Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1881 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1881-12-11 / 51. szám
Öt év előtt nyílt meg a buda- peati rabbiképző intézet. E sorok Írója két év előtt erősen kikelt egy fővárosi lapban ez intézetben nyilatkozó német szellem ellen. Ezóta azonban a rabbiszeminárium növendékei már magyar szellemben képeztetnek, oktattat- nak, a mit nagy örömmel veszek tudomásul és vesznek mindazon zsidók, kiknek keblében magyar szív dobog. Ideje, hogy belássuk, miszerint a haladás, tökélyesbülés és nemesb Illés minden embernek, még a „jó zsidó nak is erkölcsi kötelessége. Legyünk szívvel és lélekkel magyarok, de nyelvben is. Hisz a nyelv a szív tolmácsolója! És akkor nem lesz a veszprémi Talmud Tóra híveinek többé okuk oly keserű panaszokra fakadniok. Valamint czikkiró sem fogja többet „elégtételnek“ tekinteni, ha 5 év alatt vagy 100 tanuló közül kettő sikerrel (?) teszi le a felvételi vizsgát az országos rabbiképezdében. S most pedig hitsorsosaim érdekében azon kiáltással végzem be soraimat : Képezzüuk magyar rabbikat gyermekeink számára. Egy veszprémi {sidó. A bécsi Ring-szinház égése. Bécs, decz. 9. A legiszonyúbb szerencsétlenség színhelye volt tegnap a Schottenring. Szerencsétlenségé, melynek borzalmait toll leirni nem képes, és nem alkothat magának kellő fogalmat a borzalmakról az, a ki nem látta. % volt 7-re. A jelzőharang épen figymeztette a színészeket, hogy egy negyedóráink van az előadás kezdetéig. Mindenki öltözködéssel volt elfoglalva, a közönség is nagy számmal gyülekezett. A. karzatok már zsúfolva voltak, s a földszinti helyek is telleni kezdtek. A közönség a színházban csak akkor vette észre a szerencsétlenséget, midőn az előfüggöny is lángban állott. A zenekarban, az idő korai volta miatt még csak 2 ember ült, akik egy földalatti járón át menekültek, hamarabb ve vén a bajt észre, mint a nézők többi része, a kik az előfüggöny sajátságos himbálódzásából, s a színpadról előtörő morajból gyanították, hogy valami baj van, de a rémületes valóságra csak akkor ébreitek, mikor már a láng a színház belsejébe is átcsapott. Az égésnek keletkezéséről a gépész azt vallja, hogy a lámpák meggyújtásakor, a villamos áram által a díszletek égni kezdtek. A tűz oly gyorsan terjedt, hogy a lángtenger miatt lehetetlen volt a vasfüggönyt lebocsá- tani. A szerencsétlenség sokkal borzasztóbb, semmint azt eddig föltételezték. Jóval többen mint 300-an égtek el. tekintett a fülke felé, melyből éppen e pillanatban ugrott ki Piligrum s egy nagy vas- fazék hánytatót hozott. Az első halott azt súgta neki, hogy huzza meg a lélekharangot, hallotta is Bonaventura amint az ő kis csen- getyüje veszett kongatással hangzott. Kevéssel ezután komolyan kezdették ránczigálni, hogy a hánytatóba üssék fejét. A gvardiánnak nehéz álma volt, már hajnalban négy órakor íölébredt és várta a harangszót, hogy erre fölkeljen Csakhamar megszólalt a kis harang a toronyban, de milyen szaggatott hangokat adott, mintha félreverték volna. — Ezt nem Bonaventura huzza, vagy álmos s fölfordítja erős rángatásával a kis harangot, azért szól oly rosszul. Várj te nebulo! Csakugyan nem Bonaventura harangozott, őt szegényt most akarják beszurkolni mint a savanyú vizet. Márton a kukta látva azt, hogy a fráter nincs a konyhában s nem hajtja, hogy fölkeljen, azt hitte elaludt. Kopogtatott ajtaján, semmi hang, be volt zárva. Aluszik bizonyosan. — Nem zavarom szegényt, harangozok én! A gvardián aluszik nem veszi észre, hogy más huzza. Úgy tett. De Bonaventura még hat óra felé sem kelt föl. A gvardián kevéssel hét óra előtt a mint látta az ablakból, hogy a grófné hintája már lekanyarodott a hegyről a templom felé, a A kép borzasztó. A harmadik karzat bejáratánál egy óriás halom hulla fekszik, borzasztó bűzt terjesztve. Ugylátszik, a szerencsétlenek irtózatos csatát vivtak egymással, — hogy a sötétben a kijáratot elérhessék, mert az összeégett testrészek, itt egy kéz, ott egy láb, összevissza hevernek. A halom tetején egy izmos férfiú fekszik, kezével az ablakrácsot fogva, másikkal az alatta le vöket gyűrve maga alá. A hullák némelyike még most is ég, a test zsiradéka sustorog. A negyedik karzat égő romjai között egyes testrészek, kezek, fejek, üszkös koponyák és testtörzsök párolognak. .Vissza! vissza!“ hangzik a kiáltás s az ember szívesen mene kiil, mert a lépcső összeomolni készül. A színház földalatti részeiben a tűz még folytonosan dühöng. A tűzoltók .szivaty- tyuja óriás víztömegeket lövel alá, de a parázs elolthatlan s1 ki tudja, hány ember szenvedett ott ki. A földszint közepén egy-egy törmelék, összeolvadt érczanyag hegy emelkedik s alóla és körötte kis lángnyelvek szök- dősnek kifelé. A törmelékhegy alatt még emberi testek égnek. A közkórházban borzasztó látvány tárul az ember szemei elé. A legtöbb hulla meg van szenesedve, egy nagy része az áldozatoknak megfuladt, sokan ugylátszik, hogy a borzasztó kíntól megmeneküljenek, önmagokat fojtották meg. A megfuladtak s a megégettek külön feküsznek. Nagyon sok hulla egészen laposra van nyomva. Itt vérfagyasztó jelenetek szemtanúja az ember. Egy bizonyos Moll családból 8 árva gyermek sir az anya és az apa hullája körül. Délután egy órakor 450 a halottak száma. De még tömérdek hulla ég a romok között.^ A színházak ma zárva maradtak. Ő felsége a saját, valamint a királyné ő felsége nevében 10,000 forintot adott a ring-szinház égése alkalmából szerencsétlenül járt és Ínségbe jutott színházi szolgaszemélyzetnek s annak azonnali kiosztását elrendelte. A császári ház tagjai jelentékeny összegeket ajándékoztak. Az összes színházak kinyilatkoztatták, hogy a segélyre szorulók javára előadásokat rendeznek. A tőzsdén eddig 28000 frtot gyűjtöttek. A temetkezési egyesületek megegyeztek arra nézve, hogy a halottakat eltakarítsák. A tűzoltók folyvást a füstölő romok eltakarításával vannak elfoglalva. A karzatokon még számos holttest fekszik, oda azonban csak a karzatok megtámasztása után lehet jutni. A .vörös kereszt“ betegszállító szekerei a hulláRät és az egyes tcStréSZüKtJt szállítják ol. A. szerencsétlenül jártak hozzátartozóinak tódu- lása a polgári kórházba és a katonai kórházba oly mérveket öltött, hogy a rendőröknek és katonáknak kell a rendet fentartani. Egész Bécs rémült. A hírlapok gyűjtéseket rendeznek. A rendőrséghez folyvást érkeznek jelentések hiányzó személyekről. A bejelentett hiányzó személyek száma túlhaladja a G00-at. A roncsold-toroklob. (Dyphteritis.) Talán sehol az országban nem beszélnek annyit a dyphteritisról, mint épen itt nálunk, és ezen körülmény azon megyőződést érlelte meg bennem, hogy sehol nem ismerik kevésbé e bajt, mint éppen nálunk. Azért szükségesnek tartottam e lapok sekrestyébe sietett. A pinczeajtó mellett haladván el látta, hogy az tárva-nyitva van. — Per amorem Dei! ez a gondatlan frater most ment csak le borért, az este bizonyosan elfelejtette. A többi páter már várt rá a sekrestyében s csodálkozással adták tudtára, hogy frater Bonaventurának színét se lehet látni. Ki öltözteti fel őket, ki fog ministrálni, ha ő nem. — A pinezébe ment borért a nebulo. Az este elfelejtette. A grófné már a templomban imádkozott s áhítattal várta a requiemet. A kukta ezalatt mindent tűvé tett miatta. Nyoma sincs! A gvardián izgatottan járkált a sekrestyében s várták a frátert. Nem jött. Előkiáltotta tehát a kuktát, ki pókhálósán, szalmásán jött a mint a padláson is kutatta Bonaventurát. A piaczébe küldötte érette. Hét óra régen elmúlt, a grófné beküldé inasát a gvardiánhoz, hogy siessenek! Rémülve futott be a kukta föltett sapkával a sekrestyébe, hol az atyák már felölték a miseruhát. — Frater Bonaventura meghalt! ott fekszik a pincze közepén kinyuj tőzva!... A gvardián a rémhír hallatára először is lecsapta szentséges kezeivel a kukta fejéről a fönnfeledett kalapot s hamar levetve a miseruhákat mindnyájan a pinezébe siettek egy szál égő gyertya vezetése, mellett. Csakugyan ott feküdt Bonaventura el- nyujtózva kis hordó előtt. Az ompolnák üresen mellette voltak feldűlve. hasábjain némelyeket elmondani e betegség megismertetésére vonatkozólag, hogy némi fogalmat nyújtsak ezen betegség fölismerésére! Mert ha a gyermek előtt gyakran emlegetik a .mumust“ és elmondják neki, bogy annak egv nagy tarisznyája van,melybe bele- teszi és elviszi a rósz gyermeket, — végre egy bizonytalan fogalmat alkot képzeletében — még a jó gyermek is — és retteg olyasmitől a mi a valóságban nem is létezik! Már pedig az senkire nézve nem lehet kellemes érzés, ha félni, rettegni kénytelen! A roncsoló toroklob egyáltalán nem uj betegség! Régen szedi már az áldozatait — kivált a gyermekvilágban; — csakhogy ezelőtt minden gyermekbetegség , mely a torokban fészkelte be magát és sajátságosán üres, — úgynevezett ugatóköhögés, nagy-fokú láz, fejfájás stb. által kisértetve halálos kimenetelt vett, legtöbbnyire azon gyűjtő fogalom alatt volt ismeretes: ,torokgyík“ — „angina“. — Későbben már megkülönböztették a „hár- tyás torokgyíkot“ — angina membranacaea vagy croup — melynél a törökőrben olyan- szerű finom hártyák képződnek, mint amilyen a tojás héjának belsejét befödi és mely hártyák az által váltak veszélyessé, hogy lejjebb, a légcsőbe és annak finomabb ágaiba is benyomultak és a különben is szűk légutakat a nyákhártyák felduzzadása, és azokon még idegen hártyák képződése által is a levegőre nézve áthatlanná teszik, és ez által a vérnek a levegőtől nyerendő „éleny“ általi megujjulása lévén lehetetlenítve: a vérben nagymennyiségben gyűl meg az élet föntartását gátoló gáz- nemü anyag, a szénsav, és ha ezen hártyák eltávolítása, és azok újból képződésének megakadályozása idejében nem sikerül, az ilyen beteg gyermek mindig nehezebben lélegzik, végre csakis ülve, hátrafelé hajított fővel képes lélegzeni, akkor is fütyülő, sípoló hangon; — arezszine mindig és mindig kékesbe át- játszóbb vörös szint ölt, miközben szívdobogása szörnyű gyorsaságot ér el, hideg verejték borítja arczát, testét, mig aztán a lélegzés teljesen megszűnik. Ez a croup! A másik volt az úgynevezett: .mirigyes torokgyík“ — vagyis a torok bejáratánál, az úgynevezett .nyelvcsap“ két oldalán levő ,mondolák“-uak — torokmirigyek — gyulladása. A gyulladás közbeni megnagyobbodás olyan fokot képes elérni, hogy a beteg nem csak, hogy egy csepp folyadékot sem tud lenyelni, de végre a lélegzésben épen úgy megakadályoztatok, mint akár a hártyás-torok- gyiknál. és elhaeyattatásában a beteg épen úgy életével adózhatik, mint amannál. De e mirigyek geuyedésbe mentek át, bennök hályog képződik, és e miatt lesznek oly annyira nagyokká, hogy » lélegzést elzárják és azért ez a betegség sokkal Jjjssebb jelentőségű a másiknál, mert a mirigyekbe eszköz,ölt beszúrás által a geny eltávolíttatván, minden veszélynek eleje van véve, sőt ideje korán gyógykezelés alá véve, nem is éri el ijesztő fokát: a beteg rövid utón meggyógyul! A dyphteritist maga az orvosi tudomány is csak akkor kezdé megkülönböztetni a bár tyás-torokgyiktól — crouptól — midőn vizsgálódásai körébe bevonta az úgynevezett .górcsövet“ — mykroscop — melynek segélyével úgy a törökőrben, mint a beteg vérében létrejövő kórterményeket megvizsgálhatta és azokban ezen eszköz segélyével a „kérnemző“ anyagokat is fölismerhette. (Vége köv.) Aeskuldp. — Memento mori! — sóhajtott őszinte sajnálkozással pater Flórián s keresztet vetve egy csöndes Paternostert mormogott magában a boldogult lelki üdvéért. A gvardián megtapogatta Bonaventura pulsusát és indulatosan kiáltott fel: — Ebrius est nebulo, sed non mortuus! (Részeg a gazember, de nem halt meg!) Megitta a misebort!. . . Szörnyfiködve csapták össze kezeiket a páterek s kezdették ránczigálni Bonuventurát. A gvardián egy dézsa vízért köldötte a kuktát. Mig ő oda járt az atyák azalatt hivatalosan és megbotránkozva konstatálták, hogy a frater csakugyan berúgott, részeg mint a csap. Hamar megjött Márton is a vízzel. Nyakon öntötték vele a halottat. Bonaventura rémült kiáltátással ugrott föl. — Jaj! ne szurkoljatok be, nem iszom soha többé misebort!.... Mily nagy volt azonban bámulása midőn a borszülte rémes álom utáu a kövér halottak helyet a gvardiánt látta ott gyertyával kezében (ő volt Brigitta kisasszony a theafő- zővel és a szurkos kanállal) s a jó húsban levő pátereket kikelt arczczal és megbotrán- kozé kifejezéssel. Márton száját fogta be kezével, annyira erőt vett rajta a nevetés, midőn Bonaventura kapkodó ijedezését látta. — Honibile dictu! kiáltá elszörnyűködve a gvardiáu — te nebuló. Megittad a misebort! nem tuduvk misézni ... A grófné a templomban van ... El veled a carcerbe! . .. A veszprémi jótékony nőegylet által a karácsonyi ünnepek alkalmával szegény gyermekek közt kiosztandó ruhákra alább megnevezett kegyes adakozók nemeslelkű jótékonyságukért fogadják a szegények és árvák nevében az egylet hálás köszönetét. Nagy mélt. dr. Kovács Zsigmond megyés püspök ur 20 frt, ngs. Németh József 2 frt, ngs. Forintos István 2 frt, ngs. Kemenes Fe- rencz 5 frt, ngs. dr. Palotay Ferencz 2 frt, ngs. Spráuszky Ferencz 1 frt. A kegyesrendi- ház 3 frt, Mélt. Pribék István 5 frt, főtiszt. Jánossy Gusztáv ,2 frt, főt. Rédey Gyula 1 frt, ngs. Vogronics Antal 4 frt, Jánossy Sán- dornó 1 frt, Ruttner Sándorné 1 frt, Weisz Heinrichné 1 frt, főt. Szalay Mihály 1 frt, főt. Fehérvári József 1 frt, főt. Péller Pál 1 frt, ngs. Devics József 5 frt, Rosenthal Iréné 1 frt Bauer Károly 1 frt, Molnár Dénes 1 frt, id. Szabó Lajos 50 kr., ngs. Tallián Lázár 3 frt, Nagy József 1 frt, főt. Zánkay 1 frt, Láncz Nándorné 2 frt, ngs. Tarányi Ferencz 5 frt, Stáhly György 1 frt, ngs. Schweizer 5 frt, Bossányi Józsefné 50 kr., özv. Kovács Lajosué 1 frt, Bükhel Antalné 1 frt, Mozgay Mari 1 frt, Vizner Jánosné 50 kr., Piilicz Dávidné 1 frt, Soós Ignáczné 1 frt, Steiner Kálmánné 1 frt, Kindl Béláné 1 frt, Valaki 1 írt, Neszmélyi Antalné 1 frt, Kreutzerné 80 kr., Zsolnay Károlyné 1 frt, Fehér András 1 frt Bencsik Fülöp 1 frt, Fehér Sándor 2 frt, Kopácsy Ipolyné 2 frt, Pöschl Károlyné 1 frt, dr. Pillitz Benő 2 frt, Sándorfi Miksáné I frt, Grünfeld Antal ÖskQről 1 frt, Súly Erzsébet 60 kr., Mautner Teréz 40 kr., Breuer Katalin 40 kr., Neuman Róza 40 kr., Brenner Lő- rinezné 1 frt, Hochmut Anna 1 frt, Paál Dé- nesné 50 kr., Krausz Arminné 1 frt, Kubai Mari 50 kr., Anyós Mária 1 frt. Major Pé- terné 50 kr., Balogh Károlyné 50 kr., Sörös Zoltán 1 frt, Vikár Lajosné 1 frt, Ráth Ivánná 1 frt, Cserna Eleonora 1 frt, Szentirmayné l frt, Reviczkyné 1 frt, Peczek Ida 1 frt, özv. Boda Istvánná 1 frt, Kerényi Károlyné 1 frt, Bezerédy Viktorné l frt, Kenessey Pongráczné 1 frt, özv. Tuszkau Mayerné 1 frt, Weisz Elekné 1 frt, Fischer Manóné 50 kr., Halassy yilmosné 1 frt, Kenessey Móriczné 1 frt, Óváry Ferenczné 2 frt, Nagy Sidó Mária 1 frt, özv. Papp Ferenczné 1 frt, Horvát Sándor 1 frt, Menczel Adolfné 50 kr., Kopácsy Árpád 2 frt, Ferenczy Erzsébet 1 frt, nagymit. br. Fiátb Ferencz 5 frt, Csolnoky Lászlóné 1 frt, dr. CsolBoky ferencz f frt, Bpbpnipzkyné 1 frt, Terelmesné 1 frtj Brunkula József 1 frt, Závodnik Ede 60 kr., Vurda Manó 1 frt, Forster Béláné 1 frt, mélt. Zsoldos Ignácz 3 frt, Szabó Imréné 1 frt, Hankóczy Sáudorué f frt, Ferenczy Károlyné 2 frt, Kovács Já- nosné I frt. Florey Istváíi y frt, Ploszer család 1 frt, Imrék Béla 1 írt, Vurdáné I frt, Véghely Dezsőné 1 frt, Margulit Ignáczné 60 kr., Kovács Antalné 1 frt, Szente Károly 2 frt, Szombathy Emilia 1 frt, özv. Grosz Ignáczné 1 frt, Móroczáné 1 frt, Ferenczy Otília 1 frt 20 kr., Altstädter Józsefné 1 frt 50 kr., Stern sz. Altstädter 1 frt, Rosenberg Adolfné 50 kr., Perl Adolfné 20 kr., Rothauser Rudolfuó 1 frt, özv. Rothauserné 50 kr., Rothauser Ignáczné 1 frt, Kreitzer Antalné 50 kr., Stern Antalné 50, Schultheis Fraucziska 50, Heller Regina 40, Stern Teréz Frater Bonaventura nem tudta hamarjában mi történik vele. Hogy nem álom az, a mit most előtte lát, arról a gvardián szelíd arczczirógatásai meggyőzték!. . .. Indulatosan távozott a grófné a templomból a mint megtudta az esetet. Haragja azonban lecsillapult lassanként, midőn a gvardián élénk gestus és mimica kíséretében elmesél neki frater Bonaventura borzasztó fölébredését a szurkolás elől. Még az nap küldött nekik tíz akó jó bort kegyes pirongatás mellett. Volt dinum-dánum, még a frátert is kieresztették a carcerből, mert nem volt más, a ki főzni tudott volna. Ilyen nevezetes ijedtség után pedig nem volt tanácsos más, csak egészségtani szempontból is ebéd nélkül maradni. No meg azntán boruk is van most már! . .. így történt, hogy ezen a napon nem volt mise a benezédi kolostorban. Frater Bonaventura még aznap beadta a kulcsot, már t. i. a pinczekulc9ot s gvardiánnak s megszűnt azontúl pinczemester lenni. — Sebaj! — igy vigasztalta magát — lesz még Csicsón búcsú! Ugyan helyes kis lány volt az a Brigitta!. . . .
