Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1882 (8. évfolyam, 1-54. szám)
1882-10-08 / 42. szám
TUX. évfolyam. 188» Megjfflen e lap a „HIVATALOS ÉRTESÍTŐ“-vel együtt, minden vasárnap reggel. Rendkívüli esetekben különlap adatik ki. — Előfizetési ár mindkét lapra: negyedévre 1 frt 50 kr. ; félévre Í5 fit; egész évre 6 frt. Egyes példányok ára 15 kr. — Hirdetések dija: egy hasábos petitsor tere 6 kr.; nyilttérben 20 kr.; minden beiktatásért, külön 30 kr. állami bélyegilleték fizetendő Kiadóhivatal: Krausz a. könyvkereskedése Veszprémben. jtle kiildéndö minden előfizetés, hirdetés, méMéklet. s reel a m átló.. VESZPRÉM közgazdasági-, társadalmi-, helyi- s általános érdekli MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY. Veszprém, 1882. okt. I. A „Pápai Lapok“ legutóbbi számában a „Megyei Kör“ czimmel megjelent vezérczikk nem csak megtámad, de sőt határozott rosszalását fejezi ki velem, mint a megyei kör elnökével szemben, a kör nem vezetése miatt. A vádak s az azokra fektetett ítélet érdemtelenül sújtanak. Hogy ezt igazoljam, elégnek tartom a kör rövid tartamú működésének főbb mozzanatait közölni. A másfél évvel ezelőtt tartott alispáni választás alkalmával, a Veghely-párt értekezletén, én tettem meg az indítványt a megyei kör létesítése iránt. Az egész értekezleten jelen volt megye-bizottsági tagok helyeselték indítványom indokait, valamint a czélt, melyet indítványommal elérendő valék, s a kört megalakították. A kör elnökéül engem választottak meg, s egy 40 tagú választmányt oly utasítással adtak oldalam mellé, hogy a kör szervezése iránt a szükséges intézkedéseket tegyem meg. Én, ezen utasításhoz híven, az aláírási felhívásokat, melyekben a kör működésének határa és czélja részletesen meg volt állapítva, tagok gyűjtése végett vagy 100 megye-bizottsági tagnak megküldettem. Ezzel egyidejűleg a megye vezér-férfi ait s a kör választmányi tagjait, részint személyesen, részint levélben felkértem, hogy a kör szervezését befolyásukkal elősegíteni szíveskedjenek. S midőn ezen törekvésem sikertelen maradt, megsürgettem az aláirási ívek birtokosait az ívek visszaküldése végett. S mi lön fáradozásaimnak eredménye ? Az, hogy az Összes megye-bizottsági tagokból, még a kör választmányi tagjait is beleértve, alig tizen iratkoztak be a kör szór választmányi ülést is tartani, azonban tagjaiúl. Ezen kívül megkisérlettem néhányA „Veszprém“ tárczája. Pesti levél. Budapest, 1882. okt. 1. Midőn jelen soraim becses lapjában napvilágot látnak, ide fönt már egészen uj saison köszöntött be: a{ ó'sfi versek évadja. Szegény szerkesztők, nem irigylem sorsukat. Már csak azoknak az érzel- gően vizenyős, százával érkező költeményeknek papírkosárba vetéséhez is mekkora törelem kívántatik, hát még olvasásukhoz. „Oh irgalom atyja, ne hagyj el.* Mélyen tisztelt szerkesztő ur is bizonyára gyönyörködhetik bennük: „a hulló lombokban, sárga levelekben, enyhe szelletekben, siró fuvallatban, kihalt berkekben, hervadozó ligetekben, elnémult énekesekben, sürü ködfátyolban, átszürődő napsugárban ..........pusztulásban ............enyészetben.............halálban." Még csak neháuy szivrepesztő ah! meg oh! néhánynál valamivel többpont és gondolatjel, (melyek helyére az olvasó a legköltőibb eszméket képzelheti) és mindez egybeöntve, felpárolva és jól össszerázva oly hatásos szernek bizonyul, hogy a leghíresebb álompor sem különben. Maguk pedig az u. n. költők — ne vegyék szómat sértésképen — izzasztó szerül használják a fent említett „Universalmittel,-t. De elég ebből. Még elhíresztelik, bogy reklámot akarok nekik csapni. Mivel épen irodalomról beszéltem, helyén valónak tartom egyúttal megemlíteni, hogy a Kisfalunak is életjelt adtak már magukról. A régi Kis- faludiak Egy hajszálnyit sem változtak. Ott ültek ismét a felolvasó teremben ugyanazon rendben, ugyanazon módon, mint eddig; Még csak Herkula- num lávájának sem kellett őket elborítania, hogy ezen ülésekre négy vagy öt választmányi tagnál több soha nem jelent meg. Ily közönynyel szemben, vajon miként tudtam volna a körbe életet lehelni, s vajon tagok hiányában miként lettem volna képes közgyűlést tartani? Ezen kérdésekre csak az fog az elnököt kárhozta- tólag felelni, a ki a kör tehetetlensége miatt bűnbakot keres, s azt minden áron az én személyemben akarja megtalálni. A támadó czikk azt is bűnömül rója fel, hogy ha láttam a törekvéseim irányában nyilvánult közönyt, miért nem mondtam le a kör elnökségéről ? Ezen vád alapját egyszerűen abban találja, mert én a czikk írójának felfogásától eltérőleg helyesebbnek tartottam, ha a kört elnökségemmel együtt minden czeremonia nélkül temetem el. Ugyan is úgy voltam és vagyok meggyőződve, hogy azon megye-bizottsági tagok, a kik a kör alakítását ugyan kimondták, de a szervezéskor annak tagjaivá nem lettek, s igy a körrel semmiféle viszonyban nem állanak, le vagy le nem mondásom iráut teljesen közönyösek ; azon néhány megye-bizotisági tag pedig, a ki a kör tagjául beiratkozott, nem fogja neke.m rossz néven venni, ha mint a kör indítványozója, azt a szerzett szomorú tapasztalatok után halva született gyermeknek tekintem, s ekként, a mint az az ily gyermekekkel szokás, a körnek ünnepélyes temetést nem rendezek. A mi a kört magát illeti, azt elnökségemmel együtt a történtek után jogom van megszűntnek nyilvánitani. S ekként nem állok útjában azon nemes törekvésnek, mely a kört ismét életre akarja ébreszteni. Sőt kérem a megye vezérférfiait, ragadják fel a zászlót, melyet a törekvéseim iránt tanúsított közöny kicsavart kezemből. Én, kit a közügyek szolgálatában személyes érdek soha nem vezetett, nem érintetlenek maradjanak az idők viszontagságaitól. Ott voltak a hallgatók if a félreismert, de remény- teljes genie-k, megszaporodva néhány újdonsült balekkel, kik Pestre jöttek szép szót hallgatni — és készletben levő pénzalapjukat eltüntetni. Áttérek most egy astrologiai tüneményre, mely bizonyára a veszprémi csillagvizsgálók figyelmét sem kerülhette el. Értem ez alatt egy ragyogó — a művészet egén rr yogó — Csillag bekövetkezendő eltűnését, ami prózára lefordítva körülbelül annyit tesz, hogy Csillag Teréz k. a., nemzeti színházunk kedvelt művésznője nemsokára Grill Rikárdné lesz, ami azonban nem fogja őt gátolni abban, hogy továbbra is meg ne maradjon a világot jelentő deszkákon. Szerencsét kívánunk a kötendő frigyhez. A holt idény még alig vonszolta el ólomlábait és már is hangos szárnycsattogás közt uj élet foglalta el urodalmát. Már benne vagyunk egész özönében a vigalmaknak, dáridókuak. Hjah! toasz- tozó nemzet vagyunk és nem akadunk meg ürügy dolgában. Akár van mire, akár nincs, iszunk egyet rá: És véghez viszünk mindennap Nagy epikuri tort. Mi boldog pestiek! Kell kifogás ? Van annyi, hogy csak amúgy pasa módra válogathatnak bennük. Hát hiába jönnek talán minket meglátogatni az amerikai hölgyek? Dehogy, estélyt rendezhetünk tiszteletükre. Hazajönnek Bécsből rég nem látott bakáink, az Esték, mi természetesebb, mint eszem-iszom. (A szakácsnők s szobaleányok külön traktájáról nem is szólok.) Megérkeztek az „Iron and Steel Institute* tagjai, néhány szál angol vasiparos, persze, a diszlakoma nem maradhat el. Hát a jogászgyülés tagjainak is- \ merkedési estélyei stb. stb. egész a végtelenségig, fogok a hiúságában 'sértett vezér bosszújával ellenök harczra kelni; ellenkezőleg, ha igénybe veszik, mint egyszerű harczos, összes tehetségeimmel fogok nekik segédkezni, hogy egészségesebb megyei köz-szellemet legyenek képesek mielőbb teremteni. Adja a jó Isten, hogy a szerencsésebb kezek által megkezdendő mozgalmat siker koronázza! Szabó Imre. Mi újság a nagy világban? QA\ orosz c\árnak és családjának múltkori utazása Moszkvába nem pusztán a kiállítás megtekintése czéljából történt, hanem a legújabb pé- tervári hírek szerint a koronázásra is meg voltak téve a szükséges előkészületek. Hogy azonban a koronázás még sem történt meg, annak okát az újabb táviratok szerint abban kell keresnünk, hogy a főkormányzó névtelen levelet kapott, mely a czár biztosan bekövetkezendő halálát hozta tudomására, azon esetre, ha koronázása előtt oly engedményeket nem tesz, melyek a mostani kormányformát megdöntik. Hír szerint a koronázás jövő májusban lesz. Egyptom sorsa fölött, úgy látszik, egy kon- ferenczia fog határozni. Diplomacziai körökben hírlik, hogy Németország Angliát, az egyptomi kérdésben legközelebb érdekelt hatalmakkal való megegyezés szükségére figyelmeztette, kivált az anyagi főbb pontokat illetőleg, hogy aztán e megegyezés felett további tárgyalások legyenek folytathatók, mig a konferenczia majd a végérvényes rendezést foganatosíthatja. Írországból ismét agrárius mozgalmakról és két gyilkosságról hozott megdöbbentő hirt a távíró. OÁ töröff-görög határkonflictus úgy látszik folytatódni fog. Legalább ezt sejteté a görög kormány ama legújabb rendelete, hogy rögtön csapatok induljanak Theszáliába, mert azt hiszi, hogy a török kormány visszavonja eddigi engedményeit. Francziaországban a legitimisták összejöveteleket értekezleteket, banketteket tartanak, s hangosan nyílvánítják óhajtásukat a régi királyi ház; sürgős visszaállítása iránt. Triesztben ismét volt bombamerénylet, mely a lakosságot nagyon felizgatta. Híre jár, hogy Trieszt egy egész összeesküvő bandának a székhelye, mely legközelebb nem egyes bombamerényietekkel, hanem egészen más módon fog magáról életjelt adni. A rendezőség több elfogottról bebizonyította, hogy élénk levelezést folytattak az irredentának udinei központjával. Az irredenta folyvást nagyobb tért hódít s már Dalmácziába is befészkelte magát. bele sem számítva az egyetemi (Jókai szerint: igya- tomi) polgárok békés „összejöveteleit.* Ne aggódjunk, van kilátás még diszebédre a Petőfi-szobor közeleso leleplezése alkalmával (melyről akkor bővebben.) Sietek még színházaink újdonságairól referálni, A nemzeti színháznak érdekes estéje volt. Előadták a sokat emlegetett „%ant\auk“ - at, az Erckmann- Chatrian czég hatásos művét. Remélem, e lap t. olvasói nem ellenzik majd, ha az egyes újdonságoknak, rövid tartalmát adom. — Két önfejű parasztfivér játszsza benne a főszerepet, kik egy örökség fölött összetűzvén, oly gyűlöletet táplálnak egymás iránt, hogy készebbek gyermekeik szerencséjét lábbal tiporni, mint kibékülni. Gyermekeik, Georges s Louise, szeretik egymást, de e szerelem csak a gyűlölet alatt lappang, melyet szüleik, plántáltak sziveikbe. De e szerelem végre is nyíltan kitör. Megkapó jelenet következik. Louise, a Rantzauk makacs jellegét magán viselő lány ellentáll apjának, Jean Rantzaunak, ki őt egy ledér főerdésszel akarja összeházasítani, mire Jean, kit a kimondott „Nem* felbőszít, borzasztóan földühödve, lányát földre tiporja és ott bántalmazza. A leány halálosan megbetegszik. Az atya gőgje meg van törve. Gsak egy mentőszer létezik, a Georges-szal való összeházasítás. Nehéz küzdelmek közt átmegy fivére háza elé. Kopogtat. Jaques kilép, de csak hogy rákiáltson bátyjára: „Takarodjál!* — „De ha leányom meghal,* viszonz kétségbeesetten a másik. „Lépj bel* feleli szárazon Jáques. — Az utolsó felvonásban aztán teljesen kibékülnek. Általános ölelkezés, melyben az öreg iskolamester is részt vesz, aki az egész darabban a békítő szerepét játszsza. E szerepet, — melyet Coquelin, a kitűnő franczia színész fog Budapesten is eljátszani — Újházi mesterileg alakította. Szigeti József és Imre. (Rantzauk) kitünően Cd tisza-eszlári ügyben szerepelt Havas al- ügyész ellen vizsgálatot indítottak a hivatalos hatalommal való visszaélés miatt A vizsgálat közeli befejezése kilátásba van helyezve. A magyar országgyűlés második időszakát a képviselőház elnöke, Péchy Tamás, az összehívó kir. leirat felolvastatása után megnyitottnak nyílvánította okt. 5 én. A legközelebbi ülés hétfőn lesz, mikor is a tisztikar fog megválasztatni, és ha az idő engedné, ki fognak sorsoltatui az osztályok is. Hasonló ünnepélyességgel nyitotta meg a főrendi házat is az elnök, Majláth György. VIDÉKÜNK. Felsö-Eőrs, 1882. okt. 3-án. No már egyszer valahára kisütött a nap. Olyan szép derült napunk van, hogy szinte örül a lelkünk. Tessék meghinni, ha az idő jobbra nem fordul, a hosszas esőzés jelentékeny károkat tesz, a mennyiben a munkában nem boldogultunk volna. Itt a szüret, a vetés, a krumpliszedés ideje. Azt se tudjuk, melyiket tegyük. Sietnünk kell. De mindennél elébbvaló a szüret; a szőlő rothadt, szaporátlan szedni, a munkás kéznek szükiben vagyunk, ebből kifolyólag drága a napszám. Borunk középszerű lesz. Kinek kinek szeszes bora van, tapasztaltam magamon, nem ám a magamén. Még így se hinném el, ha szép hölgyeink, — mert vannak ám, — rám nem fogják, hogy virágos kedvem volt. Attól tarthatunk, hogy idővel ilyen se lesz. A phylloxera közelget, két felől ereszt veri a láng, egyfelől Vörösberény, másfelől Ménes- Györknél pusztít. Csak pusztulna el, de nincs rá kilátás. Ha megengedi a tek. szerk. ur, erről a pusztító féregről jövőre egyet-mást elmondok. *) Nem árt szellőztetni. Németh Gerő. Segíts magadon, az isten is megsegít. Hock Pál tanító úrnak, a gyermek-menhely- rol czímű czikkére bátor vagyok a következőket megjegyezni. Minden község köteles saját belügyeit rendezni. A gyermekmenhely is a község belügye lévén első rendben az tartozik a menhely felállításáról gondoskodni, s egy kis községben az csak is úgy vihető ki, ha a lelkész, tanító és jegyző urak a lakosságot annak hasznos voltára betanítják, azzal megismertetik. Ha a hatóság látja, hogy a község saját *) Kérjük. Szerk. jellemeztek. Hozzájárultak az est sikeréhez Nagy Imre (Georges) s Pulszkiné Markus Emilia (Louise.) f" Egyanezen este adták először a népszínházban Szigeti József darabját: Marosa és Mariskát, mely azonban csak félsikert aratott. Épen e sorok Írásakor értesülök róla, hogy Szigeti Józsefet, veterán színészünket és írónkat részint a felhevülés következtében, mely rajta a Rantzauk elődásában erőt vett, részint a fölötti izgatottsága miatt, hogy premiére- jének előadásán a népszínházban jelen nem lehetett, szélbüdés érte, mi miatt a Rantzauk második előadása el is maradt. Reméljük, hogy derék színészünk veszélytelenül fog kimenek/ilni e bajból. Megnyílt már a várszínház is, még pedig oly újítással, mely a várszínház idylljéből sokat vont el. A karzaton már csupán számozott helyek van- , nak. Tempora mutantur .... Oh boldog idők, mikor még az ember oly emlékezetes óldaldőfé'seket kapott a szomszédjától és osztogatott a karzatot ostromlóknak, hol vagytok? Boldog napok, melye- ken már délutáni három órakor oda fent ült a kakasülőn jó Budavár minden asszonynépsége! Hogy mit csináltak? Én Istenem, mit csinálhattak volna egyebet, minthogy — harisnyákat kötötték. Ez volt a kakas üllő egyetlen költészete, mely a lábakra oly kiváló gondot fordított, és ez már többé nem tér vissza .... Nem állhatom meg, hogy egy utolsó könyet ne hullassak e kedves emlékre ... De már kelleténél tovább veszem igénybe becses türelmüket. Ideje, hogy: Váljunk el! Füredi Mór.
