Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1883 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1883-07-29 / 30. szám

mincz, tagból álló egyletek képviseltethetik csak magokat az országos tanítói gyűlésen, kűldhet-e oda képviselőt az igazság súlyos megsértése nélkül oly egylet, mely tulajdonképeu csak papíron létezik? — Főleg, a midőn a szétfoszlott egyletből alakult fe­lekezeti egyletek már különben is megválaszták kép­viselőiket. Vagy feltéve, de meg nem engedve, hogy bi­zonyos okoknál fogva ilyesmik is történhetnének, nem követelhető-e, hogy ne suttyomban, hanem annak rendje és módja szerint ejtessék meg a választás. Csóth, 1883. jul. 20. Többek nevében Sipőcz Ferencz, a papíron létező egyletnek papíron levő tagja. Eszmetöredék a köz egészségi ügyről. Irta gróf Széchényi Kálmán. Sopron. Ára 30.*) Az egy év előtt hazánkban végbement nép- számlálás bebizonyította számokban, hogy a nép- szaporulat minő fokon áll, jelezve oly vidékeket, melyek a hátrálásnak, elmaradásnak elismerhetlen jeleit adják; mig a többiek alig érik el más sze­rencsésebb égaljnak színvonalát. A magyar sajtónak e szomorú tény feletti unisono feljajdulása őszinte visszhangra is talált akkor az egész országban s aggodalommal tölté el honfiaink szivét, tekintettel fajunk jövőjére. Minek tulajdonítható tehát, hogy e téren a szakmunkák oly gyéren merülnek fel ? hogy e kérdés mellett senki sem tud felmelegedni. Vagy talán egyátaljában háládatlan kérdésnek tekinti ezt külö­nösen a magokat nép-barátoknak árulók nagy száma? Annál örvendetesebb a vallás és közokta­tatási miniszter urnák azon intézkedése, miszerint a növendék papságnak tanfolyamokban alkalom nyittatott magát az egészségügy körül tájékozhatni. De aunál szembeszökőbb azon észlelés, hogy a ne­vek magyarosítására, látszólag legalább, több súly fektettetek, mint sem ős nemzedékünk fokonkénti eltűnésére? Midőn kételyt nem szenved, hogy az elnevezés és az érzület egymástól nagyon külön­böző dolog, s hol ezer év óta oly polgárok éltek hazánkban idegen nevekkel, kik legalább is ép oly jó hazafiak valának, mint azon pseudo liberálisok, kik a nemzetiségek egységét nem az individuum érzületében, meggyőződésében, hanem a látszatban, a kitűzött czégérben vélik bírhatni. Mindenki sajnálkozik a népesség kevesbbe- dése lelett, de senki sem törődik azon okokkal, melyekre ezen kevesbbedés visszavihető. Én mint ujoncz az irodalom terén, kiben a gyakorlat iés a süíáktépzéttség egyaránt hiányoznak, nem szántam volna el magamat e szerény sorok közzétételre, ha nem tartanám akármely polgári állással összeférhetnek a figyelmet oly viszás kö­rülményekre felhívni, melyek vonatkozással a köz- egészségügy állapotára, a népszaporulatra pedig nagy, hogy ne mondjam, ki nem számítható, de fájdalom ! kedvezőtlen befolyást gyakorolnak. A mit egyébiránt érinteni alkalmam lesz, az nem valami uj, aztlátja, hallja, érzi mindenki azt a leg­megbízhatóbb forrásokból merítettem: köztisztelet és elismerésben részesülő orvosok nézetét kipuha­tolván, azok tapasztalatait felhasználtam azon ada­tok kiegészítésére és helyreigazítására, melyeket mint szemtanú, vagy hallomásból a hiányok mi­benlétéről szereztem. Ha e kérdést felvetem, nem lehet szándékom a közigazgatás egyik vagy másik közegét hibáztat­nom, vagy egyes személyek ellen kikelni; hanem egyátalábau utalni oly bajokra, melyek az egész­ségi ügy kezelése körül majdnem kivétel nélkül *) A korszerű röpiratot ajánljak t. olvasóink szives figyelmébe. Szerk. I ; .. j, < ■' ' — bemutatom önöknek urnőjöket, Villefranche grófnőt! A körülállók szűnni nem akaró .éljen* kiál­tásai közben lépett az uj pár a kastélyba. Ezzel még nem volt vége az ünnepélynek. A- környékbeli nemesség a kastély dísztermé­ben volt összegyűlve. Midőn az estebéd véget ért, Raj mond gondos szemei szép bejének arczán a fáradtság s kimerült­ség jeleit észlelték. Felhasználta tehát az alkalmat, midőn a vendégek az ünnepélyt befejező tűzijátékot bámulták, és nejét lakosztályába vezette. A kitűnő ízléssel és ragyogó pompával berendezett termek melyeken keresztül haladtak, kellemesen lepték meg Olgát. A párisi díszítők és kárpitosok, kiket Márta a kastélyba hozatott, remekül teljesítették feladatukat. Még egy uj meglepetés várt a grófi párra. Olga hálószobájában egy alacsony négyszögü láda feküdt az asztalon ily felirattal: .Villefranche gróf­nak és nejének.“ Kissé alább pedig a kővetkező szavak: ,A grót által személyesen bontandó fel.* Véső és kalapács már oda volt készítve. — Mit gondolsz kedves, mások által bontas- suk fel? — kérdé Rajmond. — Vagy holnapra hagyjuk ? Rajmond nyomban leleplezte a titkot. Művészi kéz által festett kép volt az. Trónon ülő női alakot ábrázolt. A trón lépcsőjén egy lovag térdelt, koszorút nyújtva a szép istenimnek. A lo­vag arczárói és arról az imádó tekintetről, melylyel a bájos hölgyre nézett, világosan volt olvasható, hogy nem valami világi hatalom vagy kényszer hozta őt ezen helyzetbe, hanem a legszelídebb, de egyszersmind legerősebb hatalom — a szerelem. A festmény keretére kis papírlap volt erősítve, melyről a következő szavak mosolyogtak a boldog pár felé : „Fogadják tőlem e csekélységet, mint azon óra emlékét, midőn egymást nem ismerve, nem átallották egy szegény festő moteljai lenni — a műteremben.------Adrien, a művészet és az is­te ni szerelem rabszolgája.* mindenhol ugyanazok. így meg kell jegyeznem azt is, hogy az egészségi ügyre vonatkozó szabályok szerkezete nemcsak hogy czélszerii, hanem hogy azon felül minden árnyalatában elárulja azon hu­mánus törekvést, mely alkotásánál vezéreszméül szolgált. Miből következik, hogy a rendszabályok meg nem felelő keresztülvitelében keresendők. Azon statisztikai adatok alapján, melyek 1880. és 1881. évről rendelkezésemre állanak, azon meg­győződésre jutunk viszonyainkat más országokhoz arányosítva, hogy szegény hazánk az, mely Orosz­országot és Törökországot — mely utóbbinak sta- tistikai viszonyai nem is ismeretesek — kivéve: nincs Európában ország, mely oly nagy mérvű ha­landóságot mutatna fel. Dr. Kőnek, ki statistikai kézikönyvében azt mondja, hogy a nagy halandóság, minden körülmé- uyek között sajnos jelenség, bármi legyen forrása, rendesen viszásállapotok productuma, — emlékeztet dr. Veszelovszkynak, a magyar akadémiában 1873- ban tartott felolvasására, melyben hangsúlyozza, hogy Magyarországban 10 év alatt 100.000-nél több hal meg aránylag, mint másutt és e következő szá- mokbau tünteti fel a születések és halálozások arányát, nálunk, más országokhoz képest. Mig ná­lunk kedvezőbb években is minden 28—29 lakóra jön egy haláleset, Európában átlag véve csak 39—40, sőt a nyugati eulturáliamokban épen csak 42—46 lélekre számittatik egy haláleset: vagyis midőn nálunk a rendes halandósági arány 3.6°/0 addig átlag Európában csak 2.5 °/0, tehát nálunk minden 10.000 lakó után 110-el hal meg több évenkint, mint Európában átmérőleg. A magyar birodalomban a gyermekek szü­letési aránya magasabb mint máshol. Kőnek Össze­állítása szerint minden 10.000 lakóra esik születés: Magyarországon .... 442 Bajorországban .... 392 Ausztriában .........................387 Po rosz birodalomban . , . 385 Olaszországban .... 371 Angliában..............................355 Be lgiumban...............................321 Fr ancziaországban . . . 257 s mégis a halandóság nálunk 10%-al nagyobb a gyermekek között, mint máshol. De nézzük meg, hogy mi lehet oka ezen kedvezőtlen aránynak, kutassuk, hogy az miből szár- mazhatik. Szerintem három főfactor működik össze a íennt említett eredmény létesítésénél: 1) Hiánya a kellően kiképzett orvosoknak. 2) A népben gyökerező ellenszenv az orvosi ápolás iránt. 3) Az egészségügyre való felügyelettel meg­bízott, főkép községi közegek laza összeműködése, vagy épen gondatlansága. Előfizetési felhívás. Luby Sándornak „C/l csángók száműzetése és meg­váltása“ czirnü népies versekben irt könyvére. A magyar nemzeti mozgalmak között legújab­ban kétségkívül első helyen áll azon törekvés, mely a hazától elszakadt s a távolban honvágy által epesztett, nyomorban sínylődő véreink a haza keb­lére való visszaölelését tűzte ki czéljául. E hazafias törekvésnek egyik fényes- és bizo­nyára csak bevezető szakaszát képezi a bukovinai csángók egy részének tavaszi visszatelepítése. A ősi hazából száműzetésük óta idegen nép zsarnoksága, mostoha ég és föld átka súlyosult rá­juk. De ők hűek maradtak magyar erkölcseikhez s a szép magyar nyelvet „nem dobták lábuk alá*. Sokáig sírtak vissza az „örökös hazába“, mig végre keserves panaszaik megremegtették szivünket; de ekkor aztán csakis a magyar vér forróságától telhető lelkesedéssel karoltuk föl ügyüket — mely a mi ügyünk is — és rövid idő alatt 3000 hő ma­gyar szívvel lett e hon gazdagabb. Nagy napok voltak ezek, a hazaszeretetnek, áldozatkészséguek, igaz magyar vendéglátásnak nagy napjai! Testvéreink útja uj hazájukba való­ságos diadalát volt. S száműzetésük keserű kényeinek és a meg­váltás ragyogó napjainak — habár csak halvány — viszfényét akarom én e kis könyvben nyújtani, hogy mig azok a könyek továbbra is ébren tartsák a részvétet, e fényes napok „örök tanyára tegyenek szert valamennyi magyar kebelében*, hogy ne száll­jon addig nyugalom szivünkbe, mig valamennyi, idegenben lakó rokonunkat keblünkre nem öleltük. Tartalom-jegyzék: I. ének. Hogy szakadtak el az ősi hazától? II. Hogy lett a székelyből csángó? — III. Gróf Hadik András. — IV- Szomorú sorsuk Bukovinában. — V. Az uj Hadik András. — VI. A csángók küldöttsége Budapesten. — VII. A „csángó herczeg“. — VIII. Az úti költség. — IX. A diadalut, — X. Itthon. Egy példány előfizetési ára 50 kr., — tíz vagy több példánynak egyszerre való megrendelé­sénél 40 kr. Egy díszpéldány megrendelési ára 1 frt 20 kr. A tisztajövedelem a csángók javára fordittatik. A előfizetési pénzek (legczélszerübben posta­utalványnyal) legkésőbb augusztus hó 15-kéig szzerző nevére a „Budapest* czirnü képes politikai napilap szerkesztőségébe küldendők. Kelt Budapesten, 1883. julius 15-én’ Luby Sándor. A léghajósok kiállítása. (Folytatása és vége.) Meg is kisérlették már számtalanszor, sőt egyik része a léghajósoknak ép ezen az utón reményű rendezni — a léghajózási menetrendet. Igen ám, ha az ember is tudná azt, ami az Isten-emberről meg vagyon Írva, hogy „szeleknek és viharoknak parancsol.* A pille még csak haza vergődik, haza a fáradt méhike is, hanem azzal az iszonyú golyóval labdázik ám a vihar, mint a hó- pehelylyel. Hanem hát az ember vakmerő, avagy merő vak, neki ment az már tűznek, víznek, neki vág is a légtengernek, a jégförgeteges égiháborunak 8. Hátha nem töri ki a nyakát. S ha kitöri ? Hát biz­tosítja magát — az angol magy. társulatnál — megfizeti az a kárt — örököseinek. Hallotta hírét nyájas olvasóm a Lipcsei dis\- lapnak ? A schulverein nyelvén Leipziger Illustrir- tének hívják. Egyike a világ legszebb, legkomolyabb képes lapjának, tudtommal csak a hasonuemü ro­kon lap — az angol Illustreeted Neros (nyusz) fölözi komolyság, magvasság és szép képek dolgá­ban. Tehát ebben a Lipcsei diszlapban jelent Aeg 1877 május havában — a számra már emlékszem — a köv. tudósítás: Amerikából, a philadelfiai világkiállításról, léghajón átjött egy társaság Francziaországba 60 óra alatt. Ez volt eddig a legyorsabb utazás, melyet — tudtunkra — ember véghez vitt. Bármily biztos forrásból vesszük is e hirt, alig merjük elhinni. In­tézkedtünk egyébiránt, hogy az ottani jury-tól meg­kapjuk a hir hiteles megerősítését. Pár szám után meg is jött az utazás leírása. Résztvettek benne: Flammarion a csillagász, a föl­találó, kiről fönnebb emlékeztünk, hogy még szép hitvesét is fölmeri magával röpíteni a viharok ho­nába, Jakobi Emil, Ullmann, Taylor — a gépész, Nicholson művész a franczia jury egyik tagja, mint tanú, tehát összesen 5 úri egyén. Ez volt az újvilág első kiállításának talán legszebb, leghíresebb tárgya. Bár a lapok hetekkel előbb hirdették az utazás tervét, mindenki kacsá­nak vélte, azt hívén, hogy ez csak arra szolgál, hogy csőditse a népet a világkiállításra. Hanem azért a fölszállás napján iszonyú nép­tömeg szorongott a téren, honnan a nyaktörő vál­lalkozók föllszállni készültek. Kijött a jury, átadta a jegyzőkönyv hiteles másolatát Flammarionnak, bejegyezve az órát és per- czet is pontosan, midőn fölröppentek; t. i. 1877. ápr. 26-án reggel í órakor. — U. ekkor rohant a sürgöny is Párisba, Londonba, s innen a többi nagy városokba, hogy : Flammarion Európába elindult léghajón, tessék készülni a fogadtatására, ha oda vetődnék. Utasaink ez alatt csakugyan kijutottak az At­lanti Oczean fölé és meglelve a keletnek iramló szelet, annak szárnyain szépen csendesen repültek a megmérhetlen vizek fölött, jó távcsöveikkel ki­kivették az ott czirkáló hajókat s papirszeleteket, röppentyűket eregettek le hozzájuk, mit egy-kettő viszonzott is onnan alulról, jeléül annak, hogy föl­ismerték őket. Hanem estére kelvén megkeveredett a jó szél, viharrá nőtte ki magát reggelre és röpítette őket a zavaros felhők szárnyán ismeretlen irányba, — úgy tetszett észak felé. A vihar tombolása közben ré­mülve látták a barometer rohamos emelkedését, — — — tehát baj van, esünk lefelé! — Taylor a gépész felcsúszott a kötólhágcsókon mint jó csere­pes inas a háztetőt végig szemlélte ő is a gömböt minden oldalról s rémülve fődözte föl, hogy az meg­repedt s fütyülve, süvöltve ömlik ki rajta a gáz. Tehát rohanunk le a vizek mélyére! S valóban mind jobban kivehető lön a hullámok bömbölése, csapkodása s a hideg számítás azt mutatta, hogy még 1000 láb — alig pár száz öl magasságot kell lerepülni, aztán ? — aztán Ikarusnál vacsoráinak ők is, s nem a parti városokban, hol úgy lesik, vár­ják őket. De az angolt nem hagyta el hideg vére, egy nagy kátrányos vászonnal pofon csapta a repedést, az bezárult, úgy ahhogy és a gömb, újra emelke­dett föl, s nem hallották többé az éhes hullámok bömbölését. Ez alatt kimosolygott rájuk a hold s ők a megtisztult látkörben újra látták a mérhetlea kék vizet. Hanem annak közepén még valamit vet­tek észre: egy csillogó, ragyogó kis gyémántot kék foglalatban. Mi lehet az ?.. Hó- és jég-tömeg és pedig alighanem Izland szigete, amint kerek alakjárul látszik. Szálljunk egy kissé lejebb. A zsinórt meg­húzzák, pár másod perczig ömlik ki a gáz s a jég­tömegben feltűnnek a smaragdok, tüzes rubintok ragyogó pontjai is — t. i. Izland működő nagy tűzhányói. Tehát jól megyünk, de nem a sampa- nyer honába, hanem jeges-kávéra, halzsirra a medvék és fókák honába az északi sarkra. Keressük meg a másik szelet, mely ezzel el­lentétbe, dél felé fujdogál. Föl le, le föl szállin­gózva végre meglelték s reggelre feltűntek Norvé­gia partjai, később Brittania, majd nemsokára Fran- cziaország északi partjai, hol szerencsésen le is ereszkedtek Rannben (Rennes) ápr. 28-án este, 60 órai kínos utazás után. Rohantak a polgármester­hez hitelesíttetni a megérkezési jegyzőkönyvet, azután vonatra, Párisba, s pár nap múlva vissza gőzhajón Amerikába, mert a közönség akárhogy kiabált: Hogy volt!.. Flammarionnak nem volt kedve visszamenni azon az utón, melyen ide jött. Ez volt a leggyorsabb utazás, melyet az em­ber tudtunkkal, eddig végbe vitt 60 óra alatt meg­tevőn közel 1000 mtnyi utat, persze össze-vissza, mert ha toronyiráut neki vághatnak, (mint a rátó- tiak Jutásnak — pedig nincs is tornya, — hát 29—30 óra alatt könnyen átjönnek azon az utón, melyet a legggyorsabb pósta-gőzösök még ma is 12 nap alatt futnak be, viharban 13 kell. Ezóta nagyot emelkedett a léghajózás ázsiója, serényen készülnek, próbálgatnak, van külön (angol) újságjuk is, mely e tétellel foglalkozik s erősen hiszik a telefon után — most a léghajózás sza­bályozása következik s aztán megindulnak az olcsó kéjvonatok madár-uton ide s tova. Én nyájas ol­vasóm, megvallom, alig várom. Legelső pasasérnak én csapok föl, s megyünk — — Amerika felé in­nen Lúgosról, (hol Sz. Pál is íaképnél hagyá az oláhokat;) hanem én Veszprém körül kiszállok, nem megyek tovább egy tapodtat se e szép vidéknél, mert hiába!... jól mondja a nóta: Aki Füred vizét issza, Vágyik annak szive vissza ... Én is ittam már belőle, Megfájdult a szivem tőle. Most is egyre fáj. Talán még meggyógyítand. Bencsik János. VIDÉKÜNK. Fürdői levél.*) Almádi 1883. julius 20. | Tekintetes szerkesztő úr ! Mindenek előtt arra kérem, hogy ha esetleg valami pletykaságot Írnék ezen levélben, azt irga. 1 lom nélkül törölje; mert, lássa, kérem, nagyoa rossz nyelvem van. Ezeket előre bocsátva, örülök a szerencsének, hogy becses lapja kedves olvasóinak az itteni für­dői életről cseveghetek. A grand saison delelőpontjáu vagyunk s noha már napok óta a látóhatár minden oldalról komor föllegekkel rémít bennünket, ez által nem hagyjuk magúinkat zavartatni, csak annyit kell megtennünk, hogy téli-kabátban járunk fürdeni 15 foka levegő' és viz-hőmérséklet mellett. Igaz, hogy a szépnem kevésbbé amazon természetű bájos képviselői nem igen fürdeuek abban a vén, goromba, hideg Bala­tonban, de azért van egy találkozó helye a fürdő- közönségnek — a színház. Kérem ne tessék nevetni, nem tréfálok! Lát­ták önök már ,A furfangos cselédek* czirnü leg­újabb énekes eredeti vígjátékot? Nem? — Nagyon sajnálom, mi láttuk; hanem azt csak látni lehet, p de leírni nem. Tegnap „Deborah“ került színre, jobban mondva a gyöpre (lévén a színpad a gyö- pön), szép közönség előtt; ott láttuk az itteni ér­telmiséget s a fürdő szépségeit. A három szereplő mindent megtett — volt is taps elég; a negyedik (gépmester) a kortinát húzta jobb sorsra méltó ! ügyekezettel.A színjátszó társaság négy tagból áll, Christné az igazgatónő a társulat primadonnája: tragikája, komikája, naivája — szóval mindeue; az igazgatónő férje (nem igazgató !) a hős szerelmes s tudja a jó ég mi minden ; hátra vau még Ors{ágh úr a társulat komikusa, intrikusa stb. stb; a gép­mester urat Gallót, ki a kortinát kezeli, már főn- ' tebb tiszteltük. Vasárnapa „piros bugyelláris“ lesz „elkö-J vetve“ több műkedvelő ur „szives közreműködésé-f vei“. Az igazgatónő kezében lesznek a darab összes női szerepei, az pedig kérem szépen, ha fölgondol-1 juk, nem gyerekség. Nem szólítottak ugyan fel, hogy reklámot csináljak, hanem annyit mondok, hogy aki a vasárnapi darabra nem jött el, azt — szánom! Tegnapra virradóra ellopták Kurcz bátyánk csirkéit, ki azóta minden fürdő-vendégben a csirke­tolvajt keresi. — engem is szörnyű mód „mustrált“ fürkésző tekintetével, kevésbe múlt, hogy ki nem nézte belőlem, hol vannak a csirkék. A bájos X a napokban azzal a csúnya Y nal vitette maga után a fürdőruhát, másnap már min­den oldalról gratuláltunk Y-nak — mire ő hami­san mosolygott, ezt a hamis mosolyt azonban va­lami csalfa szellő a bájos X színe elé vitte és a szegény Y nyomban megkapta a „laufpasst* — most öngyilkosjelölt! Nem merem tovább untatni a „Veszprém* türelmes olvasóit, s úgy tőlük, mint Öntől tek. Szerkesztő ur, bocsánatot kérek a jelen merényletért és csak szives engedelmével leszek bátor a jövő I számra egy újabb levéllel bekoczogtatni. (Szívesen * veszszük és elvárjuk. Szerk.) Csóth, 1888. jul. 22*ón. Ez évi aratásunk legroszabbul ütött ki. — A határ egyik részét a jégeső semisitette meg, a másik részét a rendkívüli forróság, köd és tudja Isten, miféle csapások annyira megrongálták, hogy a gabna-félék, úgy mennyiségre, mint nagy részben qualitásra nézve is, várakozáson aluli rósz termést adtak csak. Ily nyomasztó körülmények közt a sze­gény minden bizalmát kapás növényeiben hely­hez!, melyek ez ideig a nagy forrósággal meglehe­tősen daczoltak, sőt a napokban volt kedvező esők dús fejlődésnek indították. Széna jó termést adott; sarjura is van kilá­tás, ha ugyan az idő továbbra is kedvező lesz. Egészségi állapotaink, daczára a rendkívüli idő járásnak, igen jónak mondható. A személy- és vagyonbiztonság, mi a múlt években igen aggasztóvá vált, egészen megjavult, — mely körülmény egyedül a tek. törvényszék erélyes föllépésének köszönhető ; ugyanis: három erőszakos tolvaj közül egyet 11 évi, — kettőt 10—10 évi, — egy bicskázót 8 évi, — két kisebb tolvajt 2 —3 évi, egy csaló vásárlót íl/2 évi börtönnel sújtott. Nem hiába a gőzkorban élünk, de gyorsan is repül minden. — így a váudor-méhésztanár előadása e hó 8-ára volt Pápán kitűzve, s már 7-én elvé­gezte, — mint halljuk, a Teth-vidéki tanítók ugyan e hó 8-án akarták meghallgatni, de a tanár ur már d. e. elvégezte. — Most már a Pápa-vidéki tanítók elmondhatják a Teth-vidékiekkel: a Pápa-vidéki néptanítók nem hallották ugyan a vándor-méhész- tanár ur előadását, azonban a Teth-vidókiek csaknem hallották.* Sipőcz Ferenc{. Győr, 1883. julius 26-áu Tekintetes szerkesztő ur ! A magdolnai vásárunk e héten tartatott meg. Nem volt igen népes, mert részben a nagy munka idő, részben pedig az akkori esőzések tartották tá­vol a vidéki lakosokat. Voltak kereskedők, kik szá­mos szép lovat összevásároltak és pedig a lovak nagy áron keltek. A szarvasmarha is igen jó áron kelt. Eladatott 1074 drb ló és 1163 drb szarvas- marha. Ily vásár ritkán múlik el lopás nélkül. Egy tááp-szent-miklósi gazdaember, névszerint Szabó András, megvett egy csóti embertől 246 írton két jármos ökröt. Midőn a vevő kifizette őket, az eladó áldomásra hívta egy sátorba, ki is addig, mig I mentek, egy idegen emberre bízta ökreit. Áldom *) Elkésve vettük. Szerk

Next

/
Oldalképek
Tartalom