Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1883 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1883-03-18 / 11. szám
évfolyam. I§§3. 11-ik §záiu. Veizprém9 máreziim 1Ä Megjelen e lap a 'ATALOS ÉRTESÍTŐ“-t.1 tt minden vasárnap reg- BendkivQli esetekben kÜ- .p adatik ki. — Elüflietéll indkét lapra : negyedévre 50 kr. ; félévre 3 fi t; s évre 6 fi t. Egyes példáira J 5 kr. — Hirdetések egy hasábos petitsor tere .; nyilttórben 20 kr.; min- beigtatásért külön 30 kr. íi bélyegilleték fizetendő. Kiadóhivatal; Krausz A. vkereskedése Veszprémidé küldendő minden elö- is, hirdetés, melléklet s imátió. VESZPKEM közgazdasági-, társadalmi-, helyi* s általános érdekű MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY. Mag&nvltákaak ■ személyes jellegű támadásiknak a lap keretében hely nem adatik. Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — HévtoloH közlemények csak akkor vétethetnek figyelembe, ha valódiságuk iránt bizonyíték szereztetett be. — Bérmentetlen leveleket a szerkesztőség csak ismert munkatársaktól fogad el. Szerkesztőségi iroda: Vár 4. sz. a. — Ide czimzendö a lap szellemi részét illető minden közlemény. T Márczius 13. 15. 18. így rövidke hét és mily események ei vonulnak szorosan egymás mellett szemeink előtt el; események, melyek demlik, hogy azok fölött elmélkedjünk, lárczius 13-án ülte a\ első magyar nos bi{tositó társaság fennállásának nötödik évfordulóját, E társaság, mely n izében magyar, létezésével és év- ati ünnepélyével fényesen megmutatta, a magyarnak a biztosítás ezerféle is van képessége önállólag megállni üzleti józan szellemet önmagában és gából kifejlesztve nyugat bármely elő- idt népével versenyezni. Slőttünk fekszik ezen, a magyar nemvalóban providencziális társaságnak i Emlékirata, melyet e jubileumra ki- Egy pillantás abba és örömmel győ- ik, meg, hogy az az intézet, melynek íjét egy Deák Ferencz, egy báró is József ringatta, az az intézet nem itt a modern ephemerbecsü intézetek jára szarvezve, az az intézet nem épttl- ptisztán a közönséges nyerészkedés i talajára, hanem magyar nemzeti misnemes, magasztos hazafiúi lelkes esz- megvalésítására emeltetett, hogy jóté- üzleteivel biztosítva a magyar sze- : és vagyont a külföld zsarolásai ellen kaimat nyújtson a magyarnak, hogy )bja keservesen keresett filléreit a kül- Danaidák hordájába. Hogy a\ első magyar általános bi\to- ársaság mily dicséretesen felelt meg ; is e nemzeti missionak, napnál fé- ;bben mutatja e jubileum, mely az in- íek, amint hálaünuepe volt a magya- atenéhez a múltért, úgy záloga és biz- ka egyszersmind a jövőnek, amely — sük és óhajtjuk, a legfényesebb leend. Márczius 15-én ültük a felviradt sza- íg hajnalának harminczötödik évfordu„ Veszprém“ tárczája. Emlékversek. F. Sí. kisasszony emlékkönyvébe. Síép az élet, de azzá csak Remény által lehet; Embert, Istent, éltét unja, A ki elcsüggedett Míg, a ki még remélni tud Saebb s boldogabb jövőt, Irt remélui, enyhet adót, Mely meggyógyítsa öt: Künn az élet sötét útján Van annak csillaga, Mely vezérli őt és inti: „Ne csüggedj el soha !“ — A. B. kisasszony emlékkönyvébe. Pusztán külszínt ne tekints semmmibeu; Káprázat, mi áltatva rejlik benn; Kondor látszat, csalóka tünemény, Ködfátyol az ember itéletéu. Délibáb, mely hamisan eléd fest Játszi képet, vonzót és érdekest. De mikor az ember már azt hivé. Hogy elérte, azétfoszl ik — semmivé. hüredi Mór. A székfonónő. (Guy de Maupassant után.) (Vége.) A székfonónő szerzeménye még négy éven á; idorolt a szeretett lény birtokába. A kis Choque; wnyiszor zsebre rakta azt előre kikötött, bizolóját. Mint a rügy levéllé és bimbóvá, mint a bimbó virággá hasad, úgy hasadt har- minezot évvel ezelőtt a mi elnyomott helyzetünk is szabadsággá. Van valami büverő abban a tudatban, íogy egy nemzetnek úgy, mint egyes em- jernek szabad szabadon érezni, szabad szabadon gondolkodni, szabad szabadon leszólni, szabad szabadon tenni azt, amit jónak, czélszerünek lát. E bűverő adja meg a szabadság mennyei fogalmának azt a varázs fényt, amelylyel mindent és mindenkit ellenállhatlanul saját bűvkörébe vonz, oda ragad. A bimbó virággá fesel. A színes levelekkel játszik a tavasz langy zephirje, de végig tarolhatja a bősz égi háború is és ami ma a színpompában ékeskedett, holnap a föld sárában fetreng. A szabadság is ilyen. Ha azzal élni tudunk, a szabadság színes és illatos virágait ízletes gyümölcs váltja fel; ha pedig a féktelen szenvedély vak dühét fújuk arra, a virágok szerte hullanak, és amely fának nem voltak virágai, nem lesznek annak gyümölcsei sem. Márczius 15-ike tehát legyen szent, legyen kegyeletes emléke előttünk a szabadságnak, de egyszersmind intő és óvó jel, hogy azzal élnünk, de nem visszaélnünk szabad csak. 1871. márczius 18-ika véres betűkkel van a franczia nemzet történetébe beírva. Ekkor látott a communismus pünkösdi királysága vérvörös napvilágot. Véletlen-e vagy a gondviselés műve, hogy a szabadság ünnepe és a kommüu uralmának évfordulata, oly közel esnek egymás mellé? Taláu jelezve van ez által, hogy az égi kincs, mennyei adomány, melynek neve szabadság, oly hirtelen átcsaphat a féktenyos számú csókért. Egyszer harmincz, máskor tizenkét, majd ismét csak két sout adhatott, (melynek átadásánál sirt, de mikor az idén oly keveset kereshetett) utóbb pedig egy nagy gömbölyű aranypénzt — valóságos öt francost adhatott neki, melynek láttára a üu megelégedetten nevetett. Ezentúl mindig csak barátjára gondolt. Ez pedig bizonyos nemével a türelmetlenségnek várta a leányt, és ba megpillantotta, már messziről eleibe ment, mi fölött a balga tulvilági örömet érzett. A kis gyógyszerész egyszer csak eltűnt. Atyja magasabb iskolára adta. Ravasz kérdések által ennek is tudomására jött. Mindenféle cselszövényekkel élt, hogy csak szülői a meghatározott útitervtől eltérjenek — és a szünidők alatt e faluba essék tartózkodásuk. E terve sikerült ugyan, de csakis egy évi állhatatos fondorkodás után; igy tehát két évig nem látta Choquet, és alig ismert rá, annyira nagyobbnak, szebbnek, aranygombos ruhájában impozánsabbnak találta őt. Az ideál úgy tett, mintha észre sem vette volna a székfonónőt, és büszkén ment el mellette. A szerencsétlen e fölött két napig folyvást sirt — aminthogy egész élete ezután már csak csupán szenvedésekből állott. Hauern azért évenkint rendesen megjött, hogy csak elhaladhasson az imádott lény mellett, ki azonban őt még csak futó pillantásra sem érdemesítette. Nekem azt mondta e nő.- „Lássa orvos ur ez volt az egyetlen férfi a világon kit láttam, a többiről nem is tudtam, ba léteznek-e!“ Szülői meghaltak. Ő folytatta ezeknek foglalkozását ; változás körülményeiben csak annyiból állott be, hogy személyes biztonsága kedvéért az egy kutya helyett két nagy állatot szerzett magának, melyekkel nem igen mert bárki is kikötni. Midőn egyszer ismét ezen faluban időzött — hol lelke nyugalmát hagyta volt — egy fiatal nőt látott Choquet karján agyógytárból kilépni. Neje volt. Megházasodott, lenségbe és lesz belőle minden, csak nem — szabadság? Mi 1878. márczius 24-én erre vonatkozólag ezt írtuk: „A magyar munkásban több a józan ész, több a nyílt látás, mint hogy az importált beteges eszmék iránt valami nagyon tudna lelkesülni. Hazánknak, nemzetünknek innen-onnan évezredes küzdelme eléggé megtaníthatott mindenkit, hogy az, amit szabadságnak nevezünk, nem buli senkinek, mint érett gyümölcs, az ölébe, hanem apránként kell azt kitartó és ernye- detlen szorgalommal kivívni.“ Ma sem írhatunk mást, mint akkor írtunk. E nevezetes hétnek hatása alatt egyszerre tárjuk e három eseményt olvasóink elé, bogy a valódi szabadság paizsa alatt tanuljuk becsületes munka által boldogságunkat és jövőnket megalapítani, mint ezt a{ első magyar általános biztosító társaságnál látjuk, a szabadságot pedig óvakodjunk a szenvedélyek felkorbácsolása által fékvesztett szabadossággá növeszteni, ami által ép magát az igazi szabadságot temetjük el. Mi újság a nagy világban? A dunai értekezlet befejeztetett. Granville kivonatilag a parlamentben ismertette a konferenczia eredményt it. Szék szerint Ausztria-Magyarország lemondott a felügyelőbizottság elnökségéről, a Dunára tíalacz és Hraila között nemzetközi bizottság ügyel, jó karban tartja a medret és 21 évig arra vigyáz, hogy az orosz kormány a Kilia ágon nagyobb vámokat ne szedjen, mint a nemzetközi surveillance a Szulina torkolati ágban. Gorcsakov a volt orosz kancellár és monarchiánk ellensége f. hó 14-én Baden-Badenben állítólag phospbormérgezós következtében meghalt. Határozott tettes ellen az orosz kormány kivánatára nem indítottak még vizsgálatot. A belrészeket a tény- álladék megáliapithatása végett elküldék a freuburgi egyetem vegyészeti laboratóriumának. Michel Lujza a hóbortos forradalmárnő f. hó 13-án népgyülést tartott Párisban, amely a rendőrség tapintatos eljárása folytán kudarezot vallott. Néhány pékbolt kirablásnál nagyobb baj nem történt. Lujza Lyouba szökött, hol a nytroglicerin bombák készítéséről tartott előadást s azzal régzé mondókáját: hogy „másfél frankért egy olyan bomA gyötört nő kétségbeesésből belevetette magát a tóba. Egy éppen arra botorkáló részeg atyafi kibalászta és bevitte a kőzellevő gyógyszertárba. Choquet háló- sapkávai fején jött le az emeletről, a szerencsétlenen segítendő. — Mialatt mindenféle erősítő szerrel bedörzsölte úgy tett, mintha soha sem ismerte volna ez asszonyt; midőn pedig ez magához tért, nyers hangon megszólította: „No, magának sem volt jobb dolga ennél, ki halott ilyen ostobaságot elkövetni ?“ A lassankint éledezőt e szavak meggyógyították. Ő szólt hozzá!------E megszólítás folytán hosszú időre bold ognak érezte magát. A gyógyszerész a ne alázatos kérése daczára sem akart tőle bármily cse- télységet is elfogadni fáradságáért. Ily módon folyt le egész élete. Székeket font és — Choquetre gondolt. Évenkint egyszer alkalma volt őt üzletének ablaktáblái megett megpillanthatni. Hogy csak alkalma legyen neki még mindig pénzt adhatni a orvosságbani csekély szükségletét nála szokta beszerezni. Mint már emlitém, ezen asszony a tavaszszal meghalt. Miután a beteg ezen történetet elmondotta volt, megkért, hogy összes keservesen megtakarított filléreit adjam át annak, kit egész életén át oly kitartóan szeretett; mert csak is érette, egyedül csak érette dolgozott, gyakran éhezett, hogy ezáltal legalább egyszer, bár halála után is kényszerítve legyen reágondolni. Ezután kétezerháromszázhuszonhét francot adott át. Huszonhét francot a plébánosnak adtam a temetési költségek fedezésére. A többit magammal vittem. Másnap elmentem Choquethez. Az elhízott, bizonyos patikaszagot terjesztő házaspár épen reggelizett ahogy beléptem; piros, hájas arezuk még szélesebbnek látszott, amint — egymás átellenében ülve — egymásra mosolyogtak. Miután a kínált gyomorerősitőt elfogadtam, elmondottam jöttömnek tulajdonképeni czélját. Mihelyt a gyógyszerész megbát gyárthattok, mely elégséges egy lovas század megsemmisítésére. * Maikov orosz államtitkár öngyilkossága az udvarnál nagy bosszúságot keltett. A titkár a czár kedvencze volt, vagyonos ember volt és mégis milliókat sikkasztott. — Spencer Írország alkirálya le akar mondani, mert mind mondja, a jelenlegi írországi állapotok mellett egyáltalában nem vehet részt a kabinettanácskozásokban. Mégis csak bűzlik valami Dániában, daczára az angolok kikürtölt loyalitásának. Schönerer képviselőt, ki a német császárt éltette s a bécsi diákokkal a német birodalom mellett tüntetett, a birodalmi gyűlés kiadta a törvényszéknek. — Markovics Helént és társnőit, kik Milán király ellen merényletet követtek el, szerb lapok szerint úgy kínozzák, hogy a vádlottak mind halálosán betegek. — A nyelvharcz Europaszerte megindult. Mig Elszászban a franczát elnyomják, Oroszhonban a lengyeleket nem engedik lengyelül imádkozni, addig Poroszországban elvetették a poseni lengyelek abbeli kérelmét, hogy a népiskolákban a lengyel nyelvet tanítsák, és az osztrák birodalmi gyűlés törvénybe iktatta a német nyelv állami voltát. __________ B.Fttred, 1883. márcz. 12. A Balaton űsrév szemfedője részben elolvadt, részben a hatalmas északi szelek széttépték és foszlányait kiszórták a somogyi partokra, hol az enyészetnek lettek átadva. Szívesen legeltetjük szemeinket smaragdzöld hullámain, vagy sötétkék fodrain; teljes méltóságban ringatja magát a bájos magyar tenger. A halászbárkák már szerte sürőgnek hálóikkal. Csendes időben már egy szándolint is látunk napközben nyilsebességgel a babokat átszelni. Ki lehetne ez más, mint egy angol, — igen, Young űr, ki a vizet méri, hol, mily mélységű hajók járhatnak majd. Hajókról beszélek, még pedig a szó szoros értelmében. Az a szegény Balaton, mely néhány év előtt, valóságos holt tenger volt, ha egy ócska ladikot látott az ember bizonytalanul kóvályogni, azt hitte, az öreg Charon szállítja szellemeit azon. Most az újkor haladása itt is kitűzte zászlaját és kezd a Balaton népesedni jármüvekben. Negyven pompásan felszerelt csónak, egy, két, három pár evedzővel, 10 karcsú szándolin és 15 vitorlás hajó szeli a Balaton sima tükrét; és nyári szép estéken zeneszó mellett díszes közönség népesíti azt be és ringatva élvezi az erősítő- üde levegőt. Igazságtalan volnék, ba ez alkalommal elhallgatnám azon férfiút, kit nagy részben ez irányban az érdem illet. Egy messze főidről jövő angol fedezte fel a Balaton szépségét, az vette pártfogása alá ez árva vizet, hozott rá egy királynőt és hófehér vitorláival be- czirkálta az egész vizet. Ez Goszling angol főkonsul volt. — Nyomban hozott egy hajóépítőt hazájából, ki egy úgynevezett pajtában rögtön bazzáfogott egy velehezott munkásával a bajóépitéshez. Egyik csóértette, hogy őt a székfonónő szerette, mintha e szerelem jó hírnevétől, embertársainak becsületétől (melyre nagyon sokat tartott) fosztotta volna meg — mérgesen ugrott fel székéről. Neje, kit e közlés szinte felbőszített, egyre-másra ismételte: „Ez a koldus, ez a koldus ivadék!" Izgatottságában nem is tudott mást mondani. Az ennyire megsértett férfi házisapkáját félfülére huzva, nagy léptekkel járt a szobában fel és alá; közbe-közbe hozzám fordulva, igy szólt: „Fel tudja ön fogni, mennyire kellemetlen ez a história reám nézve ? De hát mit tehetek most már? Egész más, ba még életében lett volna tudomásom a dologról, elfogattam és bezárattam volna, honnét — becsületemre mondom! — nem egyhamar szabadult volna ki 1“ Meglepetve észleltem szavaim kedvezőtlen hatását és most csakugyan nem tudtam, mit tévő legyek. Végre is mégis csak tudatnom keli velők küldetésemnek tulajdonképeni czélját. Azért tehát nyugodtan folytattam közléseimet : „Ugyanezen nő megbízásából köteles vagyok önnek megtakarított vagyonát, kétezerháromszáz francot átadni. Miután azonban az egé3z dolog önt roppant kellemetlenül látszik érinteni, azt hiszem legczélszerübb lenne, a pénzt a szegények közt kiosztani.“ — Mindketten mereven bámultak reám. Szinte megijedtek a váratlan fordulattól. A főleg arany- és soukból álló, sokféle vidék- és országokban szerzett pénznemekkel kevert összeget az asztalra raktam. A gyógyszerészhez fordulva kérdém, hogy mit határozott ? Helyette neje felelt: „Lássa orvos ur, miután e szerencsétlen nőnek utolsó óhajtása ez volt... nem épen illene tőlünk, e hagyományt visszautasítani.“ Férje, ki egy kissé mégis restelte a helyzetet, azt vélte, hogy ez őszszeggel talán gyermekeik jövője biztosíttatnék némileg. Én azt válaszoltam, hogy tegyenek tetszésük szerint. Choquet hozzám fordulva moudá; .Miutáo,
