Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1883 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1883-03-11 / 10. szám

IX. évfolyam. 1888. lO-ffe szftin. Veszprém, m&rczias 11.- ———

T--------------------!-------——— —

Megjeleli e lap a

„HIVATALOS ÉBTESÍTŐ“-vel

egyiltt, minden vasárnap reggel. Rendkívüli esetekben kü- lönlap adatik ki. — Előfizetési

ár mindkét lapra : negyedévre 1 frt 50 kr. ; félévre 3 fit; egész évre 6 frt. Egyes példányok ára 15 kr. — Hirdetések dija: egy hasábos petitsor tere fi kr.; nyilttérben 20 kr.; minden beigtatásért külön 30 kr. állami bélyegilleték fizetendő.

Kiadóhivatal: Krausz a. könyvkereskedése Veszprémben. Ide küldendő minden előfizetés, hirdetés, melléklet s reclamátió.

VESZPRÉM

közgazdasági-, társadalmi-, helyi- s általános érdekű

MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY.

Magánvitáknak s személyes jellegű támadásoknak a lap keretében hely nem adatik.

Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Névtelen közlemények csak akkor vétethetnek figyelembe, ha valódiságuk iránt bizonyíték szereztetett be. — Béraentetlen leveleket a szerkesztőség csak ismert munkatársaktól fogadéi.

Szerkesztőségi iroda:

Vár 4. sz. a. — Ide czimzendő a lap szellemi részét illető minden közlemény.

A gymnasium és reáliskola.

Alig volt a magyar törvényhozás előtt törvényjavaslat, mely akkora érdeklődést keltett volna, mint a középiskolákról, a gymnasium- és reáliskoláról szóló, melyet ép most tárgyalnak a honatyák.

Indokolt ezen érdeklődés nagyon, mert a középiskolák képezik az igazi haladás és tudományos műveltség gyümölcsfájának törzsét, derekát, amely óvja a fa koronáját, közvetíti felfelé a tápláló nedveket, hogy’ ott fenn virág is, gyümölcs is lehessen.

De félünk, nagyon félünk, hogy az izgató és izgatott érdeklődés, mint ez a közönséges életben annyiszor megesik, el fogja homályosítani a magasztos czélt, amelyet magunk elé tűztünk, nem enged nyugodtan megfelelő eszközöket és módokat választanunk, nem enged azokkal nyugodtan és czéltudatosan élnünk, szóval, télünk — hogy a sok bába közt elvész a gyerek.

Mi a czélja a középiskolának?

A{, hogy a\ ifjúságot elméleti és gyakorlati tanítás és nevelés által valódi emberi jellemhez vezérelve, a polgári életre alkalmassá tegye.

Ma ezt kettős, egymástól különálló, de egymás mellett párhuzamosan haladó utón akarjuk elérni és akarja a mostani törvényjavaslat is t. i. a gj'mnasiumok által, melyek az ó klasszikái nyelvekre támaszkodva az úgy nevezett humaniorákat teszik előtérbe, és a reáliskolák által, melyek anyagukat a való, a reális életből merítik és a reális életre irányítják.

Mind a két irány jogosult. Jogosult a gymnasium, mely az ifjúságnak minden szellemi tehetségét a legkülönfélébb tárgyak által műveli és magasabb eszményi czélok felé irányítja, magasabbak felé, mint amilyeneket a prózai megélhetés minden- napisága nyújtani képes.

A „Veszprém“ tárczája.

TÉLEN TAVASZ.

Olyan hideg' van, mint Szibériában,

Talán még a nap is fázik, szegény !

A bibor öltönyt vesztett föld ruhátlan,

Jéggé fagy a tengernyi köny szemén ;

Az ember mégis boldog e világon,

Tavaszt teremt házában lángesze ;

Kandalló mellett ül télen vidáman,

Piros bájos kis nö enyelg vele;

Vig társak, hü barátok, égi eszmék Beszállnak hozzá napsugár helyett,

Honért, szabadságért ég szive — ez még Szibériában is boldog lehet.

Hol a viszály dúl, mint az árvizek Ott még a forró nyár is jéghideg.

SZŰCS DÁNIEL.

A székfonónő.

(Ouy de Maupassant után.)

A vadászati évad megnyitásakor Bertraud marquis által rendezett ebéd vége felé volt. Tizenegy vadász — uyolcz fiatal hölgy és a falu orvosa ülték körül a nagy, megvilágított, gyümölcscsel és virágokkal megrakott asztalt.

A társalgás többek közt a szerelemre tért át, melynek folytón élénk viták és nézetkülönbségek támadtak a társaságban, főleg amaz örökké rejtélyes — soha meg nem oldott — kérdés teleit, ha vajon az ember csupán egyszer vagy ismételten is képes- e komolyan szeretni.

Az eltérő nézeteket valló pártfelek theoriáik- nak helyes voltát az életben tapasztalt események

Hogy egy nemzetet többnek kell lelkesíteni, mint a puszta megélhetésnek, azt bebizonyítva látjuk azon egyes embereken, akik gazdagságukba bújva eltompulnak minden magasabb, minden nemesebb irántés szánalomra méltók lesznek. A gymnasium nak feladata egy nemzet azon férfiait előkészíteni, nevelni, mintegy teremteni, akik a magasabb szellemi kincseket tudományban, haladásban, művészetben, közigazgatásban, kormányzásban sat. felkutatják, kiaknázzák és közvagyonná teszik.

Jogosult a reáliskola is, mely a gyakorlati tudományok vívmányaival ismerteti meg és neveli az ifjúságot, hogy az az életben biztos pályán biztosan megélhessen és munkás tagja lehessen a társadalomnak.

Hogy egy nemzet nem élhet meg puszta eszményi czélokból, mindenki előtt világos. Innen szánjuk azokat a bármiféle néven nevezett rajongókat, akik a gyakorlati, a való, a reális életet sem nem ismerik, sem ismerni nem akarják; szánjuk, mert szép czéljok, eszményök, ideál- jok örökké csak — agyvelejökben marad.

Jogosult tehát mind az egyik, mind a másik irány. Honnan van mégis, hogy a mi középiskoláink nem eredményezik azt a kívánt sikert, amit pénzben, időben, fáradságban hozott áldozatunk után joggal várhatnánk és pirulva nélkülözünk?

Onnan, hogy e két irányt az alsó, az elemi iskolák után nyomban elválasztjuk, elkülönítjük egymástól, sőt, mint két ellenséget egymással szemben tüntetjük fel. így a reáliskola ad ugyan reálismeretekkel biró embert a társadalomnak, de a mellett oly nyerset, bárdolatlant, érzéketlent minden magasabb, nemesebb, eszményibb iránt, hogy szinte kétségbe kellene esnünk, ha egy nemzet műveltségének színvonalát ezeknek többsége után kellene megvonnunk.

által akarván bebizonyítani, oly egyénekről példá- lődztak, kik életükben csupán egyszer voltak szerelmesek; mások ismét olyanokról, kik sokszor és szenvedélyesen szerettek — tudtak említést tenni. A férfiak legnagyobb része azt állította, hogy a szerelem, mint valamely kór, többször és pedig oly erővel támadhatja meg ugyanazon egyént, hogy az, ha esetleg valamely akadály gördül eléje, képes miatta öngyilkossá válni. Ezen állítás megdönthetien voltában a hölgyek, kiknek nézetét nem az események komoly megfigyelése, hanem költői felfogás eredményezte — kételkedtek. Azt vitatták, hogy az igaz, mély szerelem csakis egyszer töltheti be az ember valóját egészen; hasonló a villámcsapáshoz, és a szív, melyet valaha érintett, oly rideg, üres és kihalt marad utána, hogy semmiféle, még csak álomszerű szenvedélyes érzés sem képes benne többé megtogamzani. A marquis ki már nem egyszer volt szerelmes, könnyen megczáfolhatónak nyilvánította ezen nézetet.

„Én pedig azt mondom önöknek, hölgyeim és uraim, hogy az ember nagyon is képes többször és pedig lelkének teljes erejével szeretni. Egy második szerelem létezésének lehetetlenségét önök azoknak példájával akarják illustrálni, kik az első miatt öngyilkosok lettek. Lássák, én meg vagyok róla győződve, hogyha azon egyének, kik az öngyilkosság ostobaságát elkövették — miáltal az egykori biztos kijózanodásnak lehetőségét örökre megsemmisítették — mondom ha ezt nem teszik vala, — szépen kigyógyultak és természetes módoni halálukig még sokszor — nagyon sokszor szerettek volna. A szerelmesről, mint az iszákosról azt lehet mondani: ki most megiszsza az italt, jövőben is inni fog — ki egyszer szeretett, többször is átesik e szenvedélyen. Különben pedig főleg a véralkat az, mely ily esetnél határoz.*

Az öreg, Páriából falura visszavonult orvost

A gymnasiumon is meglátszik az egyoldalúság; mert az innen kikerültek, nem tudván a hallott, a tanult sok elvont dolgot kapcsolatba liozui a reális, a gyakorlati élettel örökké hibeznek-haboznak az elmélet és gyakorlat közt, mint Mohamed koporsója ég és a föld közt.

Ezen csak úgy segítünk, talán kellene is segítenünk, ha a középiskolák négy alsóbb osztályát gymnasiumnál és reáliskolánál egy és ugyanazon tanterv szerint tanítjuk, mi különbséget sem téve sem reáliskola, sem gymnasium közt, más szóval, leg)reu a középiskolának négy alsóbb osztálya valóságos reálgymnasium.

Könnyű az indokolás. Azon tanulóknak, akik a középiskolát járják, legnagyobb hányada visszamegy a gyakorlati életbe most is, visszament hajdanában is és vissza fog menni bizonynyal a jövőben is. Ha ez ál), amit pedig tagadnunk nem lehet, akkor a négy alsó osztály adassék vissza tanítás és nevelés dolgában is az életnek; taníttassanak ott oly életbevágó tárgyak, a melyek a mellett, hogy fejlesztik, gyakorolják, művelik az ifjú elméjét, szellemét még hasznavehető gyakorlati ismeretekkel is gazdagítják. Ezen négy alsó osztály ne foglalkozzék se latin nyelvvel, se göröggel, mint mely nyelvek azok fejlesztésére valók, akik magasabb kiműveltetést óhajtanak.

E négy alsóbb osztály után szakadjon kétfelé a tanítás iránya, most legyen négy felső osztály, amely tulnyomólag a klasszikus irányt fejleszti a latin és görög nyelvvel, nem hanyagolva el azért a reáltárgyakat sem és ez legyen a gymnasium, mely érettségi vizsgálaton át, az universi- tásra, az egyetemre juttatja az ifjút. A másik négy felső osztály, amely tulnyomólag a reáltárgyakkal foglalkozik, de egészen a klasszikus irányt sem dobja el magától, legyen a reáliskola, mely szintén

választotta a társaság e kényes ügyben itélőbirónak, és kérték szólna ő is a dologhoz.

— Mint a marquis az elébb helyesen megjegyzé

— szólt az orvos — ilyesminél főleg a véralkat határoz: ami pedig személyemet illeti, egy oly szerelemről volt tudomásom, mely egyetlen nap kivétele nélkül huszonöt évig tartott, és csakis az illető halálával szűnt meg.

A marquisnő csodálkozva csapta össze kezeit.

— Ah ez valóban elragadó! Mily szép álom lehet ennyire szeretve lenni! Milyen édes érzés lehet az ily féktelen, mindennel daczoló szerelemmel huszonöt éven át körülvétetni! Mennyire boldognak érezhette magát azon férfi, ki ennyire szerettetett.

Az orvos mosolygott.

— Ön asszonyom csakugyan nem téved feltevésében, midőn azt mondja, hogy a szeretett lény férfi volt. Sőt ismeri is őt — a közeli mezővároska gyógyszerészét Choquetet. Az öreg székfonónőt (elbeszélésem hősnőjét) ki e kastélyba is évenként rendesen ellátogatott — szintén ismerte kegyed. Hogy azonban megértsenek, elmondom történetét, A nő említésére a hölgyek lelkesülése nagyon alá- szállott és nem is mulasztották el — félremagya- rázhatlan ajkbigygyesztéssel — kifejezést adni csalódásuknak. Mintha bizony csakis magasrangu előkelő származás privilégiuma volna szükséges ahhoz, hogy valakiben a szerelem gyújtó szikrája támadhasson!

Az orvos így kezdé elbeszélését;

Körülbelül három hónapja lehet, hogy ez asz- szony halálos ágyához lettem hivatva. Egy n appal ezelőtt érkezett, neki házat és lakást képező, nyomorult gebe által vont kocsijában, egy nagy kutya által kísérve, a faluba.

A plébánost már nála találtam, midőn én megérkeztem. Végrendeletének végrehajtóiul minket nevezett ki, és hogy utolsó óhajtásának különös voltát megértsük, elmondta élettörténetét. Mondhaérettségin át a polytechuikumra, a műegyetemre juttatja az ifjút.

így azután fennállhat minden veszély nélkül egyes városokban négy osztályú reálgymnasium is és sok mellékiskolát fölöslegessé tesz. Ahol pedig nyolcz osztályú intézet szerveztetik, az lehet azután vagy gymnasium vagy reáliskola.

Mi újság a nagy világban?

A magyarországgyülésen a középtanodai törvényjavaslatot tárgyalják. Még nem tárgyaltak oly hévvel törvényt, miut emezt. Az általános vitánál 42 szónok vau a szólásra feljegyezve s eddig még fele sem végezte mondókáját. A szónokok közül csak Hermann, Mészáros, Kakovszky és Helfi szólott a tárgy paedagogiai érdeméhez, a többiek vallási vitákban tetszelegtek.

A választó kerületek számának megszorításáról a felsőház reformjáról szóló törvényjavaslat a legközelebbi ülésszakban fog beterjesztetni.

Anglia premier-miniszterje, Gladstone, ugyancsak felhasználta a franczia zilált belállapotokat. Mig a francziák egymással torzsalkodtak és a her- czegeket hadseregökből kiküszöbölték, Anglia szabad kezet kapott Egyptomba. Granville határozott hangú jegyzékében a francziák külügyi kudarczát betetőzi. Emiatt duzzog Ferry, de nem tehet róla. Madagaskar szintén az angolokhoz pártolt.

B. Kameke német birodalmi hadügyminiszter lemondott állásáról. Helyét Blumenthal fogja betölteni

Az ir liga fejét Nr. 1. még most sem fogták el.

A Duna conterenczia vezér egyénei gyakran cseréltek eszméket az európaszerte más más alakban fölbukkaut szocialista, nihilista és feni mozgalmak iránt. Különösen Münster gróf német követ az, ki kollegái figyelmét e dologra fölhiván, collects rendszabályok alkalmazását sürgette. A konfe- reucziát befejezték és Oroszhon teljes diadalt aratott, mert a Kilia ágat kivonta az európai felügyelet alól, máskép szabad kezet nyert.

Szerajevoban 3 nap óta mindig havazik.

— Londonban borzasztó hideg van és nagy a hó.

— Angol és Scot partokon nagy viharok dühöuge- nek. Sok halászfalut tengerbe söpört az áradat.

Megyei közgyűlés,

1883. márczius 5-én.

A járásonkint ezen napra kitűzött kataszteri bizottsági ülések miatt nem igen látogatott évne- gyedes közgyűlést báró Fidth Ferencz főispán nyitotta meg s egyúttal jelenté, hogy a számonkérőtom, soha sem hallottam ehhez hasonló különös — megható történetet.

Szülői székfouással foglalkoztak. Állandó lakhelyük soha sem volt. Kis leányuk naphosszat boly- gott piszkos, szakadt öltözetben az utczákon. Kenetesen a talu végén a temető mellett álltak meg s fogták ki lovukat. Amig a gebe legelészett, a nagy kutya fejét előiábaira fektetve aludt — a kis leány pedig a fűben heverészett, — az öregek az utszéli szilfák árnyában ülve a helységben összeszedett régi székeket látták el uj fonással, A beszélgetés nem igen járta e vándor családnál. Ha rövid értekezésüket — mely rendesen abból állott: ki fog ma a »tessék széket fonatni* kiáltással házról-házra járni — befejezték — szótlanul fogtak ismét a szalma fonásához. Ha a kóczos leány nagyon messze elcsatangolt vagy a falubeli fiuk valamelyikével szándékozott ismeretségbe lépni, atyja mérgesen rákiáltott: f Jösz ide, hol kószálsz megint, haszontalan teremtés! ■‘Ilyenek és ehhez hasonlók voltak a »gyöngéd* szavak, melyeket környezetétől hallott. Serdültebb korában a székek hazaszállításának fontos hivatalával őt bizták meg. Ezen „üzleti“ utaiban alkalma volt a helységben fiukkal megismerkedhetni. Alig vették azonban uj ismerőseinek szülői ezt észre, haragosan rivaltak gyermekeikre: »Takarodtok haza nincs jobb dolgotok, mint ezzel a jött-menttel trécselni, időt lopni?!“ .. .Akárhányszor kőhajigálás- sal fogadták a gyerekek.

Hébe hóba kegyes hölgyek néhány sou-val ajándékozták meg, melyeket gondosan elrejtegetett. Körülbelül tizenegy éves lehetett, midőn e faluban időzve egy napon a temető kerítés mellett a kis Choquetvel találkozott, ki rettenetesen sirt, mert pajtásai két sout elcsentek tőle.

Mint a falu állandó lakósának, mint azou irigyelt gyermekek egyikének — kikről a nyomor gyermeke azt hitte, hogy csak boldogok és megelégedettek