Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1883 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1883-04-01 / 13. szám

előmozdítására, s harmadsorban a netaláni évi deficit fedezésére fordítandó. A hitelre szorult regálé-jogosult földbirtok tulajdonosának azonban jogában álland egy olyan törlesztési kölcsönt felvenni, melynek évi annuitása 32, vagy legfeljebb 38% évi törlesztés mellett, ezen regálé évi járadékában a fedezetet teljesen ielleli, úgy, hogy a földbirtoka javára évenként folyósítandó regalé-járadék, a vett kölcsön után járó, évi kamat és törlesztési hányadot egészen szolgáltassa. De ezen kölcsön szintén az I. javaslatban érintett, általam tervezett, később bemutatandó s egészen uj rendszeren nyugvó földhitelintézettől veendő fel, mely, belső szervezeténél fogva, a kölcsönvevő földbirtokot az intézet szorosan vett nyereményében részesíti és egy sajátos módon, a jelzálog számára, a kölcsönvett összegnek megfelelő uj tőkét s igy ezen kölcsönművelet segélyével, a regálé-jogosult földbirtoknak, a javára folyó regalé- járadék értéke %-ának megfelelő nagyságú, uj tőkét alkot. A regálé megváltására szolgáló czimleteknek, a regálé-jogosult földbirtokhoz való lekötésével, azon czél lebeg szemeink előtt, hogy elejét vegyük azon végzetes botlás megújulásának, melyet a nem­zet 1848-ban követett el, midőn a szabad fejlődés­nek utat nyitandó és a nemzet intellektuális erejét gyarapitandó, a röghöz kötött fiait a belföldi jobbágyság alól egyik kezével felszabadította vagyán, de ugyanakkor másik kezével, ezen üdvös eszmének a gyakorlati életben való fonák alkalmazása által, az egész magyar földet s ezzel együtt a nemzet összes, — tehát addig szabad fiait, t. i. a földes- urakat is, — a külföld tributáriusaivá tette. Elejét venni ugyanis azon botlásnak, mely akkor lett elkövetve, midőn a földbirtok tulajdon­jogával egyidejűleg keletkezett jobbágyi munka pénztőkére konvertáltatván, a helyett, hogy az Összes magyar birtokosságra földtehermentesitési pótlék czimen róvott váltságösszegből járadékalap alkottatott volna, mely az évi jobbágyi munka csak egy évre terjedő aequivalensét juttatja vala éven­ként, évi járadék alakjában, a földbirtoknak, vagyis a földbirtok mindenkori telekkönyvi tulajdonosának: a kitűzött czéllal homlokegyenest ellenkezőleg, tehermentesítési alap képeztetett és földtehermente­sitési kötvények alakjában, a jobbágyi munkának egész értéke, az egész tökeálladék, az akkori idő­leges földbirtokosnak szolgáltatott ki. Ezen időleges földbirtokos pedig az örökváltsági tőkeálladékot, vagyis értékét, nem a földbirtokától elvont, évi jobbágyi munka, mint a talaj integráló részét képező üzemtőke helyrepótlásának, hanem az állam részé­ről, saját személye javára tett, kegyes adománynak tekintve, azt, a mezőgazdaság illuzoriussá tételével s a magyar földbirtok elértéktelenitésére, a talaj­tól elidegenité s a mint tudva van, legnagyobb részben a kötvények névértéke 36—44%-jáért, potomáron külföldre juttatta, sőt mi több, még a bevett 36—44°/, sem lett visszavezetve a föld­birtokhoz, hanem a helyett, hogy az a földbirtok felszerelésére s a magyar családok jövőjének biz­tosítására fordittatott volna, tudvalevőleg a pilla­natnyi szükségletek kielégítésére, sőt legnagyobb részben külföldi, fényüzési czikkek beszerzésére lett, soha vissza nem téröleg, improductive kidobva. A magyar mezőgazdaságot eképen azon kettős csapás érte, hogy a jobbágyi munka értéke, mely eddig a magyar föld üzemtőkéjét és aktíváját ké­pezte, a tehermentesítési kötvényeknek a külföld s a belföldnek, a sors által protegált nehány egyesei tulajdonába való juttatásával, a földbirtok passivájává vált s a helyett, hogy a magyar földbirtokot szabaddá tette volna, azt helotává sülyesztette. Ezzel számolunk, a midőn a regálé értékét pénzre konvertálva és mozgósítva, a földtől el nem szakítjuk! A tapasztalásokon tehát okulva, nem akarjuk az eddigi bajokat egy további bajjal tetézni, a regálét, a volt földesúri birtok ezen egyedül meg­maradt üzemtőkéjét is attól elvonni, s a jelenlegi földbirtokosnak, pillanatnyi segélynyújtás kedvéért, magát a földbirtokot s a magyar családok jövőjét feláldozni, hanem a midőn a földbirtokoson segí­tünk, az ő saját, — családja — s a nemzet jövő­jét is biztosítjuk. (Vége követk.) Felvidéki magyar közművelődési egyesület. Századok merültek el az idők feueketlen ten­gerében, de oly nyomtalanul egy sem tűnt el, hogy a magyar nemzeti lelkesedés egy-egy dicső fel- lobbanasának emlékét hátra ne hagyta volna az utókor nemzedékének számára, a mely azután újra gyújtson, újra lelkesítsen. Dicső volt a magyar nemzet csodás támadatának napja, fényes dicsőség­gel aranyozta be a letűnt századokat; legyen nagy és dicső a nemzetek életében számot tevő, batal más korszak zárópillanata: az ezredik esztendő! És az lesz, érezzük, hogy az lesz. A magyar nemzeti lelkesedés, a magyar nem­zeti öntudat az utolsó évtizedekbeu pihenőt tartott; s ezen időt és alkalmat a magyar nemzet vendég­szeretetével és türelmével visszaélő nemzetiségi izgatók idomtalanul kizsákmányolták nemtelen czeljaik előmozdítására. Nem fújtunk harczi riadót, nem vertük félre a iármaharangot, a mi történt, magától jött. Mi történt?... A nemzeti öntudatra ébredés szikrája, a magyar nemzeti lelkesedés villanyíolyama a pihenő nemzettest életüterén egy­szerre csak végigazáguldott. Kárpátoktól Adriáig, Dévénytől Ciblesig, minden magyar szivet bűvös erő hozott heves lüktetésbe. Mi volt ez V.... Az ezredik esztendő varázsa! Mozgalom indult meg a hazában szerteszét, minden ponton. A hatalmas programmot megszülte a vajúdó kor méhe. A magyar állam-eszmét teljes érvényre emelni, a magyar nemzeti egységet megteremteni, a magyar nyelvet, mint az egységes állam és nemzet nyelvét fölényre juttatni, elazlávoaodoU magyar testvérein­ket visszamagyarositani, szóval a második hon- alapitás nagy munkájához hozzá látni: ez az a Programm, melyet a keletkezett hazafias mozgal­mak sorrendjében legelső helyen az alakulóban levő ,, Jelvidéki magyar közművelődési egyesület“ irt zászlajára. Az egyesület alapszabályai a bemutatási záradékkal el lévén látva — csak hetek választa­nak el attól, hogy az egyesület végleg megalakul­jon s hatalmas actióját megkezdje. A működés sikerét s annak csak megkezdését is első sorban a tagok tömeges jelentkezése biztosíthatja. Felvidék magyarjai! Ti az itteni politikai és társadalmi alakulatoknak közvetlen szemlélői vagy­tok, törekvéseinket ismeritek, a kor intő szavát megértitek; nem kell bővebben indokolnunk ama kérésünket, hogy: sorakozzatok! Alföld magyarjai! kiket magyar dal aitat el s magyar dal ébreszt föl, kik azt álmodjátok, hogy a felkelő napot magyar szó üdvözli s a lenyugvó naphoz magyar zeng buszuszót: higyjétek el, hogy nem úgy van most, mint volt régen, ma már nem magyar tenger vizében huny el észak, kelet, dél hulló csillaga, — ma már a Kárpátok kemény sziklafala nem állja ki az északi kolosz döngetését, — ma már itt északon a vulkanizált hazafiság tüzköréből kell védfalakat vonnunk. A mi vesze­delmünk a tietek is, a mi életünk a ti éltetek is. Érdekeink közösek. A felvidéki magyar áldozat- készségének fénye terméketlen, kopár sziklák or­mairól tükröződik vissza; a ti végtelen rónáitokon hullámzó arany-kalászok tengere, mint a jó isten bőséges áldása, megkönyiti nektek a hazafiui köte­lesség gyakorlását. Kérünk hát titeket is, hogy iratkozzatok be egyletünkbe. A ki megértett minket, módjában is áll, de még sem támogatja szent ügyünket; az ne mondja magát magyarnak! Kelt Nyitrán, 1883. febr. hó 15-én. Herc^eg Odescalchi Gyula s. k. a „Felvidéki magyar közművelődési egyesület“ ideiglenes elnöke. VIDÉKÜNK. Pápa, 1883. márcz. 28. A Vasmegyei gazdasági egyesület igen hasz­nos vállalatot indított meg, ugyanis egy nagy ezu- korgyárt akar felállítani Kis-Czellben. Már talált is vállalkozót aki maga is megépíti a gyárt, ha a körüllevő birtokosság kötelezi magát, tiz éven ke­resztül 2000 hold földön ezukorrépát termeszteni. Ez esetben hajlandó volna — kívánatra — a rész­vények felét az érdekeltségnek átengedni. A vas­megyei gazdasági egyesület Márton Pál kis-czelli ügyvéd és birtokos ur elnöklete alatt egy bizottsá­got küldött ki ezen ügy szorgalmazása végett. El­nök ur a közellevő birtokosokat egy ápril i2-én Kis-Czellben tartandó értekezletre már meg is hívta A mily hasznos ezen gyár Kis-Czellre nezve, yp oly káros volna ez Pápa városának, mert a forgal­mat még jobban összpontosítaná Kis-Czellben. A magyar nyugoti vasút építésekor, Pápa város részé­ről elkövetett hiba, hogy a csomó pontot szó nél­kül elengedte vinni Kis-Czellbe, igy boszulja meg magát. Pápának sokkal több igénye és jogosultsága volna egy ezukorgyár építéséhez mint Kis-Czelluek, mert itt van állandó viz és olcsó napszám, mert szerfelett sok nálunk a keresetnélküli szegény, mindez Czellben hiányzik, de bőven ellensúlyozza Pápa vá­rosának ezen előnyeit, lakosságának és mérvadó férfiainak élelmessége által. A szemesé a világ, mondja egy régi példabeszéd; nekünk pápaiaknak pedig be van hunyva a szemünk. Felhívjuk a vesz- prémmegyei gazdasági egyesület és Pápa város ha­tóságának figyelmét ez ügyre. Ne engedjük meg, hogy a kicsiny Czell elvigye az orrunk elől a hasz­not, hanem biztosítsuk azt a mi földmiveseinknek és szegény napszámosainknak, kik majdnem egész éven át munka és keresethiáoy miatt nyomorítód­nak. Csak most jaj dúltunk fel a miatt, hogy a ka- tasteri kerületi bizottság igen magasra emelte szán­tóföldeink tiszta jövődelmét és jogosan; ha sikerűi az, hogy Pápán ezukorgyár építtetik, akkor könnyen fogjuk az igazságtalan terhet viselni, mert földünk jól fog kamatozni és megtakarítjuk a szállítási bért, ami évenként nem megvetendő összegre megy. A veszprémmegyei gazdasági egylet uj életre ébredt, mutassa meg életképességét és életrevalóságát, most van rá alkalom; ne hagyja magát háttérbe szorítani, vasmegyei társa által. A betegsegélyző zsidó nőegylet, múlt héten tartotta rendes évi közgyűlését. Ezen egylet több mint 80 év óta üdvös tevékenységet fejt ki a sze­gény nőbetegek körül. Fennállása óta mindig ke­rülte a nyilvánosságot, úgy hogy a tagokon kí­vül alig van valakinek tudomása az egylet létezésé­ről; pedig megérdemli, hogy időnként a localis sajtó is foglalkozzék e hasznos egylettel. Tagok csakis uők lehetnek, jelenleg van az egyletnek közel 350 tagja. Az utolsó közgyűlésen megválasztattak a következő urhölgyek: elnöknek Berger Ferenczné, alelnöknek dr. LŐwy Lászlóné, pénztárnoknak Wolf Lipótné, választmányi tagoknak és beteglátogatók­nak: Herz Dávidné, dr. Koritschoner Lipótné, dr. Rechnitz Edéué, Rechnitz Salamonné, Rechnitz Mórné, Sauer Jakabné, Schlesinger Mórné, Stein- berger Lipótné, Steiner Ignáczné és Wittmanu Ig- náczné. A zsidó Purimünnepély a legnagyobb csend­ben múlt el, álarezot nem lehetett látni, este az utczák oly csendesek voltak, mint más napokon; a nagypéntek komolyságát, nem zavarta meg semmi. Polgár. Küngös, 1883. márczius 27-én. Tekintetes szerkesztő ur! Engedje meg a tek. szerkesztő úr, hogy czik- kemre tett szíves észrevételeire röviden válaszoljak, annyival is inkább, mivel e kérdés;,honnan van mégis, hogy a földmíves osztály hazánkban pusz­tul ?“ mintegy fölhív a válaszra. Megvallom, erről a kérdésről ott, a hol az feltetetett, épen nem volt szándékom értekezni; csak az érdemes lap 8-ik számában az agrártörvény mel­lett felhozott legfőbb érvet, a mit idéztem is, akar­tam pár szóval megczáfolni. Csak pár 3zóval mon­dom, mert hisz azt úgyis tudja mindenki, (csak a czikkiró nem tudta) hogy nálunk a foldmívelő osz­tály többet termel, mint a mit a lakosság elfo­gyaszt. Más helyen közelebbről érintettem a fölve­tett kérdést, amennyiben jeleztem, hogy a közép­birtokosok pusztulása sokkal nagyobbmérvü, mint a földmíves osztályé. Ezt a statisztika is bizonyítja. A földmíves egyik vidéken boldogul, más he­lyen pedig alig tud megélni. Ezért általános tételt nem lehet felállítani. A pusztulást legtöbben a ki vándorlásokból következtetik, pedig ez nem lehet mérvadó; mert p. o. a felföldi nép — amely leg­tömegesebben vándorol ki — ezelőtt is szegény volt. Csakhogy ezelőtt a mi munkásaink még nem ismerték az amerikai tündérországot, nem csábítot­ták őket ügynökök fényes Ígéretekkel, nem biztatták nagy munkabérrel, a mely ígéreteknek különben van is valami alapjok, mint az a san-franciscói és pittsburgi cs. k. konzulátusoknak a kassai keresk. és iparkamarához küldött értesítéseiből látható. — De nézzük meg a többi európai államokat, a melyek­ben jobbak a közgazdasági viszonyok, mint hálunk, nem gyakorol-e nagy vonzóerőt a boldog Amerika azok népére is? Másban keli keresnünk a bajt, nem a birtok- viszonyban. Az agráriusok egyik kitűnő vezére gr. A. A. is elismeri és hangoztatja, hogy közgazda­ságunkra roppant nagy hátrány az önálló vámterü­let hiánya. De hát ezen kérdést itt e lap hasábjain nem lehet fejtegetni. Azon észrevételre, hogy „a befektetések ki- lencztized része minden inkább, csak nem gazdasági befektetés11 csak azt jegyezhetem meg, hogy én a befektetés fogalma alatt nem érthetek mást, mint valamely tőkének kereskedelmi és egyéb vállalatok­nál vagy földbirtoknál oly czélból való felhasználá­sát, hogy az a tőke esetleg nagyobb perczentet hoz zon. — A földbirtoknál tehát csakis gazdasági be­fektetésről lehet szó A korcsmái adósság nem be­fektetés. Egyébiránt nem vitatom, nem is vitattam sóba, hogy a mi gazdasági viszonyaink egészségesek; (ha egészségesek volnának, akkor egyáltalában semmi orvosság sem kellene, pedig az utolsó jegyzetből az ellenkező érthető) csak azt állítottam és állítom most is, hogy semmiféle agrártörvény nem orvo­solná a bajt.*) Maradok a t. szerkesztő úrnak igaz tisztelője Kenessey Dezső. Lajos-Komárom, 1883. márcz. 24. Tekintetes szerkesztő úr! Engedje meg, hogy .állandó tudósítónk“ he­lyett most én kérjek egy kis tért becses lapja ha­sábjain. Egyszer már voltam bátor ily kéréssel ko­pogtatni, de nem nyittatott. Levelem eltévedt vagy papírkosárba került. Egyik sem hiba. Lehet, hogy ez is hasonló sorsra jut, de mégis ama tudatban, hogy megbízatást teljesítek s édes kötelességet óhaj­tok végezni, tollat ragadtam azon édes reményben, hogy ama két felső forum nem Ítél felette szigorúan második kísérletem felett. Az országszerte megindult méhészeti mozga­lom minket is érintvén, egyletté alakultunk „Enying vidéki méhészegylet“ czim alatt. Alakuló közgyűlésünket még a múlt hóban megtartottuk. Megválasztottuk tisztviselőinket, megvitattuk alap­szabályainkat, miket a napokban leszünk felterjesz- tendők jóváhagyás végett. A többek között felmerült a kérdés, hol legyen a czélnak megfelelő mintaméhes ? Hódosban már van nagyszerű. Alakítsunk Lajos-Komáromban is. Az ige testté lön. Gyengeségünket érezve, kérvényt nyújtottunk a minden nemes czélra lelkesen áldozni kész főtisztelendő veszprémi káptalanhoz. Alig hit­tük, hogy kérvényünk rendeltetése helyére ért s már is megjött az engedély, illetve utalvány a mintamé­heshez szükséges 400 kéve nádról. Ily gyors segély, ily nemes áldozatkészsé­gért öröm- s hálatelt lélekkel a nyilvánosság előtt mondok forró köszönetét. Derék községünk szinte teljes készséggel két ezer drb téglát ajándékozott e czélra. Fogadja hálás köszönetiinket. Az egylet tagjai több kevesebb segélylyel igyekeznek a czél elérésen. így, ha az idő jobbra fordul, — de még egyre fagy — hozzákezdünk a munkához s reményünk van alkalmas időjárás mellett, hogy még ez év folytán kicsinyben bár, de bemutathatjuk népünk­nek, a vidéknek, mint kell a szorgalmas méhvel okszerű kezelés mellett kincset gvtíjtetni. A helyi- s talajviszonyok nem a legkedvezőb­bek úgyan tervünk valósítására, de azért nem ria­dunk vissza, a jó idő mindent kipótol. Utánnunk magyarok! Maradok a tekintetes szerkesztő úrnak aláza­tos szolgája Nagy Lajos. Czukorgyár Kis-Czellben. Tekintetes úr! A vasmegyei gazdasági egyesület közvetítésé­vel egy ezukorgyár szándékoltatik Kis-Czellben iel- állittatni, s e végre egy vállalkozó jelentkezett is, ki késznek nyilatkozott kívánatra a részvények felét az érdekeltségnek átengedni, ha biztosíttatnék tiz évre arról, hogy a körülié vő birtok osság kétezer hold ezukorrépa termelésére vállalkozik. A tisztelt gazdasági egyesület egy küldött­séget bízott meg elnökletem alatt az adatok össze­gyűjtésére, melyek lehetővé tennék a gyár fel­állítását. Az agrárkérdést szőnyegen tartjuk és így lesz alkat mánk többször ezen érvekre visszatérni. Szerk, Meg vagyok győződve, hogy a ezukorgyárnak e vidéken létrejöttét minden számitó gazda öröm­mel üdvözölheti, mert nemcsak állattenyésztésünk emelésére aránylag olcsó és jól értékesíthető hulladékokat tesz hozzáférhetővé, de egyúttal a gazdaközönséget azon helyzetbe juttatja, hogy több­oldalú termelés által földhozományát biztosabbá tehesse, s a gabonaárak változékonysága miatt ki- kerülhetlen hullámzást mérsékelhesse. Hogy ez érdemben a vidék gazdaközöusége nyíl atkozhassák, van szerencsém ez. uraságodat felkérni, hogy 1883. évi április hava 12-én Kis- Czellben a városház teremében délelőtt 9 órakor tartandó értekezleten megjelenni s az ez érdembeni tanácskozásban részt venni szíveskedjék. Kis-C/.ell, 1883. márcz. 18-án. Tisztelettel Marton Tál, k. elnök. HÍREINK. Veszprém, 1883. április 1-én. Lapunk mai számához a „Hiv. Ért.“ 10. száma van csatolva. Mailáth György országbíró tetemei tegnap, szombaton, márczius 31-én délután 4 órakor szenteltetvén be, ápril 2 án Zavaron (Pozsonymegyében) fognak örök nyugalomra helyeztetni. Áldás és béke hamvainak! Gyászhirek. Alólirottak fájdalomtelt szívvel jelentik a maguk, úgy számos rokonaik nevében is szeretett neje, anyja, testvére és uagyuénjük Gelsei Biró Vinczéné szül. Karácson Annának f. évi márcz. hó 24-ik napján, esti 9 órakor, életének 49. évében,’ tiidőhűdésbeu, hosszas szenvedés s a végszentségek ájtatos felvétele után történt gyászos kimúltát A boldogultnak hűlt tetemei hétfőn, e hó 26-án d. u. 4 órakor fognak az Újváros főúteza 13. sz. házból a belvárosi sírkertben örök nyugalomra tétetni. Az engesztelő szent mise-áldozat kedden, márczius 27-én reggel 8 órakor fog az újvárosi plébániatemplomban a Mindenhatónak bemutattatni. Győrött, 1883. évi márczius 25-én. Áldás és béke lengjen a nemes lelkű nő hamvai felett! Gelsei Biró Vincze, férje. Ifjabb Gelsei Biró Vincze, fia. Töttössy Mihályné, szül. Karácson Krisztina, testvére — és ennnk gyer­mekei : Töttössy Béla, Töttössy Mari, Töttösy Irén, férj. Pap Gyuláné; Özv. Keserű Györgyné, született Timár Ro­zália maga és az alulírottak nevében mélyen szo­morodott szívvel jelenti szeretett, férjének Keserű György, ft. veszprémi káptalan urodalmi tisztjének végelgyengülés következtében, a halotti szentségek, ájtatos felvétele után folyó hó 28-án éjjeli 3/4bB órakor, élte 70-ik és boldog házasságának 3örík évében történt gyászos elhunytát. A bolaőgult földi maradványai folyó márczius hó 31-én d. e. 9 orva­kor fognak a fokszabadi sírkertben örök nyugalomra tétetni. Az engesztelő szent mise-áldozat pedig ápr. hó 2-án d. e. 8 órakor fog a fokszabadi r. kath. egyházban az Úrnak bemutattatni. Áldás és béke poraira! Keserű Elek, Keserű Anna férj. Fodor Kálmánné, Keserű Imre, Keserű József, Keserű Béla mint gyermekei. Keserű János, Keserű István, Ke­serű Péter mint testvérei. Keserű Elekné született Hanmg Mária, mint menye. Fodor Kálmán, mint veje. Keserű Mariska, Keserű Ilona, Keserű György, Fodor László, Fodor Kálmán mint unokái. Az uj polgármester. — Tek. Véghely Dezső megyei alispán ur múlt keddre, márczius 27 ikére tűzte ki Veszprém város tisztválasztó székét, melyre a képviselők igen szép számmal jelentek meg. El­nöklő alispán ur a jegyzőkönyv vezetésére Vikár Lajos városi főjegyzőt, a szónokok jegyzésére pedig Zsolnay Károly aljegyzőt nevezte ki. Előadván rö­viden e tisztválasztó szék feladatát, felolvastatja több városi képviselő által aláirt ajánlást, mely a meg­üresedett polgármesteri székre Kovács Imre első tanácsos urat ajánlja. Általános éljenzés következett, a mely után Véghely Dezső megyei alispán ur Ko­vács Imre urat Veszprém város polgármesterévé egyhangúlag megválasztottnak ünnepélyesen kijelenti. Általános és lelkes éljenzés követtkezett, mire Ko­vács Imre a bizalom e szép nyilvánulása által meg­hatott hangon mond köszönetét és ígéri, hogy min­dent elkövet, miszerint e bizalmat kiérdemelje, kéri a képviselő testület szives támogatását. Elnöklő alispán ur erre hosszas és emelkedett beszédet in­téz a megválasztott polgármesterhez, kit bizalom­mal üdvözöl, kinek jelleme biztosíték a jövőre nézve. Felhíja figyelmét, hogy Veszprémnek, mint a megye központjának mintának kell lenni és vezérszerepre van hivatva s mint ilyet, kell, hogy a közgyűlés is hathatósan támogassa. Különösen éber őrködéssel legyen az adó- és nevelésügyekre, a rendőrségi vi­szonyokat szigorúan ellenőrizze és orvosolja; sza­bályrendelet alkottassák az utfentartá3i ügyekre vonatkozólag, gondoztassanak az utczák, a Benedek- hegyi teljáró mielőbb javíttassák, sat. Végül erélyt, erélyt és ismételve erélyt ajánl. Miután Kovács Imre polgármester a vett tanácsokat megköszönte, a tisztválasztó szék Véghely Dezső alispán ur él­tetésével befejeztetett. Rendkívüli városi közgyűlés. — A tiszt­választó széket nyomban követte Kovács Imre polgármester elnöklete alatt rendkívüli közgyűlés, mely lapunk múlt számában emlitett jelentésével foglalkozott az építészeti és szépészeti bizottságnak. A jelentés elfogadtatott, de kiegészíttetett Rothauser Mór indítványára a vásártér rendezésével, majd az alispán ur által sürgetett Benedek-hegyi feljáróval. Csolnoky László ügyész ur indítványára a szük­ségesebbek fognak előbb elkészíttetni ezen évben és amelyek a városi költségvetés megállapított összegéből nem javíttathatnának ki, azok a jövő évben mint elsők vétetnek fel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom