Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1883 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1883-02-11 / 6. szám

évfolyam. I§§3, G-lk szám. Veszprém, február 11« I Megjelen e lap a „HIVATALOS ÉBTESÍTÖ"-vel együtt, minden vasárnap reg­gel. Rendkívüli esetekben fcü. 18nUp adatik ki. - ElSfitBtéii ar mindkét lapra : negyedévre 1 írt 50 kr. ; félévre 3 fit egész évre 6 frt. Egyes példá­nyok ara 15 kr - Hirdetések dya: egy hasábos petitsor tere 6 kr.; nyilttérben 20 kr.; min­den beigtatásért külön 30 kr. állami bélyegilleték fizetendő Kiadóhivatal: Krausz a. könyvkereskedése Veszprém­ben. Ide küldendő minden elő­fizetés, hirdetés, melléklet s reclamátió. VESZPRÉM közgazdasági*, társadalmi*, helyi* s általános érdekű MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY. Mazánvitáknak » szemé­lyes jellegű támadásoknak a lap keretében hely nem adatik. Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Névtelen közlemények csak akkor vé­tethetnek figyelembe, ha való­diságuk iránt bizonyíték sze­reztetett be. — Bérmentetlen leveleket a szerkesztőség csak ismert munkatársaktól fogad el. Szerkesztőségi iroda: Vár i. sz. a. — Ide czimzendö a lap szellemi részét illető minden közlemény. Halászatunk s a Balaton-egylet. Csak nemrégiben egy balatoni halász- gazda panaszversét hozták a lapok. Mi joiziíen olvastuk e mondva csinált népdalt, melynek szerzője nagyon jól tudja, hogy nemzetgazdasági kérdésekben a nagy Szé­chenyi nevére kell apellálni, s habár kötve hisszük, hogy halászkunyhókban a status­gazdaság elveit feszegetnék, mégis elisme­réssel tartozunk a dal költőjének — bárki legyen is — azért, hogy egy régebben érzett bajunkat igazi nevén szólaltatja meg, s igen ügyes módon a balatoni halász ke­servében csinál propagandát jóravaló esz­méjének: hazai halászatunk emelésének. Bizony azok a jó idők réges-régen elmúltak, a mikor a Tiszában több volt a hal miut a viz, a mikor 1578-ban a Du­nában két hét alatt 150 drb vizát fog­tak s a pesti és zimonyi halászok nagy­szerű tok-halászatot reudeztek az Al-Dunán és a Tiszán, a mikoron Szeged, Buda, Te­mesvár, Győr hires volt halvásárairól és gazdag halászgazdáiról. Majd mindenik fo­lyammenti városban külön ütczája, külön tere volt a halászoknak. Ma pedig még a ha- lász-utcza, haltér feliratokat sem látni többé, lekoptatták azokat az utczasarkokról s el­keresztelték olyan nevekre, a melyeknek semmi közük az illető város történeti ha­gyományaihoz. De minek is fentartani a történelmi traditiót, ha a jelenben nincs ér­telme már a nagy haltereknek s a mások által elfoglalt halász-utczáknak ? A mai tialpiaczok a régebbiekhez képest sze­rény szatócsterek. Halat is láthatunk raj­tuk, ha éppen keressük, de még a böjt­jén sem válnak azok praegnáns lialpi- tezokká! . . . Pedig ne gondoljuk, hogy a halkeres­et megszűnt volna, hogy az emberek ta- án elszoktak a halevéstől. Ha összehason- ítjuk a két utolsó évtized halbehozatali és kiviteli átlagait, azon eredményre jutunk, tiogy behozatalunk 6—7-szeresen múlta leiül a kivitelt, más szóval a külföldnek latszoros nagyobb árt fizettünk tőle vett íalfajaiért, mint a mennyit mi a mieinkért i külföldön kaptunk. 1869- ben behozatott 21,163 mázsa iái, kivitetett 2,638 mázsa. 1870- ben behozatott 16,269 mázsa hal, kivitetett 3,467 mázsa. 1875—80. évek átlagosan 12 millió 370 ezer frtnyi értékű hal behozatala mel­lett csak 2 millió 400 ezer frt áru kivitel izerepel, v. i. hatszorosan többet vásárol­unk a külföldtől, mint a mennyit a kül- öldi halpiaczok fizettek a mi exportált lalainkért. Ebből kettős a tanulság: 1. Halállo­mányuk minőségileg silányult, azért keresi i eonsumens világ a jobbfajta, finomabb íülföldi halakat. 2. Mennyiségileg sem jroducálnak vizeink annyit, mennyi a bel- ieresletet kielégíthetné. Az első pontot illetőleg, tény, kétség- jevonhatatlan tény, hogy nemesebb hal- ajtáink az oktalan pusztítás (maszlaggal raló fogdosás) az ivarterek elrongálása, a ölyók léniaszertí szabályozása s töltések közötti szorítása következtében veszendő­ben vannak. A Vág galóczaiból, a Poprád lazaczaibó), a Balaton fogasaiból, a Duna és a Tisza tok halaiból vajmi kevés van. Ha szebb példányt fognak, nagyra vannak vele, pedig előbb az ilyen a mindennapi fogásokhoz tartozott. Elfajzik a jobb fajta hal és egyre szaporább lesz a nemes hal fajták helyébe lépett tergelye, czigánybal, gőrgőcse, no meg a nyálas húsú csuka, a mely senkinek sem kell, azért keresett nálunk azután a külhoni hal. De mennyiségileg sem elég a kifogott hal, mert nagyon sok gazdája van a ha­lászhelyeknek, s az orzó halászok nem átallják a fejletlen halnemeket dézsaszámra összefogdosva elárusítani. Vízi jogunk nincsen szabályozva, a halászás módja sin­csen törvényileg stipulálva. Mindannak: halászatunk pusztulása a fejleménye. 126—135 négyszögmértföldnyi halászterülete van hazánknak, tehát vagy 1 millió 300 ezer hold s mégis 5 év alatt 12 millió frt értékű halat vásároltunk a külföldtől. Migazzi gróf a félső magyar- országi halászegyesület elnöke kiszámí­totta, hogy ha holdonkint csak 50 kilo­gramm halat nevelünk, a kilóját 26 kr. elárusítva, évenkint 13 millió forinttal nö- velhetnők jövedelmünket. A németországi ponty-tenyésztés egyik jövedelmező ágát képezi a földbirtokosok speculatióinak. Egynémelyik uradalomban (p. a konigsvar- taiban) száz meg száz tóban tenyésztik a pontyot (4500 holdnyi területen) és más jobb halfajtákat, miért ne okulhatnánk mi azok példáján, miért ne építlietnők mi is haltenyésztő bassineket folyamaink mellett és között. A zsiliprendszer ügyes alkal­mazása által az egész alföldet beboríthat­nánk halastavakkal, s ily módon útját egyengethetnők az annyira sürgetett drai- nage-nak (öntözgetési rendszernek), mely- lyel alföldünk climáján és hasznavehetetlen pariagain segíteni akarnak. A Balaton plane parancsolólag szólít kötelességünk teljesítésére. Ha kivesz a fo­gas, s elszaporodik benne a silány halfajta, csak rajtunk múlt. Az képezné a Balaton-egylet egyik legszebb és legpraktikusabb feladatát, hogy programmjába vegye a balatoni halászat ügyét. Ivarterek alapítása nemes halfajak tenyésztése és a halászati vadorzás meg­szorítása által benépesítené Balatonunkat és így nagyot lendítene a Balatonvidék productivképességének. Ha a felső magyar- országi halász-egylet tud Balaton nélkül prosperálni, akkor a Balaton-egylet egye­nesen felvirulhatna a halászat felkaro­lása által. Czirbusz Géza. Mi újság a nagy világban? Oros\ors\ágbau a czár manifesztumot bocsá­tott közre és május havára tűzte ki megkoronáz- tatását. Feleletül a forradalmi párt szintén közzétette kiáltványát, melyben népképviseletet, ált. szavazati jogot, a hadseregnek honvédséggé való alakítását, a parasztközségek önállósítását és ráadásul a gyá­rak és műhelyek kommunizmusát követeli. Montenegróban a fejedelem lánya, Zorka, Karagyorgyevics Péternek, a szerb trónkövetelőnek jegyeztetett el, mi igen kellemetlenül érintette a belgrádi udvart, mivel Oroszország a házasságot helyesli, sőt fejedelmi kelengyéjéről is gondosko­dik. Bécsben sem tetszik e házasság. A dunai konferencia e hó 10-én tartatott meg. A kérdés azon fordul meg, megkapja-e Orosz­ország a Duna Kilia neoutorkolati ágát, melylyel a Szulina ágnak csinálhat veszélyes concurrentiát, vagy sem. Azonfelül a felügyelő bizottságban részt vehet-e Kománia, a mit a Tőrök kormány ellenez. Franciaországban a kamara nagy többség­gel elfogadta a trónkövetelők és a herczegi csalá­dok kiutasításáról szóló törvényjavaslatot. A sena- tus hangulatát legjobban mutatja a törvény revi- siójára kiküldött bizottság, melyben 7 tag a javas­lat ellen és csak egy fog mellette szavazni. Nagyon rontott a dolgon Thibaudin hadügyminiszter esete, melyből a párisi lapok cause celebret csináltak. A miniszter Manczban adott becsületszava és írásbeli kötelezettsége ellenére megszökött a német hadi­fogságból, a mit a nemzeti gloire-ra érzékeny francziák nem tudnak neki megbocsátani. Falliéses minisztérium bukása esetén Ferry vagy Brisson veszi át a cabinetet. Tiécsben nagyjelentőségű minisztertánács volt, melyben Ő Fölsége elnöklete alatt a közöshadügy, külügyminiszter és a két államfélnek pénz- és köz­lekedésügyi miniszterei vettek részt. Állítólag a katonai osztályok kiépítése jött szóba. A conferen- czia annál fontosabb, mert Giers látogatása után történt. Közigazgatási bizottsági ülés* — febr. 5-én. A megyei kir. tanfelügyelő jelenti, hogy a tankötelesek összeírását augusztus hó végéig kellett volua beterjeszteni és daczára annak, hogy eddig öt hónap múlott el, sem a devecserí járás, sem Pápa és Veszprém városok még mindig nem ter­jesztették be a tanköteleseket. Kéri a mulasztók ellen az 1876. évi VI. t. ez. 16. §-ának alkalma­zását, — Ihász Lajos földbirtokos úr Puszta-Lő- rintén cselédjei gyermekei számára egy nyilvános felekezet nélküli iskolát állított és abban egy ok­leveles tanitót alkalmazott. Lakat Mihály, rátóthi birtokos úr pedig a rátóthi rk. iskola tanonczait 60 tankönyvvel, 30 palatáblával, 108 palavesszővel és 200 irkával ajándékozta meg. — A mezölaki róm. katb. iskola tetőzete gyökeresen helyre állít­tatott. A megyei főorvos jelentése szerint a ja­nuár havi egészségi állapot a deczemberinél vala­mivel jobbnak mondható. Cserne községben a vör- heny megszűnt. Rédén még uralg a vörheny. Csesznegen a himlő még szóványosau előfordul. — A hasznos házi állatok egészségi állapota jó volt. A megyei pénztár január havi pénzforgalma: Befolyt javadalmazáskép 6500 frt. — kr; közmunka-váltság hátralék 4346 „ 82 t nyilvános betegápolás-alapra 295 , 53 „ vadászati jegy 38 * — , téritmény czimén 474 „ 44 , katonai beszállásolási-pótadó 2288 „ 29 , győri árvízkárosultak részére 1776 , 46 , tiroli árvízkárosultaknak 115 , 57 „ Arany János szobrára 38 , 78 , Tóth Kálmán szobrára 2 , — „ Különféle pénzforgalom ____H19 , 57 , ös szesen: 16995 frt. 46 kr. és 3 db. arany. VIDÉKÜNK. Üevecser, 1883. február hó 5. Tekintetes szerkesztő ur ! A magyar országos „Vöröskereszt-egylet* devecseri fiókja által a győri árvízkárosultak javára rendezett tánczvigaloin f. évi február hó 1-én tar­tatott meg. A kettős czél — mulatni és szeren­csétlen testvéreinken szegény tehetségünkhöz képest segíteni — elérve lön. Az elsőt igazolja azon ál­talános fesztelen jókedv, mely különösen a fiatalok kedélyes, mindvégig kitartó tüzes tánczában nyil­vánult; a második, a főczél elérését pedig bizo­nyítja azon anyagi siker, mely a magasztos ügynek, a helybeli és vidéki intelligenczia részéről történt nagylelkű pártolása, következtében egyletünket azon kellemes helyzetbe juttatá, miszerint a kiadások leszámolásával 50 fr 50 krral segíthetett az elemi csapás által oly keményen sújtott győriek nyomo­rának enyhítésére. S ha ehhez hozzászámítjuk hogy a szintén hason czélra eszközölt gyűjtés még 50 frt segélyt eredményezett, felebarátainak adózni tar­tozik. — Megtettük mit tennünk kellett, s a men­nyit tenni lehetett! A mélyen tisztelt hölgyeket, kik a tánezvi- galom fényét becses megjelenésükkel emelni szíve­sek voltak, — Tekintetes szerkesztő ur kegyes engedőimével, — bátor vagyok itt e helyen koszo­rúba füve felsorolni. Adrigán Dezsőnó (S. Vásárhely) Auerhammer Ferenczné, Balogh Ignáczné, Barcza Béláné, Bohá- csek, Gizella, Todor Józsa, Tódor Eiza, Gulden Jolán, Gulden Györgyné, Jankó Kálmánná (S. Vá­sárhely) Krizmanics Jánosné, Krizmanics Róza, Lux Vilma, Nagy Ilona, Nagy Józsefné, Noszlopy Gyuláné (Noszlop) Noszlopy Viktorné, Polgár Ilona, (Ugor) Polgár Mariska (Ugor) Ságvári Elekné (Kővágó-Örs) Ságvári Ilona (Kővágó-Örs) Szalay Ottóné, Tatarek Matild (Polány) és Matics Lász- lóné, úrhölgyek. Felülfizettek: Ihász Lajos (Lőrihte) 3 frt, Krammarics Giza (Ajka) 3 frt, Noszlopy Gyula (Noszlop) 8 frt, Noszlopy Viktor 3 frt, Roc Jeuőné (Lőrinte) 5 frt, Roc Jenő (Lőrinte) 5 frt, Steuer József 1 frt, Szabó Aurel 1 frt, Szalatkay István (Gyepes) 4 frt. Összesen 33 frt. A szerentcsétlenek hálája lehet csak a nemes- szivfí adakozók legszebb jutalma, és azon forró köszönet, melyet ezek nevében az egylet ezennel­kifejez. Az elnökség megbízásából: Ács Sándor, egyleti jegyző. Pápa, 1883. február hó 7. A nagy összegre menő adósságok hátrahagyá­sával, innen megszökött Berger Vilmos molnár hul­láját a Gyor-Révfalusi dunaparton megtalálták a jég között. A bűnös maga magát ítélte halálra és íej- belövés által maga-magán hajtotta végre Ítéletét. Számos helybéli hitelezői elvesztik pénzüket. A Pápa városi és vidéki takarékpénztár február 18-án tartja közgyűlését. Ez azon intézet, melyet volt vezérigazgatója Krausz Sámuel 60 ezer forin­tig — hamis váltók által — megkárosított. A kár fele megtéríttetett, másik fele elveszett. Most a köz­gyűlés hivatva lesz a száz forinttal befizetett rész­vények névértékét 50 forintra leszállítani. Meglehet hogy uj részvényeket bocsátanak ki, hogy az alap­tőke ismét az eredeti magasságra — 50 ezer forintra emeltessék. Nagy életrevalóságra mutat — ezen még fiatal intézetet illetőleg — azon körülmény, hogy a súlyos csapás daczára életben maradhatott sőt a kiadott mérlegszámla szerint ezen takarék- pénztár szebb jövőre számíthat. Hogy a bizalom feléje fordult, mutatja, hogy takarék betétei meg­haladják a 139,000 forintot. Czigányaink — a kitünően muzsikáló Cseres­nyés — Garay zenetársulata Amerikába mennek. Bíringer Károly, volt helybeli kávés, egy ritka vál­lalkozó szellem, megkötötte már velük a szerződést igen kedvező feltételek mellett. A vállalkozó fényes és elegáns egyenruhát varrat valamennyijöknek,' ő fizeti az útiköltséget Amerikába és esetleg vissza Pápáig és azonkívül kapnak jó fizetést. Czigányaink jeles tehetségük daczára nem bírtak megélni elsze­gényedett városunkban, azért nem csoda, ha elszán­ták magukat Amerikába utazni. April elején már elindulnak. Polgár. Leányfalu, 1883. febr. 4. Tekintetes szerkesztő ur! A vigalmak napjait éljük. Mintha éreznők- hogy a farsang vége közeleg, ugyancsak hozzá ío‘ gunk a bálok, a tánczvigalmak rendezéséhez. És méltái! mert örülni, vigadni szabad, sőt szükséges, kivált ha jótékony czélra tesszük azt. És éppen ily jótékony czélu tánczvigalom volt az is, melyet 1. hó 3-án a leányfalvi olvasó-kör javára — a hely­beli nagy vendéglőben tartottunk. És pedig oly si­kerrel, minő ily kis helységben, mint Leányfalu, valóban ritkítja párját ! Vendégeink oly szép szám­mal jelentek meg, hogy — különben a meglehetős nagyságú teremben — két partiban kellett a tán- ezot rendezni, s bár különböző rendű s ranguak valának, de azért a legnagyobb rend- s egyetértés­sel folyt köztük a társas mulatság. S itt ki kell emelnünk különösen azon n.-vázsonyi vendégeinket, akik szívesek valának meghívásunkat nemcsak el­fogadni, hanam személyes megjelenésükkel jótékony czelu mulatságunk díszét emelni, anyagi hasznát gyarapítani. Fogadják mindannyian nyilvánosan is kifejezett hálás elismerésünket, őszinte köszönetün- ket! A tánczvigalom tulajdonképen este 8 órakor vette kezdetét és végződött 4—5 órakor reggel. Az eredmény 34 forint. Ennyit a bál lefolyásáról s eredményéről, a befejezés, mely ugyan nem a bálteremben, hanem.

Next

/
Oldalképek
Tartalom