Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1882 (8. évfolyam, 1-54. szám)
1882-04-30 / 19. szám
VIII« évfolyam. 1§§2. 19-ik nzárn. Veszprém, április ílO, Megjelen e lap a „HIVATALOS ÉRTESÍTŐ‘‘-rel egytítt minden vasárnap reggel. Rendkívüli esetekben külön lap adatik ki. — Előfizetési ár mindkét lapra : negyedévre 1 írt 50 kr. ; félévre 3 fit; egész évre 6 frt. Egyes példányok ára 15 kr. — Hirdetések dija: egy hasábos petitsor tere ti kr.; uyilttérben 20 kr.; minden beigtatásért külön 30 kr. állami bélyegilleték fizetendő. Kiadóhivatal; Krausz A. könyvkereskedése Veszprémben. Ide küldendő minden előfizetés, hirdetés, melléklet s reclamátió. VESZPRÉM közgazdasági-, társadalmi-, helyi- s általános érdekű MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY. Magánvitáknak s személyes jellegű támadásoknak a lap keretében hely nem adatik. Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Névtelen közlemények csak akkor vétethetnek figyelembe, ha valódiságuk iránt bizonyíték szereztetett be. — Bérmentetlen leveleket a szerkesztőség csak ismert munkatársaktól fogad el. Szerkesztőségi iroda: Vár 1 sz. a. — Ide czimzendő a lap szellemi részét illető mind e n közlemény. T A veszprémi kath. fögymnasium. Mindig szép, mindig lélekemelő látvány, mikor egy város lelkes lakosai megértve a haladó kor szavát, felfogva saját érdekeiket, a műveltség, a szellem harczosainak soraiba lépnek, hogy a nemes küzdelemben ők is részt vegyenek, ők se maradjanak el az annyi ezer meg ezer más lelkes bajnoktól, akik a haladás, a műveltség nagy és erős tus áj át vívják, vívják férfiasán, vívják kitartással. Veszprém városunk ily lélekemelő látványt nyújtott a legközelebb lefolyt évek alatt, melyekben lelkesedésének egész hevével, érzeményeinek, óhajainak egész ben- sőségével mozgalmat indított, hogy a veszprémi kath. nagygymnasium a hetedik és nyolczadik osztály felállításával a nagy- gymnasiumot fögymnasiummá egészítse ki és igy városunkat és annak vidékét mindazon áldásokban részesítse, amelyeket ily bezárt teljes intézet anyagilag, szellemileg és erkölcsileg nyújtani képes, sőt hivatva van. A mozgalom vezetését a kath. gym- nasiumi bizottság vette a kezébe és úgy a maga, mint az összpolgárság érdekében minden tényezőt számba vett, minden forrást megnyitott, hogy a nervus rerum ge- rendarum-ot, az anyagi erőt öBszeteremtse és a kitűzött czélt megvalósítsa. Sokak előtt lassúnak tűnt fel a gym- na8Íumi bizottság működése, mert nem követte, követni nem akarta azon, fájdalom, napjainkban nagyon is divatos eljárást, hogy nagy hangon kürtölje országnak- világnak, hogy ennyit meg annyit akar, fog stb. tenni. Hanem e helyett hangyaszorgalommal gyűjtött adatokat, tanulmányozta a helyzetet és tanulmányának eredményét múlt csütörtökön délután tartott iskolaszéki ülésen előterjesztette, melynek főbb mozzanatát tisztelt olvasóinkkal közöljük. Hogy a veszprémi kath. nagygymnasium fögymnasiummá emeltessék, a legenyhébb számítás szerint a gymnasiumnak már meglevő, bár tekintélyes alapösszegén kívül, még mintegy harminczezer forint tőkére van szüksége, hogy a jövőben, most már örök időre szóló évi kötelezettségének a tanárdíjazást illetőleg eleget tehessen. Ezen összegnél még nincs tekintetbe véve az újonnan használatba veendő tantermeknek a tanügy mai követelménye szerinti berendezése, sem a felsőbb osztályok igényeinek megfelelő ellátása tanszerekkel, sem azon kötelezettség, amely a kegyes- tanítórenddel kötendő szerződés következtében a gymna8Íumi alapot terhelné a tanárok lakszobáinak bebutoroztatása által. Feltéve, hogy mindez megvolna és a gymna8Íumi bizottság rendelkeznék azon összegekkel, amelyek elkerülhetetlenül szükségesek a két felső osztályhoz, előáll a legfőbb tényező, a kegyes-tanítórend, a melylyel a szerződés kötendő a kivántató tanárok adása végett. A kegyes-tanítórend, bár a legliizel- gőbb előzékenységgel fogadta a gymna- siumi bizottság képviselőjét és megig rte, hogy az ország különböző h a t helyéről jövő kérések közöl a veszprémieket fogja első sorban tekintetbe venni, — a körülmények és a viszonyok hatalma alatt egyelőre nem lehet azon helyzetben, hogy jövő évre tanárokat bocsásson a veszprémieknek rendelkezésére, nem pedig kettős okból. Először be kell a kegyes-tanítórendnek várnia, mire dől el a középiskolai törvényjavaslat, sorsa jövőösz8zel a kép viselő házban, mert ettől függ, vajon a rend eleget tehet-e tanárok adása által az elvállalt kötelezettségnek vagy sem. E törvényjavaslat törvényerőre emelkedése előtt szerződéskötésre a kegyes-tanítórend nem vállalkozhatik. Még egy erős akadály áll a kegyestanítórend előtt, amely miatt jövő évre tanárait nem bocsáthatja líjabb szerződések terhe alá. Köztudomású dolog, hogy a ke gyes-tanítórendiek budapesti főgymnasiu- mát a tanév elején oly óriási tömegben lepik meg a beiratkozni kívánók, hogy rendőri hatalommal kell nagyobb erőszakoskodásokat meggátolni. Hogy az ily nagyszámú ifjúság felvételének elégtétessék, a vallás- és közoktatásügyi m. k. minisztérium felhívta a szerzetet, hogy a jövő iskolaévre párhuzamos gymnasiumi osztályokat állítson, e végből az otvani kegyes-tanítórendiek épületében levő elemi iskolákat e folyó tanév végével kirendelte onnan. Ezen újabb rendelet megint több tanárt igényel; a párhuzamos osztályok még a vidékről is több piarista tanárt fognak Budapestre szólítani és igy a kegyes-tanítórend, a helyett, hogy ő tanárokat adhatna, még ő maga szorul tanerőkre, hogy a már eddig elvállalt kötelezettségeinek becsülettel megfelelhessen. Végre a minisztérium, igaz, készséggel megadja a beleegyezését a hetedik és nyolczadik osztály felállításához; de előtte előbb ki kell fejtenünk, rendelkezünk-e mindazon kellékekkel, amelyek biztosíthatják a fő- gymnasiumnak anyagi és szellemi létezését. És ha megadhatnék is a teljes biztosítást, azt mi is csak a mostani ideiglenes tanrendszer szerint adbatnók meg, a minisztérium is csak a mostani ideiglenes tanrendszer szerint fogadhatná el. Mi történik azonban akkor, ha a jövő őszszel a középiskolai törvényjavaslat ilyen vagy amolyan, tehát senki által ma előre nem látható, nem tudható alakban törvényerőre emelkedik és új eddig ismeretlen igényekkel áll elénk? Valóban, akkor a törvény a mi kedvünkért kivételt nem fog tenni, de nem is tehet és mi új igények előtt állunk, a melyek talán egyik-másik, eddigi költséges intézkedésünket semmivé teszik. Ezek azok, tisztelt olvasóink, amiket felvilágosításul, mint kétségbevonhatlan valóságot, közölni óhajtottunk. A gymnasiumi bizottság maga is erősen hitte és ezen erős hitben munkálkodott is, hogy a hetedik osztály a jövő 1882|3-iki, a nyolczadik pedig 1883|4-iki tanévben megnyitas- sék, de az említett akadályokra sem nem számított, sem nem számíthatott, mert azok minden emberi számítás körén kívül estek. Bizunk azonban a jövőben, hogy egy év leforgása ránk nézve kedve- zőleg fogja ezen akadályokat elhárítani és mi, ezen egy év alatt, megtehetünk mindent, hogy az 1883|4-iki tanévre a hetedik osztályt megnyithassuk, melyre 1884|5-re a nyolczadik következik és így édes mind nyájunk hő óhaja végre valabára teljesedik. Addig azonban, mig biztos számítással nem léphetünk a minisztérium, áldozatkész főpapjaink és közönségünk elé, ez ügyben többet kitűzött nemes czélunk koczkázta- tása nélkül tennünk nem szabad. Mi újság a nagy világban? Oroszország felé fordul most minden oldalról a közfigyelem, s mindenki félelemmel eltelve néz az augusztusra kilátásba helyezett koronázás ünnepélyes ténye elé, melyek helye ősi hagyományok szerint Moszkva lesz. A nihilisták titokban működnek, s az üldözött zsidókat is, bir szerint, felszólították, hogy lépjenek társulatukba, — úgy látszik, hogy a koronázás alkalmára valamely agyafúrt merénylet-tervet készítenek. A kormány rendkívüli elkészületeket tesz, és szigorú rendszabályokat vesz alkalmazásba megfékezésükre és a koronázási ünnepély biztosítására. Muszka parasztok egy orosz- országi gyarmatot megrohantak, kiraboltak. és felgyújtottak. — Berlini hírek szerint Skohelev úgy nyilatkozott volna, hogy az ujonczokat nem a zászlóra, hanem a német gyűlöletre kell megesketni. A Jranczia törvényhozó testület az ülésszak megnyíltával több uj törvényjavaslatot fog a kormány elé terjeszteni. így: Tunézia általános reör- gauizácziójának tervezete, a szennyirodalom elleni törvény, a pénzügyminiszter előterjesztése új 50 milliós hitel iránt algériai telepítési czélokra, bud- getvita, stb. fogják kiegészíteni a régebbi törvényit német államok szövetségtanácsa elfogadta Bismarck javaslatát a dohánymonopoliumról. qAz angol kormánynak Írországra vonatkozó új programmja külföldi hirek szerint következő pontokat tartalmazza: a gyanús amerikaiak Írország azonnali elhagyásának feltétele mellett szabadon bocsáttatnak, a politikai bűnösök lassanként szabad lábra helyeztetnek s törvényszék elé csak a gyilkosságban való bünrészességgel vádoltak állíttatnak, a kényszer-akta felfüggesztetik, s a föld-akta a hátralékos bérekre s a bérlők vagyonszerzésére vonatkozó pontjaiban módosíttatik. A porta az orosz hadikárpótlás kérdésében, konstantinápolyi hirek szerint, kész bizonyos engedményekre. Az egyptomi kérdésben a porta interveiiczióra készül. Bécsben a delegáczió közös ülésén az osztrák delegátusok által a lázadás területén foganatosítandó erődítési munkálatokra és egyéb szükségletekre javaslatba hozott összegből a két millió a többség által levonatott. Szlávy József,, közös pénzügyminiszter beadta lemondását. A déli lázadás az újabb hirek szerint teljesen elfojtottnak mondható. A „Veszprém“ tárczája. A boszorkány. — Novella. — P. után HEGEDŰS JÁNOS. .... Kégen nem voltam szülőföldemen Po- dóliában. A heidelbergi egyetemen valék, hogy elsajátítsam a tiszteletreméltó bölcsészeti tudományokat és a kevesbbé tiszteletreméltó, de a német egyetemeken annyira divatozó tanulói rugaszkodó- sokat. De e mellett nem felejtettem el az én régi, kedves szülőföldemet, azt a kis várost, melyben gyermekéveimet éltem. Igen, én örömmel emlékezem vissza a szerény kis városra, melyben születtem, a kopár mezőségekre, hol annyit szaladgáltam, azokra a fekete csókákra, melyeket annyit kergettem. De leginkább a homályos kolostori iskolára, hol a dominikánus atyák szép szóval és fájó ütlegekkel vezettek be az A-B C titkaiba. És mikor ezekre visszagondolok, olyan édesbús érzet tölti el szivemet. Egy alak jelenik meg ilyenkor előttem, egy kedves, daczos gyermek alakja, azokkal a felejtethetlen vonásokkal. Furcsa gyermekek is voltunk mi: gróf Kor- niczki Henrik és én. Mi voltunk a legszilajabb és legpajkosabb gyermekek az iskolában; mindenben különböztünk egymástól, de főleg abban, hogy ő gróf volt, én meg egy polgári származású szegény gyermek. De mit törődik az ifjúság az ily különbségekkel ! Henrik és én a legjobb barátok voltunk. Három évig valánk együtt; ezen idő alatt Marcellinus atya uralkodott leikeink, de sokkal könnyebben füleink felett. Barátságunk csaknem a dőreségig lorró gyermekbarátság volt. Együttlétünk ideje alatt a boldog gyermekkor apró bohóságaival fűszerezett vidám életet éltünk. Vigságunk azonban szomorúsággá változott, midőn ütött a válás órája. Szép júliusi reggel volt, — a kolostor kertjében illatoztak a virágok, a nap melegen sütött, a kert piczi lantosai vidáman énekeltek. Egy terebélyes bükkfa alatt álltunk és sirtunk keservesen. Ezután én egy osztrák gymnasiumba mentem, őt pedig egy genfi nevelőintézetbe adták, hol a lengyel főnemesek szokták neveltetni gyermekeiket. Fogadást tettünk, hogy igen gyakran fogunk irni egymásnak. Ez ugyan nem volt valami különös, épen nem; de az igenis, hogy mi ezen fogadást meg is tartottuk. Leveleink igen sűrűén követték egymást. Mindketten abban a véleményben voltunk, hogy a »career* nagyon rossz találmány, s hogy a görögök és rómaiak nagyon rossz akaratú emberek lehettek, mivel olyan nehéz ,constructio‘-kban írták költeményeiket és bölcsészeti müveiket. Abban is megegyezett véleményünk, hogy az öregség nem óvja meg az embert a hóbortosságtól, még a cs. kir. osztrák- és genfi professorokat sem. Ezen időre esik első szerelmünk is. Ö egy szőke, unalmas angol hölgyért égett; az én szerelmem tárgya pedig egy barna, kevély, talányszerfí franczia nő volt. Csupán ez volt azonban a különbség szerelmünk között, egyébként mindkettőnké egyformán hóbortos volt, egyformán boldogtalan s verseink, I melyeket ezen idő alatt irtunk, egyformán rosszak. Három évvel később ő Párisba ment, a köny- nyelműség iskolájába, én pedig egy német egyetemre. Párisból ő már ritkábban irt, — nagyon el volt foglalva szegény!. .. . ..........Egyszer — épen elválásunk tizenkettedik évfordulóján — levelet kaptam tőle Párisból. O most már nagykorúvá lett, — irá a többek közt — átvette jószágainak kezelését s mint írják neki goniskói kastélyából, ott a családi könyvtár nagyon rendetlen állapotban van. Nem volna-e kedvem a könyvtár rendezését magamra vállalni s néhány hónapra kastélyába menni ?.. . ,Te mindig olyan .könyvmoly" voltál és ott igen sok érdekes kézirat van. És még ehhez a régi barátság! Én szintén rövid idő alatt oda utazom, ha ugyan mehetek.“ Ha ugyan mehetek .... Ha csak az a bájos, kis grisette, vagy valami nagy herczegnő Páriához nem bilincsel.... ezt nem irta Henrik. Az ajánlatot elfogadtam s ezt tudattam Henrikkel. Szép nyári reggel volt, midőu Heidelbergből elutaztam. Hah! mily örömmel utaztam keresztül a német tartományokon; örömömben folytonosan dohányoztam és énekeltem. Két nap múlva a stanislavovi vasúti állomásra érkeztem. Midőn reggel a coupé ablakán először kitekintettem, szivem hangosan dobogott. A táj, melyet megpillanték, nem volt szép, nem volt kies, nem volt regényes, de — az az én szülőföldem volt. Kihajoltam az ablakon és néztem a tájt, néztem mindaddig, mig a szél kényeket nem facsart szemeimből Vagy talán nem is a szél? A stanislavovi állomáson igen élénk sürgésforgás volt. Itt szokott a vonat délben megállni s az utasok itt ebédelnek. Fáradtan mentem a várótermen keresztül az indulóház udvarára, hol az urak, szolgák és kocsisok nagy sokasága tolongott. Épen egy bérkocsiba akartam ülni, midőn hátam mögött kiabálást hallottam. Vissza fordultam, egy csinos hintó volt ott, melybe két szép fekete ló volt befogva s mellette egy leírhatatlan buta arczkiíejezésíí paraszt su- hancz állt. Ezen ember folytonosan egy szót kiabált, mely oly formán hangzott, mintha az én nevem lett volna. Közelebb mentem hozzá. Mit kiabálsz? kérdém tőleŐ vizsgálódva nézett végig rajtam. Oh — mondá sóhajtva — úgy se maga az. Nevetnem kellett, oly komikus volt az egész ember. — Talán mégis én vagyok. — Oh nem, — válaszolt — nem maga az, maga nagyon fiatal. — Jó, de mondd csak, micsoda nevet kiabáltál az / imént? Ő ismételte, s csakugyan az én nevem volt. — Igen, — mondám — az a nevem. Nemde te a goniskói kástélyból való vagy? — Igenis — kiáltott örömmel, s kinyitotta a hintó ajtaját, — tehát mégis maga az? Tegnap reggel óta várom. Oh mennyire őrölök. Ha a kegyelmes urnák valamit nem jól teszek, mindjárt azt mondják, ez a Jancsi egy szamár, egy tökfilkó! — Igen — de moät! . . . . Podgyászomat kiváltva a hintóba ültem, s az állomást elhagyva a város keleti oldalán levő országúton haladtunk. Hanem az én Jancsimnak nem volt nyugta. Midőn a lovak belejöttek a rendes lépésbe, visszafordult, kíváncsian nézett végig rajtam,
