Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1881 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1881-12-04 / 50. szám
mával a rabbinál egy 2000 írtról szóló taka- réktári könyvet tett le egy ösztöndíj alapítására két iskolánkból kilépő és középiskolai tanulmányt folytató jeles szegény tanuló számára. Ezenkívül adományozott még 50 irtot az iskolai könyvtár gyarapítására. Ezen szokatlan bőkezűség által a nemes alapitó halhatatlan érdemet szerzett magának az i/.r. hitközség és iskolája körül. Ezen, a veszprémi izr. tanfigy fejlődését tárgyazó jelentéshez magyarázás nem szükséges. Csak még némely mozzanatot kell hozzá pótlólag függesztenünk. A lefolyt iskolai évben a takaréktári intézmény is szép erebmé- nyeket bír fölmutatni. A II., III., IV. és V. osztályban 145 tanuló 326 frt 17 krt takarított meg, az ezen évet megelőző évben megtakarított összeget hozzá uem számítva. Nem kevésbé tanúskodik az izr. hitközség érdeklődése iskolája irányában azon körülmény, hogy daczára annak, hogy a jelen iskolai évben nagyobb áldozatokat kénytelen hozni iskolája föntartására, a közgyűlés elhatározta, hogy az iskolatermeket egymásután következő években uj szerkezetű és az egészségi kivánalmaknak jobbau megfelelő padokkal fogja ellátni, mely határozat már a jelen iskolai évben fog foganatosíttatni. Végre kedves kötelességünknek tartjuk fölemlíteni, hogy az izr. hitközség érdemes elnöke, Rothauser Mór ur, az iskolának már állandó jóltevője, a lefelyt iskolai évben is 5 frtot adományozott ösztöndíjakra. A népoktatás szent ügy, hazánk művelődésének ügye; a ki ezt teszi különös gondozásának és pártolásának tárgyává, nemes és gyümölcsöző talajba vetett. Csak még azon óhajtással fejezzük be ez évi ismertetésünket, hogy az izr. iskolánkban megejtett szellemi és erkölcsi vetések se veszszenek kárba, hanem nemes hajtásokat fakaszszanak, s virágozzék iskolaügyünk édes mindnyájunk javára és hazánk művelődésének előmozdítására. Budapest, 1881. november 29. Ezen év egyik havában, a ferencziek bazárjában, az iparos ifjak társulatának helyiségeiben, üléseztek a különböző testületek képviselőik által. A társadalom minden egyes rétege elküldte ide emberét. Az irók, művészek, a tanügy emberei, iparosok, kereskedők, sőt még a policzáj sem hiányzott, ez egyszer szívesen látott vendég volt, elküldetett, hogy hírül vigye a megbeszélteket s a rendőrség embereit megbarátkoztassa az itten megvitatott eszmékkel. Az eszme „a névmagyarosítás módozatai“ volt és a névmagyarosi t ó bizottság megválasztása. Hallottunk itl szebbnél szebb beszédeket lelkes honfiaktól. De a figyelmet leginkább Komócsy József, e szép nevű iró, ki, hajói tudom, a „Kisfaludy társaság“-ot képviselte, vonta leginkább magára, gyönyörű választékos nyelven, emelkedett hangulatban tartott szónoklatával kimutatta a névmagyarosítás kihatását hazánkra. Derekasan megfelelt föladatának. A jelenvoltak siettek örömüket kifejezni a szónoknak, szavait lelkes éljenzés követte 8 a mi a fő — egy csomó névmagyarosítás. A névmagyarositó társulat ekkor alakult meg, elnökével, jegyzőjével s 12 tagú bizottságával. Kik föladatul tűzték ki maguknak, hogy a hozzájuk lorduló, nevüket meguék az lenni, hogy többször legyen részem ilyen jó italban. Sebaj ! a frater is tud magának jó napot csinálni Már harmadszor tölté meg az ampamolná- kat, miközben jó kedve egyaránt növekedett. Bonaventura deákos ember volt, talán iskolába is járt. Az atyáktól sok szép deák szó ragadt rá s többször hallotta tőlük azt a szép dalt, melynek csak refrain-jére emlékezett: „Itt a pohár, itt a bor, Vigasztal ez mindenkor! Igyál.“ Csendesen dudolgatta ezt magában s a hordó mindig jobban kongott. Már „becsipett“ frater Bonaventura. Nem emlékezett többé arra, hogy hiszen ez a bor reggel kell a miséhez, requiem lesz a boldogult uraságért, a grófért. Tele tölté még egyszer a kis üvegecskéket. — Ez lesz a misebor! A többit megiszom! Hahaha! holnap hoznak úgy is jmásikat. Két kézre fogta tehát a hordócskát s a csap alá tartva száját az utolsó csöppig kiitta a bort. Jó kedvű dudolás közt telepedett le a hordóhoz támaszkodva. Szemei égtek s csillogó fényük fölülmúlta a pislogó mécs liala- vány lobogását. Vigsága egyaránt fokozódott. ízlett a misebor s az atyák is igazi sziverősítőt választottak maguknak, látszott a hatása fráterünkön. Most már hangosan kezdett dalolni fejét a hordóra hajtva: magyarosítani akarókat felvilágosítani fogják, tanácscsal szolgálnak, sőt a folyamodványokat is e férfiak készítik el a jelentkezők számára. ügy hogy a ki nevét magyarosítani szándékozik, bejelenti magát e bizottságnál a választott magyar névvel sa kellő okmányokkal lefizeti a folyamodványra szükséges 50 kros bélyeg árát és két k raj- czárt a nyomtatványért, s nyugodtan távozhat, a többit elvégzik helyette és nehány hét múlva a hivatalos lap meghozza a k i- v á n t magyar nevet. Az ily társulatnak nagy jelentősége van. Mert hányán vannak olyanok, kik nevüket szívesen megmagyarositanák, de nem tudnak kellőkép eljárni, s e társulat adja meg az útbaigazítást, ez könnyíti meg s teszi nekik lehetővé, hogy idegen hangzású nevüket szebbel, magyarral fölcserélhessék. Bármily csekélynek látszassák első tekintetre a névmagyarosítás mozgalma, mégis tagadhat lan, Jiogy nagy kihatással leend egykor nemzetünk jövőjére. S mióta a fővárosban e társulat megalakult, azóta vidéken számos magyar érzelmű város sietett a főváros példáját követni, hol az alapszabályok ily társulat keletkezésekor a vidékiek számára mindenkor szívesen kiszolgáltatódnak s azóta a hivatalos lap majd mindennap hoz kisebb nagyobb számban névmagyarosításokat. S megváltjuk, nagy figyelemmel kisértük ez uj mozgalmat s vártuk, hogy e szép példát Veszprém derék, magyar érzelmű, de idegen nevű lakósai követeudik. — De hiába mert alig jelentkezik egy kettő. — Pedig van itt elég magyarérzelmü, de idegen nevű egyén, s ha már valaki szívből s tetteiben magyar miért ne lenne az névleg is azzá! Miért nem siet levetkezni a külső mezt is, mely idegenre vall! Hol késik Veszprém jeles alispánja a történelmi irodalom terén eléggé ismeretes V é g h e 1 y Dezső s Dunst Ferencz a polgármester, hogy buzdítana, alakítanának névmagyarasító társa latot s vonná bele előkelőbb ifjait, kereskedőit, iparosait a megyéből s 'a városból, kiknek van szavuk befolyásuk. Nem lesz ez hivatalos színezetű soha, senki sem vádolja őket a pressióval, mert a magyar jellemnek, miként a történet fényesen bizonyítja, a legnemesebb vonása a tolerantia. Ott van az országszerte hires magyar falú Sz.-Gál s uem messze tőle a német ajkú Márkó, Bánd két külömböző nyelvű lakósok s e miatt soha semmi viszály nem támadt köztük, tisztelik becsülik egymást. S ez igy is van rendén! De vegyék a tehetősebbek a névmagyarosítást kezükbe buzdítsanak, nekik lesz befolyásuk, az olcsó népszerűség hajhászásával nem fogja megbélyegezni senki sem, akkor midőn a nemzetiség lényeges kérdése forog szóban. Legyenek ők apostolai, hirdetői a magyarság szent eszméinek s az utókor hálája kiséri emléküket! „ . . . alkoss és gyarapíts S a haza fényre derül!“ P. Gyöngyösi Kornél. Homályos képzetek. Irta : R. Gy. A frankfurti filozófus az ő bámulatos rövidségével és határozottságával fején találta a szeget, midőn azt rnondá, hogy az érzelem homályosan él lelkűnkben, azt érezzük, viszont a mi teljes világosságra jutott öntudatunkban gondolattá szűrődik át. Vagyis az eszme megtisztult érzelem, viszont ez homályos eszme. A böcsész értelmi világa halvány és csekély, mert szükséges, hogy minden képzete tisztán kiforrott és világos legyen. A forrongó ifjúság ábrándjai szintén a fogalmak ködös, homályos voltában lelik magyarázatukat s az értelmi világ tisztulására azt mondjuk, hogy az álmok eltűnnek, az ábrándok szétfoszolnak. Az életjárás, szürkülő hajnalának, fiatal éveinknek bizonytalan értelmi világa annál jobban bontakozik ki a homályból, mentői magasabbra emelkedik az értelmi világ napja. S kijózanodva az öntudatra nem jutott képzetek ködös homályából, észrevesszük, hogy „az a légvár füstgomoly.“ Az asszonyokban nemkülömben azért van több érzelem, mert homályos képzeteik is számosabbak. Sok dolgot a mit a férfi tud, ők csak érzenek; a mit a tiszta, értelem lát, az ő homályos belviláguk érez. Ábrándozásra, álmodozásra épen képzeteik poetikus voltánál fogva hajlandóbbak. A költővel ebben rokonok s innen van, hogy a nők, bár legkevésbé tudják megbírálni a költőt, legfogékonyabbak a poézis iránt, s azt leghamarább értik meg. „ — JBiis lein Derstaud ii« tSerstämligeu sielt, Jas iilet iii (Einfalt ein áimllid (0riiiätl.“ Talán a zseni sokat emlegetett öntudat- lansága is abban rejlik, hogy alkotásai a képzetek homályából erednek. Macaulay Miltonról irt essayjében egyenesen ki is mondja, hogy költőnél a sokat tudás és széles ismeretkör akadály műveinek megteremtésében. A tiszta értelem a hangulat rovására fejlődik és a képzetek a tisztulás arányában vesztik tarkaságukat. Ne is lebbentse fel a költő soha azt a saisi fátyolt, mely világát födi. A fán- tázia sem egyéb mint forrongó gondolkodás, s hogy mindenkinél este működik legjobban, ez is amellett szól, hogy a képzetek fáradtsága, elsötétedése szükséges hozzá. Az őrültség, mint a fogalmak éjszakája, még a fantáziánál is szeszélyesebb, a zseni alkotásainál is öntudatlanabb. Itt már az éitelem legalsóbb működése a memoria is homályba vész a mi a részegségnél is tapasztalható. Az ittasságot megelőző stádiumban is sok embert, a ki különben szótalan, hideg és magába zárkozott, egyszerre csapongó kedvűnek, beszédesnek látunk. Ez is onnan, vau, hogy a bor gőze hirtelen megszaporítja a homályos képzeteket vagyis a tiszta gondolatot ködös értelemmé zavarja. A ki mindennek érti összefüggését, tudja jelentőségét, nem ringathatja magát illúziókban, egy Kant nem lehet érzelmes s a sok „homályos képzetfí* Schiller jól mondja; „Sie jelen — ttiát immer (ßiutl Jer Makkéit fieffe Stcalfeii. Mai lenen, lie les IBissens ®ut Jlidt mit lem Üecjen jafifeu." IRODALOM. Tekintve azon mozgalmat, mely egyrészről társadalom, másrészt az irodalom kebelében a uiiikj esek tanulmányozása iránt hazánkban is megindult méltáu nevezhető egy újabb renaissancenak, - , határoztam „A Képzőművészet Remeke czim alatt egy fényképnyomatokban kiállítandó gyj temény kiadását, mely a XV. —XVII. századbeli nai művészeti megújulás, valamint az újabb olasz, fraacc németalföldi és hollandi iskolák legnagyobb mesteri nek válogatott műremekeit, szobrok és festmény, legkitűnőbb másolatait fogíalandja magában. Czélom az, midőn a classikus ó-kor valódi ra] alakjai tanulmányozása után a festő s az igazi uem formák első nagy mestereinek, mint Raphael, Mich Angelo, Corregio, Tizian stbi müveit közzé teszeu Emeljem egyrészt 3 művészetek iránt keletkei nemes érdeklődést, másrészt az országot eláraszt izlésrontó metszetek, kő- és olajnyomatokkal szes ben oly állandó becsű képeket adjak a közönil kezébe, melyek a müizlés s vele a nemesebb erkö csők fejlesztésének legyenek faktorai s ezzel egysze smind az országos magyar képzőművészeti táraid által a nemzeti közművelődés érdekében oly nenn irányban kitűzött lobogó elvűinek szolgálatid szegődjem, A felmerülő nehézségekkel leszámoltam. Ho» vállalatomnak erkölcsi sikere is legyen, az tiszti a nagy közönség érdeklődésétől függ. Részeutr.; igyekeztem az árakban valóban a lehető legalió In tarig menni. Az egész mű, ívrét alakú kiadásban, 3 kdte ben, 36—40 havonkinti füzetekben jelenik meg, eg füzet 5 lapból áll., melyhez egy ívnyi magyarít szöveg csatoltatik, melyet a mütörténelmi írodalot teljes fölhasználásával Wagner János ír. Az első füzet, mely a folyó hóban jelenik meg tartalmazza: „A folignói szűz Mária“, „Urunk meg dicsöülése“ (Transfiguratio) cziiuü képeket Rafaeltől „A keresztrőli levételt“ Rébenstői, „Jupiter és Anti opet“ Corregiótól és „Lovassági támadást Woutrer mamitól. Egy füzet bolti ára 1 frt 20 kr. póstín bérmentve, jól csomagolva, minden küldemény g krral több. Az előfizetések legczélsüerübben hazai könyv kereskedők által eszküzülhetők, a hol cgyuttal n első füzet megtekinthető, Ott, a hol könyvkereskedő nincsen, az előfizetési pénzek postautalvánnyal i fentemlített postai költséggel együtt 3, 6 vagy It folyó füzetre közvetlen hozzám Eperjesre intézendő! Ügynököknek csak az átadott füzet ára fizetendő ki. Részemről kötelezem magamat az egész miivel; válogatott raüdarabokból összeállítva, diszes és gon- dós kivitelben megküldeni, úgy hogy az a szó szóró« értelmében „A képzőmzvészet remekeit“ képezendi. Az egyes kötetek befejezésekor pedig csekém utánfizetés mellett, aranymetszetek és nyomatokkal) gazdagon díszített bekötési táblákat szállítok jelen vállalatom t. megrendelői számára. Bizalommal fordulok e vállalatommal a haza. müveit és müértő közönséghez, reményivé, hogy a képzőművészetek tanulmányának elöbore vitelére s| a müizlés fejlesztésére irányzott törekvésem kellő méltánylásra és pártfogásra találaud. Eperjes, 1881. november havában. Tisztelettel Díváid Károly müintózete és kiadó hivatala Eperjesen. Fióktelep : Budapest, II. főuteza 12, Megrendeléseket elfogad KrauSZ Armill könyv kereskedő Veszprémben, hol a mutatvány füzete, mihelyt kiadatnak kaphatók lesznek. Az „Iparosügyi Közlöny“ mutatvány számai szét küldetvén, ki az iránt érdeklődik és nem kapott szíveskedjék legczélsze- rüben levelező lapon erre vonatkozó óhajával alulirothoz fordulni. Deés (Erdély) 1881. nov. 25. Havas Gyűl az „Iparos Ügyi Közlöny* szerkesztője ás kiadó tulajdonosa. A „Regé ny v i Iá g Magyar családi regénytár a művelt közönség számára“ cziuifl elsőrangú szépirodalmi heti folyó-irat 4-ik füzete a szokott jeles ttaralommal jelent meg. IQ. Ábrányi Kornél, az ifjabb irói nemzedék egyik legtehetségesebb és legtermékenyebb tagja — folytatja „Egy modern apostol“ czimü rendkívüli érdekfeszítő társadalmi regényét, melynek hátterét nihilisztikus és szoczialisz- mozgalmak képezik. — Tolnai Lajos „A ne„Mikor én még legény voltain, A kapuba kiállottam, Egyet-kettőt kurjantottam S mindjárt tudták, hogy én voltam.“ Bonaventura „elkészült“ egészen. Más világban élt már s ámpolnák tartalmát is fel- hörpentette. Servus misebor! A mécs mindig halaványabb fényt terjesztett s mire egészen kialudt Bonaventura is a boldogok honában volt. A mécs végső lobbanásánál már aludt! Kriptáról álmodott. Szövétnekkel kezében lépett a halottak nyugvó helyére; ott pihentek a boldogúlt páterek hosszú sorban s a kis fülkék ajtaján mindenütt rá volt írva aranyos betűkkel az az évszám, melyben elhunytak 1819. 1842. 1866. stb. — Régen nem volt már halottunk, a legutolsó 1866-ban szenderfilt jobblétre. Milyen békességben élnek ezek itt egymással, megelégesznek a kis .szűk nyílással... Sajnálom szegényeket, pedig milyen jó őzezombot készítettem vacsorára... De nini! ezeu a kis fülkén nincsen föl- irás, ez hizonyosan olyan jámbor fráter lehetett mint én magam... Hiába a frátereknek meg van az az előnyük, hogy mindig fiatalok maradnak, nem olvashatja senki rájuk, hogy mikor haltak meg 1... de hiszen ki is gondol az elhagyott egyszerű mezei virágra?... Róluk nem emlékezik meg senki, éltek, virágoztak s az ősz letarolta őket!. .. Egy főzőkanalat legalább fösthettek volna a sírjára!...---Az egyik fülke megnyillott... egy cs ontváz lépett ki abból, kezében boros ámpolnákkal ... óriás |uagyságú pinczekulcs lógott a derekán ... vörös miseruha rajta fekete szegélylyel... Utána egy másik, kis mécset tartva kezében s fehér chordáját nyakába akasztva, a harmadikon sárga kapuczinus fekete ruha és viola szinü tunika, ez apácza, széles vállkendője véres, karján kosár, melyben egy tyuk és egy kakas sipákolt, kezébeu villogó éles konyhakés. Legutoljára jött egy frater egészen hófehér ruhában, karjai közt egy mekegő őzecskét tartott, melynek szivébe tőr volt szúrva, mellette lépegetett Márton a kukta piros selyem köténynyel, kezében üres ámpolnákat hozva. A halottak közül az egyik hirtelen trombitát húzott elő ruhája alól s fújta a katona- marsot, mindnyájan szabályosan léptek a hangra s csontjaik úgy zörögtek a mint tactus szerint a kripta közepén végig haladva feléje tartottak méltóságos lépésekkel... A nyíláson most egy kövér, kisded testalkatú frater jelent meg s egy hordón ülve lovagolt óriás nagyságú főzőkanalat tartva kezében, ez ő volt, maga Bonaventura, ráismert és elégül- ten mosolygott. A menet már mellette volt... a miseruhába öltözött halott csókra nyujtá feléje kezét olyan vöröshagyma szagú volt a keze . .. ő nem birt fölemelkedni, lehajolt tehát hozzá az alak és megcsókolta a száját... brrr! milyen vadlé ize veit a csókjának. Föl akart kelni, hogy meneküljön nem tudott, sorba valamennyien megcsókolták, mindegyiknek más ízű volt a csókja az apáczáé héring szagú... Hideg verejték hullott alá Bonaventura homlokáról, utoljára jött Márton a kukta, ez a gvardián szilvoriumából lopott, érezte illata^ csókjában, szivarzott is, hosszú szivart, bol' dog ember, neki nem volt szabad szivarozó' szakács volt, a kukta a csók utáD még a fülét is megránczigálta. — Ne te tolvaj! nem adtál a miseborból, megittad magad, engem kinulláztál... megállj csak! megmondom a gvardiánnak! Elcsapuak, fölakasztanak, belenyomnak egy hordóba és beszurkolnak, megfulladsz, meg- hallsz, nem ihatsz több misebort. Szegény Bonaventura! homloka égett sápadt lett és mégis tüzes volt ajaka, az elől jövő halott meghallotta, hogy mit mondott a kukta és kérdőre vonta a frátert. Bonaventura tagadott mindent. Fölfordították előtte a hordócskát, üres volt, egy csöpp som jött ki belőle, mégis tagadta. A főhalott nagyot kiáltott... — Piligniu! Hirtelen egy másik halott ugrott elő a fülkéből, kinek fejére a főhalott egy hatalmas baraczkot nyomott. . — Ne itt van két garass, fuss hamar a patikába, hozz hánytatót, a frater beveszi, majd meglátjuk ivott-e bort. Piligniu bukfenczeket hányva tűnt el a két garassal. — Ti pedig legények fogjátok meg — kiáltá boszaukodva, nyomjátok a hordóba, te Márton hozz egy dézsa friss vizet beleöntjük melléje, hadd igyék, szomjas szegény úgyis, te Brigitta hozd elő a theafőzőt, ott van a koporsómban, olvaszsz szurkot, tégy bele őz- húst is, beszurkoljuk a frátert! (Vége köv.)
