intéz a megyékhez, városokhoz, felekezeti hatóságokhoz, püspökeinkhez, így lépett a műterembe a mosakodástól kivörösödött kezekkel és uj tervekkel. A szép hölgy a kandalló közelében ült s bus- komor tekintete arról tanúskodott, hogy az elveszett talizmánt mily nagyon sajnálja. — Gyémánt volt az a gyűrű ? — kérdé hősünk. — Nem. Bubin. — Már ismét az a rubin! — suttogá Rajmond. De a szép ismeretlen meghallotta. — Mi baja van önnek a rubinokkal ? — Oh, — semmi, ellenkezőleg azoknak köszönhetem, hogy szép kegyeddel találkozhattam. — Ezt nem értem. — Hajlandó megmondani, asszonyom, kitől kapta azt a talizmánt? — Miért? — Mert kérem. — Nem tudná kitalálni? — Oh, igen. A gyűrűt tőle kapta. — Kitől ? — No tőle. Adrientől. Midőn önt, mint Soréi Ágnest festette, akkor húzta ujjára a gyűrűt, melynek azóta varázsereje volt. A szép ismeretlen félig főiemelkedett s kér- dőleg tekintett hősünkre. Rajmond, mintha megszégyenült volna ezen kérdő tekintet súlya alatt, de azért folytató : — A gyűrű elveszte kipótolható. — Ezé nem, soha! — Talán mégis. Ha megengedi, úgy én holnap a legszebb, legragyogóbb rubint, mely Páris- ban kapható, lábai elé teszem. Bajmond arra gondolt, hogy Laurától, bármi áron is, de megveszi azt remek rubin-ékszert. Ezalatt a szép ismeretlen igy gondolkodott: »Vájjon minek gondol ő engemet?* — És a kő varázsereje? — kérdé lassú hangon. — Nem az adományozóra való visszaemlékezésben rejlik-e az? főurainkhoz, — s azonkívül nehány szakértőt ki fog küldeni a megyékbe. Végül a történelmi képcsarnok helyiségéül Ígéri, hogy ő felségétől el fogja kérni a budai várkerti bazár épületét. Ezzel az értekezlet, mely már első összejövetele alkalmából ily szép sikert tud felmutatni, véget ért. ________ „Egyetértés." Ta nügy. A somlyó-vidéki ev. tanitóegylet tavaszi közgyűlését múlt hó 24-én Nagy-Alásonyban tartotta meg. A gyűlés iránt mind a tagok mind a tiszt, lelkész urak érdeklődéssel viseltettek! A tanitók egy kivételével mind jelen voltak. A gyűlés ének- és imával vette kezdetét; mely után Nagyt. Szalay Sándor ur szőllősi ev. lelkész, egyleti elnök tartotta elnöki megnyitó beszédét. Megemlékezett az egylet egyik elhalt, iíju tanítójáról: Bögöthy dánosról. Végül intette, buzdította a tagokat, hogy szorgalmasan dolgozzanak a jövőben is épen úgy, mint dolgoztak a múltban! — A múlt évi jegyzőkönyv, felolvasás után hitelesíttetett. — A jegyzőkönyv felolvasása közben az Eötvös-alap ügye is előkerült, ameny- nyibeu Plevnitzky Pál azt lelkes és őszinte szavak kíséretében a tagoknak meleg pártfogásába, támogatásába ajánlotta! — Az eddig szokásban levő módot, — hogy az Eötvös alap tagjainak évi 1—1 írtját — egy személy küldje be — megváltoztatták; és kimondatott az, hogy minden tagja az Eötvös- alapnak maga küldje be tagsági diját! —Az egylet — évi 2 írt tagsági díjjal — az Eötvös-alap tagjai közé lépett. — Az Eötvös-alap gyűjtő bizottság eszméje elbukott. — A könyv- és pénztárnoki számodások tudomásul vétettek! — Nagy Lajos dolgozatot olvasott, melyben hangoztatja a felekezetek tanügyének reformálását. — A theologia és paedagogia között külőmbséget tesz; és tagadja, hogy a theologus egyúttal gyakorlati paedagogus is lehessen, mind a két tudomány olyan nehéz olyan mély, a mely egy-egy embernek egész életét és összes szellemi tehetségét igényli és elfoglalja. — Nagys. Stáhly György tanfelügyelő átiratára Buthy Márton kéretett fel válaszolni! A Jász- uagykunszolnok megyei tanitó-egylet átirata, mely a nyugdíj-törvény módosításáról szól — helyes- lőleg tudomásul vétetett; azonban elhatároztatott; hogy feliratot nem intéz az egylet a kormányhoz, mivel a miniszter kilátásba helyezte a nyugdíj törvénynek 1885-ben módosítását! — Egyéb átiratokat a gyűlés egyszerűen tudomásul vette. — A második orsz. képviseleti tanító gyűlésre képviselőül ha addig az alapszabályok megerősittetnek Kovácsics Gyula pápai tanító választatott meg. Kiss Ferencz azon indítványa, hogy az egyletnek ezentúl választmánya is legyen: elfogadtatott, választmányi tagoknak megválasztattak: László János, Buthy Márton, Plevnitzky Pál, Kiss Ferencz és Nagy Elek. Az elnök és jegyző hivatalból tagja a választmánynak. Nagy Lajos azon indítványa, hogy Nagys, Stáhly György tanfelügyelő urnák királyi-tanácsossá történt kineveztetése alkalmából az egylet üdvözlő felíratott küldjön, nagy lelkesedés között elfogadtatott. Több fontos indítvány az idő előrehaladottságánál fogva nem volt tárgyalható. A tisztviselők, kik állásaikról lemondtak: újra egyhangúlag ismét meg lettek választva. Gyűlés után közösebéd volt, melyen majd minden tanító részt vett. Mint vendégek jelenvoltak. Horeczky Béla és Buthy József urak. — Több felköszőntő is volt. — Első ki szólott: Kiss Lajos lelkész ur volt; majd beszélt Buthy Márton, László János, Kovácsics Gyula, s végül Borbély Sándor dabronyi lelkész emelt poharat és egy hatalmas toasztban éltette a »concordiát.* Az élénk gyűlésre sokáig fognak a jelenvoltak visszaemlékezni. Az Isten áldása legyen a somlyóvidéki ev. tauitóegyleten! gy. — De hasonló lenne-e ez a vissznmlékezés a másikhoz ? — Ha kegyed akarja, akkor igen, — válaszolt hősünk szivdobogva. — Hagyja el Adrient, ki úgyis a művészetnek él és oly sokakat boldogít szerelmével. — Azt tudom, de Adrien nem szeret engem. — Mégis mily sokféle alakban lefesti önt. Lehetetlen, hogy annyi együttlét alatt meg ne bűvölte volna tekintetével, azzal a tekintetével, melynek még egy női szív sem'volt képes ellenállni. — De kicsoda ön ? — szólt közbe a szép ismeretlen s tekintetével végig mérte hősünket, — hogy ily hangon beszél velem. Ki jogosította fel önt erre ? — Ki vagyok? — Kegyed bájainak rabszolgája. — Az sok is, kevés is, — válaszolt szelideb- ben, mintha megbánta volna előbbi szavait. — Sok, mert az én szépségem vajmi csekély ; kevés, mert mi egy rabszolga? Egy férfi, kinek én meghódol- nék, kedvesebb volna nekem. — Én azt gondoltam, hogy ez egyre megy. — Oh nem, a kettő közt nagy a külömbség; oly nagy, mint a közönséges rubin és az én elveszett gyűrűm közt. Lángoló szív volt belevésve. „Legyenek érzelmeid nemesek s fölfelé törjenek. oAddig, míg a szenvedélyektől megőrződ szivedet, lángja tisztán fog lobogni, de ha a szenvedélyek erőt vesznek rajta, akkor az a láng, mely előbb az ég felé irányult, visszaverődik és elégeti szivedet.* Ezek azok a szavak, melyek kíséretében a gyűrűt átvettem. — Adrien mondta ezt? — ön legalább azt gondolja. — Avagy tán nem ő volt? Erre^ Rajmond nem kapott választ. — És hisz kegyed azon szavakban ? — Miért ne hinnék ? (Folytatása következik.) VIDÉKÜNK, Kenese, 1883. május hó 26-án. Tekintetes szerkesztő ur! Nem hiszem, hogy a Balaton mellékén már volna község vagy város, mely neve mellett ezt az epithetont nem fitogtatná: »Szép fürdőhely.“ Ezzel az epithetonnal dicsekszik Siófok; ezzel teszi magát nevezetessé Keszthely; ezzel excellál Füred és ezzel kevélykedik Almádi! .... Márpedig ha végig sétálnánk a Balatonon, ami ugyan egy kissé hosszú séta volna, bizonyára (nem azért mert e község s. jegyzője vagyok) alig találnánk a természettől annyira megáldott fürdőhelyet, és nem mesterségesen, de a természet által lepadlózott, sárnéküli és kövecstelen kristálytiszta vizet, mint aminő a nagyvilág által elfeledett kis Kenese község falvának partjait mossa. Elhagyott volt e hely ezelőtt csak négy évvel is. Hisz nem csoda! Aki a balatoni fürdőt használja, az inkább élvezetből cselekszi azt, s aki a Balatonra megy fürdeni, az azt hiszem, egyszeris- mind mulatságot is keres!.. Megvolt tehát a pompás fürdőhely, de nem egyszersmind a szórakozásra alkalmas sétahely. A folytonos beutlétel után ha valaki egy kissé sétálni vágyott, kénytelen volt a poros utczákra térni, ahol azután csakhamar elegendő lett a sétából. — De azt hiszem, hogy kedves fűrdővendégeink nem lesznek többé erre utalva. Megyénk tekintetes alispánja — az ő mindent átkaroló figyelmével — tavalyi ittléte alkalmával, felismerve ez ügy fontosságát, egy kis értekezletre hívta össze e község elöljáróit s felszólító őket — látva a szép számú vendégeket — tennének valamit ftirdőhelyiségök érdekében; megígérvén egyszersmind, hogy ő, amivel teheti, ügyünket gyámo- litani kegyes leend. E figyelmeztetés, ugylátszik, viszhangra talált szeretett községi jegyzőnk Szánthó Lajos ur keblében, ki is ez idő óta a derék és tevékeny segéd- biró Horváth János és Ambrus Gábor r. kath. tanító úrral élére álltak az ügynek, mígnem ha nem is mind azt, mit terveztek, de átalakították a fürdőhelyet úgy, amint az most áll. A helybeli közös faiskolából ugyanis, melyet Ambrus Gábor tanító ur oly szakavatottan kezel, 265 drb. gyönyörű fiatal jegenyét ástak fel s ültettek végig két sorjában a történelmi nevezetességű »török v. tatár likak*-tól egész a fürdőhelyiségig. Itt hosszában a Balaton partján a körülárkolt fürdőhelyiségen belül minden öt ölnyi távolságban áll a legnagyobbak közül egy, minden ilyen mellett egy ölnyi távolságban — ellenkező irányban négy darab csoportosul, — egy-egy ilyen öt darabból álló csoporzatot pedig sárga terebélyes fűz övez. A multheti fürdőbizottság alakulási gyűlésén pedig (melyen: — Wolf Ignácz urod. intéző elnökké; Parrag Gyula m. kir. postamester pénztárnokká; Kovács Gyula s. jegyző fürdőbizottsági jegyzővé, és László Péter községi biró biztossá választatott) elhatároztatott egy a közhasználatra bocsátandó zuhany beszerzése. Erről s a többi határozatokról majd jövő levelemben. *) Melyek után maradtam Tekintetes Szerkesztő uraak alázatos szolgája. Kovács Gyula, közs. s. jegyző. Pápa, 1883. május hó 30-án. Jakab Lajos színtársulata múlt csütörtökön kezdte meg előadásait Szigeti „Rang és mód* czimű színművével. Már ez első előadással megnyerte a közönség tetszését, mely azóta minden este megtölti a színházat, daczára az ott uralkodó nagy hőségnek, ügy látszik, hogy a szellőző készülék csak télen működik, mikor a színházat fűtik. Ha igen meleg napok lesznek, alig lehet majd kibírni a házban összegyűlő forróságot. A színtársulat sok jeles tagot foglal magában, legnagyobb rész már régi és szívesen látott ismerősök mint; Beödy és Beödyné, Bokody és Bokodyné, Maár Julia, Oláhnó. Ezenkívül Bács és Bácsué Laura, Benedek Gyula, Bérczy, Kiss Pista és mások. Eddig színre kerültek »Furcsa háború* »Tóth leány“ »Párisi regény* »Nap és hold* »Bozóti Mártha.* A rajziskolai tanonezok Péter Pál napján fogják munkáikat, közszemlére kitenni, a mikorra a városi iskolaszék, a magukat a rajzban kitüntetett növendéknek jutalmakat fog osztani. Két élvezetes és jótékonyczélu estélyre vau kilátásunk. Ugyanis a tűzoltó egylet betegsegélyző alapja javára tánczmulatságot, a jótékony nőegylet pedig kóstolót fog rendezni. A polgári kör nyári kerti helyiségét vasárnap junius 3-án délután, zene közreműködése mellett, megnyitja. Tegnap kezdődött városunkra nézve a III fokú kereseti adó kivetése. Többnyire az amúgy is alig elbírható tavali adó hagyatik meg. Polgár. Győr, 1883. május 31-én. Tekintetes szerkesztő úr ! A múlt vasárnap kisértük örök nyugalomra Méry Etelt, a győri Szt.-Benedekrend közszeretet és tiszteletben állott egyik tanárát, ki sziv-szélhü- dés következtében 50 éves korában hunyt el. Benne a főgymnasium kitűnő régészt, a muzeum pedig fá- radhatlan őrét vesztette el. Temetése impozáns volt. A boldogultnak rögtöni elhalálozása, 20 évi győri tanárkodása, nemes szíve, nyájas s szelíd bánás módja a már férfikorban levő egykori tanítványait is ép úgy, mint a mostani mind a Vili osztálybelieket és mindkét papnövelde növendékeit könyekre fakasztó. *) Köszönettel veszszük. Ha valaki, bizonynyal mi vagyunk azon, hogy magyar fürdőink emelkedjenek. Szerk.
