Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1883 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1883-09-09 / 36. szám

mily eredménye lett a jog nem gyakorlásának, mely Magyarországot Horvátországgal szemben meg­illette. Elmondja a mai Horvátország keletkezését, s a jelenleg ugyanott a magyar államiságot jelző ezimer ellen és igy közvetve Magyarország becsü­lete ellen támadt zavargások politikai történetét. Szóló nem akar képzelni oly pártot s politikát Magyarországon, mely el merne menni az enged­ményekben még azon határon is, melylyel a poli­tikai tisztességgel együtt a haza tekintélye is vég­ződik. Minden pártnak kell egyesülnie a horvát- kérdésben s mint ellenzéki is nem a kormány gyengítéséért de annak a magyar érdekért, a magyar felfogást kifejező küzdelmében való támo­gatásáért óhajtja Yeszprémmegye közvéleményének nyilvánulását. Ezért indítványozza, hogy magához a kormányhoz is intézessék felirat, de intéztessék a parlamenthez, hogy az a horvát kérdést a törvény és a politika reális érdekei értelmében haladékta­lanul megoldani óhajtja A horvát zendülés elnyo­mását, a legerősebb eszközzel is, ha kell, kívánja elnyomatni. E tekintetben sajnos körülménynek jel^i, hogy most, mikor a kormány teljes erejét kellene Horvátországra fordítni, Magyarország némely vidékén eléggé nem kárhoztatható és czélta- lan zavargások is gondot adnak. A Horvát üzel­mek szigorú és alkuvást nem ismerő feltétlen el­nyomását s egyúttal ennek a jövőben előzetes meg ujulásáról gondoskodó törvényhozói intézkedés meg­hozását feltétlenül szükségesnek véli, s erre czéloz indítványa. Az a kereszt, mely a magyar czimer- paizs hármas bérczén mindnyájunk tisztelete és ra­gaszkodásától övezve ragyog, azt követeli tőlünk, hogy azt ne engedjük azzá lenni, a mivé ellensé­geink akarják t i. a magyar nemzet sirkeresztfá- jává, de maradjon az annak a keresztnek, melyről a magyar bizodalom minden lakója érezze, hogy csak „In hoc signo vinces.“ Fenyvessy Ferencz országgyűlési képviselő indítványa. Horvátországban hazánk államiságát jelző ma­gyar ezimer ellen, oly nemzetsértő botrányos becs­telenségek űzetnek, melyek mig egy részről Magyar- ország tekintélyét, s a Horvátországra is kötelező magyar birodalomi törvényt mélyen sértik, más részről a magyar szent korona integritásával szem­ben nyílt lázadásnak tekinthetők. Indítványozom: írjon fel megyénk törvényhatósága az országgyű­léshez és kormányhoz a fentirt izgatások szigorú és biztos elnyomása és ennek a jövőben előzetes meggátlásáról gondoskodó törvényhozói intézkedé­sek hozatala érdekében. A megyegyülés ezen indítványt egyhangúlag elfogadta és saját határozatává tette, egyúttal an­nak közlését a többi vármegyékkel is elhatá­rozván. Veszprémmegye közgyűlésének határozata egyúttal a kormányhoz intézve. Mélyen tisztelt képviselőház! Horvátország az újabb időben komoly ese­ményeknek vált szinterévé; az ország egész terü­letén a magyar állam ellen ellensulyos érzelmek vertek gyökeret, sőt lelketlen izgatók befolyása alatt a magyar állam jelképe: a magyar ezimer azon hamis feltevésből, hogy azon a horvát felírás mellet a magyar felírásnak is alkalmazása által a magyar horvát kiegyezési törvények megsértettek, felizgatott tömegek által Zágrábban és az ország számos községében letépetett és sárba tapasztatott. A magyar nemzet ezen sértést, czimerének ezen meggyalázását nem tűrheti el; — és nem is néz­heti összetett kézzel, hogy nemzeti létének feltett jelképét, czimerét, mely alatt ezer év előtt a ma­gyar államot megalkotta, mely alatt nyugat művelt­ségét és a kereszténységet évszázadokon át sok csapással küzdve, de még több dicsősséggel védel­mezte és melyet soha, büntetlenül még fegyveres ellenség sem sérthetett meg, meggyalázza, meg­csonkítsa, lábbal tapossa nem is elenség, hanem Szent István koronája alatt velünk egyesült testvér nemzet, mely a múltban védelmét, a jelenben fenn­állását és azt, hogy neve az európai népcsaládból még nem töröltetett, egyedül nekünk köszönheti. A legmélyebb megbotránkozással vettünk tu­domást a horváthországi zavargásokról s a sértés nagysága által felháborított szenvedélyekre csak azon tudat hat csillapítótag, mely elöl nem zárkóz­hatunk el: hogy megsértett nemzeti becsületünk a sértés nagyságához illő elégtételben fog része­sülni. Mélyen érzett bizalommal kérjük tehát a tisz­telt Kópviselőházat, hogy a horvátországi ügyeket bölcs tanácskozása tárgyává tenni és törvényhozási utón oly megoldásra juttatni méltóztassék, hogy egyrészről a megtörtént botrányok kérlelhe tlenül megtöroltassanak és másrészről a magyar állam - eszme ellen a közelmúltban elkövetett és a test­véries együttélést kizáró üzelmeknek egyszers- mindenkorra eleje vétessék. Dr. Bezerédj Viktor t. főjegyző, az igazoló választmány részéről bemutatja a f. évben kilé­pendő választott bizottsági tagok névsorát, és egyúttal javaslatot tesz a választás vezetésé meg­bízandó elnökök kijelölése iránt is. A törvénysze­rinti kilépés, lemondás vagy elhalálozás folytán üresedésbe jött bizottsági tagságra nézve a válasz­tások határnapjának kitűzése az octóber hóra egy­behívandó rendkívüli közgyűlésre halasztása mel­lett, a választások vezetésére kijelöltettek és előze­tesen az elfogadás tárgyában nyilatkozat tételre felkéretni határozattak a következők: Veszprém város I. alváiasztó kerületében: Csoluoky László, 11-ikban dr. Keuessey Pougrácz, IÍI-ikban Nagy Károly, Pápa város I. alváiasztó kerületében: Koska Déues, a 11-ikban Kiss László, a márkói választó kerületben : Kipel Perencz, mencshelyiben: Virág János, iiagy-vázsonyban: Androvits Imre, papkesziben; líopácsy Viktor, várpalotaiban: dr. Palotay Ferenc/., peremartonibau: Bezerédj Imre, rátóthíbau : Lakat Mihály, szentgáliban : Gaál Imre és Tóth József, tótvázsonyiban: Kovács Gábor, Városlődiben: Mozgay Antal, vörösberényiben: Bar­cza Kálmán, dohaiban: Stetina Yincze, gyepesiben: Szalatkay István, k. iszkáziban; Martonfalvay Pál kislődiben: Forintos István, nagypiritiben : Kováts Elek, noszlopiban: Noszlopy Gyula, padragiban: Ihász Lajos, somlyó-vásárhelyiben: Devics József, tósokiban : Reé Jenő, tüskeváriban: Gulden György adászteveliben: dr. Fenyvessy Ferencz, csótihban: Hencz János, dabronyiban: Barcza Bálint, jákói- ban: Galamb József, nyarádiban: Szente János, nagydémiben : Szabadhegyi Kálmán, pápa-teszéri- ben : Horváth János, pápa-kovácsiban : Néger Ágos­ton, salamoniban: Barchalos István, szűcsiben : Nunkovits János, takácsiban: Szilágyi József, ugo- diban : Antal Gábor, vaszariban : Lukacsek János, ácsteszériben : báró Fiáth Pál, b. nánaiban : He­gedűs Pál, esztergáriban: Ányos Tivadar, láziban : Molnár István, b, m. szombathelyiben: Hunkár Sándor, noszlopiban : Várady Lipót, rédeiben : Hun­kar Mihály, teésiben: Forintos Endre, zircziben: Ányos László, balatou-főkajáriban: Tóth Kálmán, ennyingiben: Szűcs János, lepsényiben: id. Purgly Sándor, m. komáromiban: Vida Antal, siófokiban ifj. Bélák István, szilasbalbásiban: Csapó Kálmán megye bizottsági tagok. Előző közgyűlésen dr. Fenyvessy Ferencz biz. tag indítványára a korcsmák és egyéb mulató he­lyeknek vasárnap és ünnepeken az isteni tisztelet tartama alatt zárva tartása iránt szabályrendelet tervezetének kidolgozásával a megyei alispánt bízta meg, ki azt a közgyűlés elé terjesztette. A közgyűlés a szabályrendeletet egész terje­delmében elfogadta. Hasonlókép tárgyaltatott és elfogadtatott a gőzcséplő s egyéb gazd. gépek körül foglalkozó munkások testi épségének megóvásáról szóló sza­bályrendelet. Elnöklő főispán kinevezte dr. Eakósi Mórt a devecseri járás területére tiszteletbeli járás or­vossá. Dr. Weser Jakab mező-komáromi és dr. Csil­lag Gyula lepsényi orvosok oklevelei kihirdet- tettek. Felolvastatott a megyei gazd. egyesület azon levele, melyben a törvényhatósági bizottságnak kö­szönetét mond az egyesület iránt tanúsított érdek­lődés és támogatásért. Szives tudomásul vétetett. Felolvastatott Győrmegye átirata, melyben az árvízkárosultak számára gyűjtött könyöradományokat köszöni meg. Győrmegye közönségének a marhasónak lehető olcsó áron leendő árulása tárgyában a ministerium- hoz intézett felirata hason szellemű felirattal pár- toltatik. Aradváros polgármestere megküldte azon ki­mutatást, mely az aradi 13 vértanú emlékére eme­lendő szobor-alap javára kibocsátott egyforintos elis- mervények beváltását tünteteti fel. A számvevői előterjesztés alapján Marczaltő község ellen kitüntetett lelencz ápolási díj ügyének tárgyalásánál felszólal dr. Fenyvessy Ferencz hosz- szabb beszédben, ismerteti azon okokat, melyek Marczaltő községét a felszólalásra inditák. Okmá­nyokkal bizonyítja állításait. A közgyűlés — mivel Marczaltő törvényes határidőben nem felebbezett, az ápolási dij befizetését elrendelte. Alispán Feny­vessy kérésére megigéré, hogy a befizetés módja a lehető legelviselhetőbb leend. A közlekedési minister tudatja, hogy a győr- zirczi vasút előmunkálati engedélye még egy évre kiterjesztetett. Pápa város utczakövezési előirányzata elfo­gadtatott. Tóth Lajosnak ez egyházakat tagosztályi tör­vényes járandóság utáu reájuk kirótt perköltségek befizetésére kötelező városi képviselő testületi ha­tározat ellen beadott felebbezése tárgyaltatván, folyamodó vitás kérdésével a törvényes peruijára utasitatott. Szelestei Lajosnak a pápai gyámpénztárnoki állomás betöltése ellen beadott felebbezése tárgyal­tatván, az I. bir. ítélet helyben hagyatik. Veszprém város szervezési szabályai helyben hagyattak. A megyei magánpénztárakat kezelő választ­mány 1882. évi számadásai a számvevőség által megvizsgáltatván, jóváhagyattak. Az itt kezelt ala­pok összege következő; 1. Nemesi fölkelési, most nevelési alap: 65,286 frt. 287/10 kr. 2. árva ösztön­díj-alap 16,136 frt. 56 kr. 3. Nevelési alap 5,150 frt. 79%, kr. 5 eladott megyei házakból 1,897 frt. 82 kr. összesen 95,314 frt. 7813/10. Somogymegyének a vásárra hajtott, vagy bármely utón eladott sertéseknek igazolványokkal ellátására vonatkozó intézkedése tárgyában az alis­pán bízatott meg a m. gazdasági egyesülettel érint­kezésbe lépni. A megyeház ügye. Veszprém vármegye törvényhatósági bizottsága által 1883. évi szeptember hó 3-án tartott ülés jegyzőkönyvének kivonata. S65./9789—10357 -12833./k. i. 1883. A megye alispánja a megyei székház építésére vonat­kozó iratokat bemutatván, jelenti, hogy kevéssel azután, hogy a törvényhatósági bizottság ez ügyben 148/1892. szám alatti határozatát meghozta és kimondotta, hogy a mai megyei székházát két emelettel fölemelni fogja, arról értesült, hogy a veszprémi királyi törvényszék elnöke a czélba vett építkezés ellen a magyar királyi igazságügyi mi- nísteriumnál előterjesztést tett s hangsúlyozván azt, hogy ezen építkezés által a szintén megyei tulajdont képező de törvénykezési czélokra használt úgy nevezett uj megyeház azon helyiségai, a melyek a fölemelni ezélzott megyeház felé és ahhoz igen közel esnek, az által hogy azoktól a három eme­letre tervezett megyeház által a légjárás és világí­tás elvétetik, közegészségi szempontból veszélye­sekké, hivatali használatra pedig alkalmatlanokká válnak, és vázolván azon bajokat és nehézségeket, a melyekkel az igazságszolgáltatás a helyiségek alkalmatlan, szűk volta ás amiatt küzd, hogy az egyes törvénykezési hivatalok egymástól távol a város különböző részeiben vannak elhelyezve, sőt a törvényszéki irattár egy részének is külön helyi­séget kelleit bérelni, megpendítette azon eszmét, hogy a mai megyei székház igazságszolgáltatási czélokra vásároltassák meg és alakítanék át. Mivel pedig a most jelzett eszme a törvény­hatósági bizottság azon tagjai részéről, a kiknek az tudomására jutott, szintén kedvezően fogadtatott s mert maga a ra. kir. belügyministerium is 1882 évi ápril hó 28-áu 21706. szám alatt kelt rende­letével alapjaiból uj megyei székház építését meg­pendítette, annak határozott kijelentése mellett, hogy ezen lépések nem a törvényhatóság nevében, hanem egyedül általa, alispáni minőségben tétet­nek, a m. kir. igazságügyi ministeriumnak a mai székházét megvételre fölajánlotta, magyar királyi pénzügyministeriumnál pedig lépéseket tett az iránt, hogy ezen ministerium nem lenne-e hajlandó, a tulajdonát képező úgy nevezett sóház épületet és annak telkét cserében vagy pénzbeli megváltás mellett átengedni. Az igazságügyi m. kir. ministerium 26053 1883. szám alatt kelt leirata szerint a mai székház megvásárlására hajlandó, s ugyan ezen leirattal felhívta az alispánt, hogy ezen kérdést bocsássa a törvényhatóság tárgyalása alá s az nyilatkozzék az eladási árra, valamint a fizetési módozatokra nézve oly időben, hogy mindezen tájékoztató adatok az 1884 évi költségvetési előirányzat tárgyalásáig az igazságügyi m. kir. ministeriumhoz felérkezzenek. A magyar királyi pénzügyministerium a sóház épületre még nem nyilatkozott, de magán és igy nem hivatalos értesülése szerint a mostani megyei árvaszéki épületnek a sóház telekkel leendő elcserélése körül itt nehézségek merültek föl, a nehézség azonban, bárminő tertmészetü legyen is, az építésre gátlólag nem folyhat be, mert ha a csere nem sikerülne is, a mostani föispáni lak és árvaszéki épület telke az építésre még mindig elég alkalmas helyiségül kínálkozik. Egyidejűleg bemutatja a m. kir. belügymi- nisteriumnak 38428/1883. szám alatt kelt azon leiratát, a melylyel az 1884 évi január hó 1-én már fölöslegessé válandó veszprémi és somlyó-vásár- helyi pandúr laktanyák eladását engedélyezi, és a megyei magánpénztárakat kezelő választmánynak 1883. évi augusztus hó 28-án kelt azon előter­jesztését, mely szerint a volt börtönépitési alap ez idő szerint a kamatokkal 8000 forintot tesz, és ha az a nevelési alapból a megyei székház építési czéljaira kiszakítható anélkül, hogy a nevelési alap az által föladatának teljesítésében legkevésbé is gátoltatnék. Ezek előterjesztése után indítványozza tehát, hogy: 1. határozza el a megye közönsége, mikép a közigazgatás jól felfogott érdekeire is és azon kö­rülményre való tekintettel, hogy a mai székházban a közigazgatási hivatalok szükségleteiknek meg nem felelő, a legkedvezőtlenebb elhelyezésben vannak, s a helyzet az 1884. év elejével, amidőn a megyei és gyámi pénztárak egyesitendők lesznek, alkalmas he­lyiség hiányában még súlyosabbá válik, — és tekin­tettel arra, hogy a mai székháznak két emelettel való fölemelése az építészeti technika szabályaival és egy monumentális épülettel méltán követelhető kölcsön és arányosság szabályaival ellenkezik, — de még a három emeletes magas de keskeny épület a közigaz­gatási hivatalok ezéiirányos beosztását sem teszi le­hetővé : alapjából uj megyei székházat fog építeni; 2. mondja ki a megye közönsége, hogy a volt börtönépitészeti — de ideiglenesen a nevelési alap­hoz csatolt alapot 8000 forint összegben 1884. évi január hó 1 ével a nevelési alaptól elválasztja, s a mennyiben az uj megyei székházban közigazgatási börtönről is gondoskodva leend, eredeti rendeltetésé­hez képest a megyei székház építésére fölhasználja ; 3. rendelje el a megye közönsége, hogy az 1884. évi január hó l-ével — a csendőrségi intézmény élet­beléptével — már fölöslegessé válandó megyei in­gatlanok, névszeriut a veszprémi és s.-vásárhelyi pandúr laktanyák még ez év folyamán nyilvános ár­verésen eladassanak s befolyandó vételár a székház épitési költségeire fordittatván, e czélra gyümölcsö­zően kezeltessék; 4. hogy a mai megyei székház, valamint a tiszti ügyészi számvevői épület az igazságügyi m. kir. mi­nisteriumnak méltányos vételár és fizetési föltételek mellett átengedtessék; és 5. hogy a királyi kormánynyal még szüksé­ges tárgyalásoknak a megye nevében leendő folytatá­sára, jesen a mai székház eladása iránti szerződés megkötésére, a magy. királyi pénzügyministeriummal a sóház épület elcserélésére illetőleg megvásárlására és a veszprémi és s.-vásárhelyi laktanyák eladása ügyének vezetésére, miután mindezen ügyek gyako­ribb érintkezést és nagy nyilvánosságot követelnek, elnöklete alatt egy tekintélyes küldöttség bizas- sék meg; határoztatott: A megye alispánjának a megyei székház épitési ügyének tárgyalása körül követett eljárása helyeslő tudomásul vétetik és indítványai egyhangúlag hatá­rozottá emeltetnek. Egyszersmind a tett indítványhoz képest, az al­ispán elnöklete alatt Kemenes Ferencz, Kenessey Pougrácz, Kovács Imre, Ruttner Sándor, Brenner Lő- rincz, Rothauser Mór, Szabó Imre, Pöschl Károly, Tóth József, Virágh János, Lakat Mihály, Ihász La­jos, Gulden György, Barcza Bálint, Pados Lajos, Woita József, Antal Gábor, Konkoly Lajos, Szabad­hegyi Kálmán, Kiss László, Dr. Koritschouer Lipót, Békássy Károly, Dr. Fenyvessy Ferencz, Ányós Ti­vadar, Ányós László, Buia Theophil, Fodor Gyula, André Gyula, Csapó Kálmán, id. Purgly Sándor, Bibó Dénes, ilju Bélák István, továbbá a törvényhatósági jegyzők, a tiszti ügyész, főszámvevő és pénztárnok, 'mint küldöttség azon megbízással küldetnek ki, hogy a megyei székház, valamint a veszprémi és s.-vásár­helyi pandúr laktanyák eladása, valamint a sóház te­lek elcserélése vagy megvásárlása kérdéseiben a megye nevében teljhatalommal intézkedjenek; kiadta: Kolozsváry József, m. főjegyző. A veszprémi önkéntes polgári ör. ség szervezete. 1. §. A polgárság személy- és vagyonbiztonsá- gának sikeresebb megvédése végett Veszprém váró- sában önkéntes polgári őrség szerveztetik. 2. §. A polgári őrségbe minden tisztességes polgár felvétetik, ha polgári becsületére kijelenfj hogy tőle telhetőíeg mindent elkövet, hogy polg5t.' társai személy- és vagyonbiztonsága megvédessék. 3. §. A polgári őrség tagjai saját kebelből egv elnök, egy jegyző, egy pénztárnok és egy 12 tagbél álló állandó főbizottságot választanak, mely egyes tagjai által folyton érintkezésben lesz felfelé a városi hatósággal, illetve a rendőrséggel, lefelé az alább em- líteudő utczafelügyelőkkel és utczaőrökkel. Egyéb- ként a polgári őrséget mint testületet a hatóság és közönséggel szemben az elnök képviseli. 4. §. A polgári őrség többi tagjai utczafelügyefó' nevet viselnek; saját körünkben oda működnek, hogy környezetük a társadalmi rendet és békét tisztelje; a főbizottság esetleges utasításait, melyek szükség ese­tén rövid ideig tartó éjjeli őrjáratra is vonatkoznak, teljesitik; ellenőrzik az éjjeliutczaőröket. 5. §. Az utczaőrök fogadott, erős testalkatú fér­fiak, akik éjjelenkint felváltva a kijelölt utczán vagy utczákon járnak-kelnek és gyanús zavargókat elre?- zentenek, vagy az éji rendőrjáratnak átadatnak és az utczafelfigyelők egyikének másnap jelentést tesznek. 6. §. A főbizottságok elnökét, jegyzőjét és pénz­tárnokát a közgyűlés választja. A főbizottság tagjai utján értesül minden zavargásról és hetenkint leg­alább egyszer ülést tart, melyben intézkedéseit meg­teszi, amely intézkedések a tagokra kötelezők. Ha szükségét látja, polgári őrségi közgyűlést is hí össze. 7. §. A főbizottság 12 tagját az illető poléta utczafelügyelői polótánként választják és azoknak in­tézkedéseit magukra kötelezőknek elismerik. 8. § A főbizottsági tag saját polétájabeli utcza- felügyelők meghallgatásával felfogadja az utczaőrö­ket, azoknak működési idejét és helyét kijelöli, a bár­mely oldalról jövő, de különösen őrségi tagtól eredő jelentésre intézkedik saját belátása szerint. Az utcza­őrök kifizetésére utalványt ad. 9. A jegyző a főbizottsági ülésekről igen rö­vid jegyzőkönyvet vezet, hasonlólag az esetleges köz­gyűlésekről. A kiadások önkéntes adakozásokból födöztetnek. 10. §. A pénztárnok átveszi a pénzadományo­kat, mindent nyugtázva; teljesiti a főbizottsági tag utalványára az utczaőrök kifizetését és minden főbi­zottsági ülésen előtünteti a pénztár állapotát. 11. §. A polgári őrség tagjai kötelességüknek tartsák belátásuk szerint minden óvintézkedést is megtenni, a mi által egy nagyobb zavargásnak eleje vétetik. 12. §• A polgári őrség a városi hatóság alatt áll, számadásait annak idején annak adja be és mint a városi hatóság támogatására alakult erkölcsi testü­let semmi jogot nem vindikál a városi hatósággal szemben, de annak nem is feltétlen vak eszköze és igy mindig csakjszivességből működvén, a legkiméle- tesb bánásmódot igényli. VIDÉKÜNK, Pápa, 1883. szeptember 5-én. Az iparos ifjúság öuképzö- és sególyző-egylete vasárnap tartotta meg tánczmulatságát a „Czifra- kertben* fényes eredménynyel. Már a korai estéli órákban az asztalok mind megteltek vendégekkel. Az egylet kebelében alakult dalárda dicsérendő sikerrel és egybevágóan énekelt. A tenoristák között vau néhány igen szép hang. Kár, hogy a dalárda tagjainak száma nem nagyobb; de akarjuk hinni, hogy a fiatal iparosok, belátva a gyakorlati ének nemesítő voltát, számosabban beiratkoznak a dalárda tagjai közé. Városunkban úgy sincs dalárda, amiért is ezen iparos dalárda van hivatva ezen hiányt pótolni. A kezdet nehézségei le vannak küzdve, a mint az első nyilvános próba mutatta az auspiciu- mok kedvezők; azért csak kitartás és szorgalom szükséges és a jó eredmény nem fog elmaradni. Este 9 órakor kezdődött a táncz; volt közel száz pár, úgy hogy a tolongásban alig lehetett tánczolni, A fiatalság oly hévvel tánozolt, hogy még a hajnali fény is tánezban látta a párokat; ezután megeredt az eső és ennek sikerült a táncznak véget vetni. De nem sikerült sem a világosság sem az eső egyesített működésének a mulatságnak véget vetni, még délután is lehetett hallani egynémely igen is megkésett mulatónak a hangját a kertből. Az uj iskolaév megkezdődött. A Szt.-Beuedek- rendüek algymnasiumában és a zsidó elemi iskolá­ban a tanítás már megkezdődött; a többi elemi iskolák is már készülnek a tanítást megkezdeni; a polgári leányiskolában most folynak a beiratások; a rendes tanítás jövő hétfőn veszi kezdetét. A reform, collegiumban az iskolaév az idén már szeptember 15-én kezdődik. Mezőlakon tegnap egy fiatal legény fát fűré­szelt a gőzmozdony által hajtott körfűrészen. Egy­szerre megbotlott és jobb könyökizületét rémsége- sen elfiirészelte a körfűrész. Az irgalmasok kór­házába szállíttatott, hol több, cséplőgép által meg­sértett és már megoperált beteg fekszik. Nagy a gondatlanság és vigyázatlanság a cséplőgép körül dolgozóknál, azért vau minden évben csépléskor annyi szerencsétlenség. Csaknem minden éjjel történnek ablak beveré- sek; nem nagy számmal ugyan, de történnek. Ez arra mutat, hogy a semmirevaló garázdálkodók kevesen vannak. Az ablakbeverés ép oly bűn mint bármely más, mert idegeu tulajdont megsemmisít szándékosan. Nem az ilyen aljas személyeken múlik, hogy az ablakon át hajigáit kövek, valamely alvót meg nem sértenek. Csakugyan fordult is már elő ilyen sértés bedobott kő által egy öreg asszony fején. A hatóság szinte kárhoztatandó ily vétségé* meg nem akadályozása és az elkövetők fel "enj fedezése miatt. Azt fogja a rendőrség mondám

Next

/
Oldalképek
Tartalom