Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1882 (8. évfolyam, 1-54. szám)
1882-12-03 / 50. szám
VIII. évfolyam. 1*88. 50-11» szám. Veszprém, flecz. 3. g Magánvitáknak » személyes jellegű támadásoknak a lap keretében hely nem adatik. Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Névtelen közlemények csak akkor vétethetnek figyelembe, ha valódiságuk iránt bizonyíték szereztetett be. — Bérmentetlen leveleket a szerkesztőség csak ismert munkatársaktól fogad el. Szerkesztőségi iroda: Vár á. sz. a. — Ide czimzendö a lap szellemi részét illető minden közlemény. Megjelen e lap a „HIVATALOS ÉBTESÍTŐ"-vel együtt minden vasárnap reggel. Rendkívüli esetekben kü- lönlap adatik ki. — Előfizetési ár mindkét lapra : negyedévre 1 írt 50 kr. ; félévre 3 írt; egész évre 6 írt. Egyes példányok ára )5 kr. — Hirdetések díja: egy hasábos petitsor tere 6 kr.; nyilttérben ÜO kr.; minden beigtatásért külön 30 kr. állami bélyegilletók fizetendő. Kiadóhivatal: Krausz A. könyvkereskedése Veszprémben. Ide küldendő minden előfizetés, hirdetés, melléklet s reelamátió. VESZPKEM közgazdasági-, társadalmi*, helyi- s általános érdekű MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY. Az alispán jelentése* Előttünk fekszik Véghely Dezső alispán urnák Veszprém vármegye állapotáról szóló jelentése az 1881-ik évre. A jelentés elkésettnek látszik, ha azt veBzszük, hogy innen-onnan a most folyó évnek végéhez jutottunk, tehát már egy újabb jelentés anyaga garmadára gyűlt és újabb összeállításra vár. Azonban csakhamar kibékülünk, ha a vaskos, 138 nagy oldalra terjedő munkát, habár csak felületesen is, átlapozgatjuk. A ki megyénket tüzetesen meg akarja ismerni; aki be akar pillantani azon gépezetbe, mely Veszprém vármegye életműködését eszközli és fentartja, az Véghely Dezső alispán müvét vegye kezébe és mindenre megkapja a kellő felvilágosítást, meg a kellő útbaigazítást. Több e mü, mint puszta évi jelentés, helyesebben Veszprém vármegye évkönyve ez, mert hű tükre mindannak, amit egy év keretébe az előző évek hagyomány- vagy következménykép a fejlés szigorú törvényei szerint beillesztettek és ami minden más megyei eseménynek szülő oka vagy okozata volt. A nagylélegzetű és mégis könnyen áttekinthető mű első részében az alispáni intézkedések vannak felsorolva. A lolyvást szaporodó hivatalos teendők vezetése és ellenőrzése végett életbe léptettetett a sür- getési napló, melynek óhajtott eredménye a számonkérőszékek alkalmával folyvást és megnyugtatólag nyilvánul. A közigazgatás minden ágában kívánatos nyilvánosság szempontjából a nyilvántartás teljes keresztülvitelére nézve a kellő intézkedések megtétettek. A hátrálékos községi számadások beterjesztése a költségvetések idejében való elkészítése által a községek háztartási ügyei kielégítő eredményt mutatnak. A „Veszprém“ tárczája. Néprajzi furcsaságok. C\irbus{ Géza tanár ur f. é. november hó 26-án tartott előadásának vázlata. Igen tisztelt gyülekezet! Az ember természetében rejlik, hogy a gondolkodásától eltérő dolgok iránt érdeklődik, azért — mert furcsáknak találja azokat. A világot bejárt utasok különösen azon szokásokat jegyzik fel, melyeket legfurábbaknak találnak. Megtörtént, különösen régebbi időben, hogy az ilyen hatás-vadászó utasok, számítva az emberek jóhiszeműségére és óhajtva az elhiresedést: oly csudálatos dolgokkal tömték tele útirajzaikat, hogy sok esetben maguk sem hittek állításaik lehetőségében, p. o. midőn azt áüitották, hogy egyszemű emberek élnek a Kaspi tenger partján, vagy törpék Afrikában, kik füleikkel takaróznak, avagy szájnélköli lények Indiában, a kik a virágok szagából élnek. Persze manapság ily ethnographiai dőreségek nem kelendők. Nem is ilyenekről szólok. Hanem oly felötlő szokásokat fogok röviden t. hallgatóimmal megösmertetni, a melyek valódiságáért szavahihető, komoly tudósok, alapos ethnologok és tanult, ex professo vizsgálódó utazók állnak jót. Reiftszer és összefüggés alig lesz előadásomban, mert az elmondandó! javát évek óta űzött földrajzi tanulmányaim s tartott előadásaim emlékezetéből szedem elő. Egy csomó fura szokást kapok ki, s azokat mondom el lehető népszerűén, előre is kikérve a t. hallgatóság elnézését, ha néha a mi aestbetiKiváló figyelem tárgyai voltak az ut- fentartá8Í és közmunkaügyek, melyek a mü megfelelő részében részletes pontossággal és számok szerint tüntettetnek fel. Intézkedés történt, hogy vármegyénk országúthálózatán levő műtárgyakról törzskönyv készíttessék. Az ezen Ugybeni munkálatok közel állnak befejezésükhöz. Megadatott a körülményes utasítás, hogy a községek közlekedési utjai és az ezeken létező hidak gondosan összeirassa- nak, ami meg is történt. A nyilvános betegápolási ügyek nyilvántartás mellett leendő kezelése elrendeltetett és a hátrálékos tápdijak megtérítésére kiváló gond fordíttatott. A megyei levéltárról és annak anyagáról körülményes jelentés készíttetett. A levéltári helyiségek szaporítása, a selejtezés elrendelése s a szükséges költségek folyóvá tétele felsőbb helyen kérelmeztetett és kilátásba is helyeztetett. Ezekben határozódik az alispáni jelentés első része, mely elenyészőig csekély a többi két részszel szemben, melyek erős és bő adathalmazra támaszkodva a mű nagyobb testét alkotják. A jelentés második része a vármegye háztartását; az ügy- és pénzforgalmat és tevékenységet; a népuevelés- és tanügyet; az utfentartás és közmunka, a katonaság, adó és illeték, a posta és távirda, a közegészség, a szegények, a közrendészet, a vízrendőrség ügyét, a községek háztartását, a népesedési viszonyokat és a közigazgatás keretébe tartozó egyéb ügyeket fejti ki részletesen és alaposan. A harmadik rész kizárólag megyénk árvaügyével foglalkozik. Kiterjed a megyei árvaszék ügyforgalmára, a megyei gyámpénztár állapotára, az árvaértékek átvételére és ennek eredményére, a gyámpénztári tartalékalapra, a tűzkár ellen való biztosikai fogalmaiakkal ellenkezőt is kénytelen leszek felhozni. így p. o. igen furák az emberek fogalmai- arról mi illik és mi nem. Ha Fergahnaból valamelyik buzgó dervis vagy egyszerű muzulmán báláinkon a kivágott női ruhákat látná, szégyenpir borítaná el arczát. Pedig a háremekben igen átlátszó, testhez simuló ruha fedi a hurzik tagjait, csupán az arcz van erősen lefátyolozva. Az arab és berber nő sohasem mutatná feje búbját, de keblét senki elől sem rejti el. A philipiai tagal nőket fürdés közben lepték meg. S mi volt első teendőjük? Szemüket takarták be! Az oláh nő állát, haját senki fiának sem mutatná, pedig egyebet nem igen leplez. Az is meglepő, hogy sok nép a legkirivóbbat tartja szépnek. Eltekintve a nemzeti önszeretettől, melyhez képest minden nép önmagában látja a teremtés ideálját, a miért a mongol széles arczát még szélesebbre huzza, a karai malaji csúcsos fejét léczek közé szorítva még csúcsosabbá alakítja, a samojed orrát belapítja stb., mások deformátiókban keresik a szépet Így p. o. a mongolok, kirgizek, techuelchek kitépik a szakál-szőrt, a tahítiek orrukat kitágítják, sokszor felmetszik, a Szulu szigetek lakói és a Guinciai öböl parti négerek szemöldökűket borotválják le. Az afrikai vagogok és hotten tották annyira kinyújtják fülezimpájukat, hogy füleik vállukat érik. A pápuák gyűrűket hordanak orr- csontukban, a botokudok alsó ajkukat fadarabra húzzák. A szemfog kiütése vagy élesítése igen elterjedt kivált Észak-Afrikábau és a maláji sziget- tengeren. Hát még a kövérség tiszteletben tartása! Dél-Afrikában formaliter hizlalják a trónörököst, mert különben nem lehet király, és a törzsfőnek szánt lányokba ostorsubogtatással erőszakolják a kását és tejet, hogy elhízzanak. Az a király legtás alapjára, a községi gyámszámadásokra és végre Veszprém és Pápa rendezett tanácsú városok árva és gyámhatósági állapotára. Ezekben adjuk tisztelt olvasóinknak e e figyelemre méltó mű vázlatát, mely megtörte az utat arra, hogy megyei életünknek minden egyes mozzanata jövőben a megye minden egyes tagja által kellőkép ismerve, annak fejlődése kellőkép ellenőrizve lehessen. A világ eseményei a teljes nyilvánosságot sürgetik ma minden közügyben, következéskép kell, hogy bárki is azokhoz könnyen hozzáférhessen és igy jogát azok megbirálásában étvényesítse is. Amit nem ismerünk, az iránt nem érdeklődünk és talán az utóbbi években megyénkben is beállott közönyt, hogy ne mondjuk, fásultságot az okozta, hogy az eddigi jelentések soványak és kevéssé felvilágosítók voltak. Ha igen, akkor ezen alispáni jelentés forduló, jótékony forduló pontot jelezhet megyei életünkben, amely után nagyobb érdeklődést fogunk saját megyei köztigyeink iránt tanúsítani, mint a minőt eddig tanúsítani, fájdalom, elég önfeledettek voltunk. Mi újság a nagy világban? A magyar országgyűlésen a hevesi kérvény adott élénkebb vitára alkalmat. Hevesmegye a belügyminisztert vád alá akarta helyezni, mivel az antiszemita iratokat betiltotta. A ház igen furcsa helyzetbe jutott. A szélsőbal szónokán, Polonyin, legjobban meglátszott az. Ez megtámadta a minisztert, hogyan merte a zsidóellenes iratokat betiltani, másrészt kifogásolta a lanyhaságot a zsidóügyben és majd összekapott Istóczyval. A ház nem vette tudomásul a kérvényt és törvényesnek nyilvánította a miniszter eljárását. De tudomásul vette az egész ház pártkülönbség nélkül Pauler válaszát, Mezeinek a t.-eszlári esetben tett kérdésére. Csak Mezei maradt ülve, kinek mentegető beszédét Ver- hovay közbeszólására zajos derültséggel fogadta az országgyűlés. — Kedden kezdődött a költségvetési vita Szilágyi és Somsich beszédeivel. A szónokok kedvesebb felesége, a ki megmozdulni sem bir bájától. A ruházásról sokat lehetne mondani, itt csak annyit említek, hogy a hol szövetből készített ruhával nem lehet a divat szeszélyeinek eleget tenni, ott bőrüket festik, karczolják és kipontozzák. Az utóbbi fájdalmas, mert tűkkel addig kell a bőrt és húst piszkálni, mig a rajzolandó kép állandóan meg nem marad a bőrön s folyvást kell a behegedő sebet felpiszkálni, hogy a metszés, pontozás simára össze ne forradjon. Pápuák, malájok, polynesiak tatuozzák magukat, az amerikaiaknál, zuluknál, négereknél pedig a bőrfestés dívik. A kínaiaknál az összeuyomorított kis láb a női szépség jele, másutt meg a lerohasztott kis uj hiánya megy a szépség számába. Az infibulatíót és a steatopygiat csak névleg említem. A gusztus is igen sokféle. Az anamiták és taosz népek Hátsó Indiában a záp-tojásokat élvezettel szürcsölik, kivált melyben félig kifejlett csirke van. A békanyál és tojás kedvelt az Anda- manok előtt, üj Wales austral-néger törzsei éji pillangók potrohaiból kuglhupfot csinálnak, sáskával, tudjuk, már a régi zarándokló zsidók és bűnbánó próféták éltek. Arabok, abantuk ma sem vetik meg a sáska-lepényt vagy termitahangyákból készített kotyvasztékot. A bongók a Nil környékén felkeresik az oroszlányok, hiénák lakmározó helyeit, s az étel maradványokkal laknak jól. Kígyót, békát nyersen nyelnek le, mint mi az osztrigát, csigát vagy — a sajt-kukaczot (persze mi czivilizáltak azt mondjuk rá; érik a sajt!) Giliszta-levesért és kutya-ezombért a kínai rajong, hód-farkáért az északamerikai indián és medve-talpért a jakut meg az inyencz európai. A jakut döglött halak levét élvezettel szürcsölgeti, az eszkimó majd oda lesz | döglött fókáért. Kiegészítésül gondoljunk a nálunk kimutatták, hogy 45 milliónyi deficzittel nem lehet állandóan kormányozni. A vita iránt kevés az érdeklődés, a karzatokat jobban érdekelte a zsidóügy. Szerbiában folyik Markovics Ilona királygyilkos pőre. Újabban Markovics Miklós akad. festőt és Knasevicz belgrádi polgármestert fogták el, mint a merényletben való részvétellel gyanúsítottak. Oroszországban a diák-zendülés nagyobb mérveket ölt. A charkovi diákok már |torlaszokat emeltek, Péterváron pedig véres összeütközések voltak a katonaság és diákság között. A zendülésekre állítólag az adott okot, hogy az ösztöndíjas diákokat társaik kémeknek tekintették. A páter- ván rendőrfőnök beadta lemondását. Lembergben szociálista falragaszokat tépett le a rendőrség. Az Oroszország felé vezető utakat javitják; mivel nálunk Beregh, Ung, Máramaros megyékben és Erdély határszéléhez vezető utakat és hidakat szintén nagyban csinálják, Prágában pedig a törzstisztekre az orosz nyelv megtanulását ráparancsolták — némely lapok abban az orosz- osztrák-magyar háború előjeleit látják. Annyi tény, hogy a hivatalos .Oroszország túlömlengő a béke- biztositásokban. Montenegró ellenben újra fészkelődik. Törökországgal szeretne hajba kapni. Csapatai — persze régi időktől fogva — harczkészen állanak. cAngliából az a hir járta be Európát, hogy Gladstone, a miniszterelnök, agg kora miatt visszalép, helyébe Göschen, Derby, Dilke és Childers neveit kandidálják. Ugyancsak Londonban európai konferenczia összehívására gondolnak, mely a dunai hajózás kérdésében döntene. Irlanában újra kél agrárius gyilkosság történt. Meggyilkolták azokat, kik terhelő vallomásokat tettek az írekre. Angol lapok szerint egész Irland forrong. Gladstone irtörvénye semmit sem ér. Jrancziaországban Gambetta beszéltet magáról. Az elnök kandidatioba Campenon tábornokot kereste és Adam asszony szalon-pletykáit hozta forgalomba. Minap meglőtte a karját. Sebe könnyű, de azért lapja a Republic francaise hasábokat közölt az „eseményről“ akár Viktor Hugo 50 év múlva másodszor előadott hires drámájáról (Le roi s‘ amuse: A király mulat.) Az utóbbival a királypártiakat akarja boszantaní. Németországban a Rajna, Majna, Neckar kiöntötték- Kölnben 8-9 méter a vízállása, Mainzban elrongálta az árvíz a töltéseket. Bombán már csol- nakokkal lehet járni az emeletek között, Düsseldorfban pedig az utczán 3 meter magas viz hullámzik. Az izlam vallása szintén bcmladozik. Sudan- ban álproféta lépett fel, akinek hívei száma nőttőn növekszik. Kis-Azsiában is zajong a mozlim hívők serege. Angol lapok szerint uj kalifát akarnak, ki nem Konstantinápolyban, de Mekkában lakjék. Ily módon a mozlimok önként elvinnék sátorfájukat Európából. ronda helyeken rothadó vadak húsára és a snepf belek tartalmának elfogyasztására és elnézők leszünk a kalmük és burját iránt, ki a bürge beleket mindenestől lenyeli és a lótejből készült túróját lóganéjon puhítja. * No de elég a jóból. Tisztelt hallgatóim gyomrát nem akarom végleg elrontani. Azért áttérek a köszönési formákra. Mi kalapuuk emelésével és koptatásával köszönünk egymásnak, Hindustanban meg a czipő lehúzása jelenti a point d’honueurt. Jaj annak a seladonnak, a ki nem mesztelen lábbal lépne be imádottjának termébe. Azt ugyan többé egy hindu nő sem méltatná szóra. A tibetiek találkozáskor kötényüket cserélik ki. A monbuttuk egymás felsőkarját fogják, mig a waguha népek köszöntéskor egymás köldökét vakarják. Orruk dörzsölésével szokták a behring népek és a poiyuesiak egymást üdvözölni, fülbe fuvással pedig a mexikóiak és Sudan népek. Sírva fakadnak a Marschall-szigetek lakói, Livingstone szerint pedig a dél-afrikai bato- kok hasra vágják magukat és felső ezombjuk külső felületét verdesik, miközben a földön henteregnek. Minél nagyobbat csattan a tenyér, annál humilisebb, megtisztelőbb az üdvözlés. Kamynye királya végre Stanley Henriket azzal tüntette ki, hogy markába köpött, abba kifújta az orrát és megkínálta vele a hires utazót, hadd kenje be vele szemeit és száját. Ilyesmikből talán elég mára. Bocsánat, ha drasztikus voltam. Hanem hát a tudomány előtt mi sem csúnya, és az ethnographusnak épen nem szabad Anyásnak lenni, ha tudni akar. Csak európai fogalmak szerint furcsák az imént említett szokások, más tájak lakói előtt a »sápadt bőrűek* v. i. az európaiak nevetségesek. Mi azokon nevetünk, ők meg rajtunk. így nem tartozunk egymásnak semmivel.
