Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1882 (8. évfolyam, 1-54. szám)

1882-05-14 / 21. szám

);isa által jelentékenyen megkárosíttatnék; mit el­kerülendő Zalamegye alispánjának f. évi 3334. sz. rendeletét ezennel hatályon kívül helyezem, illető­leg oda módosítom, hogy a töltetlen tilalom mun­kásaiknak, más községek határaiban való alkalma­zására, a következő községekre marad érvényben, úgymint Yeszprémmegye enyingi járás Kenese köz­ség, továbbá veszprémi járás Veszprém városa és Almádi, Hajmáskér, Kádárta, Litér, Papkeszi, Rá- tóth, Soóly, Szent-István, Szent-Király-Szabadja, Yilonya és Vörösberény községekre, melyeknek lakói más mint a saját községeikben szőlőmunkát semmi szín alatt sem vállalhatnak; úgy hasonlókép más községbeli munkások is ezen most nevezett közsé­gek szőlőiben nem dolgozhatnak. Yeszprémmegye többi községeinek azonban, melyekben a szőlők vészmenteseknek találtattak, — vagy melyekben szőlő nem is miveltetik — honnét tehát a vész tovahurczolásának veszélye ez idősze- rint ki van zárva, megengedem, hogy lakosaik úgy Zalamegye, mint bármely más törvényhatóság te­rületén szőlőmuukálatokra alkalmaztassanak, a kő­vetkező elővigyázati rendszabályok figyelemben tar­tása mellett: 1. A munkások tartoznak más községben való munkavállalás esetén szolgabiróilag láttamozott köz­ségi bizonyítvány nyal igazolni azt, hogy mely köz­ségből valók, — tehát, hogy nem esnek a fentebbi tilalom alá. 2. Ott, hol ily munkások alkalmaztatnak, a munkaszereket és eszközöket a birtokos tartozik nekik kiszolgáltatni, melyek a községből el nem vihetők, s használat után mindenkor láDgban való megfuttatás által fertőtlenítendők. 3. A munkások lábaikat és ruháikat megtisz­títani tartoznak. Ezen fent körülirt zárlat szigorú keresztülvi­tele, s a részletezett elővigyázati rendszabályok szoros ellenőrzése szempontjából tett azon javasla­tot, hogy alkalmaztassák Zalamegye által e czélra külön kinevezendő megyei közeg, megyei phylloxera biztos, szolgabirói hivatáskörrel és tiszteletbeli szol- gabirói czimmel — kinek megfelelő fegyveres erő — még pedig a tett javaslat értelmében mindkét érdekelt megye által kiállítandó 4—4 pandúr bo­csáttassák rendelkezésére, s ki feljogosíttassék a rendőri szolgálat teljesítésére felhatalmazandó ba- laton-lüredi tűzoltóság közreműködésének igénybe vételére — ezen javaslatot magam részéről ugyan teljesen helyeslem; azonban miután ez oly termé­szetű közigazgatási intézkedések létesítését invol­válja, melyek nem a vezetésem alatti, de a belügy­minisztérium hatáskörébe tartoznak, ennélfogva fel­hívom a közönséget, hogy ez iránti javaslatával lehető haladék nélkül a nevezett illetékes minisz­tériumhoz forduljon, melynél magam részéről ja­vaslatát nemcsak támogatni fogom, de — az ügy fontos és sürgős voltára való tekintetből egyben a nevezett minisztériumhoz intézett átiratomban pár- tolólag közöltem is vele ezeu javaslatát. Az ezen intézkedések által igéuyelt költségek viselése tekintetében megjegyzem, hogy a pbylloxera- biztos díjazása, 8 fegyveres pandúr alkalmazása és a tűzoltóság dotálása fejében 2200 írtra előirány­zott költségösszeg felét azaz 1100 frtot hajlandó vagyok ez évben tárczám terhére elvállalni, illető­leg a kiadást teljesítő megyéknek utólagosan meg­téríteni; tekintettel lévén azon nagyfontosságú köz- gazdasági érdekre, melyet ez intézkedés szolgálni hivatva van, s mely több, mint 20,000 hold szőlő- terület épségének és 70,000-nyi szőlőmives népes­ség keresetforrás megóvásában áll. A költségösszeg másik felét, mint legelső sorban érdekeltek, a két intézkedő megye viselje. Ezt illetőleg a közönség forduljon, a jóváha­gyás megnyeréséért az ezen kérdésekben illetékes belügyminisztériumhoz. Meg kívánom jegyezni azt, hogy ezen intézke­désem áthágóit illetőleg, helyesebbnek és a dolog természetében levőnek látom, nem az 1880. II. t. szabályait alkalmazni, hanem a rendőri kihágások­ról szóló 1881. évi XXXVII. t. ez. megállapításait, Budapesten, 1882. április 30. ‘Br. Kemény. volt előttem, sőt magam is talány voltam magara előtt. Agyam lázasan forrongott. . . . Henrik szintén igy érezhetett. Hallgatott s kerülte tekintetemet. — De, ezer ördög! — kiálték, — ezer ördög, — mint a mi Marcellinusunk szokta mondani, — mi vagyunk a legnagyobb bolondok az ég alatt, kö­tözni való bolondok! Tizenkét évig nem látjuk egy­mást, midőn öszszejövünk, igy beszélünk! És ez mind egy czigányleány miatt! Valóban meg vagyunk babonázva! Kis szünet múlva folytatóm; ámbár amit ekkor mondtam, azt magam sem hittem: — Ne legyek boszorkánymester, hallod Hen­rik, ne legyek, ha ki nem gyógyítlak téged is, ma­gamat is. Bolondok vagyunk, és ezt tudva, mégis bolondok akarnánk maradni?! Kérlek, ez teljes lehetetlenség! — Majd meglátjuk, — válaszolt szomorú mo- solylyal Henrik s kezemet megszorította. — Jó éjt, Henrik! — Jó éjt, György! * * Fedor, a komornik szobámba vezetett, mely földszinten a könyvtár mellett volt. Az ablakok nyitva voltak, de semmi hideg sem jött azokon ke­resztül a szobába; meleg nyári éj volt. A szobában minden rendben volt. Ennek da­czára Fedor még sem távozott, miután az asztalon levő viaszgyertyát meggyujtotta. — György úr, — szólt az öreg hű szolga s szomorúan nézett rám, — ön a mi legjobb és leg­régibb barátunk! György ur, mit gondol, hogyan szakíthatnék végét ennek az átkozott állapotnak? Mit feleljek? — így tovább nem mehet, hisz ez valóságos VIDÉKÜNK, Balaton-Füred, május 8 án. Tekintetes Szerkesztő ur! »Molnár Aladár emlékszobrára* következő újabb adakozások érkeztek hozzám: A 9G-ik számú gyüjtőivre nagys. Bárdosy Gyula kir. tanfelügyelő úr mezőtúri és török-szentmiklósi ref. tanítók kö­rében gyűjtött 6 frtot. A 145-ik számú gyüjtőiven Dezső Lajos ur Sárospatakon gyűjtött: 3 frt 60 kr. A 932-ik számú gyüjtőiven Kovács Autal szolgabiró ur gyűjtött Ivapuvárott 9 frt 84 kr. A 96-ik számú gyüjtőiven nagys. Bárdosy Gyula kir. tanfelügyelő ur Nagy-Kunhegyesen gyűj­tött 5 frt 10 kr. A 489-ik számú gyüjtőiven az iglói ág. hitv. ev. főgymnasium tanárai küldtek 3 frtot. A 96-ik számú gyüjtőivre nagyságos Bárdosy Gyula kir. tanfelügyelő ur Tisza-Sas és Jászberény­ből küldött 10 frt 60 kr. A 381-ik számú gyüjtőiven a brádi áll. leány­iskola tanárai gyűjtöttek 6 frt 50 kr. A 131-ik számú gyüjtőiven az aradi áll. ké- pezde gyűjtött 5 frtot. A 614 ik számú gyüjtőiven a hevesmegyei tantestület küldött 5 frtot. A 126-ik gyüjtőiven nagys. Stáhly György kir. tanfelügyelő ur Veszprémben gyűjtött: Báró Fiáth Ferencz 10 frt. Egy névtelen 10 frt. Stáhly György 3 frt. Összesen 23 frt. A 902-ik számú gyüjtőiven Antal Gábor ur Pápáu gyűjtött: Antal Gábor 3 frt, Szilágyi József 1 frt, özv. Kluge Ferenczné 1 frt, Németh István 50 kr., Vághó János 1 frt, Sebestyén Dávid 50 kr., Bocsor 1 frt, P. Szabó Károly 1 frt, Edelényi Szabó L. 20 kr., V. K. 40 kr., Jády József 50 kr., N. N. 40 kr., Horváth Lajos 1 frt, Sághy Béla 1 frt, György Etelka 50 kr., Csaby Karoliu 50 kr., Bánfi János 50 kr., H. D. 50 kr., A. E. 20 kr., Szvoboda Venczelné 1 frt, Zarka Dénes 3 frt, Hanauer Béla 1 frt, Pentz József 1 frt, Saáry Lajos 1 frt, Ocsov- szky Kázmér 1 frt, Kis Gábor 50 kr., Gyurácz Fe­rencz 1 frt, Barthalos 2 frt, összesen 26 frt 20 kr. A 905-ik számú gyüjtőiven a veszprémegyei izr. tanítóegyesület gyűjtött: Baum Fülöp 1 írt, Hochmuth A. 1 frt, Szép Lipót 1 frt Freund Sá­muel 1 frt, Abeles Miksa 50 kr. Weisz Julia 50 kr., Fischer Miksa 30 kr., Krausz Jakab 40 kr., Dreuer Sándor 50 kr., Deutsch A Mór 30 kr-, Hartmann Mór 30 kr., Steiner Jónás 30 kr., Grün Viktor 20 kr-, Hoffmaun S. 30 kr., Rothauser S. 50 kr., Lichtenberger Károly 10 kr., Abeles Mik- sáné 50, Abeles Miksa 50 kr., összesen 9 frt 20 kr. Főösszeg 272 frt 84 kr. Kiváló tisztelettel maradtam a tek- szerkesztő urnák alázatos szolgája • Sváb Lqjos, r. k. tanító, egyl. pénztárnok. Pápa, 1882. májushó 12. Van Pápán egy az izr. hitközség tulajdonához tartozó fürdőház, mely gőzre is be van rendezve s az egész város és környék lakossága által látogat- tatik. A hitközség rabbijának parancsára azonban f. évi ápril 24-től bizonyos napokon zárva van. Maga a fürdő is sok kívánni valót hagy hátra, minélfogva sokan, még izraeliták is, egy modern gőzfürdő létesítésén dolgoznak. E fontos közegész­ségi intézmény részvények utján terveztetik felál­líttatni, még pedig oly kedvező helyen, s oly szép kilátások között, hogy a kivitel sikeréhez csak aka­rat kell és akár tőkebefektetésre lehet használni e vállalatot. Dicséretre méltó a buzgalom, melylyel hatósá­ságunk a vidéki csavargók és koldusokkal szemben törvény értelmében eljár. Utóbbi napokban is 13 egyénnek adták ki az utat s egy koldustanyát, tatár-gazdálkodás! Az egész ház tönkre megy, min­dent összetörnek, szétzúznak ; de ez még nem tenne semmit, hisz gazdagok vagyunk. Hanem mi ma­gunk megyünk tönkre, feleségül vesszük őt. Kép­zelje csak, mi egy czigányleányt! ... Ez a szeren­csétlenség, ez a gyalázat! ... Kérem, György ur, esedezem, adjon valami tanácsot! Igen fel volt indulva szegény; vigasztalni akartam. — Istenem, — szólék, — hisz jól ismered Henriket. 0 hóbortos és szereti a változatosságot. Bizonyára nem most lett először szerelmes. — Az igaz, — válaszolt Fedor, — talán ez az ötvenedik. Hanem biztosítom önt, hogy ily nagy mértékben még sohasem voltunk szerelmesek, mint most. Volt ott — példának okáért — viszonyunk egy bizonyos angol „lady*-vel. Egészen tisztessé­ges viszony. Ez egy gyönyörű szépség volt és jó, mint egy angyal; elhiheti uram, hogy egész Páris irigy szemmel nézett ránk. És mennyire szerelmes volt ő belénk, csaknem az őrülésig! Az öreg fájdalmasan felsóhajtott. — De hamar beleuntunk a szép »lady* ke- cseibe és angyali jóságába; már a harmadik hó­napban. Összepakoltunk és szépen elbúcsúztunk tőle, aztán OstendéDe utaztunk, és ezzel vége volt. . . . Vagy — hogy még egyet mondjak — itt egyszer találkoztunk egy szép spanyol nővel, »Sennora* volt a neve. Ez is egy igen előkelő nő volt; szép is volt, jó is volt, mint egy angyal; csak egy húsz frankot adott minden levélért, melyet hozzá vittem. És a szemei, minő szemek voltak azok, no tudja, az leírhatatlan; ha az ember messziről nézte is, azonnal szerelemre gyűlt. Természetesen mi is be­leszerettünk és nyomban elutaztunk vele egy kas- télylfö v P^räueken, igy hívták spanyolul azokat a hol igen sok csavargó megfordult, betiltottak, mert tapasztalás bizonyította, hogy a város területén elő­fordult tolvajlási s egyéb bűnesetek fele vidékiek által követtetik el. A pénteki hetivásárban is el­fogtak egy teveli születésű parasztlegényt, kinek rendes foglalkozása a zsebmetszés s ezúttal is épen munkában volt, egy szegény falusi embert akarván pénzétől megfosztani, de jókor észrevették és a vásáros nép elfogta a futásnak eredt gazem­bert. Egy másik eset a fennebbi állítást igazolja. Weiner Hermann német keresztúri születésű fog­lalkozás nélküli egyén egy hamisított, más névre szóló gyüjtőivvel járt bázról-házra, könyöradomá- nyokat gyűjtendő, mely ivén mint s i k e t n é m a van leírva, ki egész családot tart keresményéből. A semmirekellő mindaddig meg is maradt szere­pében, inig a rendőrség elé nem került, hol nem­csak németül, de igen rövid idő alatt magyarul is megtanult — könyörögni. Tegnapelőtt temettek el az irgalmasok kóro- dájából egy 17 éves fiatal embert Lamperth, gyi- móthi korcsmáros fiát, kit a fedeztetési állomáson az egyik állami mén, az apa végtelen fájdalmáia, szeme előtt rúgott agyon. Az uszoda részvénytársaság f. hó 14-en köz­gyűlést tart, melyen tisztjeit választja meg. Tiszt­választás lesz tehát, de aligha t i s z t u j í- t á s, mert az intézés vezetését a legjobb kezekben tudjuk. A kereseti adókivető bizottság már megkezdte működését, s amint értesültünk, ezúttal meglehetős tapintattal, úgy hogy a csavar, ha nem is enged, de tán-tán jobban nem szorítja össze az az adózók már is túlságosan meggyötört existenciá- ját. E tekintetben, ha nem csalódunk, irányadóul ve­tetett a fővárosi adófelügyelőnek nem régen közzé­tett hivatalos ennunciatiója, mely szerint utóvégre létezik egy pont, melynél feljebb az örökös adóe­melések lejtőjén haladni nem szabad, nem lehet. Argus\. Vár-Palota, 1882. május 12. Csendélet Vár-Palotán. (A „Veszprém“ t. szerkesztőjének.) Valóban elszomorító közbiztonsági állapotúak! A Hoszter-féle rablógyilkosság izgalmai ugyan már lecsilapultak, habár emléke még mindig (és talán örökké) elég élénken fog élni a nép között. — Azóta abban a reményben éltünk, hogyha a rövid éjszakák meg fognak érkezni, már nem fognak oly vakmerő tolvajlások és betörések előfordulni. Saj­nos és egyszersmind fájdalom, e jó reményben na­gyon is csalódtunk, mert alig múlik el hét (ha nem is épen városunkban hanem környékünkön,) hogy valami betörések vagy eféle büntettek ne fordulná­nak elő az itteni bünkrónikában F. hó 11-én arra ébredtünk, hogy közvetlen e város végénél fekvő »Józan* szőlőhegyen hét présházat törtek fel. Ab­lakok, ajtók összezúzva találtattak. Azon ablakok, melyek el voltak látva keresztvasakkal, azokat kifé- szegették, másutt a csucsfalat bontották ki. — Egy boros pinezébe is behatoltak ezek a jó madarak, honnét csupán egy pár liter bort vittek el, (bizo­nyára iszákos emberek is lehettek), de egyéb kárt nem okoztak. E hét pinczebetörésről azounal a hatóság értesítve lön, mely nyomban vizsgálatot tartott a feltört hajlékokban. Mig e gorokat iroro, arról értesítenek, hogy f. hó 8-án éjjel a szomszéd határban levő Bogár-hegyen is nyolez pinezét tör­tek fel. A napokban ugyancsak a szomszéd határ­ban levő »Hajagos* majorságba 4 fiatal- ember lá­togatott be ennivalót kérni, Ezen gazemberek nem hogy kértek volna mint illedelmeg szegény, hanem fenyegető szavakkal tértek be (Adjanak va­lamit, nehogy baj történjék). A bogárhe­gyi betöréssel ezeket vádolják, mert ezek ismeretle­nek és aBoglyás hegy szakadékéi-s csalitos berkeiben tauyáznak. Isten-, lársadalmirend-s a becsületesség­től elrugaszkodott gonosz erkölcsű subanezok nem kis száma heverész városunkban, tisztelet a javának — kik egymással társulva kpronkint közbotrányt idézőleg veszélyeztetik a közcsendet és békét. Ily sanyarú helyzetben élünk, igy néz ki állapotunk, mely valóban nem irigylendő és hogyha a megye e fölött nem fog intézkedni, akkor oda fogunk jutni, hegyeket^és ott egy egész tavaszt eltöltöttünk. Ekkor azonban eleinte titokban, később egész publice unat­koztunk, és azokat a gyönyörű szemeket nem ta­láltuk olyan igen szépeknek, és egy szép napon ott hagytuk a kastélyt, még csak el sem búcsúztunk azoktól a szép szemektől... ismét vissza Párisba... Szó sem volt a nősülésről, még csak rá sem gon­doltunk soha! Néhány nap múlva jött hozzánk egy magas, sovány fekete hajú úri ember, annak a ,Sen- nora* kisasszonynak a »testvére s épen azért »Sennor* volt a neve. 0 hozzánk jött, elkezdett lamentálni és azt követelte, hogy nővérét a ,Sennorá“-t ve­gyük nőül és igen sokat kiabált a becsületről, meg az agyonlövésrői. »Csak csöndesen,* — mondtuk neki, — „becsületünk nekünk is van,“ és lássa György ur, csakugyan párbajt vívtunk vele, a jobb lábát keresztül lőttük, ő pedig a bal vállunkba lőtt. De lássa, három hónap alatt ezt is kihevertük, és ismét egészségesek s szabadok valánk, mint a ma­darak a levegőben és mindjárt beleszerettünk egy szép marquisebe, ez egy valódi, művelt frauezia nő volt. És — Ekkor félbeszakítám a bőbeszédű, öreg Le­porellót. —• Igazad van, — mondám, — Párisban egé­szen másként volt minden- É8 tudod miért? Azért, mert ott a nők dédelgették, czirógatták őt. Most azonban egy kicsit megkinozza ez a . .. . De Fedor csak hajtogatta fejét. — Megkinozza?! Ebben is volt részünk Pá­risban. Egyszer egy álarczos-bálból egy kis szőkét hoztunk haza; Nini volt a neve. Ez a kis szőke nyolez napig volt nálunk és én biztosítom önt, hogy ő szintén igen jól értett ahoz, hogyan kell a poharakat, ablakokat és tükröket összetörni és a szolgákat (Ölpofozni. No, és még hozzá mindig éne­hogy rendszerető, jő magatartása és komoly gon­dolkozásé ember majd nem fog merni estenden a várost elhagyni, mert. attól tart, hogy vagy megtá­madják nyíltan, vagy orozva, vagy Kirabolják. Lajos-Komárom, 1882. május 10. Tekintetes szerkesztőség! Miután nálunk a ritkaság közé tartozik, hogy telkes gazdák iskolai czélokra alapítványokat tegye­nek; nem mulaszthatom el, hogy nyilvánosságra ne hozzam Szapper Márton helybeli % telkes polgár­társunknak azon nemes tettét, hogy az ág. hitv. evaug. iskolánál 20 frtos alapítványt tett a czélból, hogy annak kamatai minden évben szegény sorsú iskolás gyermekek részére szükséges Íróeszközök vá­sárlására fordíttassék. Kisdedovodánkban 40 gyermek játszik a ho­mokban. Takarékmagtárunk február havában 78 helybeli lakost segélyezett 89 m. m. 87 kiló gabo­nával. Faiskolánkból 2240 drb 4 éves ákáczfa lett ez év február havában 112 lelkes gazda közt díj nélkül kiosztva. A szegszárdi selyemtenyésztő intézetből 50 gram selyempetét kaptunk, baj az, hogy egy része a hernyóknak a nagy melegség miatt már áz utón kikelt, hanem azért 80,000 hernyóra számítunk, a 6-án kikelteknek ma van a vedlés ideje.*) Tisztelettel maradtam alázatos szolgája Varga József, jég yc'á. Tavaszi kép. J e 11 i g e: Mi kék &.Z ég, Mi zöld A föld !.. . Petőfi. ■ Üdvözöllek tenyészet szülője: kedves tavasz! Üdvözöllek! hogy ismét eljöttél, hogy lombot fakaszt ál a fák kopasz ágain, hogy tarka bokréták­kal hímzett szőnyeggel vonád be a földet, hogy hoztál vidám zenét néma berkeinkbe, hogy minden­nek életet adtál! . . . Mily kedves, mily isteni most a természeti És én itt üljek e komor falak közt, egyhangú szobában? . . . Nem! az én lelkemnek itt nincs vi­lága: el innét! ki a szabadba, hol szabadabban lé­legzik a kebel, hol a szabadság kéjében úszva örömmel repes a szív: ki a vén Bakonyba! Itt vau a természet ébredésének nagyszerű panorámája; ide jöjjön, ki tavaszt akar látni! Itt vagyok! . . . körülöttem százados tölgyek, karcsú bükkök emelik ég felé üde koronájukat; lá­bam alatt a természetszőtte nagyszerű szőnyeg terül el, melyen ezüst szalagként nyúlik és kigyódT zik tova a kristály patak, lakóhelye köyj halaknak és pisztrángoknak ; a szőnyeg tele gyöngyvirággal, melynek isteni illatában megfürödve kaczérkodva lebeg a zöld virág fölött az enyhe zephir. Fel-fel hangzik koronként a csalogány mélabus éueke. a rigók éles füttyentése s a hegyek közt legelésző nyáj egyhangú kolompja Mindez oly jól esik nekem ... leülök a kis patak partjára, elmerengek; úgy elnézem ezüst hab­iodrait! ... Már a nap nyugvóba tér, végsugarait veti a bérczekre, talán észre sem venném, ha fel nem költené a kis fülemüle újra felhangzó dala? Oh! minek ébreszt él tel kis madár!.. . .úgy szerettem volna tovább is boldog lenni:' hisz én­nekem csak álmomban van megengedve a boldgság, hadd álmodtam volna soká .. . soká .. . örökre! De mi ez ? lágy furulyahangok öralenek szét a nyugodt levegőben kisérve csengő női hangok ál­*) Megyénk e derék községe csakugyan megérdemli, hogy a többieknek példány képe legyen.* Sr.erk. Folytatás a melléklapoii. kelt és^ivott; ez volt a szenvedélye. A thea-servi- ce-t, melyet még boldogult anyánktól örököltünk, szinte összetörte. De végre is nyolez nap múlva egy csomó aranyat adtunk neki és — ki vele! Hanem, — mondá sóhajtva, — azt az örömöt én alig érem meg, hogy ezzel a mostanival is igy te­hetnénk. — Ki tudja? — Én tudom, hogy nem. Oh, György ur, ez egészen más viszony. Lássa, én nem hiszek a bo­szorkányságban és eféle babonaságokban; kérem szépen, én voltam Párisban, ,beszélek francziául. Hanem ez mégis boszorkány. És én tudom, hogy ön nem varázsló, természetesen badarság az egész! És én mégis azt gondolom . .. lássa, ezek az em­berek itt nálunk azt beszélik, hogy ... szóval: nem tudna ön valami módot? — Nem, Fedor, fájdalom nem! — Az baj. Hanem tudja, folytatá s egészen közel jött hozzám, — nekem egy tervem van. Egy alkalmas éjszakán, — minél előbb, annál jobb, — a Jancsival befogatunk, tudja György ur, ő nagyon ostoba ugyan, de igen hű, és én meg György, ez egy igen erős ember, kiszolgált katona, összekö­tözzük ezt a boszorkányt, földobjuk a kocsira és el vele, legalább tiz mértföldnyire innét, és ott aztán valami gödörbe beledobjuk. Talán — ha György ur jónak látja — valahol a határszélen, vagy a hegyekben ... de miért csóválja fejét, György ur? — Mert az egész terv nem ér semmit. Tudod mi történnék akkor? Először a gróf titeket agyon- korbácsoltatna s ba ezt kibírnátok, akkor kidobatna benneteket. Másodszor, az a boszorkány egyszer csak újra itt teremne, visszahozná az ördög. Az öreg aggódva nézett rám. — Az lehetséges, — válásiéit 8 elhallgatott,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom