Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1883 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1883-12-30 / 52. szám
X. évfolyam* 1§§3. 52-lk szitui. Veszprém, «leczeinber 30* Megjeleli e lap a „HIVATALOS ÉETESÍTŐ“-T9l együtt minden vasárnap reggel. Kendkivüli esetekben kü- lSslap adatik ki. — Előfizetési ár mindkét lapra : negyedévre 1 frt 50 kr. ; félévre 3 frt; égésé évre 6 frt. Egyes példányok ára 15 kr. — Hirdetések dija: egy hasábos petitsor tere 6 kr.; nyiittérben 20 kr.; minden beigtatásért külön 30 kr. állami bélyegilleték fizetendő. Kiadóhivatal : Krausz A. könyvkereskedése Veszprémben. Ide küldendő minden előfizetés, hirdetés, melléklet s reclamátió. VESZPRÉ közgazdaság-, társadalmi-, helyi- s általános érdekű MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY. Magánvitáknak s személyes jellegű támadásoknak a lap keretében hely nem adatik. Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Névtelen közlemények csak akkor vétethetnek figyelembe, ha valódiságuk iránt bizonyíték szereztetett be. — Bérmentetlen leveleket a szerkesztőség csak ismert mnnkatársaktél fogadéi. Szerkesztőségi iroda: Vár 1, sz. a. — Ide czimzendö a lap szellemi részét illető' minden közlemény. Előfizetési felhívás! A „VESZPRÉM" 1884. január i-én •'tevésének tizedik évfolyamába lép Egy [erény vidéki lap életében oly időmely léltán biztosítékát képezheti egy szebb, ay jobb jövőnek. Ha a szerénység nem tiltaná, már ddig is tudnék teljesen elért sikerre hivat- ózni, melyet lapommal kivívtam, elértem, ly sikerre, amely városunknak és me- yénknek amint dicsőségére, úgy anyagi s szellemi hasznára válik. De még nem vagyok egészen c\élnál. /lég küzdenem kell. Még van, amiért ivékenységemet, hivatalos teendőim mellett enmaradt szabad időmet, áldozatul kell oznom és hogy e\ nem magánérdekem, rról meggyőzhet mindenkit a már-már lmuló év felmutatott, kézzel fogható, sikere. Ezért kérem a mélyen tisztelt közönéget, tiszteljen meg továbbra is rokon- Zenvével, támogasson anyagi pártolásával, \ogy a magam elé tűzött czélokat a közönlég érdekében mennél előbb elérjem, meghiúsítsam. Ha^afiui üdvözlettel Veszprém, 1883. évi dec\ember hó 22-én. alázatos s\olgájok Lévay Imre, a „Veszprém“ és „Hivatalos Értesítő“ felelős szerkesztője s kiadója. V .Veszprém* és .Hivatalos Értesítődre előfizethetni: Negyedévre .... 1 frt 50 krral Félévre .....................3 , — , Egész évre .... 6 , — , A múlt év. Ismét lettint egy év. Ismét gazdagabb a múlt egy viszontagsággal teljes és párját ritkító időrészszel, amelyet 1883-nak nevezünk. Nevezetes egy év volt ez, amelyben jgy magában több történt, mint egy kurta században. Az elemek összeesküdtek az emberek len. Földrengés, vihar, tűz, viz, hideg, A „Veszprém“ tárczája. Ó-évre. Időnk enyész, Az óra múl, A bajnok is Sírjába hull. Hajnal ragyog Kelet felöl; És nem soká Alkonyra dől. Időnk enyész, A vég közel — A hős fiú Szép tettre kel. Ki tétlen él Sírjába hull, Kepkény fején Ott nem virul. Időnk enyész Pöl tettre hát, Gyávák, hiúk! Jó éjszakát! SZ. I). Pelar la pava. — Sevillai történet. — Sevilla — amint mindenki tudja — egy régi, ■gén régi város, melyről, alapította legyen bár Her- j hules vagy Bacbus, a zsidók, ebaldáusok vagy a ! Phönicziaiak — amit senki sem tud — minden I időszak hires és nem hires emberei sokat tudtak beszélni. meleg, döghalál, éhség minden, de minden gyötörte a szegény emberiséget és nem hagyta nyugodni. A megbomlott elemek megtámadták az emberek idegrendszerét Túiérzékenyek, ingerléuyek, idegesek lettek a leghiggad- tabbak is, akik máskor békességben meg tudtak egymással férni, azok most a legkisebb okra tűzbe jöttek, haragra, gyűlöletre lobbantak és irtó háborút indítottak egymás ellen. Mások magukon kivill nem tudván lehűteni kedélybomlottsóguk szülte elkeseredettségüket, fegyvert ragadtak és öngyilkosokká lettek. Megbomlott a fizikai világ és bomlást idézett elő az erkölesi világban is. A bűn erénynek, az erény bűn nek kiáltatott ki. E visszásság megzavarta az elméket és az őrültek háza, a tébolydák megteltek ép úgy, mint a börtönök. Sikkasztás, hűtlenség, a szennyes érdekhajhászat mindenütt felütötte a fejét és már-már kétkedve kérdezhettük minmagunktól, van-e még tisztességes ember, akiben meg lehetne bizni. Szóval a lefolyt 1883-ik év valóságos felfordult világot tüntetett elénk, amelynél tarkábbat talán még képzelni sem lehetne. Ezen általános elemi, társadalmi, erkölcsi ziláltság hullámai megyénket, városunkat is elérték. Mi sem képezhettünk kivételt. De ha elfogulatlanok akarunk lenni, nálunk a lefolyt év minden hóbortja mellett mutat örve»dete8ebb oldalt is, amelynek következményei talán örök időkre, jó hatást fognak úgy városunk, mint megyénk anyagi és szellemi fejlésére gyakorolni. r Értjük ez alatt a veszprémi kath. nagy- gyranasiumnak főgymnasiummá való kiegészítését. A lefolyt év volt az, amely e régi óhaját városunk legjobbjainak, e főtörekvését, egyedüli főezélját lapunk szerkesztőjének a valósulás stádiumába zökkentette az által, hogy mind a megye, mind megyés Ami a vallást illeti, Sevilla megpróbálta valamennyit. Ez korántsem rágalom. Sevilla több mint kétezer éves és nem lehetett előbb keresztény mig a napkeleti bölcsek csillaga föl nem tűnt az égen. Először a chaldáusok és a rómaiak isteneinek ál- dozottt, majd a zsidók és a szaraczenokkal imádkozott, mig végre a legkeresztényebb ország legkeresztényebb városa lett, miután a legkeresztényebb fejedelmi pár: Ferdinand és Izabella — los Reyes catolicos — az igaz hit számára meghódították. Igaz, hogy a kasztiliai fejedelem uralkodása a város anyagi jólétét egy kissé megingatta. Három- szászezer zsidó és mór bebörtőnözése a város hírhedt fényét és kereskedelmét megtörte. De ha vesztett is fényéből és gazdagságából — az életkedv azért megtartotta uralmát. Minden múlandó —■ szokták mondani a sevillai bölcsek — s ha már tönkre kell is menni az embernek, legalább tánczolva, vigadva és szeretkezve menjünk tönkre. És úgy tánczolnak, vigadnak és szeretkeznek a sevillaiak ma is, mint évezerek előtt. Midőn beáll az éjszaka, a sevillai ifjak lebegő köpenyükbe burkolva, a sombrerot — széles kari- májú kalap — szemükre vágva, elindulnak para pelar la pava, ami annyit tesz, hogy az imádottal az ablakrácsozaton keresztül csicseregni. Ez a szokás a szülők és gyámok aggsága volt minden időben, mert hát saját ifjúkorukból tudták, hogy mily veszedelmes az a tapasztalatlan ifjú szivekre nézve. A sevilllai leánykák naphosszat az anyák felügyelete alatt vannak ; ha azonban beköszönt az est, akkor a felügyeletet átveszik ők maguk. Ezzel ugyan nagyon keveset mondtunk, mert szabadságuk csupán az ablak vas rácsozatáig terjed. Különbeu ezen a rácsozaton vannak akkora püspökünk, mind egyesek lelkes adakozása a kívánt összeget megteremtette és ma már úgy áll a dolog, hogy az uj év a most haldokló évtől a pusztán alaki, formális kiviteléi e szent ügynek fogja Örökségül kapni. Ha semmi mást nem említenénk, ez egy maga elég vívmánynak lene tekinthető. Van azonban ezenkívül más is, ami megérdemli, hogy felemlítsük és ez a vesz~ prémmegyei gazdasági egyesületnek ezen évben kifejtett áldásos működése, mely — nem mondunk sokat — korszakot alkot megyénk gazdasági életében. Annyi üdvös irányban kezdte meg ezen egyesület működését és már eddig is oly szép eredményeket mutat fel, hogy nem tévedünk, ha városunk és megyénk gazdasági felvirágzásának zálogát ezen egyesületben látjuk. A társasélet úgy városunkban, mint megyénkben szomorú ziláltságot mutatott ugyan, de ez minket nem ejt kétségbe. Minden rossznak meg van az a jó oldala, hogy felkölti a jó utáni vágyat. Mi is lassacskán be fogjuk látni, hogy ha egészen eltespedni, elsülyedni nem akarunk, egészséges társaaéletet kell teremtenünk, mert e nélkül az életet nem lehet életnek neveznünk. A lefolyt év, mely sok tekintetben nagyon tanulságos, legyen példa előttünk, hogy anyagi és szellemi jólétünket senki mástól ne várjuk, mint kegyelmet és alamizsnát, hanem teremtsük azt meg magunk józan észszel, kitartó munkássággal és férfias akaraterővel. Ha ezt teszszük, akkor az elemek harcza ellenünk gyönyörködtető játék lesz; akkor az idegeinket ostromló társadalmi bajok ártatlanul pattognak le rólunk; akkor éles és való körvonalzást nyert az erény, a bűn és mi nem szenvedünk erkölcsi fogalomzavarban, mint fájdalom napjainkban. hézagok, hogy azokon keresztül a holdsugár kényelmesen behatolhat, s ha nem csalódom, egy franczia költő azt állítja, hogy ahol egy holdsugár bebocsátást nyer, ott egy kis bársony kéz is talál utat magának. Ha a földszinten vannak ezek a bizonyos ablakok, akkor a szerelmes ifjúra nem vár valami nehéz feladat Különös, hogy az ily társalgásnak még a rácsozaton keresztül is megvan a maga va rázsa, kivált mikor az a bársony kezecske, a csalfa holdsugár által tört résen keresztül hatol, hogy megmagyarázza azt, amit a száraz szavak nem voltak képesek érthetővé tenni. Már ha az emeleten van ez a „drága* ablak, akkor a szegény szerelmes a szőlőre mosolygó róka szerepét kénytelen játszani, noha nem vigasztalódik meg oly könnyen, mint az a furfangos állat, inkább utat és módot keres a távolság megrövidítésére, minő például a kötélhágcsó. A kötélhágcsó igen nagy tilalom alatt van Andalúziában, és épen azért — mint a tiltott tárgyakkal mindenütt történni szokott — nagyon el van terjedve Van még más mód is, egy jóbarátnak a vállára állni, aki — mint a krónikák bizonyítják — addig szivaroz, vagy guitárját pöngeti, mig az ő jóvoltából fölötte a szerelmesek csicseregnek. Sokan nem veszik igénybe sem a kötélhágcsót, sem a szolgálatkész jóbarát, szívességét, hanem könnyű lábaik ügyességében bízva felkusznak az ódon falakon. Igaz, hogy ez veszélylyel jár, de lehet-e ott veszélyről szó, hol oly édes a jutalom ? Senuor Benito — kinek szomorú sorsa tiz évvel ezelőtt egész Sevillát meghatotta — pláne annyira merész czél után epedt, mely mások előtt teljesen elérhetetlennek látszott, legalább azok előtt, akik nem húsz évesek voltak, mint ő. Sennor Benito egy szegény diák volt, aki a tanulást — mely egész napját igénybe vette — Ily gondolatokkal eltelve zárjuk mi be az ó évet és reményteljesen kezdjük meg az njat. Csak ne csüggedjünk, csak kétségbe ne essünk, él még fölöttünk a Magyarok Istene, ki nemzetét, a magyar nemzetet nem hagyja el, nem hagyja el különösen akkor, ha a magyar maga magát el nem hagyja. Boldog újévet! Mi újság a nagy világban? Ráday gróf honvédelmi minister e hó 26-án meghalt. Temetése jószágán Ibladon lesz. A hulla pénteken érkezett Pestre. A honvédelmi ministerium vezetését egyelőre Orczy báró vette át. Fejérváry H. a halál hírére azonnal Bécsbe utazott. A Horváth tartomány-gyűlés elnökei Hrvat, és Kresztics lemondtak az elnökségről. Starcsevics, kit gorombaságai miatt 8 napra a tanácsülésekből kiutasítottak, oly clafícálhatlan módon támadta meg az elnököket, hogy lemondásuk az egyedüli mód becsületük megvédésére. Khina és Anglia fondorkodnak. A Köln. Zeitung leplezte le a színfalak mögötti játékukat. Anglia Hainan szigetét követeli közbenjárásáért, de e sziget uralja a Veres folyó torkolatát s igy a tonkingi kereskedelmet. Anglia érdekpolitikája a franczia kormány köröket igen elkeserítette, a miért jónak látták az angolok a titkos szerződésről szóló híreket meghazudtolni A csinai háború most már kikerülhetetlen a francziákra nézve. cd czdr balesete, melyet hatás vadászó lapok merényletnek fújtak föl, egyszerű könnyed sérülés. A czár kilépve a szánból, jobbik vállára esett s az megsérült. A daganat elmúlt, néhány nap múlva elhagyja a beteg az ágyat. Szudánban egyre bátrabbak a felkelők. Már Kartum városának bevételéről beszélnek. A khedive daczára az angol segítségnek nem bir a sudaniak- kal s aligha el nem veszti az egyptusi Sudán tartományát. _________ A megye választmányai. 1. A központi választmány tagjai: Ányos Tivadar, Auerhammer Ferencz, Békássy Károly, Csolnoky László, Eötvös Károly, Dr. Fenyvessy Ferencz, Fülöp József, id. Gaál Lajos, Horváth Lajos pápai, Horváth Mihály, Kemenes Ferencz, Kenessey Pon- grácz, Kenessey Károly, Kleczár Ferencz, Kőrössy Lajos, Kopácsy Viktor, Konkolyi Lajos, Lévay Imre, Dr. Pillitz Benő, id. Purgly Sándor, Rosos István, Ruttner Sándor, Dr. Sárkány Miklós, Kovács Imre, Szabó Imre, Tóth Ede, Tóth József, Véghely Dezső, Véghely Imre és Virág János. 2. Megyei állandó választmány tagjaivá megválasztattak : Antal Gábor, André Gyula, Auerhambizouynyal elviselhetlennek tartotta volna, ha es- ténkint sóvárgó tekintetét egy ilyen ablakrácsozathoz föl nem emelheti. És ez nagyon természetes volt, mert Sevillában az ablakrácsozat a mindennapi „menu“-hez tartozik. Csakhogy, fájdalom, ezen ablakrácsozat kiválasztásában nem járt el okosan. Az az ősi czimer, melyei két pánczélos kőszobor őrzött ott az ablakrácsozat fölött, megtaníthatta volna, hogy ha ő főitekint is azokba a mély tüzü szemekbe, melyek ott a rácsozaton belül kisértenek, azok nem nyitják meg az ő mennyországát soha. De mit használ egy húsz éves szívnek böl- cseséget prédikálni! Benito Clementinát egyik esti sétája alkalmával pillantotta meg; ekkor még semmit sem tudott arról a pánczélos kőszobrok által őrzött ősi czimerről, — de ha tudott volna is, még sem lett volna képes ellentállni azon vágyának, hogy őt ismét és újra láthassa. Clementina egy öreg nemesnek ifjú felesége volt. Ez a jó ur atyja vagyonát — daczára minden igyekezetének — nem volt képes elpazarolni, hamarabb belefáradt a gyönyörökbe. Don Bermudionak volt egy ősi palotája Sevillában, melyet elég ridegnek talált, midőn öreg napjaira abban megtelepedett. Hogy egy kis élet jöjjön a rideg falak közé, fiatal feleséget vett Clementina szegény volt, mint a templom egere, hanem rendkívül csinos. — Ezen nő nekem köszönhet mindent, tehát mindenek fölött is fog szeretni. — Így argumentált dón Bermudio. — Eddig nélkülöztem — mint dón Bermudio felesége élvezni akarok. — így argumentált donna Clementina. Hogy ebből a két argumentumból mi következett, azt mindenki könnyen kitalálhatja. Clementina, — ki nem mint a költők által megéuekelt családanya: fiait nevelte és leányait ok
