Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1882 (8. évfolyam, 1-54. szám)

1882-03-05 / 10. szám

s egyéb mérsékelt lapok mindazonáltal a mellett a föltevés mellett állanak, hogy daczára a jelenlegi politikai viszonyok zavaros és aggadaltnas voltának, .Mars szekere nem fog végig robogni a béke vetésein,“ — mert szerintük nem a hivatalos Oroszország készíti a talajt a nemzetiségek bujtogatása és a lázadók segélyezése által a háborúra, hanem a pánszláv propaganda.

A frauczia kormány az eddig követett figyelő (egyptomi) politikáját az esetleg Arabi bey által alkotaudő kabinettel szemben is fogja követni. — Gambetta párthívei hibáztatják a kormányt, hogy a porta intervenczióját megengedni látszik s ellene diplomacziai utón nem lép fel.

Angolországból, Londonból érkező táviratok azt a sensacziós hirt hozták, hogy egy ember pisztollyal rálőtt Viktória angol királynőre, midőn ez Wiudsorba megérkezett és a pályaudvarba kocsijába akart lépni. Senki sem sérült meg; azonban a királynő az ijedség által okozott lelki rázkódta- tástól több Ízben elájult. Az elfogott merénylő szegényesen volt öltözve és állítólag ir származású.

A déli lázadás színhelyéről naponkint érkeznek hivatalos jelentések, — melyek kisebb-nagyobb összeütközések, sőt hevesebb csatározások hirét is hozzák az elesettek, valamint a könnyű és nehéz sebet kapott katonák megnevezésével.

A magyar képviselőházban a közlekedési minisztérium költségvetésének tárgyalása alkalmából Rohonczy Gedeon képviselő hosszabb beszédben a miniszterre és az államtitkárra compromittáló leleplezéseket tett, melyek valódiságának vagy valótlanságának megvizsgáltatását és kideríttetését a kormányelnök megígérte.

A magyar képviselőház közoktatási albizottsága befejezte a középtanodai törvényjavaslat tárgyalását. Trefort miniszter a begyült összes anyagot tanulmányozás és állás-foglalás czéljából magához kérte, kijelentvén, hogy a kormány a lehető legrövidebb idő alatt befejezi az irományok tanulmányozását, hogy azután rendes tanügyi bizottság tárgyalásán keresztül menve, el nem halasztható törvényjavaslat mihamarább törvénynyé váljék.

A veszprénimegyei

kir. tanfelügyelő jelentése a közigazgatási bizottság

február tí-il£i ülésén.

(Folytatás és rége.)

11. A vallás és közokt. m. kir. minisztérium múlt évi aug. 12. B. pesten orsz. tanítói gyűlést hitt össze, melyen megyénkből a következő egyletek voltak képviselve;

a. ) A Pápa városi és vidéki tanító-egylet Bánfi János, polg. iskolai igazgató által.

b. ) A nagy somlyó-vidéki r kath. tanítóegylet Tima Lajos, devecseri tanító által.

c. ) A pápai esperesi kerület r. kath. tanító-egylet Hánnig Antal, pápai tanító által.

d) A Veszprém vidéki r. kath. tanító-egylet, Fekete Bertalan, enyingi tanító által.

e. ) A pápai h. h. egyházmegyei tanítók egylete Halasi István, pápai tanító által.

f. ) A veszprémi h. h. egyházmegye néptanítói egylete, Szász Ferencz, szentistváni tanító által.

g. ) A bakonyvidéki ev. tanító-egylet, Németh Péter, csóthi tanító által.

b.) A somlyó vidéki ev. tanító egylet, Buthy Márton, nagyalásonyi tanító által.

Meg kell jegyeznem, hogy a gyűlésen csak a mezőföldi h. h. egyházmegyében! tanítók egylete nem volt képviselve.

12. A nyári Szünidő alatt a magyar nyelvből tartott pótfolyamon Messelhauser Simon, farkasgye- püi, a b. pesti tornászati póttanfolyamon pedig Freund Sámuel, veszprémi tanító vett részt.

13. Az iskola-jövedelmek főösszege tett az 1879/80 tanévben 186793 irtot. A jövedelem szaporodása ugyancsak 788 frt. a mi azonban a jelen pénzügyi viszonyok közt kielégítőnek mondható.

Ggy-egy iskola fentartására esik átlag 616 frt. 48 kr. s egy tanköteles oktatására 5 frt, 49 kr.

viharzik ott majdnem soha. És mégis Rákóczit itt sujtá le a villám, mikor nem is várta, mikor a 17 éves ifjú ábrándos lelke a legszebb álmait szőtte itt a Vezúv lábainál, akkor sújtott le rá a vész, hogy megsemmisítse talán egészen, de hosszú időre mindenesetre.

Sógorától, leghívebb emberétől mondhatni őrangyalától Aspremont herczegtől levelet kap Bécs- bői, melyben ez őrömmel tudatja vele, hogy neje (Rákóczi nénje Julia) szerencsésen megszülte első gyermekét; de utóiratkép azt is hozá e levél, hogy Eleonóra császárnét értesítették Darmstadtból, miszerint az ifjú Magdolna kerczegnő, Rákóczi arája meghalt.

Elképzelhető Rákóczi helyzete, ki már kis kora óta annyit szenvedett, kinek emlékéből az első szabad mozgás alkalma most kezdé kitörülni a már 12 évi szenvedés kínos emlékeit, mit érezhetett az anyátlan apátián árva az idegenek közt.

Vége Ion a kéjutazásnak, keresztuttá változott az Rákóczira nézve, hiába vonultak el előtte a hires velenczei carnevalok ezer és ezer bohóczai, temetést láttak az ő szemei mindabban, egy fiatal nőt temettek ő előtte és vele az ő élte boldogságát. —

Neki vágott az alpoknak február végén s elkövette azt az istenkisértést, hogy egy pőre szánon, lovak közé dobott gyeplővel keresztülvágtatott azokon a jeges havas szikla-ösvényeken, szorosokon, melyekre a tiroli vadász, de még a zerge sem mer lépni e téli V3d zordon éjszakákon. Ő neki vágott, pőre szánon egy kalauzzal, kinek ezereket Ígért csak vigye át a magyar határra. S mikor a vak éjben a megrémült kalauz is vonakodott már, Rákóczi vette át az ostort és vágta a lovakat. A kalauz imádkozott, rimánkodott, hallotta is azt Rá14. A tanintézetek közöl az elmúlt tanévben a pápai orth. izr. iskola nyert 200 frt. segélyt az orsz. izr. alapból.

15. A lefolyt tanévben a vall. és közokt. minisztérium jóváhagyása mellett bezáratott May Jakab pápai lakosuak engedély nélküli tanintézete, továbbá a noszlopi ref. iskola-helyiség egészségügyi tekintetekből. Az utóbbi az illetékes egyházi főhatóság biztosítása szeriut a jövő tanévig múlhatlanul fel fog építtetni.

16. Faiskola-helyiség ma már csak Veszprém városában, Bódé, Pölöske és (Jrkut községekben nem létezik, ide nem értve, az iskolával biró népesebb pusztákat. — E szerint tehát Veszprém megye tek. bizottságának 1872. 76. sz. a. kiadott szabályrendeletének a faiskolák felállítására uézve meglehetősen elég lenne téve, de nem úgy a kezelés tekintetében, mert vannak még számos oly faiskola-területek, melyek fölárkolva, bekerítve, kellőleg elkészítve s beültetve nincsenek; némely helyeken pedig a kezelést olyan egyének végzik, kik azokat czéltévesztve használják fel, s ezáltal feladatukat, a tanulóknak a fatenyésztésbeni oktatását, nem teljesítik. — Itt nem mulaszthatom el, hogy a tek. bizottságnak b. figyelmét a faiskolákrai felügyelet körül észlelhető helytelenségekre ne irányozzam. Ugyanis míg a megye többi járásaiban külön, és arra alkalmas egyének vannak a felügyelettel megbízva, addig a devecseri és pápai járásokra uézve ezeu tisztet egy a legidősb tanítók közöl teljesíti, az ügy meglehetős hátrányára.

Továbbá nem tartom czélszerűnek azon eddig dívott szokást, mely szerint a faiskola-felügyelők díjaikat — úgy tudom — községenkint 4 forintot megjelenésük alkalmával közvetlenül a községektől szedik be, a mennyibeu ez összeütközéseket idézhet elő, s általa a sikerteljes működést nehezíti. — Véleményem szerint mind az illetőkre, mint pedig a községekre nézve czélszerűbb lenne, ha a felügyelők részére bizonyos napi- és fuvardíjak állapíttatnának meg, mely dijak az általuk kőrútjaik végez tével benyújtott és szabályszerűen felülvizsgált úti napló alapján a községektől behajtatnak s nekik kifizettetnek.

17. A népiskolai könyvtárak száma szaporodott 9-el.

18. Az iskolai takarékpénztárak száma 1 év alatt 6-ról 16 ra emelkedett; a betevők száma 657, a betett összeg 1195 frt 65 kr. volt

19. Házi ipar a lefolyt évben csakis két iskolánál űzetett, jelentéktelen mértékben. — Fájdalom, e téren a jövőtől sem várok kedvező fordulatot, hacsak a néptanítók már a képezdei tanfolyam alatt, vagy helyenkiot e czélra berendezendő póttanfolyamon a háziipar némely ágaiban nem fognak képeztetni.

20. Végre szomorúan kell jelentésemet azzal bezárnom, hogy az óvodák száma az egész megye területén ma is csak 5. Ezek közűi 2 Pápán, 1 Vár-Palotán, 1 Lájos-Komárombau és egy magánóvoda Veszprémben van. S ha ez általában véve szomorú jelenség, úgy Veszprém városára nézre még szégyenítő is; mert úgy hiszem, alig fogunk az országban már várost találni, mely legalább egy ilyen hasznos intézettel ne rendelkeznék.

Igen kívánatos lenne pedig, hogy Veszprém városa is tanúsítana áldozatkészséget oktatásügye iránt, s ezáltal székvárosi minőségében jó példát mutatna a megye egyes vidékeinek, s ezt annál inkább helyén látnám, minthogy Veszprém városa például Pápával szemben alig panaszkodhatik a közoktatási terhekről; mert míg Pápa városa Frőbel- féle gyermekkertet állított, az egyes felekezetek iskoláikat arányosan segélyzi, a leánygyermekek magasabb fokú kiképeztetése végett a polgári iskola fentartásához járul, az ipartanulók érdekében rajz- oktatásról, az elemi iskolába járó gyermekek torna és fatenyésztésbeni oktatásáról gondoskodik, addig Veszprém városa mindezen felsorolt jelentékeny áldozatoktól ment, és azon reméoyben látszik élni, hogy találkozik ismét egy nagylelkű jóltevő, ki majd a közoktatási hiányokról helyette gondoskodik.

Azonban mivel Veszprém városa eddigi tartózkodó állásából kilépni, úgy látom, nem szándékozik, az eddigi kiváltságosnak tekinthető helyzetét pedig a törvénynyel, de az osztó igazsággal sem tartom megegyeztethetőnek, elérkezettnek látom az időt, hogy Veszprém városa, ha egyelőre másra nem is, de legalább oktatásügye iránti azon törvényes és méltányos kötelességének teljesítésére szo- ríttassék, hogy az elemi iskolába járó gyermekeknek felekezeti különbség nélkül a torna és fatenyésztésbeni oktatásáról gondoskodjék.

Veszprém, 1882. febr. 1.

Stáhly György,

kir. taufelügyelű.

Hívatlan tanács az irgalmas nőknek H

i.

A keleti mozgalmak miatt országszerte megindult a vörös-kereszt-egy letek körében, a sebesült és beteg harczosok s a behivottak visszamaradt gyámoltalan családtagjainak segélyzése és illetve ápolása iránt való érdeklődés. Érdeklődés, mondám, mert, a tettek csak azután fognak következni s pedig kimaradhatlanul, mire nagy biztosíték honleányink ismert buzgósága, könyörületessége s példabeszéd- szerű nemes szive.

Jelen sorok czélja némi gyakorlati útmutatást nyújtani úgy egyesek, mint egyletek részére, hogy a nemes buzgalommal adottak a czélnak megfelelők is legyenek.

Kissé nagy feneket kell kerítenem, hogy megérthető legyen előadásom, a még eddig netán ke- vésbbé beavatottak előtt is.

Lássuk első sorban, mi az a genfi szerződés, a mely a vőrös-kereszt-egyletek alapját képezi?

1864. évi augusztus 22-én Genfbeu egy szerződés köttetett több európai állam képviselői által, kik kiküldettek, hogy javaslatot dolgozzanak ki oly szerződés felől, melyben az orvosok és egészségügyi csapatok, továbbá a mozgótábori kórházak (ambulance) használatban levő szerelvényei stb. semlegeseknek nyilváníttatnak háború esetén. A 9. §. tulajdonképi szerződés és ennek 15. §-nyi függeléké ben, — a szárazföldi és tengeri haderő sebesült és beteg harczosai javára oly magasztos elvek alkalmaztattak, hogy e század egyik legnagyobb vívmányának méltán tekinthetjük a szerződés létrejöttét. — Az emberbaráti szeretetnek érvényt szerezni a háború iszonyai között is, ezzel lehet jelezni azon szerződés értelmét, mely szükebb korlát közé szabottnak terveztetve, egy epochalis alktbossá vált a kiküldött férfiak humánus gondolkozásmódja s kormányaiknak készséges hozzájárulása által.

Semlegeseknek nyilváníttatnak a szerződésben uem csak mint előre tervezve volt; a különböző katonai egészségügyi iutézetek s azok személyzete; de oltalom és támogatás biztosíttatott mindenkinek, ki a sebesülteknek segélyt nyújt.**)

A magyar osztrák birodalom 1866 augusztusban szintén belépett a genfi conventióba. Sok ideig azonban e belépésünkről a nagyközönségnek tudomása sem igen volt, s ennek másban alig is nyilvánult jele, minthogy az egészségügyi társzekerek oldalára odapingáltatták a vöröskeresztet s raktárokban készen tartották a háború esetén kiosztandó vöröskeresztes karkötőket.

Az 1878-ik boszniai occupatió alkalmával a más bumanistikus czélok művelésére alakított no- egyletek, csupán szivük sugallatát követve igyekeztek ugyau enyhítni a sebesült és beteg katonák vagy a mozgósítottak visszamaradtjainak nyomorát, de működésükben hiányzott az összhang, az egy czélra

*) Igen szakavatott kézből veszszük e figyelemreméltó czikksorozatot, melyet sietünk is tisztelt olvasóinkkal közölni. Szerk.

**) Genfi szerződés 8-ik pontja „Azon lakosok, kik a sebesülteknek segítséget hoznak, kiméitessenek meg, és szabadon hagyaudók A hadviselő felek tábornokai köteleztet- nek figyelmeztetni a lakosokat, hogy kövessék emberbaráti kötelességeiket, melyeknek gyakorlása közbeni semlegességük szintén tudtul adandó. — Minden valamely házba befogadott és ápolt sebesült, azon háznak védőjévé vált. — A ki magához sebesültet befogad, beszállásolás és hadisarcz áléi fölmentendő.“

való öntudatos törekvés, s igy az eredmény nem volt olyan, minővé lehetett volna oly kitartó buzgó- ság mellett, melyet hölgyeink tanúsítottak.

Ma mindez megváltozott; az országos vörös- keresz-egylet, élén a rajongásig szeretett királynéval, fiókja által összehálózta az egész országot, az egyes szálak összefutnak az igazgató központba s igy az üdvös eredmény bizton várható.

Minden ujságlapbau olvassuk, is hogy érkeznek a központhoz, a különböző sebkötnivalószővetek, ütérmelegítők, ócska fehérnemüek stb. a jó mamák le a zárdába járó leánykákig véresre koptatják rózsás ujjacskáikat a tépés-készítésbeu ...

Dicsérendő buzgóság mindez, de más irányba kell terelni, mert igy hasznot nem bajt, fécsérli az időt s az anyagot, de eredményre nem vezet!

Egy a modern tudomány elveinek hódoló orvos, még csak a sebesültek kórszobáiba sem engedi bevinni a bájos kezek által tépett tépést, vagy ösz- szekötőzgetett finom rongyokat.

Legfelebb padlót és faedényeket zsuroltat a szálanként rendbe rakott tépés csomagokkal, vagy a különbféle folyadékok, vér, geny stb. íeltörölésére használja, ekkor is csak ha gondosan carbolsavas oldatba dobhatja azonnal a használat ntáu s elégetheti mindjárt az erre készített kemenczékben.

Erre a czélra, bogy bosszú napok és átvirrasztott éjek munkája ily sorsra jusson, igen kár volna annyi időt vesztegetni...

De miért bánnak hát ily kegyetlenül ezek az orvosok a női munka eredményével?!

Mert ezt igy kívánja a szegény sebesültek és betegek jólléte!

Azokban a tömött kórszobákban a balavány kórházlakók sebei méreganyagot rejtenek magukban, melyek górcsövi nagyságú gombák alakjában fölvétetnek a légáram által, s dögbalált terjesztenek ott, hol továbbfejlődésükre alkalmas talajra lelnek. Lerakodnak az ápoló személyzet ruháira, le a műtő eszközökre, a szivacsokra, a sebkötöző anyagra, a tépésre. — Ezek alkalmazása által általyitetnek oly sebesültekre, kiknek sebje eddig méreganyagoktól ment volt; — az előbb élénk piros seb szürkés szennyessé változik, a beteg lázas rohamoktól le- petik meg, s gyakran, ha egy merész műtét uem segít, menthetlenül elvész a szegény ember hetekig kínlódva mérges sebével, mely új méreggombák forrásává lesz más sebesültek romlására.

Ez a méreg később beveszi magát a padlóba be a falakba, az épület kövébe, s megmételyezi a hónapok múltán odakerült nyomorult sebesülteket is.

Azt a finom szálú tépést, azokat a felborzait puha növény rostocskákat, azokat szeretik különösen a mikroscopicus gombák. — Ide befészkelődve egyszer, a kórszobák nyirkos levegőjében buján tenyésznek, azután vészt és halált terjesztve . . . pedig az irgalom eszközének voltak száuva!

Nemesszivü anyák, virágzó, hajadonok, fejlő bimbók, kis gyermek leánykák, hagyjátok abba a tépés készítését!

(Folyt, köv.)

I)r. Th. L.

— <2/1 pápai reform. egyhd{megye február 28-án tartott közgyűlést Pápán, — melyen kihir- dettetett a segédgondnok választására történt szavazás eredménye, mely szerint a szavazatok nagy többsége által Tóth Lajos úr, a pápai ref egyház főgondnoka Ion megválasztva, ki azonban a hozzá indított küldöttség előtt kijelenté, hogy előhaladott kora, és elfoglaltatásai miatt nem fogadhat el oly állást, melynek úgy, miként szeretné, nem felelhet meg. — A közgyűlés ezután az uj szavazást rendelte el, és helyettes segédgondnokul az egyházmegyének egyik legrégibb és legérdemesültebb ta- nácsbiráját Baráth Ferencz urat kérte fel. A közgyűlés a volt segédgondnok Vághó János ur érdemeiről jegyzőkönyvileg emlékezett meg és tiszteletbeli taFolytatás a melléklapon.

kóczi. ü némán, fásultan nézett le azokba a 100 öles poklokba, melyek szélén vágtatva repültek a megrémült lovak, azután meg a felleges eget kezdte bámulni, mint fut le itt-ott egy-egy csillag róla, az övé már úgyis lehullott örökre.

Gondolá, pedig nem volt helyes gondolat. Isten őrködő kezét terjeszté az őt kisértőkre, áthozta szerencsésen az őrjöngő ifjút, kire még csak aztán várt a szerep megkezdése szép Magyarországon.

Rokonai körében, rokoni kebleken kiöntvén keservét, megcsendesedett kissé, s Júliának boldog családi köre, ba eleinte tőr volt is szivének, lassan lassan a rendes dobogásba hozta azt, b idő múltával úgy lecsendesíté, hogy megérté s átérzé legjobb barátja s védangyala Aspremont szavait, ki nem szűnt meg házasságra unszolni őt, elébe tárva a veszélyeket, melyek testét lelkét környezik, ba igy indul meg kalézolni az élet bizonytalan utain, s legkivált a bécsi udvar terveit, hol majd minden követ megmozdítanak, hogy azok szája izére nősüljön, vagy (mit még jobban szeretnének) soha se nősüljön, igy legalább kivász a rebellis Rákóczi* hadnak a magva is, melynek csak puszta említése is elég arra, hogy hideg borzongást okozzon sokaknak ott főn a burgban.

A komoly okok reábirták a koránál jóval érettebb lángeszű ifjú fejedelmet, hogy bevegye nénje és sógora vigasztalásait, tanácsait. Elfogadta ajánlatukat egy alkalmas, hozzá illő korú és rangú mennyasszony érdekében, s figyelemmel szemlélte annak megmutatott gyönyörű arczképét, ki fejedelmi házból, előkelő ősrégi fejedelmi családból származik.

Hozzá gyönyörű 15—16 éves, elragadó szépségű, szőke fürtü, kék szemű, fehér-piros arczu, szóval a dúsgazdag fejedelemhez, a gyönyörű barna

tüzeslelkii magyar ifjúhoz egészen illő parthie lehetne.

Ifjú szív hamarább vérzik, de hamarább is heged, Rákóczi egy félév múlva azon óhaját nyil- vánítá sógora előtt, szeretné azt a szőke angyalt szemtől szembe látni.

S ki volt ez a vigasztaló angyal, ki hivatva lön a legnagyobb magyar család egyetlen örökösét és véle nemzetünket megvigasztalni, boldogítani? Sarolta Amália, Károly Hessen-Rheinfelsi fejedelemnek és Gr. Leiningen (1848) Vesterburg Juliannának első szülött leánya jelenleg alig 16 éves, tehát 3 évvel ifjabb Ferencznél. — Különben közel rokon az angol, franczia és egyéb udvarokkal tehát a bécsivel is, ami aztán nem is tog tetszem sem a császárnak, Bem császárnénak — tévé hozzá az őszinte Aspremont.

Különös jelenség halandó életünkben, hogy míg egymás ajával-bajával keveset törődünk, addig a házasság iránt minden rokon, barát, ellenség, hivatott reá vagy nem, a legélénkebben érdeklődik, házasodjék egy koldús, vagy fejedelmi sarj, azt ugyan megszapulják, űzik-fűzik a saját körében úgy, bogy meg nem köszönné, ha 10-ed részét hallaná Í3 meg. S milyen buzgón törekszenek sokan lépésünket meghiúsítani... hát még ott fenn a magas régiókban, melyet udvarnak neveznek!

Azt mind őszintén elmondd a koros, tapasztalt és udvarképes sógor a szelíd ifjúnak, ki csak most vévé észre, milyen fontos személy ő az udvarnál, noha még alig fordult meg ott, — akkor is miut diák.

Hanem a körülmények nagyon szépen kezdettek őrölni — Rákóczi malmára. — A császár háborút folytatott oda főn a Rajna mellett a francziák ellen az angolokkal egyesülve. Ha kullogóba------------vwjm, UICll Okli t 1

adtá

k eléje a jezsuita atyák.

Soha háború jobban nem jött kapóra, i ez, a császár megörült az ifjú kérésének s ut tatá fővezérét, Bádeni Lajost, fogadja jól a rét 1 i s magy. berczege t s oktassa az emberpuszt nemes mesterségében, ba táborában lesz. S h annál nagyobb kedve legyen az ifjú harczosi egy császári kegyelmes irat nagykorúsítá őt leg gyelmesebben elengedvén néki a még hátra 1 két esztendőt, mint különben is már nagyon é férfiúnak mondja hízelgő császári engedély.

ügy is lön, csakhogy nem egészen ahog; bölcs miniszteri tanács kieszelte. U. a. időben üg kéz alatt R- azon izenetet kapta Hesseni Kár< tói, hogy családjával Kölnben fog időzni, ha meglátogatja őket, szívesen látja. Sarolta is ott 1 Nagyon pőrén, mint vadászok, igazabbau borúba menő harczosok megindultak Rákóczi Aspremont Bécsből 1694. aug. elején a rajnai borba — azaz igazabban — a kullogóba.

A hadvezér nagyon szívesen togadta ő Rákóczinak megmutatott mindent, mi a magas: hadvezénylethez szükséges, és R. tanult is so azon három hét alatt, mig a vezérkarnál volt, au később fényesen vizsgázott is belőle — a szab ság hosszas harczaiban. Hanem aztán azt mór most megnézi a szövetséges angol tábort, bá ott is akad valami tanulni való.

Akadt volna is, hanem hát Köln útba ei és itt elakadt a háború tanulmányozása, Ráki azokon a szép kökény szemeken át kezdé tanuli nyozui szép ellene lelkét. Hamar kitanulta.

Két nap alatt megértették egymást. Rákóczi nem hiába járta a hadi iskolát, i