Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1882 (8. évfolyam, 1-54. szám)

1882-02-19 / 8. szám

VIII. évfolyam. 1SS2. §-ik szít m. Veszprém^ febr. 19, Megjeleli e lap a „HIVATALOS ÉRTESÍTŐ“ -vei együtt minden vasárnap reg­gel. Kendkivíili esetekben kü- lönlap adatik ki. — Előfizetési ár mindkét lapra: negyedévre 1 frt 50 kr. ; félévre 3 fi t: egész évre 6 frt. Egyes példá­nyok ára )5 kr. — Hirdetések dija: egy hasábos petitsor tere 6 kr.; nyilttérüen 20 kr.; min­den beigtatásért külön 30 kr. állami bélyegilleték fizetendő Kiadóhivatal: Krause. A. könyvkereskedése Veszprém­ben. Ide küldendő minden elő­fizetés, hirdetés, melléklet s roclamátió. VESZPRÉM • f » közgazdasági-, társadalmi-, helyi- s általános érdekű MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY. ■f Magánvitáknak s szemé­lyes jellegű támadásoknak a lap keretében hely nem adatik. Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Névtelen közlemények csak akkor vé­tethetnek figyelembe, ha valé-' diságuk iránt bizonyíték sze­reztetett be. — Bérmentetlen leveleket, a szerkesztőség csak ismert munkatársaktól fogad el. Szerkesztőségi iroda : Vár i. sz. a. — Ide czimzendő a lap szellemi részét illető minden közlemény. t Ä wprÉiep §epéi Rég volt, hogy megyéuk gazdasági egyesületéről írhattunk valamit. Az idő gyorsan elrepül és észre sem veszi az ember, mikor az évek száma fel­szaporodik nem kérdezve, nem fürkészve, munkában teltek-e el azok, vagy muukát- lanságban. Csak mikor magunkba szálluuk és az eltűnt évek hosszú során visszatereljük em­lékező tehetségünket, akkor döbbenünk meg egy kissé, hogy bizony édes kevés valósúlt abbéi, amit egykor oly nagy’ hévvel, oly kitörő lelkesedéssel, oly csillogó szalma- tüzzel felkaroltunk és megvalósítani ipar­kodtunk. Ami megvalósult is, amit nagy- nehezen egyes kitartóbbak létrehoztak, meg­teremtettek, az is a későbbi közöny és részvétlcnség zátonyán fennakadt, megfe­neklett és teng, mint Toldi Miklós lova a szemétdombon. Ez utóbbiak sorából és sorába való a mi • veszprémmegyei gazdasági egyesüle­tünk is. Van is, nincs is, amint veszszük ; kinn is van, benn is van, mint a kapufélfa ! Fáj a lelkünk, mikor a vidéki és kü­lönösen a dunántúli lapokat végignézzük. Mindenütt látjuk, hogy a gazdasági egye­sületek működnek, tesznek, vesznek, csak — csak mi veszprémmegyeiek hallgatunk mélyen, hallgatunk síri csendben, mintha megyénkben nem is vigyorogna az Ínség, a nyomor, az anyagi pusztítás minden zeg- végből elő. E helyett űzzük a meddő magas po­litikát, mintha a világ ügyes-bajos dolgai­nak elintézése kizárólag a mi vállainkra nehezednék és mintha minden közgazdasági miseriánk sebére csak a politizálás tehetne gyorsan hegesztő és így gyorsan gyógyító csoda-tapaszt. Nevetséges önámítás ! Ha veszprémmegyei gazdasági egye­sületünknek eszméjét most vetné fel valaki először és most kellene azt megvalósítani, szót sem tennénk az egészről; de mikor az eszme megvalósítva áll előttünk, mikor az egyesület megvan és még hozzá oly szép vagyonnal rendelkezik, amilyennel ha­A „Veszprém“ tárczája. Tavasz közéig. .. . Tavasz közéig, jól érzem én már, Ah! illatost a lég, a fíí zizeg ; Duzzadt a riigy, kitörni vágynak Lepel alól a kicsi levelek. Oh menj, oh menj a tar mezőre, És hajtsd ott szét a sárguló avart, S a harmat gyöuge kis fiivecskét Lát.badd, a melyet a kóró takart. Oh menj, oh menj a bus ligetbe, Ott is hajtsd szét a lehullt lombokat, S a kis liget rejtekben nyilé Égszín szemű ibolyácskát mutat, Kis ibolya, szerény virág te, Ne húzódj’ tőlem, jöjj, oh jöjj velem ! r Tarolt ligetből éu kiviszlek, Virulj te sokkal ékesebb helyen. C V. • sonló gazdasági egyesület kevés; akkor nem hallgathatunk, akkor kötelességünk felrázni az illetőket, hogy tegyenek, hogy mozogjanak, hogy életet öntsenek a tetsz­halottba, bogy az egyesület nemes felada­tát ép e válságos körülmények közt telje­sítse, amikor a megye lakosai nagy ré­szének a mindennapi kenyere forog szó­ban, amikor dob dob után szólal meg a gazdagok palotái előtt ép úgy, mint a sze­gények rongyos fedelű viskói előtt. Ha azok nem lendítenek az ügyön, akik intelligentiára, vagyonra, társadalmi állásra nézve szerencsésebbek a sok ezer meg ezernél, akkor ki lendítsen hát? Ki lebet inkább hivatva még a legválságosabb helyzetben is a segítségre, a férfias műkö­désre, mint épen azon férfiak, akik gazda­sági egyesületünk körül eddig csoportosul­tak és csoportosúlni fognának ma is, ha csak egy lelkes férfiú e téren is kezébe ragadná nem a szó, de a tett zászlaját? Fel teliát a munkára! Mi újság a nagy világban? Oroszország magatartásáról és elhatározásáról a déli szfáv mozgalommal szemben, szóló egymás­nak ellentmondó hírekkel van tele a napi sajtó. — Egyik hír békés törekvést constatál, másik ellen­séges érzületet hangoztat. Annyi bizonyos, hogy a czári család most első sorban a koronázási előké- születtekkel tölti az időt Az a hir, hogy ezen ün­nepély alkalmából a családtagok mind kibékülnek egymás közt, a kegyvesztett nagyherczegek amnesz­tiát kapnak, s a száműzött Dolgorucki herczegnő (II. Sándor özvegye), ki most Badenben időzik, meghívást kap az Oroszországba leendő visszaté­résre. Az ünnepély részletes programmját a jövő. hóban állapítják meg. Az olasz képviselőbáz befejezte a névsoros szavazás kérdés fölött folytatott hosszadalmas vitát s a törvényjavaslatot nagy többséggel fogadta el. Az egyptomi kérdésben az angol-frauczia együt­tes jegyzék követeli a status quo fentartását; hang­súlyozza, hogy Egyptoin jelen helyzete nem nyújt aggodalomra okot, de azért mégis kívánatos, hogy a hatalmak megállapodjanak egymással az egyptomi kérdés minden eventuálitására nézve és hogy ebben a tekintetben is teljes legyen Európa egyetértése. A krivoscsei,- dalmácziai,- herczegoviuai láza­dók szervező bizottságának tiltakozó kiáltványa volt közzétéve a napi lapokban, mely kiáltványban egész határozottsággal kijelentik, hogy a legutolsó emberig fognak barczolni, s támaszkodnak az orosz s az összes szláv elemek támogatására. Jöhet-e figyelem alá ezen harezra hivó kiáltvány, vagy nem, annak ér­demleges méltatásába eddig még nem igen bocsát­kozott a napi sajtó. \ irúlj hév keblén csillagomnak, Beszélj tavaszról, rózsáról neki ; Ki téged a keblére küldött. Mondd, szenvedéllyel csak őt szereti. Tavasz közéig, jól óizem óu már, Kikelt teléből árva szívein, s ah 1 Est hajuali szép csillagom, Te Te vagy a lelkem üdve, tavasza ! Mihalik Lajos • Csevegés a jégről. Zircz, 1881. febrnárhó lß. No lám! Még mire nem adom a fejem: cse vegést Írni! Hja! Mikor oly pompás is az a kor­csolyázás, pláne szép nőkkel. Isten bocsássa meg hát a bűnömet, hogy egy kis csevegést irok. Hogy is volt csak? Igaz! Gyönyörű időnk volt febr. 12-én. Vala pedig a hely Zircz csinos kis városkájában, vagyis inkább tavacskájánál. Már d. u. 3 órakor gyülekeztek a vidék in­telligens lakói a jégre, ki korcsolyázni, ki nézni. Később Zircz szépei is megjelentek, elkezdődött a pompás zene mellett a korcsolyázás. Jovanovics altábornagy napiparancsot intézett csapataihoz, melyben azt mondja, hogy a lázadás terjedelménél és a csapatok csekély számánál fogva várni kell a segítségre és a kedvező időjárásra, mielőtt a lázadás erélyes leverésére lehetne gon­dolni. Figyelmezteti továbbá a parancsnokokat, hogy minden vállalathoz elégséges erővel fogjanak, .ki- váltképen azért, mert a, fölkelők kiváló tulajdonsága az, hogy meglepni iparkodnak a kisebb csapatokat és a. legcsekély sikert mint nagy diadalt kürtölik. A magyar képviselőház egyes bizottságai a nekik kiadott külömböző törvényjavaslatok tárgya­lásával foglalkoznak, mig magábau a házban foly­tatólag az egyes minisztériumok budget)eit tárgyal­ják élénk és tanulságos eszmecserék, vitatkozások és leleplezések közt. A közoktatási albizottság a középtanodai tör­vényjavaslat részletes tárgyalásában uapról-napra előrehalad, — mit e helyen örömmel jelzünk. Körrendelet a községek bíróihoz. Törvényhatósági közgyűlésünk a hivatalos pénzek kezelése- és ellenőrzéséről szabályrendeletet alkotott s ez, mint a kormáaybatóság részéről is jóváhagyott, a községek érdemes bíráival, 7284/. 1881. számú körrendeletem kapcsán, közöltetett á törvényhatósági közgyűlésünk 12/1881. számú ha­tározatához képest 1881. évi juliusbó 1-én életbe­lépett. Azon rövid idő alatt, mely ennek életben- léte alatt lefolyt, arról győződtem meg, bogy a községek birái ezen szabályrendeletet nem helyesen alkalmazzák. Tapasztaltam ugyanis, hogy igen sok esetben a negyedévi törlesztés nem teljesítetik, hogy a hivatalos pénzeket nagyon gyakran nem a községék birái, hanem a jegyzők, a körjegy­zőségek küldik le. Tapasztaltam, hogy a pénz mellétt beérkezett jelentéseknek/ iktató- vagy naplószámuk nincs, hogy a különféle minőségű pénzek egy jelen­tés kapcsán, — több esetben a pénz természetének megjelölése nélkül, küldettek be. Voltak esetek, midőn a jelentések alól a be­küldő neve hiányzott, — sőt negyedives jelentések is érkeztek be. Megtörtént az is, hogy a megyei pénztárnál személyesen jelentkező biró írásbeli jelentés, vagy kimutatás nélkül akart fizetni. Ezen tapasztalatok után és mert a fenuthi- vatkozott szabályrendelet szabatos végrehajtását el­lenőrizni hivatalos kötelességem ; e folyó év elején szükségesnek tartottam a községek érdemes bírált a jelzett szabályrendelet intézkedéseinek pontos meg­tartására utasítani. A szabályrendelet 1. §-a azt rendeli, hogy ,,a nyilvános betegápolási pótadó, a közmunká­vá Itság és a jegyzői nyugdíjalap illetménye“ ,,negyedévi egyenlő részletekben, mihelyt azon­ban 20 frt összeg begyült, időközben is. közvetle­nül a megyei pénztári hivatalhoz“ szállíttassa­nak be. Ezen rendelkezéshez magyarázat nem kell. A negyedévi egyenlő részletek befizetése a községi birák felelős kötelessége és igy nekik kell gondos­kodni arról, hogy a vármegye hivatalos kiadásainak fedezésére szolgáló ezen összegek a fizetni kötele­sek körülményeihez képest, tapintatos felosztás mel­lett, kellő időben behajtassanak és befizettessenek. Megkivántatik a 16. §. szerint az is, hogy a bíró ezen pénzek beszedéséről rendes naplót vezes­sen, és hogy ezek pontos kezeléséről is gondoskod­jék. A 3. §• szerint a községi bíró a befizetésekről „minden hó végével“ kimutatás alakjában jelentést tenni is köteles. Szóval a szabályrendelet a jelzett pénzek napló melleit való kezelését a községi birák felelőséggel járó kötelességévé tette. Most előadott felvilágosításaim alapján utasí­tom tehát a községek érdemes biráit, hogy az idé­zett szabályrendelet 1 §-ábau megnevezett hivata­los pénzeket, negyedévi rendes részletekben mi­helyt azonban 20 frt begy ült, időközben is, rendes jelentés kapcsán közvetlenül a megyéi pénztári hi­vatalhoz küldjék be. A jelentésben a pénz minősége kitüntetve legyen és a mennyiben többféle pénz egyszerre küldetnék be, mindenik pénz mellé kü­lön jelentés csatoltassék. Utasítom továbbá a községek érdemes biráit, hogy a jelzett pénzekről a szabályrendelet 16. §-ábau előírt naplót vezessenek, jelentéseik ezen napló illető tételeivel összbangzásban legyenek, hogy a pénzek mellé csatolandó jelentéseket minden esetben maguk Írják alá és végre, hogy a 3. §-ban előirt havi jelentéseket kellő időben be­térj essszék. Reményiem, hogy a községek érdemes birái, ezen rendeltemhez képest, a most hivatkozott sza­bályrendeletet a folyó évben már szabatosan fog­ják végrehajtani. Veszprém, 1882. évi februárhó 16 án. Véghely Dezső, alispán. Igazán festői, költői kép 1 Ott egy csinos szőke leány röpül, magában, mintha neki nem Í3 kellene senki. (?) Amott egy barna angyal, bizton, de még sem kifogástalanéi lépdes, kisérő gavallérjáig Fá- rávgti éj-szemeit, egy egy mosoly megdicsőíti szép arczát, s lovagja, mintha utat tévesztett volna a szem füzétől, elkábult volna a mosolytól, röpül könnyű terhével tova Tovább egy hölgy-füzér korcsolyáz együtt vetélkednek a piczi lábak. Majd hatalmas kanyarulatokkal férfiballance robog végig a jégpályán. Oh hát a mamák! Hogy ragyognak szemeik ha lányaik ez vagy amaz ifjú emberrel röpül! „Mi szép párl* Hjali! a jégen .... De csitt, mi ez? Egy szép kis leány érkezett, már kötik a korcsolyáit, s már röpül, szeldesi a léget, szép barnás arcza neki-gyulad, bogárszeme párja csillog, villog, hogy szinte megirígylik az égi csillagok, s felhőbe rejtik sápadt arezukat. Mi bol­dog, aki vele korcsolyázhat! A veszprémmegyei kir. tanfelügyelő jelentése «a közigazgatási bizottság február «J-ilíi ülésén. (Folytatás.) E szerint egy-egy iskola fentartására jut át­lagosan 616 frt 48 kr. Egy rendes tanító átlagos fizetése pedig 372 frt 16 kr.. egy segédtanítóé 216 írt 94 kr. volt. A megye 1881. évi összes egyenes adója volt 1.171,980 frt 73 kr., — a népiskolák fenntartására fordított összeg pedig 186793 frt, mely összegből 7265 Irt államsegélyt levonva, kitűnik, hogy Vesz- prémmegye 1880 — 1. tanévben egyenes adójának 15 31 _°/0-át fordította iskoláira. Áttérve már most az elősorolt adatoknak az előbbi éviekkel való egybevetésére, a következőket tartom kiemeleudőknek. 1. A megye lakóinak száma az utolsó nép- összeirás tanúsága szerint 10 év leforgása alatt 6867-el szaporodott, ami mindenesetre örvendetes eseméuyuek tekinthető. 2. A lefolyt tanév alatt 4 iskola létesült ugyan, de minthogy a meglevőkből 3, névszerint a pápai hitközségi izr., a csetényi és b.-m.-szent-királyi izr. iskola beszüntettetek, a tulajdonképeni szapo­rodás csak 1. Vagyis az iskolák száma 302-ről 303-ra emel­kedett ; ide nem számítva a Pápa és Veszprém vá­Beesteledett. A zene csak szól, nagy közön ség zajog: „Lássuk, lássuk!“ Ugyan mit? Hát mit mást, mint a tűzjátékol Es ime: most röpül az égnek föl egy sereg röp pentyü, utánna minden színben gőrögtűz világi pazárúl, majd csillag-szelenczék, római gyertyák forgók s ki tudná még mi nevű tűzi kígyók és esc dák röpködnek, sziporkázva, vakító fényben s mes téri szíuvegyületben ide s tova! De mindennek van vége. Elröptíltek a csillagok, a forgók, kihamvadt görögtűz, elhalt a zene, eloszlott a közönség, min még Zirczen soha nem gyűlt össze; az éj vissza nyerte cseudes uralmát, csak a szív zajog mé örömben vagy fájdalomban? Ne kérd, mind kette ben egyiránt megrepedhet ..........Vagy az a hálá tis zteletes érzet zajogtatja, mely minden néző szí mében ott volt a korcsolya-egyesület iránt ? Vagy a vágy, bírni ily élvezetet máskor is Nem tudom, én csak azt1 irom, amit láttam az a febr. 12-ike eltörfllhetetlen jegyet hagyó Zircfc s vidékén hátra. 1 Eg}' jelenvolt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom