Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1883 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1883-12-23 / 51. szám

Mellel i „ISMÉI“ 51-ii színák. sírni tud, inig uem fogja föl rai helyes, mi nem, mit szabad tenni, mit uem — addig korai volna minden intés, jőraí ligyelmeztés. írott törvényből, erkölcsi elbeszélésből természetesen nem okulhat­nak, még vessző használása sem szöli a kivánt eredményt. Hát szabad fejlődést engedjünk a gyer­mekben rejlő tehetségeknek, szunnyadó ösztönök­nek ? Semmi esetre sem. Kik hivatva vagyunk nevelni, mint jóakaratu, de szigorú birók kisérjük figyelemmel a kis gyer­meknek mindes mozdulatát; engedjük nyilatkozni ösztöneit, vágyait, hajlamait, de egy alkalmat se mulaszszunk el éreztetni vele tettének természetes következményeit, melynek alá kell magát vetni. Az édes anya komoly tekintetéből, hidegségéből, ro- szaló hangjából — még ha szavaiból nem értené is — ki fogja találni, hogy valamit másképen kellett volna cselekednie. Az egyébkor szívesen osztott nyájasságnak, a szeretet megszokott jeleinek meg­tagadása fájdalmasan érezteti vele, hogy az anyát, vagy környezetét megbántotta. Annál jobban esik megelégedésünk kifejezése, helyeslő vagy elismerő szónk, nyájas mosolyunk, midőn arra érdemessé tette magát. A test a léleknek hüvelye. A szellem a test tel elválasztbatlan összeköttetésben áll. Az ép test ép léleknek lakhelye. Hogy tehát helyesen nevel­hessünk : a test ápolását sem szabad elhanyagol­nunk ; különben félmunkát végeznénk Az emberben testi és szellemi tehetségeket és erőket különböztetünk meg A tehetségek képzése a tanítás, a hajlamoké nevelés által eszközöltetik. A tanítás tudományt, a nevelés műveltséget eredményez. A családi nevelés első és fő czélja a csecsemő testét erőssé tenni, mely a földi élet első kelléke; es\ét fejleszteni, hogy képes legyen az igazat, jót felismerni; szivét művelni, hogy az erkölcsi jót szeresse, jellemét szilárdítani, hogy ereje legyen a jóban álhatatosan megmaradni. De mit tapasztalunk ? A vagyonosabb osztály­nál dajkák helyettesítik az édes anyát, kik, hogy mikép nevelik a, gondjukra bízott gyermekeket — elég sajnosán bizonyítja az élet. Ezeknek szerepe e téren kiválóan fontos, mert több befolyásuk van a kisdedre, mint az anyának, mint később van a tanítónak. A tanító az iskolai néhány órán kívül a gyermekkel nem érintkezik, és igy legjobb akarata mellett sem folyhat be tartósan annak nevelésére, azért is olyan marad az, minővé a házi körben ké- pesíttetett. A gyermek előtt a dajka, többnyire száraz dajka — éveken át a kis gyermekek melleit van — mint páldánykép áll a gyermekek előtt; tőle tanul jót, roszat a szerint, a minő a dajka. Ha ez rósz lelkű, műveletlen, a gyermek sorsa nem irigylendő, hanem szánandó. Lelketlenség az anyától és vét­kezik saját ivadéka ellen, ha ilyenekre bizzza mag­zatát. A dajka, hogy a gyermek folyton ne zaklassa, ne sirjon, álomport kever ételébe, italába. Az ilyen gyermeknek érzékei megtompulnak, buta lesz. Szűk ruhák és tisztátalanság elősegítik a test külső és belső bénaságát, illetlen beszédek a gyermek ártat­lan lelkét megmételyezik. Az ilyen száraz dajkákra bizott kicsinyek idejök nagyobb részét a cselédek közt töltik el, a legtöbb itt el is romlik. Mit is alkalmatlankodnék az anyán a gyermek; elég, ba reggel egy jó reggel kívánásra beviszik a kisdedet, este az anya lefekvése előtt homlokon csókolva „jó éjszakát kicsinyem“ kívánással elbocsátja. Hja! A divat, a kor szelleme minden idejét igénybe veszi az anyának. Reggel öltözékével van elfoglalva, azután kiadja a napi parancsot, jótékony- czélu egyleteibe megy, ott elnököl, majd látogatót fogad, a „szegények angyala“ a „szeretet, jóság mintaképe“ szép czimekkel van felruházva. Minden, csak nevelő anya nem! Németh Gerő. A veszprémi r. kath. főgymnasiuin fölállítására városunkban gyűjtött adakozások. Folytatás. Megyesy József ívén aláírtak; Jagasits Mária 50 frt, Dr. Jánosy Sándor 30 frt, Dr. Herényi Ká­roly 20 frt, Csonka István 5 frt, Farkas Lajos 3 forintot. Továbbá ugyanott aláíratott és a bizottság alólirt elnökénél befizettetett: Kultuer Sándor 100 írt, Báuer Károly 100 frt, Kövesy Zsigmoud 10 frt, Olle Károly 2 frt, Guttner János 2 frt, Torma Ist­ván 2 frt, Züsz Károly 5 frt, Márton Gyula 2 frt, Hopp Károlyué 2 frt, Meszlenv János 10 frt, Fuchs Miksa 5 frt, Ányos Farkasné 3 frt, Husvéth János (1 db. ezüst) 2 frt, Megyesy József 10 frt, ez íven tehát begyült 363 írt. Devics József kanonok ur ő nagysága a fő- gymuasium felállítása iránt meleg érdeklődésének óhajtván tanujelét adui: az általa a gyűjtés alkal­mával aláirt 100 irtot megkétszerezve == 200 frtot volt kegyes e napokban kezemhez lefizetni! fogadja a nemeslelkü adakozó a bizottság hálás elismerésé­nek nyilvánítását! Ruttner Sándor, a gymn. bizottság elnöke. A veszprémi izr. tanügy. A veszprémi izr. hitközség képviselő testüle­tének f. hó 1-én és folytatva 2-án tartott közgyű­lésében fölolvastatott azon jelentés is, melyet az izr. iskolaszék a lefolyt — a veszprémi izr. iskola életében gyászos emlékű 1882/3. évről beterjesztett. Miután ezen jelentésben az egész iskolai évnek tör­ténetét összeállítva találjuk és a veszprémi izr. iskolaügyre vonatkozó nagy fontosságú kérdések érintetnek, közöljük azt legfőbb vonásaiban. M oktatás eredményére nézve fájdalmasan fölemlíti, hogy a lefolyt iskolai év nem múlt el f súlyos akadályok nélkül. Szeptember hő 1-én kez­dődvén, már november havában megbetegedett a boldogult Freund tanító és 5—6 hétig nem volt képes IV-ik osztályában az oktatást folytatni, llyféle akadály a tanév végén is következett be, miután a nevezett tanítónak az iskolát már május közepében elhagynia és a reméuylett gyógyulás végett Karls- badba mennie kellett. Ezen három bÓDap alatt a többi tanítók kollegiális érzetből, valamuit azon czélból. hogy a IV. osztály kárt ne szenvedjen, úgy pótolták fölváltva Freund tanítót osztályában, hogy abban is, valamint a többi osztályokban a tauczél eléressék, mi által a tanítótestület a hitközség el­ismerését és háláját igazán kiérdemelte. Egyúttal mondja a jelentés — kötelességünknek tartjuk a tek. képviselő testületnek azt is tudomására juttatni hogy — miután községünk és ifjúságunk osztha­tatlan fájdalmára a ritka szakképzettséggel bíró s ügybuzgó Freund tanító három héttel a folyó tanév megnyitása után Istennek fölföghatatlan végzete következtében örökre elhagyá iskoláinkat, mi által az V-ik osztály tanító nélkül maradt, Krausz, Diener és Szép tanító urak kollegiális szívességgel elvállal­ták, az V. osztály tanóráit úgy maguk közt fölosz­tani, hogy saját osztályuk károsítása, vagy hátra maradása nélkül az V-et is ellátják. Ezen tökéle­tes elismerésre méltó áldozat hozataluk által köz­ségünk azon helyzetben van, hogy egyrészt a folyó tanévben is föntarthatja az V. osztályt, másrészt a szegény özvegy Freundnének a folyó tanév alatt boldogult férjének egész évi fizetését kiszolgál­tathatja. Hogy mi lesz czélszerübb a jövőre nézve: vájjon az V. osztályt beszüntetni, vagy más tanító­val betölteni ? ezen nagy fontosságú kérdés eldön­tése fölötti vélemény dolgában az izr. iskolaszék nem nyilatkozik, mert még nem tartja elérkezettnek az időt ahhoz. Mi pedig szintén a boldogult Freund által ve­zetendő volt III. ismétlő osztályt illeti, mely amúgy is tanítója, Freund betegsége miatt tanczélját nem érte el, Szép Lipót ur a II. ismétlő osztályával egyesítve vezeti s remélhető, hogy ezen elismerésre méltó áldozat nem fog eredmény nélkül maradni. Hogy mi történjék jövőben a IH. ismétlő osztál­lyal, erre nézve az iskolaszék vélemény adását addigra halasztja, mig az V. osztály föntartása, vagy fönn nem tartásának kérdése — mely a III. ismétlő osztályt is magában foglalja, el lesz döntve. Az iskola egyéb belviszonyai egészséges ál­lapotban fejlődtek. A tanév kezdetén beírattak — egy-kettőt kivéve — a vizsgáig megmaradtak az iskolában. Az V. osztályból kilépett fiuk csak egy­részt mentek át a gymnasiumba, másrészt, a pol­gári és reáliskolába, vagy az ipar terére léptek. A múlt évi jelentésben Jemlitett azon tapasztalat, hogy a gymnasiumba járó izr. ifjúság apadó fél­ben van, ezen évben is, hála a szülők helyesebb fogalmainak gyermekeik jövőjét illetőleg, valósul és újra 15 —20%-kal gyérült. A gymnasium helyett fölkeresik ifjaink az állami ipariskolát, melynek si­keres bevégeztével saját jövőjüket jobban megala­pítani és a hazai ipart előmozdítani fogják. A veszpr. izr. iskolából kikerült ifjak közül heten-nyolczan vagy látogatták, vagy még látogatják az állami ipariskolát, s közülük kettő úgy tüntette ki magát, hogy egyik a veszprémmegyei, a másik az állami ösztöndíjat nyerte el. Cá\ énektanulásban az iskolai ifjúság szép haladásokat tett; fájdalom, nem állítható az a tor­nászairól, mely a múlt évben előadott okoknál fogva egészen beszüntettetek. A\ ismétlő osztályok, melyek I. osztályát .Szép és III. osztályát Baum urak, vezették, kielé­gítő eredményeket mutathattak föl. Utóbbi osztály tanfolyamát befejezte, és a nyilvános vizsga kimu tatta, hogy ezen intézmény a leánynövendékek hasznára és a hitközség javára válik. A Talmud Tóra intézetbe csak 6 tanuló jár ; de ezen csekély szám is elég a kitűzött czél eléré­sére, t. i- hogy a héber nyelv ismereteinek bőví­tésére alkalom uyujtassék azon ifjaknak, kik vagy a tanítói vagy a rabbi pályára lépni szándékoznak. A pénzkezelésre nézve ismét azon kedvező viszony mutatkozik, hogy a lefolyt évi előirányza­tot, 3132 frtot a téuyleg befolyt pénzek összege 3170 forint 45 kr., 38 forint 45 krral meghaladja; ezen többlet esik az óv közben belépettek fize­tésére. A folyó év jövedelme közelitőleg 2988 frtot tesz; szükséglet pedig az, ismét egy osztálynak uj szerkezetű padokkal történendő fölszerelési költsé­gekkel együtt 5090 frt. A Statistikára nézve a lefolyt tanévben be­iratkozott 260 tanuló közül maradt a vizsgáig majd­nem valamennyi. A folyó tanévben beíratott ifjúság száma 253, kik közül 33 növendék az ismétlő osztályokba jár föl: Hogy a lefolyt iskolai évben a hitközség érd. elnöke, Róthauser Mór ur, egy száz frtnyi alapít­ványt tett le a szegény tanulók javára és ez által a tanügy iránti barátságnak fényes és hálát ér­demlő jelét adta, arról már más alkalommól emlí­tés tétetett; itt csak azért ismételtetik, hogy ezen örvendetes mozzanat se hiányozzék a veszpr izr iskola múlt évi életét visszatükröző jelentésből. VIDÉKÜNK. Berhida, 1883. deczember 16. Cd „Veszprém“ tek. szerkesztőjéhez. „Segíts magadon és az Isten is megsegít.* E sokat jelentő szavak igazságától mélyen áthatva né­hány lelkes ügybarát a helybeli értelmiségből sora­kozva egymással az önsegélyezés magasztos eszmé­jét rövid napok előtt oly hóditó sikerei pendítette meg s juttatta népünk közt megérlelésre, hogy azon társult kis kör manap már az „Önsegélyző-egylet" czége alatt megkezdett működésével szemmel lát­ható életjelt ad léteiéről. Említett önsegélyző szövetkezet a már régeb­ben fenálló s szép virágzásnak indult várpalotait utánozandó annak alapszabályait vette magának zsinórmértékül, idomítva természetesen azokat a rendszeresítés keresztül vitelénél az itt helyi élet­viszonyok s divó körülményekhez, hogy azok kiindu­lási pontul s irányadóul szolgálnának, nyújtva egy­szersmind egy megtört s jártabb utat a további fokozatos és biztos fenállhatásboz. A jól felfogott s fogékony talajba hintett eszme nem volt inycsiklandoztató csalétkül odado­bott csirüres mag, sem halvaszülött fogamzat, ha­nem teljsikerrel bekoronázott mű s olyféle férfias elhatározással kivívott szellemi fegyvertény, mely méltán megérdemli, hogy e közérdekű lap hasábjain róla megemlékezzünk, s a mely bár tekintve a kö­zelmúltban történt világrajöttét, e pillanatban mig csak különféle járványkórnak kitéve levő csecsemő korát éli, méltó, hogy nagykorúságra is jusson, ami hogy úgy legyen mindnyájunknak, kik azt egy meg­lepő karácsonyi ajándék gyanát vesszük, forrón kí­vánnunk kell. Ezen örvendetes s egyéb máskorra lentartott kiválóbb napi események keretébe illeszt­hető közlendőkön kívül ujdouságkép egyidejűleg azt is jelezhetjük, hogy — amint hírlik — a folyó idők napi hősévé felemelkedett Savanyu Józsi e vidéken is minapában megfordult, körültekintgetvén, kit tisz­teljen meg magas látogatásával, s e közszáján forgó talán nem ép a puszta légből kapott hir után in­dulva három gazdagnak tartott várpalotai embert szemelt volna ki. Alig hihetjük, hogy találkozzék valaki a ki őt egy szívélyes „Isten hozott“-v\ fo­gadja, az ily vendég maradjon csak távol túl — az operencziás tengeren. No ez volna még csak a leg- elvetemedettebb vakmerőség netovábbja ! Közelíteni merészkedni a tíízhez, amelynek égető lángjainál könnyen agyon fázhatná magát, értjük uj csendőrein­ket, a kik bizonyára „likra“ készen várnák. Ha ő kegyelme ezen igazi betyárcsiuyt sikerültén megkí­sérteni találná, úgy Macsvánszkyval kellenek őt vakmerőség tekintetében egy színvonalra helyezni, de szeretjük hinni: hogy Savanyu uram saját bőre árán megkeserülné a dolgot. A rettegett rablóvezér jelesen a péthi puszta körül tette volna fenérintett műutazását, nem csoda tehát, ha „a la Boscó“ Savanyu Józsi itt is, ott is, és midenütt! Jó ezt tudni, hogy a közfigyelem ébren kisérhesse nyomait minden irányban. Tárgyi­lagosságnál fogva megemlítjük még, igen helyes tett volt legközelebb a péthi országút mentében hosszat elterülő árnyas bokrok, fölös fák s haszontalan lim­lom féle kúszó növényekkel sűrűén benőtt dísztelen venyigés gyepűnek illető szőlőtulajdonosok általi elpusztítása, amely gyepű addig csak arra szolgált, hogy hótorlaszokat emeljen az országúton, a szél- hordta erdei törmelékeket felfogja, gyümölcs s sző- lőpusztitó férgek, rovarok s csapatokban járó mada­rak tanyája legyen, nemkülönben utonállóknak buvó s onnét előtörő leshelyet nyújtson; e dicsérendő műveletnek most az a jó oldala van meg, hogy is­mét egygyel kevesebb fészkök van a meglapulásra s leselkedésre a gaz fosztogatóknak, most nyílt és nyitott minden utas s közbiztonsági közeg őrszeme előtt az egész tér, messziről meglátható minden 'legkisebb gyanús pont és alak, mi által a fenyegető veszélyek könnyebben kikerülhetők, mintsem ez előtt. — Négy éve annak, hogy itt a gyepű alól előugorva akarták gyalogpostánkat kifosztani, aki után midőn futás által menekült, pisztoly lövést tettek. Tevékeny utbiztosunk — ígérete szerint — lelkes járási szolgabirónk közbenjöttével igen helye­sen s korszerűen intézkednék, ha a beálló nagyobb havazások előtt a még ott levő gyepümaradványo- kat rendeletileg eltávolíttatná, ami czélirányosság, ízlés, utrendészet, főleg pedig közbiztonsági szem­pontból igen kívánatos. Eplényi Márton. HÍREINK, Veszprém, 1883. deczember 23-án. Lapunk mai számához egy féliv mel­léklet és a ,Hiv. Ért.“ 45. száma van csa­tolva. Lapunk szerkesztője úgy a mélyen tisztelt közönségnek, mint bel- és külmun- katársaiuak boldog ünnepeket kíván. A megválasztott megyei tisztikar — a választást követő nap reggelén a megyei alispáni hivatal helyiségeiben gyűlt egybe, Kolossváry József főjegyző tiszttársai nevében meleg nangon üdvözlé a megye alispánját s felkérte, hogy részesítse a tisz­tikart jövőre is üdvös támogatásában és ajándékozza meg bizalmával, barátságával. Véghely Dezső alis­pán a legelőzékenyebben fogadta tiszttársait, viszont bizalmat kiváut tőlük, hangsúlyozta a közös czélt, minek elérésére mindnyájunknak törekedni kell, s minek teljes egyetértés legjobb és a kitartás legbiz­tosabb eszköze. Ezután a díszes csapat, élén az al­ispánnal a főispánhoz ment tisztelegni. Véghely alispán üdvözlő szónoklatát azzal kezdte, hogy nem puszta kötelesség, hanem az őszinte tisztelet és ro- konszenv vezérelte őt és társait e napon, mikor szerencséje van bemutatni Veszprém vármegye azon tisztikarát, melyet a választók bizalma tegnap ki­tüntetett, s melyet ő exciája kegyeibe ajánlani bá­torkodik. Azt hiszi, hogy ha a megye tisztikara a mint ez kívánatos, egy családot képez, úgy e család feje, atyja a főispán, legyen tehát gyermekeinek szerető atyja, gondos vezetője a jövőben is. Adja a gondviselés, hogy e szép hivatást minél tovább tel­jesíthesse. Báró Fiáth Ferencz főispán meghatottau válaszolt. Megköszönte a személye iránt tanúsított bizalmat és előzékenységet. Hosszú hivataloskodása alatt mindig az volt a törekvése, hogy a tisztikar­ban a testületi szellemet ébreszsze és ápolja, mert ez a legbiztosabb mód megbirkózni a feladattal, mely reánk várakozik. A tisztviselő olyan legyen, miut Vesta papnői, akkor becsülettel megfelel hi­vatásiba’ bizalomnak, mivel a megye közönsége kitünteí.'*v£fcrizzük meg tehát a testület fényét és méltóságát, melyet a legkisebb csíny se homályo- sitson. Legnagyobb részben a régi gárda tagjai ál­lanak szemei előtt, ajánlja ezek kipróbált erényeit mint követésre méltó példát az uj tagoknak és kí­ván minden egyiknek állandó egészséget és kitartást nehéz feladatához. „Megint együtt vagyunk kedves öregem, szólitá meg egyik derék veterán harczosát a megye jogi ügyeinek.“ „A sors — kegyelmes uram*. .. „Nem a sors, hanem az érdem,*— volt a hirtelen válasz. Végül kézszoritással vált meg a tisztikar minden egyes tagjától, mely távozás közben hangosan éljenezte szeretett főispánját. A közigazgatási bizottságba. — Megyénk decz. 18-án folytatott közgyűlésén a közigazgatási bizottság megüresedett hat tagsági helyére megvá­lasztotta dr. Sárkány Miklós apátot 56, Ányos Lászlót, dr. Fenyvessy Ferenczet, Ruttner Sándort 54—54, Szabó Imrét 53 és idősb Purgly Sándort 32 szavazattal. Meghívó. — A törvényhatósági bizottság deczember hó 3-án tartott közgyűlésében létre jött megállapodáshoz képest tisztelettel felkérem a tör­vényhatósági bizottság és a megyei állandó választ­mány t. tagjait, hogy az e hó 29-én tartandó tör­vényhatósági bizottsági rendkívüli közgyűlésen és ezt megelőzőleg e hó 28-án tartandó választmányi ülésen, Veszprémben a megyei székházban minden­kor d. e 9 órakor megjelenni szíveskedjenek. Vesz­prém, 1883. évi deczember 18-án. Véghely Dezső, alispán. A gyűlésen tárgyaltatni fognak. 1. Alis­páni válasz a Soós Lajos halála alkalmából tett in- terpelláczióra. 2. Az 1884- évi közmunka előirányzat, — közmunka feloszlási tervezet s azzal kapcsola­tos ügyek. 3. A hivatalos pénzek kezeléséről szóló szabályrendelet módosítása iránt készített tervezet. 4. Az 1884. évre kivetendő nyilvános betegápolási pótadó megállapítása. 5. Az 1884. évi fősorozási polgári elnökök megválasztása. 6. A Pápa város tulajdonát képező alsó hosszu-utczai korcsma bér­beadása. 7. A Veszprém város tulajdonát képező Séd vízi malom eladása. 8. Ugod község számadásai. 9. A községekről időközben beérkezendő 1884. költ­ségvetési előirányzatok. A veszprémi vörös-kereszt-egylet be­számolása a theaestélyről. 'Bevételek: a) A választ­mányi tagok adakozása, melyben a nsgos és főtiszt. Kisovics József elnök ur által adott 25 frt és a Reviczky Ambróné ő nagysága által Budapestről küldött 5 frt is bennfoglaltatik: összesen 69 frt. b) Belépti jegyekből 1 írtjával befolyt 158 frt. c) Felülfizetésekből 31 frt. Felülfizettek: Dr. Kovács Zsiginond v. püspök 10 frt, Br. Fiáth Ferencz 5 frt, Jánosy Gusztáv 4 frt, Kopácsy Árpád 4 frt, Bezeródj Viktor 2 frt, Bibó Dénes, Srikker Sándor, Lévay Imre, Kövesi Béla, Kenessey Károly és Kun György 1—1 frtot, összesen 31 frt. d) A theaestó- lyen elárusított ételek és italok árából befolyt 161 frt 59 kr. és egy 10 francos arany, összes bevétel 425 frt, 59 kr. Kiadások: az 1 — 18 alatt felmu­tatott nyugták szerint (étel, ital, világítás, zene, nyomtatványok, zongora szállítás és szolgálat) 179 frt 34 kr. — E szerint tiszta maradvány az egylet javára 246 írt 25 kr, azaz kéts iázntgyvenhat forint 25 kr és egy 10 francos arany. — A választmány a hangversenyben közreműködő hölgyeknek és urak­nak, valamint Kisovics József ur ő nagyságának a rendelkezésre bocsátott zongoráért és főtiszt. Rosos István succentor urnák a rendelkezésre bocsátott harmoniumért jegyzőkönyvileg köszönetét szavazott. A „Pápai Lapok“ derék szerkesztője, Hor­váth Lajos úr szolgabiróvá történt megválasztatása folytán a szerkesztéstől visszalép. Minket a legben­sőbb tisztelet fűz az ő becses személyéhez és így mig egyrészről gratulálunk neki a megtisztelő állás­hoz, úgy másrészről hiszszük hogy a szerkesztői toll letevésével olykor-olykor találkozni fogunk az ő szakavatott hirlapiró tollával annálinkább, minthogy megyénk jól felfogott érdeke a jobbaknak minden oldalú működését igényli. Isten éltesse őt új műkö­dési körében. Árvaszéki ülnök. — Veszprém város kép­viseleti közgyűlése tepnap szombaton a megboldogúlt Soós Lajos helyébe Körössy Antal urat egyhangú­lag városi árvaszéki ülnökké választotta. Isten éltesse! Meghívó — a balaton-egylet által 1884-ik évi január hó 9-én a fővárosi vigadó éttermeiben br. Splényi Ödönné Biaha Lujza asszony, Kordin Mariska, Krivácsy Ilonka és Palotay Piroska k. a., Jókai Mór és Gassi Ferencz urak szives közremű­ködésével tartandó tánczvigalommal egybekötött hangversenyre. Gróf Eszterházy László egyl. elnök, Dr. Fenyvessy Ferencz k. sz. o. elnök, Gróf Ná- dasdy Ferencz egyl. aleluök, Salamon Ádám k. sz. o. társelnök, Sziklay János egyl. titüár, Komlódy Gyula k. sz. o. titkár. — Rendező-bizottsági tagok a következők: Ifj. Ádám Károly, Aichner Bérezi, Csabay Béla, Csuka Lajos, Doliuay Gyula, Eszter­házy Mihály gróf, Gerenday József, Gyulai Kálmán, Hamza Géza, Dr. Herczegh Mihály, Hentaller La­jos, Dr. Kenedy Géza, Komlódy Lajos, Kopácsy Árpád, Dr. Kosztka Emil, Hubik Béla, Dr. Lisznyai Elemér, Lisznyai Tihamér, Mihálkovics Tivadar, Dr. Pap Mór, Pálíöldi Lajos, Pállj Viktor, Podmaniczky Bandi báró, Pogány József, Planer Gyula, Pröckl Leo, Szabó Sándor, Szalay Imre, Szarvasy Sándor, és Tottii Miksa. — Jegyek kaphatók a „Magyar irók és művészek társasága* helyiségében (Nemzeti szinház bérházában), a rendező bizottság tagjainál és este a pénztárnál.— Jegyek ára: Ülőhely 3 irt. Belépti jegy 2 frt. — Kezdete pontban 8 órakor. Lemondás. — Sajnálattal értesülünk, hogy tekintetes Fereuczy Károly ur a városi kórháznál évek óta viselt gondnoki állásról leköszönt. Nem akarjuk hinni, hogy az érdemekben gazdag gondnok ur e lépése által az utolsó szót mondta volna ki. Talán sikerül őt lemondásáuak visszavételére bírni; hisz oly kevesen vannak, akik magukat a közügynek áldozatul hozzák, bogy a jeles férfiúnak lemondása érzékenyen sújtaná a legszebb fejlésnek indult kór­ház magasztos szent ügyét. Veszprém megye alispáni hivatalától.- Csongrád vármegye alispánjának folyó évi novembet

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom