Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1882 (8. évfolyam, 1-54. szám)
1882-10-22 / 44. szám
VIII. évfolyam. 1§§3. 44-ik szám. Veszprém, okt. S3. Megjelen e lap a „HIVATALOS ÉETESÍTŐ‘‘-vel együtt minden vasárnap reggel. Rendkívüli esetekben kü- lönlap adatik ki. — Előfizetési ár mindkét lapra : negyedévre 1 írt 50 kr. ; félévre 3 fit; egész évre 6 frt. Egyes példányok ára 15 kr. — Hirdetések dija: egy hasábos petitsor tere 6 kr.; nyilttérben 20 kr.; minden beigtatásért külön 30 kr. állami bélyegilleték fizetendő. Kiadóhivatal: Krausz A. könyvkereskedése Veszprémben. Ide küldendő minden előfizetés, hirdetés, melléklet s reclamátió. VESZPRÉM közgazdasági-, társadalmi-, helyi- s általános érdekű MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY. Magánviták&ak s személyes jellegű támadásoknak a lap keretében hely nem adatik. Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Névtelen közlemények csak akkor vétethetnek figyelembe, ha valódiságuk iránt bizonyíték szereztetett be. — Bérmentetlen leveleket a szerkesztőség csak ismert munkatársaktól fogad el. Szerkesztőségi iroda: Vár i. sz. a. — Ide czimzendő a lap szellemi részét illető minden közlemény. Az iskola-épületek biztosítása. Mind nagyobb figyelem kezd az iskolákra fordulni. Hiába, csak belátja azt mindenki, hogy az ember nem nőbet fel, mint a fűszál a réten, vagy mint a félreeső puszták fia az eke szarvánál. A haladó világ bizonyos képzettséget, bizonyos alapismereteket kíván, amelyek nélkül ma ember el nem lebet. Ezen ismereteket meg kell adni mindenkinek vagy akarjuk vagy nem ; de meg kell adni még saját érdekünkben is, mert az alapismeretek Idával szűkölködő ember terhére lesz önmagának, terhére környezetének, terhére az államnak, terhére a társadalomnak. Nem sok bizonyítás kell ide. Nézzük csak, nem a társadalom söpredéke-e az az elem, mely legtöbbjébe kerül az államnak ? Nem ép a tudatlanok, nem ép a műveletlenek azok, a kiktől minduntalan kell tartani ? Míg azok, akik tanultak, akik képezték magukat, nem könnyebben nyerhetők-e meg oly ügyeknek, amelyek a józan haladásnak ügyei? Valóban elmondhatjuk, nézd meg valamely nemzetnek tanügyét; amilyen ez, olyan az a nemzet maga is. Nálunk magyaroknál lassan történik az ébredés. De nem tagadhatjuk, mégis csak kezdünk mi e téren is ébredezni, és ha sokba kapunk, nagyot markolunk, nem azt mutatja, hogy tétlenek vagyunk, hanem talán azt, hogy még nem szűrődött meg eljárásunk elve, még tapogatózunk, próbálgatunk sok mindent, mig végre el nem találjuk azt az irányt, amelyet egyedül helyesnek mondhatunk. A jó gazda legelsőben is arra törekszik, hogy vagyonát, birtokát a veszély ellen biztosságba helyezze. Ezért veszi A „Veszprém“ tárezája. A somlyó-vidéki tanítói egylet 25 éves jubileumára. Örömre fel I . . . vig zaj miatt Zendüljön bérez, völgy és halom — Nagy Somlyó hegyorma alatt — Mikor oly szép ünnep vagyon, Melyre — mint a gyújtó üveg — A nap fénylő sugarait, Egybegyüjté a szent érdek A nevelés harezosait. Somlyó vidék szép határain Üdvözöllek pályatársaim 1 Huszonöt év mi szép idő! Ha egybeforrva állhatunk, Jöjjön sors bármi leverő, Csüggedésre nincsen okunk. Tietek legyen a dicsőség, Megyénk derék tanítói, Kik egyletetek életét Megtudtátok hűen örzeni. Somlyó vidék szép határain, Üdvözöllek pályatársaim I Mit ünnepel öröm között Ez a tanítói egylet ? — A múltak romjai fölött — Huszonöt éves életet! A késő korszak istene Tegye nagygyá, virágzóvá 1 Derüljön fel szent egére Dicsőbb jövő. Áldás reá, Somlyó vidék szép határain: Üdvözöllek pályatársaim! körűi földjeit árkokkal, fasorral, házát, udvarát kerítéssel stb. Mi nekünk is tehát első gondunk legyen iskola-épületeinket oly karba hozni, hogy az idő és elemek szeszélyét minden nagyobb rázkódás nélkül kiállhassák. Ha ez megvan, a jövőt is vegyük figyelembe és biztosítsuk a legkönnyebben betörhető veszély ellen, a tűz ellen. Ép minap jajdúlt fel megyénk ügyszerető tanfelügyelője a közigazgatási bizottságban a miatt, hogy két leégett elemi iskola-épület közül az egyik, mely biztosítva nem volt, talán évek múlva sem lesz oly állapotban és karban, hogy az elemi tanításra a tanköteleseket befogadhassa, míg a másik, amelyik biztosítva volt, rövid idő múlva kiheveri a csapást és járhatóvá lesz. Képzeljünk egy községet éveken át iskola nélkül. Vajon nem fognak-e a gyermekek, akik e szomorú szünet alatt felnőnek, minden ismeret híával lenni ? Vajon lesz-e fogalmuk másról, mint a nyers erőszakról, amelyet birkózás, lopás, tivornya és más néven nem nevezhető paj- kosságok közt kifejtenek és egymástól eltanulnak? Nem fognak-e ép az ilyenekből válni azután azok a falusi bősök, akik dicsőséget keresnek és találnak a verekedésben, a gyújtogatásban, fel- és betörésekben ? Valóban, ha ily körülmények közt ezek nem azokká fejlődnek, Isten csodája és bizonynyal nem a község bölcseinek érdeme. Tudjuk azt nagyon jól, bory nálunk egy-egy iskolát áldozattal lehet csak fenntartani, tehát nem szívesen költünk arra. Való igaz. De ép ez legyen ösztönliuk is, hogy az egyszer meglevőt ne veszítsük el oly könnyen, hogy azután még oly keserves áldozat árán kelljen visszaszerezni. Éljen soká a Somlyói Tanítói derék egylet, S ennek küzdő munkásai Nyerhessenek tért és nevet. A nevelés szent ügyének, Mely a hazát nagygyá teszi, Miként eddig, úgy legyenek Jövőben is — mesterei! Somlyó vidék szép határain : Üdvözöllek pályatársaim ! Magyar Soma. A lelkiismeret hatalma. (Folytatás.) A következő három nap szép derült idő kedvezett. Utasaink gyönyörködhettek a tenger szóváltozataiban. A negyedik nap valóságos szélcsend állott be. A levegő tikkasztó, szinte sulylyal nehezedett az ember vállaira, a lélekzevétel el-elakadt. A legtöbben födél alá árnyékba vonultak. A tapasztalt tengerész tudja, ilyenkor vihar van készülőben. Pihen a természet, hogy megújulva egész erővel végezhesse pusztító munkáját. Sejtelmük — mint többnyire — most is valósult. Este felé a látóhatárt sötét felhők szegélyezték, melyek mind felébb felébb emelkedtek. A vészmadarak seregesen repkedték körül a hajót, éles kiáltásuk keresztül hallatszott a hullámverésen. Mintha mondták volna: Ember, vigyázz! A hajó legénysége talpon volt; a szükséges óvó intézkedést megtette, a meunyire lehetett, biztonságba helyezte a hajót. Éjfél után egész erővel tört ki az orkán, vaHála a magyarok Istenének, van oly biztosító intézetünk, amely lelkűnknek lelke, vérünknek vére, amely magasabb és nemesebb kulturális czélokért is lelkesül, amely csekély, nagyon csekély évi befizetésért biztosít szilárdan és igazi magyaros eljárásában, ha a veszély beállott, nem fukarkodik krajczárokkal, hanem megadja a biztosítási összeget, mert előtte nem az a néhány száz forint lebeg, hanem az intézet magyar becsülete, amelyen szennyet, foltot nem ejtett még az a lefolyt negyedszázad, amely óta létezik. Értjük az első magyar általános biztosító Társaságot. De az elemi iskola-épületek jutányos biztosításának is megvan a maga módja. Ha egyenkint biztosítunk, az eljárás nehézkes, hosszadalmas és költségesebb lesz, míg ha tömeges a biztosítás, meghihetjük, nagyon is olcsó lesz minden. Az iskolák szegénysége mellett ez sokat tesz, erről megfeledkeznünk nem szabad. egy tanfelügyelőség alá tartozó iskola-épületeket kivétel nélkül mind kellene egy csapásra biztosítani és a biztosítás központi kezelését az illető tanfelügyelőre bízni. Vajon mit gondolunk, az a derék biztosító társaság, melyről szóltunk, nem fogna-e ily bizalom elé oly kedvezményekkel menni, amelyek nevetséges csekélységre devalválnák az illető iskola-fenntartók által évenkint fizetendő dijacskát ? Valaki talán azt vethetné ellen, hogy a tanfelügyelőkhöz méltatlan valami volna ez. Aki ép észszel, nyílt fővel tud gondolkozni, az belátja, hogy ma a tisztességes munka és foglalkozás mindenkihez méltó, bármily magas fokán álljon is a társadalmi rangfokozat létrájának. Nem a munka szégyen ma és lealázó, hanem a nagyúri henyeség. lóságos hullám-hegyeket tolt egymásföló. Megeredt a zápor, az ég czikázott. A kik ébren voltak, aggódva nézték az elemek játékát, különösen a nőket páni félelem fogta el. Mindenki magára s otthon hagyott kedveseire gondolt. Látjuk-e még egymást? e néma kérdés ült ki a szinehagyott arezokra. Csak kevesen voltak, kik e veszélyben is megtartották hidegvérüségüket, legalább nyugodtnak látszottak. Albert is ezek közé tartozott. Keresztbe font karral a tőárbocznak támasztva hátát — mint a villám fényénél kivehető volt — nyugodt arezot vágott a bősz elem tánczához. E perezben főnőké mellé lép, vállára teszi kezét, a remegő hangon kérdé: „Mi lesz végünk? Isten kezében vagyunk mindnyájan, az Ur szabad velünk, reméljük a legjobbat !* mond Albert. Legyünk készen a legrosszabbra is k. barátom. Egy szívességre kérem önt: átadom önnek nálam levő minden pénzemet; ön fiatal erőteljes ember, ügyes úszó, könnyebben talál utat a menekvésre — ha elmerülnénk, nekem is ha a hullám lenne sirtakaróm — kérem juttassa a pénzt szeretett családomnak, mondja meg, hogy utolsó szavam is nevük volt, őket áldva szűntem meg élni.* Akként fogok tenni, legyen nyugodt. Egymás kezét hosszasan szorították, mintha az elválás örök időkre tartana. E perezben oly erős lökést éreztek, hogy többen az egyensúlyt elvesztvén — elbuktak; az ár- bocz egy recscsenéssel ketté törött, nagy csatta- nással a vízbe alázuhant. Albert és főnöke utólszor szorítottak kezet; Albertet az árbocz leütötte, eszméletlen bevert a födélzeten. Nincs terünk részletesen kifejteni mindent. Nem is az volt Jfc'ándékunk. Mi csupán az eszmét vetjük fel. Megyénk tan- férfiai szóljanak hozzá. Mi újság a nagy világban? Oroszország hadikészülődéseiről szóló faireket az újabb tudósítások megerősítik. Varsó körül kettős várnégyszöget akarnak állítani. Az erődítési munkálatokat haladék nélkül megkezdik s még a jövő évben be is akarják fejezni. Hir szerint, III. Sándor czár maga elé terjesztette az építési terveket s meg- magyaráztatta magának a mérnöki kar feje által. — A koronázásról újabban hir nem érkezett. A török-görög határkonfliktus még mindekkoráig nem ért véget. Eddig a görögök akadékoskodtak, most meg a törökök tagadják meg a görögök által kivánt erőd lerombolását, sőt ezt tőrök részről még jobban meg is erősitik. Erre a görög kormány azzal felel, hogy folytatja hadikészülődéseit. Athénből másfélezer ment Thessaliába, mert újabb össze- koczczanásoktól tartanak. edz egyiptomi kérdés szabályozása körül a porta Angliával közösen óhajt eljárni, hogy a szultán felségjogai megóvassanak. — Arabi mellett Hugó Viktor egy hírlapi czikkben szólal fel, melyben hangsúlyozza, hogy Arabival úgy kell elbánni, mint ,'egy fogoly tábornokkal, nem pedig úgy, mint lázadóval, tehát halálra itéltetése ellen tiltakozik. o/li olasz kormány kebelében részleges válság van készülőben. Írországban a nemzeti liga programmot bocsátott ki, melynek főbb pontjai ezek: önkormányzat a belföldi ipar emelése, a parasztok számára földbirtok-szerzés. E programm szerint a művelés alatt nem lévő területek kényszer utján veendők el .tulaj- donosaiktól s adandók el a parasztoknak; az alkirályi méltóság eltörlendő, s az egyes grófságok elnökeire ruházandó át egészen a helyi kormányzat. Konstantinápolyból reform-mozgalomról hozott hirt a táviró, mely valószínűleg miniszterválsá- got fog eredményezni. Herczegovinában uj felkelő bandák ütötték fel fejőket, melyek jobbára szökevény ujonczokból és a sorozás elől menekült hadkötelesekből alakultak. A franczia legitimista mozgalmaknak német irányadó körök, mint Berlinből Írják, fontos jelentőséget tulajdonítanak. Parisból bizalmas utón tudtul adták Berlinben, hogy az a terv, mely szerint Fran- cziaországbau ismét helyre akarják állítani a monarchikus államformát, mérvadó katonai körökben is mindinkább több pártolásra talál. A magyar országgyűlésen jelenleg érdemleges ülések nem tartatnak, hanem a képviselőház pénzügyi bizottsága tárgyalja az 1883. évi állam- költségvetést. Most a vallás és közoktatásügyi minisztérium költségvetése van tárgyalás alatt. A bekövetkezett jajveszékelés, futkosás, csak növelte az általános zavart. Ismét egy zökkenés: e hajó kezdett alámerülni. — Meneküljön, a ki tud; a hajó sziklazátonyhoz üttetett, — léket kapott, a viz gyorsan nyomul belsejébe — hangzott keresztül a kormányos szavai. A mentő csolnakok gyorsan leoldattak, miré lebocsátattak. Elébb a nők gyermekeikkel szállottak abba, azután a férfiak. Albert még most is a tőrt árbocz mellett feküdt. Egy erőteljes matróz, ki látta leestét, a ki azt hitte, bogy meghalt, az általános tolongásban — hogy láb alatt ne legyen — belehajtotta a vízbe. A hidegvizeli érintkezés eszméletre hozta; önkény teleuül kapkodott levegő után; csak hamar átlátta veszélyes helyzetét. A hullámmal úszni kezdett. Elérte a tört árboczot, belekapaszkodott; evvel félórai utazás után egy a vízből kiálló sziklára vettetett. Épen az volt szerencséje; ha a hajón marad, a merülő hajó után támadt forgó örvényben leli sírját; abból élő lény nem menekülhet. Albert gondolkozni kezdett: mennyivel érdemelte ő ki jobban Isten kegyelmét társainál, kik a vízbe fúltak, ő egyedül megmaradt. A katasztrófa lefolyásáról semmit sem tudott: azt hitte, a hajó egész népsége viz alá merült. De eszébe jutott jövője, szinte irigyelte társainak sorsát; maga előtt látta a borzasztó ébhalál torzképót, vagy legfölebb Robinson sorsára jut, a mit épenséggel nem óhajtott magának. Pénze elég van, de minden mit használ neki, csak keserűségét fokozza. Két nap étien szomjan töltött a szikla kiálló
