Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1882 (8. évfolyam, 1-54. szám)

1882-11-26 / 49. szám

VIII« évfolyam. !§§S., 49-ik Veszprém, iiov. S6. Megjelen e lap a „HIVATALOS ÉRTESÍTŐ'‘-vel együtt minden vasárnap reg­gel. Rendkívüli esetekben kü* lönlap adatik ki. — Előfizetési ár mindkét lapra : negyedévre 1 frt 50 kr. ; félévre 3 fit,; egész évre fi frt. Egyes példá­nyok ára )5 kr. — Hirdetések dija*, egy hasábos petitsor tere (5 kr.; nyilttérben 20 kr.; min­den beiktatásért külön 30 kr. állami bélyegilleték fizetendő. Eiadóliivatal: Krausz A. könyvkereskedése Veszprém­ben. Ide küldendő minden elő­fizetés, hirdetés, melléklet s reelamátió. VESZPRÉM közgazdasági*, társadalmi*, helyi* s általános érdekil MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY. 1 1 Magánvitáknak s szemé­lyes jellegű támadásoknak a lap keretében hely nem adatik. Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Névtelen közlemények csak akkor vé­tethetnek figyelembe, ha való­diságuk iránt bizonyíték sze­reztetett be. — Bérmentetlen leveleket a szerkesztőség csak ismert munkatársaktól fogad el. Szerkesztőségi iroda: Vár 4. sz. a. — Ide czimzendő a lap szellemi részét illető minden közlemény. Felhívás! Veszprém vármegye hazafias közönségéhez. Önmagát tiszteli meg a nemzet, ha Nagyjait megtiszteli. Azon szobrok, melyekkel az érette élt és működött dicsőinek emlékét külsőleg is megörökíti, magának a nemzetnek szel­lemi emelkedettségét s ezen alapuló nagy­ságát, életerejét és életképességét is hir­detik. Nemzetünk története sok nagyot mu­tat föl, kik hazájuknak s nemzetüknek a valódi nagyság és dicsőség magaslatára fölemel hetéseért éltek, kik e szent czél elérhetéséért örömmel áldozták föl idejü­ket, erőiket és képességeiket, sőt ha kel­lett, még életüket, is. E nagyok között ragyogott Arany János, a magyarnak legkitűnőbb epi- cusa, a művészet geniusától ihletett és még is népies költője. Irodalmi hírnevének, dicsőségének szűk volt a magyar haza határa, beragyogta az az egész művelt világot s az a tün­döklő fény, mely az egész földgömbön szélylyel áradt, visszasugárzott a magyar hazára és minden müveit nemzet előtt is­meretesebbé és tiszteltebbé tette a ma­gyar nevét. Arany János irodalmi műveivel ön­maga állította fel saját halhatatlanságá­nak azon emlékoszlopát, mely felett nincs hatalma a múlandóságnak. Az a szobor, melyet nemzete állítand, nem fog örökké tartani. De azért föl kell azt állítani. Nem azért, hogy Aranynak dicsőségét hirdesse, mert ezt hirdeti min­den művelt nemzet s elsőrangú lapjai által sietett letenni az elismerés koszorúját már a ravatalra . . . hanem azért, hogy hir­desse a nemzet hála-érzetét és kegyeletét s igazolja, hogy a nemzet méltó nagy fiához, a ki köz-fájdalmunkra sodortatott le a közhasznú működés színteréről. Országszerte megindult a mozgalom, melynek czélja az, hogy Arany Jánosnak A „Veszprém“ tárczája. Délmagyarországi nők. Magyarország hires nőiről. Nemcsak a jury tagjai mondták ezt, kiket a vendégszerető magyar a bécsi kiállításról Budapestre hivott, s nem egye- dúl a statistikusok vallották ugyanezt, még oly komoly anthropologusok, mint p. Broca és Topinard is egyetértőén kinyilatkoztatják, hogy hazánk szép nőkben gazda'g. Csakhogy — (pardon, hogy vau egy csakho- gyom!) e dicséret a középosztály hölgyeire szól. 'Tehát hölgyekre a szó szoros értelmében. Pedig az igazi népet nem a középosztályban kell keresnünk, nem kivált a miénkben. A typusokat a falvakban, hegyekben kell felfedeznünk vagy a pusztán meg­figyelnünk. Midőn tehát fentebbi czimet adván tárczám- nak, nőkről szólunk, parasztnőket értünk s azokat gyekezzünk jellemezni, hogy élénkbe tűnjék a nőiesség különböző nyilatkozás módja. Ez alkalommal csak a délmagyarországi nő- typusokat szedjük elé, mivel alkalmunk volt ezek­kel eléggé megösmerkedni. Kezdjük a magyar nőn. A magyar lány többnyire kis, vaskos alak, szabályos arczvonásokkal, nyoma sincsen annak a mongol typusnak, a miket a mi tudós finuistáink rájuk tukmálni szeretnének. Ellenkezőleg a kis fej és orr, á csalogató szabályos szemek a kaukazi typus szobor emeltessék. E mozgalomból Vesz­prém vármegye nem maradhat ki, nem szabad kimaradnia. Az érdemet méltánylás dicső­ségéből ki kell követelnie osztály-részét s el is nyeri azt, ha csatlakozik a hazafias mozgalomhoz, ha a szegény filléreivel s a gazdag nagyobb adományával hozzájá­rul a felállítandó szobor költségeinek fe­dezéséhez. E hozzá járulásra, a szobor felállítás dicsőségében való osztozásra kérem föl Vesz­prém vármegyének lelkes és hazafias kö­zönségét, mely nem szokott elmaradni soha a haza érdekében emelt áldozati oltároktól. Kiáltó szó ez a kibocsájtott gyűjtő iv, szent tartozás lerovására hívja fel mind­azokat, kik szivükön és lelkiikön hordoz­zák a magyar hazának, a magyar nem­zetnek dicsőségét és erős hitem van a felől, hogy ez a kiáltó szó nem pusztában hangzik el, hanem nemes szivekre s emel­kedett lelkekre talál s megcselekedvén azt, mit egy nemzet óhajt és akar, adomá­nyokkal megrakottan tér vissza, uj és fényes lapját képezendi megyénk hazafias életének. A haza szeretete vezérelje az áldozati oltárhoz úgy az egyeseket, mint a testü­leteket és eredményezze azt, hogy Vesz­prém vármegyének minden egyes lakosa önérzettel tekinthessen a majdan felállí­tandó szoborra, melynek felállítását áldo­zatkészségével nagy mértékben mozdí­totta elő. Veszprém, 1882. évi nov. 23-án. Véghely Dezső, alispán. Mi újság a nagy világban? Tolnay gróf Festetics György korona-őrnek ő felsége főlovászmesterévó való kmeveztetése kü­szöbön áll, úgyszintén gróf Erdődy Istvánnak ő felsége főudvarmesterévé való kineveztetése is. M országgyűlésen letárgyalták a tisztviselők minősítéséről szóló törvényjavaslatot. A vita folya­mán monumentális beszéde volt Grünvald Bélá­nak, ki a vármegyei és városi választások meg­szüntetése és erős központi közigazgatás mellett érvelt. „A magyar állam még nem kész!“ A ki annak ba­rátja, — mondá ő — egységes közigazgatást kell, hogy kívánjon, mely nem enged túlságos befolyást a helyi elemeknek. (Nem osztjuk egészen. Szerk.) Német B. a magyar gentry (kisbirtokos nemesség) ér­dekében találta jónak a vármegyei választásokat, mig Tisza. K. a dolog érdemére Grünvalddal egy vélemé­nyen van, csakhogy nem tartja czélravezetőnek a hazai nemzetiségek erőszakos „összegyúrását.“ Meghozza azt az idő. A szerdai ülésen megkezdték a véderőről szóló törv. javaslatot, melyszerint 17 magyar ezred ideiglenesen osztrák ezredekbe osztatik be. Németországban Giers orosz külügyminisz­ter varzini látogatása a közbeszéd tárgya. A mi­niszter orosz lapok szerint egészsége helyreállítása végett utazik le Pisába, útjába érinti ugyan Var- sint, Bécset, talán Párist is, de abból mi sem következik. Más hírek szerint a külügyér útja kapcsolatos a hármas császári szövetség, (orosz, német, oszt. m.) megújításával. Érdekes tudni, hogy Rudolf trónörököst a német császár udvari vadá­szatra hívta meg és Hatzfeld gróf külügyi német államtitkár Giers megérkezésekor azonnal félbe­hagyta vadászatait és visszautazott Berlinbe. Francziaorszdgban Grévy komoly beteg- A párisiak azt mondják, az elnök újra gyermek lett. Visszavonulása esetében Gambetta, Chanzy vagy Brisson remélhetik a köztársasági elnökséget. Mivel Gambettának sok az ellensége lehet, hogy valami középszerűség nyeri el az elnökséget. Talán Brisson. Oroszországban a Fárisból visszatérő Ig- natieffet, mely név háborút jelent, a czár szívesen fogadta. Ugyan e héten történt az, a midőn Giers Németországba indult Balfaban a „Golos“ szerint újra ,zsidóűldozés“ tört ki, Kazánban pedig diák zendülés. Bulgáriában orosz ügynökök Keleti Rumélia és Bulgária egyesítése mellett izgatnak. Szerbiából Alimpics tb. halálát jelentik. Dancsics híres szlavista hulláját a szerbek vissza­hozatták. Dancsics készítette a szerb-korvát nagy szótárt, benső barátja volt Strossmayernek, a híres diakovári horvát püspöknek. Szerény, munkás fő, kit a szerb-horvátok úgy tiszteltek/ mint mi Ré- vaynkat, Czuczort vagy most Budenzet. Italiában a király éljenekkel fogadott trón­beszéddel nyitotta meg a törvényhozó ülést. A pápai udvarban levő franczia követség továbbra is megmaradt, mert Duclerc franczia miniszter ahhoz kötötte tárczúját. A pápai udvar bécsi nun- ciusa odanyilatkozott, hogy azonnal odabagyja Bé­cset, mihelyt a magyar király az olaszt megláto­gatja. Királyunk olaszországi útja egyeló're elha lasztatott. Trágában zsidó-üldözés támadt. Többnek ablakait verték be, másokat bántalmaztak. Himódon a Rábaközben valami Eggerer és Sipőcz nevű el- zűllött életű egyének lázították fel a népet a zsi­dók ellen, úgy, hogy az beverte, feldúlta Neumann nevű boltos házát és bántalmazta a pandúrokat A rendet a katonaságnak kellett helyreállítani. oá tisza-eszl ári ügyben sokat emlegetet zsidó koldust, ki a zsinagóga előtt elhaladó Soly- tnosy Esztert, Scharf Móricz vallomása szerint a metsző házába csalta volna, Weiner Hermann sze­mélyében elfogták. Nejével Deutsch Lénival Nyír­egyházára kisérték. A dadai hullát újra kiássák és bonczolni fogják. 11007. 18SZ. Körrendelet: a járások szolgabiráihoz. A szegényügy községi kezelésének törvény­szerű ellenőrzése, az 1871. XVIII. t. ez. 131. §-ból kifolyólag, törvényhatósági közgyűlésünk hatásköré­hez tartozik. Törvényhatósági bizottságunk f. évi márczius hó 6-áu tartott rendes ülésében 38. sz. a. hozott határozatával pedig azzal bizott meg, hogy a szegény ügy rendezésére nézve a szükséges intéz­kedéseket saját hatáskörömben, esetleg a t. tör­vényhatóság nevében is tegyem meg. Az igy nyert meghatalmazás alapján és saját hatáskörömben a rendezés megkezdéséhez szükséges adatokat bekö­veteltem és ezek beérkeztek. A beszerzett adatokból arról győződtem meg, hogy községeink igen jelentékeny része a szegény­ügy kezelésére kiváló figyelmet nem fordít és hogy a szegény alapok több helyen rendeltetési czéluk- tól elvonatnak, maga az alap is felhasználtatik és a gyümölcsözés végett elhelyezett tőkék szabály­szerű biztosítása nem mindenkor történik meg. A beérkezett jelentések bizonyítékot szolgáltattak arra nézve is, hogy több községben a községi elöljárók által birság- vagy büntetés-pénz czimén a szegé­nyek javára időnként bizonyos összegek rovatnak ki, szedetnek be és osztatnak szét. Nem ritkán megtörténik az is, hogy a szegény-alapot illető pénz a község egyéb jövedelmével együttesen ke­zeltetik. Ilyen tapasztalatok után mindenek előtt kije­lentem, hogy a községi szegény-alap községi törzs- vagyonnak tekintendő és igy kezelésére nézve azon szabályok az irányadók, melyek az id. t. ez. 103. §-ában foglaltatnak, s hogy a szegény-alap a köz­ség egyéb jövedelmeitől külön választva kezelendő. Ezen hivatalos kijelentésem alapján felhívom, a t. szolgabiró urat, hogy járása területén a sze­gényügy kezelését éber figyelemmel ellenőrizze és szerzendő tapasztalatairól minden év végével a köz­ségi jelentések fonalán tüzetes előterjesztést te­gyen. Felhívom továbbá a t. szolgabiró urat, hogy a községek elöljáróit, ezen körrendeletem közlésé­vel, a t. törvényhatósági közgyűlés 38/1882. sz. a. hozott és minden községnek már kézbesített hatá­rozatára való komoly figyelmeztetés mellett, uta­sítsa, miszerint a folyó 1882. évre vonatkozó s az id. t. ez. 131.§-ában említett tüzetes jelentést képvi­selőtestületi gyűlésben tárgyaltassák és ennek részéről 1883. évi februái hó 1-ső napjáig hozzám minden bizonynyal terjeszszék be. Utasitsa a t. szolgabiró ur a községek elől- áróit arra is, hogy a szegény-alapra vonatkozó és czafrangos. Szintén pitykés és tükőrdarabokkal kivarrott mellényt visel, nyakán pedig pénzdarabok­ból álló nyaklánczot, a mely vagyoni állásának fok­mutatója. Az oláh nő érzéki és naiv, szerelmében me­rengő és öufeledő. Jó asszony, de nagy mértékben babonás és tanulatlan, ne mondjuk természetes. Valamennyi eddig jellemzett nők között az oláh nők legszerencsésebb anyák. Csakhogy a gyer­mekek halálozása náluk igen nagy, mivel a gyer­mekek gondozásával nem igen törődnek. Az oláh szépnek és tisztának szereti feleségét, ámbár háza s gyermekei rondák és szennyesek lehetnek. Nagyon futólagosak e vonások-Alapos jellem­zést ily rövid formában, szűk keretben nem adhatni. Azért sok aprólékosság elmaradt, mi talán a leg­jellemzőbb. No de hát, czélunk volt legalább durva konturákkal déli Magyarország nőtypusait eléraj- zolni, hogy szembe szálljunk a költők és lantpen- getők által elnyűtt phrásis ellen, mely szerint a nő talány. De hogy az! Oly tanulmányozható ethnographiai lény az, mint akár térti. Csakhogy (újra egy csak­hogy, szerencsére utolsó!) a hazai néprajz tanulmá­nyozása újabb keletű s mint minden uj tudomány nehézségekkel jár. Czirbnsz­legtökéletesebb alakjai- Hozzá csinosan öltözködik. Fején selyemkendő, lábán czipő vagy csizma van, azután fodros, reezés szoknyát, kötényt vesz ma­gára, kezeibe pedig egy csomó virágot. Jó kedvű, derült, dallos a déli magyar leány, legcsinosabb mint menyecske, de ugyanakkor néha a legha­misabb. A sváb nő nem szép. Nagy áll és kissé széles arcz, igen telt orczák és tagok megjelenését nem teszik vonzóvá Igen bodor, fodros kék szok­nyát visel, félezipőben jár és haját feje búbjára csomóba köti. Munkás, kissé babonás, nem czifrál- kodó és éppen nem sentimentale. Legényét sze­reti, mert derék ficzkó és jó parasztgazda. — De példásan jó gazdasszony és kitünően gyöngéd anya. Abulgárnö kis kerek, telt alak. Erős csontváza, feszes izmokkal van lödve. Rajta min­den rugamas és erős. Kifejezése szégyenlős, mond­hatni félénk. Viselkedése igen festői. Barna kö­tény-féle szoknyáját hátra köti, elül piros, önszőtte gyolcsból készített, ezüstös szivekkel kiczifrázott „Krlgatká*-t kötényt visel. Vállaira pántlikákat köt, hajába pedig 2 nagy, széles selyemszalagot fon. Pitykés, ezüst tallérokkal fedett melléuykéjét úgy viseli, hogy a gyönyörűen, kivarott iugvállak ugyan jól látszassanak. Labán piros, ezüst csatos czipő vagy sárgapiros csizma van. Télen zubonyt visel. Jó anya, alázatos feleség, dolgos asszony, de prózai szerető. Ritkán dalol, többet imádkozik. Az a le­gény tetszik ő neki, a melyiket szülei neki kije­lölnek. A svábok „ Ständchen “-jeiről, a magyarok találkáiról mitsem tud. A legények sem ólálkodnak ablaka alatt, meg az utczáu sem méregeti szemeivel csak amúgy szokásból viszi el feleségnek. A szerb nők csupa tűz és élénkség. Gyö­nyörű sugár alakok, kis, fekete csillagszemekkel, finom orral es kicsike, kedves szájjal. Magában ritkán látnia szerb nőt. Élénk természete társaságot, hamar lángoló szive szerelmet keres. Minden szerb lány barátnőt választ egész életére, a kinek mindent — de mindent elmond. Pedig sok a mondani valója! Mert a csillag sugaras éjjeleken ugyancsak szíve­sen találkozik a legénynyel és szereti kimondhatat­lanul, de oly szűziesen, mint egyetlen nemzetiség leánya sem Délmagyarországon. Mint asszony férje legalázatosabb szolgája, de igen gyakran minden alárendeltetése mellett övé a hatalom, mert a férje szereti nejét, el nem lehet nélküle. Ruhája: czipő, hófehér harisnya, bársony mellény, czifra kötény és zubony. Az oláh nő valamennyi délmagyarországi nő között a leggyöngébb testalkatú. Orr, szemek, áll, homlok mind közel esnek egymáshoz, de arányo­sak. Tagjai inkább véznák, mint teljesek. Lábai, kezei, egyáltalában tormái kicsinyek, majdnem fej­letlenek. Arczszine hófehér, arczkifejezésében és egyáltalán a román nő megjelenésében van valami csábító, a mely első pillanatra fölkelti bárki érde­keltségét Persze sokat tesz festői, tarka, himes ru­hája. Csak inget húz magára, melynek alja csipkés, vállai és ujjai himesek. Arra két kötényt köt, vagy néha csak egy pirosat, sárgát, már a szerint minő a lej kendő. Ha az piros, akkor a katrincza viola, vagy zöld, kék stb, a második hátulsó kötény he­lyett széles övét vesz magára, mely testére lapul

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom