Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1883 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1883-11-11 / 45. szám
A sajtótörvényről és hírlap- viszonyainkról. — Egyéni né\et a vidékről. — A „Nemzetiből. A gyakorlati életben sok oly esemény fordul elő, melyek közvetlen meggyőződést nyújtanak arra nézve, hogy igazságszolgáltatásunk körében, még vannak bátra oly kiváló fontos törvények pótlását vagy újítását tárgyazó intézkedések, melyek valóban sürgősek ; és úgy törvénykezési, mint állampolitikai, sőt társadalmi moral szempontjából elodázhatatla- nok. — Nem mondjuk ezáltal azt, hogy „kübele* módjára gyártassák meg a polgári törvénykönyv, habár ennek szükségéről és szükségességéről az egész országban egyöntetű a felfogás. — Nem mondjuk azt, hogy a fennálló és legújabban hozott büntető törvényekre nézve az eljárás vagyis az „alak rész“, máról holnapra erőszakolva készíttessék. — Tudjuk méltányolni azon nehéz feladatot, mely ezen két rendű törvény összhangzatos, helyes és czélszerü meghozatalával jár; — azonban el nem zárkózhatunk azon sürgős és elodázhatatlan hiányra mutatni, mely a most érvényben levő sajtótörvény tekintetében fennáll! Bármily vérmes kedvelői legyünk a szabadság, főleg a sajtószabadság nemes és fenkölt eszméjének; bármennyire át legyünk hatva attól, hogy a sajtószabadság az alkotmány egyik cardinalis oszlopa és garantiája; mégis ha hazánk sajtóviszonyait tekintjük, és ha azon sokoldalú és sok esetü kellemetlenségeket szándékosan mellőzni nem akarjuk, melyeket az ország számos vidékén a féktelen és a társadalmi illemet teljesen nélkülöző már nem szabad, hanem szabados sajtóviszonyok teremtettek, akkor mint komoly gondolkozásu állampolgárok, nem vagyunk képesek legyőzni azon impressiót, sőt már meggyőződést, a melyre nézve az ország legtöbb gondolkodó férfia tisztában van, hogy az 1348. évi XVIII. t. ez., vagyis a sajtótörvényt úgy a mai követelményeknek megfelelő, de az állami igazságszolgáltatásnak hatálya alatt álló uj törvénnyel kell pótolni, jobban mondva helyettesíteni. Az országban meglevő birlapirodalmi viszonyok egyrészt, másrészt a korlátlan szabadság, melylyel mindenki mindenkit megtámadhat, okai annak, hogy nagyon sok magyarországi hírlapban az ember hét- ről-hótre, tehát évről évre nem talál egyebet, mint piszkolódást és szidkozódást. Vannak úgy a magyar, mint a német nyelvű sajtóban igen-igen tisztes kivételek, sőt mondhatnék, hogy a fővárosi lapok legtöbbje nem lépett a jelzett sikamlós útra; de azután a vidéken ott számtalan, de nagyon számtalan, úgy magyar, mint német, sőt más nyelveken megjelenő, oly zúglapocska és újság, melyek mesterségükké tették azt, hogy a vidéken lakó társadalmi, magán életű, köztisztviselőket vagy bözsze- replósü egyéneket, kényük-kedvük szerint piszkolják, boszantsák, és igy lehetetlenné tegyék. Az ily orvtámadások ellen azután nincs reme- dium, nincs satisfactió. — Ezeket tűrni kell. ha tetszik, ha nem; és nem lehet segíteni rajta! Mert társadalmi utón nem kényszeríthető a publikum arra, hogy ily szellemi és erkölcsrablót kiközösítsen; törvényileg pedig csak egyetlen egy ut áll nyitva: a sajtóper; mely pedig mostani rendszerénél fogva oly precarius, hogy ott a legtöbb esetben, ha a panaszló ügyét meg is nyeri, még akkor is igen sokat veszített. Tudjuk azt nagyon jól, hogy a sajtónak meg van azon magasztos szent kötelessége, hogy nyíltan korbácsolja a hibákat, a hűtlen kezelést vagy a közéletben előforduló rosszhiszemű működést. Nem is mondjuk mi azt, hogy a sajtó a köztisztviselő ellen ennek hivatalos működése tekintetében ne legyen szigorú ellenőrző. Sőt határozottan hasznosnak kell elismernünk a sajtónak azon működését, melylyel a közvagyon helytelen kezelését vagy működését ostrozza De evvel még nem ismerhetjük el a sajtó azon jogosultságát, hogy magán egyének magánügyeibe hir- Japilag. beavatkozzék; hogy a családok szentélyébe piszkos kézzel belenyúljon; hogy alaptalan mendemondákra és pletykákra alapítsa bizonyos egyének elleni támadásait; hogy ha bántalmazza nyílt eri- tikájával a köztisztviselőt hivatalos működése te86stercia (36,000 forint) értékű rózsára volt szüksége. Ilyen vendégeskedéskor rózsával töltött derékaljakon is aludtak. Innen maradt rólok az az ismeretes monda: „Nos, hogy nyugodtál az éjjel?“ — „Ah, barátom, nagyon rosszul, nem lehetetett aludnom.1 — „Hogy-hogy „Hát, képzeld, derékaljamban egy rózsaszirom vala összegöngyölödve.1 Azután Nero, ha valakitől magát vendégül hivatta meg, annak szökőkutjait rózsavízzel töltette meg, hogy jelenlétében a fellövelő rózsavíz-sugarak illatárral tölthessék be a környéket. Heliogabalus Nerónál is följebb fokozta e pazarlást ; ő ugyanis egy lakoma alkalmával annyi ibolyát s különösen rózsát szóratott vendégeire a mennyezetről, hogy azok legnagyobb része minden erőfeszítés mellett sem tudván kivergődni; abban fulladtak; miközben a kegyetlen kényur ezt látva őrömnjjongva hahotázott, sokak szive pedig repedezett fájdalmában. De nemcsak a padlókat hintették be rózsaszirmokkal, hanem népszerűbb ünnepélyekkor az utakat is, melyeken az istenek szobrainak tiszteletére járultak, különösen midőn „Cybele“-hez az istenek anyját ábrázoló szoborhoz mentek tisztelegni. Hogy a hadvezérek és fejedelmek csaknem hasonló tiszteletben részesültek, Tacitustól tudjuk, ki szerint midőn Vitelius a Bedriacum melletti ütközet színhelyét megtekinteni ment, Cremona lakosai babért és rózsát hintettek útjában. A rózsával efféle hallatlan nagy pazar fényűzés azonban ,Baya“-ban ért legmagasabb fokot, hol a vidám tengeri utasok utjok elé is rózsákat hintettek, hogy — a tenger iránti tisztelet mellett — a rózsa mámoritó édes illatát a vizeken se nélkülözzék, Arról, hogy az ilyszerü határtalan tékozláshoz kintetében, egyúttal ugyanazt magánélete tekintetében is pellengérre állíthassa; hogy magánegyéni boszuból vagy szenvből hurczoljon meg valakit, a kinek arcza vagy modora nem tetszik. Továbbá szomoritó körülménynek tartjuk azt, hogy a hírlapok hasábjain a leggorombább, legocs- mányabb, legaljasabb kifejezések és szitkolódzások használtassanak, ha egyik vagy másik polemisál. Különösen pedig a hírlapirodalomra tartjuk határozott veszteségnek azt, ha a lapokba mindenkitől mindenféle össze-vissza férczelt aljas támadó közleményeket felvesznek. — Magán személyeknek egymás közötti magánügye nem lehet közügy ; nem is érdekelheti tehát a nagy közönséget, mely a hírlapokra azért fizet elő, hogy azokból az ország és világ napi eseményeiről szerezzen tudomást. Ezen bajon segíteni kell tehát alaposan és gyorsan ; — ezen rákfenét ki kell küszöbölni minél előbb; — mert ez nemcsak az államban a társadalmi morált teszi tönkre; hanem a hírlapirodalmat, mely nemzeti irodalmunk egyik kiváló bástyája, teljesen le- sülyeszti a ponyvairodalom színvonala alá. Továbbá nem kell figyelmen kívül hagynunk a féktelen sajtótámadások közvetlen és természet- szerű következményeit is, ezek annál inkább meg- fontolandók, mivelhogy az államra, főleg a közéletre veszélyesek és bénító hatásúak. — Ugyanis a zabolátlan sajtó alaptalan támadásai nemcsak a morál tekintetében vannak kártékony hatással, hanem el is riasztják a közélet küzdteréről az önzetlen, a közjólétért küzdeni törekvő független elemeket. Tényleg mért piszkoltassa magát a sajtóban egy-egy gazdag független állású egyén vagy más biztos existentiával biró honoratior ? Haszna és előnye csakugyan nincs abból, ha ezen vagy azon megye és város törvényhatósági bizottságainak tagja; kiküldetéseket elfogad, választmányokban munkálkodik; szóval idejét és pénzét a közügyekért feláldozza ; és jutalmazásul azután az újságokban nevetségessé tétetik, vagy jellemében megsértetik. Ily esetek elriasztják az önzetlen polgárokat a működés mezejéről ; és igy nemcsak illetéktelenek, hanem nem egy helyütt önzők kezeibe kerülvén a közügyek; mulasztást szenvednek és magán érdekek eszközeivé alacsonyulhatnak ! Segíteni kell tehát a bajon, még pedig két irányban. A törvényhozás segíthet az által, ha a sajtótörvényt revideálja; másrészt segíthet a közönség, ha az ily zúglapok szóvivőit közös akarattal és elhatározással a magyar hírlapirodalomra nézve le- hetlenné teszi. Roth Nándor. A t. ez. adózó közönség figyelmébe! A jövő 1884. évi január hó 1-én életbelépő — s az egyenes adók kezelésére vonatkozó 1883. évi XLIV. t. ez. a mig egyrészről az adókivető közegek teendőit szabályozza és körülírja, másrészről az adózó közönséget óvja meg több tekintetben a téves adóztatás kellemetlenségeitől. Hogy azonban a fentebb érintett törvényezikk üdvös intézkedése az adózó közönségre kihatással lehessen — okvetlenül szükséges, hogy az adózó közönség is a törvény által előirt kötelmeket hűen teljesítse. Az előadottakból kifolyólag Veszprém rend. t. város hatósága kötelességszerüleg indíttatva a következőkre hívja lel a t. ez. adózó közönség figyelmét: — A városi negyedmesterek által — legközelebb — ingyen • kiosztandó házbéradó bevallások — a valóságnak megfelelően kitöltve — a helybeli városi hatóság adóügyosztályánál — legfeljebb 8 nap alatt okvetlenül benyújtandók. — A bevallás és benyujás körüli pontosság annál inkább is ajánltatik a t. ez. adózó közönség figyelmébe, mert ezek egyikének vagy másikának elmulasztása a netáni felebbezés esetén az illető mulasztó fél hátrányára szolgálna. Ugyanezen eljárás tartandó szem előtt a kereseti adó III. és IV. osztálya, nemkülönben a tőkekamatadó bevallási ivekre nézve is. Miután továbbá az 1875. évi XLVII. t. ez. 4. §. b) pontja értelmében az ingatlan birtokra bekeb- lezett adósságokból tényleg még le nem rovott tőke Összeg egy évi kamatja — az általános jövedelmi pótadó kiszámításánál tekintetbe vétetik, illetőleg a kamat nagyságához mérve az illető adósfél adóleengedésben részesül, — felhivatnak mindazok — kiknek ilyen — az ingatlanaikra bekeblezett adósságaik vannak, hogy ezen hatóság adóügyosztályánál mielőbb jelentkezzenek, hol a bevalláshoz szükséges bevallási ivet átvehessék, s esetleg bővebb felvilágosítást is nyerhetnek ez ügyre vonatkozólag. E helyen megjegyeztetik egyúttal, hogy az 1884. évi január 31-én túl beadott ilynemű bevallások el nem fogadtatnak. Veszprém, 1883. évi november hó 6-án. Kovács Imre s. k. polgármester. Az életbiztosítás. államsocialismus terén nagyérdekü kísérletet tervez most a dán kormány. Dániában már régóta létezik egy állami életbiztosító intézet. Most a pénzügyminiszter a birodalmi gyűlés elé törvényjavaslatot terjesztett, mely szerint ezen intézet vezetése alatt, állami garantia mellett, intézet alapittatnék oly czélból, hogy a szegény osztályokhoz tartozó egyének, olcsó feltételek mellett, maguknak vagy özvegyeinek agg napjaikra járadékot biztosíthassanak. Az állampénztár, mely az intézet felállításának és vezetésének költségeit magára vállalná, segélyalap gyanánt azonnal két millió korouát fizetne be, minden 18 és 45 év közti férfi és nő, ha nem se- gélyeztetik a szegénypénztárból, beléphet az intézetbe. A betétek évi 20°/0-ot kamatoznak. A kormány a betétekből és kamatokból a fentebb említett életbiztosító intézetnél életjáradékokat akar venni. Ha a betétek nem fizettetnek be pontosan, azok a teleknek a kamatok kamataival együtt visszafizettetnek. A kormány erre különös súlyt fektet, mert igy a betétek sohasem mennek veszendőbe. Azon a napon, melyen a fél betölti élte 55 ik évét, a ben- levő összegen, melyhez a segélyalap is hozzájárul, a félnek életjáradékot vesznek; ha a fél nős, az életjáradék a tovább élő nevére szól. A segélyalap a felgyűlt betétek ötven százalékával járul hozzá. De a betétek, a segélyalap 50%-os járulékával együtt nem haladják meg a 300 koronát, ha a fél betéteinek egy részét a község, a munkaadó, vagy a munkásegylet fizeti be. Ha valaki például 18 éves életkorától kezdve évenként 27V2 koronát fizet be (évnegyedes részletekben), akkor élte 55-ik évétől kezdve (hozzászámítva a segélyalap 50%-os járulékát) 300 korona évi járadékot húz évnegyedes részletekben. A nők 27 és fél korona helyett 30 koronát fizetnének be. Ha a fél meghal, még mielőtt az életjáradék megvétetett, a betéteket kamatostól visszafizetik az életben maradt családtagoknak. Ez intézettől nagy sikert várnak, mert a dán nép takarékossági hajlamai már is igen örvendetes mérvben nyilvánulnak ; igy pl. 1882. év végén a dán takarékpénztárak betétei 338 millió koronára (köztük sok 500 koronás betét) és az életjáradék biztosítások 30 millióra rúgnak. *) VIDÉKÜNK, Pápa, 1883. november 7-én. Két halottja volt a múlt héten városunknak; egyikök sem halt meg ugyan Pápán, mert egyik sem volt pápai lakos, de megérezte a gyászt az összes lakosság, mert 2 köztiszteletben álló család sujtatott a halál által. Meghalt Bermüller Emil szegedi nagy kereskedő, hosszabb betegség után 38 éves korában, Bécsben, agyvelőlobban. Hulláját Pápára szállították és a vasúti indulóházból temették el. Ezen temetés is tanúsította mily tiszteletben állanak a meghalt szülői, mert a temetésen meg*) Ehhez hasonló eszmét pendítettünk mi meg a „Veszprém“ 1882-ik évi 12-ik számában e czim alatt: Az életbiztositás ás az állam. Szerk. jelent az összes városi közönség. — Ugyanaz n halt meg Szabadkán, szélhiidésben, 35 éves kői ban Szép Miklós, szabadkai királyi ügyész, ki mi tudománya, ritka esze és szorgalma által, hivata nak dísze volt. Ezelőtt 10 évvel Pápán jogtat volt. Ő volt reménye családjának, a miért vesztest annál lesujtóbb. — Találjon mindkét család viga a közrészvétben. Mándoky Győri színtársulata a téli hónapi ban, hónaponként egy-egy hétre át fog rándu Pápára. A társulat a magyar nyugoti vasút igaz tóságánál már folyamodott utazási kedvezményi mit remélhetőleg — épp úgy mint ezelőtt 2 évn most is meg fog kapni. Ezáltal igen sokat n Mándoky és társulata, mert egy idényben 2 vár ban tarthat előadást; a pápaiaknak lesz alkaln minden hónapban egy hétig színházba járni é győrieknek nem fog rosszul esni ugyanannyi id pauzáim. Ezen módozat következtében nyerni úgy a 2 városi közönség mint a színtársulat. "Polgár A budai vizgyógyintézet. {Fővárosi levél.) Engem is elért a sors rúdja. Azt mondt doktorom, hogy vigyázzak az egészségemre, n közeledik a lejárati idő. Elküldött a budai vizgyó intézetbe, hogy az életemet prolongáltassam. Biz a szavában, mert bátran és határozottsággal mon ki a sententiát. Nem úgy, mint az a professoi ki bár semmi különbséget sem tesz Buda és ! degung közt, mégis a véletlenre bizza a hazafisá| Mikor a beteg lázas izgatottsággal várja az ité hozatalra vissza vonult professor éltet és budgi érdeklő verdiktjét, akkor ez a másik szobábar kabátja hét gombján bötüzi ki, hogy „Radegr Vaskovics-Radegund, Yaskovics-Radegund, Vas vies Radegund.1 Szóval, a mivel kezdi, azzal vé Van rá gondja, hogy a német hízzék, de a mag; nak is maradjon. Sokan kifogásolják, hogy mii itt Budán jól tartanak hússal. Pedig ez ren< van. Mert a szittya magyar, még ha göthös is, kor se bolond, hogy heteket húzzon paréjon. M szökik inkább az élete árán is, de kötélnek a \ gért sem válik. Magam is itt töltöttem hat hetet és jó ere hagyom el a fürdőt. Úgy véli a jeles doktor, t a hitelképességem még sokáig fennállhat, ess lejárati időre vigyázzak. Minden évben ide kell i tán jönnöm prolongálás czéljából. Mert ha egy ovatolnak, akkor nincs többé mentség, lelki \ gomról szent Péter veszi föl a leltárt, ha u| akad benne olyau zúg, a melyik még nincsen táblázva. Úgy érzed magad itt, mint a paradicsomi reggel madárcsicsergésre ébredsz, este zepby fürdői. Lelkedet imádatszerü érezet fogja el, m a zongora billentyűi egy-egy szonátával kedves nek. Ez utóbbi élvezetet a vendégei kényelmét radhatlanul Kereső jeles háziasszony nyújtja, igazi műélvezettel kezed a bűvös húrokat és a nek talentumát nem egy kompositió hirdeti i A házban mindenütt rend és pontosság, a g sohasem jár kel, de láthatlan kezeivel min híven igazgat. Milyen pompás is abban a vizes lepedő És ha Jókai (az egyik fürdőlegény neve) a túr a fejedre teszi, lehetetlen, hogy a keleti regék b el ne andalodjál. Csapkodó iránya a tenger hí mait juttatja eszedbe, melynek vészei közül ; vulás kikötőjébe vágyói. Az idegesség ilyenkor tastikussá tesz. Azt beszélik, hogy egy vendég, I a turbánt először a fejébe tették, rögtön a fi vette, hogy ő igazi turbánt fog viselni. Ábrándj a kis Nikita sivítása verte föl, mely itt az egy potentát s a melyet maga a gazda se tud sil umba tenni. A budai vizgyógyintézet már 30 éve áll és kedvező természeti előnyök által támogatva, ton emelkedett, mig végre 1877-ben jelentéke megnagyitva igen alapos változáson ment keres akkor nyerte mai palotaszerü alakját. Az idén j befejezést nyert a remek svábhegyi fürdőint mely kívülről meglepő, imposáns; belülről ] mily roppant nagy kiterjedésű rózsatelepek kiván- tattak, alig lehet fogalmunk. Hogy Egyptomon és Uj-Carthagon kívül Itália is nagy mértékben tenyésztette a rózsákat: Horátius panaszai tesznek bizonyságot, melyek szerint a rózsával hasznosabb növények tenyésztését szorítják ki, stb. Továbbá megtudjuk tőle, hogy különösen Campania rózsái voltak a legszebbek, és a templom romjaiért most is sokat látogatott Pástuméi a tengeröbölnél, s a salernóiak, hol a bőkezű anyatermészet e kedvenczei nagy mennyiségben tenyésznek s évenkint kétszer nyillauak; és mint napjainkban létünk főlélenki- tésére s az üde légért az ismert szép völgyeket, regényes tájakat fölkeressük; úgy a rómaiak is ama bájos helyekre, Pä3tum környékére mentek, midőn a rózsák teljes virágzásban voltak, hogy a Virgiliustól is megénekelt rózsacserjók közelében élvezhessék az andalító édes illattal áradazó léget. Hogy Italia magára ily rendkívül sok rózsát csak a világváros Róma szükségleteire — hajon és ru-s hán hordásra, vendégek, tékozlások győnyöreine'^ fokozására, templomok, oltárok és temetők ékitéséj k valamint konyhai használatára — sem állíth^pe, elő, önkényt érthető. Ennélfogva a nyillott r pott tele rakott hajókkal kellett hozatniok más ezsát mányokból: Egyptomból, Uj-Carthagoból, Siti tarto- és Spanyolországból roppant nagy költségg úliából lönösen télen, mert ilyenkor vala legkerf [el, kü- Mikor a rózsákkal telerakott hajók Romába osetebb. kereskedők részére megérkeztek, ezek a k a a nagy zsaárusoktól csaknem ostromállapotba he^isebb ró- kik között — épen mint napjainkban iyeztettok, csokor-, füzér- és koszoru-készitő-n - nem egy kozott, ezek közül szépségével és kiváWö is talál- retével a sicyoni Glycera magaslott kpö szakisme- nagyou kedvelvéu, kitűnő jól sikerülted, kit Pausias j föstette le, mely olyan becses kép vala, hogy Luc. Lucullus arról egy másolatért 2000 tallért fizetett. Hogy az itáliaiak a rózsák mesterséges szaporításában és renden kívüli virágoztatásban Horatius idejében már jártasok voltak, és hogy ilyféle czélra meleg vizzel telt alapcsövezetet stb. alkalmaztak jól berendezett növényházakban, bebizonyított tény. Ezekből tehát valamennyire megtudhattuk azt, hogy a rózsatenyésztés már az ős időkben mily roppant nagy mérvben űzetett s hogy a jelenkor csak a fajok temérdekségével múlta felül amaz időket de a rózsák olyan najv vaj6 tenyésztésében nem múlhatja ■ sohalem. . M*r TSiVäÄ azt a kérdést vetné föl, Skább ?“ “rfMRm miféle rózsákat tenyésztettek leginkább? ikerre nagyon nehéz volna telelni, ITevéí í.- *az ide vonatkozó régi iratokból vajmi a maradt ránk; abban azonban semmi ketse g ink sem lehet, hogy a soklevelü teljes rózsa már akkor ismeretes volt. A történelem apja Herodot a százlevelü (centifolia) rózsát habár nem ismerte is, de beszéli, hogy mikor Macedóniába vándorolt a phrygiai király Midás kertjében 60 levelű rózsát látott, mely kellemes illatával minden más társait felülmúlta-*) A görög természettudós. Theophrastus, ki Krisztus előtt 286 évvel halt meg, említi legelőször a százlevelü rózsát, a valódi centifoliat, mely Philippi környékén tenyészett Macedóniában. Plinius is az akkori rózsafajok elősorolásával szintén jelez egy százlevelüt, hogy ez azonban a valódi *) Midás kertjének szépsége később is nevezetes maradhatott, mert különbon a tudós Tertullianus együäz- nagy nem nyilatkozott volna igy: „ha — az emberből minden bűnt kiirthatna, földünk az Alcinous ey'f“oIcs<?% nél s Midás rózsakertjénól sokkal gyönyörűségesebbé lehetne,“ '' ‘ centifolia lett volna kétséges, inkább hihető, ez, valamint a Pástumban és Campaniaban ten tett „damaszkuszi rózsa lehetett, mert csa nyillott évenkint kétszer, s azért kétszer rózsának (Rosa bifera) nevezik már nagyon r fogva ma is. A samosi nevezetes rózsák Egyptomban tenyésztettek is szintén damas rózsák lehettek. E. F. Wüstemann-nak „U haltungen aus der alten Welt“ czimü nagyi munkája SZCTÍUt, á'Tegíek kő vétkező' négyféle r VSmortek: , 1. Rosa cyosbatus, vagy bogyó-rózsa, i nek a Rosa moschata vagy cyrenei pézsma egyik faja. Ezzel a cyrenei rózsával messz terjedett kereskedést űztek, s a cyrenei pén kinyomva gyakran találkozunk e rózsa kepeve a rózsa kiválóan alkalmas illatszerek és rózs; gyártására. . 2. Rosa camna, Phniusnál: cynorrho A régiek rosa sylvatica-nak vagy sylvestri nevezték. Ez a mi vadrózsánk vagy csipkeró; melyet nemesíteni, oltani szoktunk, s gyümöl Ízt (lekvár) főzni. 3. Rosa pimpinelifolia, vagy pimperneli 4. Rosa gallica, vagy mézrózsa, valaa centifolia vagy kerti rózsa, ilyent Plinius t számlál elő. A régiek a rosa gallica és rosa cei között nem tettek különbséget, vadon ten most azonban csak a rosa gallica található * országban. Most, mielőtt a rózsa mibenlétét a; folyamán tovább kutatnók, vessünk egy-két tást más népeknek rózsaszokásaira is. Ha a tudományok haladásával valóba azon állítás, hogy a turáni népcsalád egp ősibb ága a régi babyloniaia# voltak, anao / V
