Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1882 (8. évfolyam, 1-54. szám)
1882-07-23 / 31. szám
kezem — mivelhogy mindakét alapról meglehetős tudomással bírok, azonnal elmentem a helyi takarékpénztárba, s levelező urnák a 28. számban jelzett inviátiója folytán felüttettem a betéti könyv 933. lapszámát, ott találtam a „berhidai iskolaalapítvány“ czímén 241 frt 94 krt, magam nyomban felütöttem a közvetlen utánna következő 934-ik lapot, ott találtam »berhidai szegény alap* czímén 201 frt 57 krt. Most csak azt kell bebizonyítanom, hogy ezen mindkét alap keletkezésére nézve nem más, mint a levelező ur által nyomozott Németh Fracziska-féle iskola és szegény alapítvány. Először is téved levelező ur, midőn a 28-ik számban az iskola-alapítványt, a 40-es évek elején eltörölt bucsuvásárok alkalmával helypénz czimén befolyt, s évről évre megtakarított fillérekből kinőtt, de a takarékpénztárba csak később, 1879. évben betett alapítvány-összegnek keresztelte el; téved, mert az a Kovács Kálmán szolgabirói segéd, aki -r- levelező' ur szerint — a betéti könyvecskét vin- kulálta, 1879-ik évben államtitkár volt már az igazságügyministeriumnál, tehát 1879-ben nem vin- kulálhatta. De továbbá: én a 40-es évekhez sokkal közelebb eső időben kerültem Berhidára, ott hiva- taloskodtam, de azon hely pénz-fillérekből származott iskola-alapról soha, de soha nem hallottam, — ezt a tudományt levelező ur Kis-Lődről, a ,Széplábi*-ak hazájából, hozhatta magával, vagy hol vette, nem tudom. Én mindakét alapnak eredetét hívebben adom elő. Midőn 1859-ben Németh Antal urnák épen a Németh Francziska után örökölt 20 hold birtokát megvásároltam, a nevezett ur Berhidáról Vasmegyébe távozván, mint Németh Francziska hagyományosa, mindkét alapítványi összeget készpénzben lefizette, s mindkét összeg azonnal a takarékpénztárba tétetett. Tekintse csak be, levelező ur, még egyszer az általa is idézett 933 számú betéti könyvecskét, meg fogja látni, hogy a törzsbetét 63 frt osztrák érték, vagy még több is nehány forint tőkésített kamattal; meg fogja látni azt is, hogy csupán ezen hatvan-nehány forint nőtte ki magát 1882. julius 1-ig 241 frt 94 krra. Tekintse be azután levelező ur a községi elöljáróság kezei közt levő — a berhidai szegényalapról — melyről azt mondja, hogy nem létezik -- kiállított 934 számú takarékpénztári könyvecskét, meg fogja látni, hogy a fentebbi iskolaalappal egyidejűleg lett szinte 60-nehány forint a takarék- pénztárba helyezve, ügy hiszem, hogy fentebb a harmadik bekezdésben általam előadott körülménynél fogva, — midőn két, s egymáshoz hasonló bizonyos összeg, — egyik 933., másik 934. lapon, — tehát ugyanazon egy negyed órában, talán ugyanazon egy mártásbeli tintával könyveltetik be, a kettőnek valami összetartozóságát még levelező ur sem fogja többé kétségbevonni; s igy a most létező berhidai iskola- és szegény-alap nem más, mint a Németh Francziska-féle alapítvány, s épen ezen betéti könyvecskéknek egyike az, melyet levelező ur szerint Kovács Kálmán vinkulált, s úgy hiszem, az vinkulálta a másikat is. Megjegyzem még, hogy a 934. számú, szegény alapi könyvecskében a Németh Francziska-féle hatvan-nehány forinton felül még más — bizonyos büntetéspénzekből — kezelt tőkének is kell mutatkozni, hogy mikorinak (1858- vagy 1859.J, és mennyinek, biztosan meghatározni nem tudom, mert a takarékpénztárnál csak 1869. évig tudtunk visz- szamenni; és hogy daczára ezen betéti többletnek a szegény alap még is miért kevesebb, mint az iskolai, az onuét van, hogy 1859. óta a község többet kivett, mint betett; például 1874. évi novemberben kivett száz forintot, — ha jól hallottam, — a régi kerületi orvosi fizetés hátralék törlesztésére. — Veniam damus, petimusque vicissim. — Azt még vegye levelező ur tudomásul, hogy az iskolai alapkönyvecskét nem a község őrizte. Azután mondja meg azon bizonyos lelkes úrnőnek, hogyha a kegyeletes emlékű Németh Fran- cziskát akarja követni, ezt bátran teheti, mert a kérdéses mindkét alapítvány meg van, az ő általa kirendelendő hagyományok pedig még tisztább kezekbe lesznek letéve. Végre nem hagyhatom észrevétel nélkül levelező urnák azon állítását sem, miszerint arról, hogy a kamatok kiosztattak volna, tudomás nincs; mert ebek és anatomikus lyukak oly kiválóan ékessé tesznek. Ha a házak és lakók külseje oly kevés varázs- zsal bir, közelebbi ismeretség azokkal még kevesbbé teszi őket megnyerőkké. Minden szobának külön bérlője van, és minden bérlő rendesen nagy számú család feje. A bolt tulajdonosa burgonya, — vágott fa, — súroló homok, vagy más e féle czikkeket árul, olyanokat, melyekhez elég tizennyolcz pence forgalmi tőke; ő maga családostul a boltban és a kis hátulsó szobában lakik. A konyha belső részébe egy ír napszámos szorul családjával együtt; az előrészben pedig egy más ember — szőnyeg poroló, vagy hozzá hasonló valaki — szintén családostul. Az első emelet utczasorát egy másik férfi lakja, nejével s gyermekeivel és ugyancsak ott az udvari részt „egy fiatal hölgy, ki hímzéssel foglalkozik és magát egészen genteel viseli“; sokat beszél /oarátnőiről“ és „semmit sem szenvedhet, ami közönséges.* A második emelet lakóival, második kiadása az elsőnek, azzal a különbséggel, hogy itt a hátulsó szobát egy kopott — genteel férfi lakja, ki minden reggel egy fél porczió kávát hozat a szomszéd kávémérésből, mely magát kávéteremnek nevezi; kandallóval is dicsekszik, mely fölött azon udvarias kérelem olvasható, hogy a tisztelt vendégek „fizessenek mindjárt az átvételnél,“ és pedig „tévedés kikerülése végett.“ A kopott genteel férfit sajátságos titok környezi, de minthogy visszavonultan él, és soha sem vásárol egyebet, a félporczió kávét és penny áru kenyeret kivéve, — gaiat bébe korba egy pennát és egy fél penny áru ha azt jelentené, hogy átaljában a szegények nem segélyeztelek, hát ez a valóságnak nem felel meg. Igenis meglehet, hogy a kérdéses 60 forint tőke kamatai nem osztattak ki, de azért a szegények 1854-től 1860. végéig, midőn a fennállott rendszer felbomlott — évnegyedenkint rendesen segélyeztettek a bejött büntetés pénzekből; s ha az olvasót untatni nem akarnám, nyolezat vagy tizet is tudnék még tán most is megnevezni, az izraeliták közül is kettőt—hármat, kik rendesen segélyeztettek ; azonkívül öt vagy hatnál többet temettettünk el a szegény pénztár költségén; az első halottunk ki volt, arra már nem emlékszem, de a második — az öreg Hegyi Istvánná temetése — sokáig beszédtárgya is volt Berhidán, a kit az előbbi plébános ur B. J. nem akart ingyen eltemetni, s midőn azon izenetünkre, hogy hát majd kiénekeljük mi — sem hajtott; — természetes: a következményektől még is tartottunk, — a két vagy három forint stólát egy a berhidai szegény pénztár részére szóló nyugta mellett küldöttük fel hozzá, azon feltétellel, hogy ha a nyugtát aláírja, a stólát átveheti; ez már használt, s eltemette ingyen még a többit is, kik azután elhaltak. 1860-ban egy holt embert találtak a berhidai határban, azt mondották róla, hogy régente pásztor volt Berhidán, ezt az ugyanazon plébános ur nem kisérte ki, mert nagy hullaszaga volt, de azért jól emlékszem, ez volt a legdrágább temetésünk. Tessék a községi irattárból a szegény pénztári készpénz naplót kikeresni, ez állításaimat igazolni fogja. Az előadottak után tehát arra kérem Eplényi urat, hogyha Berhidának monographiáját megirja, ezen az ön által mázolt szennyfoltot hagyja ki. Legvégül, ha már a községi ügyek iránt any- nyira érdeklődik, nyomozza ki kérem, hol van azon nyolczszáz forint községi pótadó hátralék, és száznegyvenöt forint tizenöt és fél krajczár országos adótöbblet, melyet én 1861. év végével kimutattam? miről a kimutatás másodpéldányát — a magam holtiglani való igazolhatása okából — máig is őrizem ; és hol van az én másfélévi jegyzői készpénzfizetésem, melylyel a község a nálam levő elismervény szerint — máig is tartozik? a pert örömest akarnám kerülni, s ha nyomozódása sikerre vezet, a száz forinton felüli összeget én is a berhidai szegény alapnak ajándékozom. Kasenski János. Balaton-Fiired, julius 19. Pözsög itt az élet. A fürdő-idő delelőre készül, amelynek köz- és fénypontja az Anna-bál szokott lenni. Minden lakás el van foglalva; az uj és régi fürdő-épület, az óriási Horváth-ház már nem képes több vendéget befogadni, annyira, hogy igen sok érkezőnek a minimumra kell kényelemigényét leszállítania és beérnie a legszerényebb szobácská- val, vagy várni, várni, sokszor hiába, mig szebb, kényelmesebb szoba üresedik, amelynek megigéré- sében pedig oly készségesek a tulajdonosok, de persze, itt is csak ígéret marad az ígéret, mig egyszer csak távoznod kell és ekkor fölmented őket az ígéret beváltása alól. Mit teszesz? Kárpótolod magad a Balaton hullámaiban. Itt, e locsogó hullámok közt, hallod, nem érzed, hogy Magyarországnak csak egy Bala- tona, egy tengere van és igy az csakugyan páratlan a maga nemében. Gondokkal vagy terhelve, ide jöjj, e szerető hullámok leemelik vállaidról ter- hedet és te könnyebbűlten távozol. Gyűlölöd a világot, gyűlölöd az embereket, ide jöjj, a tested körött czikázó játszi halacskák megtanítnak, hogy az embereket soha gyűlölni nem, csak szeretni vagy sajnálni lehet. Ez a szép Balaton vize valóságos Lethe vize, melybe ha egyszer belemerültél, minden földi aj-bajt elfeledsz és uj tetterőre, uj életre ébredsz, amely a múltat bizonyos varázslepellel vonja be, hogy még a szenvedésekre való visszaemlékezés is kellemes lesz. Hát még a jövő mily színben tűnik eléd? Testi erőd, egészséged érzetében más szemmel nézesz a jövő télé. Az egészségesre örömet, a betegesre fájdalmat láttat az; az elsőét enyhíti a meghiusulkatás félelmével, a másikét apasztja a meghiusulhatás reményével. Jöjj ! fürödjél magyar vizben és megládd, magyarabb le- szesz, mint voltál azelőtt. tintát, nagyon természetesen, — a házbeliek í r ó- n a k tartják; hírek is szárnyalnak Dialsben, hogy verseket ir Mr. Warren*) számára. Kinek útja egy rekkenő nyári estén Dialson vezet keresztül, és látja az asszonyokat, a mint trécselve az ajtóban ülnek, azt hinné, hogy a legtisztább egyetértés uralkodik köztük és nem képzelhető primitívebb nép, mint a Dials beli. Ó! pedig az a boltos, családjával roszszul bánik; a sző- nyegporló mesterségét féleségére is kiterjeszti; az utczasoron lakó két család, az első és a második emeleten halálos ellensége egymásnak, mert a felső nem enged a kérésnek, hanem az alsók feje fölött tánczol, miután már ezek lefeküdtek; a másodemeleti hátulsó szoba bérlője minden nap czivódni akar a konyha előrészének gyermekeivel; az írlandi minden második estve részegen jő haza és mindenkibe beleköt; az első emeleti hátulsó szoba lakója mindenért lármát csap. Egyik emelet ellensége a másiknak; sőt még a pincze sem enged. Mrs. A. meg üti Mrs. B. gyermekét, mert ilyen meg olyan arczot vág rá; mrs. B. leönti hideg vízzel mrs. A. gyermekét, mert „csuf-neveket“ kiált utánna. A férjek összekapnak, — a harcz általánossá lesz, — a folytatás verekedés, a végeredmény egy r e n d ő r biztos. *) Ismert fónymáz-gyáros. (Angolból) "Bállá Mihály. De ni-ni, most veszem észre, mennyire neki eresztettem képzelmemet, pedig sok minden van még hátra, amiről feltett szándékom Írni. Gerőfy színtársulata működik itt a kedves, szép, kis Geiőfynével, akinek megjelenése elég, hogy óriási vonzó erőt fejtsen ki. Újházi Ede színművész szerepelt e hét derekáig, fellépve múlt vasárnap a „falu rosszá“-bau, hétfőn a „czifra nyomorúságában, kedden a „miniszterelnök előszobájában* és „ahol mulatuak“-ban. Újházit érzésteljes, higgadt játék, természethű alakítás és az utólsó szótagocs- káig tisztán érthető szabatos előadás jellemzi. Ugyanezen idő alatt két megnyerő arczu és modorú fiatal magyar művész, Szabó Béla és István adott az Eszterházyban cithera-hangversenyt, oly praecisióval, hogy egyik-másik vendég még a pinczérek járás kelését is zokon vette, annyira le lett figyelme bilincselve. Ezek a derék fiatal művészek a trieszti kiállításra utaznak. Szent meggyőződésem, hogy hazánk velők nem fog szégyent vallani. A gyógyterem, mely most már reggeltől estig rendelkezésére áll a közönségnek, gyakorta felhangzik a legművésziesb zongorajáték- és rögtönzött énektől. Legyen elég megemlítenem, hogy Ráth Zsigmond ur gyönyörű és erőteljes baryton hangjával gyönyörködteti úgy a teremben, mint a^ terem közelében levőket. Ki is tudna ilyenkor érzés nélkül maradni? A szomszédos úri és női olvasótermek, melyekben legtöbb hazai és külföldi lap található, egyre hullámoztatják a fürdő-közönséget, amoda a komoly férfiakat, kiknek arczárói elleshetni, hogy biz ők nagyon kiváncsiak, hogy is szökött hát meg az az agyafúrt Hoszter, na meg Alexandriában hogy is gyakorolja Aiabi basa a humanismust; emide a kedves mosolygó hölgyközönséget a különböző toi- lette-ban, akiknek arczárói szintén leolvasható, menynyire kiváncsiak ők megtudni a különböző hölgylapokból, hogy hát tulajdonkép — melyik is a legújabb divat Párisban. Tömeges vendégei is érkeztek múlt hétfőn Balaton-Füredneb. Siófok tisztelgett Balaton-Fti- rednél. Hetvennégy siófoki fürdővendég rándult át egyszerre és még az nap vissza is ment. Ez eddig mind igen szép és felséges, de azt az átkozott szélvihart, amelyet magukkal hoztak, jobb lett volna, ha otthon hagyják. Erős a hitem, hogy a siófoki vendégek e szép figyelmét a balatonfürediek nem fogják viszonzás nélkül hagyni; bizonynyal át fognak ők is oda rándulni. . Említettem a szélvihart; már csak erről is szólok. Hétfőn délután ép a színház alatt oly szélvihar keletkezett, amely meg sem állott szerdán reggelig. Úgy hajlongtak a sétány fái, mintha valamennyi hivatalt keresett volna egy-egy hatalmas és nagybefolyásu egyénnél; a szobák ablakait úgy rázta a szél, hogy az ember önkénytelenül megszorította a takarót, nehogy egy erős krach után valahol az ablak alatt szedje fel magát ebben a széllel bélelt világban. Hogy a Balaton sem maradt csendes, az is bizonyos. A jó siófokiak a legnagyobb viharban tértek vissza. Nem tudom, a kedves siófoki nők nem osztották-e meg balatonfüredi ebédjüket a berzenkedő Balatonnal. Szépül, napról-napra szebb, szebb lesz ez a Balaton-Füred. A fenyves már nyugvóhelyet nyújt az üdülő betegeknek, kik hordszékeken oda vitetik magukat vagy oda sétálnak, hogy az illatos levegőt szíjak. Szép megtiszteltetésben részesült a derék tihanyi apát ur itt; azon fényű alá, amelyet ő nagysága ültetett, az itteni lakosok csinos támlás padot készíttettek „Zsigmond-pihenő“ felírással. A fenyves közepe táján van ez és így mindenfelé szabad tekintetet enged. Szép vasárnap látni, mint tódulnak be a szomszéd községbeliek, mint lepik el hol a sétányokat, hol és különösen a savanyu vizet és szánó mosoly- lyal pillantanak végig egy-egy rözgő csontu beteg urat vagy úrasszonyt, mintha mondanák, ha rádást adja, sem cserélek veled. Jól is teszi. Lesz itt a közel jövőben annyi szórakozás, annyi mulatság, hogy talán még az egészségesek is belebetegszenek. Az Anna-bál, melyre ugyancsak folynak az előkészületek, julius 30-án lesz a gyógy- teremben. Augusztus 19- és 20-án úszó-, majd vitorlás hajó- és ladik-versenyek lesznek, melyekre nagy jutalmak tűzetnek ki. Maga a budapesti nemzeti úri kaszinó, majd Győrött előkelő körök érdeklődnek e versenyek iránt. Epochális hatása lesz ezeknek Balaton-Füredre, amennyiben a fürdőélet tovább tart és érdekességében sokat nyer. Gosztonyi Béla és Rausch Károly urak julius 28-án 7 és fél órakor a gyógyteremben zongorahangversenyt adnak, ezt követi julius 31-én egy második zongora- és énekverseny, melyen Ráth Zsigmond ur is fel fog lépni. E hangversenyekre már a zongora is megérkezett Lédeczy Sándor budapesti zongorakereskedőtől, mely a maga nemében, mint a szakértők naponkinti nyilatkozatából hallhatni, oly tökéletes, hogy bármely hírneves gyáréval vetélkedhetik. Ez alkalommal ki kell emelnem a fürdőigazgatóság hazafiasságát, amennyiben a magyar ipart ily hathatósan pártfogása alá vette. Tán hosszúra is nyúlt már e rövidre szánt levelem, pedig még magamról sem sokat beszéltem, ez pedig ma oly szükséges, mint a betevő falat kenyér. Az emberiség lassacskán beleesik az öndicsekvés mamájába, ha pedig az egész világ megbolondul , szabad-e akkor nekem egymagámnak okosnak lenni akarnom? Olyan nincs! De erről a folytatás következik. Lévay Imre. VIDÉKÜNK. LajoS'Komárom, 1882. julius 19. Tekintetes szerkesztő úr! Felesleges előszámlálni azon üdvös hatású jóttevő iutézeteket, melyek hazánk lakói jó szivéről tanúskodva az emberiség boldogítása czéljából eddig keletkeztek s folytonosan szaporodnak. Valóban örömmel töltheti el a szemlélőt, ha ezen intézetek csak egy részét is szerencsés lehet láthatni s nagy horderejű üdvös voltáról kellő meggyőződést szerezhetni. — Csudálkozom azonban, hogy egy oly intézet, mely százakat, sőt ezreket mentene* meg a szerencsétlenségtől; — ez ideig figyelembe nem véve, tán kicsinylőleg mellőzte- tett s mellőztetik, értem a dajkákat, a kisdedek dajkáit, nevelő intézetet. Akit az isteni gondviselés egy kis móddal megáldott, dajkát fogad szeretett magzata gondozására. A fogadott dajka anélkül hogy tudná, vagy csak sejtelme is volna arról, mily drága — mily kedves az édes anya s atya előtt a reá bízott csecsemő — ölébe veszi s viszi a drága éptestü kincset, távozik vele a gondos szülék szeme elől, keres társakat, kikkel mulathasson, a nélkül, hogy a reá bízott kincsre kellő felügyelettel volna s úgy bánik el vele, mint szeszélye hozza, s hozzá hasonló dajka társa elnézi. Hány szomorú példa tanúskodik az ismeretlen s értetlen dajkákat fogadott édes anyák csalódásairól, hány ép testű szép kisded lesz a könnyelmű, szívtelen, csak bérért szolgáló dajka bánása s vigyázatlansága miatt teljes nyomorékká, érzékére nézve siketté és gyógyíthatatlan némává. Kedves szülék és száz ezreket haszontalan czélokra könnyelmüleg költő nötelenek! Tegyétek a dajka nevelő intézet létrejöhetését gondoskodástok tárgyává, mely századunk haladásának egyik tündöklő tanúja leend. Varga Mátyás. Pápa, 1882. julius 19. A collegiumi tanulók öuképző körének öröm- ünnepélye vasárnap délután tartatott meg a színházban. A ház ülései nem csak hogy megteltek, hanem minden járó helyet is meg kellett tölteni székekkel; hogy a közönség igényeinek csak némileg is meglehessen felelni. Igen örvendetes azon körülmény, hogy a város minden rendű és rangú lakossága tódult az előadáshoz; mig azelőtt az ingyenes előadásokhoz csak is egy osztály járt, és a töldmíves-, iparos- és kereskedő-osztály egészen elmaradt. Sebestyén Dávid theologus és társulati alelnök előadta az önképzőkör 40 éves működésének történetét. Azután következett zene és ének, melyekben csakis tanulók működtek közre. A legsikerültebb volt a jutalmazott költemények egy részének előadása. Igen szép és költői szellemet feltüntető költeményeket hallottunk a következő társulati tagoktól: Komáromi Kis Gyala, Sebestyén Dávid, Krausz Ignácz és Antal Géza uraktól. Oroszi Jenő ur theologus művésziesen szavalt. Meg vagyok róla győződve, hogy a közönség által tanúsított tömeges látogatás meg fogja hozni gyümölcseit, a mennyiben arra fogja ösztönözni a fiatal tehetségeket, hogy a megkezdett utón, a haza és nemzet javára, minél tovább haladjanak. Ha volt őröm a fiatalságban, hogy örömünnepélyük oly fényesen sikerült, annál több panasza van színtársulatunknak, mivel a ház mindig üres. Már múlt levelemben jeleztem, mi ennek az oka. Sajnáljuk szegény színészeket, annyival is inkább, mivel nincs is rá kilátás, hogy a színház megteljék. Polgár. Leányfalu, 1882. julius 19. Tekintetes szerkesztő ur! Ha a forró nyár melege miatt uralkodók, miniszterek, mágnások stb. hfís fürdőkre vonulnak üdülés végett; akkor a népnek is jól esik, kivált a munka izzadási között, mulatságban keresni magának szórakozást. Talán e czélból kiindulva rendezett s tartott Auerbach M. n.-vázsonyi vendéglős f. hó 16-án a szt-mihályi erdő egyik kiesebb pontján oly népmulatságot, melyre tekintetes Györffy Géza ur, e választó kerület képviselője is meghivatott; ki is nt. Blajsza János mencshelyi lelkész ur kíséretében Leányfalun keresztül N.-Vázsonyba jött; innét több választó polgár társaságában a népmulatság színhelyére érkezett, hol M. 8. üdvözlő beszédben fogadta, mire szeretett képviselőnk valóban szép és megható szavakban válaszolt. Erre felhangzott harsány hangokon a sokszoros „éljen!“ s utánna a Rákóczy induló, melyet Csányi ismert népzenész bandája játszott köztetszéssel. Most kezdődött meg még a valódi mulatság: a nép járta a csárdást, keringőt stb. a ki hogyan tudott, s kinek ahogy tetszett. Mi pedig szeretett képviselőnk köré gyülekeztünk, s vidám beszélgetés, lelkes felköszöntések között töltöttük el az estét. Végre a „Szózat“ eléneklése után búcsút vett tőlünk képviselőnk, mi pedig a költő eme szavaival bocsátottuk el körünkből: Áldás reá ... áldás e hazára, Áldás ebben minden honfira : Derüljön fel szebben, mosolygóbban A szabadság dicső hajnala ! Hazafias üdvözlettel Magyar Soma. HÍREINK. Veszprém, 1882. julius 23. Személyi hírek. — Szerdán, e hó 19-én, a délelőtti vonattal érkezett városunkba Henneberg tábornok, s honvédhuszáraink előmenetelének és a kaszárnyaépületek futólagos megvizsgálása után Balaton-Füredre utazott, aüonnan nehány nap múlva Kőszegre fog menni. Hoszter Ftilöp szökési kísérlete. — Vér- fagyasztó rablógyilkossági bűnténye által országszert«
