Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1882 (8. évfolyam, 1-54. szám)

1882-06-25 / 27. szám

VIII. évfolyam. 1§§3. 27-ik szám* Veszprém, jiinius 25. VESZPRÉM közgazdasági-, társadalmi-, helyi- s általános érdekű MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY. Megjelen e lap a „HIVATALOS ÉETESÍTŐ"-vel együtt minden vasárnap reg­gel. Rendkívüli esetekben kü- lönlap adatik ki. — Előfizetési 4r mindkét lapra : negyedévre 1 frt 50 kr. ; félévre 3 fit; egész évre 6 frt. Egyes példá­nyok ára 15 kr. — Hirdetések dija; egy hasábos petitsor tere 6 kr. j nyilttérben 20 kr.; min­den beigtatásért, külön 30 kr. állami bélyegilleték fizetendő. Kiadóhivatal; Krausz A. könyvkereskedése Veszprém­ben. Ide küldendő minden elő­fizetés, hirdetés, melléklet s reclamátió. Magánvitáknak s szemé­lyes jellegit támadásoknak a lap keretében hely nem adatik. Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Névtelen közlemények csak akkor vé­tethetnek figyelembe, ha való­diságuk iránt bizonyíték sze­reztetett bé. — Bérínentetlen leveleket a szerkesztőség csak ismert munkatársaktól fogadéi. Szerkesztőségi iroda: Vár 4. sz. a. — Ide czimzendő a lap szellemi részét illető minden közlemény. I A „Veszprém“ t. olvasóihoz! Lapunk rövid idő múlva uj negyedbe lép. — Tisztelettel fordulunk tehát olvasóinkhoz, kegyes­kedjenek jőakaratu törekvésünket az által támogatni, hogy lapunkra előfizetnek. Eljárásunk és elveink ismeretesek. A bármi­néven nevezhető szélsőségektől óvakodni fogunk a jövőben is, mert tudjuk, hogy nincs könnyebb va­lami, mint a kristálytiszta forrás vizét íelzavarni, tnig azt tisztázni felette nehéz. Lapuuk nem csillogni, lapunk csak szerényen munkálni akarja e város és megye érdekeit. Ha ezt csak részben elérnünk sikerül, jutal­mazva látjuk igénytelen munkánkat. Tisztelettel Veszprém, 1882. jun. 24-én. Lévay Imre, „Veszprém* és .Hivatalos Értesítő* szerkesztője és kiadója. A „Veszprém“ és „Hivatalos Értesítő “-re előfizethetni: Egész évre ....................................... 6 frt Fé lévre..........................,................... 3 frt Ne gyedévre...................................... 1 frt 50 krral. A kiadóhivatal. Sorul a láthatár. Élsők voltunk, akik Zala vármegye phylloxeraellenes intézkedésében a veszélyt, mely megyénk szőlőbirtokos és szőlő mun­kás lakosságát fenyegeti, nemcsak sejtet­tük, de nyíltan jeleztük is. Ma a veszély itt van egész nagysá­gában. A szőlőbirtokos nem ura többé sző­lőjének, mert a talán nem rossz intentioju rendeleteknek és utasításoknak végrehajtói tetszésük, olykor szeszélyeik szerint értel­mezik és alkalmazzák azokat. Hallottunk esetet, hogy egy szőlőbirtokos eladván bo­rait nem mehetett pinczéjébe, hanem idege­nekre kellett bíznia összes borait, hogy azok adják át a vevőnek. Hogy mennyi kára lehetett az illetőnek, nem sikerült megtudnunk, de hogy tetemes, azt sejtjük. Vegyük mindehhez azt, hogy drága A „Veszprém“ tárczája. legsze'b'b leárrvynalr. Arciom meglegyinti a tavaszi szellő, Mely zsongva, bongva a szomszéd ligetből jő. Epekedő dalra csendül meg az ajka: „Oh én úgy szeretlek.“ Susogva dalolja. Én meg felelek rá j választ kér a dalra Az én ajakam is a szerelmet vallja: „Langyos szellő sokszor oly epedve várlak, Vidd el az én dalom a legszebb leánynak.“ A szellő elreppen, én elgondolkozom, Egyszerre madárdal csendül meg az ágon : „Te vagy az én üdvöm . ..“ A dala ezt vallja S készen a válaszom a szép madárdalra: „Boldog az a madár, kit szeret a párja, Beh vigan röpül az dalolni az ágra I ... Ne dalolj madárka, állj be ma postásnak, Vidd el az én dalom a legszebb leánynak. A madár is elszállt, míg láthattam, néztem, De hamar eltűnt a kéklő messzeségben. Fejem fölött tépett vándorfelhön szálltak, „. . . Vigyétek szerelmem a legszebb leánynak. Mihalik Lajos. pénzen sem kaphatni szőlőmunkást, mert a községek formális légmentességgel van­nak egymástól e tekintetben elzáiva, akkor ott állunk, hogy a zaklatott szőlőbirtokos felkiált: Százszor inkább phylloxerát, mint ily phylloxeraellenes intézkedéseket! Ha már pusztulni kell szőlőmnek, pusztuljon el inkább, mint bogy’ pusztulása tetéztes- sék még ráadásul bosszantó szutyongatá- sokkal is. A szegény szőlőmunkás meg nem hagy­hatja el falucskájának határát, abban pe­dig sem a levegőt, sem az utczákat fel nem kapálhatja, hogy családjának kenye­ret keressen, élnie pedig kell, hát minden­nek bizony-bizony nagyon szomorú vége lesz. A levegő telve van az elégedetlenség csírmagvaival; a kedélyek fel vannak iz­gatva, hajlók a szélsőségekre, ha mindez most még azzal is tetézretik, hogy a sze­gény nép egyedüli keresetforrása napról- napra be-betömetik és eldugul, akkor a nép elégedetlenségének valódi okán és kö­vetkezményein egy cseppet se csodálkoz­zunk. Ne játszszunk uraim a tűzzel, nehogy lángba boruljon fölöttünk a tető. Mintegy busz szőlőbirtokos a követ­kező kérvénynyel járult az alispáni hiva­talhoz : Veszprém vármegye tekintetes alispáni hivatalának Veszprémben. A városi t. rendőrkapitány 1344. sz. hirdetménye alapján Almádi községre is kiterjedne azon rendelet, miszerint szőlő­munkát csak saját községünkben lakó sző­lőmunkás emberek teljesíthetnek, és hogy más községbeli munkás vagy lakó a mi községünkben semminemű munkát nem tel­jesíthet. A tekintetes alispáni hivatalt van sze­rencsénk értesíteni: Az én első bálom. (Rajz.) Szomaházy Istvántól. Mintha rózsaillatot szívnék magamba! olyan jól esik visszagondolnom az én gyermekségemre. Csupa nyájas, derült kép az, amelyen valamennyin rajt van még az ártatlanság finom himpora, az ifjú naivság, mely miudeu gyermeknél egyaránt szere­tetreméltó. Úgy-e, kedves hölgyeim, nagy esemény önök­nél az első bál estéje? Pedig hiszen önöknek min­den mozdulatuk kellem, s az a látszólagos ügyet­lenség is, a melylyel első íöllépésüknél bennünket elbájolnak, csupa csókoluivaló! Hogyne volna hát az én életemben az, a ki a bálozasban örökké kon­tár maradtam, s a kire nézve nem is végződött az oly nagy diadallal, mint önökre, kétségenkivül mind­nyájukra? Derék szerzetes professoraim voltak abbau az időben, a kiktől az ilyen rendkívüli mulatságokra, nekünk deákoknak, mindig engedélyt kellett kér­nünk. Az én osztálytanárom kitűnő, classicus kép­zettségű öreg ur volt, kinek Horatius — és Ovidiu- son kívül az egész világon semmi sem tetszett. — Intett is, mikor elkéredztem tőle: No, no, no! jobb volna a Phaedrust tanulni, mint ott ugrálni. Ha ki­hívlak holnap, nem tudod majd elmondani a verset: Inops potentem dum vult imitari, perit. De hát csak menj! Azután még egy kicsit utánam dörmögött: „Mostani nemzedék* a mire én már csak féltüllel hallgattam. Alighogy az este eljött, felöltöztetett az anyám a gálaruhámba: újdonatúj fekete öltözetbe. Meg­tett velem mindent, a mivel csak az embert széppé 1.. , hogy Almádi, Szabadi és Vörös- Berény községekben phylloxera nincs; 2., hogy Almádi községben csak negy­venkét lakos van és ennek is csak fele a munkaképes; 3., hogy a 700 hold szőlőbirtokra 40—50 ezer napszám kell, hogy rendesen munkáltassák — a saját községünkben levő munkások februártól októberig nem tudnak 7—8 ezer napszámnál többet kiállítani és igy, hogyha más községbeli szőlőmunkás Almádiba nem jöhet anélkül, hogy Almá­diban egy phylloxera is lenne, a szőlők a munka hiányában pusztulnak el, még pe­dig előbb, mint ahol már a betegség ki­ütött. Mindezekért tiszteletteljesen kérjük a tekintetes alispáni hivatalt, hogy a kor­dónt a fűzfői csárdánál méltóztassék felál­líttatni és a márnái hegyet Vörös-jBerény- töl elkülöníteni, vörös-herényi, almádi és szabadi embereket pedig a három tiszta községben munkára bocsájtani annál in­kább, mert ba Almádiba vidéki munkás nem mehet, Almádi község azért, mivel munkaereje annyi nincs, hogy saját terü­letét megmunkálja — megszűnt község leimi, ez lesz azután az igazi phylloxera. A tekintetes alispáni hivatalnak alá­zatos szolgái BRENNER LORINCZ bíró és érdektársai. Ehhez nem kell magyarázat. Mi újság a nagy világban? Oroszországból a koronázásról újabb birek nem érkeztek; de igenis a nihilisták működéséről ismét az a hir, hogy a rendőrség robbanó löveg- gyárt fedezett fel Pétervárott, mely alkalommal több mint ötven személy fogatott el bünrészesség gyanújából. Ezen körülménynél fogva nem tűnik föl valószínűtlennek egy berlini újság azon állítása, hogy a czári család az orosz székvárosból Finor- szágba szándékozik költözködni Egyptomban a rend, a nyugalom még min­dig nem állott helyre. A nyugoti hatalmak az egyp- tomi ügyet konferenczián akarják véglegesen elin­lehet tenni. (Ha egyszer nem használt!) Felfésülte a hajamat a la Csokonai Mihály; rám adta a fehér keztyüt, a mely fénylett a tisztaságtól; titokban még egypár ezüst pénzecskét is dugott a zsebembe, ha netalán mulatság közben egy kis czukorkára kapnék vágyakozást. Azután jöttek csak a bölcs tanácsok: kalap nélkül ki ne jöjjek, soká el ne maradjak; s végre, hogy félénk ne legyek: hogy szégyent ne valljanak velem. A miket az édes apámmal mind megígértünk. Úgy mentünk csak el, miközben az egész ház utánunk nézett az utczasarkig. Én Istenem! hogy dobogott a szivem, mikor a lépcsőkön felmentünk. Egyre azokat a virágokat néztem, a melyekkel a feljárás díszítve volt: mintha bátorságot akartam volna belőlük meríteni. A teremben már szólt a zene: vidám kerin­gek, a melyeket máskor órákig elhallgattam az ab­lak alatt, irigyelve azokat, akik tánczolhatnak mel­lette. Most félénken bútam az apám mellé. Pedig akkor mái sokan voltak ott: csak úgy hemzsegett a terem. Feketeruhás fiatal emberek jártak é3 keltek fel alá. Mások az érkező hölgyeket vezették a helyeikre. Beszéltek, suttogtak nekik nagy bizalmassággal; merték őket „Nagysád“-nak titulálni: a mihez, akkor az én szememben sokkal nagyobb bátorság kellett, mint a nándorfehérvári csata megnyeréséhez. Az édes apám hamar talált ott jó ismerősöket: azok közé ment. Nekem még egyszer meghagyta, hogy tánczoljak, csupán ott hagyott magamra, az egész pezsgő sokaság közt. Eleinte csak ment a mulatság: néztem a tán- czolókat. A zene behízelgő hangjai fellelkesítettek. Volt ott sok szép hölgy: habkönnyű, termetre si­muló ruhákban, mosolygó arczczal, csevegő ajakkal. Én egyre csak a tánczoló párokat néztem, s tézni, mely gyűlés Konstantinápolyban tartatnék meg a szultán hozzájárulása nélkül. A szultán az ő jogkörébe vágó ezen intézkedés ellen tiltakozik, s Bismarck berczegnéi a berlini.török nagykövet min­dent megtett a konferenczia meghiúsítására, de Bis­marck kijéléntette, hogy ő már elvben elfogadta a konferenczia eszméjét.. . Írországban: a miniszter-gyilkosokat folyton nyomozzák, de eddig minden eredmény nélkül. A londoni rendőrség összeesküvést fedezett fel, mely­nek részesei London, Liverpool és Manchester ki­válóbb középületeinek felrobbantását tervezték, hogy az általános zavarban forradalom kitörését insceni- rozzák Írországban. Minden intézkedés megtörtént a forradalom kitörésének megakadályozására. Francziaországból az a hir jött, hogy ott az ország területének számos pontjait német kémek járják be, kik azt hirdetik, hogy Francziaország egy német-franczia háború esetén pár hétig sem tart­hatja fel magát. — A kémek nagyrészt belgiumiak, kik csúnya üzelmeikért a német kormánytól havi bért, a porosz ügynököktől pedig útiköltséget kapnak. A tiszaeszlári vérfagyasztó bűntény kihirde­tésén folyton dolgoznak az arra hivatott közegek. Legújabban egy nő bullát vetett ki a Tisza, melyen Solymosi Eszter ruhái voltak, sőt még a festék is ott volt kendőjében, — de a bulla nem Solymosi Eszteré. Borzasztó izgatottságot szült e hir az egész országban. Az eddig konstatált tények ezen ügyben a következők: a leány eltűnése, a templom-felügyelő fiának terhelő vallomása, áz idegen sakterdk egy­idejű jelenléte faluban, az elfogottaknak ellenmondó és hazug vallomásai, a zsidók vesztegetési kísérlete, a legújabb ténykörülmény pedig az idegen tetemek Solymosi Eszter ruháiban fellelése. Néhány város­ban a zsidók ellen lázító falragaszok találtattak, sőt itt-ott a zsidók tettleg is bántalmaztattak. Megyei közgyűlés. — junius elején. Pápa r. t. város fellebbezése a katonabeszál- lásolási pótadó ellen felterjesztetik a m. k. honvé­delmi minisztériumhoz elintézés végett, a megyé alispánja addig is megbizatik, hogy a katonabe- szállásolási pótadónak behajtását Pápa r. t. várost érdeklőleg függeszsze fel. Gramanetz Zoltán székesfehérvári lakos okle­veles gyógyszerésznek kérvénye, melyben Berhida községben egy uj gyógytár felállítására engedélyt kér, tárgyaltatott. Berhida községben egy új gyógy­tár leiállítása a közegészségügyi tekintetekből indokolt és igy az összes iratok a m. k. belügymi­nisztériumhoz felterjesztetnek, kérve, hogy az új ■gyógyszertárt engedélyezni méltóztassék. A győrvidéki gazdasági egyesület átirata, mely­ben a marhaállománynak vészokozta károk elleni megóvása tekintetéből törvényhozás utján kölcsönös kötelező biztosítási intézmény létesítését kéri, ki- adatik véleményezés végett a megyei gazdasági egyesületnek. irigykedtem azokra, akik a lámpák oly nagy fesz­telenséggel mertek forgolódni. Tündérszép arczu kisasszonyok mosolyogtak azon, amit társaik egész bizalmassággal csevegtek nekik. Volt köztük olyan is, a ki az álomképem volt hónapokon át. Ha ón egy oly mosolyt tudtam volna az arczára varázsolni, a fél-életemet bizonyosan odaadtam volna érte. De bezzeg más nem volt oly anyámasszony katonája, mint én. Voltak ott collegáim is: biz azok nem gubbaszkodtak a helyeiken. A szolgabiró két fia, az iskolánkban legvásottabb tanuló, éppeu úgy mu­lattak, mint a felnőttek. Le sem ültek egész éjjel. Ha az egyik kisasszonyt letették, rögtön fűzték kar­jukra a másikat. Azokra kellett csak néznem, hogy rögtön sírva fakadjak. Az idősebbik ott tánczolt az adóiuspektor leánykájával, a kis Arankával. Ő hozzá egy parányival nagyobb volt a bátorságom, mint máshoz: abból eredt, hogy esténkint át-átszoktak jönni a mi házunkhoz. Haladtam is mindjobban a kegyében. Tehát ennek az én Arankámnak most egyszerre akad egy másik udvarlója, a ki a nevelőnő szeme- láttára tánczolni viszi, czukorkával megkínálja és fagylaltot hoz a számára. Talán ha nem a szolga- bíró fiát látom ott: nem veszem annyira a szivemre a dolgot. De evvel öröktől fogva ellenséges lábon álltam. Most is úgy tetszett, mintha reám mosoly- gott volna. Arankával suttogtak, csevegtek s lopva, nevetve reám pillantgattak. Úgy van kicsufoltak! Ha meghalok is, de ezt nem hagyom magamra szá­radni; ezt meg kell boszulnom; meg kell boszulnom véresen — ő előtte! Azután már meghalhatok. Mit is ér igy az én életem? Ha ő is kinevet? Ha ő is máshoz pártol ? És evvel a keserves gondolattal egy köny folyt végig az arczomon. Letöröltem és az | édes atyámhoz mentem.

Next

/
Oldalképek
Tartalom