Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1882 (8. évfolyam, 1-54. szám)

1882-07-30 / 32. szám

iparkodjunk mindenekelőtt nemes ffízvesszőket termelni ; van minden községnek oly területe, ahol azt egy kis jóakarat és igyekezet mellett termelni lehet. A termelést kezdeményezze mindenhol a község, minden községnek kötelessége szegényeiről gondoskodni, hány koldust láttam már, aki kosárfonással kenyerét megkereshetné, ha a község a szükséges és nagyon kevésbe kerülő anyaggal ellátná. — Termelésre ajánlhatom finomabb kosármuu- kákra a Salix uralensist, durvább kosármunkákra a Salix acuti fóliát, egyelőre elég volna e két fajt tenyészteni; kapható pedig dugványozni való fűz Puszta-Giczen, tek. Bertalanffy István gazdasági intéző urnái, u. p. Kisbér-Varsány, millió számra, 100 drb 20 krért.

Ha a selyemtenyésztést meghonosítani akarjuk, mindenekelőtt szükséges mennél több szederfát előállítanunk, egy kis jóakarat és igyekezet mellett tenyészthetünk a községi faiskolákban millió számra, szedermagot ad az állam ingyen, csak jelentkezni kell a szekszárdi állami selyemtenyésztő felügyelőségnél, még ez év október havában.

Enyingi járás szolgabirája, tek. Kenessey Miklós ur, a szederta magvetést járásában már elrendelte, úgy több községben már a tavaszon tiz ezer darab nemes fűzdugványt ültettetett. Szükségesnek tartom a selymészetet a kosárkötéssel együttesen felkarolni, amennyiben a selyemgubók 5 kilos postai szállításánál fedeles kosárok elkerülhetetlenül szükségesek.

A ki tanácsokat osztogat, az jópéldával is elől szokott menni; miért is bátor vagyok igen tisztelt Németh Gerő urat tisztelettel felkérni, szíveskedjék e becses lap hasábjain tudatni, miféle háziipart honosított már meg községében, mik azok hátrányai, vagy előnyei, vagy mit tartana legczél- szerűbbnek ott meghonosítani, s miképen volna az községében kivihető? stb.

Lajos-Komárom község már két év óta foglalkozik selyemtenyésztéssel, az eredmény e becses lapok utján mindenkor közölve lett, czélja a községnek azt a lakossággal megismertetni; a szegényebb osztálynak május és junius havában jövedelmező keresetet teremteni, van a községben 1085 darab szederfa, a termelési idény alatt minden fán lógnak iskolás gyermekek, szedik a fa levelét, s krajczáronként keresnek annyit, hogy ténta, toll és papír szükségleteikre egész tanévben elég, három kis árva leány foglalkozott a tisztogatással, kapott 10 frtot stb.

Lajos-Komárom község már két év óta foglalkozik nemes íűzmíveléssel, Kolozsmonostor és Puszta-Giczről hozatott fűzdugváuyokat' — fűzültetvényéből már ez évben 10.000 dugványt lakosai közt kioszthat, amint elegendő anyag lesz, tanítót hozat, ki a lakosságot a kosárkötésre tanitandja.

Iparra magyar!

Versenyre magyar!

Lajos-Komárom, 1882. juliushó 21.

Varga József.

VIDÉKÜNK,

Felsö-Eörs, 1882. julius 26.

Csak most, hogy a forró nyári napok bekö- szöntöttek, keressük fel az árnyat adó zöldet; a lombos fák árnyékában az édes semmittevésnek karjaiba dőlünk. Ki a zöldbe! Ez a jelszó. A nagyvárosi tőkepénzes, a hivatalnok siet az élvetadó nagy úri igényeknek megfelelő, hazai s külföldi világhírű fürdőkbe. Az ember természetében fekszik a változatosság iránti hajlam: akkor az egyhangú gondteljes házi életet, szobai fogságot hátrahagyva, a zöldben, a szabadban bőven kárpótolva lesz a nyert előnyökkel; szabadban az ember teste megújul, lelke megfrisül, gondolatai szárnyakat öltenek, a természetben a rendkívüli pompát szemlélve, önkénytelenül Isten mindenhatósága jut eszünkbe. Az uraknak könnyű szórakozást találni. Nem úgy a szegényebb osztályoknak. Neki télen van a pihenési

nyi életre egész általánosságban kimondva és állítva, az állításom fölött gondolkodó ennek ellenében azt hozhatja fel, — a mi valóban úgy is van, — hogy sok növény a teljes napfényt nem tűrheti, sok növénynek a világosság árt. Tökéletesen igaz, ezt kétségbevonni vakmerőség volna tőlem; hiszen én magam is olvastam, hogy például a cactusféléknek egyik legszebb faja, a cereus grandifiorus, mely magyarul az éj királynőjének neveztetik, ezüst csil- lámos és édes illattal tölt koronáját az alkonynyal nyitja fel, éjfélre ragyog legteljesebb pompájában, reggelre pedig elhervad ; olvasás útján arról is meggyőződtem, hogy a mohák, harasztok, gyökerek,°s erdei virágok csak a homályt, árnyékot, setétséget szeretik, s a világosságot, a napfényt épen úgy kerülik, mint a mesebeli kisértetek vagy a gonosz lelkek. Mint mindennek, úgy ennek is meg van a maga oka. Az ilyféle növények azért nem képesek a teljesebb világosságot eltűrni, mert alkotásuknál fogva gyengébb szervűek, mint másféle virágok. Hiszen ez így van az embereknél is. A gyenge idegzetű, beteges^ vagy szembajban szenvedő emberek nem képesek az erősebb világosság hatását úgy elviselni, mint az erősebbek, az egészségesek, sőt amazokra nézve a világosság nagyobb mértéke, vagy egyáltalában a világosság ártalmas, veszélyes.

Hogy a világosság az érzéki esztelenekre, vagyis az állatokra is jótékony hatással van, az annyira szembetűnő, hogy ennek hosszasb bizonyít- gatásától felmentenek engem a mindnyájunk által közvetlen közelből észlelhető tapasztalati tények. Azért is én itt egy jelenetet fogok rövid vonásokban bemutatni, melyet a természet óriási színpadán már akárhányszor láttunk.

... A mennybolt mosolygó derűje homályo- sodik; a nap tágas udvarában sűrű ködfoltok tá*

ideje : nyáron dolgozik, izzad a munkától. És mégis szintúgy őrül a csendes melegnek, mint a fürdőn időzök, kik a vízben lehűtik a test melegét. Kint a mezőn egy-egy terebélyes fa alatt, kertben a fasorok közt egy pár óráig pihen a munkás, ujult erővel fog ismét munkához- — Elég ennyi arra, hogy ne érezze a nap terhét, hogy örömmel folytassa a munkát- És mégis — tekintsünk körül — hány gazda van, ki semmit se tett arra, hogy ily pihenésre alkalmas helyet hozzon létre: azaz háza körül a mezőn fát ültessen. Jó lélekkel elmondhatom :

Sok falut, sok várost bejártam.

Sok puszta udvarra találtam.

Menjünk egy falu felé, melyből a házak, a templom tisztán kivehetők, mely előtt csak egy árva jegenyefa se korlátolja a látóhatárt; tekintsünk be az udvarba, ott tán egy-két görbe csenevész fa díszeleg. Ilyen pusztaság láttára kérdem, minő érzés szállja meg az embert. Nemde a kedélyhangulat a legalsó fokra száll alá, a szemet semmi sem gyönyörködteti, az egyhangúság fáraszt. A hol a természet kiholtnak látszik, a levegő nyári melegben ólomsullyal nehezedik vállainkra. Ellenkezőleg a fás vidéken. Én magamról tudom: szabadban a költői gondolatok egymást kergetik agyamban, csak egy a baj: a bölcsesség belém szorult. Talán jobb is igy, legalább nem foghatják rám, hogy bogaraim vannak. E sorokat is egy tölgyfa árnyában írtam. A szobában nem sokáig maradok. Majd Füredre, aztán Almádiba teszek egy-egy kirándulást. Mondhatom, jól is érzem magam, kivált ha kedves szép hölgyek társaságába jutok, kik körülöttem kellemesen csevegnek, dalolnak. Tegnap Almádiban a véletlen úgy hozta, a szép Kiss lányok körében egy órát (csak egypár pereznek tetszett) tölthettem. Itt van la! komolyan akartam beszélni, s most veszem észre, érzelegtem, még utóbb rám fogják: szerelmes vagyok. (?) Honnét is tértem el? A fátlan udvaroktól. Népünkben ma már meg van a faültetési hajlam, csak forrást kell nyitni, honnan szükségletét meríthesse. A községi faiskolák volnának erre hivatva. Félve említem, mert ez mintegy elcsépelt dolog, de mert igen sok helyen nincs életbe léptetve a faiskola: az ügyet szellőztetni nem árt. Egyes megyék dicséretes buzgalommal jártak el, mindent megtettek a faiskolák létrehozására. Ilyen Veszprémmegye. Érte kalapot emelek az intézők, a munkások előtt. Hanem, hogy a kezdet csak kezdet ne maradjon, szükséges a községi elöljáróságnak a faiskolák felvirágozására közremunbálni, példát adni a faültetésben. Első sorban a község utczá- ját, aztán a község, a papi, tanítói lakok udvarát kellene beültetni. A példa hat. így aztán a közel jövőben nyárban minden gazdának lesz árnyas pihenő menhelye.

N. Gerő.

Almádi, 1882. julius 28-án.

Tekintetes szerkesztő ur!

Nem új, de jó; — legalább az jó, amit Almádiról irhatok. Kevés fürdő van Magyarországban (hol annyi fürdő van), melyet megbecsültek volna, mielőtt ismerték. Igaz, ma sem olyan fürdő, melyben gyötrő kényelemmel kell az egészséget rontani, hanem olyan atyafiságos jó hely, hol mindenkit megbecsülnek, a ki mást megbecsül, s hol a fürdő nem használ annyit, mint a szives látás, mely a vendéget úton-útfélen köszönti.

A fürdőhely egyszerű, közönségesebb a Császár-fürdőnél, de kényelmesebb a réginél. Régen, — ezelőtt hat esztendővel, — csak bejáró volt a Balatonba; azt is csak azért csinálták, hogy a nagy kövek fölött legyen min bejárni: s most négy bejáró van, s nincs kő, a melyben megüsse lábait az, aki vigyáz magára. De a Balaton alighanem különb, mint akárhol, mert itt van az, ami máshol, — a nagy fürdőknél — hiányzik: kedélyesség. Nem olyan kedélyesség, ahol azt mondják, hogy mulatnak, mikor unatkoznak; hanem olyan, mely minden egészséges léleknek egészséges, s még a beteget is megvidítja. Ha tehetem, ajánlom minden egészségesnek ; még inkább ajánlom a könnyű betegeknek; a kik busáinak, itt meggyógyulnak. Csodálom, hogy

madnak; vészterhes felhők setétitik el az előbb fényes látóhatárt; lebegő barna homály lepi el a vidám ligetet; a hőség rekkenő, fulasztó; távolról a mennydörgés rémes mormolása hallatszik, kövér cseppeket hoz a vihar szele. Viharnak, égiháború- nak, fergetegnek előhírnökei ezek ... A vihar is itt van; süvöltve száll át tetőn és téreken. Ordít a zivatar mord szele; szakadozva hull a villám, dúl és emészt, s tűzbe borítja a bérczet; zuhogó habbal vágtat a vízár; a szélvész dühöng, — rázza, tépi az erdők fáinak lombkoronáit; az erős tölgy inog, repedezik; az épületek ingának; villámlás, ütés, csattanás egyszerre történnek; vakító a villám ; megrázó és süketítő a dörgés; sodró a zápor ; a föld, mint egy madárfészek, meg-megrendül a fékvesztett elemek tombolása alatt . . .

S ugyan mit veszünk észre ily, itt csak halvány vonásokkal ecsetelt természeti kép szemlélésekor? — Azt, hogy az állatok is megérzik ezen változást a természetben, s midőn a napfény homá- lyosodni, a látóhatár sötétedni kezd, elhallgat a madárdal, megszűnik a magasban dalló kisded csat- togány gyönyöréneke, s a völgyek és erdők dalosai megfélemedve rejtekhelyét keresnek, a legelő nyájai bőgnek s a sűrű bükkfák alá bújnak, hová a zordon zivatar nem ér. Tehát az állatokra is van hatása a világosságnak, a fénynek.

Ránk, érzéki eszes lényekre, kik öntudatosan gondolkodni, nemesen és igazán érezni és élvezni, s tervszerűen cselekedni tudunk, hogy ne volna hatása, befolyása a fénynek, a világosságnak; hogy ne tetszenék nekünk a fény, a világosság? Mi, emberek, magunkat a „világosság gyermekeidnek nevezzük; hiszen a világosság ismerő tehetségünket oly gyönyörűen jelképezi, s vele allegorizáltatnak a legmagasztosabb eszmék és erények; így; «ragyog

kevesen vagyunk. A vidék szép számmal látogatja, (kivált vasárnap); a fővárosból legalább harmincz fürdővendég van, sőt messzebb vidékről is jöttek, kik szívesebben időznek itt hetekig, mint máshol, hol egyebet nem mondhatnak a városi köszöntésnél, vagy annál: hogy milyen jó a viz. Mert a fürdés kétségtelenül kitűnő. De rá jó karokra még jelesebb a csónakázás, s lábakra a táncz, mely batyu- mulatságon és Annabálon barátságos szokásból jó czimbalom mellett nem rossz czigányzenével a közönség kedve szerint nem egyszer megered. Es a nóta három hegyoldalról megzendül szép csendes estéken, és visszahangzik a felelet a Balatonról, melynek partján paprikás halat főznek három üstben . . .

De ne dicsérjük; akármilyen kedélyesség hangzik dalainkban, melyek itt termettek, s akármilyen örömmel köszöntjük egymást, mikor megzendül a „Gyöngyvirág*-os nóta: csak egyet óhajtsunk, azt, hogy jövő esztendőre többen legyünk; mert Almádiban a szőlők és a pinezék nagyobb közönséget is szívesen fogadnak. Én örülök, szerkesztő^ ur, hogy itt vagyok, és sajnálom, hogy szerkesztő ur nem

láthatja Almádi örömeit.

J B. Z.

HÍREINK,

Veszprém, 1882. julius 30.

Személyi hírek. — A kegyes tanítórendieknek Budapesten tartott tartományi naggyülése a rend főnökévé nagyságos és főtisztelendő Kalmár Endre királyi tanácsos urat választotta meg 59 szavazat közül 56 szavazattal; e választás fényes bizonyítéka azon őszinte tiszteletnek és ragaszkodásnak, mellyel személye iránt a rend összes tagjai viseltetnek. — Kormánysegédek lettek: Horváth Cyrill, Tóth kér. János, Polák Ede, Jaeger Ágoston, Ruth ev. János, Békeffy Károly, Lutter Nándor. Kormánytanácsosokká választattak: Rappensberger Kajetán Erdősi Imre, Petlanovics Alajos. — Hátfőnökök: Rappens- berger Kajetán, budapesti; Harmath Gergely, deb- reczeni; Illésházy Nép. János, kecskeméti; Zimka Nép. János, kisszebeni; Vajda Gyula, kolozsvári; Szabady Gyula, lévai; Faeth Alajos, magyaróvári; Janky Károly, mármarosszigeti; Arányi Béla, nagy- becskereki; Berzay Elek, nagykanizsai; PalczerErnő, nagykárolyi; Horváth paulai Ferencz, nyitrai; Kalaba kai. József, podolini; Furdek Nándor, privigyei; Czá- pai Imre, rózsahegyi; Halmi László, sátoraljaújhelyi; Némethy szál. Ferencz, selmeczbányai; Stanczel Károly, szegedi; Géczy Benedek, szentgyörgyi; Pintér Elek, tatai; Horváth Pius, temesvári; Charusz László, trencséni; Panek Ödön, váczi; Lévay Imre, veszprémi.

Lapunk szerkesztőjét a Sz. István napján tartandó országos népünnepélyt rendező „Fővárosi Szeretetház* választmánya f. évi juniusbó 3-án tartott választmányi ülésében az országos népünnepély rendező bizottsági tagjává egyhangúlag megválasztotta, s az értesítő irathoz mellékelve megküldötte neki azon jelvényt is, mely őt az országos népünnepélyen a rendező bizottsági tagok jogaival és előnyeivel ruházza fel.

Kinevezések. Méltóságos dr. Laky Kristóf ur, a veszprémi törvényszék elnöke, Vlasits Károly és Marinczer Antal urakat a helybeli kir. törvényszékhez joggyakoruokokká nevezte ki.

Áthelyezések. — Am. kir. igazságügymi- nister Viz János, veszprémi kir. törvényszéki, — és Kökényesdy János esztergomi kir. járásbirősági se- gédtelekkönyvvezetőket kölcsönösen áthelyezte. — Itt felemlítjük, hogy Viz János ur a helybeli tűzoltó egyletnek főparancsnoka volt. Hogy mennyire birta az egylet tiszteletét és ragaszkodását, mutatja azon ajánló levél, melyet eltávozása alkalmával a helybeli tűzoltó-egylet az esztergomi tűzoltó-egylet főparancsnokságához intézett. Kérelemre közöljük az egész levelet: — Tek. Viz János ur, szeretett főparancsnokunk, saját kérelmére az esztergomi kir. törvényszék telekkönyvi osztályához telekkönyveze- tővé lett áthelyezése folytán önkénytes tűzoltó-egya hit, ég az áhitat, sugárzik a szeretet, fénylik az igazság.“ Ezenfelül nem használjuk-e a szépnek jelölésére a fénytől kölcsönzött elnevezéseket, mint: tiszta, világos, átlátszó, fényes, ragyogó, tündöklő, — mig a rútat: homályos, zavart, sötét, árnyat vető, stb. elnevezésekkel illetjük. Egy aranysze- gélyzfivé világított táblás felhő, egy a látóhatár alatt levő égiháború visszfénye, a szivárvány, a fény megtörései, a színek, a fényes nap, a derülő reggel, mind ezer meg ezer alakban tüntetik elénk a szépet, és magasztos ihlletséget keltvén bennünk kedélyünket az élvezet mámorába ringatják. Lelki és természeti sötétség egyaránt összezavarja a tárgyakat, mig a világosság határozott alakjokban mutatja fel azokat a fény- és árnyoldal gazdag változataival együtt, mi a szépségnek kiapadhatatlan forrása.

Tekintsünk a csillagok milliárdjaival felékesített égre, ezek a világító pontok is kellemes benyomást tesznek ránk, megnyugtató gondolatokat ébresztenek bennünk, édes vigasztalással töltik el keblünket. Szép tehát, sőt fenséges a csillagos ég, nemcsak azért, mert megmérhetetlen, hanem mert a csillagfény elűzi elménkből a setét gondolatokat, biztatólag integetnek felénk a ragyogó fénypontok, mint tanúbizonyságai annak, hogy még nem halt ki az élet körülünk, nem diadalmaskodott még felettünk a romboló enyészet, s az élet, tevékenység, elevenség országábau nem jutott uralomra a halál sötét birodalma. Csak az üstökös megjelenése hathat zavarólag, mert szokatlansága aggasztó félelemmel tölt el, s látszólagos szabálytalanságával mintegy megzavarni látszik a világegyetem harmóniáját; de a tudomány világító napjának aranysugarai ma már a megfélemlítő sejtelmek és képzelődések sűrű ködhomályán is keresztül tőrnek.

létünk tiszti széke előtt folyó évi julius hó 23-án tett nyilatkozata s önkénytes lemondása alapján főparancsnoki állásáról leköszönt oly kijelentéssel, hogy az esztergomi társtüzoltó-egylet működő testületébe kíván felvétetni. — Tűzoltó-egyletünk magasra törő szent és magasztos czélja tekintetéből tisztelettel kérjük az esztergomi önk. tűzoltó társegyletünk főparancsnokságát, hogy t. Viz János urat, a veszprémi önk. tűzoltó-egylet volt és őszintén szeretett főparancsnokát, jelentkezése alkalmával bajtársi szívélyes fogadásukkal megtisztelni kegyeskedjék. — Számos érdemei közül — hiszszük — elégséges lesz egyedül csak azt megemlíteni, hogy egyletünket, mely hét évi fennállása után oly szomorú állapotra jutott, hogy már-már végfeloszlásától lehetett — és méltán — tartani. 0, Viz János ur, ez évi május hóban egyhangúlag megválasztatván s kezébe vevén a főparancsnokságot, e rövid két hó alatt bölcs és tapintatos intézkedéseivel már-már szétzüllött egyletünket a virágzás oly magas fokára emelé, hogy büszkén mondhatjuk, miszerint egyletünk a hazai tűzoltó egyletek között többé nem az utólsó sorban áll. — Ily hazafinak magasra törő önzetlen szellemét és tehetségét, ha már saját részünkre fel nem használhatjuk, édes hazánk közérdekei lebegvén szemeink előtt, azt egy, a mienknél rendezettebb egylet hasznára fordíthatni tiszta szívből kívánjuk akkor, midőn őt bajtársaink szives figyelmébe ajánljuk, tapasztalásból merített szent meggyőződésünk lévén az, hogy benne csalódni nem fognak soha. — Veszprém, 1882. julius 28-án. — Hazafias üdvözlettel vagyunk — tisztelő bajtársai — a veszprémi önkénytes tűzoltó egylet nevében — Vágner János, alparancsuok. — Babay György, Kovács Károly, Valentin Antal szivattyús parancsnokok. — Mészáros Károly, Vágó Sándor, Megyesi Imre szivattyús tisztek. — Gott- stein Róbert szertárnok, —- Stenger Ferencz 1. segédtiszt, — Gergely Károly, II. segédtiszt és egyleti jegyző.

Gyakorlatok. — Városunkat a múlt napok alatt igen élénkké tették a vezérkarból hadi gyakorlatok, a törzstiszti iskolából pedig terep-felvétel végett a vidékre, innen városunkba jött és pár napig itt tartózkodott katonatisztek: s miután az előbbiek a hadi mozdulatok közben tapasztaltakat itt közösen megbeszélték, az utóbbiak pedig a szükséges rajzokat elkészítették, elhagyták városunkat.

Kitüntetett zenekar. Kis Jancsi zenekara a külföldön egyre aratja a babérokat, legutóbb is müncheni tisztelői lepték meg egy babérkoszorúval, melyet ő hazaküldött nejéhez, kit arról is tudósított, hogy a müncheni zene-conservatorium előtt az egész zenekar vizsgát tett s diszokmányt kapott, melylyel képesítve van, hogy az egész világot beutazhassa s bárhol is hangversenyt adhasson. Gratulálunk !

Tekintetes szerkesztőség! — A „Veszprémi Független Hírlap* folyó évi 29-ik számának ujdonsági rovatában a devecseri szolgabiró eljárása megtámadtatváu, az igazság és méltányosság érdekében kötelességünknek tartjuk azon tényt nyilvánosan koustalálni: hogy újabb időben a járás területén több helyen u. m. Ajkán, T.-Berénden, Csé- kuton és különösen Devecserben történt nagyobb mérvű rendzavarások és ablakbeverések csak azóta szűntek meg, mióta a méltatlanul megtámadott szolgabiró szabadsági idejének megszakításával haza sietett és erélyes intézkedései által a rendet és csendet a városban és környéken teljesen helyreállította; — holott az „erélyes* községbiró még azt sem tudta megakadályozni, hogy éjjelenként 3—4 békés polgártársunk ablakai be ne veregessenek. Ily körülmények közt elismerésre vagy megrovásra ki tarthat számot: ennek megbirálását a józan közvéleményre bízzuk. Meg vagyunk győződve, hogy ezen sorainknak becses lapjában helyt adui szives leend. Devecser, 1882. juliushó 24-án. Többek nevében: J.

Roth Kálmán — a nemzeti zenede szép tehetségű növendéke, ki ügyes játékával már több ízben megnyerte a közönség tetszését, B.-Füreden augusztus hó elején hangversenyt fog rendezni, több művész és műkedvelő közreműködésével. A mű ■ sor legközelebb küldetik szét.

Flóra-bál. A balatonfüredi „Flóra-bál* f. hó 23-áu tartatott meg Károlyi Nándor termeiben.

A hold — Ányos Pálként — ezen „szomorú csillagzat,“ mely „bús sugárokkal játszik a csendesen csergő patakokkal,“ ezüst fényével eloszlatja az éj kísérteties homályát, s a felizgatott képzelődés által teremtett alakoknak és képeknek lehangoló, megrázkódtató, sőt kétségbeejtő hatását szelíd fényével mérsékli, mig végre a képzelt álomképek által elkomorított kedély setétsége a hajnal fényében egészen elenyészik.

A fénynek hatása érezhető a tűzben is, mely változatos alakjával, azaz piros, sárga és kékes színeivel, valamint a lángok játékával gyönyörködtet, a sötétben otthonos bizalmasságot áraszt; de szép is, amennyiben erő, még pedig hatalmas erő kifolyása. A tűz jelképe a tisztaságnak, pl. a tisztító tűz az egyházi tanban; de különféle nyilatkozatai szerint nyújthat pompás és borzasztó látványt. — Pompás pl. az úgynevezett görögtűz, mert ránk kellemeseu hat; borzasztó pl. a tüzokádóhegyek pusztítása, vagy egy város égése, pl. Moszkváé 1813-ban; mert korlátain túllépve pusztít, rombol. A hirtelen fellobbanó láng kísérteties ; a felszálló füst láng nélkül titokzatos.

Ezen rövid vonásokban közlőtt és ezekhez hasonló tünemények és jelenetek jőnek megfigyelés alá a világosság széptani méltatásánál.

Befejezésül, a fölvett tárgy szépsége által bennem keltett lelkesedés hatása alatt azt kívánom, hogy . . . legyen világosság: A hit világa hintseu fényt az emberi keblekbe, a szeretet jótékony derűje meg oszlassa el azokból az egyenetlenség sötét érzelmeit, — a dicsőség és jólét rég óhajtott örömnapja pedig mielőbb derüljön fel e jobb sorsra érdemes magyar nemzet boldogságának mostan felhős egén!

Stfaratkó Kálmán.

—-L

X