Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1882 (8. évfolyam, 1-54. szám)

1882-04-02 / 15. szám

I

f

VIII. évfolyam. 1§§S.

15-ik szálul.

Veszprém, április 2.

Megjelen e lap a

„HIVATALOS ÉBTESÍTÖ“-vel

együtt, minden vasárnap reggel. Rendkívüli esetekben kü- lönlap adatik ki. — Előfizetési

ár mindkét lapra : negyedévre 1 frt 50 kr. ; félévre 3 fit; egész évre 6 frt. Egyes példányok ára 15 kr. — Hirdetések dija: egy hasábos petitsor tere 6 kr.; nyilttérben 20 kr.; minden beigtatásért külön 30 kr. állami bélyegilleték fizetendő.

Kiadóhivatal; Krausz A. könyvkereskedése Veszprémben. Ide küldendő minden előfizetés, hirdetés, melléklet, s rec.lainátió.

VESZPRÉM

közgazdasági-, társadalmi-, helyi- s általános érdekli

MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY.

Magánvitáknak s személyes jellegű támadásoknak a lap keretében hely nem adatik.

Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Névtelen közlemények csak akkor vétethetnek figyelembe, ha valódiságuk iránt bizonyíték szereztetett be. — Bérmentetlen leveleket a szerkesztőség csak ismert munkatársaktól fogad el.

Szerkesztőségi iroda:

Vár i. sz. a. — Ide czimzendő a lap szellemi részét illető minden közlemény.

Veszély a veszélyben.

Lapunkban is volt már említve, hogy Zala vármegye erélyes intézkedéseket tesz, hogy megyénkből a phylloxera át ne hur- czoltassék a zalai szőlőhegyekbe.

Ezen eljárást mindenki helyeselni fogja, sőt Zala vármegyének kötelessége is így tenni, még azon esetben is, ha a phylloxerát nem lesz képes megakasztani terjedési útjában, legalább nem mondhatja senki, hogy nem tette meg azt, ami hatalmában állott, ami emberileg lehető volt.

De intézkedés és intézkedés közt óriási különbség van. Tehet valaki oly intézkedést, amely többet árt, mint használ; járhat el valaki úgy, hogy a következmény gyászosabb pusztítást okoz, mint maga az az átkozott phyiioxerá.

Előttünk fekszik Zala vármegye alispánjának körrendeleté a phylloxera-biztos urakhoz, melyben egyebek közt ez áll:

Midőn a fent elősorolt intézkedések szigorú és pontos foganatosítása összes járási szolgabi- ráknak és Nagy-Kanizsa város tanácsának kötelességévé tétetik, egyszersmind tekintettel arra, hogy a phylloxera behurczolásának veszélye különösen Veszprémmegj'e felől a határszéli tapol- czai járást fenyegeti, a tapolczai járás szolgabi- rdja különösen figyelmeztetik arra, hogy tekintettel a nagyinéltósdgu földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter urnák 1880. évi jun. 13-án 16662. sz- a. kelt rendeletére, továbbá a múlt évi auguszt. 9-én 10247. szám n. i. 1880. 10290.

n. i. 1881. szám alatt kelt itteni rendeletre, a legnagyobb szigorral őrködjék azon, hogy az el- Zárolási intézkedések Veszprémmegye irányában foganatosíttassadak s különösen, hogy a járásbeli szőlők művelésére veszprémmegyei munkások, kik ruháikon s eszközeiken a parányi állatot könnyen áthozhatják, semmi szín alatt ne alkalmaztassanak, s ennek sikeresebb foganatosítása tekintetéből elrendelendönek látom azt, hogy a tapolczai járás szolgabirája a tapolczai járásra nézve megválasztott phylloxera-bizottsági tagokkal együttesen czélszerű beosztással állapítsa meg azon területet, melyen mindegyik bizottsági tag az ellenőrzést gyakorolni hivatva lesz•

Első tekintetre alig látszik valami feltűnőnek, mi rejlik ezen intézkedésben; de aki következtetéseket von, csakhamar

A „Veszprém“ tárczája.

Krisztus Pilátus előtt.

Krisztus, Pilátus, őrjöngő dühös nép:

Ördög, pokol, mennyország egy helyen!

Egy képről azt hinnéd, — ez oly dicső szép — Hogy itt az istenember van jelen.

Ily fenséges volt ő, midőn kiszállott A sziklasírból a szent hajnalon; így hagyta el dicsfényben e világot ;

így jő el, mint biró, a végnapon.

Pilátus szél : „Jámbor! mi a te vétked ?

Király vagy '? trón nélkül! „Bizony-bizony Király vagyok“ — felel Jézus, „de értsd meg,

Az ón országom túlvilági hon. —

Az én barátim, mint én, mind királyok,

Ezek mind rabszolgák, kik itten állnak.“

Szűcs Dániel

A mikrokozmos, széptani oldalról.

— Részlet a szerzőnek egy, kiadásra szánt nagyobb tanulmányából. —

(Folytatás és vége.)

Igaz, hogy ezek csak általános elméletek az emberi test külső szépségére nézve; de annyit mégis megtanulhatunk azokból, hogy az emberi külső szépség megítélésénél mely dolgokra kell különös figyelmet fordítanunk, — a részletekre az anatómia, a festészet és szobrászat története, s ezek maradandó becsű műremekeinek beható tanulmányozása adnak kellő útmutatást.

belátja, hogy ezen rendelet az alkalmazásban még veszélyesebb magánál a phyllo- xeránál.

Magyarán kimondjuk, ebben az foglaltatik, hogy a szőlőtulajdonos, aki esetleg veszprémmegyei és a tapolczai járásban bir szőlővel, szőlejébe nem mehet.

Hány veszprémmegyei ily szőlőtulajdonos van, aki maga kénytelen saját szőlejét művelni, következéskép ő maga annak munkása is. Vajon mit fog tenni, ha az a zalamegyei phylloxera-biztos, aki a rendeletet aggályos lelkiismeretességgel akarja és fogja alkalmazni, azt találja mondani, atyafi, te munkás vagy és igy szőlődbe nem mehetsz? — Hol van ebben, ily intézkedésben ratió? Hova fog ez vezetni?

Van a dolognak még más oldala is. Az a nehány zalamegyei község, amely e járás szőlőhegyei közelében lakik, tud-e annyi szőlőmunkást előállítani, amennyi az egész szőlőhegy megművelésére elégséges? Mi legalább kétségbe vonjuk. Akinek egy pár ökre, egy pár lovacskája, egy darabka földje van, vajon elmegy-e az napszámba a szőlőhegyre? Bizonynyal nem.

Ha e rendelet szigorúan foganatosít- tatik, a járás szőlőhegyeinek ép legtekintélyesebb része marad, mielőtt a phylloxera oda jutott volna, parlagon vagy rosszul művelve, a bor és vele együtt a vidék elveszti jó hírnevét, ha még ehhez ráadásul a phylloxera is becsap, akkor azon a vidéken kész a koldusbot, meg a koldustarisznya.

E tárgyra még visszatérünk, mert ez növeli a veszélyt a veszélyben. Megyénk bizonynyal felemeli szavát ezen ügyben és hiszszük, hogy a magas minisztérium sem hagyja ezt szó nélkül.

Egy elhamarkodott, bár a legjobb in- tentió által vezetett intézkedés, ha ideje korán meg nem másíttatik, óriási veszélyeket vonhat maga után.

Ha már külső emberi szépségről van szó, a fóntebbiek megfigyelése után igen könnyen előtérbe jöhet kérdés alakjában azon gondolat, hogy az emberi nemnél a szőke, vagy a barna szebb-e? s így a szőke vagy a barna áll-e közelebb az. emberi szépség eszményéhez? Ezen kérdésre határozott feleletet adni nehéz, lia meggondoljuk, hogy a világ különböző népei mily egymástól elütő emberi kinézést gondoltak szépnek. A régi zsidók az emberi szépség eszményét a vörös színezetben találták. A görögök, kiknek aesthetikai érzéke minden kétségen felül áll s kik az eszményítésnek olyannyira bámult mesterei valának, hogy a festészet és szobrászat terén örökbecsű képeket, alakokat létesítettek, a szépség eszményét a szőkében találták fel. Bizonyítják ezt azon kifejezések, melyek a homerosi költeményekben előfordulnak. így: Achilles, az Iliás legfőbb hőse, szőke (Xanthosz); Athéna, a bölcsesség istennője, szintén szőke, s evvel járólag kék szemű volt (Glaukopisz.)

A későkori görög íróknál még részletesebb

1 leírást is találunk a görög emberi egyed kinézésére nézve. Adamantiosz, egy ötödik századi orvos és iró, a görög kinézést így ecsetelte; „A hellen s illetőleg az ioni törzs meglehetős nagy emberekből áll, kik egyenes állásúak, jól megtermettek, fehér bőrűek és szőkék. Izmaik csinos alkatuak, lábszáraik nyulánkok, növésük szép, fejők tojásdad, nyakuk erős, hajuk puha és szőke, ajkuk gyöngéd, orruk egyenes, szemeik kékek, vidámak és tüzesek, mint általában véve a görög törzsnek minden egyéb nép közt a legszebb szemei vannak.“

A magyar Ízlés legszebbnek tartja az embert, mikor barna. Kitűnik ez a magyar költészet termékeiben, különösen pedig a népdalokban oly sokszor előforduló kifejezésekből, melyek mind a barna

Mi újság a nagy világban?

Oroszország magatartásáról ás belső viszonyairól a legellentétesebb hírek keringnek. A számba- vebeto egyének beszédei, hivatalos és magánnyilatkozatok, röpiratok szolgálatnak okot a különféle irányú következtetésekre A közvéleményt tolmácsoló tudósítások megegyeznek abban, hogy a titkos üzelmek által teremtett jelenlegi viszonyok a nagy éjszaki birodalmat belső forradalom vagy külső actió alternatívája elé állítják.

A nihilisták is mozognak. Márcz. 30-án este lőtték le Odesszában a tengerparton Strelnikoff tábornokot Udvari körökben a czári székhely áthelyezésének kérdése is komolyan szóba került. A barátságos hatalmak képviselői bizalmas közlést is tettek e tárgyban. Hatalmas párt agitál Moszkva mellett, de a most kormányon levő férfiak nagy része meg Kievet akarja székhelylyé tenni, azon okból, hogy e várost igy megtisztítsák a birodalmat leginkább veszélyeztető turbulens elemektől.

A portának az orosz nagykövet a hadi kárpótlás ügyében jegyzéket nyújtott át, mely azt hangsúlyozza, hogy az orosz kormány nem hajlandó tovább várni a porta válaszára: vajon az eléje terjesztett javaslatok közül melyiket fogadja el, sem pedig újabb tárgyalásokba semmi szín alatt nem bocsátkozik többé.

Az egyptomi válság bekövetkezésétől Londonban nagyon tartanak; mert Arabi bey s a mögötte álló nemzeti párt folytonos viszálkodása a európai tisztviselőktől egyrészt, másrészt pedig a tehetetlen khedive elleni közhangulat oly állapotot hozott létre, mely sokáig már nem tarthat — erőszakos kitörés nélkül.

Bosznia és Herczegovina annexiója folyton kisért a külföldi lapokban. Általában az a nézet, hogy ilynemű lépés nem lenne ártalmára az európa- szerte uralkodó békés viszonyoknak s hogy egyáltalán nem érintené a monarchiánk és Németország között foiTforgó barátságos szövetséget.

A déli lázadás hanyatlását bizonyítják a legújabb hírek. A fellázadt területek némely részén a lázadók kezdenek visszatérni és megkezdik a békés mezei munkát. A kik még folytatják az ellenállást, mindinkább apró csapatokra oszolva mutatkoznak. Hir szerint Jovanovics báró altábornagy a napokban Bécsbe megy a harcztérről, hogy szóbeli jelentést tegyen a boszniai és herczegovinai viszonyokról. Ezen jelentések alapján fog azután megállapíttatni, hogy a közös kormány hány milliót kérjen a de- legáczióktól.

Királyunk olaszországi útja legújabb hírek szerint elnapoltatott.

A magyar képviselőház üléseiben a húsvéti szünet előtt még néhány törvényjavaslat fog letár- gyaltatui; ellenben a határőrvidék bekeblezése következtében Horvátországgal rendezendő közös viszonyokról szóló törvényjavaslat a napirendről levétetett.

magasztalására vonatkoznak; de előjönnek ismét ugyancsak a kedélyi költeményekben és a népdalokban a szőkét dicsérő kifejezések, jelzők és dicséretek is, mely körülményből azon következtetést lehet vonni, hogy a magyar Ízlés a szépet felismeri, méltatja, dicséri a szőkében úgy, mint a barnában, jellemző sajátságaiból kifolyólag azonban mégis szívesebben eszményíti a barnát.

Beigazolják az imént mondottakat a magyar költészetben igen gyakran előjövő s a barna dicsőítésére vonatkozó ily kifejezések: Bogár szem, sötét szem; holló-fürtök; szög haja fürtjeivel nem játszik kedvese többé; fekete szem, te két csillag; mint a barna éjfél szeme pillantása; lám megmondtam barna piros kis lány, meg fog a kerülő; nyitva van a barna kis lány kapuja; csongorádi kis barna; szép a szeme, szemöldöke fekete; és a szeme hamvas kökény; sötét haja boronga örökké derült homlokán; barna lányka piros arczán édes öröm napja ragyog; barna szemed pillanatja; barna legény nem mék én a berekbe; barna kis lány selyemkendőd megázik; barna kis lány alszol e már; te vagy, te vagy barna kis lány szemem lelkem fénye; barna babám kötötte; eszem a szép szemed, de bogár; barna fürtök, barna szempár; bej csak barna tud igazán szeretni; barna kis lány álmából sikolt; nem mondtam én, barna kis lány, hogy szeress; barna kis lány elrabló a szivemet; barna legény elbujdosott; fekete szem éjszakája ... stb...

A szőkének szépségét s ezen szépségnek is a magyar kebelre való hatását világosan mutatják az ilyen kifejezések: Szőke Panni főimegy Pestre; szőke fürtök kondorulnak kebelére, homlokára; ül az ősz atya elmerengve szőke lánya kellemében; gyönyörű kis szőke lány a kedvesem; van a pusztán elég szőke s barna lány; van szeretőm, szőke

Hívatlan tanács az irgalmas nőknek!

(Folytatás.)

II.

Sajátságos, hogy a nagy publikum oly nagy borzalommal viseltetik a kórházak iránt. .Annyira jutott, hogy végre kórházba került* suttogjág meg- illetődéssel a tékozlóról; a uyárspolgár inkább feláldozza utolsó forintját gyógyszerre, ápolásra, mintsem kórházba menjen s a nyárspolgári beteg hozzátartozói megbélyegző szégyennek tartanák, ha azt .ispitába* küldeuék.

Hja, a kórházak e rémhíre bosszú századok keserű tapasztalatain alapúit. Kórházba jutni, majdnem azonos volt a börtönbe kerüléssel. Ha kutatják azoknak az iinitt-amott ma is fönnálló kaszárnya- szerű nagy épületeknek történetét, borzadály fog el bennünket. Engedje meg az olvasó, hogy egyetlen példát hozhassak föl a hajdani — de nem épen régi — csak mintegy száz év előtti időkből. Két példa szolgáljon tanúságául, hogy mennyire haladtunk a töKéletesülés felé a legnemesebbeu: a fele- baráti szeretet gyakorlásában egy század alatt.

A párisi „Hotel Dieu* kórháznak, mint annak 1783-ik évi jelentéséből kitűnik, 23 kórterme volt, melyek legnagyobbikában 400 (olv. négyszáz) ágy állott. A beteglétszám 3—4000 között ingadozott; de kórházi ágy csak 1233 volt, úgy, hogy megesett, hogy 4—5 beteg is feküdt egy ágyban, vagy egy halott, 2 haldokló és egy üdülő beteg. A király rendelete daczára — hogy minden betegnek külön ágya legyen s csakis kivételesen fekhessék két beteg egy ágyban, — beérték vékony deszka darabokkal, melyeket a betegek közé csúsztattak, hogy azok ne érintkezhessenek.

A sebészi betegek száma rendesen meghaladta az 500-at, kiket egyetlen főorvos kezelt; elképzelhető, hogy ennek nem sok ideje maradt sem a betegekkel vesződni, sem az utáuna ágytól-ágyboz tóduló orvosnövendékeket oktatni.

Hogy ezek valamit mégis lássanak, az volt a szokás, hogy az egyfajta műtéteket egy napon vették elő.jleginkább öszszel és tavaszszal néha 10—12-őt egy napon. Ebből az következett, hogy egy-egy beteg heteket, sőt hónapokat volt kénytelen várni, mig annyi az övéhez hasonbetegségü egyén jött össze, hogy érdemes volt velük vesződni; hány halt el a betegség súlyosbodása, a kórházi rossz levegő a silány étkek és rendesen uralgó járványok következtében e hosszú várás alatt, — ki tudná megmondani?!

Morean a régi .Hotel Dieu“-ben egyszer egy uapon 1761-ben 15 kőmetszést végezett!

A halandóság az ilyen kórházakban borzasztó volt; a dögleletes lég behatása alatt mint a legyek úgy hullottak az emberek. Az .académie des sciences* 1786-ban megbízta néhány tagját, hogy a .Hotel Dieu* kórház állapota felől jelentést tegyeis, barna is; pedig hazudik a retek, mert én szőkét szeretek; az én szeretőm csak egy szőke, mégis majd meghalok érteimért a barna hitegető, de a , szőke hív szerető; fáj a szívem a szőkére; oh te szivemet epesztő kaczér szőke leány; szőke kis lány kökény szeme csalt oda; most úgy vágyok a szőkére; hamis teste lelke szőkének, barnának; három szeretőm van nékem: egyik szőke, másik barna, harmadik aranyalma; szőke kis lány megy a kútra hajaha; szőke kis lány kék ruhája stb.

Az elmondottakból önkényt folyó következtetés gyanánt az ember külső szépségének megbirá- lására vonatkozólag megjegyezhetjük még: hogy az emberi testen elömlő eleven életszín párosulva a testrészek arányosságával s minden oldalról megfelelő összbangzatával, valamint az egész alak természetes tartásával, felel meg legjobban a szép Ízlés követelményeinek.

Mivel az ember rendeltetésénél fogva nemcsak az anyagi világnak a polgára, hanem halhatatlan lelke és kiváló szellemi tulajdonai által még egy más, a földinél sokkal magasztosabb szellemi és erkölcsi világ fényes országa, valamint a túlvilági lét kifejezhetetlen boldogságának élvezete is nyitva van előtte; azért az ember külső szépségein kívül még a belső, vagyis a lelki és szellemi szépségeket is ki kell emelnünk, és pedig különösebb hangsúlyozással, mert ezen belső szépségek nagyobb értékűek, nemesebbek és hasonlíthatatlanul szebbek a külsőknél.

Álljon itt egy pár vonás az emberi szépségek megismertetésére.

Szép az emberben mindenek előtt és mindenek felett a tiszta lélek,' mely meg nem hamisított képmása az alkotónak. Ez teszi az embert valódi emberré, ez szeren neki fölényt a világ összes te-