Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1883 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1883-01-21 / 3. szám

IX. évfolyam. 1§§3.

3-fk szám.

Veszprém, január 31«

Megjelen e lap a

„HIVATALOS ÉRTESÍTÖ"-vel

egy (Itt minden vasárnap reggel. Rendkívüli esetekben ifi- lfinlap adatik ki. - Előfizetési fiT mindkét lapra : negyedévre 1 frt 50 kr. ; félévre 3 fit; egész évre 6 frt. Egyes példányok ára 15 kr. - Hirdetések díja: egy hasábos petitsor tere 6 kr.; nyilttórben 20 kr.; minden beigtatásért külön 30 kr. állami bélyegilleték fizetendő.

Kiadóhivatal: Krausz A. könyvkereskedése Veszprémben. Ide küldendő minden előfizetés, hirdetés, melléklet s reclamátió.

VESZPRÉM

közgazdasági-, társadalmi*, helyi- s általános érdekű

MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY.

Uagfinvitfiknak s személyes jellegű támadásoknak a lap keretében hely nem adatik.

Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Névtelen közlemények csak akkor vétethetnek figyelembe, ha valódiságok iránt bizonyíték szereztetett be. — Bérmentetlen leveleket a szerkesztőség csak ismert munkatársaktól fogad el.

Szerkesztőségi iroda:

Vár 4. sz. a. Ide ezlmzmidŐ a lap szellemi részét illető minden közleméuy.

I

A Casinók könyvtárairól.

Mikor Széchenyi István 1826-ban a pesti „Nemzeti Casinót“ megalapította: több kir. város követte példáját. Ez egyesületek czélja eleinte a politikai események megbeszélése volt, s Széchenyi is politikájának akart ott pártot teremteni. Csak később Ion a társulatoknak az irodalomra is befolyásuk, a mennyiben hírlapokat járattak, jó magyar könyveket vásároltak s ezáltal meg- könnyebitették a kiadóknak a derekasabb magyar munkák kiadását. S a mig a casinók ilyféle kötelességek teljesítésében találták feladatukat: méltók voltak nagynevű alapítójukhoz.

Ámde most — ha egy pillantást vetünk a casinók beléletébe — könnyen meggyőződhetünk, hogy egészen máskép áll a dolog. A czél calabriás és tarokkpartiek összehozása, vagy pedig némi kevés hirlap- olvasás,s a ki ez utóbbit gyakorolja is, nagy lelki nyugalommal olvassa el, mily rosszak a mai kiadási viszonyok, s azután nyugodtan szürcsöli tovább fekete kávéját, a nélkül, hogy a dologra csak gondolna is tovább.

Pedig a magyar kiadók munkáját megkönnyíteni: leginkább a casinók s egyéb könyvtárral bíró társulatok feladata. Több ember inkább szánhat rá valamit az irodalomra, mint egy. S ezt annál inkább tehetné, mivel a magyar szellem, legalább a látszólagos magyar szellem, az ilyen casi- nókban a legerősebb.

És mégis, La a könyvtárt megtekintjük: nagyon sok jó könyv hiánya tűnik szemünkbe. A veszprémi polgári társaskör bib- liotbekájában nincs meg Arany János sem. Hiányzik a Katona József Báuk-bánja, az újabb magyar költői irodalomról plane szó

A „Veszprém“ tárczája.

GREGUSS.

Ha a földön virulhat még az éden,

A szép művészet hozza vissza azt,

A jó, igaz, szép a szív életében

Magasztos élv- s gyönyörforrást fakaszt,

A külvilágba átvitt eszmeképek Tündérkertté alkotják a hazát.

A népek szent testvéri frigyben élnek Kiirtván a mérges kígyók faját.

A kerthez a tért már Greguss kimérte,

Vetett is abba sok virágmagot Nagy szellemét az ég már visszakérte,

Nekünk emlékül egy kertet hagyott.

Miveid ezt oh magyar! minden vidéken, így fölvirul négy vízpartján az éden !

Szűcs Dániel.

Templomos! csárda . . .

Templomosi csárda Nem vesz bora kárba;

Abba mulat három ifjú Nagy búbánatiba.

Három magyar ifjú,

Deli valamennyi

............

Úg

y el tudnak hazájukon Sírni, keseregni.

Hangzik az a bús dal,

— Annyi idő óta —

„Hej, d nagyon szomorúan Szól a magyar nóta.“

Egy pár köny leperdül,

De szivük is könnyebb ....

A honért sirt drága könytől ^Behegedtmáraokseb^^^^^^^

sincs. No de ez ellen azt a könnyen meg- czáfolható kifogást lehet tenni: hogy ha meg is volna: kevés akadna, a ki elolvasná. Ámde a regéuy-és beszélyirodalom is, melyet a kisvárosi közönség leginkább fogyaszt, nagyon szánandó módon van képviselve. Jókai és Jósika megvan. Igaz. De hol lehet megtalálni Tolnait, Mikszáthot, Ábrányi Kornélt, Peteleit, Gyulai Pált, Vad- nai Károlyt, Vértesi Aruoldot s e műfajnak sok egyéb jelesét? Pótolja-e ezeket Ponson, Gabrieau, Montepiu, 8 mit tudom én, még micsoda sok rosszul fordított regénye a franczia irodalomnak? És ba már külföldit akarnak : hol vannak Ebers, Thackeray, Daudet, és a többi jelesen fordított elbeszélései ? Hol van a magyar történet- tudomány annyi jeles képviselője, a kiknek nem is lehet a szemükre vetni, bogy szakmájuk nem a nagyközönségnek való. S ha már erről van szó, hol van a Századok, a Történelmi-Tár, a Magyar Történelmi-Társaság két jeles közlönye, a melynek előfizetési ára oly csekélység, s a melyeknek gyámolításával nemcsak hazafíságot követnének el, hanem egyúttal maguknak is élvezetet szereznének. E két íolyóirás ajánlatát minden jóravaló magyar lap hozta. Hol vannak a Kisfaludy-Társaság kiadványai, a melyek között annyi, kitűnő kritikával megválasztott hazai és külföldi munka található? Mindenki tudja ezt, csak azok, kik a casinó ügyeit intézik, maradnak meg továbbra is mozdulatlanságukban és merevségükben.

Miért van ez igy? Az első kifogás rendesen az szokott lenni, hogy pénz nincs. S miért nincs ? Százötvennél rendesen több tag van évenkint, a kiknek mindegyike négy forint évdíjat fizet. Hatszáz forintból, azt hiHárom habzó pohár Hosszan összezörren,

És három ajk éljenétöl Ablak, ajtó zörren.

— Éljen soká honunk! —

— A szerelem éljen ! —

— Éljen minden, mi csak magyar —

— Éljen! Éljen! Éljen! —

Templomosi csárda Szomorú és árva.

Széthányta a hármat sorsa Széles e világra.

Vizy Gyula.

A great-wingelbury-i párbaj.

Irta: Boz Dickens.

Angol eredetiből fordította Bállá Mihály.

(Vége.)

„Ki ez?* kórdó suttogja Overtontól.

„Csitt,“ válaszold Overton. „Hát a másik.* „A másik!* kiáltá Trott visszariadva.

„Majd mindent meg fog látni, ha elindultak; — de hát kiabáljon már, az isten szerelmére! — gyanút fog ébreszteni, ha ennyit suttog velem.“ „Nem megyek el ezen a kocsin!* rikoltá Trott, megijedve, hogy uj veszélybe rohan. „Engem itt meggyilkolhatnak, meg — *

»Bravo, bravo!* sugá Overton. „Most be fogom taszítani.*

„De én nem megyek!“ kiáltá Trott. „Segítség! segítség! engem akaratom ellenére elhurczol- nak! Meg akarnak ölni!*

„Szegény fiatal ember!“ mondá mrs. Williamson könyezve.

„Na gyerek, most hajts!* kiáltá a mayor, Trottot belökve és az ajtót becsapva. „Hajts, a hogyan csak bírsz és bármi történjék, meg ne állj az állomás előtt. — Hollá!“

„A lovak meg vannak fizetve, Tom!* kiáltá

Lapunk mai számához fél

szem,az irodalomra is lehetne áldozni valamit. De ha nem, miért van az, hogy a társaság birt sem hallat magáról, holott rendezhetne tánczvigalmakat, estélyeket, mint rendezett máskor, s ezeknek jövedelmét szánhatná a bibliothekájára ? Hiszen az ilyen mulatságok, a mint én tudom, jól szoktak sikerülni.

Az tehát, hogy pénz nincs: hamis állítás. De ha van pénz : akkor is az a baj, bogy a könyvtár ügyét senki sem tartja fontosnak. Ha egy bizonyos összeget rá is szánnak a könyvek vásárlására: azt abhoz nem értő emberek belátására bízzák, a kik nem a qualitást, hanem a quantitást tekintik irányadóul. S ezek persze hogy mindenféle ponyvamunkát összevásárolnak, csak a könyvek száma minél több legyen. Valósággal megcsodálják azt a hirdetést, amely háromszáz ötven kötet regényt hirdet hetvenöt forintért. Ez a megjegyzés különben nem a polgári társaskörre, hanem egyáltalában minden casiuóra vonatkozik.

Ez nem jól van. Ennek nem szabad sokáig igy maradnia. Nem szabad, hogy a közöny, mely manapság mindent megöl, az irodalomra is kiterjedjen. Nem szabad, hogy azok, kik tudományukkal, műveltségükkel az ifjú magyar irodalmat is, a többi európai nemzetek színvonalára akarják emelni, elkedvetlenedjenek magasztos feladatukban annál a gondolatnál, bogy nincs, a ki olvassa őket. Pessimista volna, ki a magyar irodalom jelenlegi felvirágo- zását nem akarná elismerni. De ha azt akarjuk, hogy ez a buzgalom továbbra is megmaradjon, hagyjuk el azt az átkozott közönyt, mely annyi jónak volt már megölője. Mert ha érdeklődésünk ma is annyi az irodalom iránt, mint volt egy századdal ezeutánuk mrs. Williamson. És a kocsi elrobogott, benne mr. Trott és miss Julia Manners.

Az első két-bárom mértföldön, mr. Trott az egyik, titokteljes társa pedig a másik sarokba húzódva, mélyen hallgattak. Végre miss Julia közelebb és közelebb kezdett vonulni mr. Trotthoz, ki ugyan azon mértékben húzódott a kocsi sarkába, azonban hiába erőlködött, hogy pillantásával áttör vén a sötétséget, fölismerje Horace Hunter rémitő ábrázatját.

„Most már szabadon beszélhetünk,* tőré meg a csendet társa; „a kocsis se nem láthat, se nem hallhat bennünket.

„Ez nem Hunter hangja,* gondolá Sáudor elbámulva.

„Kedves Péter lord,“ folytatá miss Julia édes hangon és karját Trott vállára tévé. „Kedves Péter lord! egy szót sem ?*

„Ni, hisz ez egy asszony!* mondá Trott halkan és szörnyen elcsodálkozva.

„Jaj! kinek a hangja ez ?* kiáltá Julia. „Ez nem Péter lordé!*

„Nem, — az enyém!* válaszolá Trott.

„Az öné!“ kiáltá miss Julia Manners. „Egy idegen férfi! Irgalmas ég! Hogyan került ön ebbe a kocsiba?*

„Bárki legyen ön, asszonyom, de azt tudhatja, hogy én akaratom ellenére jöttem ide, mert én eleget lármáztam, midőn ide erőszakoltak,* válaszolá Sándor.

„Péter lordtól jön ön ?* kérdé miss Manners.

„Vigye az ördög azt a Péter lordot!* válaszolá Trott bosszúsan. „Én nem ösmerek semmi Péter lordot. Soha nem is hallottam felőle, mint ma este, midőn mindenki lordpéterezett, úgy, hogy végre magam is azt hittem, hogy bolond vagyok, vagy álmodom —“

„Hát hova megyünk?* kérdé a lady tragi- kai hangon.

„Hogyan tudjam ón azt?* kérdé Trott, elfojtott dühhet; az est eseményei egészen kihozták sodrából.

„Álljatok megl* kiáltá a lady, lebocsátva a kocsi ablakát. ____________________

iv melléklet van csatolva.

lőtt: bizony nem érdemeljük meg, hogy irodalmunk is külömb legyen az akkorinál.

S ez ellen tenni: legelső sorban a casinók feladata. De evvel nem az van mondva hogy egyesek pártfogása nem volna szükséges. Minden müveit ember, kinek bármi csekély felesleges pénze van: szánja azt egy-egy jó könyv megvételére. Sokan vannak, kik e tanács helyességéről meg vannak győződve: de mindig másra bízzák annak kivitelét. És épen ez a baj.

A vidéki lapok pedig jól tennék : ha ehhez hasonló szellemben buzdítanák olva- közönségüket. Evvel bizonyára több hasznot hajtanának a hazának, mint avval, ha vizenyős versek közlésével töltik meg hasábjaikat és szaporítják a szellemi proletariátust. S{0tnaháty István.

Mi újság a nagy világban?

A\ országgyűlésen a czukor- és szeszadót felemelték, a törv. jv. általánosságban szintén elfogadtatott.

Francziaors\ágban Napoleon hg. prociamá- tiója és elfogatása a hét eseménye. A berczeg fellépése csak compromittálta a monarchistákat, mivel a törvényes alkotmány-forma ellen izgatott. Floquet a köztársaság megmentése végett már is valamennyi franczia trónkövetelő kiutasítását indítványoz! a kormány azonban külön törvjavasiatot fog előterjeszteni a trónkövetelők és azok nyilatkozatai ellen.

qA szultán palotájában újra merénylőket fedeztek fel, kik a szultán élete ellen összeesküdtek.

Az egrplomi ügyben Anglia határozottan kijelentette, hogy önmaga akar intézkedni. Most az aldunai hajózást szabályozó konferencziát azért késlelteti, mert Oroszország Kománia, illetve a maga érdekét támogatja, a mi Angliának sehogy- 8em tetszik.

Németalföldről jelentik, hogy Bosisio lovag az osztrák-magyar monarchia követségi titkára néhány nap óta nyomtalanul eltűnt. Levelei azt gyaníttatják, hogy öngyilkos módon vetett véget életének. Florenczben ez irridentista zavargások nagy mértéket öltenek. A tüntetésekben katonák is vesznek részt.

„Ugyan hagyja, kedves ma'am !* mondá Trott és az ablakot ismét becsukta egyik kezével és a másikkal gyengéden megszorítá miss Julia kezét. „A dologban, úgy látszik, félreértés történt; engedje meg, hogy részemről felvilágosítást adhassak. Most már együtt kell tovább utaznuuk; önt nem hagyhatom magára ily késő éjjeli órában.*

A lady beleegyezett; a félreértés mindkét részről fel lett világosítva. Mr. Trott fiatal ember volt, sokat ígérő pofaszakállal; szabója kifogástalan volt, modora megnyerő; — csak bátorsága hiányzott, de mit tesz ez, három ezer font évi jövedelemnél? Ezzel birt a lady, sőt még többel. Ő neki fiatal férj kellett, mr. Trott pedig csak egy gazdag nő által nyerhető vissza elvesztett becsületét, így azon eredményhez jutottak, hogy bizony nem jó volna, ha ez a sok fáradság és kiadás kárba menne; és ba már ennyire jöttek, legjobb lesz üretna tireenbe menni és ott egymásnak őrök hűséget esküdni- És úgy lön. Nem sokára ez után Brown Emíliát és Horace Huntert is kihirdették, menyasszonyt és vőlegényt Hunter haza vitte nejét és bocsánatot kért és nyert; mr. Trott szintén haza vitte nejét és szintén bocsánatot kért és nyert.

— Péter lord, ki champagneizásnál és lovaglásnál felejtő magát, visszament tiszteletre méltó Flair Ágost barátjához, és még többet ivott és lovagolt,

— leesett a lóról és kitörte a nyakát. Horace Hunter nem kevéssé dicsekedett, hogy mr. Trott gyávaságát kizsákmányolta a maga szerencséjére.

Mind eme dolgoknak nyomára jöttünk és gondosan főijegyeztük. És ha te, nyájas olvasó, valamikor a Wingeloury Armsbau fogsz időzni, ugyanezeket fogod hallani a great-Wiugeiburyi párbajról. *)

*) Egy-két helyreigazítást kell e tárezaézikkbeu tennünk. Az első közleményünkben e helyett: „föl s alá járt a szabadban“ olvasandó : „föl s alá járt a szobában“. „megreggeliz-1 helyett „nem reggeliz.“ Az utolsó; előtti közleményhez fűzendő: „Hát aztán mi lesz velem ? kérdé Trott aggódva. „Nem lenne szükséges, hogy a látszat kedvéért némi erőszaknak legyek alávetve ?“ — ________________________________Szerk