Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1883 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1883-11-18 / 46. szám

Magánvitáknak s szemé­lyes jellegű támadásoknak a lap keretében hely nem adatik. Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Névtelen közlemények csak akkor vé­tethetnek figyelembe, ha való­diságuk iránt bizonyíték sze­reztetett be. — Bémentetlen leveleket a szerkesztőség csak ismert munkatársaktól fogad el. Szerkesztőségi iroda: Vár 4. sz. a. — Ide czimzeudö a lap szellemi részét illető minden közlemény. X. évfolyam. 1§§3. Veszprém, november IS Megjelen e lap a „HIVATALOS ÉBTESÍTŐ"-vel együtt minden vasárnap reg­gel. Kendkivüli esetekben kü- Lőniap adatik ki. — Előfizetési Ír mindkét lapra: negyedévre I frt 50 kr. ; félévre 3 fi t; egész évre 6 frt. Egyes példá­nyok ára 15 kr. - Hirdetések díja: egy hasábos petitsor tere S kr.; nyilttérben 20 kr.; min­den beigtatásért külön 30 kr. állami bélyegilleték fizetendő. Kiadóhivatal; Kransz A. könyvkereskedése Veszprém­ben. Ide küldendő minden elő­fizetés, hirdetés, melléklet s reclamátió. közgazdasági*, társadalmi*, helyi- s «általános érdekű MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY. A sorsjegy-szédelgés. A hírlapok tele vannak egy fővárosi akár szökésével, ki temérdek embert — tép a szegényebb sorsú osztályból — emesen megkárosított. Kiadott részlet­esre sorsjegy utalványokat oly sorsje- ekról, melyek soha birtokába nem vol- r. A hiszékeny emberek rendesen fizették részleteket, s most összes pénzük el- szett. S ez történik az aj részletívek- és sors- gyekről szóló törvény közvetlen érvénybe ite után. A fent ismertetett tényből lát- k, mily hiába való törvényt hozott uj- 1 országgyűlésünk. Pedig nem biáuyzott yelmeztetés, mely a törvényjavaslat há­gaira utalt. Épen megyénk egyik orsz. képviselője, Fenyvessy Ferenc{ szólalt fel a sors- jy-törvény tárgyalásánál. Számtalan adatokat hozott fel a rész­ívvel való szédelgésre, s kimutatta, hogy törvényben szándékolt óvintézkedések tél­én elégtelenek a szédelgés meggátlására. z idő hamar igazolta állítását!) Most már beláthatja kormányunk is, dy aunak idejében nem akarta elfogadni nyvessy indítványait, hogy Fenyvessynek iza volt, s hogy indítványait, ha gyö- resen segíteni akarunk — előbb-utóbb ;tbe kell léptetni törvény alakjában. A sorsjegyekkel való szédelgés épen írt könnyű még mindig, az uj törvény ezára, mert a garancziák csak a papíron veteltetnek. Fenyvessy egyik indítványa az volt, gy a részletügyletek — tekintve azok- k államhitel szempontjából roppant fon- iságát, ne hagyassanak magánosok ke­iben, de vegye az állam a maga kezébe, nt monopóliumot. Utalt Franciaországra. Indítványozta továbbá, hogy a részlet- ylettel foglalkozó kereskedők a velük érződő felek érdekeinek megóvása szem­l „Veszprém“ tárczája. A rózsák története. Irta: Veress Ferencz. (Folytatás.) Perzsia keleti részén Kasmírban, hol — re- íyes fekvéséért s örökösen viruló tavaszáért — töltők szerint lett volna a paradicsom; ember lékezettől fogva volt és jelenben is szokásban í, a rózsák virágzásakor üanepies menetet tar- ii. Ilyenkor ártatlan leányok és ifjak telekosár isával tartanak diszmenetet az utczákon, s a ve- : szemben jövőkre rózsát dobnak, kiknek azután ;elességök valami csekélységgel megjutalmazni a látókat, de ezt nagyon szívesen teszik, mivel azt zik, hogy azzal szerencsések lesznek. Seneca egyik müve után lehet gyanítanunk, rj a rómaiak a rózsát renden kívüli időkben is Iták virágzásra erőszakolni. A rómaiak után a írok tűntek föl mint gyakorlott rózsatenyésztők; anyaországból tőlük sok új rózsafaj terjedett el rópában. Egyes középkori iratok arról tanúskodnak, gy a mórok magvak után is sok uj rózsafajt tud- [ előállítani. Náluk, s talán még előttük a ró­náknál is, ismeretes vala a rózsának oltással .ó szaporítása. Dél-Spanyolországban, különösen lenczia, Granada és Cordova lakósai olaj-gyár­ira nagy mértékben űzték a rózsatenyésztést. Az ibok a rózsatenyésztés körül művészies fogások- z is értettek; nevezetesen czitrom- és narancsfán gyümölcsök között rózsanyilásokat is tudtak di- ílegtetni, s ezt úgy eszközölték, hogy a czitrom- gy narancsfa mellé valamely rózsatőt ültettek, s nak egyik leghosszabb hajtását a czitromfa egyik fúrt ágán vezették keresztül, mely azután össze­pontjából bizonyos óvadék összeget, p. o. 20—25 ezer frtot tartozzanak letenni. — A budapestről elszökött bankár egy kraj- czárt sem hagyott hátra, — honuét kap­ják tehát meg a szegény károsultak pén­zeiket ?! S nem fog-e ez ártani az állam­sorsjegyek keresletének?! Igazolta a budapesti botrányos eset Fenyvessy másik indítványát is, hogy a részletügylettel magánosokat ne engedje az állam foglalkozni, de csak pénzintézetek bírjanak e joggal. Ma már ennek helyeslése is nyilvánvaló. Felemlítettük ezeket, hogy szerény szavunkkal mi is felkölteni iparkodjunk az illetékes körök figyelmét. Reméljük elég volt a budapesti bankár példája, kormányunk csak nem akarhatja, hogy e szomorú példa ismétlésekre találjon ! Népünk érdekében a fentirtak alapján kívánjuk a gyökeres or­voslást. Mi újság a nagy világban? OA magyar kormány közlekedési osztálya, mint hírlik, alkudozásban van a szab. Dunagőzhajó- zási-társulattal bizonyos forgalmi alőnyök biztosí­tása iránt. A társulat valamennyi vizeiuken domi­nál, méltányos tehát, hogy az ország érdekeire is legyen kellő tekintettel. Thilippovich tábornok báni kineveztetését azon feltételekhez köti, hogy informálja őt a magyar kormány időnkint politikai ezélzatai iránt. Kormányunk válasza kitérő volt. A feszült viszony Csina és Francziaország között még mindig tart. Mindkét részről háborúra készülnek. Gladstone megígérte, hogy kivonul Egyptomból, mihelyt Francziaország lemond Tunis- ról, és felhagy gyarmatpolitikájával. Ez őrületes kívánságot még egy Challemel-Lacour sem fogadja el, azért háború esetében Anglia Csina mellett lesz. qA német trónörökös viszonozni fogja Alfonz spanyol király berlini látogatását. Három pánezélos hajó várja őt Geuuában. Madridban nagy készüle­teket tesznek fogadására. Az utazás czólja Spanyol- országot elvonni Francziaországtól és közelebb hozni azt a német szövetséghez. Giers orosz külügyminister Bisraarkhoz utazik. Az utazásnak fontos politikai missiója lehet. így fog­ják ezt fel a czikkező lapok. Szerbiában terjed a lázadás. A felkelők Alexinacz és Knazavacz városokat bevették és forradt s a rózsa nem csak tövéről, hanem a czit­romfa nedvéből is táplálkozott; igy nyerhettek lombozatokkal meglepő nagy ás szép virágokat. Meglehet, hogy a mi Mártonfink az 1799-ben irt „Az erdélyországi gazdaságbeli tárház* czimü mun­kájának 234-ik oldalán előadottak is az araboktól vehették eredetöket, hol a 63-ik pont igy szól : „Fekete rózsát szaporítani. Ültess kertedbe kisded cserfát, mely minekutánna ott megfoganszék olts (tehát nem ojtsl) néhány ágaiba jó rózsafáról vá­gatott ágacskákat, melyek ha megfoganszanak, mind fekete rózsát fognak teremni.* Alább pedig ez áll; „64. Zöld rózsát szaporítani. Ültess ép rózsatő mellé pálma fácskát, mely ott megfoganván, egyik ágát fúrd meg vagy gyöngén hasítsd által, és azon egy rózsafa ágat vonj keresztül, annak utánna pe­dig tekerd be kis rongygyal azon helyet, melyen a rózsaág által vagyon vonattatva, hogy annál ha­marább beléje forrhasson. Mely minekutánna oda forrott, vágd el azon ágat a régi tövétől, és a pál­mafán zöld rózsa fog teremni “ Abn-el Jair tudós arab állítja, hogy náluk két kék szinü rózsa lett volna, égszin kék és lazur kék. Abn-Abdallah hires arab iró pedig egy kitűnő száz levelű fehér rózsáról tesz említést, mely aligha a nálunk ismeretes közönséges centifolia lehetett. E tudós előtt a chinai rózsa már akkor ismere­tes volt. Láttuk mily pazarféuyt űztek a rózsával a rómaiak különösen a császárság alatt. Melyre a kereszténység behozatalával ellenhatásnak, reactio- nak, kellett beállnia, midőn mindennemű fényűzés és pogány szokás valamint a rózsa-cullus elannyira üldöztetett, hogy a rózsát még a sirhantokon sem tűrték meg. Tertullian egyik értekezésében hevesen kikel a virágfüzérek és koszorúk ellen; alexandriai Clemens pedig véteknek tartja a rózsával való ko ideiglenes kormányt kiáltottak ki. Állítólag több orosz házánál motozást tartottak, mert jó fegyverek­kel és pénzzel vannak ellátva a felkelők. A radikáli sok feje Pasich fogságából megszökött. Megyebizottsági tagok. i. Törvényhatóságunk területén f. évi november hó 10-én megejtett bizottsági tag választás ered­ménye a következő : 58 választó kerületben 106 m- biz. tag helye töltetett be- Újból megválasztatott 42 Ketten két kerületből nyertek mandátumot. Foglalkozás szerint: 2 országgyűlési képviselő, 6 lelkész, 3 állami hivatalnok, 15 tisztviselő, 1 jog­tanár, 6 ügyvéd, 1 orvos, 4 földbirtokos, 11 uradalmi tiszt, 1 lapszerkesztő, 2 haszonbérlő, 2 póstamester, 7 községi és körjegyző, 4 iparos és 39 kisbirtokos választatott meg. Veszprém r. t. városban 873 választóból sza­vazott 298 34%. — Pápa r. t. városban 725 vá­lasztóból 491. 68%.— A veszprémi járásban 2999 választóból szavazott 717. 24%. — A pápaiban 3050 közül 1296 43%. — A devecseriben 2247 közül 1127. 50%. — Az enyingiben 1775 közül 437. 25%. — A zirczi járásban 2143 választóból szavazott 572. 27%, vagyis átlag a 13811. számú választóknak 38.65%-je vett részt a szavazásban. Legnagyobb érdeklődés a pápai I. al. vál. ke­rületben mutatkozott, hol a választók 7 8 % - j e leadta szavazatát, (466-ból 366); a peromartoni és pápa- teszéri vál. kerületekben 69—69% szavazott (240-ből 165 és 200-ból 138). — A választási mozgalom leglauyhább volt a b.-fő-kajári vál. kerületben, hol 286 ból szavazott 19, vagyis 61/1%; a rátóthi vál. k iiúVetben, hol 326 választóból 23, vagyis 7% és a vár-palotaiban, hol 355 választóból 31, vagyis 8.5% vitt részt a szavazásban. Megye biz. tagul legtöbb szavazattal Kiss László választatott meg a pápai I. al. vál. kerület­ben 363-al; legkevesebb szavazattal pedig ifj. He- tessy Dániel Vörösberényben 11, és Bisztricsán Jó­zsef Vár-Palotán 13-al. Legtöbb választó van a pápai I. al. vál. ke­rületben 466, a veszprémiben 393, a nyárádiban 381 és a szilasbalhásiban 375; legkevesebb a va- szariban 97 és a kis lődiben 106. Kiskovácsi, Sooly, Kis-Hidegkút, Úrkút, Al­mádi, Liter, Csehbánya, Nagy Kamond, Külső-Vath, Iharkút, Olaszfalu, Küngős, Gergelyi, Lajos-Komá- rom, Suur, Hánta, Gecse, Románd, Csatka, Szápár, Teleki, Bársonyos, Farkas-Gyepü, Bakonybél, Porva, Lókut, Torna-Piakócz, Kis Berzseny és Döbrőnte községek választói nem jelentek meg a választási székhelyeken. A törvényhatósági bizottság 398 tagja foglal- lalkozás szerint következőkép oszlik fel (egy hely ugyanis üresedésben van, ketten két helyen válasz­tattak meg, egy egyén pedig, mint legtöbb államadót fizető és választott bizottsági tag szerepel) ország­gyűlési képviselő 7, lelkész 41, állami hivatalnok szoruzást, miután az üdvözítő Jézusnak töviskoszorut kelle hordania. De nemsokára azután a keresz­ténységhez is visszatért a rózsa becsülése, megint különösen midőn a szent életűek azt a paradicsom­ból származottnak jelenték; és már az 5-ik évszá­zadban szent Medárdus hires rózsaünnepélyét Sa- leney-ben megalapította. A nyugoti császárság romba dőltével valamint a tudomány és művészet, úgy a rózsatenyésztós is lehanyatlott; inkább csak zárdakertben mű vehetett és a mint a sz Benedek-reudi szerzetesek hátrahagyott nagybecsű irataiból tudjuk, ugyan e rend szerzetesei­nek van legnagyobb érdemük abban, hogy nemcsak kiváló szorgalommal jártak el a rózsák szaporítása körül, hanem mindenfelé ők terjeszték el nagy buz­galommal s ezzel maradandó szép emléket bizto­sítottak maguknak. Ők vitték a rózsát Angliába, és onnan szent Bonifacius az ő kíséretével Német­országba, s később hozzánk; de nekik nemcsak a rózsa, hanem a gazdaságilag sokkal hasznosabb gyümölcsök terjesztését is köszönhetjük : nagy rész­ben, a tőlük nyert gyümölcsnemekkel ültették be régi várkerteinket, honnan azután szaporodott el a jó és szép mindenfelé a környéken. A rózsa a minő tiszteletben állott az ős régi pogányoknál, lassankint csaknem olyanban részesült a kereszténységnél is. Hogy a kereszténység a ró­zsát mindjárt kezdetben nemhogy kedvelte vagy tisztelte volna, hanem ellenkezőleg gyűlölte; oka ennek a római nép elpuhulásával beállott dőzsölé­seken elkövetett aljasságok, melyek a rózsa ártatlan színe alatt követtettek el. Holott náluk is — mint az ősrégi görögöknél — midőn uralmuk legmaga- gasabb tetőponton állott, a legnagyobb hőstettnek jelvénye a rózsa vala; később hanyatlásukkor pe­dig elpuhultságuknak s erkölcstelenségünknek. Nem csoda tehát, hogy a kereszténység minden szokást, 17, tisztviselő 24, tanár tanitó 10, ügyvéd 29, orvos 5, mérnök 2, földbirtokos 81, haszonbérlő 28, uro- dalmi tiszt 18, kereskedő 24, lapszerkesztő 1, pós­tamester 2, községi és körjegyző 23, magánzó 3, iparos 14, kisbirtokos 69. Lakás és birtoklás szerint járásonkint elkü­lönítve : Virilista Választott Összesen Veszprém városban 57 18 75 Veszprémi járásban 17 39 56 Pápa városban 31 15 46 Pápai járásban 17 37 54 Devecseri járásban 20 30 50 Enyingi járásban 22 42 63 Zirczi járásban 38 19 57 201. 200. 401. Vallás szerint csoportosítva: Róm. Cath. 203. Ág. Ev. 39, Helv. Hitv. 105, Izr. 53, Unitárius 1. II. A veszprémi I. alválasztó kerületben ; Koloss- váry József, Perlaky József, Vikár Lajos. A máso­dikban Balogh Károly, Fodor Gyula. A harmadikban Stoll Miklós, Nagy Iván. A pápai I. alválasztó kerületben: Kiss László, Dr. Lőwy László, Szvoboda Venczel. A másodikban Antal Gábor, Lazányi Béla, Szelestey Lajos. A márkói választó kerületben : Stáhly György. A meucshelyiben Antal Károly, Izsó Dániel. A nagyvázsonyiban Kleczár Ferencz. A papkesziiben Hets Ferencz, Kovács József. A várpalotaiban Bőcskei Sándor, Brisztricsán József. A peremartoniban Boronkay Miklós, Rosos Ödön. A rátóthiban Dr. Laki Kristóf, Lachmann Ottó. A szentgáli II. alválasztó kerületben: Gaái Imre, Gombás Lőrincz. A szentgáli I. alválasztó kerületben: Id. Sza- lay János, Káutás Sándor. A tótvázsonyiban Pap Gyula, Gödé Gábor. A városlödiben Bauer József, Láng Lajos, Fejes Dániel. A vámosiban Pongrátz Dániel, Kompolthy Tivadar, Béllyei Lajos. A vőrösberényiben Ifj. Hetessy Sándor. A csőgleiben Barcza Dániel. A devecseriben Gulden György, Schultheisz Miksa. A dohaiban Vathi Antal, Ondó Ferencz, Kató István. A gyepesiben Noszlopy Viktor, Kun Aladár, Flasits László. A kőzép-iszkáziban Pados Lajos, Id. Cseh István. A kislődiben Vida Antal. A nagy-pirithiben Gaál Lajos, Szántó Ignácz. A noszlopiban Perey János, Trombitás István. A padragiban Ifj. Gaál Lajos. A somlyó-vásárhelyiben Dézs Károly, Németh Lajos. A tósokiban Fazekas János, Tóth Dániel. mely római volt gyűlölt, s azokkal a rózsát is, melynek színe és jelentősége bemocskolt vala előtte. De később a kereszténység terjedésével, erősbödé- sével s gyérülésével a régi szokásoknak, a rózsa mint a szép tavasz kezdetén a virulat, szeretetet keltett a keresztények szivében s valódi helyén fog trónolni örökre. Németországban Nagy Károly császár nem csekély gondot fordított a rózsatenyésztésre; rop­pant nagy kertje felügyeletét angol Benedicanusokra bízta; káptalani s más kertek alakítására vonatkozó üdvös rendeletéiből tűnik ki, hogy az elültetendő növények között a rózsára vala legnagyobb súly fektetve. Németországban a középkorban Türingia és Hassia környékén tenyésztetek a rózsa leginkább. A 16-ik évszázadban a hires botanicus Charles d'Echluse, vagy Clusius szerint Riedesel báró kertje Eisenbachban és Kasselben vala a leghíresebb. A középkorban a rózsa a szerelem dalnokaitól — hegedűsöktől — is magasztalón énekeltetett. És a szép művészetek s építés jelképe lön a teljes rózsa, mikor a román stil a gothusszerübe ment át. Elő­ször az úgynevezett „Pentegramm“ titokszerü jel­vénynél alkalmaztatott: melynek közép üre csipke­rózsa virágnak ábrájával töltetett be. Angliában a rózsa kezdettől fogva nagy sze­repet játszott s Erzsébet királyné rózsajelvény nyel érmet is veretett. A 15-ik évszászadbau irtóztató szerep jutott az ártatlan rózsának, midőn a trón- öröklési vitában York- és Lancaster ház kegyetlenül üldözte egymást a birodalom rovására; az egyiknek fehér, a másiknak piros rózsa volt a jelvénye. És csak 50 évig tartó polgárháború utáu, miközben három király halt el, jöhetett létre békesség a lan- casteri VII. Henrik és Yorki Erzsébet között tör- téut házassággal. Hogy a két rózsapárt ily hosszas

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom