Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1882 (8. évfolyam, 1-54. szám)

1882-10-22 / 44. szám

VIII. évfolyam. 1§§3. 44-ik szám. Veszprém, okt. S3. Megjelen e lap a „HIVATALOS ÉETESÍTŐ‘‘-vel együtt minden vasárnap reg­gel. Rendkívüli esetekben kü- lönlap adatik ki. — Előfizetési ár mindkét lapra : negyedévre 1 írt 50 kr. ; félévre 3 fit; egész évre 6 frt. Egyes példá­nyok ára 15 kr. — Hirdetések dija: egy hasábos petitsor tere 6 kr.; nyilttérben 20 kr.; min­den beigtatásért külön 30 kr. állami bélyegilleték fizetendő. Kiadóhivatal: Krausz A. könyvkereskedése Veszprém­ben. Ide küldendő minden elő­fizetés, hirdetés, melléklet s reclamátió. VESZPRÉM közgazdasági-, társadalmi-, helyi- s általános érdekű MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY. Magánviták&ak s szemé­lyes jellegű támadásoknak a lap keretében hely nem adatik. Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Névtelen közlemények csak akkor vé­tethetnek figyelembe, ha való­diságuk iránt bizonyíték sze­reztetett be. — Bérmentetlen leveleket a szerkesztőség csak ismert munkatársaktól fogad el. Szerkesztőségi iroda: Vár i. sz. a. — Ide czimzendő a lap szellemi részét illető minden közlemény. Az iskola-épületek biztosítása. Mind nagyobb figyelem kezd az isko­lákra fordulni. Hiába, csak belátja azt mindenki, hogy az ember nem nőbet fel, mint a fűszál a réten, vagy mint a félreeső puszták fia az eke szarvánál. A haladó világ bizo­nyos képzettséget, bizonyos alapismerete­ket kíván, amelyek nélkül ma ember el nem lebet. Ezen ismereteket meg kell adni mindenkinek vagy akarjuk vagy nem ; de meg kell adni még saját érdekünkben is, mert az alapismeretek Idával szűkölködő ember terhére lesz önmagának, terhére környezetének, terhére az államnak, ter­hére a társadalomnak. Nem sok bizonyítás kell ide. Nézzük csak, nem a társadalom söpredéke-e az az elem, mely legtöbbjébe kerül az állam­nak ? Nem ép a tudatlanok, nem ép a műveletlenek azok, a kiktől minduntalan kell tartani ? Míg azok, akik tanultak, akik képezték magukat, nem könnyebben nyerhetők-e meg oly ügyeknek, amelyek a józan haladásnak ügyei? Valóban elmondhatjuk, nézd meg va­lamely nemzetnek tanügyét; amilyen ez, olyan az a nemzet maga is. Nálunk magyaroknál lassan történik az ébredés. De nem tagadhatjuk, mégis csak kezdünk mi e téren is ébredezni, és ha sokba kapunk, nagyot markolunk, nem azt mutatja, hogy tétlenek vagyunk, ha­nem talán azt, hogy még nem szűrődött meg eljárásunk elve, még tapogatózunk, próbálgatunk sok mindent, mig végre el nem találjuk azt az irányt, amelyet egye­dül helyesnek mondhatunk. A jó gazda legelsőben is arra törek­szik, hogy vagyonát, birtokát a veszély ellen biztosságba helyezze. Ezért veszi A „Veszprém“ tárezája. A somlyó-vidéki tanítói egylet 25 éves jubileumára. Örömre fel I . . . vig zaj miatt Zendüljön bérez, völgy és halom — Nagy Somlyó hegyorma alatt — Mikor oly szép ünnep vagyon, Melyre — mint a gyújtó üveg — A nap fénylő sugarait, Egybegyüjté a szent érdek A nevelés harezosait. Somlyó vidék szép határain Üdvözöllek pályatársaim 1 Huszonöt év mi szép idő! Ha egybeforrva állhatunk, Jöjjön sors bármi leverő, Csüggedésre nincsen okunk. Tietek legyen a dicsőség, Megyénk derék tanítói, Kik egyletetek életét Megtudtátok hűen örzeni. Somlyó vidék szép határain, Üdvözöllek pályatársaim I Mit ünnepel öröm között Ez a tanítói egylet ? — A múltak romjai fölött — Huszonöt éves életet! A késő korszak istene Tegye nagygyá, virágzóvá 1 Derüljön fel szent egére Dicsőbb jövő. Áldás reá, Somlyó vidék szép határain: Üdvözöllek pályatársaim! körűi földjeit árkokkal, fasorral, házát, udvarát kerítéssel stb. Mi nekünk is tehát első gondunk le­gyen iskola-épületeinket oly karba hozni, hogy az idő és elemek szeszélyét minden nagyobb rázkódás nélkül kiállhassák. Ha ez megvan, a jövőt is vegyük figyelembe és biztosítsuk a legkönnyeb­ben betörhető veszély ellen, a tűz ellen. Ép minap jajdúlt fel megyénk ügy­szerető tanfelügyelője a közigazgatási bi­zottságban a miatt, hogy két leégett elemi iskola-épület közül az egyik, mely bizto­sítva nem volt, talán évek múlva sem lesz oly állapotban és karban, hogy az elemi tanításra a tanköteleseket befogadhassa, míg a másik, amelyik biztosítva volt, rö­vid idő múlva kiheveri a csapást és jár­hatóvá lesz. Képzeljünk egy községet éveken át iskola nélkül. Vajon nem fognak-e a gyermekek, akik e szomorú szünet alatt felnőnek, minden ismeret híával lenni ? Vajon lesz-e fogalmuk másról, mint a nyers erőszakról, amelyet birkózás, lopás, tivornya és más néven nem nevezhető paj- kosságok közt kifejtenek és egymástól el­tanulnak? Nem fognak-e ép az ilyenekből válni azután azok a falusi bősök, akik dicsőséget keresnek és találnak a vere­kedésben, a gyújtogatásban, fel- és betö­résekben ? Valóban, ha ily körülmények közt ezek nem azokká fejlődnek, Isten csodája és bizonynyal nem a község böl­cseinek érdeme. Tudjuk azt nagyon jól, bory nálunk egy-egy iskolát áldozattal lehet csak fenn­tartani, tehát nem szívesen költünk arra. Való igaz. De ép ez legyen ösztönliuk is, hogy az egyszer meglevőt ne veszít­sük el oly könnyen, hogy azután még oly keserves áldozat árán kelljen vissza­szerezni. Éljen soká a Somlyói Tanítói derék egylet, S ennek küzdő munkásai Nyerhessenek tért és nevet. A nevelés szent ügyének, Mely a hazát nagygyá teszi, Miként eddig, úgy legyenek Jövőben is — mesterei! Somlyó vidék szép határain : Üdvözöllek pályatársaim ! Magyar Soma. A lelkiismeret hatalma. (Folytatás.) A következő három nap szép derült idő ked­vezett. Utasaink gyönyörködhettek a tenger szó­változataiban. A negyedik nap valóságos szélcsend állott be. A levegő tikkasztó, szinte sulylyal nehe­zedett az ember vállaira, a lélekzevétel el-elakadt. A legtöbben födél alá árnyékba vonultak. A tapasztalt tengerész tudja, ilyenkor vihar van készülőben. Pihen a természet, hogy megújulva egész erővel végezhesse pusztító munkáját. Sejtelmük — mint többnyire — most is va­lósult. Este felé a látóhatárt sötét felhők szegélyez­ték, melyek mind felébb felébb emelkedtek. A vész­madarak seregesen repkedték körül a hajót, éles kiáltásuk keresztül hallatszott a hullámverésen. Mintha mondták volna: Ember, vigyázz! A hajó legénysége talpon volt; a szükséges óvó intézkedést megtette, a meunyire lehetett, biz­tonságba helyezte a hajót. Éjfél után egész erővel tört ki az orkán, va­Hála a magyarok Istenének, van oly biztosító intézetünk, amely lelkűnknek lelke, vérünknek vére, amely magasabb és nemesebb kulturális czélokért is lelke­sül, amely csekély, nagyon csekély évi befizetésért biztosít szilárdan és igazi ma­gyaros eljárásában, ha a veszély beállott, nem fukarkodik krajczárokkal, hanem meg­adja a biztosítási összeget, mert előtte nem az a néhány száz forint lebeg, ha­nem az intézet magyar becsülete, amelyen szennyet, foltot nem ejtett még az a lefolyt negyedszázad, amely óta létezik. Értjük az első magyar általános biz­tosító Társaságot. De az elemi iskola-épületek jutányos biztosításának is megvan a maga módja. Ha egyenkint biztosítunk, az eljárás ne­hézkes, hosszadalmas és költségesebb lesz, míg ha tömeges a biztosítás, meghihetjük, nagyon is olcsó lesz minden. Az iskolák szegénysége mellett ez sokat tesz, erről megfeledkeznünk nem szabad. egy tanfelügyelőség alá tartozó iskola-épületeket kivétel nélkül mind kel­lene egy csapásra biztosítani és a biztosí­tás központi kezelését az illető tanfel­ügyelőre bízni. Vajon mit gondolunk, az a derék biztosító társaság, melyről szól­tunk, nem fogna-e ily bizalom elé oly kedvezményekkel menni, amelyek nevet­séges csekélységre devalválnák az illető iskola-fenntartók által évenkint fizetendő dijacskát ? Valaki talán azt vethetné ellen, hogy a tanfelügyelőkhöz méltatlan valami volna ez. Aki ép észszel, nyílt fővel tud gon­dolkozni, az belátja, hogy ma a tisztessé­ges munka és foglalkozás mindenkihez méltó, bármily magas fokán álljon is a társadalmi rangfokozat létrájának. Nem a munka szégyen ma és lealázó, hanem a nagyúri henyeség. lóságos hullám-hegyeket tolt egymásföló. Megeredt a zápor, az ég czikázott. A kik ébren voltak, aggódva nézték az ele­mek játékát, különösen a nőket páni félelem fogta el. Mindenki magára s otthon hagyott kedveseire gondolt. Látjuk-e még egymást? e néma kérdés ült ki a szinehagyott arezokra. Csak kevesen voltak, kik e veszélyben is megtartották hidegvérüségüket, legalább nyugodtnak látszottak. Albert is ezek közé tartozott. Keresztbe font karral a tőárbocznak támasztva hátát — mint a villám fényénél kivehető volt — nyugodt arezot vágott a bősz elem tánczához. E perezben főnőké mellé lép, vállára teszi kezét, a remegő hangon kérdé: „Mi lesz végünk? Isten kezében vagyunk mindnyájan, az Ur szabad velünk, reméljük a leg­jobbat !* mond Albert. Legyünk készen a legrosszabbra is k. bará­tom. Egy szívességre kérem önt: átadom önnek nálam levő minden pénzemet; ön fiatal erőteljes ember, ügyes úszó, könnyebben talál utat a menek­vésre — ha elmerülnénk, nekem is ha a hullám lenne sirtakaróm — kérem juttassa a pénzt szere­tett családomnak, mondja meg, hogy utolsó szavam is nevük volt, őket áldva szűntem meg élni.* Akként fogok tenni, legyen nyugodt. Egymás kezét hosszasan szorították, mintha az elválás örök időkre tartana. E perezben oly erős lökést éreztek, hogy töb­ben az egyensúlyt elvesztvén — elbuktak; az ár- bocz egy recscsenéssel ketté törött, nagy csatta- nással a vízbe alázuhant. Albert és főnöke utólszor szorítottak kezet; Albertet az árbocz leütötte, esz­méletlen bevert a födélzeten. Nincs terünk részletesen kifejteni min­dent. Nem is az volt Jfc'ándékunk. Mi csupán az eszmét vetjük fel. Megyénk tan- férfiai szóljanak hozzá. Mi újság a nagy világban? Oroszország hadikészülődéseiről szóló faireket az újabb tudósítások megerősítik. Varsó körül kettős várnégyszöget akarnak állítani. Az erődítési munká­latokat haladék nélkül megkezdik s még a jövő év­ben be is akarják fejezni. Hir szerint, III. Sándor czár maga elé terjesztette az építési terveket s meg- magyaráztatta magának a mérnöki kar feje által. — A koronázásról újabban hir nem érkezett. A török-görög határkonfliktus még mind­ekkoráig nem ért véget. Eddig a görögök akadékos­kodtak, most meg a törökök tagadják meg a görögök által kivánt erőd lerombolását, sőt ezt tőrök részről még jobban meg is erősitik. Erre a görög kormány azzal felel, hogy folytatja hadikészülődéseit. Athén­ből másfélezer ment Thessaliába, mert újabb össze- koczczanásoktól tartanak. edz egyiptomi kérdés szabályozása körül a porta Angliával közösen óhajt eljárni, hogy a szultán felségjogai megóvassanak. — Arabi mellett Hugó Viktor egy hírlapi czikkben szólal fel, melyben hang­súlyozza, hogy Arabival úgy kell elbánni, mint ,'egy fogoly tábornokkal, nem pedig úgy, mint lázadóval, tehát halálra itéltetése ellen tiltakozik. o/li olasz kormány kebelében részleges vál­ság van készülőben. Írországban a nemzeti liga programmot bo­csátott ki, melynek főbb pontjai ezek: önkormányzat a belföldi ipar emelése, a parasztok számára földbir­tok-szerzés. E programm szerint a művelés alatt nem lévő területek kényszer utján veendők el .tulaj- donosaiktól s adandók el a parasztoknak; az alkirályi méltóság eltörlendő, s az egyes grófságok elnökeire ruházandó át egészen a helyi kormányzat. Konstantinápolyból reform-mozgalomról ho­zott hirt a táviró, mely valószínűleg miniszterválsá- got fog eredményezni. Herczegovinában uj felkelő bandák ütötték fel fejőket, melyek jobbára szökevény ujonczokból és a sorozás elől menekült hadkötelesekből alakultak. A franczia legitimista mozgalmaknak német irányadó körök, mint Berlinből Írják, fontos jelentő­séget tulajdonítanak. Parisból bizalmas utón tudtul adták Berlinben, hogy az a terv, mely szerint Fran- cziaországbau ismét helyre akarják állítani a monar­chikus államformát, mérvadó katonai körökben is mindinkább több pártolásra talál. A magyar országgyűlésen jelenleg érdem­leges ülések nem tartatnak, hanem a képviselőház pénzügyi bizottsága tárgyalja az 1883. évi állam- költségvetést. Most a vallás és közoktatásügyi mi­nisztérium költségvetése van tárgyalás alatt. A bekövetkezett jajveszékelés, futkosás, csak növelte az általános zavart. Ismét egy zökkenés: e hajó kezdett aláme­rülni. — Meneküljön, a ki tud; a hajó sziklazá­tonyhoz üttetett, — léket kapott, a viz gyorsan nyomul belsejébe — hangzott keresztül a kormá­nyos szavai. A mentő csolnakok gyorsan leoldattak, miré lebocsátattak. Elébb a nők gyermekeikkel szállottak abba, azután a férfiak. Albert még most is a tőrt árbocz mellett feküdt. Egy erőteljes matróz, ki látta leestét, a ki azt hitte, bogy meghalt, az általános tolongásban — hogy láb alatt ne legyen — belehajtotta a víz­be. A hidegvizeli érintkezés eszméletre hozta; ön­kény teleuül kapkodott levegő után; csak hamar át­látta veszélyes helyzetét. A hullámmal úszni kez­dett. Elérte a tört árboczot, belekapaszkodott; ev­vel félórai utazás után egy a vízből kiálló sziklára vettetett. Épen az volt szerencséje; ha a hajón marad, a merülő hajó után támadt forgó örvényben leli sírját; abból élő lény nem menekülhet. Albert gondolkozni kezdett: mennyivel érde­melte ő ki jobban Isten kegyelmét társainál, kik a vízbe fúltak, ő egyedül megmaradt. A katasztrófa lefolyásáról semmit sem tudott: azt hitte, a hajó egész népsége viz alá merült. De eszébe jutott jö­vője, szinte irigyelte társainak sorsát; maga előtt látta a borzasztó ébhalál torzképót, vagy legfölebb Robinson sorsára jut, a mit épenséggel nem óhaj­tott magának. Pénze elég van, de minden mit hasz­nál neki, csak keserűségét fokozza. Két nap étien szomjan töltött a szikla kiálló

Next

/
Oldalképek
Tartalom