Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1883 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1883-08-26 / 34. szám

Utazási élmények.

^ Steinicz, aug. 20-án. 1883.

T'iikénteleDül viszi az utazót a gőz ereje, ha abba a kocsiba beül, melynek előfogata „ördög- lóuak* van elnevezve, mely is kőszénnel és vizzel táplálkozik.

E hó 15-én Győrött az ujabbi elnevezés szerint a m, állami vasúti állomásnál családi ügy- beni utazás czéljából arra szántam magam, hogy beülök egy oly kocsiba, mely Bécs felé tart s melynek rendeltetése a bentlevőket azon napon legalább is Bécsig elszállítani. így értem el még azon napon este az Osztrákbirodalom fővárosába.

Itt egy vendéglőbe szállottam, hol elősször is a „speis-charte“ szerint számítva, — rendeltem vacsorát; de az a frakkos főpinczér máskép szá- mitott, mint én gondoltam; mert miként én neki a hatalmas contó után a „speis-charte‘-t mutatám, azt mondá: hogy én nem azt Kaptam, amit factis rendeltem. — önkéntelenül eszembe jutott az a reá pásende nóta: hogy mégis — stb.

Ezzel csak végeztem, hanem jött a második felvonás. A szobapinczér hoz egy rettenetes számlát, melyen ágy, világítás, szolgálat és servis használata volt kitüntetve, mely forintokra rúgott. — Ily népség aztán megérdemelné, hogy Magyarország fővárosába lenne az első „Hotel*-be akár önkéntelen bequartélyozva, s ott tanulná meg a magyar humanitást és a becsületes felszámítást. — No de mit tesz az ember egyebet mint távozik az ily barlangból.

Mentem tehát ismét utamat folytatandó az osztrák-állami vasúti indóházhoz, honnan Brünig, a Morva fővárosig mozgósitám magam.

E város a különféle gyárak fészke. Már messziről látható, mint feketedik fölötte a gyári kéményekből elterülő füstfölleg.

E városban hallám, hogy másnap nagy esemény történik. Bevártam és láttam, hogy — akasztanak fel egy rablógyilkost, ki egy baromfi-vásár- lót (tyukász) lakására csalt és édes anyjával s néháuy társa segítségével leolt, kirabolt és darabokra aprítva egy zsákba dugott és elásott. — Ugyanis: f. hó 17 én reggel 6-órakor Kraupa Tamás kötél általi halálra Ítélt rablógyilkos börtönéből a kápolnába kisértetett, hol a városi káplán misét mondott. Ez idő alatt megérkeztek a törvény- hatóság tagjai, a katonaság és a tanuk. Négy perczczel 7-éra előtt megszólalt a lélekharang, mire a menet elindult; — elől ment a lelkész és csendes léptekkel követte a deliquens folytonos sírással.

Mindketten letérdeltek az akasztófa előtt, amidőn a katonaságnak is „imához“ vezényeltek. A törvényszék részéről Januska jegyző felolvasta csehnyelven az ítéletet az elkövetett borzasztó rablógyilkosság bűntényért. Erre Heller országos törvényhatósági képviselő kijelenté: hogy miután Kraupa Tamás rablógyilkos a magas kormánytól kegyelmet nem nyert, átadja őt a hóhérnak. Az állami ügyész helyettes Mayer, felhívta a hóhért kötelességének teljesítésére. Erre a lelkész oda uyujtá a feszületet, mit az elitéit kétszer megcsókolt. A hóhér segédei lehúzták Kraupa felső kabátját, ki még egyszer bocsánatot kért mindenkitől és hangos sírással fejezó be gonosz életét.

A felakasztási actus alatt rettenetes női sirás hallatszott ki a börtönből, a kivégzettnek édes anyja sirt oly keservesen, ki mint bűnrészes 6. évre lett elítélve.

E városból is eltávoztam és utaztam az éj- tizaki vaspályán a hegyes, völgyes fekvésű Steinicz mezővárosba, hol néhány napig időzöm, honnan folytatandom további utazásomat.

De e regényes táj különlegességeit nem hagyom figyelem nélkül. Visszautazva különösen a villanykiállitást akarom megtekinteni Bécsben.

Bauer Ferency.

Andor elkaczagta magát hosszasan, irtóztatón. A kaczajra kétségbeesett sikoltás hangzott a kocsiból, melyre ismét rekedt kiáltás a férfi ajkairól:

— Hajts!!!..

.. . Andor elkezdett szaladni, mint akit kergetnek. A Karikáék házát kereste s daczára annak, hogy háromszor is elment előtte, nem ismert rá. Kőben, fában megbotolva, bukdácsolva tapogatta a kapufákat s káromkodva ha elesett. Lihegett mint egy tigris. Egyszer beleütötte a fejét valamibe, a mire nyomban elborította a vér. Mikor feleszmélt, a Karikáék nagy hársfáját látta meg maga előtt. Odaugrott az ablaknoz s elkezdte döngetni.

— Hallod-e Karika Márton, — ordította, — élsz-e még? Nyisd ki az ablakodat, nagy újságot mondok ? . .

Gabi bácsi riadtan ugrott ki ágyából a borzasztó zörejre.

— Ki az?

Kend az Gabi bácsi? ügy is jó! .. Mondja meg az urának, most szökött meg a leánya a szeretőjével. Ott mennek a dadai utón... Hahaha!.. Nyelje el a pokol mindakettőt! . .

Nagyot vágott még egyszer az ablakfára s éktelen dalolással ment végig az országúton . . •

. .. A hir igaz volt.

Mikor Karika Márton meghallotta, szó nélkül odaesett karszékébe s hörgött irtóztatón . .. Gabi pedig odaborult ura mehére és zokogott. Szapora sós cseppjei aláperegtek barázdált arczán.

— Oh pipiském, pipiském, — nyögte keserV6S6Ü • • • (Vége kov.)

Az indusok műveltségi állapota.

(Böngéazet az irodalom mezején.)

/ uiiyn '

IX*

■V háladatlan.

Egykoi

A „Veszprém“ és „Hivatalos Értesítő“ tek. szerkesztőségének

Veszprémben.

7 ekíntetes szerkesztő ur !

Az Almádi kápolna javára újabban a következő jótékony adományozások történtek; nevezetesen :

Ngs. és főt. Kisovics József apátkanonok ur 50 frt.

Tek. Fülöp József mérnök ur . . . 10 frt.

Tek. Somogyi Mihály nevelő ur ... 10 frt.

T. ez. Ernhoffer Ferencz ur

..................... 4 frt.

Tek. Pap Ferencz ügyvéd ur . . . . 5 frt.

Tek. Horváth József ur................. 2 frt.

Tek

. Fertig N. birtokos ur...................15 frt.

Tek. Súly Ede nr......................... 5 frt.

Össz

esen 101 frt.

Az eddigi adományok összege . ■ 137 írt.

Mai napig összes adományok 238 frt.

A midőn ezen adatoknak becses lapjábani köztudomásra hozatalát az építendő kápolna bizottsága nevében kérem, — szíveskedjék egyszersmind az adakozóknak Kegyes adományaikért legőszintébb köszönetünket kifejezni.

Mely után, tisztelettel vagyok tekintetes szerkesztő urnák a bizottság nevében

‘Brenner Lőrincz,

bizottsági elnök.

HÍREINK.

Veszprém, 1883. augusztus 26-án.

Lapunk mai számához a „Hiv. Ért.“ 30. száma van csatolva.

Szent lstváu napja — városunkban is ke- gyeletes üunepélylyel ületett meg. A székesegyházban Kovács Zsigmond megyés püspök úr ő excelleutiája tartotta fényes segédletével a hála-is- tenitisztelet, melyet Kisovics József apátkanonok úr remek alkalmi sz. beszéde követett. A prediká- czió után körmeuet vonult a ferenezrendiek templomába, melynek főoltára ez ünnepélyre a szép ízléséről ismert zárdatőnök által kiválóan fel volt díszítve. A nagy számú közönség köréből fényesen emelkedett ki három férfiú, kik a nemzeti ünnephez méltóan diszmagyarban voltak, br. Fiáth Ferencz főispán úr ő excelleutiája, dr. Laky Kristóf törvényszéki elnök úr ő méltósága és tekintetes Véghely Dezső alispán úr. Az istenitisztelet végeztével némi zavart okozott honnan, honuau nem keletkezett tűzi lárma, mely valótlannak bizonyult. Az alkalmi diszebédet lüszerezve magyaros pohár- köszöntéssel megyés püspök úr ő excelleutiája adta. Az egész nap legszebb időjárás mellett valóságos kegyeletes ünnep volt városunkban, melyet nem zavart meg semmi.

Nemes szív. — Kopácsy József ő méltósága 25 forintot ajándékozott a veszprémi jótékony nőegyletnek szegény gyermekek segélyezésére. A nő- egylet elnöksége a szegény segélyzettek nevében a nemesszivű adakozónak hálás Köszönetét mond.

Gyászhir. — Pápay Viktor gymnasiumi tanár urat lesújtó gyász érte. Atyja Pápay Mihály, városunk köztiszteletben álló iparosa, hosszas betegeskedés után, múlt kedden, aug. 21-én életének 73 ik évébeu jobblótre szenderült. Temetése múlt csütörtökön volt, melyet a család nagyszámú tisztelői kísértek. Nyugodjék békében!

Értesítés. — A veszprémi kath. nagygymna- siumba az 1883/4 iki tanévre a beiratások aug. 29.,

3o-, 31 és szeptember három első napján lesznek. Ugyanezen napokon vannak a magán-, pót- és javító-vizsgálatok is. Aki először lép a\ intézetbe, köteles keresztelő-levelet hozni, különben nem vétetik fel.

Kimutatás, a rátóthi tiizkárosuLtak javára történt adakozásokról. — Lakat Mihály ur 2d frt. Lachman Ottó 2 frt. Barbély Károly 20

hogy abban megfogja az oroszlánt, mely a vidéket háborgatta.

Történt azonban, hogy következő éjjel egy ötvös, egy majom, egy kígyó és egy sárkány utaztak arra télé, és a sötétben bizony mind a négyen beleestek a verembe. Hasztalan igyekeztek kijutni a börtönből, semmiképen se tudtak kiszabadulni, ott ültek három nap es három éjjel. S miután az éhség és szomjúság is már gyötörte őket, kiabáltak szörnyű jajveszéklést csaptak.

Ezt a nagy Kiabálást meghallotta egy remete, ki az erdő beljében lakott. A hang után megindult, nemsokára oda talált a veremhez. A remete megállt a verem szájánál s lekiáltott:

— Kik vagytok és mit obégattok?

Azok odalenn elmondák, hogy kicsodák, és hogyan, mikor estek a gödörbe, rimánkodva kérték, hogy segítse ki őket onnan. A remetének megesett a szive rajtok, örömest nyújtana segélyt, de hát mitevő legyen? azt is gondolta magában, hogyha az ötvöst az állatok közül kiszabadítaná, még jutalmat is nyerhetne tőle.

Lebocsátott hát egy kötelet, lekiáltott:

— Barátom, fogd meg ezt a kötelet, majd felhúzlak. De még be sem végezte szavait, midőn a majom megkapta a kötelet, s nagy ügyességgel felmászott rajta, utána a kígyó, azután meg a sárkány; csak az ötvös maradt a veremben. Az oktalan állatok megköszönték a remetének szívességét, miért őket kiszabadította a halál torkából, s aztán mielőtt tovább folytatták volna utjokat, azt tanácsolták neki, hogy az ötvöst csak hagyja a veremben, mert az háladatlan ember.

A majom ezután igy szólt:

— Éo 7-wvir riro1' '-kora; ha valamikor arra felé -isz utad, na kér* el, — talán még meghálálja, m mostani jótetk.ict.

Ugyanezt u-oodta a .'ágjó G » sárkán/ '.3 —

kr. Kohn Iguácz 50 kr. Sipos János 1 frt. Kleczár Ferencz 1 frt. N.„N. 60 kr. Veszprémi főtisztélendő káptalan 50 frt. Ő méltósága Bezerédy püspök ur 2 frt. Androvics Imre 1 frt. Ellenbogen Zsiga 20 kr. Kuti István 60 kr. Balta József 30 kr. Kezeli György 1 frt. Karli József 50 kr. Kuti Józsefné 10 kr. Fülöp Gábor 1 frt. Nagy János 10 kr. Csatári János 20 kr. Térmeg Istvánná 16 kr. Szalay János 10 kr. Galambos Elek 50 kr. Bujtás József 30 kr. Jákoi Sámuel 1 frt. Brenner János 50 kr. Kis János 1 frt. Kindler György 50 kr. Gubics János 50 kr. Kló József 60 kr. Bujtás János 20 kr. Freund Adolf 20 kr. iíj. Németh János 20 kr. ör. Nagy József 30 kr. Navratyil Antal 20 kr. Tóth. Mihály 40 kr. if. Nagy József 1 frt. 50 kr. Kló József 50 kr. Jelinkó János 20 kr. Németh Pál 40 kr. Nagy István 50 kr. Fazekas János 50 kr. Fülöp János 30 kr. Nyulmayer Vendel 20 kr. Szemer János 20 kr. Kaufman József 50 kr. Kaki Mihály 20 kr. Kripli György 30 N. N. 1 frt. Olasz János 50 kr. Behm József 50 kr. ör. Hadnagy István 1 frt. Kohn Farkas 60 kr. Összesen 102 frt. 86 kr.

Tek. szerkesztő nr. — IQ. Michelini Jáuos édes anyja Dukán Róza elhunyta alkalmával a házi szegényeknek leendő kiosztás végett 100 frtot a városi tanácshoz juttatott, melyért a városi tanács 996. számú határozatával a nagylelkű adományozó,; nak köszönetét szavazott és a 100 frtot pedig Ő felsége születésnapján kiosztatni rendelte, mely 104 szegény között ki is osztatott. Ezen soroknak kérem tek. szerkesztő ur becses lapjában egy kis helyt engedni kegyeskedjék. Veszprém, aug. hó 23 án, megkülömböztető tisztelettel maradva kész szolgája Orbán Tál, szegénypónz-kezelő.

Iparosaink. — Lapunk múlt száma közölte az ipartanodái bizottság megállapodását a rnester- inas-iskola tanóráit illetőleg. Iparosaink, mint halljuk, ezen óramennyiség és órafelosztás ellen íelfo- lyamodtak a városi tanácshoz és az órák leszállítását és hétköznap csakis pénteken 7—9, vasárnap pedig 2—3 óhajtják. Ha csak a mesterek érdeke le beghetett volna az ipartanodái bizottság előtt, akkor bizonynyal azon lett volna, hogy az inasok mennél rövidebb időre vonassanak el a műhelytől; de mikor arra kell súlyt fektetni, hogy a jövő magyar iparosok művelődjenek és versenyképesekké tétessenek a gyáripar- és a szabadiparral szemben, hogy a fogyasztó közönség ne kénytelenittessék külföldi czikkek beszerzésére; továbbá, hogy az egész napon át fárasztott inas elméje ne legyen az éjjeli órákban fogékouytalau; hogy tólviz idején a roszul öltözött inasgyerek éjjel kiméltessék az időjárás mostohaságaitól; hogy iuasgyerekek éji összejövetele az erkölcstelenségre ne szolgáljon al- kalmul, ha mondjuk, minderre súlyt kellett fektetni, akkor a bizottság a leghelyesebb úton járt.

Borzasztó jégeső. — Levelezőnk írja: Emlékezetes nap lesz a pápai chronikában a tegnapi csütörtök, augusztus 23-ika. Már néhány nap óta torró nyári melegünk volt, a hőmérő árnyékban 30 - 31 fokot mutatott Celsius szerint. Délután 3 felé beborult; kezdett esni az eső; nemsokára elhagyta. Rövid szünet után erős égiháboru alatt felhőszakadás járt le reánk és iszonyatos robaj között oly jégeső, hogy talán századok óta sem volt ilyen Pápán. A jég mogyoró és dió nagyságú volt és több mint % óráig szakadatlanul esett oly nagy mennyiségben, hogy felméternyi magasságú volt. A magasabban fekvő utczákról a nagy eső elhordta a jeget, ez által ez megtorlódott azon utczák hosszában, hol a czinczaárok folyik és az udvarokra. A magasan fekvő jég miatt a sok viz a jég felett folyt, ezért a czinczaárok melletti utczák házaiba kapun és ablakon át folyt be a viz. Igen sok házban a lakosok az asztalokra, almáriomok- és padlásokra menekültek a hirtelen árvíz miatt. A tűzoltók és katonák allármot fújtak és segítséget nyújtottak a veszélyben levőknek. Valamennyi hidrofor dolgozott késő estig, hogy a szobákból a vizet kiszivattyúzzák. A tűzoltók derekasan kitettek magukért ezen árvízveszélyben, megmutatták, hogy a tüzoltóegylet a legelső emberbaráti intézmények közé tartozik. Számtalan ablak törött el; a városban levő kertek siaztán az állatok mind a hárman elindultak, s mentek hazafelé.

Hanem a remete nem hallgatott az állatok tanácsára, az ötvöst is kisegítette. Ez is nagy bá- lálkodással köszönte meg a szívességet, s mondá:

— Én Zanzur városában lakom, ha valamikor arra visz utad, keress föl, szívesen látott vendégem leszesz.

Azután az ötvös is ment hazafelé.

A remete ezután még sokáig tartózkodott magányában, midőn végre rászánta magát, hogy egy kis utazást tesz a vidéken — úgy is régen volt már emberek közt. Elindult tehát, s hogy hogy nem ? egyszer csak épen azon városhoz ért, a melyben az ötvös lakott, vagyis Zanzur városához.

Midőn már közel volt a város kapujához, honnan, honnan nem, elébe jött a majom, s mondá:

— Kérlek állapodjál meg egy kevéssé, mig visszatérek.

A remete leült egy szegletkőre, várt. A pihenés jól esett neki a hosszú gyalogolás után; de nem sokáig ült ott, midőn a majom sietve visszatért, egy kosárban szebbnél szebb Ízletes gyümölcsöt hozván. A remete megköszönte az üdítő ozson- nát, jóízűen evett, aztán egészen íölfrissülve folytatta úját.

Nem messzire innét a sárkánynyal találkozik. Ez is meglátván a remetét, nagy örömmel mondá neki:

— Kérlek maradj itt egy kissé, mig visszatérek !

A sárkány eltűnt s ment egyenesen a király palotájába, ott hirtelen összeszedve a király leányának drágaságait, ékszereit, gyöngyeit, s vitte a re- í létének. A tolvajlást senki se vette észre.

A remetének szeme-szája elállt ennyi drágáig láttára, szépen megköszönte a sokat érő kin- let, — melyekről persze nem tudta, hogy honnan

ralma8 állapotban vannak. Sok fa oly kopasz, mint akár télen. Számtalan pinezében van több kevesebb viz. A szerencsétlenségben az a szerencse, bogy a jégeső úgyszólván csak a város utczáira szorítkozott, határunkban jégeső alig volt. Némely utcarészekben még ma délben is jókora magasságú jég fekszik. A jégeső után szépen sütött a nap; ma is forró nyári időnk van, annál különösebb látványt nyújt az utczán a jég. Polgár.

A veszprémi keresk. tanulóknak be- iratása — az 1883/4. iskolai évre f. hó 26-tól kezdve egész héten át Krausz Armin urnái történik. Fölkéretnek tehát a város területén levő t. üz- letfőnökök, bogy összes tanulóikat, kik vagy értesítővel, vagy valamelyik iskolai bizonyitványnyal ellátva legyenek, annál inkább siessenek beíratni, miután a kereskedelmi ismétlő iskolában a rendes oktatás vasárnap, szeptember 2-án a szokott módon kezdetét veszi. Veszprémben, 1883. aug. hó 23-án. A veszpr. keresk. társulat elnöksége.

Schön Róza — hatosztályu magán-leányta- nodájába a beiratás aug. 28-tól szept. 1-ig Buhim- utcza 125. sz. a. eszközöltetik.

Kegyelem egy kizárt gymnasiumi tanulónak. — A vallás és közoktatási m. kir. minisztérium. f. évi julius 25-én 24041. sz. a. kelt rendelete szerint ő cs. és apostoli k. Felsége f. évi julius 14-án kelt legfelsőbb elhatározásával megengedni méitóztatott, hogy a f. évi márczius 19-én 7623. sz a. kelt miniszteri rendelettel, erkölcstelen magaviselet miatt, a vallás- és közokt. m. k. minisztérium vezetése és közvetlen felügyelete alatt álló összes hazai középiskolákból kitiltott ODonagyó János bajai kath. íogymnasiumi volt tanlónak ezen fegyelmi büntetése kegyelemből részben elengedtessék, oly módon, hogy a kizáratás csak a bajai főgymnásiumra nézve tartassák fenn mint amely tanintézetnek nevezett tanuló legutóbb növendéke volt, ellenben a többi középiskolákra vonatkozólag a kitiltás utólagos elengedése mellett nevezett tanuló azokba jövendőre felvehető legyen.

Posta. — Folyó évi augusztus hó 21-éu veszprémmegyei Bakony-Magyar-Szent-László községben póstahivatal lépett életbe, mely levél és 5 klgr. súlyt meg nem haladó kocsipóstai küldemények felvétele, továbbítása és illetve kézbesítésével foglalkozik; összeköttetését a Veszprém-varsányi pós- tahivatalhoz közlekedő gyalogjáratok utján fogja nyerni; kézbesítő köréhez Bakony-Magyar-Szent- László, Bakony-Német-Szent László és Gyirót községek fognak tartozni.

50 éves jubileum. — Wajdits József, nagy-kanizsai könyvkereskedő és könyvkiadó, aug. 19-én ünnepelte a „Wajdits-czég“ 50 éves fennállását. E ezégnek, tagadhatatlanul szép érdemei vaunak s igy méltó, hogy róla — ha mindjárt röviden is — megemlékezzünk. — A harminczas években Zala-, Somogy-, Vas- és Veszprémmegyék- ben — daczára az ujébredés korszakának — a kiadványok terjesztése iránt semisem történt. 1833-ban alapíttatott a Wajdits-czég s csakhamar uj lendületet adott azon vidékén a könyvpiacznak. Szép jelét adta hazafias irányának, midőn a kinosemlékü Bach és Schmerliug-korszakban Zala-, Somogy-, Veszprém-, Vas- és Sopronmegyák részére „Zala-Somogyi- Közlöny“ (jelenleg „Zalai Közlöny“) czímen az első társadalmi lapot megalapította; melyet nem kis áldozattal és küzdelemmel a mai napig fenntart. Kiadványai közül megemlítjük: a széles körben ismert „ Wajdits nagy képes naptárt“ ; — továbbá szép kelendőségnek örvendő népies kiadványait, névszerint: a „Halljuk a s\ép szót!“ (felköszöutő könyv.) „Rajta fiuk, vigadjunk!“ (magyar dalkönyv.) „Rajta lányok mulassunk!“ (mulatókönyv hölgyek számára.) „Rajta párok, tánczoljunk!“ czimíí kiadványokat. Ezenkívül még vagy 50 kisebb nagyobb s folyton uj és bővített kiadást érő kiadványa van forgalomban. — A ezég ez időszerinti vezetője Wajdits József, ki ismét három fiúgyermeket nevel könyvkereskedői pályára s igy remélhető, hogy a jubilált ezóg még tovább is fenn fog állani, amelyre sok szerencsét kívánunk.

A lepsényi ekeverseny — nagy mérvűnek

kerültek — kámzsájába rejtette s bement a városba ott az ötvös lakása után tudakozódott.

A király ezalatt kihirdetteté a városban, hogy a ki az ő leányának drágaságairól hirt tud mondani és azoknak nyomába vezet — királyi jutalomra számíthat.

A remete végre hosszas keresgélés után rátalált az ötvös házára, hol bekopogtatván éjjeli szállást kórt. Ámbár az ötvös mindjárt megismerte, hogy ez az ő egykori szabadítója, mégis csak im- mel-ámmal egyezett bele, hogy a szegény vándor •gy éjjelre megpihenhessen födele alatt.

Reggelre kelve, a remete egypár ékszert mutatott az ötvösnek, kérdezvén ha nem lenn i-e kedve azokat megvenni? Az ötvös tüstént megismerte, hogy azok a királykisasszony eltűnt ékszereiből valók í de erről nem szólt semmit vendégének, hanem azt mondá, az alkut majd ebéd után megkötjük, addig maradjon, most elmegyek a piacira a konyhára valót bevásárolni.

El is ment, de nem a piaczra, hanem egyenesen a királyhoz, és mondá:

Uram, királyom! én ráakadtam arra a gonosz emberre, a ki elég vakmerő vala a felséges királykisasszony ékességeit, drágaságait ellopni. Házamba csaltam őt, azért csak küldj érte poroszlókat, akik a gonosztevőt elfogják és magas trónod elé hozzák, hadd vegye el méltó büntetését.

A király rögtön küldte a poroszlókat, ezek a szegény remetét megkötözték, vitték a király elé.

— íme, uram királyom^— moudá az ötvös — ez ama gonosz tolvaj! Ő a drága kincseket nekem olcsó áron el akarta adni, de én megvetettem bűnös ajánlatát. Most itt áll előtted — vond kérdőre, majd be fogja vallani gonosztettét.

A király ezeket hallván — még inkább amint meglátta a remete birtokában levő ékszereket, szörnyű haragra lobbant, s parancsolá szolgáinak, hogy kinzás által bírják vallomásra. A szolgák