Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1882 (8. évfolyam, 1-54. szám)
1882-02-05 / 6. szám
V. t. ez. ide vágó szakaszainak szemmel tartása mellett mindenkor határozottan nyilatkozzék. El nem ismerés esetében különösen akkor, ha a kérdéses ápolt huzamosabb idő óta nem lakik a községben és valószínű, hogy máshol nyert illetőséget, a község saját jól felfogott érdekében fő kötelességének ismerje az alispáni hivatalt, a további sikeres nyomozás eszközölhetésének s a kérdéses egyén illetősége uiegállapíthatásának czéljából újabb adatokkal felvilágosítani. c) Ugyanezen jegyzőkönyvben úgy az ápoltnak, mint azon egyéneknek, kik helyette a felmerülendő tápdíjakat az 1875. III. t. ez. 1. §-a szerint fizetni kötelesek — vagyoni viszonyai iránt részletes és lelkiismeretes nyilatkozat adassák. d) Azon esetben, midőn a betegfelvételi jegyzőkönyveken a község által kiállítandó bizonyítványokra szánt hely van — a bizonyítványok mindenkor a fölvételi jegyzőkönyvre vezetendők. e) Bujakórosok betegfelvételi jegyzőkönyveire az illetőségi, de különösen csakis az illető ápolt vagyoni viszonyait érdeklő bizonyítváuy reávezetése kívántatik meg. Újból fel'nivatik e helyütt az illető közegek figyelme arra, bogy az 1875. III. t. ez. 4. §-ában felsorolt esetekben és igy a vagyontalan bujakórosoknál is az általuk igénybe vett tápdijakat az állam-kincstár, tekintet nélkül arra, hogy az illető bujakóros szülei vagyonosak-e vagy sem? mindenkor megtéríti; igy az illető szülők szándékos károsításának ekerülése végett bujakóros ápoltaknál csak ezek saját vagyoni állása tüntetendő ki. f) Ugyanez alkalomból tekintettel arra, hogy a betegápolási ügyek az alispáni hivatalnál tartatnak nyilván, utasítom a t. czimet és a községek elöljáróit, hogy más törvényhatóságok vagy a kórházak által közvetlen hozzájuk küldött betegápolási ügyekben az alispáni hivatal elkerülése mellett ne intézkedjenek, hanem a vonatkozó iratokat hozzám minden esetben terjesszék fel. Végül felelősség terbe mellett utasítom a t. czimet, hogy ezen körrendeletem minden pontját szigorúan keresztülvigye és az egyes intézkedések pontos megtartását ellenőrizze. Veszprém, 1882. évi januárhó 2G-án. Véghely Dezső, Kiispán. Veszprém 1882. február 3. Tekintetes szerkesztő úr! Szükséges tekintetbe venni a koldulásra nézve városunkban azon körülményeket is, hogy igen sok ház van, melynek megvannak a maga szegényei s ezek heteukint bizalmas házaikhoz a szokott alamizsna átvétele végett megjelennek. Többször megtörténik az is, hogy az ilyeneket a városhajdu bekíséri s az illető adakozó maga tesz neheztelőleg lépést, hogy a szegény az ő kívánatéra megy házához mert régi időben cselédje volt. Az ily körülmények is megnehezítik a rendőrség eljárását, mert mig a közönség egy része helyesli az ilyenek befoguiilsát. másik része kivételeket szeretne megállapítani. Sokan vannak azok, kik megfoghatatlannak látják, miszeriut hazánkat annyi kujtorgó és csavargó árasztja el. Mi gondolkodtunk e felett s azt biszszük sikerült kitalálnunk az okot. Mióta Magyar- országon a vasutak építése megkezdődött s a kapzsi vállalkozók, hogy minél több nyereséget tehessenek zsebre, honi munkásainkat mellőzve, külföldről édesgettek be munkásokat, honnét azután a népek legalsóbb rétegeiből ezer számra vándoroltak be munkások; a vállalkozók és alvállalkozók ezen népséggel szemközt akképp báutak el, hogy keresményeiket a legalsóbb fokra leszállítva a nyomorult munkás nem ritkán csak annyit kereshetett, a mennyi életfentartására szükséges volt; a vállalkozók elég ügyesen gondoskodtak arról, hogy az élelmezéshez szükséges anyagokat ők adhassák el; mikor azután egy úttest elkészült, a munkás-sereg egy krajezár nélkül szélnek bocsáttatott s barangolt az ország különbféle vidékeiu, mig nem a megyei és városi rendőrség által mint csavargók és koldulok nagyrészben összefogattak és hazájukba tolouczoltattak. Hány ezerre megy az ily kujtorgók é« „ száma, kik hazánkból éven át eltolonczolva fVar»lk azt az állomi statisztikai hivatal tudná t16 •’ Mily üdvös volna az s mennyit segítene h* xUt,aT gyón és közbiztonsági állapotán, ha a vasúti á"k ’-k vállalkozók köteleztetnének arra. hogy a' hehitt ás általuk foglalkoztatott munkásokat ‘ oidl? bevégezte után nem szabad szélnek eresztő,,; í*111 * * * * * *“1*1 kötelesek azokat egytől egyig hazájukba litaui. 8Za8»1* Az ily körülményeknek tulajdonítható Wintthb vagyon- és közbiztonság, misenánk, s mi azt hiszek hogy ezen bajok orvoslására nem a rendőrség í«n van hivatva, s ezért a rendőrség egyoldalúba , I ‘ is kárhoztatható. ^ 118 Ezeket kívántam még - a múltkori Ígéret ,m hez képest - becses lapjában a megtámadott m dőrség védelmére megemlítem ; maradva a trk szerkesztő úrnak kész szolgája . ’ F*jes Antal r- kapitáqj. VIDÉKÜNK. Berhida, 1882. januárhó 31. qA „Veszprém“ szerkesztőjéhez. Utóbbi levelemben vidékünk életképességéről szólva örvendetes jelenség gyanánt felhoztam,0miszerint alighogy átléptük a múltnál szerencsésebbnek látszó új év küszöbét, már is a lelkesebbek sorából községünkben egy eddig sajnosán nélkülözött társalgó és olvasókör alakult, a tőszomszédos Pusztapéthen pedig egy gyapjú mosógyár van tervezet- s keletkezőben; ma meg arról értesíthetem, hogy körvidékünk központján Berhidán egy gyógyszertár felállítására nézve indult meg egy erőtefjes mozgalom, mely, hogy eredményhez vezessen, ' az alapeszmének a vidék községei már is megnyervék. E mozgalom szerzője Sz. G. molnármester szóvi- vősége alatt^Gr. Z. valamelyik szomszédmegyébÜl jelentkezett gyógyszerész, a ki Berhidán letelepülendő rendrejárta az ide gravitáló községeket s kiállíttatván magának mindenütt a czél eléréséhez szükséges pártoló nyilatkozatokat s magához vette, azok segélyével a további lépéseket megteendő. Mondanunk sem kell, hogy azou eszme nagyon is szép és üdvös, s felkarolása hangos bizonyíték arra nézve, hogy vidékünk irányadó köreiben hamar viszhangra talál a napról-uapra többet kövelető kor intő szózata, s az érdemileg szövetkezett vezér-far* fiak csak becsületes dolgot cselekesznek, midőn fennen lobogtatva a haladás zászlaját hódító lábakkal lépnek az előbbrevezető pályautra fáradozással oly intézmények létrehozásán, a melyek nemcsak korszerűek s hézagot pótlók, hanem közérdeküak s a szevedő emberiségre nézve áldásosak is. Tlj auDVAOtuuj avftCgjéáí“ ségi szempontból elvitázhatlanul egy provincziális gyógyszertár berendezése oly központon, a liot egyéb szerencsés helyi- s környékbeli viszonyok összefolyása mellett együttesen feltalálhatók mindazon kellékek és tárgyak, a melyektől habár bizonytalan időre is, egy gyógyszertár fennállása függ. § ha tekintetbe vesszük, hogy Berhidán emberemlékezet .óta mindég volt orvos, a községi ügy újjászervezésével pedig manapság a körorvos rendes székhelye, megilletné ugyan a szegény betegek jól felfogott érdekében s édes mindnyájunk közké- iiyelme tekintetéből egy gyógyszertár, de mivelhogy a tényezők közt, a mi magában véve a dolog sarkkövét képezi környékünkben a megkívánható elégséges nepszám, mely annak fennállását biztosíthatná, szoros számbavétel mellett sem található fel, mi e szép és dicső eszmét csak szánalomra méltó jobb sorsra érdemes gondolatnak — magát a megkísértendő vállalatot lehetőség tekintetében pedig a netán vermes reményében ringatódzó jóhiszemű vállalkozó részéről egyátaláu merő koczkázatnak tartjuk kivált: ha a főbb tényezők beható s alapos számbevétele nélkül amúgy csak borura derűre annak keresztülhajtásába bocsátkozik. Továbbá jól megfontolandó, vajon feltalálható itt a vidék lakosságában a megkivántató anyagi és szellemi qualifi- catio ? vau-e iparüzlete, kereskedelme, forgalma, s más e féle kedvező körülmények, a melyek egyeteméhez egy felálitandó gyógyszertár reményét bizton kötni lehet. A mi minket illet; mi hévvel karoljuk fel a szép eszmét, de jóakarólag intünk keserű tapasztalatok után itelve „a látszat csal“ s ha mégis akad, a ki nem riad visza a nehézségek-s veszélytől, ám cselekedjék a maga jó nézete szerint, hisz — „a szerencse próbával jár“ — mi csak sikert kívánunk hozzá még édes mindnyájunknak egyéb földi javak mellett állandó friss jó egészséget, mely pedig hogy ha lesz, úgy e .diák konyha* zöldágra vergődni alig fog. Most pedig tekintsük meg a községek népességét s vonjunk egy párhuzamot a veszprémi, várpalotai és polgári gyógyszertárak közt, hogy megítélhető legyen a Berhidán felállitaudéra nezve felkelt aggodalmunk mennyire indokolt-e^ vagy sem? Az 1870-ik évi népszámlálás eredménye szerint Veszprém számlál 12,002 lelket s vau két gyógyszertára. E központi helyhez, melyuek van virágzó (?) ipara, eléggé nyüzsgő forgalma, vagyoni és szellemi qualificatiója, a megye, püspökség, káptalan, székhelye ó van több jótékony intézete, csatlakozik Szt.-Gál 3533. Herend 819. Bánd 6£5. Márké 892. Vámos 1566. Fáész 262. K. és N. Hidegkút 665. Almádi 120. Szt.-kir. Szabadja 1502. V. Berény 715. Liter 488. Szt.-istvány 425. Soóly 494. Hajmáskér 929. Kátét 1550. Kádárta 727. öszesen 27,354 lélek; e roppant uépszám egyéb meglevő kedvező tényezők hozzájárulásával a két gyógyszer- tárt fentartani képes, de már a harmadikat alig. Várpalota népessége áll 5536 lélekből. Idejárulva Öskü 1229. Ősi 1767. Téés 1539. Peremartou 1008 Berhida 1162. Kovácsi 378. Küngös 359. Papkeszi 713. Csajágh 1265. Vilonya 540. lélekszámúnál tesz az összeg 15496. a kis Inotát is még idevéve együtt 17000. lelket, e kevesbbé tekintélyes számhoz van kötve a várpalotai egyetlen gyógyszertár fennállása, melyet tulajdonosa tudvalévőén csak áldozatok árán tart fenn. — A polgárdi gyógyszertárt 15,000 lélek támogatja s a jó ég őrzi, hogy össze nem roskadt. Most már, ha a várpalotai gyógyszertárostól elszakadt Peremarton, Berhida, K.-kovácsi, Küngös, Pap- keszí, Csajágh ás Vilonya 5425. lóiekszámaival, a két veszprémiével szemben kész veszélynek tétetik ki, mig ellenben a Berhidán alakulandó 5425 szám arányával halvaszülött leend. Még egy van, a mi szem elöl nem tévesztendő el s ez az: hogy a gyógyszertár az elegendő látogatottság s kelendőségnek nem örvend, úgy a tartályok tégelyekben bármily légmentesen elzárt friss orvosszerek is idővel hatásukat vesztik, az értök adott ár kidobott pénz, a gyakorló orvos a gyógyszerészet terén bizton nem haladhat előbbre, figyelmet keltő remek golgokat nem mivelhet, bizalma s tekintélye csökkenni fog kivált ott, hol a be’--□""oj 'L 2. — « 1j- r. A p nRmAkal lzi^fil ki, akik — őszintén megvallva, — bármire is iu- kább költenek, semmint orvosiszerre kivéve egyes legvégsőbb kóreseteket, midőn a nagy „kaszás“ a beteg-ágy lábánál leskelődve bivógatja áldozatát vele menni amaz örökké tartó tulvilági hazába, a hol senkinek még leje sem fáj, s nem kell többé sem orvos — „patyika* a melyet itt nálunk — ba ép meg kell lenni — egy fiók vagy az orvos kezénél egy jól berendezett házi is könnyen pótolhat. Eplényi Márton Pápán, febr. 3. Tekintetes szerkesztő úr! A pápai jótékony nőegylet báljával nyitottuk meg farsangunkat és valóban kedélyes mulatságban részesültünk. Jótékonyságukról ismert kedves hölgyeink elkövettek minden lehetőt a bál sikerére és a jövedelem szaporítására. — Az elárusított ezu- kordobozokba elhelyezett aranyokat, ezüstpénzeket, egyes hölgyek, a ezukrokat pedig a választmány adta. A dobozokat pedig özv. Peti Józsefné, Jókai Etelka, Háczky Laura, Kiss Vilma és több lelkes úrhölgyek készítették, úgy a dobozok árából befolyt összeg tisztán volt az egylet üdvös czéljaira fordítható és felülfizetések sem hiányozván a bál tiszta jövedelme körülbelül 200 frt lesz a jelentékeny kiadások levonása után. A tánczvigalom fényes ás különösen a vidékiek részéről’ szépen látogatott volt, 40 pár táuczolta a négyeseket. — Ott láttuk: Antal Uá- borné, Autal Eszti, Ács Ilona, Barthalos Istvánná, Bélák Róza (Vanyola), Breuerné, Csillag Mariska, Doktorits Samuné, Doktorits Honor (Acsád), Dávid Jolán, Fehér Dáuielnó (Teke), Horváth (Jyuláné, Horváth Lajosué, Julier Matild, Kiss Lászlóné, Ko- ritschoner Lipótné, Kovács Vilma, Kis Mari, Kemény nővérek (Podár), Kluge Jolán, Lóskay nővérek, Lazányi Béláné, Makara Mariska, Mikovinyi Ödönné, Kelle Jolán (Győr), Rechuitz Edéné, Sleiu- berger Lipótné, Spitzer Ignátzné, Steiner Paula, Schneller Jolán (Csög), Schandl Nella fCsóth) Szvo- boda Venczelné, Szíj Anna, Szily nővérek, Szokoly Mariska, Tóth Dánielné, Tóth Jolán (Csönge), Zimmermann Autalné urhölgyeket stb. A veres-kereszt-egylet január 29-én tartotta közgyűlését, melyből rendezőséget küldött ki az egylet czéljai javára márczius 25. és 26 án tartandó ünnepélyes előadás előkészítésére. A rendező bizottság f. hó elsején tartott ülést, melyben elhatározta, hogy egyik estén műkedvelők elofogják adni „A két anya“, a második estén pedig „A rendelő óra“ czimü 1 felvonásos vígjátékokat, e mellett mindkét napon lenne beszőve a programúiba humorisztikus felolvasás, szavalat, ének és élőképek stb. Az érdeklődés ez ünnepélyek iránt oly nagy, hogy már előre is a legjobb sikert jósolhatjuk. E farsangban még e hó 15-én lesz több megyéből egyesült fiatal uraknak fényes, azután f. hó 20-án a helybeli casinónak házias tánezvi- galma. Kaktus. Bakony-Szombathely, febr. 2-ikán. Tek. szerkesztő úr! Hiszem, hogy sem ön, sem pedig e lapok t. olvasói rósz néveu nem veszik, ha báli saison-unk egyik ifjú sarjáról, mely csak tegnap látott nem nap-, de holdvilágot és mely megyénk területén szép számú, kedves vendégkoszorut vont ellenállhat- lan bűvkörébe, röviden beszámolok. Ne tessék ám azt hinni, hogy Carneval ő felségének hódoló tisztelői éppen a nagyvárosok fényes vigarda-termeiben juttathatják teljes érvényre azou hangulatot, mely farsang idején szív- és lélekre egyiráut hat oly kellemesen, oly jótékonyan. — Terpsychore, a nagyhatalmú ministerelnöknő, vi- lágravaló, tánezratermett fiatalságunkat kormány- párti programmjának csakhamar megszokta nyerni «s keresztül viszi vele mindazt, mit felséges ura csak kívánhat. De hogy a dologra térjek! Helybeli uradalmi tisztségünk, nevezetesen t. Euczman Lipót, Kiss Károly és Kariovi tz M i k 1 ó s urak nagy ügybuzgalommal és kitűnő tapintattal vitték mindvégig bálrendező szerepüket és ma övék a dicsőség, ha a b.-szombat- helyi első bál oly igen sikerült. ízlésesen díszített teremben egybegyűltek a helybeli, rédei, kisbéri, bábolnai, cseszneki, csatári, ölbői és pápai gazdatisztek, nejeik és családjaikkal kikhez még Győr- és Fehérvárnak ‘ hölgy, és vfekeMyn ÍSdS táaraosa /satlaboÄ! Barna legények k^Q reggelig húzták talpalá a fngsnpj frjssebb nemzeti tánezdarabokat és fejtették jg a csárdást úgy, a hogy magyar ifjú magyar lánynyal csak lejtheti. Bálkirálynét nem nevezhetünk, mert egyik hölgy oly kedves volt, mint a másik, mert mind bájos, mind szeretetre vólt méltó. Folytatás a melléklapon. is az a titkos félhomály ereszkedett alá az erdőre s a falvakra, melybe mint máskor, úgy most is a nyájat hazaterelő pásztor mélabus danája, a kolompok tompa zaja és az erdő énekeseinek vig zenéje vegyült. Most is úgy aranyozták be az öreg Vértes hegyek magas ormait a láthatárról rég eltűnt napnak bágyadt sugarai, ugyanaz a tünemény most is a már sötét völgyben s a még megvilágított hegytetőn mint egyébkor. Most is nyugalomra hajtották fejeiket, s fáradt tagjaikat pihentették a békés lakók a nappali nehéz munka után az álom édes ölében, mint más elmúlt éjeken, hogy másnapra virradva ujult erővel foghassanak napi munkájokhoz. Azónban az újra felkelt napot, a már kilenczre olvadt tagból álló Schaffer család tagjai közül csak kevesen láthatták. Azon est, melyeu nyugodni tértek, utolsó es- téjüK volt, s a nyugalom egy örök nyugalom. A nap már fenn volt a láthatáron, szétszórta üdvözlő sugarait a vidéken, elküldte a falvak lakóinak házaikba keltve s uj munkára hiva fel. Csak Schafferék aludtak mélyen, mélyen felkölthetetlenül. A falubelieknek feltűnt ez kétségtelenül, — s már maga azou szokatlan jelenség is, melyet az utozára nyíló ablakokon vettek észre, mint a melyek belülről vánkosokkal voltak betömve, a legrosszabbat sejtették embereinkkel. Visszafojtott lélekzettel álta körül a csakhamar összetódult nép a házat, mig az elöljáróság élén az udvarba nyomulhatott. Itt azonban uj meglepetés, uj szokatlan látvány tárult szemeik elé. A háznak udvarra néző ablakai szintén vánkosokkal voltak betömve, a konyhaajtö kívülről keresztbe tett fadoronggal eltorlaszolva, melyen ép úgy, miut a vánkosokon és a falnak az ablak mellett lévő részén véres kéznek véres ujjnyomai fokozták az elfogódást s a lázas ingerültséget, — az eddigi balsejtelem rémes érzete már kint az arezokon ült. Rövid idő múlt el igy, midőn a hatóság, felszabadítva az ajtót torlaszától, belépett az üres konyhába, hol a belső szobából jövő tompa zörej üté meg füleiket, a hang irányában előrenyomulva elérték a szoba ajtaját, melyet föltárva a legszomorúbb jelenetet láthatták maguk előtt az ablak hézagain átszürődött kiváncsi napsugarak megvilágításánál. Kémes jelenet volt ez, melyhez foghatót talán csak képzelem alkothat. Kémes jelenet, melyet talán a várpalotai rablógyilkosság közelíthet meg. A négyszegletű szoba ,egy mészárszékhez vagy egy vágóbídhoz hasonlított inkább, mint emberi lakhoz. Nem fogok itt részletekbe bocsátkozni, nem fogom a borzalmas látványt a maga mi- és minőségében feltárni, nem akarom az itt megjelent falusi nép arczán visszatükröződött lelki állapotot mint lélektani észlelés eredményét közzé tenni; úgy hiszem eleget mondtam, ha annyit említek, hogy e látvány képes lett volna megfagyasztani a vért az erekben. Élettelnűl és rútul megcsonkítva feküdt a szoba talaján hat kihűlt holttetem. ... A két házaspár, felnőtt leány és az öreg Scbafferné baltacsapások halálos sebei alatt a iegkegyetlenebb halállal múltak ki; ez utóbbi még akkor is görcsösen szorított mindkét kezének ujjai között egy csomó vörbenyeges színű hajat. A 10-12 éves fiú az istállóban sajátkép az istálló padlásán aludt, mig Schaffer Jakab ugyan azou szobában a mestergerendára lábainál fölakasztva lefelé csüngött, mellette egy feldöntött szék, mely mint mondják feldülésé- vel adta azon zörejt, mit a konyhában hallottak. Csak még ebbeu volt élet, A nép e legkevésbé sejtett gyilkos látvány első pillanatában bálványnyá változott, az elöljáróság lábai földbe gyökereztek, az ész mintha mindenkiben megállt volna, csak miután bámulatukból felocsúdtak, oldották le s intéztek kérdést a még magáról életjelt adott Schaffer Jakabhoz a történtek felől. „A zsiványok voltak itt, a pénzt elviték ezeket megölték, engem pedig lábamnál fogva felakasztottak.“ Fz volt első és utolsó vallomása, e mellett vaskövetkezességgel makacsúl megmaradt, ennél többett nem vallót. Ez egyszerű vallomása, mint látni, a tény megvilágításához nem sokban járúlt. A körülmények több adatot szolgáltattak a rejtélyesnek látszó gyilkosság földerítéséhez. Megjelent Tatából az illetékes hatóság, s a látlelet úgyszintén a tényálladék megállapítása és felvételéhez szükséges formalitásokat megtette, a midőn is Schaffer Jakab ellen terhelő bizonyítékok merültek fel. így a 10—12 éves fiú elbeszélése és vallomása szerint, — ki a végzetes éjjelen az istállóban aludt, — mint ez szokásban van falu helyen, hol a lovak és tehenek felügyelete és gondozásból az istálló egynek éji szállásul szolgál — úgy éjfél felé, bátya Jakab, az istálló ajtaján zörgetett és őt kinyitásra szólította fel, ő azonban kinyitás helyett, hallgatagon s lehetőleg nesz nélkül felment az istálló padlására, hol az összehal- mazott szalma és széna között elbújt, félt Jakabtól, kinek láttára mindig remegés fogta el, mióta testvérét a 14—15 éves bátyját, Jakab az erdőben meggyilkoltan feltalálta. Jakabnak ez éjjelen, úgy látszik nem volt veszteni való ideje, mert rövid várakozás után feleletet belülről nem kapván a zárva maradt ajtót berúgta; de mivel a fiút a fekhelyén nem találta dörmögve eltávozott a konyha felé. Az ezután következőket maguk a látott tények mondták el. A konyhából a szobába hatolt ezután Jakab, hol fejszéjével gyorsan végzett. A konyhaajtónak kívülről való eltorlaszolása és Jakabnak a mestergerendára való felfüggesztése ugylátszik, a hatóság félrevezetésére, legalább nyomvesztésre volt ezélzatosan tervezve. Azonban igaz marad az a magyar mondás; „Akit az Isten meg akar verni, először is elveszi az eszét*. így járt Schaffer Jakab is. Az ablak párkányzata és a közvetlen melletti falon megmaradt véres kéz é3 ujjnyomok az ablakon ki és bejárást árultak el. Jakab tehát ördögi munkája után az ablakon kimászott és a konyha ajtaját elzárta a fadoronggal és ismét ugyanazon az utón visszamászott a szobába, nem gondolva a nyomokra, melyeket a fadorongou, a falon, az ablakon kívül és az ablakok betömésére alkalmazott vánkosokon belül hagyott, s a melyek a gyilkosnak a szobában létét árulták el. Egyéb bizonyító és terhelő adat is merült még fel. Ott volt a még véres fejsze, melyben a falu népe Jakab fejszéjére ismert, ott volt az anya miudkét kezében, görcsösen ujjai közé szorítottan a vörhenyeges szinü hosszú csomó baj, mely Jakab bajából valónak lett konc tatáivá, kinek arcza körömkarczolásokkal volt elék- telenítve. Általánossá vált a hit, a helyszínén megjelent hatóság és a falu népe között, hogy az édes anya és fia között élet-halál harcz folyt, mely az édes anya halálával végződött. Schaffer Jakabnak a mestergerendára való felakasztása, melyet maga hajtott végre önmagán, mint említém, tervszerüleg a hatóság félrevezetésére történt, hogy a gyanút magától elhárítsa, sőt önmagát is áldozat gyanánt tüntesse fel. Számításában
