Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1882 (8. évfolyam, 1-54. szám)

1882-08-06 / 33. szám

Veszprém, aug. 6. VIII. évfolyam. 1§§2. 33-ik szám. Megjeleli e lap a „HIVATALOS ÉETESÍTŐ‘‘-vel együtt minden vasárnap reg­gel. Kendkiviili esetekben kü- lönlap adatik ki. — Előfizetési ár mindkét lapra : negyedévre 1 írt 50 kr. ; félévre 15 fi t; egész évre 6 fi t. Egyes példá­nyok ára )5 kr. — Hirdetések dija: egy hasábos petitsor tere 6 kr.; nyílttérijén 20 kr.; min­den beiktatásért külön 30 kr. állami bélyegilleték fizetendő. Kiadóhivatal: Kr Állsz A. könyvkereskedése Veszprém­ben. Ide küldendő minden elő­fizetés, hirdetés, melléklet s reel am átió. VESZPRÉM közgazdasági-, társadalmi-, helyi- s általános érdekű MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY. Magánvitiknak » szemé­lyes jellegű támadásoknak a lap keretében hely nem adatik. Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Névtelen közlemények csak akkor vé­tethetnek tigyelembe, ha való­diságuk iránt bizonyíték sze­reztetett be. — Bérmentetlen leveleket a szerkesztőség csak ismert munkatársaktól fogadéi. Szerkesztőségi iroda: Vár 4. sz. a. — Ide czimzendő a lap szellemi részét illető minden közlemény. I Kisdedóvó-intézetet a községeknek. Korunk a felvilágosodás, a haladás, a Humanismus korának neveztetik. Minő ala­pon, és méltáu-e, — annak hosszasabb mutogatása nem lehet czélja e czikkuek. Annyi bizonyos, hogy tisztábban látunk, mint ezelőtt; a tudomány egyes ágaiban a komolyan gondolkdó elmék által kivívott eredmények szembetűnők; végre még az sem szenved kétséget, hogy az emberies eszmék iránt ma fogékonyabbak vagyunk, mint évtizedekkel ezelőtt .... Hogy többet ne említsek: a nevelés — tanítás eszközei­nek és módjainak jelenleg érvényben levő alkalmazása a humánus eszmék iránt való nagyobb fogékonyságnak, tisztultabb gon­dolkodásnak és emelkedő haladásnak a bi­zonyítéka .... Ezen gondolatoknak és érzelmeknek felemelő hatását érezve, magasztaló és di­csőítő szavakkal, hálás elismeréssel kell adóznunk közel múltúnk azon nemes alak­jainak, kik, mint a humánus eszmék láng- buzgalmu apostolai vagy a kisdedek őrző angyalai, időt és enyészetet túlélő alkotá­saikkal és közczélra irányuló önzetlen fá­radozásaikkal az emberiség hasznára mű­ködtek. Pestalozzi, a nevelők atyja, a múlt század végén és a jelen század elején szó­val és tettel hirdette, terjesztette azt az esz­mét, mely úgy Német,- Franczia- és An­golországban, mint nálunk egyesek önfel­áldozó törekvései által napról-napra jobban és jobban elterjedt: tudniillik a szegény gyermekek gondozását és nevelését. Az eszme magasztossága által fellelkesített ne­mes lelkeknek ily irányú törekvéseiben ke­resendő alapja a különféle elnevezéssel biró jótékony egyesületeknek és intézeteknek, abban találjuk meg alapját a kisdedóvó­intézetnek is, melynek nálunk első létreho­A fenyítő székek. (Londoni vázlat.) DICKENS KÁROLYTÓL. Sohasem fogjuk elfeledni ama lélelem- s ag­godalommal vegyült mély tisztelet érzelmeit, mely- lyel iskolás éveinkben a Newgatet néztük. Mily ijesztőknek tetszettek fenyegető vastag falai és ala­csony, vassal kivert ajtai, melyek úgy tűntek fel előttünk, mintha azért lettek volna csinálva, hogy a rajtuk belül levő szerencsétleneket soha ki ne bocsássák! Aztán az adósok börtön-ajtaján függő lánczok, melyekről azt hittük, hogy csak kényelmi szempontból vannak ott; mihelyt makacskodik a bűnös, azonnal rárakják. Majd megevett bennünket a csodálat, midőn láttuk, hogy a túloldalon levő bérkocsisok, szemközt ily borzalmas épülettel, még tréfálódzni, — oly közel a vesztőhelyhez bort inni is tudnak! Sokszor leskelődtünk arra a törvényszéki ülé­sek idejében, hogy egy pillantást vethessünk a bo- tozóhelyre és ama sötét épületre ott az udvar ol­dalában, hol a bitót állítják és félig-meddig elő voltunk rá készülve, hogy ajtaján rézlapot pillantunk meg, ezzel a fölirattal: „Mr. Ketch,**) mert nem tudtuk elképzelni, hogy ez a megkülönböztetett hi­vatalnok más valahol lakhasson. E gyermekes gondolatok ideje lejárt s vele együtt a gyermekkedély nem egy, bár kevesbbé sö­tét képzelnie; de ez első benyomásokból még is megmaradt bennünk annyi, hogy most sem mehe­tünk el a Newgate előtt némi borzadály nélkül. *) Az akkori londoni hóhér. zója egy művelt lelkű és főnkéit szellemű magyar grófnő: Brunszvik Teréz. *E\en eszmét létesítenem kell minden áron /< igy kiáltott fel az emberbaráti érzelmek mele­gétől felhevített magyar urhölgy nemes lelkesedésében. — Ily határozott nyilatko­zatra azon körülmény indította őt, mert látta a szegény nép ártatlan gyermekeinek elhagyatott helyzetét, látta azt is, hogy a kenyeröket arezuknak verejtékével kereső munkásoknak vagy beteg ágyhoz szegzett szegény anyáknak végkép magukra hagyott gyermekei hajmeresztő szerencsétlénségek- nek lettek áldozatai, . . . s felállította Budán az első kisdedóvó-intézetet, az első „án­gy alker tét“ Napjainkban az emberbaráti könyörü- let, a bánat- és fájdalom-könyeket letörlő részvét sokféle, igen sokféle módon gyako­rolja nemes feladatát a különféle jótékony egyesületek által a segélyre szorult szen­vedők enyhítésére és vigasztalására, — s ezt itt örömmel jegyezzük fel, — de sok helyen, kivált a községekben, nincs gondoskodva a mezőn vagy a szántóföldeken dolgozó mun­kás nép gyermekeinek biztonságáról. Tud­juk ugyanis azt, hogy a magát és család­ját nehéz munkával fentartó munkás ember a kedves otthont már kora reggel elhagyni kénytelen s csak estére mehet vissza csa­ládjához. Mit tesz gyermekeivel? . . . Ma­gával viszi a szántóföldre, vagy oda, hova dolgozni megy? . . . Vagy rá bizza a köz­ség nagyobb gyermekeire ? . . . Avagy tán magokra hagyva bezárja őket? . . . Hogy ezen esetekben mennyi szerencsétlenségnek eshetik áldozatul az a szegény gyermek, azt, úgy hiszem, bővebben magyarázni nem szükséges; hiszen eléggé megmagyarázzák azt azon szomorú példák, melyek különö­sen ott fordulnak elő, hol nem létezik olyan intézet, melynek czélja egyrészt a családi élet enyhítése mellett a köznevelés minden ágában alapúi szolgálni, másrészt pedig a Hol az a londoni, ki nem vetett valaha egy futópillantást az ajtón belől, melyen a foglyokat bevezetik? Ha e tömör, megvasalt alacson ajtón áthajolsz, látsz egy sötét kinézésű embert; fejét széles peremű kalap födi; csizmája lehajlott szárú, barna dolmánya egy középfaj a köpönyeg és vadász ujjas között; balkezében óriási kulcsot tart. Talán elég szerencsés vagy, hogy éppen akkor mégy arra, midőn ezen ajtót kinyitják; látsz szemközt egy má­sik ajtót, az előbbinek hasonmását, zárokat és egy lámpást, mely a fehérre meszelt folyosót éppen eléggé világítja meg. Néhány héttel ezelőtt az Old Bailey felé bal­lagtunk, midőn ez az ajtó kinyílott. Természetesen hirtelen arra fordulónk és két személyt láttunk a lépcsőkön lemenőben. Ellenállhatatlan vágytól meg­ragadtatva, megálltunk, hogy őket szemügyre ve­gyük. Az egyik tisztességes külsejű, bár szembetű - nőleg szegény, éltes nő volt; a másik egy tizen- négy-tizenöt éves fiú. A nő keservesen sirt: egy kis batyut tartott kezében, a fiú kis távolban követé. Történetét köny- nyen kitalálhatók. A fiú, kinek jólétéért a nő min­denét feláldozó, ki miatt panasz nélkül nyomort és szükséget látott, türelmesen várva az időt, midőn az, szenvedésének és küzdelmeinek régóta tanúja, képes lesz magát és anyját fenntartani, — a fiú gyermeke volt. A rossz társaság annyira megrontá, hogy végre lopás miatt börtönbüntetésre itélteték. Sokáig szivta már a börtön levegőjét és éppen most bocsátották szabadon. A szegény édes anya, ki még mindig remélte, hogy megtérítheti, a bör­tönajtóban várta, hogy esdő könyörgéseivel házába és a becsület útjára térítse. kis ártatlanokat a veszélytől megóva rendre, tisztaságra, sat. szoktatni. Be van igazolva ezekkel a kisdedóvó­intézetnek haszna, czélja, sőt szükséges­sége '8. Most ennek felállítása érdekében az egyes községek befolyásosabb férfiaiboz fordulok azon kérelemmel, hogy a szegény munkás nép ártatlan gyermekeinek helyzetét figyelembe véve indítsák meg a mozgalmat egy ily nagyhasznu intézet létesítése mel­lett, mozdítsanak meg mindent, folyamod­janak még az államhoz is segélyért j s higyék meg, hogy a magasztos és nemes eszmékért küldő „akarat előbb vagy‘ utóbb, de borostyánt arat.“ Szvaratkó Kálmán. Mi újság a nagy világban? Oroszországból jövő hirek szerint a koroná­zást e hó 26-án tartanák meg; mert Kossloff rend­őrfőnök biztosította volna a czár környezetét arról, hogy a nihilistákat a legutóbbi elfogatások annyira megriasztották, mikép a rend megzavarása részük­ről pár hónapig nem várható. A czár ugyan még nem határozta el magát, de a nagy családi tanács közelebb dönteni fog ezen kérdésben. Francziaországban kabinetválság állt be, mert a parlament nem szavazta meg azt az összeget, melyet a kormány a Suez csatorna védelroezésére kért. A kabinetalakításra vonatkozó tárgyalások folya­matban vannak, de a kamara üléseket nem tart. Angliában a törvényhozás két háza közt kon- liiktus van készülőben. A konflictust tudvalevőleg az idézte elő, hogy a felsőház az ir bérhátraléki törvényjavaslat tárgyalása alkalmával több oly el­lenzéki indítványt fogadott el, melyek kétessé teszik a törvény jótékony befolyását a bérlők sorsára, mint az a kormánynak szándoka volt. Az egyptomi bonyolult viszonyokat eléggé jellemzi az, hogy jelenleg ezen, a Középtengertől az Egyenlítőig terjedő országnak négy ura van, úgymint: a legitim Tevfiik pasa, az angolok, Arabi pasa, végre El Mahdi, a „próféta.* Hogy Anglia és a porta közt komoly összeütközés támadhat, azt azon konstantinápolyi sürgönyökből következtetik, melyek szerint a porta határozottan vonakodik, Anglia sürgetéseinek megfelelve, Arabit lázadónak nyilvánítani. Hir szerint az angol csapatok már megszállták Suezt; Arabi pedig nagy támadásra készül Alexandria ellen. Trieszt városát egy szörnyű bűntény tartja izgatottságban- A trieszti kiállítás alkalmával ugyanis Azt a fiút sohase fogjuk elfelejteni. Megátal­kodott arczczal jött le a lépcsőn és fejét daczosan s kérkedően hordta. Néhány lépést tettek és meg­álltak. Gyönyörű reggel volt, minden üde és vidor a verőfényben. A fin zavartan tekintett szélylyel; — mily régóta nem látott egyebet, csupán a komor börtön­falakat! Talán a nagy ellentét, talán anyjának bus arcza hatotta meg, talán boldog gyermekkorának bizonytalan emlékei tolultak eléje, — mikor egyet­len barátja, egyetlen társa az édes anya volt; — könyei megeredtek, arczát eltakarta balkezével és jobbját hirtelen anyjának nyújtva, együtt eltávo- zának. Néha kíváncsiság vitt bennünket az Old-Bailey két itéiőszékébe. Ki először jön ide, azt bámulatba ejti a tárgyalásoknál uralkodó rendkívüli közöny. A tárgyalás itt olybá vétetik, mint puszta üzleti dolog. Látui ott sok formaságot, de semmi szánal­mat, feszült érdeklődést, de semmi részvétet. Ott ülnek a bírák, kiknek nagy méltósága mindenki előtt ismeretes, tehát melyről szóllanunk fölösleges. Középen a lord-mayor hivatalos ruháival és jelvé­nyeinek teljes csillogásában, az óriási virágcsokor mögött oly hideg, amilyen egy lord-mayor lebet. A sherifek ugyan oly hideg méltósággal, mint a lord- mayor; az ügyvédek majdnem épp oly fontos ar- ezot vágnak és a nézők, kik belépőikért megfizet­tek, oly várakozással vannak, mintha azt a művet határozottan az ő mulattatásukra adnák elő. Néz­zetek az itélőszék uraira, amint némelyek újságba mélyedvék, mások közönyösen sugdosnak, cseveg­nek és ismét mások egy órácskát a legnagyobb nyugalommal alszanak, — és alig hisszitek el, hogy itt egy jelenlevő szerencsétlen ember felett vérbiró- ságot tartanak. az osztrák párt fáklyás-zenét rendezett Károly La­jos főherczeg tiszteletére; az olasz párt fütytyökkei és éktelen kiabálással fogadta a menetet. A menet közé valaki az olasz pártból egy petárdát dobott, mely a mint szétrobbant, dr. Dorn hírlapírót és több személyt megsebesített. A kiállítók közt a ré­mület általános. Attól tartanak, hogy az irredentis- ták a kiállítást fel akarják gyújtani. A rendőrség lázasan dolgozik, hogy a tettest vagy tetteseket kézrekeríthesse. A tiszaeszlári bűnügyben a vizsgálat befejez­tetett, most következik a bűnügy tárgyalása. A vizs­gáló biró kezei közt lévő adatok alapján remény van arra, hogy Solymosi Eszter hullája megkerül. A B—i H—p a hivatalos jelentésből vett adatok után azt Írja, hogy itt oly gyilkosság esete forog fenn, melyet addig, mig be nem bizonyíttatik, még kö­rülményesebben körülírni sem tanácsos. A végrendeletekről. Igen sokszor megtörténik mostanában vidé­künkön, hogy a végrendelet alaki hiány miatt, vagy az örökösök által, egyességileg, vagy per utján, félre tétetik, megsemmisíttetik; a mi bizony igen sokszor igen kellemetlen és költséges dolog. Ennek oka az, hogy — különösen kis közsé­gekben — ahhoz nem értő egyének által szokták a végrendeleteket Írásba foglaltatni. Legtöbb falu­ban a tanító urak foglalkoznak ezzel a mesterséggel, akik pedig legtöbbnyire épen annyit értenek a jog­ügyletek megkötéséhez, mint akármelyik kisbiró. Azért bátor vagyok az igen tisztelt tanító uraknak ajánlani, hogy lehetőleg óvakodjanak a jogügyi dol­gokba való avatkozástól, azért is, hogy ne tegyék magukat mások szerencsétlenségének okává, meg azért is, hogy legyen oka a gyermeknek hinni, miszerint tanítója azt mind tudja is, a mit tanít. — Azok pedig, akik mégis egyátalán elszánták ma­gukat a végrendeletek gyártására; szíveskedjenek figyelembe venni és minden előforduló esetben meg is tartani azon formai szabályokat, amelyeket a tör­vény a végrendeleteknél megkíván, s a melyeket itt röviden megősmertetni óhajtók. A közvégrendeleteket ahhoz értő egyének ké­szítvén, a szóbeli magán-jvégrendeletekről szólani pedig a mondottaknál fogva nem lehetvén czélom : itt csak az írásbeli magán-végrendeleteket ösmer- tetem. Ezek négyfelé módon szoktak készfólni, t. i. vagy: 1. ) a végrendelkező maga, egész terjedelem­ben sajátkezűig írja meg és alá is Írja végrende­letét és tanukkal nem közli annak tartalmát, hanem csak azt jelenti ki a tanuk előtt, hogy a nekik fel­mutatott okirat az ő végrendeletét tartalmazza; vagy 2. ) a végrendelkező mással íratja meg vég­akaratát, ő maga pedig csak aláírja, de azért tar­talmát a tanukkal nem közli, hanem csak úgy Forduljatok a vádlott páholya felé, és azon­nal szemetek elé tárul a szomorú valóság. Mily lá­zasan szorongatja a vádlott az utólsó tiz perezben az előtte fekvő virágokat; mily sápadság vonul át arczán, valahányszor egy uj tanú megjelen, hogyan változtatja állását és törli nedves homlokát, a tár­gyalás végével, mintha megkönnyebbülne, tudva, hogy most már a juri a legrosszabbat is tudja! A védő tárgyalásoknak is vége; a biró ismétli a főbb pontokat, a vádlott szemei vizsgálódva függ­nek az esküdtek vonásain, miként a haldokló hiába keresi a reménysugárt orvosa arczán. Azok ki mennek tanácskozni és meghalljátok a szerencsétlen szive dobogását, ki kétségbeesett erőlködéssel harapdálja össze a rozmarin virágot, hogy elszántnak lássék. Ismét elfoglalják helyeiket és halotti csend uralko­dik, midőn a bíróság elnöke kimondja az Ítéletet — „vétkes.“ A karzaton egy nő átható rémület­kiáltást hallat, az elitéit fölvet rá egy pillantást és rögtön kivezettetik. Az Írnok utasítja a szolgát, hogy „a nőt parancsolják ki,* és uj tárgyalás kez­dődik, mintha előbb semmi sem történt volna. Ehhez nagyobb contrastot nem nyújthat más, csak az uj itélőszék, melynek komolyságát igen gyakran nem kis mértékben rendíti meg a fiatal bűnösök furfangja és nyakassága. Egy tizenhárom éves fiú zsebtolvajlással vau vádolva, és tettét, a mennyire csak lehet, már rábizonyították. Felhívják, hogy védje magát, és ő megelégszik egy rövid szó­noklattal az esküdtekről és a bazáról — hamis es­küvel vádol valamennyi tanút, és értésre adja, hogy az egész rendőrség összeesküvést szőtt ellene. De bármily valószínűnek is lássék mindez, az itélőszék nem akarja elhinni, és most következik az a jele­net, melyet rajzolni akarunk. „Vannak-e tanúid jó viseletedrői fiu?‘

Next

/
Oldalképek
Tartalom